A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
Michael Moore - született 1954. Flint, Michigan (USA) - egészen elképesztő fazon.
Éles eszű, laza, provokatív, van humora és finoman szólva nem konzervatív... Amikor Olaszországban a Ducati gyárban forgat, a gyáros egyszer a jólét szó használja. Mire Michael: a jólét szót kérem ne használja, mert az amerikai konzervatívok nem szeretik. (Ők se? - a szerk.)
Oscar-díjas rendező, mellesleg író, színész, producer - a globalizáció, a nagyvállalatok, az erőszak, a fegyveres erőszak és saját hazája legnagyobb kritikusa. Ezt a filmjét tegnap láttam. A Sicko címmel 2007-ben kijövőt, ami az USA egészségügyi rendszerét, biztosítóit "tényfeltárta" - az első volt amit láttam tőle egy barátom nappalijában 2009 körül. Moore nevére érdemes rákeresni, aki még nem ismerné.
Ez a bicskeiek blogján nem véletlenül megosztott mozija arra mutat rá, hogy Európától - sőt, Irántól és Tunéziától is - mennyi mindent tanulhatna az Egyesült Államok.... Pontosabban: majdnem mindenki tanulhatna mindenkitől.
Szóval ő majdnem azt mondja: nem fegyverrel kéne menni sehova, hanem jegyzetfüzettel, tanulni, megismerni, gondolkodni. (Jó azért ilyesmit kihallani manapság bármiből, mármint ebben az ordenáré néphülyítésben.) Nyilván nem a most is háború sújtotta övezetekre gondol ő, ahol mindenki mindenkinek ellensége.
Számos társadalmi szférát érint, általában közszférákat, csuda tanulságos, velős beszélgetéseket tesz elénk. Még vágatlanul is szívesen megnézném. Tegnap láttam először, s bár Magyarországon nem forgatott, hozzánk legközelebb Szlovénia ragadta meg (engem is+a finn oktatás) minden egyes európai országban begyűjtött megoldásait, amit az Államokba "visz", minálunk is érdemes lenne fontolóra venni. Egy-két kivétellel mindet. A magyar nézőknél a norvég börtönviszonyok fogják legjobban lecsapni a biztosítékot....A legdrámaibb rész is ott született: a Breivik nevű 77 embert meggyilkoló lény ügye úgy jön a filmbe, hogy Moore egy kiskorú áldozat apjával beszél. A fiú a szigetről felhívta az apját.... Az utolsó beszélgetésük volt. Szarkupacnak tartja a fia gyilkosát ugyanúgy mint Moore, de nem ölné meg, akkor sem, ha tehetné, mert nem megy le a gyilkos szintjére, aki saját maga dönt mások életéről. Erről a szigetről azok menekülhettek meg, akik tudtak úszni. Az apa azt sajnálja, hogy a fia még nem tudott úszni.
Végül azért - csak azért rögzítem ezt is, mert nagy divat az USA-utálat - szóval a legvégén hazafias módon azt is sorolja, mi jó jött onnan ide. S mivel itt nálunk elég nagy központi módi Európát magas lóról kezelni vagy egyszerűen lehülyézni - ez a film mindenképpen segíteni fog az öreg kontinens értékeinek jobb megismerésében.
Veszélyeztette a közlekedés biztonságát - derül ki a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság ma kiadott közleményéből.
Egy férfi műanyag kannával dobott meg egy tehergépkocsit Alcsútdobozon. A rendőrök a napokban lezárták a nyomozást. A Bicskei Rendőrkapitányság közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény megalapozott gyanúja folytatott nyomozást V. István Ferenc ellen.
Az 56 éves férfi 2016. június 20-án délben egy öt literes kannával dobott meg egy Alcsútdoboz belterületén közlekedő tehergépkocsit. (Az indítékról a közleményben nem írnak - a szerk.)
Az étolajjal töltött edény a jármű egyik visszapillantó tükrét letörte, aminek darabjai az utastérbe szóródtak. A nyomozók azonosították, majd kihallgatták az elkövetőt.
A Bicskei Rendőrkapitányság munkatársai az ügyben folytatott nyomozást lezárták, a keletkezett iratokat vádemelési javaslattal küldték meg az ügyészségre.
Van egy csapat Bicskén, aminek tagjai Molnár Gigi vezetésével heti két alkalommal próbára teszik fizikai erejüket.
Czigány Beáta és Molnár Angéla Gigi. Meghirdetett távok: 7 km, 12 km, félmaraton (21,1 km) és a 2016-ban először Európában: éjszakai maraton (42,2 km)!
A hölgyek súlyzóznak, aerobikoznak és futnak... Ez a GIGI TORNA. Nyáron kapunk egy szusszanásnyi pihenőt. Ebben a pihenő időben készültünk fel az idei Night Run éjszakai futásra, a fényben úszó Budai vár ,"körül".
Este 10 kor vágtunk neki életünk első félmaratonjának, több,mint 1000 társunkkal együtt... és megcsináltuk. Igazi élmény volt, és önbizalmunkat erősítette. És a több,mint két és fél óra futás után még nevetni is tudtunk. És augusztusban Visegrádon 17 km-rel folytatjuk! És a csapat szurkolt. Követett minket az interneten és nem csak ott. Tavasszal a Vivichittán 10 km-en három tornásztársunk is velünk tartott. Erdéiné Perjés Noémi, Venczel Viki és Hangya Georgina is. És jövő tavasszal még többen leszünk!!!! És nem mellékesen Petrik Zsuzsa idén a futás helyett egy 83 km-es kerékpár túrát teljesített. És ott lesz Visegrádon 7 km-en.
És itt meg kell említenem a bicskei futók táborát erősítő félmaratonon rutinosnak számító Dr.Tajthy Gábort, aki 2.20 perces idővel ért célba a Night Run-on.
És kívánok sok szép élményt minden bicskei futótársnak továbbra is! Remélem hamarosan ÖSSZEFUTUNK valahol.
Bicskén, a Szent István úton ellenőriztek a rendőrök 2016. július 26-án este egy helyi férfit, aki ellen a Székesfehérvári Törvényszék lopás elkövetése miatt elfogatóparancsot bocsátott ki.
