Bicske város vezetése, polgármester, alpolgármester és minden képviselő valamint a Tessely Zoltán polgármesterkedése idején a 7. jegyző figyelmébe is szeretettel ajánljuk szíves fölhasználásra a mellékelt kormányrendeletet  a mindenki által hozzáférhető Nemzeti Jogszabálytárból,  a vonatkozóból, ami a "környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól" szól - segítünk -,  most  leginkább 4. § és 10. § érdekes. 

Szembetűnő,kiemelt cím a Bicskei Újság 2. évfolyam 5. szám, 3. oldal: Zajcsökkentő beruházás a Vincotechnél. 

A vállalat ügyvezető igazgatója szélesre tárt nyitottsággal közlékeny mondhatni baráti hangon teszi közzé több fejezetben,részletesen taglalva a cég belső életét,működési funkcióját,pénzügyi helyzetét sem titkolva hangsúlyozva a lakossággal jó partneri viszony ápolásának fontosságát, részt kívánnak venni kulturális,szociális létesítmények támogatásában olyan partneri kapcsolatokra törekszik,akik a bicskei közélet közjavát is szolgálni kívánják.

Telített optimizmussal vettük tudomásul ilyen nyílt szívűen kitárulkozó, jó anyagiakkal bíró cég majd kerül amibe kerül, a mellényzseb csücskéből is kivágja a zajvédelmi beruházáshoz szükséges költségeket - (tekintettel a jó partneri viszonyra, a mundér becsületére is így kívánja, és aztán mégis csak a szomszédos lakók egészsége,nyugalma a tét).

Fel is készültünk jó szomszédhoz illően a zajvédő fal beruházási,építési munkálataival járó további zajhatásokra,ez a többlet már nagyon nem árthat, jön mint nyári zápor égi háborúval kísérve,elvonulva derült ég, ragyogó napsütés,kinyílhatnak ablakaink, mélyeket szippanthatunk az üde, friss levegőből, boldogan nyugtázzuk a korábbi zajjal dúsan szennyezett levegő már csak rossz emlékű múlt.

Végre vége a zajhatásokkal keltett feszültséggel telített stressz hatások korszakának, kukába a füldugókkal,nincs már szükség nyugtatóra ,éjszakai álomba ringató altatókra,kivéve akik már az ominózus időszakban már függővé is váltak.

Érdeklődő figyelemmel kísértük, hogy vajon mikor és hogy is készül egy igényes, valamennyi várakozásnak megfelelő zajvédelmi beruházás, melyet megelőzve mint egy 2 hónapos előkészület, ami nem sok,tekintettel ha egy igényes beruházás a tét. A Bicskei Szó által megkérdezett és közölt pontos határidő (ilyen közléséhez a képviselők és a polgármester nem volt elég bátor) is sürget,mely június 23.,végső esetben 26-val elkészülhet.

A határidő szoros közelségével három-négy munkás (kerítés távolából,arcok felismerésének hiányából, a formaruhák mozgásából ítélve valószínűsíthető létszám), láthatóan serény igyekezettel .néhány négyzet alakú lemeztáblákra hasonlító elemeket a csendháborító gépezet oldalán rögzítve elhelyezte,viszonylag dicséretes gyorsasággal. Érthető okokból ezt a határidő is így kívánta. A látottak a lapján a szemlélőben némi szkeptikus gondolat ébredezett, de hát a laikusnak minden zajvédő fal egyforma, csakis a végeredmény számít, "happy and"a munkálatok befejezve, megbízás teljesítve, munkások elvonultak, láthatólag végleg.
Eddig a történet,itt vége is lehetne, félő, hogy igazán csak most kezdődik. A munkások elvonultak,a zaj maradt,egyes vélemények szerint valamelyest csökkent, mások szerint nincs változás. Ez korábban így volt légmozgás, légköri viszonyok, szélirány, szélsebesség stb. zaj erősségét befolyásoló tényezők.
A korábbi zajpanasz beadvány az eredendő zaj forrás tényét közölte, fontos részletekre nem tért ki, a kibocsátott zaj folyamatossága, nagyon lényeges a zaj frekvenciájának tartománya, amely a legtöbb panaszosban nyugtalan,stresszes feszültség állapot okozója. Ennek kétszeresen ki vannak téve azok lakók, amelyet a hangreflexió okoz - hanghullámok visszaverődése a közvetlen szomszédos épület sík homlokzatának faláról.
Sajnálatos,a zajpanasz nem zárult le, további, ténylegesen hatásos intézkedésekre lenne szükség. E hatástalan beruházás valószínűsíthető a cég költség kímélés céljából,önmaga végezte szakmai ismeretek nélkül,hallhatóan nem a megfelelő eredménnyel. Újságból vett idézet a környéken élő panaszosoktól: "a gyár tevékenysége túl nagy zajjal jár".
Tehát nem volt ismeretlen az újonnan telepített gép olyan járulékos zajt okoz, mely a lakókörnyezet közelségében nem megengedett. Jogosan merülhet a telepítést megelőző kérdések.
1. be voltak e tartva az idevonatkozó törvényes jogszabályok?
2. végeztek-e környezettanulmány?
3. helyi önkormányzattal történt-e egyeztetés?
4.történt e bejelentés a környezetvédelmi hatósághoz?
5. birtokukban van-e a zajforrás hatósági telepítési engedélye?
6. történt e dokumentáció zajmérési paraméterek eredményéről?

A fenti kérdések megválaszolását az érintett zajtól szenvedő lakók érdeklődéssel értesülnének a Bicskei Szó honlapján, ami - ha a cégnek takargatni valója nincs -, meg is tesz.
A helyi önkormányzat,a hozzá beküldött lakossági zajpanaszt, jogköri eljárás hiányában tovább küldte a közép dunántúli környezetvédelmi felügyelőséghez, mely a panasz tárgyát az érintett személyeket postai levélben értesítette, közérdekű bejelentésnek tekinti, hatósági ellenőrzési eljárást kezdeményez.
Napjainkig a hatóság határozatának álláspontját nem ismerjük, bizakodunk a panaszosok számára elfogadhatóan kedvező ítélet születik.

Név és cím a szerkesztőségben 

Járja az utcákat a kosaras autó, világítanak a lámpák az utcákon. Köszönjük olvasóinknak. Várjuk további észrevételeiket, amit a világháló segítségével továbbítunk a nem Bicskén élő városvezetőnek. 

Egy polgárőr, akit nem látsz az utcán.

A háttérben érted dolgozik. 

Kezdetben a nagyobb és régibb bicskei polgárőr csapatról szinte tudomást sem akart venni. Aztán szépen lassan fel tudta dolgozni a hozzá érkező véleményeket e ballépéséről, például fórumunkról is, ami 0 Ft +Áfa/hó szakértői díjjal, abból 20% visszaosztással dolgozik a városért.  Rájött, hogy megkerülhetetlen ez a Bicskéért hosszú évek óta dolgozó csapat életműve, akik már akkor dolgoztak városunkért, amikor Tessely Zoltánnak csak térkép volt-e táj - hozzánk képest.

Azt, hogy a polgárőrök díjazták, nem kritizálható. Diplomáciai vagy inkább protokoll lépés saját érdekükben. Tudjuk, értjük, frankó, hogy a az Év Polgárőre díj egy kötelezvény. Ehhez méltóan, őket támogatva kell dolgoznia a díjazottnak a továbbiakban. Így legyen.  

