Jól sikerült a földink gyógyulásáért a Pató család által megszervezett jótékonysági bál a Gyermekotthon éttermében. Legalább 160 jó akaratú ember tette tiszteletét. A bál ezekben a percekben is tart. Részletes információval hamarosan jövünk.  

Mint arról már beszámoltunk, kb. 1400 négyzetméter külső falfelület felújítása és 600 négyzetméteres tető építése zajlik a bicskei római katolikus templom épületén 2007-ben elkészített tervek alapján, az Európai Unió (EU) által támogatott Új Széchenyi Terv révén Bicske város által megszerzett 35 millió pályázati forintból. Bicske város centrumának meghatározó építészi örökségének felújítását a Székesfehérvári Egyházmegye 24 millió forintja egészíti ki - a teljes beruházás 59 millió forint, ami nem terheli Bicske költségvetését. 

A valóságban a toronyra és a templom hajójára tekintve - az állványzat jól megmutatja milyen nagy is ez a szemünk által már megszokott méretű objektum. Az első fotón látható mészkőkereszt renoválása is hozzátartozik a felújításhoz. Ezután mit is kívánhatunk mást itt élőként: kötődjön meg odabenn az oltár előtt minél több tartós, szó szerinti holtomiglan-holtodiglan, akik hamarosan és többször, rendre visszatérnek e falak közé karjukon vérükkel járulva az első szentséghez, a kapuhoz, a keresztség szentségéhez, ami a katekizmus a következő nevekkel illet: "ajándék, kegyelem, kenet, megvilágosodás, romolhatatlanság köntöse, újjászületés fürdője, pecsét és minden más, ami igazán érték. Ajándék, mert azok kapják, akik semmit sem hoznak magukkal; kegyelem, mert a bűnösök kapják; baptismus, mert a bűnök elmerülnek a vízben; kenet, mert szent és királyi (mint azok, akiket fölkentek); megvilágosítás, hiszen ragyogó fény; köntös, mert eltakarja szégyenünket; fürdő, mert megmosdat; pecsét, mert megőriz bennünket és Isten uralmának jele."   

Fotó: Izing Máté

Hoffmann Rózsa köznevelésért felelős államtitkár és Spányi Antal püspök avatta fel pénteken a bicskei Szent László Általános Iskola új épületszárnyát, amelyet a fenntartó, a Székesfehérvári Egyházmegye mintegy 300 millió forintos támogatásából valósítottak meg.

Hoffmann Rózsa köszöntőjében hangsúlyozta, hogy egy iskola életében a sok munka értelme csak évek múlva igazolódik. Emlékeztetett: a római katolikus egyház 17 évvel ezelőtt hitet és kitartást kért a bicskeiektől, hogy felépítsen egy iskolát. Most pedig korszerű, igényes tornatermet, szaktantermet és foglalkoztatókat építettek hozzá mintegy 900 négyzetméteren - mondta az államtitkár.

A bicskei körzeti megbízott 2013. október 17-én kora délután intézkedett egy tinédzserrel szemben. A 17 éves előszállási lányt Bicske, Losonci utcában igazoltatta. Ennek során kiderült, hogy a fiatalkorú ellen a Dunaújvárosi Rendőrkapitányság körözést adott ki eltűnés miatt. A lányt ezért a rendőr előállította a Bicskei Rendőrkapitányságra, ahol meghallgatását követően gyámjának átadták - olvasható a rendőrségi híradásban. 

   Részletek....

Az Európa Uniós (EU) támogatású Új Széchenyi Terv keretében újulhat meg végre Bicske város meghatározó és minden jó szándékú civil program előtt nyitottá tett építészeti örökségének környezete - a 12,5 hektáros egykori angolpark.   

Megkezdődik a bicskei Batthyány-kastély védelem alatt álló parkjának felújítása, amelyhez a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. közel negyedmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyert az Új Széchenyi Terv keretein belül - adta hírül az MTI. 

A beruházás keddi nyitórendezvényén Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség kiemelt fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkára emlékeztetett arra, hogy hazánk műemlékállománya volt a 20. század egyik nagy vesztese. „A kastélyok, parkok, műemléki épületek helyreállítása elodázhatatlan feladat, sok esetben az utolsó órában járunk” - mondta.