A járőrök a 44 éves M. Imrét elfogták és előállították a rendőrkapitányságra, ahol kihallgatását követően őrizetbe vették - adta hírül az FM RFK Kommunikációs Szolgálata.
A Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság www.police.hu -n közzétett híre szerint egy bicskei és egy tatabányai férfit vettek őrizetbe a tatbányai nyomozók, akik 2403,9 gramm amfetamint foglaltak le
A Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság Felderítő Osztályának és a Tatabányai Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának munkatársai 2016. július 21-én egy tatabányai ingatlanban ellenőriztek egy bicskei férfit, aki két darab italos dobozban bruttó 1125, 3 gramm, illetve 1027,4 gramm amphetamin tartalmú kábítószer gyanús anyagot adott át egy tatabányai lakosnak.
A helyiségben tartott házkutatáskor a rendőrök, a hütőszekrényből, valamint tárolókból további átadásra előkészített, csomagolt különböző kiszerelésű amphetamin anyagot foglaltak le.
A nyomozók a két férfit előállították a rendőrkapitányságra, majd őrizetbe vették. A tettesekkel szemben alkalmazott kábítószer gyorsteszt pozitív eredménye, a tiltott szer fogyasztását támasztotta alá.
A bicskei férfi járművét is átkutatták a nyomozók, ahonnan bruttó 30,2 gramm ismeretlen eredetű fehér színű port, valamint 12,5 gramm zöld növényi származékot foglaltak le.
A szakértők a lefoglalt drog hatóanyagtartalmát azonosították és megállapították, hogy a jelentős mennyiséget meghaladja, „fekete” piaci értéke több, mint 5 millió forint.
A Tatabányai Rendőrkapitányság – előzetes letartóztatásuk mellett - a 40 éves tatabányai és a 32 éves bicskei lakos ellen kábítószer-kereskedelem bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat büntetőeljárást.
St. Martin, azaz (a budaörsi sporttársaknak) Szentmártoni Imre és dr. Bourgla Ossamah nyerte az idén augusztus 24-én az immár hetedik alkalommal megrendezett Budaörs - Rudabánya amatőr páros teniszbajnokságot. Előző délután az Aggteleki Cseppkőbarlangban az ismert zenész 23. lemezéről hallhattunk új számokat, és persze jó néhány elmaradhatatlan korábbit.
Aggtelek – Rudabánya. Hogy mi köti össze a 21,7 kilométer hosszú, egy-egy szakaszán erdei, kanyargós utakon kívül a két zempléni települést?St. Martin, azaz Szentmártoni Imre és a Budaörsi Napló amatőr teniszcsapata. Amióta ugyanis – és ennek már hetedik éve – az ismert, Budaörsön élő zenész csatlakozott hozzánk, sporttársaink örömmel vannak ott július végén a művész - az idén 23-án éppen 23. alkalommal megrendezett - híres cseppkőbarlangi koncertjén is. Majd másnap Rudabányán, ahol St. Martint nagyon szeretik, a helyi teniszezőkkel mérkőzünk meg.
Szombaton fenn rekkenő hőség, kisebb esővel tarkítva, lent a cseppkőbarlangban 10 Celsius fok, ahol az előrelátók is fázósan húzzák össze magukon a pulóvert, pokrócot. Mégis minden évben telt ház van, a koncert előtti napokban most sem lehetett már jegyeket kapni. St. Martin első lemeze 1994-ben jelent meg, a 23. stúdiómunkái ezekben a napokban fejeződnek be. Igen, meglepetésként az Aggteleki koncerten már hallhattunk róla új számokat, és persze jó néhány elmaradhatatlan régebbit.
Vasárnap a strandon talán könnyebben elviselhető lett volna a forró napsütés, mint a teniszpályán, de mind a házigazdák, mind mi vendégek igen örültünk annak, hogy az előrejelzésekkel szemben nem volt se zápor, se zivatar, és persze a viszontlátásnak. Tavaly azt adtuk hírül, hogy a Budaörsi Napló teniszcsapata nyert Rudabánya ellen. Az előző évben pedig arról írtunk, hogy ők bizonyultak jobbnak. S hiszik vagy nem, az idén döntetlen lett! Ennyiben is maradtunk, semmiféle rájátszással nem akartunk ezen változtatni.
A győztes páros pedig, akik csak egy meccset veszítettek az ötből, és azt is igen szoros közdelemben: St. Martin / Szentmártoni Imre és dr. Bourgla Ossamah. Elsőként ők vehették át Szobota Lajos(független) polgármestertől a kupákat, aki bár nem űzi a „fehérsportot”, minden évben megtisztel bennünket a jelenlétével. Köszöntőjében több fontos turisztikai célú rudabányai beruházásról számolt be. Egyebek között most készül el a település korszerű weboldala, ahol majd a részleteket is megismerhetjük, mielőtt jövőre újra ellátogatunk hozzájuk Budaörsről.
Az idei bicskei Balaton átúszók listáját kaptuk kedves olvasónktól. A név után az eddigi átúszások száma szerepel. A születési adatokat mindenkinél töröltem, mert személyes adat. Ezt követi az időeredmény. Végül helyezés, ami azt mutatja meg, hogy az idei 8223 célba érő közül hányadik.
A Balaton-átúszáson a Balaton átúszása a fontos :) De az időeredmény, a helyezés sem mindegy. Idén a legjobb bicskei átúszó a Balatont először átszelő Agyagási Ákos tanár úr, aki egyébként hosszú ideig igazolt úszóversenyző volt, ma pedig oktatja. Bicskéről eddig a legjobbat Horváth Zoltán (1991) úszta a Révfülöp és Balatonboglár közötti 5,2 kilométeren, de ő idén nem nevezett. Horváth Zoltán 2008-ban 10. azaz tizedik helyezett lett 1 óra 14 perc 40 mp-s fantasztikus eredményével. Zoltán mindössze kb. 15, Ákos mindössze kb. 40 perccel maradtak el tehát az idén megúszott országos rekordtól, ami idén már 58 perc 33 másodperces a férfiaknál Papp Márknak köszönhetően.
