A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
Mert vigyázunk magunkra és egymásra. Ez egy szomorú kordokumentum. Bárki tölthet fel maszkos képet. Mint tudjuk, a maszkok, kesztűk használata, ha nem is jelent teljes védelmet, de nagyobb esélyt ad arra, hogy ne legyünk fertőzött és fertőző betegek.
Vigyikán Andi, a Vajda János Gimnázium tanára írja a bicskei középiskola fórumán:
BICSKE! A bicskeiek, akik küldték a képet, mert fontosnak találták :)
Küldjetek Ti is, mert folyamatosan bővül! Érezzük, hogy együtt vagyunk :) Köszönet a gimiseknek és Boros Péternek
Neked írom a dalt - orvosoknak, ápolóknak, tanároknak, buszsofőröknek, boltosoknak, gyógyszertárosoknak, távdolgozó szülőknek... mindazoknak, akiknek húzósak ezek a napok. Köszönet, hála! Ezt kifejezendően aktualizáltuk ezt a régi szép dalt. Üzenet Párizsból Budapestre: Maradj otthon, ha teheted - talán nehezen, de menni fog! «Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!» Hé, te, aki az utcán újságot árulsz És ötkor kelsz, zötyögsz a villamoson, Éjjel tanulsz és fáj a szemed, S a fáradtságtól a könnyed kicsordul, Sok időt adsz most az életedből Hé, éjjel nappal a dolgodat végzed, a géped vezeted s hajtod magad és embert gyógyítasz és gyereket tanítsz És este fáradtan várod az álmodat, Sok időt adsz most az életedből Vártam rá, hogy elmondjam, Hogy elénekeljem, hogy tudd, hogy érezd, Hogy elhidd nekem, hogy neked szól a gitár, Neked zörög a dob, neked gyúlnak a fények és csak Neked írom a dalt, neked énekelek, Neked írom a dalt, neked énekelek. Asszony, te, aki életet adtál kezemnek, Hogy neked is játsszon egy dalt, Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed, Hunyd le a szemed és csendesen figyelj rám, Még sok évet kérek az életedből! Hé, te aki semmivel sokat segítesz, mert úgy döntöttél, hogy otthon maradsz, vagy távmelózol a gyerekek mellett vagy zongorázol, vagy könyveket böngészel sok időt adsz így is hogy élhessünk!
Köszönjük a biztatást és a legjobbakat Patriknak, párjának és tanítványainak. A Bicskei TC kapusa volt továbbá nagyon jól sakkozik. Ha tíz partibók kétszer nyerek unokaöcsém ellen, már egész jól érzem magam.
A tegnap esti vonulás hangjai után megkérdeztük Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó főhadnagyot, a megyei katasztrófavédelmi szóvivőt is arról, hogy mi történt Bicskén.
Idézzük válaszát, miszerint "2020. március 19-én 21 óra 40 perckor érkezett a bejelentés, hogy Bicskén, a Móricz Zsigmond utca elején ég az aljnövényzet. A város önkormányzati és önkéntes tűzoltó két gépjárműfecskendővel érkeztek a helyszínre, ahol körülbelül húsz négyzetméteren száraz bozótos és cserjés égett. A tűz lakóházakat veszélyeztetett. A lángokat két vízsugárral fojtották el a bicskei tűzoltók. Személyi sérülés nem történt."
Az elmúlt években kétségtelenül felvirágzott az ingatlanpiac. A megnőtt kereslet, illetve kínálat jócskán feltornázta az árakat. Egyes esetekben az ingatlanárak hatalmas léptekkel haladtak előre, eltiporva a megfizethetőség határát. Bicskén is nagyot ugrottak az ingatlanok árai, de sok nagyvárossal ellentétben, itt még mindig pénztárca kímélőbbek a befektetni vágyók számára.
A megyei átlagnál is többet drágultak a bicskei házak
Igaz, alig csak egy százalékkal, de Bicske családi házainak éves drágulási mértéke meghaladta a Fejér megyei átlagot. Bicskén ugyanis 2019 és 2020 januárja között a családi házak átlagosan 22 százalékkal magasabb áron kerültek meghirdetésre, míg a megye családi házai átlagosan 21 százalékkal. A vizsgálatunkba vont települések közül Bicskén kívül nem találtunk másik olyan települést, melynek négyzetméter árai magasabbat ugrottak volna a megyeinél.
Rácalmás és Gárdony családi házainak kínálati ára az egy éves intervallumban 17-18 százalékkal lett magasabb. A dunaújvárosi családi házak átlag négyzetméter ára 14% százalékkal, a sárbogárdiaké 8% százalékkal, a velenceieké pedig csak 5 százalékkal növekedett meg az elmúlt egy év alatt.
A családi házak egyre kedveltebb befektetési lehetőségek, pont azért, mert nem nőttek olyan mértékben az áraik, mint a lakásoknak. Természetesen a falusi CSOK is feltornázza most a népszerűségüket. A KSH adatai szerint az eladott használt lakóingatlanok között a családi házak részaránya 53 százalék, miközben a nem-panel társasházi lakások 32, a panellakások pedig csak 15 százalékot tettek ki.