A bicskei 12,5 hektáros kastélypark 2015-től, a helyreállítás után igazi közösségi színtér, kulturális és szabadidős programok helyszíne lehet - fogalmazott a helyettes államtitkár.

Marjay Gyula, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ingó- és ingatlanvagyonért felelős főigazgatója hangsúlyozta, hogy a nemzeti örökségvédelem egyik fontos feladatát teljesítik, amihez 237,3 millió forint vissza nem térítendő támogatást nyertek. Célként jelölte meg, hogy a kastélyban működő gyermekotthon lakóit, dolgozóit, valamint a bicskeieket és a Bicskére látogatókat szolgáló park jöjjön létre.

Vásárhelyi János, a kastélyban működő Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon igazgatója közölte, hogy az épületben és annak parkjában évi 10-15 ezer látogatót fogadnak, évente 6-8 kiállítást, valamint koncerteket, előadásokat rendeznek.

A jövő feladatai kapcsán megjegyezte: szeretnék a park felújítását követően a dísztermet és a konferenciatermet felújítani és korhűen berendezni, az épület alatti 250 négyzetméteres pincében kamara- és színháztermet létrehozni, valamint a terasz alatt kávézót kialakítani.

A bicskei Batthyány-kastély védett történeti kertjének helyreállítása című projekt keretében újjáépítik az angolpark útrendszerét, amit a régészeti kutatások során feltárt egykori útszelvények alapján végeznek el. Ezen kívül a díszmedencét és a központi szőnyegágyat képi források alapján állítják vissza.

A fejlesztések során több ezer cserjét telepítenek, locsolórendszert alakítanak ki, amelyet a jelenleg is meglévő alsókerti tóból táplálnak majd. A tó táplálását - mederrendezést követően - fúrt kútról oldják meg.

A jelenleg állami tulajdonban lévő kastély épületében 1929 óta gyermekotthon működik, jelenleg 9 lakásotthon ad menedéket 90 nehézsorsú, súlyosan hátrányos helyzetű, veszélyeztetett, közöttük sok árva és félárva gyermeknek. A gyermekotthon felzárkóztató 8 osztályos, 8 évfolyamos és sajátos nevelési igényű gyerekek oktatását is végzi.

Segített a pár héttel ezelőtt történt bicskei kerékpár nyilvántartásba vétel. A rendőrök az akkor készített fénykép és felírt alvázszám alapján azonosították be az első, Bicske főteréről ellopott kétkerekűt.

"Nők a kormányrud mellett.  Képes Vasárnap, 1939. június 18."

A Bicskei Rendőrkapitányság néhány héttel ezelőtt figyelemre méltó ötlettel állt elő. Meghirdették a kétkerekű járművek nyilvántartásba vételét - melyben a Bicskei Szó is segített -, abból a célból, hogy az esetlegesen eltűnő járműveket a későbbiek során könnyebben lehessen azonosítani.
A kezdeményezésre sok bicskei lakos elvitte kerékpárját, melyeket akkor a rendőrök lefényképeztek és felírták alvázszámukat is.

Így tett az a bicskei férfi is, akinek kerékpárját 2013. október 16-án reggel lopták el Bicskén a Kossuth téren. A rendőrségre este érkezett jelzés, mely szerint a Kossuth térről ellopott kerékpár a Rigó utcában található meg. A nyomozók a helyszínre mentek és a rendelkezésre álló fénykép és lista alapján teljes bizonyossággal azonosítani tudták, hogy ez az a kerékpár, mely reggel eltűnt.

A rendőröknek sikerült azt is megállapítani, hogy ki volt az, aki a kétkerekűt a tulajdonostól ellopta. Az egyenruhások ezután elfogták és előállították O. Krisztián 19 éves helyi lakost, akit a nyomozók lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgattak ki, majd bűnügyi őrizetbe vettek és kezdeményezték előzetes letartóztatását is - írja a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság közleménye. 

Megy itt minden, csak akarni kell. 

   Részletek....

(Örömmel ajánljuk olvasóink figyelmébe ezt az élettel, életerővel, életörömmel teli kedves írást. Viktóriától a jövőben is fogunk közölni, mert valódi, szinte kézzelfogható, láttató erővel bíró írásai üde színfoltok - a műfajuk leginkább a tárcához hasonlít. A Bicskei Újság szerkesztőinek szíves figyelmébe is ajánlom emberközeli tartalomként. Írásainak titka: örömmel ír. - I.A.)  

