"Kedves Antal, ezt szeretném kitetetni Önnel a Bicskei Szóba" - (egy ilyen kérésnek több okból sem lehet ellentmondani. Olvasónk,  Albrechtné Emília gimis osztálytársam nagymamája... Na jó,  ha nem lenne így, akkor is örülnék a kérésének. További ok, hogy akkor még volt olyan saját lapja a városnak, amivel szemben mindig voltak jogos kritikák, de sokkal jobban magáénak érezhette a település. Plusz érv, hogy  tovább erősíti blogom - Bicskén bizony páratlan helytörténet vonulatát, rovatát, címkéjét egy olyan klasszikus szerző, aki jól ismerte és szerette Bicskét, aki a Vajda János Járási Könyvtárat egykoron vezette. Előttem Börcs János arca, főleg a nagy, nevetése basszus szólamban, s ha a temetőben mendegélek a Mieink sírja felé, van úgy, hogy biccentek a keskenyedő  út közeli  fekete kő felé  vagy még a nevét is kimondnom magamban lassan, az emlék közelében haladva. Sokat nem tudtam róla sosem, csak azt, hogy jóindulatú ember. Számomra nagyon emlékezetes, amit a szegények bicskei orvosáról írt. )           

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.