A Bicskei Szó kérésére a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálata részéről Sipos Mónika r. ftőrm.ezt a tájékoztatást adta az éjjeli vasúti haláleset körülményeiről:
"Megkeresésére az alábbi tájékoztatást adjuk:
A kérdéses ügyben a rendőrség közigazgatási hatósági eljárás keretében
vizsgálja a vértesboglári férfi halálának körülményeit."
2017. február 3. péntek, 20.07 / Utolsó módosítás: 2017. február 4. szombat, 00.35
Frissítés:
Éjjel háromnegyed 12-re befejeződött a helyszínelés, ezután ismét mindkét vágányon haladhatnak a vonatok. Az eredeti menetrend helyreállt.
Előzmény:
A Budapest-Győr-Hegyeshalom vasútvonalon 10-20 perccel növekedhet néhány péntek esti vonat menetideje, mert Bicske közelében egy ismeretlen személyt gázolt az Oroszlányból Budapest-Déli pályaudvarra tartó vonat. A rendőrségi helyszínelés végéig - várhatóan 22-23 óráig - egy vágányon haladhatnak a járatok.
Utasaink elnézését kérjük az eljutási idő megnövekedése miatt!
MÁVINFORM
Milyen jó lenne egy nagy teljesítményű kamera az nagy Bicske valamely tornyára vagy éppen az összesre, aminek látóterébe természetesen Bicske tartozna és Bicske fölött az ég - mondjuk 5 perces frissüléssekkel.
Címkék: m1
2017.02.03. 09:51
Eddig ennyit tudunk erről.
És meg ennyit: Tréleres kisbusz ment nyerges alá. Lehet, hogy valaki bealudt. A Katasztrófavédelem tájékoztatása alapján a Komárom megyei műveleti szolgálat irányít. Bicske és Tatabánya tűzoltói vonultak a mentőkkel és rendőrökkel.
A megyei katasztrófavédelem szóvivője, Völgyi Ágnes elmondta, egy személyautót szállító román kisteherautó hátulról egy szintén román rendszámú kamionnak ütközött. A kisteherautó vezetője súlyos sérüléseket szenvedett.
Az M1-es autópályán a Zsámbéki pihenőhely közelében, Budapest felé a 28-as km-nél mindkét sávon megindulhatott a forgalom, de az öt km-es torlódás végén újabb baleset történt a 33-as km-nél le állt a forgalom.
sőt, a police.hu szerint
Bicske térségében két tehergépkocsi ütközött.
Személyi sérüléses baleset történt 2017. február 3-án 9 óra 15 perckor az M1-es autópálya 33-as kilométerszelvényében, Bicske térségében. A sztráda Budapest felé vezető oldalán két tehergépkocsi ütközött.
A rendőrök a műszaki mentés és a baleset helyszínelésének ideje alatt az érintett útszakaszt lezárták és a forgalmat a 39-es kilométerszelvénynél az 1-es számú főút irányába terelik.
A Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság kéri a járművezetőket, hogy fokozott óvatossággal, türelemmel haladjanak!
Olvasói hírünk, miszerint csak átutalással lehet gépjármű adózni, felháborító. Az önkormányzat van értünk, nem mi vagyunk értük. Ha már adót vetnek ki ránk, természetes jogérzékünk azt súgja, hogy a befizetés minden módját el kell fogadni! Ha valamelyiket - például az utalást - preferáltatni szeretné, adjon rá kedvezményt. De ne egyedül azt fogadja el ezzel is még inkább visszavetve az adózási kedvet.
Mert nagy bajban lesz az, akinek nincs folyószámlája, mert akkor nincs honnan utalni.
ÉS bizony sok ilyen ember létezik még, MERT nem csak olyanok élnek itt az ERŐSÖDŐ Bicskén, akinek azért kell a folyószámla, hogy elférjen valahol a számolatlan pénz.
Engem felháborít.
Bár a bank nem feltétlenül számít fel díjat az utalásra, de a tranzakciós illeték biztosan terheli, szemben a csekkel. Csak utóbbi az önkormányzat kiadásait növeli.