Nem gondoltam volna soha, hogy a szívemet ennyi "csücsökre" tudom osztani.

Bekerült a körbe egy újabb szerelem, a Máléhegy. Eddig csak azt hallottam róla ismerősöktől, áááh, messze van, nincs víz, villany, lehetetlen ott bármit is csinálni....így valahogy, gondolom a befolyások miatt inkább a másik vég felé orientálódtunk, mint pl. Baboshegy, merthogy kertet keresünk. Írtunk több fórumon, ha valakinek van műveletlen földje, szóljon, pénzünk nem lévén, a kétkezi munkánkkal és majd némi termény fejében csak használatra szeretnénk. Nem bérbe, nem megvásárlásra. Aztán egyszer csak teljesen véletlenül, egész más témából kapcsolva kiderült, hogy édesapáméknak van egy telke a Máléhegyen (gyermeki dacból és butaságból kifolyólag évekig "csak" köszönőviszonyban voltunk apuval, ez egy másik mese lenne, de itt most más a lényeg). A fent leírtakat tudtam, és azt, hogy egy dzsungel alakult ki rajta az évek alatt, merthogy apu nem győzi, fáradt mire odaérhetne. Sutba dobva a fenti észérveket, felkerekedtünk a kis családommal és apuékkal és kimentünk, megnéztük. Hát, nincsenek szavak. Ezt látni kell, érezni. Az egész telek déli fekvésű, körbesüti a nap, van benne meredek kaptató és lankás oldal, szilva és birserdő, almák, körték, csipkebogyó, kökény, bodza, szőlő is előtűnik itt-ott (hozzáértők azt mondják, az elvadult szőlőt vissza lehet szelídíteni, termőre lehet fordítani! Hurrá!!!), szamóca, szeder. És rengeteg egyéb növény, amit fel kéne még ismerni. És illatok, színek és vízre néző kapu és madársereg, róka, borz és őzek. Körbejártuk, ámuldoztunk és álmodoztunk, aztán apuék felajánlották, hogy használatba vehetjük, nagyot dobbant a szív, mi mindent lehetne itt kezdeni! A gyerekek élvezték a vadregényes tájat, lehetett vadászni, bogyót szedni, kenyeret pirítani a parázshalom felett. Tegnap elkezdtük a takarítást, hatalmas, évek óta gyűjtött rőzsehalmot égettünk el, plusz a kiszedett cserjét és kb 4-500 nm terület vált átláthatóvá. Már látjuk a termést, már látjuk a kiutat ebből a labirintusból, és nem azért, mert ebből meggazdagodhatunk, hanem mert gazdagabbak lehetünk érzésekkel, élményekkel, fejlődhetünk, tanulhatunk, feltöltődhetünk. Ja, és áram és víz nélkül is tökéletesen eltöltöttünk kinn 8 órát úgy, hogy sajnáltuk amikor pirosba fordulva elbújt a nap a szemben lévő szántóföld mögé és el kellett jönni haza. Kislányunk rakta fel az i-re a pontot amikor almát rágva hirtelen odaszaladt hozzám és azt mondta

- Anya, amikor legközelebb mennénk a Balatonra, akkor inkább ide jöjjünk. Mondtam neki, szaladj, meséld el ez Apának, meg a Papának, hát volt boldogság a szemekben amikor az apró kislány odaállt a férfiak elé és előadta ezt a kívánságát.

 Ádám Viktória 

 A Vajda János Gimnázium és Szakközépiskolában bő négy évtizedet tanító Körmendi Gyula 1944 áprilisában született Válban, egy nagy család legkisebb tagjaként.  Türelemmel és a tőle megszokott erővel, tartással viselt betegségben hunyt el. A Bicskei Szó olvasói, egykori tanítványai nevében fejezzük ki együttérzésünket a Körmendi családnak, feleségének és két fiának - Attilának és Tamásnak.

Körmendi Gyula tanár úrtól Válban, szeretett szülőfalujának temetőjében vesznek végső búcsút családtagjai, barátai, kollégái, tanítványai és tisztelői - október 24-én csütörtökön 15 órakor.

Három idősebb testvére közül a legnagyobb Károly, a két középső pedig olyan ikerpár, aminek egyik tagja lány. Négygyermekes édesapjuk eredeti szakmája hentes volt, de sokáig a gépállomás traktorosaként dolgozott, később mezőőr lett.    

