Március közepén - kezdte a  megnyitót Kósa Katalin -,  megkeresett a könyvtár igazgatója,  Endrédiné Szabó Erika, s elmesélte, hogy a Bicskei Napok keretében szeretne egy kiállítást rendezni Zánkai emlékek címmel, melyen képek és egyéb dokumentumok segítségével bepillantást nyerhetnénk a tábor elmúlt csaknem 40 évébe. Szívet dobogtató volt ez az ötlet, melynek nagyon megörültem, s igyekeztem minél több anyaggal támogatni céljuk megvalósulását. Több szempontból is örömet jelentett ez. Az elmúlt 40 évben több újságcikk, videofelvétel is készült, de ilyenfajta, csaknem 1 hónapig mindenki számára látható anyag még nem került összeállításra. Többekben, többször felmerült már az a gondolat is, hogy meg kellene írni Zánka történetét. Én bízom abban, hogy ez a kiállítás segítséget nyújt ahhoz, hogy ez megvalósuljon.

Személyesen több szállal is kötődöm a táborokhoz, Zánkához. Többek között, gyerekként szinte a táborokban nőttem fel, ahol rengeteg élményre tettem szert, később pedig nagyon sokat táboroztattam  pedagógusként.



Bár Zánkai emlékekről szól a kiállítás, nem feledkezhetünk meg az előtte levő 20 évről sem. Az ötvenes évek végén az iskola akkori igazgatója Szabó Gyurka bácsi és kollegái Körtvélyespusztán szervezték meg az első sátortábort. Nagyon nagy sikere volt  a tábornak, így ennek folytatásaként szebbnél szebb helyeken vertek sátrat:  a Gerecsében, a Pilisben, Börzsönyben, Bükkben, a Tatai, a Velencei tó partján, a Balaton mellett. Micsoda élmény volt  a friss szalmán megágyazni, sátorszemléhez készülődni, csajkából enni, a mosdósátorban hideg vizes lavórban mosakodni, napos őrs tagjaként az ebédhez krumplit pucolni, éjszaka őrséget állni, eső előtt a sátrat körbeárkolni.s még folytathatnám a sort.

Egyik évben a víz mellett táboroztunk, a másikban a hegyek között. Mindkettő nagyon szép volt, de a bicskei gyerekek jobban vágytak  víz mellé.



A hatvanas évek végén egymásután többször táboroztunk Szigligeten. Ekkor merült fel egy állandó táborhely létesítésének ötlete. Ez valósult meg Zánkán, a jelenlegi területen, ahol 1972-75-ig terjedő években ugyancsak sátortábor épült nyaranként. 1976. márciusában sikerült megvásárolni ezt, az akkor külterülethez tartozó erdőrészt. A vásárlásban nagy segítséget nyújtott Mészáros György, aki bicskei származású volt, de akkor éppen Tapolcán dolgozott. A vásárlás után  megindult egy példa értékű építési munka, melyet Krajczár Gyuszi bácsi és a 10 fős táborozási bizottság szervezett és irányított. Ezt az időszakot  a kiállításon a könyvtár gyűjteményéből való Vadász Tibor által készített fekete-fehér fotók illusztrálják..

Az építési munkák hatalmas erőfeszítést igényeltek, hiszen építkezni helyben is nehéz, hát még 130 km-re távol. Minden tevékenység társadalmi munkában történt, önfeláldozó pedagógusok, szülők, szakemberek segítségével. A rengeteg építőanyagot is úgy kellett összekéregetni - főleg a helyi vállalatoktól. Elmondhatjuk, hogy mindenki segített és adott, aki tudott. Készségesen, mert minden a gyerekekért történt. Csak egy üzenet, egy telefonhívás kellett, s kérésre máris összeállt hétvégékre az önzetlen tábort építő csapat.

A táborépítés, üzemeltetés csaknem 20 évéről többet megtudhatunk a régi Városi Televízió 1994-ben készített felvételéből, melyen Zánkán folytattak beszélgetést Krajczár Gyulával, Kósa Dezsővel, Szabó Györggyel és Benedek Istvánnal. A filmvetítésre a megnyitót követően kerül sor.