Eddig Risztov Éva olimpia bajnok tartotta a balatoni csúcsot, aki "különben" Londonban 2012-ben szerzett olimpiai aranyat egy hatalmas, katartikus és minden néző számára feledhetetlen menetben - 10 km-es távon, nyíltvízi úszásnemben
Bicskén maradva arról se feledkezzünk meg, hogy Maitz Kriszta ötödször, Dudovics Péter már hatodszor ússza át azt a tavat, ami magyarságunkban - tájként - feltétlen identitásképző tényező. A miénk. Szeretjük. Tudjuk, mikor és honnan láttuk először. Ha régen láttuk, eszünkbe jut. Szokott néha hiányozni. Nemcsak a tó. Hanem akikkel ott voltunk. Különleges érzés az északi partról elindulni és a déli parton (némi meló, egy kis szívlapátolás után) nagyon-de-nagyon büszkén, mégis, mintha mi sem történt volna - kilépni úgy, hogy benn a tavon 3 km előtt Veszprém megyéből Somogyországba tempóztunk. Balcsi. Magunkévá téve úgy igazán :)
No de, elő a tényekkel, melyek igen makacs dolgok.
Iskolásaink július 12-én érkeztek meg Rétyre, Bicske testvérvárosába. Mint Ágoston László tanár úr írja:
"Szerencsésen (simán) megérkeztünk. Megnéztük a bámulatos tordai sóbányát és bejártuk Segesvár girbe- gurba sikátorait. Jót aludtunk az éjjel. Megemlékeztünk Kelemen Anti bácsiról. Most épp portyázik a banda. Délután Sepsiszentgyörgy strandjának vizét szennyezzük a rekkenő hőségben."
"Másnap reggel a Szent Anna tó mellett túráztunk. Megnéztük a varázslatos Mohos lápot, és hihetetlen találkozásunk volt két helyi süldő medvével. (Biztonságos távolságból!) A délutánt a korondi vásárban töltöttük, majd hazafelé meglátogattuk a Nyergestető 200 székely honvédjának emlékhelyét. Későn, fáradtan értünk haza, de a pompás pityóka tokány méltó befejezése volt ennek a tartalmas napnak."
"Július 15. Ma is korán indultunk. Romániában voltunk. Sinaiaban voltunk a Román királyság gyöngyszemében, ahova I.Károly első román király felépítette nyári rezidenciáját, a Peles-kastélyt. Azt látogattuk meg. Onnan Bran felé, vagyis Törcsvár felé vettük az irányt. A Bucsecs-csúcs alatt ebédeltünk, mielőtt Vlad Dracul vidékére értünk. A vár megtekintése után egy kis búcsúfia, majd Rozsnyó várának lábainál uzsonnáztunk. Hazafelé Brassó Pojana felé vágtunk át, és ott mi ma nem találkoztunk medvével.(Nem úgy, mint az a szerencsétlen brassói!) Vacsorára fuszujka főzelék volt -egyfajta hamis sólet - és most az időjárás szelesre váltott. Ma pihinap van. A reggeli rántotta után általános körletrendet tartottunk. Utána kirándultunk az "eszténára" a nyíresben. Megmutatták, hogyan kell 800 juhot megfejni egy óra alatt. Megkínáltak sajttal és ordával, és bepillantást nyertünk a pásztorok küzdelmes életébe. Köszönet érte barátainknak, a Demeter fivéreknek! Hazafelé málnáztunk. (Ismét nem találkoztunk medvével!) Ebédre csorbát ettünk, és párizsi szeletet pityókával, majd Kinga nénivel kézműveskedtünk. Az idő fülledt. Szinte érződik, hogy vihar közelg. Bé is borult. Sportolunk, játszunk estélig."
"A tegnap este már nem fért be az előző krónikába, tehát: a fúvósfesztivál kezdő utcabálján voltunk, és nagyszerűen éreztük magunkat. Ma Brassó csodaszép városát barangoltuk be. Reggel még hűvös volt a szél, de később ismét nyári meleg lett. Ez a régi szász város valóban nagyszerű még ma is! Ellátogattunk fejlődő kis állatkertjébe is. Természetesen szerettünk volna végre medvét rács mögött is látni! Ez a kívánságunk is teljesült. Utána a Mekiben (McDonalds) nasiztunk és beugrottunk shoppingolni egy helyi szupermarketbe. Most estefelé örömmel beváltjuk házigazdáink meghívását és a nemzetközi fúvósfesztivál produkcióiban gyönyörködünk. Még az is lehet, hogy ma is bálozunk!"
"Vasárnap pihentünk. Délelőtt aki akart kézműveskedett (nemezelés, gyöngyfűzés), mások sportolhattak. Délután a fesztivált záró felvonulást bámulhattuk meg. Fantasztikus volt, hogy a kis település apraja-nagyja micsoda lelkesedéssel és szenvedéllyel segítette és szolgálta ki ezt a rendkívül színvonalas rendezvényt, méltó módon az előző 24 után!"
"Ma borongós napra virradtunk. Nehéz, szürke felhők közt csak imitt-amott villant egy kis napfény. A Vargyasi szoros volt uticélunk. Volt bennünk némi szorongás, vajon az időjárás nem szól-e közbe programunkba? Már az indulás is mutatta, hogy kalandos napunk lesz. Defektszereléssel kezdtünk, amit Matyi és Laci bácsi oly profizmussal oldott meg, mintha a Hungaroringen parkoltunk volna a boxutcában. Felkészültségüket a Ferrari csapat is megirigyelhetné! Kis csúszás után Sepsiszentgyörgyön át az Olt folyó mellet kapaszkodtunk felfelé Barót és Vargyas felé. Az időjárás egyre komorabb, csapatunk egyre vidámabb, és elszántabb lett. Csak azért sem hagyjuk magunkat! A szitáló eső (vagy inkább alacsony felhők) ellenére bemerészkedünk a szorosba, amíg bírunk! Igazunk lett! Csodálatos, különleges kalandban volt részünk, bár csak a karsztvidék első két barlangjáig sikerült eljutnunk. A táj gyönyörű, és szinte érintetlen. A sziklák közt kanyargó patak és a vad vidék különleges növényvilágával lenyűgöző, és feledhetetlen. Hazafelé Barót városkájában álltunk meg egy kicsit (Baróti Lajos bácsi, a volt örökös szövetségi kapitányunk szülőhelye.), majd fáradtan fogyasztottuk dupla vacsinkat (leves, fánk, virsli) rétyi szálláshelyünkön. Már csak egy karaoke partira maradt erőnk és időnk, akárcsak tegnap este. Holnap a másik szoros, a híres Békási vár ránk. "Jóccakát" mindenkinek! U.i.: Sajna(?) ma sem láttunk medvét"
"Tegnap megjártuk hosszú utunkat. A reggeli bundás kenyér után szomorkás időben, de kiváló hangulatban indultunk a Gyilkos-tó felé. Festői tájakon át kapaszkodtunk fel a Pográcz-tető 1256 m-es hágójára. Mögötte a Gyilkos-tó, és a Békás-patak völgye, a szoros most sem okozott csalódást. Ez is egy olyan csodálatos hely a Földön, ahol az ember belátja, milyen kicsi a természet erejéhez képest. A szurdokban, a rohanó patak mellett folytattuk utunkat és szembetalálkoztunk az emberi teljesítmény csodájával is. Meglátogattuk a fantasztikus Békási víztárolót. A látvány a 127 m-es gátról tényleg lenyűgöző volt. Autóbuszunkkal körbejártuk ezt a vadregényes vidéket, majd a Gyergyó és a Hargita tövében ereszkedtünk vissza ami Baróti és Bodoki hegyeink közé, áldott Háromszéki - medencénkbe. A kései hazaérkezés fáradtságával faltuk be finom "pityókafőzelékünköt" a fasirttal, majd békés álomba merültünk. Még egy medvétlen nap! Sajna a holnap, vagyis a ma, az utolsó napunk itt székely testvéreinknél!"
