A bicskei fiatal, Gábos Orsolya küldte el nekünk két versét:
A nyár
Hol az a nyár mi elmúlt már,
Hol az a nyár mi elmúlt már,
Kérdezem de senki nem válaszol.
Elmúlt és nem jön vissza már,
Nyár csak egy van,
az is elmúlt s nem,
jön vissza már.
Erdélyi táj
S ámbár utazok verset,
írni csak lehet, a táj mi
körülvesz elmondani,szavakba
önteni nem lehet.
az érzés ha látod,
gyönyörködövé válik,
ezt látni kell.egy,
szó, mint száz:szép
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bicskei-Szó 2013.08.10. 15:28:18
Tegnap este volt órája;
lehajolt a fűzfa ága!
Be is nézett a kocsmába,
Bóza Gábor asztalára.
„Lackó vigyázz! dől a fa!”
Viccelsz velem te Jópofa!
Pedig nem volt vicc a tragédia,
Ki folyott a sok jó pia.
Lett nagy sürgés- forgás rögtön.
"Süssünk szalonnát a tönkön!"
Erre aztán gondolkodnak:
Jó sokáig tanakodnak,
Éjjel sütni a szalonnát?
ki látott még ilyen csodát?
Inkább igyunk még két sört!
Így a Tibi, és kért egy kört.
Feri bizony fogadkozik
a zene cuccért bicajozik
lesz itt olyan dínom-dánom,
hol hagytam szőke párom?
Kicsi lányok rég leléptek,
fűzfa elöl menekültek,
azt hitték hogy itt vihar
futottak is haza hamar.
Ám a srácok ott maradtak,
Sörhöz ropit is haraptak
Mit nekünk egy ilyen kisszél!
Bátor gyerek csak így beszél.
A mi fiaink igen bátrak
hála legyen a pálinkának!