Érdemes egy pillantást vetni az önkormányzat készpénzkímélő rendeletére. Saját autó használatára az önkormányzat fizethet készpénzben. Kiküldetési díjat is fizethet készpénzben, amikor pl. a képviselő szolgálati útra megy. Ott aztán nincs kímélve a készpénz.
Gyakorlatilag mindent lehet készpénzzel fizetni, de ezt nem teheti meg a választó(polgár).
Vicc.
Ha csak elfelejtettek sárga csekket rendelni, mondják meg. A Nemzeti Adóhivatal lehetővé teszi az online adózást, de nem törli el a hagyományost! A várost fenntartó helyi adózókkal kapcsolatban ezt az irányt kell Bicskén is képviselni. Lehessen adózni így is, úgy is. Az adózó pedig döntsön saját körülményei, belátása alapján.
Ezt tényleg nekem kell leírnom?
A mai napon kézhez kaptam az ez évi gépjárműadóról szóló határozatot. Már amikor kinyitottam a borítékot meglepett, hogy nincs benne a szokásos sárga csekk. Majd ámulva és bámulva, szóhoz sem jutva, olvastam, hogy az idén átutalással kell teljesíteni a befizetést. Tehát, így nekem mint adófizető polgárnak, a bank az utalásokért költséget számít fel. Nem értem, hogy miért nem lehet sárga csekket is betenni a borítékba, és uram bocsá', a Hivatal pénztárába befizetni. Miért mindig rólunk húzzák le a járulékos költségeket? Miért nem lehet 2 lehetőségből választani? Ez engem felháborít.
Üdvözlettel
egy Bicskei Szó olvasó
Tisztelt Szerkesztő!
A Nagyállomás előtti vasúti felüljáró eléggé veszélyes, szinte járhatatlan. Hetek óta senki nem foglalkozott a síkosságmentesítéssel, ami szerintem a Városgazda feladata lenne. (...) Minden nap arra járunk a céges buszunkhoz és ez minden nap egy kihívás. Szinte egy extrém sport az átjutás :).
Ha ez felkerülne az oldalra és valami megoldás is történne, azt nagyon megköszönném (sok ember nevében, aki arra jár minden nap)
További szép napot kívánok!
"Ír és kérdez az olvasó. 3 napja szomorúan tapasztalom a síkosság mentesítés hiányát. A központban a Szt.István úton is járhatatlan volt a járda. (...) Látszott hogy 1-1 marék homokot odaszórtak , de ezzel szerintem nincs elintézve. Szabálytalanul ki kellett menni az úttestre végig gyalogolni a buszmegállóig. Másik probléma, ami külön kérdés, de most ezzel is összefügg, hogy a járási hivatal építéséhez miért kellett elvenni a járdát a gyalogosoktól?
Ráadásul mellette a parkoló íve miatt botladoznak a gyalogosok. Most a síkosság miatt senki nem sózta le a kerülő utat sem, tehát egybefüggően nem lehet végig menni a Szt.István úton. Nincs megoldva szerintem azon területek síkosság mentesítése sem, ami nem tartozik senkihez. Pl a buszmegálló hiába van letakarítva, ha az odavezető merőleges járda vagy földterület nincs. A lakótelepen az emeletes házak közötti átjárók sincsenek takarítva. Sajnos a nagy állomáshoz vezető Móricz Zs.utca is katasztrofális. Hiába van becsületesen letakarítva a lakóházaknál meg az állomáson a járda ha 1- 1 foghíjas telek kimarad. Tetézve ezt az esti sötétséggel. Köszönöm ha felteszed szeretnék névtelen maradni. De a hivatalból érdekelne hogy miért kellett a járdát lezárni? Köszi."
-----------------
Mivel az új épület a szomszédos épületekkel összhangban az utcafrontra épül, az építés során elengedhetetlen a járda lezárása, senki nem szeretne beleesni a kiásott alapgödörbe, senki nem szeretne téglát, habarcsot, cserepet a fejére. Néhány felirat a helyszínen, cikk, tévéanyag, hirdetmény - tájékoztatás - igazán beleférne a városvezetés részéről. A kerülőket különös figyelemmel tisztán kellene tartani.