Ennyit ér 20 millió forint
Bicske családi házainak 2020. januári átlag négyzetméter ára alapján 20 millió forintból egy egészen nagy, 90 m² alapterületű házat kaphatnánk. Rácalmáson Bicskéhez hasonlóan alakult a helyzet. A vizsgált települések közül a keretösszegből sokkal tágasabb, 142 m²-es házhoz Sárbogárdon lehetett hozzájutni a 140 ezer Ft/m² januári átlagárával számolva. Dunaújváros családi házainak átlagára csak 20 ezer Ft/m²-rel volt magasabb a bicskeiekénél idén januárban, így Dunaújvároson is nagy, 83 m² alapterületű házat kínáltak 20 millió forintért.
Gárdonyban és Székesfehérváron a családi házak januári átlagára már magasabb, 380 ezer Ft/m², így a keretösszeg ilyen négyzetméterár mellett 52 m²-re futotta. Velencében pedig ekkor a házak átlagára átlépte a 400 ezer Ft/m²-es lélektani határt is, melynek alapján 20 millió forintért itt mindössze 46 négyzetmétert lehetett kapni.
A lakáspiacon még ennél is kevesebbet ér a pénz, ugyanis magasabbak a négyzetméter árak. Idén januárban Gárdonyban a téglalakások átlag négyzetméter ára egészen 660 ezer Ft/m²-re kúszott fel. A Velencén és Székesfehérváron eladó lakások átlagára is magas, 500-550 ezer Ft/m² volt. Dunaújvároson pedig a vevők szempontjából kedvezőbb, átlagosan 300 ezer forintos áron kínálták a téglalakások egy négyzetméterét.
A Magyar Közlöny és a benne közölt kormányrendelet szerint március 17-től a vendéglátó üzletek, éttermek, kávézók 15:00 óráig tarthatnak nyitva. Minden nap 10:00-15:00 óra között várjuk kedves vendégeinket az étteremben, ebben az időszakban helyben fogyaszthatnak. A vendéglátó üzletekben 15:00 óra és reggel 6:00 között az ott foglalkoztatottak kivételével tilos tartózkodni, kivéve, ha valaki ételt rendel vagy vesz át, esetleg fizet ki, akkor erre az időszakra bemehet. Ennek értelmében várjuk kedves vendégeink megrendelését akár elvitelre, akár a futárok általi kiszállításra minden nap 10:00-21:30-ig. Amennyiben napi menüt kívánnak rendelni vagy vásárolni, lehetőleg már előző nap jelezzék ezt az üzlet felé. Ez a szabályozás a törvény visszavonásáig vagy szigorításáig van érvényben.
Várjuk megrendeléseiket és kérjük Önöket, mindenkivel osszák meg ezt a hírt!
a tünetek jelentkezését megelőző 14 napban szoros kapcsolatban voltúj koronavírussalfertőzött személlyel vagy az új koronavírus fertőzéssel érintett területen járt,
otthonából telefonon vegye fel a kapcsolatot háziorvosával!
Háziorvosa telefonon kikérdezi Önt tüneteiről, utazási előzményeiről, a kontaktusra vonatkozó körülményekről. Ha a háziorvos a kikérdezés alapján gyanús/kivizsgálandó betegnek minősíti, mentőszállítást rendel. A kiérkező mentő beszállítja a területileg illetékes fekvőbeteg intézmény infektológiai osztályára, ahol elkülönítve fogják ápolni. Laboratóriumi vizsgálat céljából torokváladék mintát vesznek. Hazameneteléről a laboratóriumi eredmény és a klinikai állapota alapján a kezelő orvos dönt.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) ingyenesen hívható zöldszámokat hozott létre a koronavírussal kapcsolatos lakossági megkeresések gyors és szakszerű megválaszolása érdekében.
06-80-277-455 06-80-277-456
Tisztelt Betegeink!
A koronavírussal kapcsolatos minden információ a Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapján megtalálható,
A labor előjegyzés a járványügyi helyzetre való tekintettel szünetel!
Csak a 24 órán bellüli sürgős beutalóval rendelkezők esetében, valamint az INR/prothrombin vizsgálatra van lehetőség!
Bejelentkezés szakrendelésekre: 06-22-567-520
Az alábbi szakrendelésekre közvetlenül kell jelentkezni, rendelési idejük alatt (ezekre a fenti számon nem tudnak időpontot adni):
fizikoterápia: 22-567-553
gyógytorna: 22-567-580
gasztroenterológia: 06-20-445-5670
endokrinológia: 22-567-552
kardiológia: 22-567-565
ultrahang: 22-567-559
audiológia: 22-567-577 vagy a gégész szakorvos beutalásakor a gégészeten.