"Hát "elgyött" az utolsó nap itt Rétyen. Borongósan indult, de aztán kiderült, akár a kedvünk. Reggel és a délelőtt első részében rendet raktunk és elkezdtük elcsomagolni holmijainkat. A táskákban, bőröndökben szép rendbe pakoltunk össze, miközben a rengeteg élmény össze-vissza kavarog még fejünkben. Azután 10:30-kor újabb meglepetés: házigazdáink 3 lovaskocsival és 2 régi zenészbarátunkkal megjelentek a kapu előtt. Irány a rétyi nyíres! Mondanunk sem kell, elég feltűnést keltettünk végig a faluban, amíg kiértünk ebbe a világörökség részét is képező, gyönyörű erdőbe, ahol medve, sőt farkas is előfordul (azonban nekünk nem volt szerencsénk)! A varázslatos erdőn áthajtva mosolyogva üdvözöltek minket az egerpataki romák és a szacsvai székelyek is. Egy vargabetűt leírva az országúton tértünk vissza Rétyre, elhaladva a halastó és a Tavirózsa Vendéglő mellett. Hangulatunkat már fokozni sem lehetett volna. A finom ebéd után csendespihenő, majd kürtőskalács-sütés következett. Ennek is itt van a hazája!" "Az utolsó tudósítás itt a "krónika" végén a tábor utolsó napjairól szól. Most, ahogy írom, már itthon vagyunk és pihentek gondolataink is. Az utolsó napunk késő délutánján még egy nagyszerű táncházon vettünk részt. Este a búcsúvacsorán nehéz szívvel, de hálásan köszöntük meg a felejthetetlen napokat. A vacsora utáni zárótábortüzünket ugyan elmosta a már napok óta erőt gyűjtő eső, de nem bántuk, mert vendéglátóink már igen-igen vártak rá. Eddig biztosan csak ránk való tekintettel türtőztette magát a szomjas föld itatója. Nehezen jött álom szemünkre, már a hazaút izgalma motoszkált bennünk. Reggel korán és keltünk. Az eső természetesen elállt. Reggelink után szomorúan pakoltuk fel bőröndjeinket és poggyászunkat buszunkra. Elbúcsúzásunkra nehéz szavakat találni. Többen a honvágy ellenére még szívesen maradtunk volna e csodálatos vidéken. Táborozásunk, barátaink vendéglátásának sikerét ez tükrözi talán legjobban. Ahogy autóbuszunk ablakán át az utolsó pillantásokat vetettük a Fekete-ügy menti "második hazánkra", sokan már azt tervezgettük, mikor látogathatnánk újra ide vissza. A hazaút hosszú volt, de a határ menti kellemetlenkedő közúti ellenőrzéstől eltekintve, sima. Kissé időben csúszva, de még e napon hazaértünk. Hogy mi az, ami remélem tanítványainkban is meggyökeresedett:
Néha kicsit butuska kérdések, mert például arra, hogy hol szoktuk szabadidőnket eltölteni avagy hol dolgozunk, nem csak Bicske vagy nem csak más település adható válaszul az életben. Működhet a kettő együtt. Itt is ott is. Nincs vagy-vagy. Hiszen színházba, moziba, koncertre nemcsak Bicskén járunk. Ahogy a rávalót sem biztos, hogy egy helyen keressük. Meg aztán azt elején tisztázzuk, hogy a válaszadó férfi vagy nő. Aztán a férfitól is meg van kérdezve városházilag, hogy hová kozmetikushoz.... De ez a legkevesebb. Lényeg, hogy a választások már nincsenek messze, így szerencsére előkerült a városvezetés fiókjából e téma megint - vagyis az elsősorban bicskei családok példás összefogásával megszépült terület akár még fejlődhet is...
Akik építeni kezdték, igényes emberek és nem tudták tovább elnézni az önkormányzati tulajdonban álló központi hektárok állapotát. A park megszületése óta a városgazdák tartják rendben a területet, de a fák gondozásában a családok is dolgoznak - mindmáig.
Szombaton reggel hatra kell kitenni a zöld-hulladékot, bármilyen zsákban elviszik! Cetli is érkezett, amin az is rajta van: ha gallyat vágunk, ne legyen hosszabb 1 méternél.
A képviselő testület döntött arról, hogy 10 alkalommal lesz zöldhulladék szállítás. Eddig semmi hír nem volt róla, csak bekerült a rendeletbe, a hulladéknaptár viszont nem frissült, máig sem. Viszont tegnap a Zöld Bicske honlapján megjelent egy dátum, e hét szombat. Mint a címükben is látható, "extra"-ként hirdeti azt, ami nem extra, hanem kötelező, hiszen a testület döntött róla.