A válasz: Minden bizonnyal a Kormányhivatal építése miatt tiltják a parkolást a területen. Amikor közlekedési káoszról, a központ túlterheltségéről írtunk korábban - a két iskola, a bíróság, a plébánia, a városháza, az épülő kormányhivatal képezte centrumról, valami hasonlóra gondoltunk. (És ez még csak a kezdet? Arról beszélgetünk valaki mással, hogy 1 autó egy gyerek, ma gyerek gyalog nem megy iskolába, miközben jómagam a benti oviba már gyalog jártam a a telep túlsó végéről (Marx u., ugyanígy a nálam sokkal fiatalabb beszélgetőtárs. Ezt az őrületet, lehet, hogy iskolabusszal lehetne vagy kellene megoldani, mint teszik azt a "hanyatló" Nyugat-Európában vagy az Amerikai Egyesült Államokban.)
"Külön jó volt, csapatosan menni haza, végig ordibálni meg Táncsicson meg hógolyózni stb.
Ma már mindenkit autóval visznek.
Ja és 1 autóban 1 gyerek"
Amúgy:
Nem kiszúrás ez, sokkal inkább előrelátás az építkezés miatt.
Igen, ismerik az említett csúcsforgalmat, és éppen ezért szeretnénk elkerülni azt, hogy baleset, kár érjen bárkit is.
Nem az építőanyagot/gépet szállító gépkocsivezető lesz a szűk keresztmetszet, hanem az egyszerű autós, gyalogos.
A fotón is látható anomáliát szeretnék elkerülni. Az, hogy hogy néz ki itt minden.... az egy másik történet, mégis ugyanez.
"Üdvözlöm.
Arról szeretnék érdeklődni, hogy esetleg tud-e valamit az Arany János utca elejére kirakott megállni tilos táblák miértjéről?
Ráadásul 80-85 méter?? Érdekes. És pont az iskola környékén?? Aki ezt kitalálta az látta már mi van ott 16 óra körül ???
Esetleg direkt erre megy ki a játék? Kell a pénz a városnak?? Nem értem. Az ott kialakított parkolónak nincs akkora kapacitása,
hogy az összes út szélén álló autó ott tudjon megállni ( főleg ha kedden a kukásautók is ott „pihennek”). Ami pedig az időjárást
illeti az is beleszólhat. Gondolok itt a parkoló helyén létjövő kisebb tavacskára. Végezetül 2 kép, hogy miről is van szó.
teljes név"
Csabdi, Előhegy utcában intézkedtek a járőrök 2017. január 31-én kora délután egy Renault típusú személygépkocsi vezetőjével szemben.
A rendőrök megállapították, hogy a gépkocsi 66 éves bicskei vezetője úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy a gépjármű nem rendelkezett forgalmi rendszámmal, továbbá a férfival szemben alkalmazott alkoholszonda is pozitív értéket mutatott. Az egyenruhások a férfit elfogták, további mintavételre előállították. Az eset miatt járművezetés ittas állapotban vétség, valamint érvénytelen hatósági engedéllyel, vagy jelzéssel való közlekedés szabálysértés elkövetésének gyanúja miatt indult eljárás.
A 8106-os számú útról érkezett bejelentés balesetről a rendőrségre 2017. január 31-én este. Az Etyek és Göböljárás közötti útszakaszon egy Peugeot típusú személygépjármű 27 éves vezetője rosszul választotta meg járműve sebességét és egy balra ívelő útkanyarulatban kisodródott, majd az úttestet szegélyező szántóföldön állt meg. A helyszíni szemle során a rendőrök megállapították, hogy a személyautó 35 éves alcsútdobozi utasával szemben a Budai Központi Kerületi Bíróság elfogatóparancsot bocsátott ki, ezért az egyenruhások elfogták a férfit, majd előállították a Bicskei Rendőrkapitányságra.
FM RFK
HEGYMENET Bicske és Mány között rendőri irányítás mellett, egy sávon haladhatott a forgalom. A 7,5 tonna össztömeg feletti járművekkel nem lehetett közlekedni az útszakaszon - olvasható az FM RFK Kommunikációs Szolgálatának korábbi közleményében.