(a rendelési időket a szakrendelések menüpontnál találja)
Labor bejelentkezés:
Közvetlenül kérhető a beküldő orvostól (háziorvos, szakrendelés)
A labor 22-567-570 számán 12.00 és 14.00 óra között
A betegirányítás 22-567-520 számán 8.00-16.00 óráig
Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy Bicske városa újabb nagyarányú orvostechnikai eszközfejlesztést hajtott végre, az EFOP-2.2.19-17-2017-00032 számú pályázat keretében. Ennek része az új röntgen-felvételi berendezés direkt digitális eszközre történő cseréje, valamint az ugyancsak digitális mammográf beüzemelése. Ezekkel egy időben négy új ultrahang készülék és még számos orvostechnikai eszköz is szolgálja betegeink gyógyulását, betegségeik megelőzését.
Használaton kívüli melléképületben keletezett tűz március 16-án reggel Bicskén, a Móricz Zsigmond utcában a vasútállomás mellett - adta tájékoztatásul a Bicskei Szó kérésére Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó főhadnagy, megyei katasztrófavédelmi szóvivő. A melléképületben körülbelül tíz négyzetméteren összegyűlt hulladék égett, és a lángok az épület födémére és tetőszerkezetére is átterjedtek. A bicskei önkormányzati tűzoltók két vízsugárral és kéziszerszámokkal fékezték meg a tüzet. A munkálatok során - a mélyebben beizzott részek oltása érdekében - a tetőszerkezetet is megbontották. Személyi sérülés nem történt.
Szülői észrevétel szerint még mindig nincs a Csokonai Általános Iskolában 60%-os alkoholtartalmú, kézfertőtlenítő, amit a fenntartó írásban is javasolt. Értetlenül állnak a hiány előtt - hiszen veszélyhelyzet van - még akkor is, ha tudják, hogy folyamatban van/lehet a szállítás a fenntartó részéről.
Bárányos József igazgató elmondta, hogy az iskolák épületeiben folyamatos a felületek tisztítása, fertőtlenítése. A szappanos, alapos kézmosás szakemberek szerint is legalább olyan jó, mint a fertőtlenítő használata, ami szintén rendelezésre áll, ha nem is olyan nagy mennyiségben. Az összefogás fontosságát hangsúlyozta.
Szappanok, persze, vannak, melegvíz és törlő is. De a megjegyzés szerint az igazgatónak illetve a polgármesternek azonnal be kellene szereztetnie ezt az alapeszközt a bicskei gyerekek és családok védelme érdekében. A Bicskei Tanuszodában a napokban helyezték ki a fertőtlenítőt. Ha Csokonaiba időközben megérkezett, annál jobb. Hogy miért ennyire későn?
Úgy értesültünk, hogy a gyerekek megkérdezésével dokumentálták az iskolákban, ki volt mostanában külföldön, hol járt, illetve kikkel érintkezett, akik kinn jártak és a kontaktszemélyek merre jártak. Ez feltétlenül jó, még jobb lett volna hamarabb a felmérés - szinte reflexből - teszi hozzá forrásunk.
Az iskola 561 tanulójából néhányan innentől két hétig biztosan nem mennek iskolába. A szülőket telefonon értesítették.
További észrevétel teljesen más forrásból: az ünnepek előtt a román határtól Hegyeshalomig áll majd a kocsisor. Bicskére nagyon sokan bejönnek, mert olcsóbb beszerzőhely mint az autópálya. Ők behurcolhatják. És ez Romániából visszafelé is igaz. Olvasónk szerint szükséges lenne védelmi bizottság azonnali létrehozása, ami a megelőzés kis és nagy feladataira, a helyzet kezelésére készül fel - folyamatos tájékozódással-tájékoztatással.
(Bementem ma Imeli Lászlóhoz egy kis sírcsokorért, mert március 14-én lesz tizenkét éve, hogy elhunyt apukánk, akitől a legtöbbet tanultuk-hallottuk a régi Bicskéről. Fogékony volt erre, hiszen nővére még többet tud a témáról. Minket is fogékonnyá tett. A legtöbb helytörténeti témájú poszthoz láthatatlan betűkkel mindig odaírtam, hogy Apunak.Minden ilyen irányú cikkem a képekkel mutatnám neki (Ehhez mit szólsz?), mint az életben. Amből jó beszélgetés követlkezne, ami éppen egy tucat esztendeje minden egyébbel együtt nuku..)
Szóval megyek kis csokrot kérni, amit pénteken majd a helyére teszek és erre olyan képeket látok a régi Bicskéről Imeli László lokálpatrióta gyűjtő asztalán, hogy csak na. Micsoda véletlen! Amik közül többet még életemben nem láttam, vagy a memóriám rossz.
Az elsőről nem tudjuk hol volt. Gyanítjuk, hogy Ginzapusztán. Az alapvonalait egy szántóról készült képen felfedzeni véljük Ginza tájékán. (Kokas Ignác biztos tudná. Ötödikén fedeztem fel egy festményét egy hatalmas tárlaton.) Tud erről az épületről valaki valami közelebbit? Nagy segítség lenne.