Körmendi Gyula gimnazistát a nálánál tíz évvel idősebb Akli Imre tanár úr imponálta a tanári pályára, mert tehetséges, elég erős egyéniséget keresett és talált benne a mindent megérteni és mindent megértetni című élethez. Később szomszédok is lettek a Jakab közben, az ikerház megépítése közös döntésük volt. Mindketten "Vaál" szülötteként - barátságban éltek. 

Körmendi Gyulát az ELTE tanárképző karára elsőre felvették 1962-ben. Körmendi tanár úr mindezt a Vajda, az alma mater  igen jó tanári garnitúrájával magyarázta.  

A hatvanas évek végétől 7-8 osztályt vitt végig osztályfőnökként. Írd és mondd: összesen 40 000 azaz negyvenezer - főleg kémia és fizika órát tartott meg. Tanári pályafutásának első évtizedében culágerként dolgozott másodállásban.

"Sok irgalmatlan kemény munka volt, erős is voltam mint a beton" - emlékezett vissza második gimnazista évére, életének nem is első, nem is utolsó aratására - amit közösen végeztek Akli Imrével  és édesapjával.   

Körmendi Gyula (a kemény és sportszerű) tanárember emlékét megőrzik kollégái és tanítványai.  

"Követelek tőled, mert becsüllek." - foglalta össze tanári alapelveit Ő, aki bizony sokunk fiatalságának tanári része volt, része marad a maga egyedi módján - múlt ifjúság tündér taván. 

"Ha újra kezdhetném, ismét ugyanezt tenném" - mondta fizikaszertárban történt beszélgetésünk végén 2007-ben.

Ott szertárban (a mi méltán hírhedett, 1989-ben  végzett IV. b. osztályunk - kémia tanára) ezt is elmondta nekem, én pedig feljegyeztem:   

"Mi mindannyian egymást segítve akartunk kitörni az ötvenes évek szegénységéből, ami sok esetben az éhséggel volt egyenlő. Jól éreztem magam a bőrömben tanárként. Engem szép csöndben mindig meghatott, amikor az a csapat, aminek tagjai 14 éves kislányokként és 14 éves kisfiúkként érkeztek hozzánk, 18 évesen felnőtté válva mentek-mennek el tőlünk. A szülőkön kívül mindehhez mi, tanárok is hozzájárultunk. Nagyrészt. Ez volt és ez marad a jól végzett tanári munka öröme. Ezért kezdtük el újra négyévenként, mert a tanár nemcsak tanítja a tantárgyat a diákoknak, hanem neveli is őket, és akar is nevelni. Olyan ez, mint amikor egy asztalos ránéz egy olyan szekrényre, amit ő készített, az ács arra tetőre, ami biztos jó, vagy a szőlősgazda, amikor végignézi azokat a fürtöket, amiknek szépségéhez, jóságához az ő munkájának is köze van." 

 Izing Antal

(A teljes portré elolvasható az akkor még Bicskén, bicskeiek által, bicskeieknek szerkesztett valóban bicskei újságban, a Bicskei Élet 2007/9. számában, annak is az 5. oldalán - valamint a Hatvan a Vajda - Jubileumi évkönyv  (Bicske 2013) című kiadványban is. Természetesen mindkét dokumentum fellelhető a bicskei könyvtárban.) 

Vajda János

A vaáli erdőben

Odabenn a mély vadonban,
A csalános iharosban,
Félreeső völgy ölében,
Sűrü árnyak enyhelyében;

Oh milyen jó volna ottan,
Abban a kis házikóban,
Élni, éldegélni szépen,
Békességben, csöndességben!...

Nem törődni a világgal,
A világ ezer bajával.
Meggondolni háboritlan,
Ami immár közelebb van...

Illatos hegy oldalában,
A tavaszi napsugárban,
Nézni illanó felhőkbe,
Mult időkbe, jövendőkbe...

És azután, utóvégre,
Észrevétlenül, megérve,
Lehullani önmagától,
A kiszáradt életfáról...

S ismeretlen sirgödörbe'
Elalunni mindörökre...
S ott egyebet mit se tenni,
Csak pihenni, csak pihenni...

 Nyugodj békében Tanár Úr!