9 óra 24 perc Közúti közlekedési baleset történt 2017. február 1-jén reggel a 1104-es számú út 1-es kilométerszelvényében, Bicske és Mány között, ezért a forgalom rendőri irányítás mellett, félpályán halad.
Az érintett útszakasz a lehullott csapadék miatt jegessé és csúszóssá vált, ezért a szükséges síkosság-mentesítésig a 7,5 tonna össztömeg feletti járművekkel nem lehet közlekedni.
Javasoljuk, hogy a tehergépjárművel közlekedők lehetőleg válasszanak másik útvonalat.
A későbbi expozé (10 óra 3 perc) szerint Bicske és Mány között újra zavartalanul halad a forgalom.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, közúti közlekedési baleset történt 2017. február 1-jén reggel a 1104-es számú út 1-es kilométerszelvényében, Bicske és Mány között, ezért a forgalom rendőri irányítás mellett, félpályán haladt.
Az érintett útszakasz a lehullott csapadék miatt jegessé és csúszóssá vált, ezért átmenetileg a 7,5 tonna össztömeg feletti járművekkel nem lehetett közlekedni.
A rendőrök a forgalomkorlátozást feloldották, az érintett útszakasz újra teljes szélességében és tehergépjárművekkel is járható.
Ebben a cikkben a kiállításodat említik Zentán? - kérdeztem Péter László grafikusművésztől, tanártól, aki úszómester a Bicskei Tanuszodában. A Magyar Kultúra Napján Dormán László fotóművész is kiállított, akire jól emlékszem, mert dolgoztunk együtt a Magyar Rádió Határok nélkül c. rádióműsoránál (Szerkesztette Juhász Nagy Ágnes) közel 25 éve. (Itt a legérdekesebb emlékeim közé egy Kányádi Sándor interjú tartozik. Sajnos már nincs az archívumban.)
Péter László "Tollrajzok - Barangolások délvidéki képzőművészekkel" című veretes, szép kiadású művét a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet jelentette meg. A külcsín és a belbecs felér egy Helikon megjelenéssel. Tavaly augusztus 16-án dedikálta nekem a szerző. Akkortájt meg is akartam írni "miért jó bicskeinek lenni" című tárcában, hogy miután megúsztam (öröm)penzumom, kilépek a medencéből, szusszanok éppen és ezzel ajándékoz meg a spori. Otthon nézegetve, olvasgatva az járt a fejemben, hogy a grafikusnak Bicskei Napokon biztosan nyílik majd tárlata.
(Nem mintha nekem bármi fogalmam volna a délvidéki képzőművészetről, hacsak nem az általam mondhatni rendszeresen olvasott Magyar Szó - Üveggolyó című rovatából - avagy a bicskei menekülttábori emlékekből, Fehér László akkori táborlakó festményei voltak a legkarakteresebbek, vele egyszer-kétszer vasárnap délután kiültünk a tópartra némi alkohol társaságában, láttam, ahogy a nádast és a tavat festi szájában lógó cigarettával, de úgy, hogy a képekről kifújt a nádat mozgató, víztükröt fodrozó őszi légmozgás. Nagyjából azon a részen ültünk, csak beljebb, ahol most a bojlis főstég van. Fehér Laci képeiből nagyon sok látható a Báder Fogadóban a nagyterem bejáratával szemben, egészen fönn, végig. Költői képek. "Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton
bút konokon és fájón".
És a tábor háromszobás múzeuma is sokat rejt egykori "jugó" alkotóktól. Emlékszem, amikor a blog címén gondolkodtam - Bicskei Szó -, a Magyar Szó szépsége, egyszerűsége vezetett a választásra.)
Péter László "Tollrajzok - Barangolások délvidéki képzőművészekkel" egy díjazott cikksorozat gyűjteménye, hiszen a 2016. évi Forum Képzőművészeti Díjat Péter László grafikus érdemelte ki a Magyar Szó Üveggolyó mellékletében Tollrajz címen 2010 óta folyamatosan publikált képzőművészeti írásaiért, valamint szerteágazó grafikai tevékenységéért. Forrás: Hét Nap
ia
„Az eleink által felépített hagyományok kultúrájából élünk…”
- Martinek Imre
- 2017.1.17
- LXXII. évfolyam 2. szám
- Bánáti Újság
A 2016. évi Forum Képzőművészeti Díjat Péter László grafikus érdemelte ki a Magyar Szó Üveggolyó mellékletében Tollrajz címen 2010 óta folyamatosan publikált képzőművészeti írásaiért, valamint szerteágazó grafikai tevékenységéért.