A Bicskei Pénzügyőr és Csendőrlaktanya a mai Szent István út végén, az egykori óvdában, a mai Gondozási Központban volt. Tévedtem, amikor néhány házzal odébbraktam az "első kiadásban".
Hogy Bicskén a Piac-téren pontosan mikor és miért fúrtak, azt nem tudom. Aki tudja, segítsen. De mint egy vadnyugati bányászjelenet. Vagy egy Jules Verne mű ilusztrációja. Mennyire avitt berendezés mai szemmel és mekkora sci-fi volt ez annak idején. Az egész falu minden lakója ott lehetett legalább egyszer, hogy megnézze.
A Bagolyvár Csárda Bicskén, a Bagolyvárban, a "Bagóban" - ahogy a nép kedvesen egyszerűsíti. B-Bicskei Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet - áll a cégtáblán. Milyen időtálló és modern szavak! Ezt még az egykori ÁFÉSZ is használta. A B-Bicskei szerintem a Buda-Bicskéből ered. Láttunk már sok képeslapot ezzel a felirattal.
Ezen a látképen látom a Springinzeisz-házat, a Gárdonyi sarkán és tovább a főutcát. Az alatta lévő rajz kissé más, de milyen szépen ábrázolja a távolban látható Nagy-Kopasz-hegyet, a Budai-hegység legmagasabb pontját.
A 10 esztendős Vida-Kun Gábor büszke nagyszülei Bicskén élnek. A család Tatabányán. Nem egyedül Gáborra lehetünk büszkék Bicskén - ahogy már többször leírtuk sikereiket. Áron (2005) zongorázni, Dávid (2007) hegedülni, Gábor (2009) csellózni tanul. Ez a felvétel Szombathelyen, a Sistrum zenei versenyen készült. Aki a figyelmünkbe ajánlotta, így fogalmazott: szánj rá szűk öt percet, nem fogod megbánni.
Csökkenthető lenne a reggeli és délutáni csúcsforgalom idején a Prohászka utcai zsúfoltság Bicske központjában. Pontosabban nagyobb területen oszlana el a rengeteg jármű. A József Attila u.. elején található, magántulajdonban lévő, építmények nélküli telket megvehetné az önkormányzat.
Ez a plébánia utáni második egység. Azt a kialakítandó gyalogos útvonalat, amik a Szt László Iskolán keresztül elérik a Csokonai Általános Iskolát - parkosítani lehetne.
A Szent László Iskola együttműködésével megvalósulhatna egy olyan gyalog be- és kijáró az Öregtószegre, a József Attila utcára, amin a Csokonai tanulói is kijárhatnának és természetesen az egyházi iskolások.
Az út szélén a parkoló, ahol a gyerekek reggel kiszállnának vagy ide jönnének értük. Nem lenne muszáj a Prohászkán tolongani a járművel.
A magántulajdonban lévő eladó telken kívüli területekről dokumentatív információnk nincs, de minden bizonnyal megvalósítható, csak akarni kell.
Ha Szent László Általános Iskola együttműködne, akkor más magántulajdonú telkeket lehet, hogy nem is kellene bevonni, mert az iskolák szomszédosak.
A József Attila utcai parkolón lehet, hogy alakítani kellene, jobbá téve azt. A gyalogkijárót természetesen közvilágítással és biztonsági kamerákkal kellene ellátni. És egy darab zárni-nyitni való kapuval több lenne.
Persze, persze, konzervatív értelemben egy iskolának egy bejárata legyen, a főbejárat, mert ízig-vérig és talpig becsületes-egyenes-igaz stb. emberek vagyunk. De ha megoldást akarunk az iskolák utcáján, ez jogosan vetődik fel. Ez lenne a "Művészbejáró", lehet, hogy ezt hívná a nép kedélyesen Művészbejárónak.
Sok komment és vélemény pörög a rúttá lett épületről, ahol generációk próbálták magukra pl. életük első cipőjét. Vagy (a fiúk) amíg anyukájuk válogatott, a nagy ablakhoz tapadva nézték a forgalmat. De három kérdést senki nem tesz fel a szocreál épülettel kapcsolatban.
Honnan van a pénz? (Nem az önkormányzat gazdálkodta ki.) Mennyit költött a megvásárlásra? Melyik helyről zavarja a kilátást? A negyedik kérdés az lehetne, hogy mennyi pénz kell még saját forrásból a végeredményhez. A parkoló kérés pedig valójában rémálom.
Az épület átépíthető, magastető ráépítése megengedett.
A kisajátítás megalapozása érdekében ez módosult, és ezt valóban csak újabb módosítással lehet visszafordítani. De a hatályos szabályozás módosítása helyben lehetséges, így ha a képviselők meghallgatják az istenadta nép hangját, még nem dőlt el semmi. Persze anyagi vonzata lehet.