Ma délután 30 km/h-s sebességkorlátozó táblát helyeztek ki a "Gyermekek" tábla alá Bicske Szent István út-Bocskai utca kereszteződéséhez, a Pizzafaló elé - aminek területi hatálya egészen a Kégl Autósbolt, Kelemen szervíz és a Mizsér zöldséges magasságáig érvényes.

Vigyázzunk a gyerekekre, egymásra, magunkra és a pénzünkre...  

Gyerekeknek árulták a kábító hatású anyagot, elfogták őket. A három gyanúsított közül kettő előzetes letartóztatásban van, a harmadik házi őrizetben.

A Bicskei Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya büntetőeljárást folytat egy bicskei család ellen. Anyát, fiát, illetve egy rokonukat a bicskei nyomozók azzal gyanúsítják, hogy hónapokon keresztül árultak kábító hatású anyagokat több, mint egy tucat gyermek és fiatalkorú tinédzsernek.

A bicskei rendőrökhöz több jelzés érkezett arról, hogy fiatalok „Pot pouri” nevű kábító hatású anyagokat fogyasztanak, amiket egy bicskei családtól szereznek be.
A bejelentéseket követően a nyomozók széleskörű adatgyűjtésbe kezdtek, melynek során megállapították, hogy a család Bicskén, illetve annak környékén – Tinnyén, Etyeken, Zsámbékon és Csákváron – is terjeszt drogot. A zöld növényi törmelékeket többségében gyerekeknek árulták, akik cigarettapapírba sodorva szívták azt el. Volt arra is példa, hogy a tinédzserek ettől rosszul lettek, és orvosi ellátásra szorultak.
A beszerzett információk alapján a család postai úton szerezte be ezeket az anyagokat, amiket tovább értékesítve, ezzel naponta kb. 60 – 100 ezer forint közötti összegeket keresett.

A bicskei nyomozók a családtagokat egyszerre fogták el 2013. október 11-én délután. Mindegyikük lakásán házkutatást tartottak, melynek során különböző növényi törmelékeket, cigarettapapírt, simítózáras műanyag tasakokat, pipákat, mobiltelefonokat és több százezer forintot foglaltak le.

Az ügyben vegyészszakértőt rendeltek ki. Az előzetes szakvélemények alapján a családnál talált növényi törmelékek új pszichoaktív anyagnak minősülnek.

V. Sándorné 53 éves, fia V. Attila 28 éves és rokonuk V. István 41 éves bicskei lakosokat előállításukat követően a Bicskei Rendőrkapitányságon új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt hallgatták ki gyanúsítottként. Ezt követően bűnügyi őrizetbe vették őket, és kezdeményezték előzetes letartóztatásukat.
Bírósági meghallgatásukra 2013. október 13-án került sor, melynek során a Székesfehérvári Járásbíróság elrendelte anya és fia előzetes letartóztatását, míg rokonukat házi őrizetbe helyezte - adta hírül az FM RFK.

A Bicskei Rendőrkapitányságra 2013. október 14-én délelőtt egy erdész tett bejelentést Csákvár külterületéről arról, hogy az erdészet tulajdonában lévő területen illegális fakitermelést észlelt, és egy személyt visszatart, akinek autója meg van rakva kivágott fával.

A rendőrök a helyszínen elfogott 36 éves csákvári férfit előállították a Bicskei Rendőrkapitányságra, ahol vele szemben a szabálysértési eljárást indítottak. Meghallgatása során elmondta, hogy gombaszedés közben fedezte fel a kivágott fákat, amiket a kocsijába pakolt. A férfit a rendőrök szabálysértési őrizetbe vették - írja az FM RFK közleményében. 

Csonka Bonifác belső védő a Puskás Akadémia FC Paks elleni mérkőzésén nyújtott jó teljesítményt. 

    Részletek....

  Részletek.....

A Szent László Általános Iskola tanulóinak torna- és tantermeket nyújtó, új épületszárny megnyitása, felszentelése és megáldása alkalmából október 18-án Hoffmann Rózsa államtitkár is ünnepi beszédet mond. A teljes mértékben a Székesfehérvári egyházmegye finanszírozása révén létrejött épületet Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szenteli fel, áldja meg. 