▲ hirdetés
A nagyvilágban szétszóródott földijeimmel mégiscsak összefutok olykor, hiszen bizonyos mértékben és értelemben magam is vándormadár vagyok. Péter Lászlóval először egy székelykevei sokadalom idején, majd Pancsován sodródtunk egymás közelébe. Ez utóbbi alkalomkor Kóka Rozália bukovinai származású népművészmesterrel járták be épp az al-dunai székely—magyar közösségeket a Kërësztapám nadrágja címet viselő Péter Laci-s kötettel. Aztán valahogy szem elől tévesztettük egymást. Annyit tudtam róla, hogy valahol az anyaországunk egyik szegletében éli civil mindennapjait. Fellelni azonban jelentős kihívás volt. Viszont az Úr útjai kifürkészhetetlenek, és végül a világháló segítségével létrejött ez a „beszélgetés”.
Léphaft Pál, Dormán László és Péter László a magyar kultúra napja alkalmából megtartott ünnepségen Zentán 2017. január 14-én (Fotó: Szabó Attila)
* Számodra az igazi otthon maga az út — jegyezte le rólad Léphaft Pál karikaturistánk a Végvári panoptikum II. című kötetében. Az út, amely mindig befogad és visszavár, s melynek porából nemcsak köpönyeget vehetsz, de rajzolhatsz is bele kedved szerint. Segítenél? Miként értelmezze e sorokat a művészetben kevésbé jártas halandó?
— Én is a bánáti porban cseperedtem fel, akárcsak te. Hogyan lehetne értelmeznünk az egészet, ha nem batyucipelésként? Az út lehet egy kitaposott ösvény, de lehet szabadon kiválasztott csapás is, ahogyan legelébb a XIX. század végén az európai festők csoportja, majd hatásukra a magyar festők változásokat áhító rétege, köztük szép számban délvidékiek is, megtették áttörésüket a modern festészetben. De lehet akár jelentős tervek nélküli, spontán úttörési próbálkozások sora is. Az alkotói szándék nyilván ered valahol, és véget is ér valahol, valamikor. Mindaddig, amíg az ember az útját járja, van esélye a kreatív gondolatait megjelenítő tehetségének a kibont(akoztat)ására is. Optimisták lehetünk, mert noha a mában élünk, nem csupán a pillanatnyi helyzet állapotának lekövetésére és felvázolására alkalmas terepet járjuk be. Minduntalan előtüremkedik az irigylésre méltóan gazdag történelmi és a művészeti múltunk is. Noha az embernek vannak tagadhatatlanul előre megtervezett munkaprojektjei, a művész csupán a töredékek megvalósítási szándékát tudja felvállalni. Ezért, akár vállaljuk/felismerjük, akár nem, a múlt is tagadhatatlanul kötelez valamire bennünket. Lehet új dolgokat felépíteni, de csak a hagyományok mérlegelési/viszonyítási alapjától függően! Mindez tájékozódási kötelezettséggel jár, hogy el tudjuk dönteni, hol is vagyunk pillanatnyilag a megkezdett úton/pályán. A hagyományainktól ugyanis akkor sem szabadulhatunk meg teljesen, ha függetlenedni akarunk tőlük, és meghirdetjük a múlttal való szakítás programját. Hiszen főként az eleink által felépített hagyományok kultúrájából élünk, az általunk létrehozott újítások csak újabb, hajszálvékony rétegek a régi mázon. Lehetséges tehát, hogy a hagyományok felvállalása batyucipelés az alkotó ember számára. De valahol mégiscsak folyton használjuk a vívmányait, a régebbi megtapasztalásokat, melyek hasznos támpontokból, az alkotást segítő, kazeinszerű ragasztóanyagként tevődnek össze, és amelyeket természetesen kamatoztathatunk. A már megszerzett szellemi értékek mindig is a javunkra válnak, még ha felülbíráljuk, vagy leigázni akarjuk is őket. Hiszen nemcsak az önismeretünket segítik, hanem a közösségi kultúránk megtartását, a megmaradásunkat is általa szorgalmazzuk. Ha csak Kodály egyetlen fontos gondolatát idézzük fel, mely szerint a meglévő kultúra úgy marad(hat) fenn, ha élünk vele, illetve ezt az örökséget a következő nemzedékeknek is rendre megtanítjuk, átadjuk — már ekkor sem járunk túl messze a teljes igazságtól. A meglévő, immár hagyományossá vált művészeteket is akarva-akaratlan beleszőjük az újszerű láttatásainkba, mert a kollektív emlékezetet nem iktathatjuk ki a tudatunkból vagy a tudatalattinkból. A porba rajzolás fogalma efféleképpen értendő…
* Noha végzettséged szerint „csak” grafikus és képzőművészet szakos tanár vagy, szülőfalud, Székelykeve monográfiáját is megírtad idestova tíz esztendeje, Vándorfecske hazatalál?címmel. Mi késztetett erre a vállalkozásra? Gondolom, az a bizonyos kérdőjel sem véletlenül került be a címbe. Tervezed esetleg a krónika folytatását is?