De ha már itt tartunk, mondhatta volna azt is (szerényen és rokonszenvesen) akár a nyilvánosság előtt: megtiszteltetés, hogy ez általam nagyra becsült polgárőrség megtisztel szakmai díjával, de még ebben az évben nem fogadhatom el ezt az elismerést, engedjék meg, hogy bizonyítsak Önöknek és egy-két éven belül visszatérünk rá.    

Így lett volna becsületes. 

A négy kisgyermekét egyedül nevelő apánál és családjánál, (akit a Gondozási Központ munkatársa már régóta szívvel-lélekkel segít), megint járt kedves Olvasónk, aki rendszeresen támogatja családjával Istvánékat. Annak idején tőle hallottam az akkor ideiglenes szállásokon élő család sorsáról, ahol az édesapát, aki testvérem osztálytársa volt, régóta ismerem. A Nagy családért nagy összefogás tanúi lehettünk.   

Most leginkább egy kis helyen is elférő, nem falra rögzítendő konyhaszekrényre volna szüksége a családnak, egy olyanra például, ami a garázsunkban vagy a lomtárban várja jobb sorsát. Segítsünk, ha tudunk.

Olvasónk levelei:    

"Szia! Ma délután kb. 4 órakor kimegyünk a gyerekekkel Istvánhoz. Ha van kedved és időd, örülnék, ha csatlakoznál hozzánk! Csak jelezd, ha jönnél és elugrom érted!"

Szia, köszi, hogy szólsz, de érettségi találkozónk lesz ma háromtól, pedig újrakészíthetném ezt a karácsonykor készült fürdőkádi képet is. Legközelebb mindenképpen.    

"Szia! Mariann barátnőm is eljött Istvánékhoz, megint hozott egy csomó befőttet, meggyet volt cukor, liszt, szappan mesekönyvek stb.. A gyerekek édesek mint mindig. István nagyon dolgozik és takarékoskodik, mert egy konyhaszekrény most a kitűzött cél, ami álló és nem kell a falra szerelni (mert a belső burkolat gipszkarton)...

AZTÁN SZOMBATON KIDERÜLT, HOGY APUKA MÉGSEM AKAR KONYHASZEKRÉNYT, MERT CSAK AZT A KIS HELYET FOGLALNÁ, ELPAKOLJA A HÁZTARTÁSI DOLGOKAT MINT EDDIG ÉS AZ A LÉNYEG, HOGY AZ ASZTAL ÉS PADOK, AHOL ÖTEN-HATAN SZOKTAK EGYÜTT ÉTKEZNI, A HELYÜKÖN MARADHASSANAK.  

Viszont pici a hely, az asztalnál is el kell férniük..Gyakran járunk Mányra, szétnézünk, hátha kifogunk valamit.. Távlati célok: mosogatógép. (De a legnagyobb dolog persze egy asszony lenne neki, aki elfogadná őt szőröstül-bőröstül , nem mellesleg 4 gyerekestül.... Anno a lakáskérdés mi volt ehhez képest, Nem igaz?! Bizakodjunk. )

Szia, jó ezt olvasni, a kommunikációjával kitalálunk valamit. Ha írok pl. a szekrény érdekében, előtte elküldöm neked, hogy véleményezd, hogy jó lesz-e így. Istvánnal is beszélek. Mariannak ismeretlenül üdv, Isten tartsa meg jó szokását.No meg a Tiéteket. Üdv Jánosnak és az egész családodnak!" 

Sorok korábbról:

"Titokban én úgy vélem, hogy blogunk történetében Nagy István, a négy gyermekéről "anyatárs" nélkül gondoskodó édesapa családjának korábbi borzalmas lakáshelyzetét bemutató írásaink, aztán önkormányzati bérlemény kijárása az apával a legértékesebb munkáink egyike, ha nem a legértékesebb. Ha erre a képre a nézek: egyértelmű. Persze, ehhez kellett - amiben szinte biztosak voltunk -, hogy a családfő éljen az eséllyel."  

ia

Kedves Anti!

Gyakori olvasója vagyok a Bicskei Szó blognak és ez adta az ötletet, hogy írjak neked.
Nem vagyok valami nagy kommentelő, megmondó ember, véleményemet úton útfélen kérve kéretlenül számolatlanul osztogató, acsarkodó és gyűlölködő, a kákán is csomót kereső, mindenben a rosszat meglátó, örülni semminek sem tudó stb stb. stb. ember. Inkább magamban és családi körben szoktam puffogni.

De amit a Bicskei Újság nevű félig (vagy egészen?) propaganda lap 2014 júniusi számába olvastam, sajnos kiverte a biztosítékot nálam.

Legelső, amit elolvasok a polgármesteri "vezércikk", vagy minek szokták az ilyen nevezni (te jobban tudod, mi ennek az egy hasábos dolognak a neve). Arra vagyok ilyenkor kíváncsi, éppen milyen apropóból talál lehetőséget arra, hogy a halott baloldalt ekézze, illetve mi módon tud elbújtatva, de azért elég nyilvánvalóan egy kis Fidesz propagandát kifejteni.

Idézett sorok, amelyektől majd elhánytam magam: (kénytelen vagyok begépelni)

..Így volt ez Nagy Imre és mártírtársainak temetésén is, amikor egy fiatalember bátor beszédével megnyitotta az utat egy szabadabb világ felé.
De így volt ez, amikor 2002-ben soha nem látott egységben forrt össze a magyar értékeket képviselő közösségek világa. Igaz, ennek az összefogásnak csak 8 év múltán érett be a gyümölcse: parlamenti közösségünk alapvető értékei és érdekei melletti határozott kiállásával kivívták az összmagyarság elismerését" 

Majd még ezután igen ügyesen elbújtatva az elkövetkezendő önkormányzati választásokon arra biztat, hogy a Fideszre szavazzunk.

Ennyi!
Kérdem én: ez most komoly? 2014-ben ilyeneket kell olvasnom?
"Egy fiatalember bátor beszédével..." természetesen nem vitatom Orbán Viktor akkori beszédének korszakos jelentőségét (ezt már történészek is megerősítették - nem gúnyolódom!), de a seggnyalásnak erre a csúcsára már nincsenek szavak. A seggnyaló egyetemen (ha lenne ilyen, de lehet, hogy nemsokára lesz) azért ezt külön tárgyként tanítanák.

Azért a szabadabb világ felé vezető úton (kérdés: mennyire szabadabb ez a világ - amikor a szervilizmus, a lakájmentalitás és a pofa be az uralkodó eszme) más mérföldköveknek is fel kellett állniuk (jó kis képzavar)

Meg ez a 2002-es egységbe forrt közösségek rizsa (itt gondolom, a polgári körökről írhat az író úr) ("szövetségben forrt szabad köztársaságok...")
Nem hiszem, hogy a polgári köröknek köszönhető a Fidesz 2/3-os győzelme (mert valószínű erről akart megemlékezni a rafinált író őr), inkább annak, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormány jól elbaltázta az országot.

És lám: mégiscsak örök igazság, hogy aki jól nyal, egyre feljebb jut (már akkor is nyalunk, amikor nincs rá igény)
Vagy: Fölfelé nyalunk, lefelé taposunk
hahahahahahaha!

A másik (ez már inkább bicskei téma)
Gondolkoztam azon, hogy egyáltalán beszéljek-e erről, mert úgy látszanék, hogy ez a bunkó (mármint én) semminek nem tud örülni, mindenben csak a hibát keresi, rohadt f@szszopó magyar mentalitás.

Azért mégiscsak megemlítem, hogy feltűnt-e már, hogy Bicske központja kezd egy térburkoló kő szabadtéri bemutató kiállítássá változni.
Gondolok itt arra, hogy ahányszor térburkolatot raknak le, annyiféle megoldást használnak.

