Kiváló rendeletet alkotott a Bicskéhez legközelebb eső város önkormányzata. Zsámbékon egyes építési övezetekben 1500 négyzetméteres telekre 1 azaz egy családi ház épülhet.

 Bicskén, például a telepen az új tendencia szerint már két családinak mondott földszintes házat építenek és árulnak egyes helyeken. Egy ház az udvarba, egy a kertbe. Teljesen felboríthatja a városrész kialakult képét, ha ennek a tendenciának nem szabnak határt. Fel kellene emelje a hangját egy képviselő.  Bicskén a kertes ház maradjon kertes ház. Ez az ál-kertes már majdnem társasház nem túl ígéretes. Az egykori Szent István telep értéke éppen a kertes házakban, a viszonylag csendes utcákban  rejlett, ahol a népsűrűség is éppen optimális.

Az agglomerációban egyre több helyen döntenek az élhetőseg érdekében úgy az előrelátó, a valóban a lakosság érdekeit képviselő vezetők, mint ahogyan Zsámbékon. Bicskén nőnek a telkeken a két-négy lakásos beépitesek. De zsebkendőnyi telken, Jakab István László (1907-1989) egykori szülőházának helyén  kb.10 lakásos társasházat is láthatunk a “mezővárosban”. 

Valószínűleg jogilag minden előírásnak megfelel minden épület, de az idő előrehaladtával változtatni kell a szabályokon, mert változik a világ, az igények és a lehetőségek.  Mondhatnám hagyománytiszteletre, konzervatívságra volna szükség a városvezetés döntésében. Status quo.  

Kertvárosinak kinéző lakótelepek jönnek létre, amik elvesztik kertvárosi jellegüket, ez feltétlen visszalépés lehet. Amúgy az amerikai településeken látható sorházakat idézi, de van egy óriási különbség. Azoknak a teljes homlokvonala párhuzamos az utcával. Ez a bicskei, merőleges és  “mélységi kiterjedés” pedig egy kevéssé élhető változat. Ezek épületek, melyek nem rövid távra épülnek, így a bicskei kertvárosi, telepi attitűddel szembenálló sűrűségük sokáig marad szomorú mementó.

Megnő a forgalom a csendes utcákban, ahol a járműszám növekedése miatt amúgy is erős volt. A telepi gyerek (szerény személyem) elképzeli szülőháza helyét: elől és hátul egy-egy családinak mondott ház. A hátsó telkes keresztüljár az első telkesen. A  szomszédok a másik telken a kertjük mélyében sem érzik a nyugalmat, mert panoráma ablak nyílik a fenekükre. Takarólécek a kerítésre. Ennyit a meghitt szabadságról, amit pl. egy telepi ház jelentett.

A döntéshozóknak látniuk kell a saját fontosságukat a jövő vonatkozásában. A szabályok változtatása nélkül a következmény sokáig nem változik.

Felismerés, akarat kell hozzá. Meg kellene kérdezni Zsámbékon, vajon miért döntöttek így. Hátha a bicskei kollégákat is megihleti. Rajta! 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.