Kisvári Gyula: Tabódy István 

Lovas István jegyzete 

(Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság újság című közéleti magazinműsorában, 2000. októberében)   

Szeptember 25-én, életének 79. esztendejében Bicskén elhunyt Tabódy István székesegyházi kanonok, vezérőrnagy, a Máltai Lovagrend tagja. A II. világháború után, a kommunista diktatúra idején 19 évet töltött börtönben politikai okokból, s mert papi hivatását lelkiismerete szerint gyakorolta. Szentmisét szerdán mondtak érte Bicskén, csütörtökön Révfülöpön helyezték örök nyugalomra. 

Kedves Pista! 

Ezt a levelet, amit most felolvasok, oda fel küldöm Neked. A borítékra ráírtam: Mennyország, főkapu, Tabódy atya. Onnan a "címzett ismeretlen" felirattal nem küldik vissza, abban biztos vagyok, hisz hová kerülhettél volna, ha nem oda? 

De a lényeg, beszámolok Neked gyászmisédről, mert ismerlek, nincs idős csip-csup ügyek figyelésére, még onnan fenntről sem. Hát meg kell mondani, Bicskén hatalmas tömeg szorongott a templomodban, amit olyan szépen rendbe hoztál.  Ott voltak a bicskei rendőrök, akik annyi éven vigyázták a végefelé már nagyon elgyengült lépteidet. Most ők irányították a hirtelen megduzzadt forgalmat. Ott voltak a tűzoltók is, akik a házadban a könyvespolcot készítették azután, hogy idén februárban nyugdíjaztak. Meg azt hisztem, mindaz a jó száz ember is ott volt a tömegben, akik betegséged alatt oly nagy szeretettel vettek körül. Élükön a polgármesterrel, Szebényi Zsolttal, aki ágyadnál utoljára borotvált meg, és kente be testedet levendulabalzsammal, mert az olyan jól hűsített. Ott volt Szigeti Imre, a Suzuki márkakerekedés tulajdonosa, aki Bicske más vállalkozóval együtt házat vásárolt Neked, hogy nyugodtan és gondtalanul élhess. Ott volt Juhász János, a vágóhíd, Döme László és Döme Kata, a Delicatesse tulajdonosai, akik gondoskodtak arról, hogy a fridzsiderből legyen mit kivenni. Vásárhelyi János, a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon igazgatójának asztalosai, akik a konyhabútorodat készítették el. Rozovics Márton vállalkozó, aki a padlót, Szántó János fuvarozó, me sokan-sokan mások, akik oly boldogan tették könnyebbé életed utolsó hónapjait. Bőcs Józsefné, aki készítette a reggelit, az ebédet, vaslalt és mosott rád. Meg persze Báder Tóni, a párját ritkító fogadós. 

Mindez egy olyan kisvárosban, amelyikről azt állították sokan, hogy nincs benne kohézió. De Te körülötted a kohézió mindig is kialakult. A szeretettől, ami olyan, mint a csiriz. Összeragasztotta a széteső dolgokat. De jöttek persze messziről is, Pestről, az országból meg külföldről. Láttam Kozma atyát, Atzél Bandit, a karakán rabtársat, aki sok máltai nevében tisztelgett előtted. Fizikailag utoljára. 

Szép beszédek hangzottak el. Ehhez hasonlóan emelkedetten én nem tudok fogalmazni, de Te különben is szereted a földhözragadt szavakat. Szóval,  Pista, képzeld, Paskai nem jött el. Ennek nagyon örültél volna. Pedig a bíboros sajnálni fogja. Ugyanis Neked valaki egyszer még megindítja a szentté avatásodat. Az életutad és a papi pályára lépésed szent ágostoni. A különbség csak annyi, hogy ő Karthágóban, Te pedig a Stefánia úton, hatalmas szál, nyalka huszártisztént bohémkodtad végig fiatalkorodat. Akkor persze még nem tudtad, hogy a vidámságnak vége, mert jön egy olyan rendszer, amelyiknek a származás nagyon fontos. Ez a kommunizmus volt, amelyben az olyan dzsentri szülők gyerekeinek neve mellé, mint amilyen te voltál, X-et ragasztottak. Ez nem a kromoszómára utalt - hiszen akkor te nem ikszet, hanem jó tucat ipszilont kaptál volna -, hanem arra, hogy származásod visszavonhatatlanul osztályellenesség. Nem is szólva a Te esetedről, hiszen korán elhunyt édesapád még annak idején országgyűlési képviselő is volt.  Be is hívtak az ÁVÓ-ra, amely tagjainak szemet szúrt a politikailag inkorrekt apád és anyád. Rövid kihallgatásról volt szó. Hat és félévig tartott. Azzal vádoltak, hogy Horthy Miklóssal paktáltál le, holott csak udvaroltál külföldön élő lányának, Zsófiának, aki nem hivatalos menyasszonyod volt. A hat és fél év alatt voltál Recsktől Kőhidáig mindenütt, ahol az akkori urak tartották ideológiai ellenségeiket. Olykor órákra gúzsbakötöttek és alkalmasint még a hátadra is ráugráltak, mert az iszonyú fájdalom ellenére nem hogy elájultál volna, mint sok rab, de mosolyogtál. Ez az arcátlan derű, amelyik nem hagyott el életed utolsó percéig.      Ekkor határoztad el, hogy Istent fogod szolgálni. Kiszabadultál. Teológiát tanultál. Felszenteltek. Tetted a dolgod, ahogy egy huszárkapitányból lett paphoz illik. Azután jöttek, elvittek és megint éveket töltöttél rács mögött. De Te ott is miséztél. Olykor csomagot is kaphattál és a kalácsba sütött mazsolából készítettél misebort. A kalácsból az Istent mazsoláztad ki, mondta egyszer Tóth Karcsi. Tudod, Karesz, a molnár gyerek, aki 11 évet ült. Hívott Hegymagasról az öreg huszár, aki már 70 éves. Azt mondta, Révfülöpön, a temetéseden, a huszárok nevében ő fújja a takarodót. 

De visszatérve a börtönre. Valaki azt mondta, nem tudom igaz-e, hogy a világ akkori legkisebb, gombnagyságú rádiójának, amelyet a politikai foglyok találtak fel és gyártottak, Te találtál a fordítóban biztos helyet. Lecsavartál néhány réteget a ragsztószalagról, majd lyukat égettél belé és odatetted a gombrádiót. Azután visszacsavartad a rétegeket. Amikor jöt a hipis, a cellában a kutatás, az őröknek ott volt a szemük előtt a falon a nagy spulni, mégse látták a rádiót, nem hogy megtalálták volna. 

Hát Pista, ezeket akartam elmondani, helyszíni tudósításként. És még valamit. Igazad lett. Az idei bor tényleg az évszázad bora lesz. Belőle a követlező küldeményemmel megy. Csak ahogyan tisztelőid számát ismerem, tehervonatot kellene indítani az égbe. Márpedig ilyen csodákra csak te lennél képes  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.