— A Vándorfecske hazatalál? az első könyvem volt, és vele az a régi vágyam teljesült, hogy megírjam a szülőfalum történetét. Középiskolai éveim óta rendkívül izgatott a kérdés, hogyan vándoroltak el a bukovinai székelyek az 1764 után meglelt szülőföldjükről, Bukovinából, ahonnét nemcsak az Al-Duna kanyarulataiba, hanem akár Brazíliáig is eljutottak. Olyannyira érdekelt a kirajzások oka, hogy első útlevelemet megszerezvén, tizennyolc éves koromban egy székelykevei fiatalemberrel, egyúttal barátommal és unokabátyámmal, a még kezdő magyartanár Kelemen Sebestyén — Percellel együtt elutaztunk Bukovinába. Megkerestük az „őshazánkat”. A siralmas ottani körülmények ellenére nekünk hatalmas, lelket felszabadító élményben volt részünk. Szerettünk volna írni egy közös úti beszámolót is, Percell azonban 1981-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt. Én viszont tovább cipeltem magamban a vállalt fogadalmat: megírom a hazatalálás történetét! De már csak itt lett belőle valami ennél terebélyesebb. A könyv végül Magyarországon készült el. Itt látott napvilágot röpke néhány esztendő leforgása alatt esszészerű tanulmányfüzérként az évekig, évtizedekig gyűjtögetett adatok rengetege. Krónikásként hitelesen végigkövetve Székelykeve közösségének életét a falu megalapítását megelőző időktől kezdve egészen a ’91-ben kirobbant délszláv háborúig. Természetesen maga a könyv nem egy komolykodó helytörténeti munka, inkább személyes élménytáram.
* A délszláv testvérháború, illetve a bombázások idején kezdődött (el)vándorlás sajnos korántsem ért még véget. Nemrég egy székeli sráccal beszélgettem, aki azt találta mondani, falujukból az emberek vagy külföldre költöznek, vagy a temetőbe. Téged mennyire hívnak, húznak haza a gyökerek?
— Huszonöt éve már, hogy családommal Magyarországra jöttünk. Természetesen sűrűn hazajárunk, és mindmáig követjük az otthoni eseményeket. Úgy tűnik, azon túl, hogy 450 kilométerrel északabbra kerültünk, más lényeges változás nem történt velünk. Mindig is al-dunai székelyek voltunk s marad(t)unk, a mindennapjainkat pedig spontánul átszövi az itthon- és otthonállapot. Ahogyan egy római bölcs mondta, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba (a Tiberisbe) lépni. A háború alatt az új körülményekhez kellett igazodnunk, tehát itt, Magyarországon építettük tovább az életünket. Egy generáció kevés ahhoz, hogy az ember minduntalan irányt váltson, mert egy ilyen döntés az élet bonyolult és annak szinte teljesíthetetlen átszervezésével jár. Visszatelepedni a régi élettérbe már nemigen lehetne, ellenben a szülőföld iránti kötődésünk eltéphetetlen szálként kitűnően szuperál.