És honnan indult? Mint látszik, Tessely Zoltán polgármesteri pályája elején még nem zavarta a látvány, ma már fontosabb emberként megválogathatja a kilátást az irodájából. (Lássuk be, valóban nem szép látvány a műemlék templom szomszédságában, de a robosztus hasábot építészetileg finomítani is lehet). Fontos emberként - és a város kéréseként tálalva - állami forrást szereztek a kisajátításra, bontásra, legjobb tudomásom szerint bruttó 150 millió forint értékben. Az épület leromlása arra vezethető vissza, hogy a tulajdonos inkább kivett, mint beletett.
Nem tudom, hogy a kisajátítás során kártalanításként mekkora összeg lett kifizetve (a képviselők kikérhetik), ezt az összeget kell a nettó 55 millióval megnövelni, az lesz nagyjából a végösszeg. Azért nagyjából, mert a végén a közpark kialakítása (pl. szobor, növényzet, esetleg kerítés a Spar felé) további anyagi forrásokat igényel. Szép kis köztér lesz, legalább egy oldalán méretes tömör kerítéssel (Spar takarás), teljes nyitottságot adva a szomszédos lakóház udvarának. Teljes területe kb. 700-800 m2, ami kicsi. Főleg szoborcsoportnak, oly nagyságrenddel, amiben Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlja Magyarországot. És a környezet közúti forgalmát nézve teljesen értelmetlen és tragikomikus közparkról beszélnünk.
Közpark lehet(ne), ha a Kossuth tér és az áruház telke között, az elbontott Kék Csillag helyén ma semmi nem lenne, csak fák és bokrok valamint murvás út. De van. Szükséges épület, messze a leglátogatotabb hely Bicske központjában. Működtetői nemrégiben felújították bérleményüket.
Ha oda nem épült volna a Csillag után semmi, ebben az esetben a központi park, Bicske legnagyobb közterületi parkja vezetne odáig. Eredetileg volt is egy ilyen elképzelés néhány évtizede.
De félreértés ne essék, a Spar funkcionalitását tekintve Bicske központjában a legjobban kihasznált hely, ami szükséges. Város vagyunk. Ez a központ egyetlen nagyobb élelmiszerüzlete.
Végül parkolóról. A felsorolt tíz és százmilliókat tekintve, mennyibe is kerülne végül egyetlen parkolóhely kialakítása ezen a 700-800 négyzetméteren? Pl. (hasamra ütök) 0,3 milliárd osztva annak a kevés parkolónak a számával, ami oda beférne. A Rekordok Könyvébe kerülhetne Bicske a világ legdrágább síkparkolóival. Annyiból már parkolóház is kialakítható lenne :)
Tudom, hogy kevés a parkoló és sok a kocsi. De aki ott szeretne parkolni, mégis hogyan menne be és hogyan jönne ki onnan?!
Az egyik vagy a másik zebrán manőverezne?! Vagy előtte?! Esetleg közvetlen utána?! Ja, hogy olyan autós. Akit sem a környező utak forgalma, sem az egyéb közlekedők igénye nem feszélyez, mert ő parkolni akar, az intézmény, a bolt ajtajában, de leginkább az aulában. Hja és a gyalogosok. Ma hallottam félfüllel egy elmondást arról, hogy a bontás idejére hogyan képzelik és kezelik a gyalogosforgalmat az önkormányzat vezetőinek támogatásával. Rosszul hangzott.
Ez az infomáció Bicske számára azért érdekes, mert mindkét bicskei hulladékkezelésben ténykedő cég szerepel benne. Az önkormányzati Zöld Bicske Kft.-ről ennyi: aminek a bevétele már az egymilliárd forintot sem érte el 2018-ban, ellenben a vesztesége 250 millió forint lett...
A kormány az önkormányzatokkal fizettetné ki az illegális szeméthegyek felszámolásának költségeit. Eddig az önkormányzatok pénzt kaptak erre a célra.
Az önkormányzatok lehetnek az egyik vesztesei Orbán Viktor kormányfő nagyszabású természetvédelmi akciótervének, amelynek egyik pontja az illegális szeméthegyek eltakarítása lenne. Rengeteg volt eddig a nyitott kérdés: ki, miből és hova takarítja el a szemetet? Palkovics László azonban a napokban sok kérdést megválaszolt. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetője szerint a július elsején létrehozandó Hulladékgazdálkodási Hatóság oldaná meg a feladatot: egy vagy több kiválasztott szemétszállító céggel elvitetnék az illegális hulladékot (vélhetően önkormányzati tulajdonban lévő telepekre), majd a költségeket kiszámláznák a bűnösnek kikiáltott önkormányzatoknak.
"Megértjük az önkormányzatok nehézségeit, de az a hulladék nem azért került az erdő szélére, mert a kormány rossz intézkedéseket hozott" - fogalmazott aMagyar NemzetnekPalkovics László. Ez így elsőre szépen hangzik, apró probléma, hogy az önkormányzatoknak nincsen erre mintegy 50 milliárd forintjuk. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv adatai szerint az illegális lerakók száma meghaladja az ezret. A Hulladék Munkaszövetség becslése szerint azonban inkább 15-20 ezres számról lehet beszélni. Minden településre 3-4 illegális hulladéklerakó jut.
