Ha nem lenne rossz tapasztalatom az ilyen akciókról, akkor még talán - elméletileg - egyet is értenék vele.
Vidéken - nem a városokban - alig 30-40 éve még messze nem volt elterjedt a vezetékes víz, ennek egyik közeli példája Biatorbágy, ahol valamikor a 90-es évek elején vezették be. Az embereknek akkor is élniük kellett, ahhoz pedig nem máshonnan, mint kutakból jutottak vízhez. Ez vidéken nagyon elterjedt volt, és főként a talajvízre támaszkodtak.
A vezetékes víz terjedésének eredménye sok helyen az a gyakorlat lett, hogy a szennyvizet lazán visszavezetik a kútba.... hiszen akkor nem kellett zárt szennyvíztározót építeni, szippantani sem kell. Takarékoskodnak. Azt hiszik. Semmi lelkifurdalás. Ez viszont a talajvíz elszennyezését eredményezte. Simán használhatjuk a befejezett múltat. Úgy hírlik, ez gond Bicskén is. (Azt írta egy olvasónk, hogy  a közelmúltban az ÁNTSZ akart kötelezni valakit a vezetékes víz bekötésére, mert a kútjából használt víztől állítólag arzénmérgezést szenvedett...)
Néhány éve csak állami és/vagy önkormányzati többségi tulajdonú cég lehet vízszolgáltató. Nekik is gondot okoz, hogy egyre gyakrabban kötik vissza a kutakat a házi vízellátásba. Ez jelentkezik az elvezetett szennyvíz mennyiségében, ami több, mint a vezetékes vízfogyasztás, így nem fizet utána senki kezelési díjat, illetve gondot okoz a hálózatba jutva, mert ellenőrizetlenül szennyezheti azt. 
Végül globálisan, az ivóvíz drága kincs, vannak a világban olyan helyek, ahol az emberek napi több kilométert is megtesznek árkon-bokron át az iható vízért, vannak területek, ahol háborúznak a vízért. Mi pedig némi spórolás miatt gondolkodás nélkül szennyezzük kútjaink kincsét, szennyezzük a talajvizet és pazarolunk.

Bármennyire nem szimpatikus, ha lesz a magyar kutakról nyilvántartás, (önbevallással a hitelessége erősen megkérdőjelezhető, ellenőrzésre pedig vajmi kevés esély van) akkor előbb-utóbb díj is szabható rá. A nagy(obb) vízhasználók, pl. öntöző gazdák, most is fizetnek járulékot a vízkivétel után.

Végezetül: Szegeden élő és tanuló, de bicskei forrásunk szerint ott ihatatlan a csapvíz. Amikor kéthetente hazaér, vacsora után valóságos sommelier-re jellemző mozdulatokkal issza a szerinte nagyon  jó bicskei csapvizet.

Aki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza?  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.