Érdemes lenne bejárni a területet és megszámolni, hányféle díszburkolattal találkozunk.
Egyszerű példaként:
templom és környéke (díszburkolat-féleségek)
- templom körül - vörösmárvány vagy mi
- templom lépcső - egyszínű piros és sárga
- templom körüli egykori közút - árnyalatosan színezett (azt hiszem őszi lomb a fantázianeve)
- templom előtti járda - szürke téglakő, benne piros négyszögek
- új járda az új zebrával - szürke téglakő
- járda a bíróság előtt - szürke hullámkő
- járda az áruház előtt - szürke téglakő
- Kossuth tér - szürke hullámkő és azt hiszem halványbarna méhsejthez hasonló alakú kő, ennek is van valami hivatalos neve, most nem tudom mi
- Ady Endre utca - egyedi jó drága díszburkolat kétféle színvilágban (ennek is van hivatalos neve)

Tudom jól, hogy a díszburkolat kiválasztását az határozza meg, hogy mire van éppen akkor pénz, illetve ezek nem egy időben készültek. De azért jó lenne volna annak idején hosszabb távon egységes koncepciót kialakítani a burkolatok milyenségét illetően (szép hosszú cikornyás mondat - de azért érthető)
Így a városkép igencsak eklektikus - sajnos várhatóan eklektikus is lesz.

Nem valószínű, hogy túl gyakran fogok neked irkálni, csak ez most kikívánkozott belőlem.

A nevem nem publikus, nem is ez a lényeg.

Üdvözlettel és tisztelettel

A város 1,4 millióért csináltat 6 db akácfa rönkasztalt padokkal a Város Kemencéje elé.

Ez azt jelenti, hogy garnitúránként bruttó 233 ezer forintot ad a város egy ilyenért.  Olvasói kontroll ajánlatunk érkezett, akik nevetve ajánlották figyelmünkbe, hogy bruttó 80 ezer forintért teafaolajjal együtt el lehet készíteni darabját, tehát az egész kerülne bruttó 480 ezer forintba.

Érdekes kis dolgok ezek.

De mégsem 11 millás fahidacska hordógurítással.... Mint a kontroll ajánlat tevője mondotta: ebbe a félmillió alatti teljes árban - 6x80 ezer - benne van a teakfaolaj is.  Vicces, hogy a bicskei újság tán külön ármagyarázatként kiemeli a teakfaolajas felületkezelést, ami körülbelül annyi, hogy az előbbi linken látható anyagokkal kenik, pácolják.

Amúgy jó, hogy lakossági kezdeményezésre végre nem rendőröket küldenek a lokálpatriótákra, hanem fejlesztik azt, ami bicskei családok költségtérítés, cafetéria, altitkár, főtitkár és kabinet nélkül is megtettek az otthonuk szebbé tételéért.

Eklektikus lesz ugyan a fenyőácsolat alatt az akácfa rönkbútor, de ha valami mindent bír, akkor az az akác. 

A telepen egyáltalán nincs játszótér, ezért a korábbi képviselő által építtetett, majd Tessely által szétveretett játszótér helyén megépül egy új. A Kézai-Hunyady sarkon szintén épül közösségi tér valamint a bicskei játszóterek igénytelen állapotán felháborodott szülők összefogásának köszönhetően a testület is fejéhez kapott: játszótér épül a Bicske Szíve Parkban.   

Visszatérve az Akácfa utcai játszótérre, korábban kiálltunk érte, mert Tessely Zoltán számot adott arról, mennyire nem ismeri Bicskét, s egy Kanizsai-Bihari sarkára építeni kívánt játszótérről és focipályáról tett bejelentést. Akkor, éppen egy éve, ezt írtuk: "Bicske Csabdin élő polgármestere, aki a nagy múltra visszatekintő bicskei Cigányovit egy tollvonással megszüntette, a roma napra Bicske város által a napokban 1,9 millió forintért előkészített területen bejelentette: az Akácfa-Bihari-Kinizsi sarkon focipálya és játszótér épül.
A Csabdi lakos figyelmébe ajánljuk mi bicskeiek, hogy a Bihari utca közelében, a most tervezett játszótértől pár száz méterre, a Floriana téren új játszótér épülhetett már 2006-ban vagy 2007-ben.
Közismert tény, de Tessely Zoltánhoz még nem biztos, hogy eljutott: Bicskén, a hajdani Szent István telepen, Bicske alsó felüljáróján túl, a Pócalján innen - egyetlen ott élő család gyermekei sem örvendhetnek még játszótérnek...

Az aláhúzott, 2013 nyarán írott mondatunk bizonyítja most, 2014 nyarán, hogy 1. van értelme Bicske város lakóinak képviselete érdekében újságot írni 2. kampánykor a polgároknak is juthat egy-két morzsa.

A Bicskei Mezőgazdasági Zrt. és bicskei családok összefogásából megszépült Káposztás területére is terveznek egy lapunk által kommunikált szülői összefogás által igényelt  játszóteret , de azt a park fejlesztésének keretében teszik, lehet, hogy még az idén. 
Az Akácfa utcában a két tömb között.
Bernwallner Ferenc 2002-ben Kalmár Ferenc képviselő halála miatti időközi választásra készülve építette az első játszóteret, nem társadalmi munka volt, hanem kézzelfogható eredményű kampány - nem utólag, hanem előre.  Be is jutott a testületbe. 
Már ez az előd-játszótér sem közterületen volt, és ebből következően gazdája sem volt, így az enyészeté lett.
Ismét kampány van. De kétségtelen, ahogy a Bicskei Szó erre már felhívta a figyelmet: azon a környéken, sőt, a telep egészén nincsen játszótér.

A terület a társasházak tulajdona, illetve a mellette álló vasbeton szerkezethez kapcsolódó tervezett fejlesztés keretében egy cég vette meg még Szántó János polgármestersége idején. Aztán jött a válság és nem kaptak építési engedélyt a fejlesztésre.

A Kézai végébe talán 2-3 éve merült fel a közösségi tér fejlesztése, mint fentebb írtuk, a telepen semmi ilyen nincs, sajnos igazán alkalmas földrészlet sem található.
Aztán nem történt semmi, most a kampányban jól jön a nagy ígéretek szobahőmérsékletre való "felmelegítése", de a legalább annyira melegíteni, mint a paprikás krumplit, hogy a térben érezhető legyen az étel illata: ebből kaptok, ha jól viselkedtek. 

De bizony a kampány hoz jó és értelmes dolgokat is.

Bízzunk benne, hogy Felcsút község mellett fekvő városunknak tényleg hoz valamit.  
A Szt. István utcában az út szélén lévő víznyelők ki lettek takarítva, miután évek óta el voltak dugulva. Ezen túl nem az úton folyik majd a víz. Az ördög a részletekben  rejlik.  