"A hatóság ne rendeljen meg semmit másnak a kontójára. Nekik biztos semmi sem drága. Üljünk le beszélgetni, mert mi ezt nem tudjuk kifizetni a nem létező büdzséből. Feladatfinanszírozás van az önkormányzatoknál, nincsenek fölös tartalékok" - mondta lapunknak Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos szövetségének elnöke. A szakember inkább abban látja a megoldást, hogy az illegális szemetelőket a bíróságoknak szigorúbban kellene büntetniük. Az önkormányzatok abban partnerek lennének, hogy szabálysértőként feljelentsék az elkövetőket.
Más rendeli a zenét, mint aki fizet
Az a furcsa helyzet állt tehát elő Palkovics László szavaiból kiindulva, hogy eddig az önkormányzatok pályázati pénzt kaptak a kormánytól az illegális szeméthegyek felszámolására, a jövőben viszont egy kormányzati hatóság vitetné el az illegális szemetet, a költségeket viszont az önkormányzatoknak kellene kifizetniük. Aprivatbankar.huírta meg például, hogy az ITM tavaly januárban hirdetett nagyszabású pályázatot az önkormányzatok számára: 240 millió forintot osztott szét 99 település között. Ebből kellett volna felszámolni az illegális hulladéklerakókat. Az egy pályázattal elnyerhető támogatás összege mindössze minimum 500 ezer, legfeljebb 3 millió forint volt. Az akkor még Karácsony Gergely polgármester által vezetett Zugló 2,9 millió forintot kapott, de Miskolctól Kaposvárig több városnak is be kellett érnie a 3 millió forintos segítséggel.
Hogy az önkormányzatoknak nincs pénzük, azt jól mutatja, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő hulladékszállító cégek jelentős része veszteségesen működik, így a legális szemét elszállítása is akadozik az országban. A Polgárdi központú Vertikál Zrt., a szekszárdi Alisca Terra Kft. és a győri társaság is veszteséggel zárt 2018-ban. Szintén jelentős veszteséget termelt a főleg a pilisi településeken tevékenykedő Zöld Bicske Kft., amelynek a bevétele már az egymilliárd forintot sem érte el 2018-ban, ellenben a vesztesége 250 millió forint lett. A fővárosi FKF Zrt. is például 32,7 milliárd forintos bevétel mellett 253 millió forintos mínuszt hozott össze.
A finanszírozási probléma lényege: jelenleg az önkormányzati cégek viszik el a szemetet és de az állami NHKV kukaholding állítja ki a számlát a lakosságnak. Ezt a szisztémát az Orbán-kormány vezette be. A lakosság pedig 6 éve változatlan szemétdíjat fizet a rezsicsökkentés miatt, miközben a költségek jelentősen drágultak. Az önkormányzati szemétszállító cégek számára az utófinaszírozás okoz nehézségeket: az állami kukaholding a működési költségeket szolgáltatási díj formájában csak utófinanszírozással téríti meg. Az új akcióterv szerint most egy új helyen is finanszírozási hiány keletkezhet, ha júliustól valóban elvitetné az illegális szemetet a Hulladékgazdálkodási Hatóság a fizetésképtelen önkormányzatok kontójára.
Szász Tünde, az ingatlannet.hu munkatársa ajánlotta olvasóink figyelmébe ezt a Bicske és környékét jellemző ingatlanpiaci folyamatokról szóló elemzést. Saját adatbázisuk mellett a KSH adataira is támaszkodnak.
Újraindult az endokrinológus szakorvosi rendelés a Bicskei Egészségügyi Központban. Dr. Balogh Gyula igazgató főorvos tájékoztatása szerint Dr. Nagy Erzsébet szakorvos ma kezdte meg a rendelést.
A jövőben nem szerdán kereshetjük fel, mint eddig, hanem változó napokon. Az időpontot kérő betegek a megfelelő napra kaphatják az előjegyzést a Betegirányítástól.
Az ideiglenesen a földszintre került urológiai szakrendelés helyiségeiben megfelelő körülményeket biztosítanak orvosnak, betegnek egyaránt. A cisztoszkópos vizsgálatot már videomegjelenítéssel kiegészítve biztosítják.
Néhány perce nagy csattanással járó ütközést hallottak a környéken élők. Mentő is vonult az Apponyi-Kodály utcák sarkára. Tájékoztatást kértünk, amivel bővítjük majd az olvasónktól kapott hírt.
Csepely Balázs r. százados, az FMRFK sajtóreferense elsőbbségadás elmulasztásáról valamint három könnyű sérültről adott tájékoztatást. Kérdésünkre válaszolva azt is elmondta, hogy az egyik sérült gyermek. Kutenics Péter mentőállomásvezető mentőtiszt elmondta, hogy két bicskei mentőegység szállított kórházba 3 sérültet a helyszinről, Székesfehérvárra.