A bicskeiek blogja a városlakókra támaszkodva ezúttal is jó tanácsot adott 0 Ft+ÁFA/hó értékben, hiszen vezetőink elfogadták pro domo kampányunk üzenetét: a füstölést, a zöld-hulladék égetést ingyenes elszállítással lehet csökkenteni. Ahhoz még nem teljesen bátrak vezetőink, hogy egy az egyben meg merjék tiltani a kerti hulladék égetését. De ez is valami!
Egy héttel ezelőtt kérdezte olvasónk: "1. A Szent István utcában kint maradt a 30-as tábla. 1 hónapja. Miért?" Különben életkornak jó.
Ezt a kérdést ma a helyszínen feszegette egy autós kedves ismerős. Volt egy kis felületes útkezelés, kifújatták a kerékpársávból a szennyeződést, de úgy, hogy a bringások ezután sem nagyon mennek belülre, hanem maradnak a sárga vonalon vagy azon kívül, az útest törzsén. Mert belül ilyen szemcsés izé, annál jobb a sima út. Biztonság? Tényleg, ez jó kérdés.
Mint az autós mondta, ezeket a "vándortáblákat" kitették és azóta is itt díszelegnek a bicskei broadway-n.Nem érti, hogy miért. Azt válaszoltam, talán azért, mert a 100 km/h-s sebesség is előfordul. Mire ő: a 100 km/h-s sebesség akkor is előfordulna, ha ezek harmincas a táblák nem lennének kinn. Elmondja még, hogy ő megy a dolga után, mindig tartja a sebességkorlátot, mert jobb a békesség, de 30-al nem akar araszolni a széles, egyenes, jól belátható úton. Ha pedig ötvennel merne menni, most megbüntethetik. Márpedig neki erre nincs pénze.
A 30-as tábla indokolt (volt) a munkák idejére - ez tuti. És mindaddig indokolt, míg ez a maradék, be nem kötött kavics/darálék/morzsa ott van halmokban az úton! A kérdés pusztán az - a városért lobbizó vezetéshez is -, hogy a fel nem használt kavics meddig díszeleg a bicskei főutcán.
Bekötni már nem fog, mert nincs mibe. Nincs hozzá bitumen emulzió vagy mi.
A Bicskei Mentőállomás és a váli Védőnői Szolgálat pályázataikon 1-1 db ún. vénaszkennert- vénakereső készülékeket nyertek - osztotta meg a Bicskei Szóval az örömhírt Kutenics Péter mentőállomás-vezető mentőtiszt. A Válban és térségében a Védőnői Szolgálatot irányító kollégájával, Kárpáti Hajnalkával együtt vették át az eszközöket: Hendrik Scheerlinck, a K&H Csoport vezérigazgatója gratulál a nyerteseknek.
- A készülék segítségével olyan betegeknek is nagyobb sikerrel tudunk a helyszínen vénát biztosítani folyadékpótlás vagy gyógyszeradás céljából, akiknek anatómiai vagy élettani okokból ez nehézségekbe ütközne. Különösen gyermekek esetében fontos, hogy a fájdalommal járó beavatkozás elsőre és a legjobb helyre sikerüljön, ne kelljen megismételni - mondta el a bicskei szakember.
9 megye 14 gyermek-egészségügyi intézménye összesen 20 millió forint értékű eszköztámogatásban részesült a K&H gyógyvarázs programnak köszönhetően. A műszerek között olyan innovatív, korszerű eszköz is található, amellyel a legkisebb betegek vizsgálata és gyógyítása hatékonyabban és kíméletesebben elvégezhető.
Fejér megyében az elmúlt 13 év alatt 13, gyermekek gyógyításával foglalkozó osztály és mentőállomás kapott több mint 23 millió forint értékben új orvosi műszereket. Idén a K&H gyógyvarázs jóvoltából a Bicske Mentőállomás 268 859 forintot, a váli Védőnői Szolgálat pedig 283 590 forintot fordíthat eszközbeszerzésre.
A Korona Étterem Pizzafaló konyhájában ma 11 órakor tűz ütött ki, amit a Bicskei Önkormányzati Tűzoltóság egysége lokalizált. A felső képen az a "tetőbejárat" látható, amit a bicskei tűzoltók bontottak azért, hogy a padlásra behatoljanak és megkezdjék az oltást. Pizza, menü és fagyi biztosan lesz holnap is.
Sérült szerencsére nincs, a Monos István és Monos Ádám vezette étteremben ma felmérik a károkat és takarítanak. Holnap szeretettel látják vendégeiket, akiknek köszönik a megértést.
Monos István a Bicskei Szónak elmondta:
- Szeretném kiemelten megköszönni azt a lelkiismeretes, pontos, szakszerű munkát, amit a bicskei tűzoltók végeztek nálunk.
Monos István éppen Lengyelországból autózik Bicskére. Mint mondta, megindító számára, hogy a barátai a tűzeset hírére odaérkeztek és segítenek a rendtételben. Egy olajsütő automatikája nem kapcsolt le, a tűz a szellőzőrendszeren a közkedvelt étterem padlásterébe vágott, ahol gerendák és tetőlécek kezdtek égni. A konyhában is romeltakarítás kezdődött és új eszközöket kell beszerezni. A földszinti részeken is takarítani kell. Mindenki, aki látta a helyszínt vagy annak egy részét, azzal vigasztalódik a tetemes kár ellenére: jó, hogy nem lett még ennél is nagyobb baj és senkinek nem esett baja....
A pénztári sorba soroltam kedves Olvasónk mögé, aki ráadásul rokon is. Azt mondja mosolyogva, mennyire szereti, amikor régi képeket teszek fel. Én is szeretem, amióta az eszemet tudom. Két halmaz van. A családi képek, ritkák, régiek, "szentek", amiket személyes szeretet, emlékezés osztat meg. A legjobb: Apu szalmakalapban a barátaival. Vagy Nagypapa a lován. A másik nagyobb halmaz. A település maga különböző korszakokban - különböző gyűjteményeknek köszönhetően, de leginkább Imeli László gyűjtőt illeti kalapemelés. Ez fontosabb, de csak a fennemlített urak, szüleink, nagyszüleink, dédszüleink stb. és testvéreik vagyis a család miatt. Magunk miatt. El is határoztam, hogy Imeli László képeslapgyűjtő szomszédomhoz átlépek, vagy írni/telefonálni fogok. Mert már rég beszéltünk. Ma viszont összefutottunk egy másik boltban. Azt mondta, akkora a bicskei kollekció, hogy abba már nehezen jön új. Aztán estére elküldte ezt a kincset.