Közben júliusban megjelent a júniusi Bicskei Újság... Khm... Egy méltán díjjal elismert pedagógus fényképe csokorral a híradás alatt. Oklevele teljes egészében csak azért hiányzik, mert jobbján betülekszik a képbe félszeg mosolyával városunk polgármester-jelöltje, a mostani alpolgármester.  Ez a mozzanat a közelgő  kampány szórakoztató jele.

ia

Annak idején Olvasónk a következőket fűzte hozzá a fentiekhez:
"olvastam a kurta kis cikkedet a bicske infón. Hozzáteszem, hogy tavaly (2012) elbontatta Tessely a régi képviselőnk által felépített és a szülők által felújított (használható) játszóteret az Akácfa utcai lakótelepen.
Pedig az önkormányzat szerint csak öt méterrel kellett volna hogy odébb tenni. mert az már nem az állítólagos bicske plaza területe lett volna, ahol állítólag nem maradhatott! Balesetveszély megszüntetésén is szülők dolgoztak. Mielőtt Tessely odébb vitethette volna két sarokkal az erőművi gyerekek egyetlen védett szórakozását, a szülők összefogtak és egy bicskei lakost megkértek:
amíg el nem dől, a bár barbár módon szétvert a csavarokat kiszakították a keményfából, több helyen eltörték a lakosok tulajdonát képező, Tamás atya által felszentelt játszótér faanyagának sorsa, akár újraépítése, ez a bicskei lakos tárolja zárt helyen a sérült játékokat. Önkormányzattól ígéretet kaptunk, hogy segítik a lakosokat naprakész infókkal, mit kell tenni hogy hivatalosan újraépíthessék.
Ez azóta sem történt meg.
Most van pofájuk két sarokkal odébb játszóteret építeni miután egy lakosok által megépített játszóteret Tessely döntése verte szét?!
Van képe Tesselynek és egyre szűkölő hízelgői körének többedszerre szétverni a bicskei lakosok összefogását, élni akarását, ahogyan ahhoz is volt képe, hogy rendőrt hívatott a parkot építőkre?!
Ennyire kellenek a szavazatok?...Szégyen." 

A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság és a Fejér Megyei Polgárőr Szövetség szorosan együttműködik a közbiztonság javítása érdekében.

Bicskén 2014. június 21-én tartották meg a Fejér Megyei Polgárőr Napot. A rendezvényen a polgárőrség és a rendőrség képviselői is hangsúlyozták, hogy a rendőrség a közbiztonság javítása és a lakosság szubjektív biztonságérzetének növelése érdekében végzett munkájának fontos láncszeme a polgárőrök segítsége.

A közösen elvégzett munka elismeréseként a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság jutalomban részesítette Hideg Lászlót a Csákvári Polgárőrség, Kovács Sándort a Pannon Polgárőrség és Pintér Lászlót a Székesfehérvári Polgárőrség tagjait. A Fejér Megyei Polgárőr Szövetség 2014. július elsején hasonló jutalomban részesítette Kovács Zsolt r. alezredest, a Székesfehérvári Rendőrkapitányság vezetőjét, míg dr. Balázs Sándor a Bicskei Rendőrkapitányság vezetője és Keserű Gergő r. zászlós bodajki körzeti megbízott már a polgárőrök napján átvehette elismerését - írja az FMRFK Sajtószolgálatának közleménye. 

Kérjük, jelentkezzen, aki szemtanúja volt annak a motoros balesetnek, amely június elején történt Mány és Zsámbék között.
A Bicskei Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Alosztálya 07020/427/2014. bü. számon közúti baleset okozása vétség elkövetésének gyanúja miatt nyomoz. A rendelkezésre álló adatok szerint 2014. június 4-én 11 óra 50 perckor egy motorkerékpáros közlekedett a 1104-es úton Mány irányából Zsámbék irányába, amikor egy balra ívelő kanyarban egy jármű feléje sodródott. A gépkocsi kikerülése végett a motoros jobbra az úttest széle felé haladt, azonban megcsúszott,elesett és jobb keze eltörött. A szemből érkező gépkocsi megállás nélkül elhajtott.
A bicskei rendőrök keresik a baleset két szemtanúját egy hűtőautó fiatal férfi vezetőjét és egy sárga színű Volkswagen platós autóval közlekedő urat, akinek egyik karja be volt gipszelve.
A Bicskei Rendőrkapitányság munkatársai kérik, hogy aki a balesetnek szemtanúja volt, vagy az érintett járművel, illetve annak vezetőjével kapcsolatban érdemleges információval rendelkezik, jelentkezzen személyesen a kapitányságon, vagy hívja a 06/22-566-020 telefonszámot, illetve névtelensége megőrzése mellett tegyen bejelentést az ingyenesen hívható 06-80-555-111 "Telefontanú" zöld számon, vagy a 107, vagy a 112-es központi telefonszámok valamelyikén.

 Tudomásunk szerint Tessely Zoltán Bicske Csabdin élő zseniális polgármestere, a gyermekotthonként szolgáló Batthyány-kastély arborétummá minősített angolparkjának egyik szegletébe - a fürdőmedencén túliba - szerette volna áthelyeztetni az ebrendészeti telepet, de a nyilvánosság előtt már közparkról beszélt. Azért bukott meg a mutatvány, mert a Vagyonkezelő állami területet nem ad ki.

A nagyszerű vezető immár azt állítja a nyilvánosság előtt, hogy a város előtt nyitva álló közparkot szeretne létrehozni

Az őstehetség politikusi karrierje érdekében játszaná el a hőst, hogy ő közparkot hoz kezeiben Bicskének. Miközben a gyermekotthon vezetés eredeti elképzelése szerint a város felé évtizedek óta nyitottá tette mind a parkot, mind a kastélyt.

Elérte, hogy megújuljon a kastély, elérte, hogy megújuljon eredeti kapuja és az oda Bicske központjából bevezető Ady Endre utca - mivel partnert talált az akkori városvezetésben. 

Tessely Zoltán még sehol sem volt, Bicskével még (közös nagy szerencsénkre - A szerk.) nem is foglalkozott, miért is foglalkozott volna - amikor az intézmény épülete, parkja és szelleme már nyitott volt Bicske lakói felé. Sorra rendeztek jobbnál jobb kulturális estéket avagy kollektívák tarthatták meg itt rendezvényeiket és még sorolhatnánk, de a gimnazisták nagy sikerű, tömegeket, várost megmozgató programjait semmiképpen ne hagyjuk ki . 

Tessely Zoltán a bicskei Fidesszel ott áll a kastély nyitott kapujában és az van zászlajukra tűzve, hogy kinyitják az egyébként is régóta sarkig kitárt kaput Bicskének. Nyitott kapukat döngetnek, mint valami tréfában. És nincs közöttük egy ember, aki merne szólni neki. Aki közülük szólni mert, közösen közösítették ki. Mert abban a csapatban csak a bólogatáshoz van joga a tagoknak. De ez legyen az ő bajuk. Az inkább a bicskeiek baja, hogy számos jól működő dolgot vertek már szét. Legközelebb ne fogadjunk olyan mestert, aki csak bontani tud, építeni nem.    

Úgy tudjuk, állami tulajdon ingyenes átadásával szerette volna megszerezni az arborétummá vált kastélypark egy részét. Csak hát tökös volt a nemzet vagyonkezelője és nem mondott le róla. Köszönjük! Miért is mondana?

 Tessely arról beszélt, hogy nem az ebtelepet akarja bővíteni, hanem közparkot akar ott.

Amióta polgármester, azóta ez az álma. A nagy ősbicskei lokálpatriótának, Tessely Zoltánnak (aki még életében semmit nem tett Bicskéért gázsi nélkül...)
Van álma? Vagy másét teljesíti?

Azt mondta, majd a város rendbe tartja a városi közparkká tett részt.

Hát szép jó napot adjon Isten, tudnánk ám sorolni számos feladatot, amit el kellene végezni. Előbb. Előbb, mielőtt új feladatot vállal. Mert a meglévőkkel sem bír. 