Gyors, maradéktalan felépülést!
"Nem tudom, mi kéne még, hogy az emberek megértsék, hogy a közlekedés egy olyan társasjáték, amiben egymás testi épsége, élete, és az érintettek lelki egészsége a tét" - kommentálta olvasónk az általa láttotakat.
Az önkormányzat tegyen lépéseket e gyakran baleseteket hozó helyszín veszélytelenebbé tétele érdekében.
Ez az igazán szép emberi, bicskei vonatkozású történet az Új Ember című katolikus hírportál sajátja, Koncz Veronika munkája. A bicskei Farkas Gabriella ajánlotta a Bicskei Szó olvasóinak figyelmébe - köszönjük.
Egy felhívásban arra kértem olvasóinkat, hogy segítsenek választ találni arra a kérdésre, vajon köttetett-e házasság az Új Ember segítségével. Karácsonyt követően naponta faggattam a szerkesztőség titkárnőit, hogy megtudjam, jelentkezett-e valaki e különös felhívásra. Kérdésemre mindennap ugyanazt a nemleges választ kaptam, s némi együtt érző biztatást, hogy ne adjam fel. Szürke januári péntek délután volt, már-már lemondtam arról, hogy kíváncsiságom valaha is kielégül, amikor valaki egy borítékot tett az asztalomra. A borítékból megható sorok és egy negyvennyolc évvel ezelőtt készült esküvői fénykép került elő. Néhány héttel később e-mailt kaptam, amelyben egy fiatal házaspár tudatta velem, hogy három évvel ezelőtt az Új Ember társkereső rovata révén találkoztak. Nem sokkal később érkezett egy harmadik levél is, amely egy negyvenegy évvel ezelőtt, szintén lapunk „segítségével” köttetett házasságról adott hírt. Lapzártánk előtt pedig különös szépségű és megható sorok érkeztek szerkesztőségünkbe. Az első levélíró házaspárt meglátogattuk otthonában. Többi levélírónk sorait és képeit is közöljük. Négy különböző történetet ismerhetünk meg, de mindet összeköti a csoda, a szeretet és a hála.
„Megértő szeretet” jeligére – Mária és László története
Vargáné Gál Mária vagyok – kezdődött a kézzel írott szép levél, amely január elején érkezett a szerkesztőségbe, és így folytatódott: – Vallásos családból származom, az Új Embert mindig megvettük. Én is előfizetője vagyok. Hallássérültként idegenkedtek tőlem az emberek, ezért arra gondoltam, hirdetést adok fel az Új Emberben, talán azon keresztül találok egy becsületes társat. Hirdetésem 1965-ben az újság karácsonyi számában jelent meg. Több mint tíz levelet kaptam. Néhány levélírónak válaszoltam. Utoljára Varga Lászlónak, egy bicskei fiúnak írtam, s az ő válasza éppen a születésnapomra érkezett meg. (…) Az esküvőnket, szentmisével egybekötve 1966. július 17-én tartottuk. (…) A szülővárosomban nem hitték el, hogy sikerülhet egy ilyen házasság. A férjemnek sok barátja volt, ők mind elváltak, csak mi maradtunk együtt. Ma is ugyanúgy szeretjük egymást, mint amikor megismerkedtünk. A szeretet nem múlt el, és mindenen átsegít bennünket – zárta sorait az akkor még számomra ismeretlen asszony. Még aznap válaszoltam neki, s egy hét múlva fotós kollégámmal meg is látogattuk a Bicskén élő házaspárt. A takaros házban már vártak bennünket. Míg Marika néni sürgött-forgott körülöttünk a kínálnivalóval, Laci bácsi magához vette a szót, s belekezdett a mesébe illő történetbe. Komoly betegségei ellenére rendkívüli derűvel, jósággal és szeretettel beszélt. – Egy baráti társaságban akadt a kezünkbe az Új Ember karácsonyi száma 1966 szilveszterén. A társkereső rovatot böngésztük, és a fiúkkal kitaláltuk, hogy írunk néhány lánynak. Én is megírtam a levelem, amelyet január 2-án fel is adtam. Nem akartam, hogy otthon tudjanak erről a próbálkozásról, ezért a munkahelyemre, Tatabányára kértem a választ. A bányánál dolgoztam, ahol Záray Márta apja, Záray Lajos volt a főművezető. Egy nap odajött hozzám, és azt mondta: „Laci, magát két hete várja a portán egy levél.” Nagyon meglepődtem, már el is felejtettem, hogy választ várok. Elolvastam Marika levelét, Lajos bácsinak is megmutattam, nem tudtam, hogy mitévő legyek. Ő biztatott: utazzak el, ismerjem meg a lányt. Szó szerint azt mondta: egy misét megér. Így történt, hogy március utolsó vasárnapján találkoztunk Marikával Csongrádon. Amikor az állomáson megláttam, még