Egy jó barátom küldte kórházi tányérját. Kőkorszaki. Frédi és Béni ettek hasonlóból. Lehet, hogy régészeti lelet? Vagy a pereme népművészeti kifejezés mód? Maradjunk abban, hogy nagyon szeressük egymást és ne legyünk betegek.
Horváth János 52 éves bicskei nehézgépkezelő öt éve Londonba költözött családjával. Munkája mellett népszerű blogot vezet, amire felfigyelt Bagossy László, az Örkény Színház egyik rendezője. A Mácsai Pál vezette teátrumból nem szóltak másfél éven át, nehogy megváltoztassa a blogger - kiváló - természetes stílusát a színházi érdeklődés hatására.
Fotó: Gordon Eszter
Erről e sorok írójának az a fizikából tanított mondat jut eszébe - kb. ennyi maradt meg önhibából és éppen elég ez nekem -, hogy a megfigyelés lényegében megváltoztatja a megfigyelt folyamatot. Ezért nem szólt az Örkény Színház a Londonban író bicskeinek sem.
A Diggerdrájver című bicskei/londoni nehézgépes sorsából, mindennapjaiból írott darabot – főszerepben Epres Attila – 2015-ben kezdték játszani. Nyáron a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) is bemtuatták. Nagy sikerű, ízig-vérig realista szövegalapon nyugvó darab.
Kezdetben szabadságos munkatársak helyére vették fel, de Horváth János 200 ügynökség telefonszámával feltarsolyozva várta a megbízást, ami éppen a teljes elkeseredés előtt érkezett meg. Mivel a beszélt angolja rossz volt a megértéssel együtt, sms-ben tárgyalt az ügynökökkel. A blog első bejegyzése erről szól, 2013. áprilisában íródott.
„Nehézgépkezelő vagyok. Közérthetőbben: markológépes. Itt Londonban: digger driver.A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek, és tisztességes fizetést találni magamnak. Elvegetálhattam volna a hátralévő életemet a nyugdíjig, végül is biztos állásom volt. A szakmában elértem a csúcsra. Aztán ahogy teltek az évek, egyre kevesebb jutott a bevásárlókosárba és egyre többet kellett fizetni érte, az országra meg valami olyan kilátástalanság és letargia telepedett, hogy szabályosan fojtogatott. Amikor az ember elhagyja a hazáját, az olyan, mint amikor elválik attól a nőtől, akinek elrebegte a „boldogító igen”-t (...)"
János és családja a London északi részén elterülő Barnet kerületben él külső Londonban. Ezt a kerületet vagy három tucat kisebb városrész alkotja, köztük a Golders Green, ami történetesen zsidók lakta londoni városrész. Erika, János lánya Bicskén él és dolgozik. Benedekről mesél, öccséről, aki Londonban kezdte az iskolát.
- Édesapám a Határátkelő blogon kezdett írni, ahol külföldi magyar munkavállalók beszélik meg egymással az élet dolgait. A blogolók arra biztatták édesapámat, hogy ezzel a tehetséggel, ami neki van, amikben ennyi a jó, igaz, realista, szellemes, vicces és tartalmas gondolat, hogy indítson egy önálló oldalt. Így született a diggerdriver.blog.hu
Természetes derű, humor árad belőle. Olyan ember, azt hiszem, akivel a magamfajta culágernek öröm lehetett építkezésen dolgozni, mert megegyezik a véleményünk, a szemléletünk, nincs bennünk gyűlöletesség, de az ún. politikai elittől mindkettőnk háta borsódzik. Pontosan tudjuk, hogy csakis a pénzről, no meg pénzről szól minden moccanásuk, a többi mese habbal. Bloggerként nem válogatja meg a szavait. Amikor Bagossy László rendező jelentkezett nála, hogy színre vinné a Digger drájver című darabot, hívta lányát:
- Ülsz? Ha nem, akkor ülj le és kapaszkodj meg.
Epres Attila Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész, aki élete legnagyobb küzdelmét vívta meg a halálos kórral a közelmúltban - ifjan erdészetet tanult a soproni középiskolában. Horváth János, a diggerdriver is erdész akart lenni, de iskolai teljesítménye kevés volt a népszerű középiskolába. Munkáscsaládból származott, ahol a rendkívül tájékozott, olvasott és intelligens kőműves édesapa – az Entz Ferenc Szakmunkásképzőbe irányította fiát növénytermesztő gépész szakra.
„Ez a szalonképesebb megnevezése a tsz traktorosnak” - teszi a helyére Horváth János.
Epres Attila 1963-ban, Horváth János 1964-ben születtek. „Kollégista lettem 1978-ban" - írja János. "Havi 150 forint volt az ösztöndíjam és minden hétvégén adott anyám egy ötvenest amiből 33 forint volt a retúrjegy. Apám mondta hogy ha nincs pénzem szóljak és ad. Soha nem kértem. Néha a nővérem adott egy százast de úgy alapjában véve elég volt a pénzem. Később jobb tanulmányi eredményért már volt amikor 350 forint ösztöndíjat kaptam.”
Horváth János bicskei háza éppen édesapám nővérének szomszédja. (A Horváth János telkén álló egykori házban született 1925. augusztus 2-án Vámosi János énekes, akinek emlékét egy árva kopjafa sem őrzi még a településen.)