Mint olvasónk írja cikkünk megjelenése után pár órával: "A ma esti cikkedhez: a városban a gaznyírást sem tudják rendben végezni, mert nincsenek rá elegen.  Példát vehetne a kastélyért dolgozó kollektívától. A telepi híd oldala gazos, a kis állomás gazos, a református és katolikus kerítés gazban áll, a katonai emlékműnél levő kerítésben fa nő ki! És ne beszéljünk a katonai emlékmű elhanyagolt állapotáról, pedig a régi bicskeiek még tudják, hogy ott több magyar és német katona nyugszik, mint az orosz. Ami egyébként is mindegy, hogy milyen nemzetiségű katonát temettek el ott. Ember volt. Isten teremténye.  

Én azt a szemléletet osztom, hogy minden (katona)sírt gondozni kellene, ez alapvető."

Az ebrendészeti teleppel kapcsolatban egyébként panaszos olvasónk keresett fel nemrégiben. Elmondta, hogy a kutyatelep közelében nem lehet normálisan élni.

Ha kastély mai területére vitték volna a szomszédos ebtelepet, ez nem sokat változtatott volna...  

Pedig abban a városban, ahol egy pár méteres fahidacskát 11 millió forintért - ismétlem 11 millióért, egy lakás áráért  építenek meg, ott egy ebtelepnek alkalmasabb, sűrűn lakott területtől távoli pontot is lehetne találni. 

ia

Horváth Gyula, a Bicskei TC mezőnyének egykori kiválósága, a BTC 2-es számú mezét viselő hajdani jobbhátvédje -  szabadidejében az Újbarok SE csapatért dolgozik - önzetlenül.  Lapunkban egyszer már beszélgettünk vele elhunyt sporttársra emlékezve.   

          Részletek....

Gratulálunk! 

Nem hivatalos információk szerint az 1-es főútvonal Bicske-Óbarok átjárójánál egy-két éven belül megépül a városunk környezetéhez tartozó második körforgalom - utóbbi a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium gondozásában.  

Vannak bicskei autósok, akik egyenesen életveszélyesnek nevezik a jelenlegi átjárót. A fejlesztésnek itt van az ideje. A Bicske-Csabdi-Mány a készülőnél forgalmasabb átjárónál is biztonságosabbá tette a "körforgó" az ottani  közlekedést.

A területen kitűzések, fölmérések és forgalomszámlálás is zajlott - remélhetőleg az épülés előkészületeként.

Közismert, hogy a körforgalmakban működő, a cipzár-módszerhez hasonló átjárás gyorsabb és biztonságosabb áthaladást tesz lehetővé.   

Kérdéseinkkel egyidejűleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz fordultunk. Leginkább arra vagyunk kíváncsiak, mikor kezdődnek a munkálatok és mikortól használható ez a körforgalom is. 

ia 

Bicskén feltehetően késszúrás következtében életét vesztette egy nő. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság halált okozó testi sértés bűntett gyanúja miatt indított nyomozást.

A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságra 2014. június 27-én az esti órákban Bicskéről egy férfi tett bejelentést arról, hogy szomszédja nem nyit ajtót és a házba benézve vértócsát lát a padlón. A helyszínre küldött járőrök a házban egy halott nőt és annak élettársát találták. Az elsődleges orvosszakértői vélemény szerint az asszony halálát vélhetően idegenkezűség okozta. Az egyenruhások az elhunyt élettársát, K. Attila 58 éves helyi lakost elfogták és a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságra előállították.
A megyei nyomozók a férfit halált okozó testi sértés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja gyanúsítottként hallgatták ki, bűnügyi őrizetbe vették és kezdeményezik előzetes letartóztatását -áll az FMRFK közleményében. 

Nem hivatalos információink szerint mindez a Galagonyás II. dűlőjében történt.

Néhány napja jelent meg riportunk az Erőmű-tó partján táborozó bicskei gyermekotthonos csapatról. Ez a képsorozat ott és akkor készült.   

Fotó: Néma Pál 

2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásról 69. Plakát (7) 

"(...) A plakátot az, aki elhelyezte vagy akinek érdekében elhelyezték, a szavazást követő 30 napon belül köteles eltávolítani, vagy ennek elmaradása esetén az eltávolítás költségét viselni."

Amikor kiérünk Bicskéről a Tatai úton, rögtön a Bicske vége tábla után találkozik az arra járó a hajdani téglagyár felé beforduló ún. Spar-árokkal, ami a cég dunántúli központja, a Szélescsapás nevű területtől is levezeti a csapadék vizet.    

Mindezt Szebényi Zsolt polgármestersége idején a Spar költségére tervezték, ásták, burkolták. Tisztességesen megépítették. Az eltelt 20 évben alig-alig takarították, alig foglalkoztak vele. Ma már több helyen kimozdultak a helyükről beton burkolólapok, néhányat a víz tett odébb.

A két évtizede elvégzett szakmunka következtében nem látszik vészesnek a Spar-árok állapota. Viszont az utolsó pillanatokat éljük, amikor még viszonylag kis költséggel ki lehetne javítani, ki lehet pucolni. Mert a nagy vizeket hozó nagy esők a nemtörődömség miatt meggyengült objektum burkolatában  így már komoly károkat okozhat. Az árok két szakaszú, van felső és alsó rész. A felső ráadásul önkormányzati tulajdonú, 800 méter hosszú mezőgazdasági út mentén halad, ezek állapota erről a földútról a nagy gaz és az odahordott szemét miatt nem is látszik, csak ha nagyon meg akarom nézni magamnak.

Az első napon, ami még az eső előtt volt, a Tatai út vége után haladtam kerékpárral kifelé pár száz métert. Az árok burkolata nem sok ponton, de fölszakadva. Nagy gaz, sok szemét az árok medrében. Az 1 sz. főútvonal felé haladva elértem a menetirány szerint jobbra eső első földutas betorkolást. Egy nagy V betű alsó pontjában állottam, mögöttem a műút. A bal szár elején tábla, miszerint "Nénik, bácsik, ne tegyétek tönkre a jövőnket". Nem, nem a mai magyar politikusokra céloz a tábla, először én is azt hitem, hogy róluk van szó. A teljes egészében unintelligens  néni, bácsi szemetelőkről van szó. A V betű bal szárának megfelelő mezőgazdasági úton kellett volna mennem, hogy az árkot kövessem. De olyan szép idő volt, hogy kalászos, kukorica és napraforgó táblák közötti jól járható mezőgazdasági úton, melynek inneni "tetejéről" majdnem jó kilátás nyílik Bicskére - visszaindultam. Elértem az Endresz György utcát, ahonnan a Batthyány utcáig gurultam, amin a  a Westside-ból a központba értem. Harmadnapra már eső sem esett és ki tudtam menni. Ekkor Batthyány, Török Bálint, Téglagyár, Vajda János utca, Tatai út útvonalon értem el a helyet. A Bicske táblánál kertváros felé forduló Spar-árok szinte tiszta. Foglalkoznak vele, mert sokan látják. A fölső rész azért ennyire mostoha, mert nem látszik. Ami nem látszik, azzal nem kell foglalkozni? Szépen vagyunk. Az egyes út felé haladva az első földes út torkolatnál azt láttam a V betű alsó pontjánál, hogy ott a tegnapi eső után számos autó forgolódott, helyszínelt. Amikor a V betű bal szárán elindultam a Szélescsapás felé vezető mezőgazdasági úton, azt láttam, hogy az árokpartját benőtt méter magas gazt talajjal együtt nagy kerekű célgéppel az eső közben vagy után lemarták, hogy jobban meg tudják tekinteni az árkot.