Az szent lászlós fiatalok eddig Vásárhelyi János igazgató és a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon jóvoltából a "Gyeri" tornatermébe járhattak testnevelés órára. Ez éppen nem volt könnyű, mert minden évszakban jönni-menni, vonulni kellett a szerencsés esetben legalább dupla-tesikről.
Ennek végleg vége. 
Szeptembertől régi tanvágy teljesült a fenntartó Székesfehérvári egyházmegye jóvoltából: örvendetes, de a Szent László Általános Iskolának saját, külön bejáratú, nem messze fekvő, nem kölcsönkapott és teljesen új tornaterme nyílik, a törvényben előírt mindennapi testnevelés órák érdekében...

ia

   Részletek....

Czigány Norbert gyógyszerész, tulajdonos vette át a díjat tegnap Siófokon, a Gyógyszerészek XXIII. Országos Konferenciáján. Gratulálunk!

Az erre a címre érdemi fejlesztésekkel joggal pályázó Oroszlán Patikáról szóló korábbi írásunk.... 

Üdvözlöm! Ma reggel 8 óra  után Bicske vasútállomáson találtam a képeken látható Yorkshir Terrier kutyát. Kóborolt, tiszta víz volt. Nyakörv nincs rajta. A gyepmesternek jeleztem, hogy nálunk van. Valószínű keresik. Lakásban tarthatták, mert folyton be akar jönni. Kérem, hogy email címemet csak a tulajdonosnak adja ki. Tisztelettel Suszter Tamás

 (És bizony a megtaláló személyét dicséri, hogy az állatot átadta az ebrendészetnek, ám elmondta: ha nem jön érte senki, akkor ő fogadja be - A szerk.) 

A következő cikkben található mellékletből kiderült, hogy Bicskén pályázat nélkül a legtöbb földet a Környei Agráripari Zrt. nyerte el...  

    Részletek....

(Ez az őszinte, igaz, lényegre tapintó és szomorú írás- egy bicskei fiatal szülő gondolatai -,  kérlelhetetlenül rámutat arra, mennyire elfogyott a levegő ebben a városban. A jó emberek főleg civil összefogásokban mutatkoznak, nem kérnek a hamisságból... Véleményem szerint az ünnepekkel az a legnagyobb baj, hogy ún. politikusaink leginkább önmagukat fényezik és ünneplik, felvonulnak és demonstrálnak olyankor, amikor emlékezni kellene. Ezt a véleményt úgy tesszük közzé, hogy minden szavát értjük és elfogadjuk, de nem feltétlenül értünk egyet minden sorával.) 