- Elhelyezkedtem az angol építőiparban. A nyelvet nem beszéltem. Az építőipar felépítését technológiai folyamatait nem ismertem. Húsz év után a birminghami vizsgán ültem újra lánctalpas forgókotróra megint. Sokszoros hátrányból indultam. Valamivel pótolnom kellett a nyelvtudás hiányát. Csak és kizárólag a munkámmal tudtam azt elérni hogy a cégek, az ügynökségek munkát adjanak. Csak a munkámmal tudtam kompenzálni. Nem, nem kellett többet dolgoznom mint más gépkezelőknek csak jóval profibbnak kellett lenni. Két dolog jellemzi az itteni, amúgy nagyon jó gépkezelőket. Csak annyit csinálnak amit mondanak nekik. Soha nem kezdeményeznek akkor sem ha tudnának segíteni. Valamint úgy félnek a közművezetékektől mint a tűztől. Na ezen a két téren tudtam lelépni őket. Nem volt könnyű. Ha a feleségem nem tartja bennem a lelket az első időkben akkor idegileg rámegyek. a szakmai önbecsülésem romokban hevert. Ő volt aki bízott bennem és végig tartotta bennem a lelket. Sikerült. Ma már folyamatosan van munkám sőt olyan is előfordult hogy cégek akiknek dolgoztam újra engem kérnek. Az ügynökök naponta küldik ajánlataikat. Dolgoztam az öt év alatt körülbelül hatvan különböző építkezésen. Egy naptól egy évig. Soha a legcsekélyebb problémám vagy konfliktusom nem volt, egy esetet kivéve mikor én hagytam ott egy építkezést. Mindig mindenhol a legnagyobb tisztelettel beszéltek velem. Számtalan ország melósaival dolgoztam együtt Dél Afrikától Litvániáig. Mindenkivel békében és barátságban. (E sorok írója teszi hozzá, hogy János videókat és fotókat is készít a munkálatokról. Engem pedig mindig is érdekeltek az építkezések. Ő most videón mutatja meg kellően türelmes hangvétellel, hogy is néz ki a cölöpfúrás valamint kiszedett "galléros spirálcölöpöket" is látok - amiknek már a süllyedési súrlódástól és saját szilárdságuktól is óriási a teherbírásuk. Azt hiszem, ebből a fajtából tartja vagy 80 db kedvenc bicskei uszodám fogadószerkezetét, mert vízgyűjtős területre épült.) Az angliai görbetükör című posztjában a magyar melós kultúrsokkjait és megfigyeléseit sorolja az új hazáról. A mentalitás lényege, hogy senki nem mászik bele a többiek intim szférájába, de képes elállni az utadat az áruházban neked háttal, mert ő telefonál. A ruházati boltokban nincs úgy ruha visszatéve, ahogyan az kinn volt, van hogy bokáig ruhában járnak. A közlekedés, parkolás, tömegközlekedés külön fejezetek, nem idézzük, érdemes elolvasni. A munkavédelem területén a magyar példát hasonlítja az angollal: a hazai az ötöde az ottaninak. Tudom, hogy nem toronydarus, de a toronydarus magányossága jut eszembe róla, mint szerzőről. Ő ugyan monstrumok üléséből figyel, gondolkodik és szemlélődik, és néha azért kiszól a gépből, mintha itthon lenne a híres bakterház földjén: "Szereti a tik a meggyet, ketten szeretünk mi egyet".
A Bicskei Szó a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Sajtóosztályától kért a Bicskei Újságban a táborzárással kapcsolatban megjelentekre megerősítést, cáfolatot vagy egyéb kommentárt.
"A Bicskei Újságban megjelent hír igaz: a Bicskei Befogadó Állomás 2016. december 31-ei bezárásáról miniszteri döntés született. 2016. július 19-én a befogadó intézményben 331 menedékkérő tartózkodik" - közölte válaszában a BÁH Sajtó.
A fenti válasz további kérdéseket vet fel, amivel a Bicskei Újság nem foglalkozott. Elsőrendű, hogy mennyi dolgozót érint a Befogadó Állomás megszüntetése? Ők milyen módon lesznek pl. végkielégítéssel vagy más munkahely kiajánlásával támogatva a munkáltató részéről? Mennyien dolgoznak ott határozott/határozatlan idejű szerződéssel, mennyien cégekkel kötött szerződés alapján? Kértük a BÁH válaszát arra is, hogy a menedékkérőket innen hová szállítják majd valamint az itteni létesítmény főbb adatai is érdekeltek volna bennünket és természetesen az is, hogy kinek a kezelésébe kerül a bezáró tábor és mire fogja használni területet.
"Feltett kérdései idő előttiek, az intézmény bezárásának részleti kidolgozás alatt vannak" - "tudtuk meg" a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól 21 héttel a tervezett bezárás előtt....
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Bicskei Szónak adott tájékoztatása alapján 2016. július 19-én a befogadó intézményben 331 menedékkérő tartózkodik.
Sokszor képviseltük cikkeinkben a személyes, helyszíni beszélgetések és olvasói levelek alapján megismert panaszokat felvető bicskeiek alapvető érdekeit. Folyamatos üzemi zaj zavarta éjszakai pihenésüket és mint az alábbi sorokból kiderül: már csak a napközbeni zaj csillapítása maradt hátra. Úgy tudjuk, éjjel két hete mutatkozik éjszakai zajmentesség.
Olvasónk levele:
Köszönet honfitársamnak önzetlen segítő szándékkal kitűnő színvonalas szakmai munkájával, aki jelentős részben hozzájárult egy bicskei üzem telephelyéről származtatott egészségkárosító, környezeti üzemi zaj részbeni felszámolásához.
Köszönet mindazon családok nevében is, akik a nehezen elviselhető, frusztráló, bántó, zavaró éjszakai zaj hatásának hosszú időn keresztül szenvedői voltak.
A nappali időszak zajmentesítése is kívánatos lenne, hogy visszakapjuk a korábbi Kertvárosra jellemző békés nyugalmat.
Hálás üdvözlettel: További eredményes munkát, jó egészséget!
Tegnap délután érkezett olvasói kérdésünk azt feszegette, vajon miért áll oly sok rendőr és civil szolgálati autó valamint rendőrségi kisbusz a Bicskei Befogadó Állomás főbejárata körül.
Tájékoztatom - adott választ Sipos Mónika r. ftőrm., az FM RK Kommunikációs Szolgálatának munkatársa - hogy a kérdéses időben a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal kérte a rendőrség segítségét külföldi állampolgárok átszállításában.
Vasárnap arra járván nem láttunk mutatókat. Varga Imre plébános úr így válaszolt, ezt a képet is ő készítette, 2013. őszén közöltük.