A Spar-árok út földút felé eső fölső peremén álló betonlapok ki lettek szaggatva a helyéről, körülbelül úgy, mint ahogy egy Rejtő Jenő regényben egy fogsor kilazul egy (kisebb) bunyó után. Helyreállításra szorul. A félreértések elkerülése végett: ezt nem a mostani szemlézés érdekében elvégzett gazlemarás okozhatta - de lehet, hogy tévedek -, hanem ez a kár korábban keletkezett és valószínűleg szakemberek szemrevételezték ezt.

Már csak azért is, mert régen várt jó hír, hogy Bicske régi terve valósulhat meg a következő négy évben, ha városunk Európai Uniós támogatottságú pályázatot nyer a felszíni vízelvezetés finanszírozásra.  

Emlékeim szerint a Spar-árok stratégiai övárok a város nyugati felében. A másik -  ez hihetetlen és a hajdani (hamvában holt) Eocén-projekt erőmű-terv pozitív visszaköszönése az utókorban: a Csákvári úton településünkre érkező egy ipari vágánynak épített medren halad át. Többek között az ipari vasút védelmére hozták létre ezt az előgyártott vasbetonelemekből készült vizesárkot. A Csákvári úttól laza ívben ez a vizesárok - mint a régi várak körüli -, egészen a telepi utcáink végéig húzódik (Aradi, Táncsics stb.). Ez a hosszabb alakulat szintén stratégiai jelentőségű övárok lesz. Ha látni akarjátok milyen elemekből készült az az árok, nézzétek meg az Akácfa-Tölgyfa utca sarkán álló totálbrutál betont, ami nem tudom, mit keres ott. Tájékozódási pont tájfutóknak?    

Folytatom az utam a Szélescsapás felé, a megrongálódott árokperem megtekintése után. A meder és szélei roppant gazosak, gondozatlanok. Ha Bicskén árvízi helyzet van, polgármesterünk egészen addig legénykedik a gáton, míg a vele érkezett operatőr és fotósok kinn vannak. Akkor aztán van hősies küzdelem,  de hogy ezt a rendesen megcsinált húszéves árkot miért nem lehet kikotorni, kigazolni meder alján, perem szélén, becsülettel állag megóvni - ezt nem fogom megérteni. Hiszen ettől a ponttól, ahol a V betűt alsó pontját elhagyjuk, alig egy kilométerre tudok olyan háztartásról, ahol az ott élők annyira védtelenek a felszíni csapadékvíz-elvezetés megoldatlansága miatt, hogy házuk bejarát árvízvédelmi, vagyonvédelmi okokból térdig befalazták.

Kötelező lenne Bicske város kettő közül a fiatalabb, és jobban megcsinált, nem a város kasszájából megépített árkának rendben tartása, amivel annak vízbefogadó és elvezető kapacitása jelentősen növekedne. A bicskei polgár adózott vagyona pedig meg lenne védve.

Folytatom utam a Szélecsapás felé a talán föltárcsázott úton. Háztartási hulladék depók, szaros bilitől a cumisüvegen át energiaital dobozáig és telefonkészülékig. Egy-egy tévé, monitor maradék a "civilizált" ember szutykaként. Odébb egy rakás autó külsőgumi, de olyan, aminek abroncs-közeli pereméből kemény munkával kimetszve a pár deka fémszál, drótszövet. Leadva. Forintosítva ebben a szégyenletes nyomorúságban. Hozni kéne egy rendeletet, hogy ez csakis a gumival együtt vehető át és a fémtelepeken kell kimetszeni belőle a fémet, az átvevő pedig gondoskodik a hulladék szelektív elhelyezéséről. Ugyanígy a hűtőkkel, amik mind a mai napig ott díszítik a Póctetőre az Erőmű-tó feletti gáton vezető Szopató út szélét.

Emlékeink szerint ezen az területen kb. öt éve egy önkéntessel megmozdulással kipucolták a Szélescsapásra vezető árkot és ezt a mellette fekvő 800 méteres mezőgazdasági utat, ami a "Tatai út külső" egy pontját és az 1-es főútvonal Spar teherportával szembeni végpontját összeköti.  

Tavaly ősszel a területen hűtőket és egyéb hulladékot tettek a helyére. A mostani pótos IFA szenny is erre a vár. No meg a gazirtás és helyreállítás.                     

Hasonló állapotban van a Rózsa utcában lévő, a Kakas óvoda irányából érkező árok burkolata is.

2014-ben nem kaptak komoly figyelmet az árkok, mert nem volt nagy víz. De még lehet, akár jövőre is.

Ismételjük: azon a településen, ahol az ároktól nem is olyan messze árvízvédelmi okokból előszobai bejáratukat térdmagasságig befalazni kénytelen emberek élnek olyan házban, amit még rosszabb helyzetben lévő, időszaki vízfolyás mentén fekvő szomszédjával együtt az önkormányzat beépíthető területnek nyilvánított - azt gondolom, sokkal nagyobb felelősséggel kellene figyelni arra, hogy az árkok rendben legyenek tartva.

Minden nagyívű (és valójában hazug) ígéretnél többet érne a Bicskéért kétkezűkkel dolgozók munkájának feltétlen támogatása. Nemcsak az árvíz idején verve mellett addig mozogni a területen, míg az operatőr is ott van és a fotósok, hanem szakszerűen, szakértelemmel tenni a városunkért. 

Az árok a '90-es évek közepén épült a Spar beruházásában, mert a raktárairól összegyűlő csapadékvíz elvezetéséről gondoskodni kellett. A Szebényi Zsolt polgármester vezette városban annak idején úgy gondolták, szorgalmazni kell mindezt, mert ez lesz a továbbfejleszthető jó megoldás.

Most már csak fenn kellene tartani és az EU támogatta lehetőséggel maradéktalanul jóvá tenni. 

Már csak ezért is. 

Izing 

Még mindig zúg az a szar - írja olvasónk a Vincotech Batthyány utcához közeleső kompresszorára utalva. Bicskei családok közös fellépése, cikkünk és végül önkormányzati képviselők valamint az üzemvezetés együttműködése után hangzott el szintén blogunk kérdésére adott válaszban: június 23-ra megoldják a kompresszor szigetelését.   

Sokan várták a megoldást, ami az ott élők szerint nem oldotta meg a problémát. Mind a közelben, mind távolabbi ponton élő, kertvárosi olvasóink szerint a zaj egy árnyaltnyit talán enyhült, de éppen olyan zavaró mint eddig.

A városvezetés és az  önkormányzati képviselők szíves figyelmébe ajánljuk ezt a továbbra is fennálló problémát, ami megnyugtató megoldást követel. Főleg azok után, hogy a Bicske városában élők otthonaihoz közel minden szigetelés nélkül működhetett majdnem egy éven át a zajával számos otthont zavaró ipari berendezés.

A cég tájékoztatni kívánja a lakosságot a hangszigetelő "tokozat" beépítéséről és a zajszintmérés eredményeiről.

Arról nincs információnk, hogy a kertvárosiak létrehoznak-e egy ebben az ügyben alapvető érdekeiket más szinteken is képviselő közösséget.