* Hogyan tovább, mármint ez után a kitüntetés után?
— Én nem szoktam megszabni magamnak számomra teljesíthetetlennek tűnő feladatokat. Lényegében egész életemben olyan (alkotói) problémákat és feladatokat oldottam meg, amelyek csak úgy, minden előjel nélkül kerültek elém. Hogy ez spontánul van-e így, vagy a saját észleléseim, érzékeléseim révén jön folyton létre, az nem is érdekes. Úgy is mondhatnám röviden, hogy az önkifejezési vágyam keresztezi a világfelfedezői hajlamomat… A céljaim tehát mindig szervesen kötődtek a problémaészleléseimhez. Ezért van az, hogy a szellemi lényem hol a képzelet világa és a képzőművészi önkifejezés, hol pedig a gondolattermelés és az írott szó irányába sodor. 1983-ban diplomáztam a belgrádi Iparművészeti Egyetem festő-grafikai és könyvtervezői szakán, tehát harminchárom éve vagyok jelen hivatalosan is a képzőművészeti porondon, illetve a délvidéki szellemi életben is. Természetesen örülök a díjnak, de leginkább annak, hogy vannak akik (f)elismertek, és nemcsak képzőművészként, hanem írogató „krónikásként” is értékelnek.
A főutca központi részén, az épülő hivatal oldalán és a Hősök terén láthatók ezek a kb. 10 éve épült járda közepére 20-40 méterenként zöld vagy rózsaszín - szinte fluoreszkáló anyaggal festett jelek.
KP.1. kör és egy x például. Ki tudja, mik ezek? KP. készpénz? Vezeték épül? Felmérés készül? Szórakozik valaki? Könnyen eltávolíthatók nyom nélkül?
Lehet, hogy földmérők festették az új járási hivatal épülése miatt, csak az nem volt világos, hogy az egykori trafik előtti járdán miért látható ez, de az utolsó sarokpont városháza előtti, tehát bizonyára ez van a dologban.
A felhasznált festékből adódóan a jelek biztos olyanok, amik hamar lekopnak-leáznak.
Az élelmiszer áruház bejárata előtt álló két nagy akác (?) kivágását az üzlet kérte, nyilván okkal. Nem hivatalos információnk szerint az áruház, a szupermarket jelentős bővítésre, felújításra készül. A feltételezhető kompenzációs megállapodásban foglalt mérték (azt, hogy hol, mennyit kell ültetni cserébe), még nem ismert. (Városunk fakivágás-fapótlás ügyében továbbra sem jár élen a kommunikáció tekintetében. A családi példához hasonlítanám: "Jaj, a gyerek előtt ne".) Lényeg azonban, hogy a fás szárú növények védelméről szóló rendelet 8. §-a szerint a pótlásról 1 éven belül gondoskodni kell a cseréről. Ha a növény nem mutat életjeleket, akkor ismételni kell az ültetést, amit Bicske legjelentősebb iparűzési adót befizető cége egészen biztos, hogy megtesz, és egyébként is százmilliós nagyságrendűt forrást biztosít a környezeti célokra. A pótlási kötelezettséget a terület beépítettségére, a konkrét építmény rendeltetésének megfelelően kell végrehajtani - az adott területen és/vagy máshol. Mivel azonban a főtér Bicske legforgalmasabb pontja autós közlekedés tekintetében is (a város legnagyobb parkolójában) - a fás szárú utánpótlásról történő ottani gondoskodásra való törekvés kézenfekvő alaptörekvés lehet.
ia
Elöljáróban: minden tiszteletünk a hóban-fagyban és kánikulában közterületeken dolgozó GESZ-munkatársaknak. A bicskei járdák azonban (ezzel az olvasói levéllel együtt) azt mutatják, hogy kevesen vannak, nem kapnak meg minden támogatást.
"Nem vagyok facebook-on, de ily módon a síkos utas íráshoz hozzá szólnék.