1992-ben a tábor működtetése a 2.Sz. Általános Iskolától  a Zánka Kht-hoz került, s ezzel a táborozási bizottság feloszlott. A bizottság tagjainak  2 évtizedes munkáját ismerte el a város, mikor 2003-ban Bicske város Közösségi díjat adományozott nekik.

A tábor karbantartása, fenntartása, üzemeltetése, fejlesztése továbbra is sok nehézségbe ütközik, s továbbra is nagyon nagy szükség van  a szülők, pedagógusok, támogatók segítségére.

Az elmúlt közel 40 évben nagyon sok bicskei és Bicske környéki gyerek üdülhetett táborunkban. Nyaranta átlagosan 9 turnus, ebből hosszú időn keresztül 4-5 bicskei turnus, turnusonként 70 fővel. Az első táborozóknak ma már az unokái nyaralnak Zánkán.

Az itt kiállított dokumentációs anyag mutatja, hogy milyen sok helyről nyaraltak itt gyerekek, s milyen sokféle turnusban vehettek részt.

Milyen turnusok, táborok voltak?

Alsós, felsős, kézműves, sporttábor, zenekari-, túra-, kistérségi jutalomtáborok, erdei iskolák, a bicskei menekülttábor turnusai. Voltak itt lengyel fiatalok, nyaraltattunk árvízsúlytotta településről, Tarpáról hozott gyerekeket.

Az altshauseni testvérvárosi kapcsolatunk alapja a nyári csereüdültetés, mely révén 1993 óta nyaranta egy turnusban német gyerekek táboroznak bicskeiekkel együtt.

A Városi Önkormányzatnak és  bicskei vállalkozóknak köszönhetően sikerült több alkalommal erdélyi gyerekeket és kísérőiket vendégül látni Zánkán. (Székelykeresztúr, Csíkdánfalva, Kalotaszentkirály,Réty). Számukra felejthetetlen élményt jelentett az itt eltöltött 10 nap. Sokan közülük először voltak Magyarországon, a Balatonnál.

Felső tagozatos tanulóink kétnapos kirándulásánál is gyakori cél Zánka, a Balaton felvidék megismerése.

A KHT vezetője is újabb és újabb fajta turnusok meghirdetésével próbálkozik, hogy minél több gyerek érdeklődésének megfelelő turnusban vehessen részt, valamint hogy a tábor kihasználtsága minél nagyobb legyen.

A bicskeieken kívül környékbeli általános iskolák tanulói, középiskolások, egyetemisták vettek itt részt tanulmányi kiránduláson, gólyatáborban.

Az ide érkező felnőtteknél, például a bicskei horgászoknál több éven keresztül nemcsak a kikapcsolódás volt a cél, hanem a tábor építése, fejlesztése, szépítése is.

Többekben, sokszor felmerül a kérdés: miért jó Zánka?

Mert a miénk, mert a szülők biztos helyen tudhatják gyermeküket, mert romantikus, mert a gyerekek sokat együtt lehetnek, mert nagyon jó programokban vehetnek részt, mert rengeteg élménnyel térnek haza, mert nagyon sok ismerettel gazdagodnak a Balaton felvidékről, mert a táborban a gyerekek számára észrevétlenül nagyon sok nevelési lehetőség adódik.

Ez a kiállítás Bicske lakosságának széles köréhez szól. Idősekhez - fiatalokhoz, tábort építő, az építést, karbantartást segítőkhöz - volt, jelenlegi és leendő táborozókhoz, táboroztatókhoz, Zánkát magukénak érzőkhöz, Zánkával szimpatizálókhoz, azt  megismerni akarókhoz. Egyszóval mindenkihez.

Ezzel a kiállítással köszönetet mondunk mindazoknak, akik létrehozták, segítették, a nehéz körülmények között is életben tartják Zánkát.

A másik célunk pedig, hogy az emlékek felelevenítésével kedvet ébresszünk a táborozáshoz azokban a gyerekekben, akik még nem jártak ott, s a felnőttek körében további segítőkre, támogatókra találjunk, hogy a felnövekvő ifjúság is részesüljön hasonló szép élményekben, mint az eddigi.

Ezzel a kiállítást megnyitom, s kívánok Önöknek, kellemes estét, visszaemlékezést, nosztalgiázást.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.