Március végi híradásunkkor már féléve működött a bicskei polgárok nyugalmát, pihenésüket zavaró, ezáltal egészségüket nem szolgáló zajforrás. Akkoriban blogunk a következőket tette közzé:

"Néhány óra leforgása alatt közel negyven kertvárosban élő írta alá azt a panaszlevelet, amit a városfejlesztési bizottságához küldtek el – hathatós, azonnali segítséget kérve.
A Kossuth utcai Vincotech Hungária Kft. bicskei üzemterületének Batthyány utca felé eső végéből olyan folyamatos, monoton zaj hallatszik 2013 óta egy leárnyékolás nélkül odatelepített zajforrásból, hogy ez a közelben élők életét megkeseríti.
Lakossági becslések szerint a nap 24 órájából kb. 16 órát hallható, 8 órát nem. A negyven panaszos ugyanis nem az üzemcsarnok belsejéből folyamatosan szivárgó mélyebb, tompább morajt kifogásolja. Az üzemcsarnokon kívül, a Batthyány utca közelében helyezkedik el a zajforrás 2013 óta.
Ez a zajszenny az ott élők elmondása szerint stresszt, idegességet és minden vele járó ártalmat okoz. Csökkentheti ingatlanjaik értékét is, amiket maguk vettek, maguk építettek, maguk fizetik a Tessely-féle dupla építményadót.
A Batthyány, Török Bálint, Május 1., Vereckei és Forgách Antal utcai valamint Virág közi aláírók saját nyugalmuk, saját tulajdonokhoz való joguk érdekében fogtak össze az őket hónapok óta zavaró zaj(szennyezés) ellen.
A saját otthonában mindenkinek alapvető, alkotmányos joga a pihenés, a nyugalom, ahol mindenki azt hallgat, amit ő akar, de azt is úgy, hogy azzal másokat ne zavarjon. Egészen biztos, hogy nem a szomszédos üzem toldalékának hangját akarják hallani pihenésképpen.
Ez a zajforrás többek elmondása szerint nem kifejezetten hangos. Mégis rendkívül kellemetlen és bántó a maga részleges folyamatosságával. Ráadásul itt ez a gyönyörű idő - másutt sarkig tárt ablakok -, míg a környékbelieknek ezt mellőzniük kell, avagy otthoni háttérzenéről gondoskodni, esetleg füldugót alkalmazni.
A napközbeni erősebb és egyéb nappali háttérzajok miatt az üzemzaj kevésbé domináns. Az esték, éjjelek, hajnalok csöndjéből viszont élesen, bántóan kiemelkedik a monoton zaj a környékbeliek életét megnehezítve.
A panaszosok nemcsak a városhoz és a Bicskei Szóhoz fordultak, hanem küldöttségükkel a bicskeieknek munkahelyet adó, a városnak adót fizető üzem vezetését is szeretnék megkeresni a megoldás megtalálása érdekében."        

ia 

A következő álláslehetőségről kapott hirdetményt a közszolgálatában működő lapunk.   

Diákok jelentkezését várjuk hipermarketekbe árufeltöltői ill. pénztárosi munkakörbe az alábbi helyekre: Érd, Bicske, Vác, Tököl, Ráckeve, Kiskunlacháza, Göd, Dunakeszi, Dunaharaszti, Monor, Üllő, Gyömrő! A jelentkezéshez szükséges feltételek: 18. életév betöltése, nappali tagozatos jogviszony, érvényes egészségügyi kiskönyv Jelentkezni lehet telefonon a 06-20-425-0861-es telefonszámon, vagy pestmegye@pensum.hu e-mail címen lehet!

A Bicskei Barátság Horgász Egyesület támogatásával a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon növendékei nevelőik kísértében öt napot táboroztak hét sátorban a bicskei Erőmű-tó partján. A tábor fotói. 

Fotó: jakab g. 

Gecseiné Kosda Mária és Kovács Zoltán vezették a tábort. Kovács Zoltán és Néma Pál nyugalmazott tanár barátaim tábori ágyaikon a szabad ég alatt töltötték az főleg egész napos horgászat utáni éjszakákat, amit a két saját készségükkel valamint a Gyermekotthon horgászbotjaival és szerelésével végeztek a gyerekekkel együtt.

Amikor kerékpárral a helyszínre értem, természetesen a műút végéig haladva, a parkolóból ereszkedtem le a tó túlsó partjára, mert nem tudtam hol vannak, telefon meg minek. Ott éppen egy hét kilós pontyot emelt ki negyedóra fárasztás után a horgász, akitől megtudtam:
- A gyerekek a másik oldalon vannak a „szigeten”.
- Ott szemben?
- Igen.
Vajon mitől sziget? Gyereksziget? Hiszen nincs mögötte-körötte víz csak előtte. Most nincs. Régebben lehetett. De nem olyan régi tó ez. Na mindegy.

De legalább a „Nyár a szigeten” című Csukás István alapmű jutott róla eszembe a Delfin Könyvek sorozatból. És a belőle készül Le a cipővel! című film. Palánk. Bádogos. Cseppcsányi. Tuka. Kece. Kenderice Ákos. Gazsi bácsi. És persze Pólika Pál...

A mi filmünk más. Teljesen más sztori. A srácok között sehol egy Cseppcsányi, akit anyukája azzal a feltételel engedett el, ha mindennap hegedülést gyakorol egy órán át. Nem, ez nem ilyen csapat. Ezek a gyerekek kotta nélkül játszanak.  

. És közben Kurucz Lali Viktor pecablogjáról megtudtam, mitől sziget a sziget.   Lali édesapja egyébként mellettünk kiépített horgásztanyáján élt és alkotott azokban a napokban, több esetben segítségünkre volt.  

A Nyár szigeten című ifjúsági regényben  persze az volt a kunszt, hogy felügyelet nélkül lehettek szigetlakók. Bádogos fején rohamsisakként gyakran ott volt a bogrács. Itt Bicskén nyeles szákokat, merítőhálókat szerettek hátulról a másik fejébe húzni, például Szilvesztert szerették ezzel viccelni, aki a legszorgalmasabb pecás volt. Igaz, zokniban közlekedett a parton. Mondtam is neki, legalább vennéd le a zoknit is, ha már a cipőt levetted.

Éppen „öreg lebbencs” készül bográcsban Gecseiné Kosda Mária főszakács keze által, aki a parti tábor hadtáp és logisztikai főnöke. A főzésben egyébként a kalózkapitányforma Zolkó bá’ és Pali bá’ is járatosak, volt szerencsém vendégeskedni Zoli Tisza-tavi birtokán is Tiszanánán, - náná-náná-ná -, ahová számos alkalommal vitte már nyaralni a gyermekotthon növendékeit is. Tiszai főzésekből leginkább a slambuc nevű pásztorételre emlékszem, ami alapján a szakács sokáig viselte a slambucman nevet. A dinnyésháti ház kulcstartó egy műanyag mentőöv. Ha horgászáskor a kulcs a folyóba esne, nem nyelné el a sötét víz. Zoli ellentmondásos viszonyban áll a házzal. Környékét, szűkebben nézve a Dinnyéshátat, hol Disznóhátnak, hol Sárországnak, hol Szúnyogországnak mondja. Dicsérni nyíltan sohasem szokta. Csak a szemén látni néha odahaza, a Dunántúlon, hogy most már ideje lenne elindulni. Nem érdekli, ha mínusz hat fok van éjjel, nem baj, ha egy egész hétig szakad az eső, semmi sem baj. Háza egyetlen szoba és egy terasz.

Itt a parton két horgászálláson vagy nyolc bot. A szákokban ponty, süllő, kárász. Engem a süllő érdekel külsőre. Nem sűrűn láttam még élve ezt a gyönyörűséget. Márió akasztotta. De ketten szedték ki Gyulával. Maximum megsütve balatoni üvegtigrisekben láttam. Bicskén élve, szákban sosem. Persze, nem szoktam horgászni. Csak szeretek lejárni horgász barátaimmal a partokra.

Zoli zöld csónakjának csőre kihúzva a partra. Arra ülök, onnan szemlélem a partot, tábort és a horgászokat.

Legközelebb hozzám egy tízéves forma gyermek guggol a botja mellett. Azt kérdezi tőlem, ahogy ülök a csónak elején:

- Jó volt kerékpárral kijönni?
- Igen.
- Hány kilométer?
- Csak négy.