Egyházközségünkben immár 5 éve nagyon sok dolgot megújítottunk, renováltunk, megszépítettünk. Bár az anyagi lehetőségeinkben mindig borotvaélen járunk, hogy mindenre jusson, hiszen a híveink sem gazdagok, így egyházközségünk költségvetése se lehet az, de igyekszünk mindenre odafigyelni, hogy a lelkeink mellett a környezetünk is tanúsítsa ragaszkodásunkat őseink örökségéhez. Lassan elérkezett az idő, hogy a toronyórára is sor kerüljön, hiszen régtől fogfa csak folytonos kisebb javítgatásokkal tudtuk fenntartani azt az állapotot, hogy működjék. Már évekkel ezelőtt kapcsolatba léptem azzal a fehérvári órásmesterrel, aki annak idején, legutóbb nagyjavítást végzett az órán. Most rá bíztuk az óra külső (látható) részének a felújítását. A mozgatószerkezet javításáról még tárgyalások folynak, hogy anyagi lehetőségeink szerint az is további hosszú időre biztonságos legyen. Igyekszünk tehát méltó képét mutatni városunkban az Isten házának. Nagy szeretettel elfogadunk adományokat is erre a célra a Bicske Plébánia 10701032-47081101-51100005 (CIB) számlaszámára - zárta Imre atya
A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs szolgálatának jelentése alapján a bicskei rendőrök vádemelést javasolnak azzal a férfival szemben, aki ittas állapotban vett részt a közúti forgalomban és anyagi kárral járó közlekedési balesetet okozott.
A Bicskei Rendőrkapitányság járművezetés ittas állapotban vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytatott büntetőeljárást N. Erik Dávid ellen.
A 20 éves bicskei lakos 2016. február 21-én reggel Bicske belterületén gépkocsijával szabálytalanul hajtott végre hátramenetet és közlekedési balesetet okozott, majd elhajtott a helyszínről. A rendőrök az elkövetőt otthonában ellenőrizték, vele szemben alkoholszondát alkalmaztak, ami pozitív értéket mutatott, ezért a férfit mintavételre előállították. A nyomozók N. Erik Dávidot gyanúsítottként hallgatták ki, majd elvégezték a szükséges eljárási cselekményeket.
A Bicskei Rendőrkapitányság az ügyben folytatott nyomozást befejezte, a keletkezett iratokat vádemelési javaslattal küldte meg az illetékes ügyészségre.
Március végén mondta nekem valaki, biztos, hogy barát, kettő tippem van, holnapra pontosítom, hogy Oláh Szabolcs bicskei jazz-gitáros kvintettje milyen sikerek várományosa. A csapat fellépett már Kapolcson, a Művészetek Völgyében, örömmel láttuk-hallottuk őket a világot jelentő (bicskei) deszkákon is.
El is küldött nekem egy nemzetközi szavazásról szóló posztot, amiben Szabolcs szerzeménye, az I care about you is versenyben volt. Tetszett a szám nagyon....
Nem tudom, hogy már a legjobb 16 között voltak-e, amikor írásom elküldtem Vásárhelyi János igazgató úrnak, hogy egy Kastély Estek alkalmával ez mekkorát szólna! Bevallom, én nagyon szeretem ezt a zenét. Mármint a jazz-t. Nem értek hozzá, fogalmam sincs semmiről, csak tudom: a meditatív lágyságához, finomságához érkezik egy lüktető dinamizmus, erő, tisztaság, lélek, meg ilyenek és annyira szeretem azt is, ha ebben aztán semmi szöveg nincs. Tisztán zene. Élni hagy. Békén hagy. Rám bíz mindent. János nem szólt vissza, tudtam, dolgoznak a meghívásukon. Márciusi közlésem után két-három héttel, talán április elején a Fejér Megyei Hírlap is írt róluk, toborozta a szavazókat.
Oláh Szabolcs - gitár, Ávéd János - szaxofon, Cseke Gábor - zongora, Bögöthy Ádám - bőgő, Dés András - ütő
Jó volt ma ott lenni a koncerten és értesülni arról, hogy jövőre a Bicskei Napok fellépői között is ott van ez a csapat. Kinn szakadt az eső. Mikor Szabolcs és Cseke Gábor zongorista duót adtak elő, a csöndesebb részeken hallani lehetett a felhők hulló könnyeit. (Van mit siratniuk.) De talán jobb is, hogy beszorultunk a terembe, közelebb vagyunk, jobban szól, legyen itt jövőre is. Mintha egy egyetemi klubkoncert lett volna. Vagy egy kikötött hajón ültünk volna a Dunán. Az első sorba mentem, hogy minden mást kizárjak. Hogy jól ki legyek kapcsolva. Átlósan, jobb szélről egy vonalban ültem a ritmusszekcióval, ha nem túl nagy tévedés részemről a hozzám közelebb eső dobost és szerkóját valamint a mögötte-mellette nagyon klasszul játszó jazz-bőgőst és hangszerét ritmusszekciónak neveznem. Az Ébredéseket mintha nekem játszották volna Oláh Szabolcs és Cseke Gábor. Hát ez talált. Ébredések. Inkább kinéztem a lombokra szakadó esőfüggönyre a nagyon nagy dísztermi ablakokon és merengtem a nagy belmagasságon. És a Nyitott szív címűre is szívesen emlékszem. És persze mindegyikre.
A bőgős, a csapatatot Szabolccsal még gimnáziumban alapító Soós Márton beteg volt, aki helyettesítette, őt öröm volt hallgatni. Tiszta lelkesedés. A szaxis és a dobos is rendesen hozták a formájukat, nagyon élvezték a zenét, ami mind Szabolcs szerzeménye volt. Így lehet örömet adni, ha mi is örömet találunk nyújtásában. Ott az első sorban ült a zeneszerző nagymamája és édesanyja. Micsoda szeretet és büszkeség tölthette el szívüket! Ott áll a szeretett fiú a színpadon a kastély nagytermében, a fiú szerzeményei szólnak.... Szóval a két szám között Szabolcs egy rövid mosolyt is elengedett a színpadról édesanyja és mamája felé.
És mekkorát játszottak ma ezek a srácok! Örülök, hogy ott lehettem!
Itt volt az ideYEAH. Például a kedvemért. Azt sajnálom, hogy ott és akkor az édesapának nem gratuláltam fiához, sokan tették, amikor ellépdeltem mellette, a teremből kifele tartva. Majd itt és ezzel. Vagy legközelebb. Vásárhelyi Jánosnak és munkatársainak köszönet!
Friss kommentek