A Csákvári utat ill. Kinizsi utcát a várossal (a főutcával) összekötő gyalogos felüljáró és környéke egyszer sem volt letakarítva vagy megszórva, mert se a túlsó, se az innenső oldalról nem lehetett megközelíteni normálisan (legfeljebb korcsolyával), s onnan a vasútállomáshoz vezető járda is csak a lakott házak előtt volt használható állapotban, az üres telkeknél és a buszmegállók mellett nem. Gondoltam, hogy felhívom a gazdasági szervezetet (időnként elmondom nekik az észrevételeimet több-kevesebb sikerrel), de vártam, hátha (...) enélkül is elvégzik - amire nem került sor. Most jelzem.
További sok sikert!"
Fotó: Szabolcs László
Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezésére a kormány az olaszországi buszbaleset áldozatainak emlékére január 23-át nemzeti gyásznappá nyilvánította.
"Bicskei téma és te hátha többet megtudsz, elérsz az ügyben: ugyanaz az autómosó épül közel egy éve a bicskei Tesco mellett, mint a felcsúti kúton, ahol néhány héttel később kezdett épülni, ennek ellenére még tavaly ősszel átadták és azóta is használják.
Sok bicskei is oda kénytelen járni autót mosni. A bicskei MOL-mosó közben ismét bezárt, mint ahogyan azt a tavalyi évben is megtette olykor.
A Tesco melletti pedig máig sem készült el, idén embert ott még nem láttam..
Bicske város, nem? Azt hiszem, '86 óta. De ami itt megy... Kritikán aluli."
Helyszín: Dagály Úszóaréna Forrás: Fb
Földes Gábor életében szintén meghatározó a sport, a Vasas NB I-es labdarúgója, válogatott volt. Rendszeresen fut ma is Bicskén és környékén valamint a BTC-ben játékosként, edzőként is megismerhettük.
Egy Bicskén nevelkedett, megbízható és fizetőképes fiatalember levelének részlete, amit azért közlök, mert talán, esetleg segítek neki.
- Budapesten kaptam állást és szeretnék Bicskén keresni egy albérletet. Emiatt is írok most neked, hogy ha esetleg hallasz kiadó lakásról/házról, akkor nagyon hálás lennék ha eszedbe jutnék! Előre is nagyon köszönöm a segítséged!
- szia, valahogy megpróbálom, de nehéz ügy. a többit megbeszéljük! ha gondolod, a keresésed megosztom a blogon személyes adataid védelmével - például.
- Köszönöm a segítséget, megköszönném azt is, ha megosztod névtelenül a blogon! Annyi kitételem lenne csak, ami a legfontosabb hogy számlaképes albérletet keresek. Még egyszer nagyon köszönöm!
Élelmiszeripari gyártósori munkára keresünk dolgozókat betanított csomagolói munkakörbe.
Szorgalmas, monotonitást tűrő jelentkezőket várunk, akik az alábbi feltételek mellett tudják és szeretnék a munkát vállalni.
Munkakör: betanított csomagoló, nem igényel képzettséget.
Munkaidő: 3 műszakban hétfőtől péntekig heti váltásban. Egyedi megbeszélés szerint eltérhet.
Bérezés: bruttó 733 forint/óra + műszakpótlék. Teljes, bejelentett állás.
Kedvezményes termék-vásárlási lehetőség.
Helyszín: Törökbálint
Ingyenes dolgozói buszjáratot biztosítunk a településről.
Jelentkezését várjuk telefonon: 70/610-1026 hétköznap 08-16 óráig.
3.1 pontban,
3.2.2 d) pontban,
3.3. pontban foglaltakat, amik kötelezettségeket ró az önkormányzatra, aki valakivel elláttatja a feladatot.
Nem vagyok éppen útépítő, de addig még én is eljuthatok, hogy a gondozatlanság természetesen a drága burkolaton is meglátszik, mert amikor a víz beszivárogva szétrepeszti, kátyúsítja, kivégzi. Nem?
Erre nekiülnek és tisztességes, becsületes, véleményüket a közjó érdekében nyíltan vállaló bicskeieket "egyeseznek".
Hát igen, végül is könnyebb és olcsóbb a neten kioktatni az adófizetőket, mint valóban elvégeztetni a törvényben előírt munkát.
Ismételjük: nem a hóban-fagyban-kánikulában városért dolgozóknak szól mindez.
ia
Friss kommentek