Pillanatokon belül kerítést festettek, kertet gyomláltak, tujákat ültettek, hat helyiséget festettek ki a mentőállomáson. Hangyabolyhoz hasonlított a mentőállomás udvara. A garázsban ecsetek, vödrök, festékek, az udvaron ásók, kapák, kis tuják, virágföldek várták őket előkészítve, az udvaron pedig finom jazz szólt. Narancssárga pólóban voltak többen és ez volt ráírva: SEGÍTHETÜNK? A mentőállomáson legutoljára Szántó János polgármester segítségével festettek néhány évvel ezelőtt. Maguk a mentősök kellemes meglepetésként élték meg. A mentősök, akik Kutenics Péter mentőállomásvezető mentőtiszt szavaival élve, nem foglalkozásnak, nem hivatásnak, hanem az életük részének tekintik a mentőzést. 
Jó érzésük volt, láttam a tekintetükben, hiszen társadalmi megbecsülés kifejeződése ez: segítettek nekik, akik nekünk segítenek, ha bajban vagyunk. Szép gesztus volt ez. Minden bicskei köszöni és a tucatnál több település, amely a mentők körzetéhez tartozik. 
És ahogy ilyenkor szokás, megkérdeztem Kutenics Péter (különben rendkívül rokoknszenves mentőtisztet) az elmúlt napok különös eseteiről. Azt is kértem, hagyjuk a horrort, meséljen valami szépet. Etyekről vittek Budapestre egy várandós anyukát vasárnap, aki az M1-M7 közös szakaszán fekvő 6. kilométerkő magasságában egészséges lánynak adott életet a rohamkocsiban.

Vidám vasárnap.

A fotókat ide kattintva tekinteti meg.

Izing Antal

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.