Városi ünnepség és a Város
2013. október 10.
Gondolkodtam, (bár szőke vagyok jelenleg, de ez csak mesterséges "intelligencia", így köszönöm, nem kérek a megjegyzésekből ;) ) .
Tehát, gondolkodtam városunk életén abból az apropóból, hogy idén részt vettünk az október 6-i városi megemlékezésen. Na, nem azért, mert tudtuk, hogy lesz (illetve, közvetve, persze tudtuk...), hanem azért, mert gyermekünk debütált a kis kórussal a színpadon. Itt jött az első kérdésem. Ha a gyermek nem énekelt volna, akkor azt sem tudjuk, lesz városi ünnepség. Egyébként nem mellesleg, a gyerekek szenzációsak voltak, lelkesek, ügyesek, politikai elhúzásoktól mentesen, tisztán, ártatlanul énekelték az alkalomhoz illő dalokat :) . Körülnéztem, és arra a következtetésre jutottam, hogy ha annak a kb. 40 gyereknek, aki kórustag, vagy műsort adott elő, nem jelentek volna meg a hozzátartozói (sokaknak senkije nem volt ott...), akkor a városvezetésen és az intézményvezetőkön kívül senki nem lett volna ott a "Városi ünnepségen". Szomorú ez. Ott ültem, néztem, hallgattam, fotóztam a fiam (próbáltam nem belevakuzni a TV felvételbe...volt akit ez sem érdekelt :( ...) és rájöttem, hogy mi sem mentünk volna el ha nincs a gyerek. Miért? Miért nem érzem úgy, hogy aktívan részt kellene venni a város életében, miért érzem úgy, ha tehetem itt sem akarok lenni, menjünk inkább a Balatonra, amíg nyitva a kemping....komolyan, sírni tudtam volna, amikor bezártuk vasárnap a lakókocsit, mert tudtam, legrosszabb esetben csak 6 hónap múlva nyitjuk ki újra, és fájt. Miért nem érzem ugyanezt, amikor itthon bezárom az ajtót és elindulok? Nem vagyok itthon itt, ott otthon vagyok, ott köszönnek az utcán, ott kint hagyhatom a bolt előtt a biciklim, akár szatyrokkal is. Ott örülnének, ha odavinném a két gyerekem a helyi (keresztény) iskolába-óvodába.....Miért nem érzem úgy, hogy EZ az otthonom és AZ a nyaralóhely ahová időnként leugrunk(ha megtehetjük). Mert nem szeretem már ezt a várost. Annak idején (nem is olyan régen, kb 13-14 éve) foggal-körömmel ragaszkodtunk Bicskéhez. Mindenáron itt akartunk élni, itt láttuk a jövőt, szerettük, volt valami ami itt tartott. Már bánom. Pont ugyanennyi munkalehetőség lenne ott is, ilyen, vagy még talán minőségibb oktatás, dinamikusan fejlődő község, normális, tisztaságot, rendet, becsületet, szerető emberek. Ott ÜNNEP a városi ünnepség, szeretik és folyton újraválasztják a polgármesterüket, részt vesznek a község életében ésatöbbi. ITT nincs semmi. Még a "városi" ünnepségen is szorongtam, hova álljak, üljek, ki mellé, mögé, kit merjek, tudok köszönteni, pár szót váltani. Mindenki mindenkit figyel, bírál, ítélkezik ismeretlenül is. Napok óta a Hókirálynőt kérik a gyerekek, a mi verziónkban úgy indul, hogy egy gonosz manó készített egy tükröt a létező összes rossz tulajdonsággal, majd összetöri és belefúj, szétfújja a világban. Akinek a szilánk belefúródik a szemébe-szívébe az elkezdi mindenben a rosszat látni....Hát úgy érzem itt járt a manó Bicske felett.....
Elvégeztem egy képzést, egy nagyon jó lehetőséget látok benne (pedig alapvetően szkeptikusan álltam hozzá :) (bocsi Peti :) ), és egyszerűen nem merem megosztani az emberekkel, mert ha csak említést teszek róla, falakba ütközöm, mindenhonnan negatív hullámok és irigység sugárzik. Mert mindenki keserű, én is. Megkeseredtünk ebben a szélmalomharcban amit vívunk hónapról hónapra. Nem látjuk a végét, nincs jövőkép, nincs semmi amibe lehetne kapaszkodni, az utolsó szalmaszálak rég a víz alatt. Ez most tudom nagyon depisen hangzik, nem vagyok depressziós :) csak fásult, bizalmatlan, reménytelen, egy kilátástalan jövővel. Jól elkanyarodtam. :) Így szoktam :)
Nyilván ez az oka annak is, hogy egy Városi ünnepségen csak a szervezők és a szereplők vannak jelen. Pedig ez egy megemlékezés egy eseményről, ami a múltunknak egy fontos mérföldköve volt. Mégsem érdekli az embereket, mert már unják a politikát és úgy érzik, minden esemény egy politikai taktika része :( . Rettentően sajnálom. Az emberek nem tudják a Himnuszt, Szózatot, Székely Himnuszt.....Ez egy dolog, de a gyerekek sem, a kis kórus vitte az egészet a hátán. A színpadon műsort adó gyerekek, nem tudtam eldönteni miért nem énekelték a Himnuszt, nem tudták, vagy a koreográfia része volt, hogy ők ott bambán álltak...szomorú, bármelyik verzió is az igaz :( . Aztán a koszorúzás végén mindenkit mellbe vágott (kinek dobbant a szíve, ki kétségbe esett...) Renáta néni kérése: miszerint akkor most énekeljük el a Szózatot és a Székely Himnuszt. A Szózat még valahogy ment, főleg azon az oldalon, ahol a kis kórus állt :/ , a Székely Himnusz csak 1-2 embernek, rendesen kellemetlen volt (na nem nekem :) ).
Szóval itt tartunk, én és ez a város. Nem tudom szeretni már, ő pedig kezd kivetni magából. Ez csak az én bajom tudom, de azt is sejtem, hogy sokan éreznek ugyanígy, feszültek, frusztráltak, fásultak. Eljárnak máshová dolgozni, szórakozni, leginkább aludni járnak haza vagy csak a nagymamákhoz :(. Azt gondolom, hogy ennek nem biztos, hogy csak mi vagyunk az okai.......