- Megkérhetném valamire?
- Persze.
- El kellene mennem innen pár percre. Figyelné a kapásjelzőt?
- Hogyne.
- Ha kapcsi van csutkára, akkor legyen szíves kiáltani.
- Rendben. Kiáltok. Azt, hogy "Kapcsi van csutkára!".
- A nevem Henrik.
- Erik? Jól értem?
- Hen-rik. Ezt kiáltsa, hogy "Henrik! Kapcsi van csutkára!" És akkor nem szalad ide le mindenki és nem valaki más veszi ki a zsákmányom, hanem én.
- Henrik, fogtál már valamit?
- Hát még nem mondták??!! 
- Hát még nem. És ki se volt rajzszögezve sehova.  
- Negyven centiméter hosszúságú, ami 0,4 méter és kettő kilós pontyot fogtam ki! És mást is, de az mindegy.
- De hát miért lenne mindegy?
- Mert a 35 cm alatti halakat vissza kell rakni a tóba. Azért mindegy.
- Ja. Értem. Gratulálok.
- Jó. Majd jövök.Mi az Ön neve? 

- Anti bá'. Ha kapcsi van csutkára, akkor kiáltom: Henrik.

Henrik előadásában később A csizmadia malaca című verses mesét is hallhatom. Amivel több helyütt nagy sikereket aratott. Mivel nem jut eszébe egy strófa, ahogy csöndben mereng előadásra készülve arcát két tenyerébe temetve, tágra nyílt szemekkel, mondom neki: kezdj bele lazán és meglátod, úgy eszedbe jut, a versmondás meghozza a kimaradt részt és ha nem jut eszedbe az se baj. Majd később hozzáteszed. Ebbe beleegyezik. De nekünk ott a sörpadon hátat fordítva mondja a verset – szerintem azért, hogy ne látszódjon az arca, ha belesülne. Hogy ne égjen le. A csizmadia malaca. Végig tudja mondani. 

Ez a csoport a Gyermekotthon B-középje. Az ultrák. Az övéké egy olyan gyerekcsoport, amit nem születési évük egybeesése alapján szervezett egybe a Jóisten, hanem az a tény, hogy nekik tényleg nincs hová és kihez hazamenni. Kisgyerektől nagy gyerekig. Nem lehetetlen, hogy ezek a bicskei évek jelentik majd életük legszebb korszakát. Ne legyen igazam. De tudom mi ez. A 90-es évek elején tanulmányaim mellett egy tanév erejéig minden szombat reggel egy tapasztalt kollégáé és az én feladatom volt egy ilyen csoportban élni és alkotni – szombat reggeltől vasárnap estig, esetleg hétfő reggelig. Az egykori növendékek között van olyan is, akinek olykor állványokra köszönök fel, mert jó hírű kőműves lett, családos fiatal itt Bicskén.

A tábor konkrétan hét sátrat és két tábori ágyat, két asztalt, négy sörpadot és fedett állást jelent pavilonban, mellette gázpalackos bográccsal, szákokkal, pecákkal, készséges ládával. A következő gyermeknevek hangzanak el az öt napon és négy éjszakán a parti sávban különböző hangszínekben társak és tanerők részéről: Andor, Erik, Zsolt, Henrik, Gyula, Szilveszter, Vince, Erzsi, Márió és Dani. A pörgés folyamatos és néha irdatlan.

Zsolt neve a leggyakrabban elhangzó, olyan mint az eleven parázs. A két utolsó napon voltam kinn néhány órát. Esküszöm, vágytam azokra a percekre, hogy senki, de senki ne beszéljen körülöttem, hiszen itt vagyunk a természet templomában, ahol a vizek fölött repülő szürke gém, törpegém és főleg a hófehér kócsag (?) méltóságteljes szárnyalása figyelhető meg a vízszint fölött két-három méterrel jóleső szóböjtben, hogy aztán a hajdani dinnyeföld helyén tóvá lett terület hírmondónak maradt halott fái hegyére üljenek szusszanni.

És akkor Zoli kérdezi: bemenjünk-e csónakkal? Van egy csöndes, akkumulátorokról működő mobil villanymotorja, aminek „hajócsavarja” hol a Tisza-tavon, hol az Erőmű-tavon forog. Itt is ott is van egy csónakja.

Márió fölpattant készülődésünk láttán és belöki a csónakot a partról. A láncot behúzom a csónak aljába, amit partraszállásról azért dobok ki, hogy legyen min kihúzni. Zoli egyik felén ülve kezeli a motort, ezért átülök az elején a másik oldalra.

A haladási sebességet akkor érzem igazán, mikor a tenyerem csuklóig dugom a vízbe. A motor csöndessége általi természetbarátság pedig külön jó. Hogy nem teszi tönkre a nyugalmat a motorzajjal. Van persze evező is, hogyne lenne egy öreg pákász Hanyi Istók nevű járművén. Körbejárjuk a tavat, ahol talán sosem jártam csónakon, de most körültekintjük.

A legjobban az a műúttal, zsiliptoronnyal majdnem szembeni tórész érdekes, ami a Papmória – másik nevén Indián-völgy - felé esik és olyan, mintha ott vízfolyás torkollana belé. Aztán megtudom, hogy valóban létezik egy ér, aminek földalatti forrása is van és a csapadékvizet is levezeti ide a mederbe, ami a környék domborzatában „a lavór alja”.

Ehhez közel esik egy árnyékos rész, ahol a fedélzetmester felhívja a figyelmem a nagy halakra: egy méter mélyen rajnyi nem kis hal kontúrja, szinte mozdulatlanul lebegve, mint amikor gatyás ölyv szitál az ég tengerén.

Tényleg dinnyeföld korában jártam itt gyerekként, amikor e tónak hamva sem volt még. Keresztapám fehér Skodáján érkeztünk a területre, ahol Barkóczy bácsi bicskei romákból álló brigádjával éppen dinnyét palántázott a kiváló minőségű termőföldbe vagy éppen szüretelt. Ilyet se mindennap lát az embergyerek. S mivel nekem a szőlő, cseresznye, főtt kukorica, szeder és barackok mellett a sárga és piros dinnye a mindenem (parasztgyomor), nem nehéz emlékezni rá. Az egész csomagtartót dinnyével pakoltuk meg és kiszállítottuk keresztapám szerettei körében. Tehát jutott nekünk is. De annyi… mint azóta se!

Másnap kiváló lecsó készül. Öt nap után mindenki vágyik haza. Van akinek a fürdés hiányzik. Bóbiskolás kádnyi forró vízben. Ami biztos nagyon jólesik ennyi „elvonás” után. A gyerekek is mennének. Bepakolunk és összeszedjük a szemetet, rendet teszünk, mert horgászhelyet csak rendben és tisztán hagyhatsz el. Amikor ez kész, a gyerekek kívánságára mindenki megáll a maguk fogta nem túl nagy, de annál szebb hallal egy csoportképben, amiről Pali bá’-t kérik fotóra. Meg is van. (Amint megkapom, közlöm itt is - A szerk.) 

Kovács Zoltán kéri, hogy inkább kétszer írjam bele, mint egyszer se: a bicskei Gyermekotthon köszöni a Barátság Horgászegyesület támogatását.

Erzsi tömör kérdése:

- Mikor jövünk legközelebb?

Miután elmentek, Néma Pállal Bicske felé kerékpározunk. Elköszönésünk a "Szia!" után ennyi: „Volt egy kapcsink csutkára”.

Izing Antal