nem voltam biztos benne, hogy ő-e az. De átfutott az agyamon, hogy ha mégis, akkor komolyra veszem a dolgot, hiszen mindjárt megtetszett. Itt, Csongrádon kötöttünk házasságot 1967. július 17-én. Az esküvő után megmutattam a képeket Lajos bácsinak, aki álmélkodva kérdezte: „Maguk templomban esküdtek?” Én pedig azt válaszoltam neki: „Igen, és nem szégyellem.” Érdekes, hogy ezután egészen máshogyan alakult a sorsom a munkahelyemen. Tisztelet övezett, amiért vállalni mertem a hitemet, a vallásomat – avatott be Laci bácsi a nem mindennapi házasság előzményeibe. S lassanként az addig jobbára hallgató Marika néni is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Ő hétéves korában siketült meg egy gyermekkori agyhártyagyulladás következtében. Azóta nem hall semmit, szájról olvas, de beszélni megtanult. Varrónő volt, takarított bölcsődében, és ma is sokat dolgozik a kertben. Tevékeny asszony és mélyen hívő. Bevezetett bennünket a házba. Megmutatta, hogyan hallja, pontosabban látja, ha csengetnek. Amikor megszólal a csengő, az egész házban villogni kezd a lámpa. Az ébresztőóra ugyanilyen elv szerint működik. Kis házi oltárát is megcsodálhattuk, itt ráismertünk az Új Ember által küldött szentképekre is. Beszélgetésünk alatt időnként férje „tolmácsolt” köztünk. Minden mozdulatuk, gesztusuk arról árulkodott: szavak nélkül is értik egymást. Marika néni így idézte föl a megismerkedésüket: – Templomban voltam azon a vasárnapon is, mise után mentem ki az állomásra Laciért. Nekem rögtön megtetszett, de a nagynénjeim azt mondták rá, hogy túl sovány, még az is lehet, hogy tüdőbajos. Az igaz, hogy akkoriban sokat dohányzott, de nem volt tüdőbeteg. Nekem tetszett, és ez volt a fő. Nem tudtunk gyakran találkozni, mert nagy volt a távolság Csongrád és Bicske között. De amikor csak tudott, jött. Gyorsan pörögtek az események. Szentháromság vasárnapján, a csongrádi búcsúkor tartottuk az eljegyzést. Az esküvő után idejöttünk lakni Bicskére. Sokat köszönhetek a férjem családjának. Én tanyasi lány voltam, és a betegségem után nem sokat foglalkoztak azzal, hogy fejlődjön a beszédkészségem. Édesapám odaveszett a háborúban, édesanyám egyedül nevelt fel. A testvérei segítették a tanyán. Rám már nem sok idejük maradt. Huszonöt éves voltam már, amikor feladtam azt a hirdetést, 1965 karácsonyán. Úgy éreztem, ez az utolsó esélyem, hogy férjhez mehessek. Amikor összekerültünk, szegényes volt a szókincsem. A férjem és a családja sokat segítettek, és én is megtettem mindent azért, hogy jobban beszélhessek. Sokat olvastam, ma is szeretek olvasni, a szókincsem fejlődésében az Új Ember lapnak is sokat köszönhetek. A lányunk, akit Máriának kereszteltünk 1968-ban született. Egy unokánk van, Olivér, aki másodikos gimnazista. Közben előkerültek a régi fényképek is: házassági, eljegyzési, családi fotók, képek az unokáról. Laci bácsi is megmutatta a kincseit: egy lengyel lány levelét, akinek a taizéi találkozó idején szállást biztosítottak. Lám, még ilyen szolgálatra is nyitottak… Közösen olvastuk a rábafüzesi plébános kedves sorait is: felidéződött Laci bácsi gyerekkora, a Rábafüzesen töltött korai évek, az elsőáldozás emléke, a templom. S amíg hallgattam, figyeltem őket: körvonalazódni kezdett egy csodálatos megismerkedéssel induló, de mély küzdelmekkel is teletűzdelt élet. A fiatal házaspár hajdan nehezen jutott házhoz. Egy bácsit ápoltak érte. A teleknek sok viszontagságos év volt az ára. Aztán építkezni kezdtek. Megtudtam azt is, hogy a lányuk családján kívül csak egymásra számíthatnak. A családot sajnos nem kerülték el a halálos betegségek, tragédiák sem. Talán kissé tapintatlan volt a kíváncsiságom, amikor feltettem a kérdést Laci bácsinak: vajon sohasem zavarta-e az, hogy a felesége nem hall. Ő azonban kizökkenthetetlen derűjével és egyszerű őszinteségével röviden így válaszolt: „Nem.” Majd elgondolkodva hozzátette: „Még régen, fiatalkorunkban, amikor este sétálni mentünk, nem tudtunk beszélgetni. Marikám ugyanis sötétben nem tud szájról olvasni.” Majd kópé módon, bujkáló mosollyal a szája szögletében megtoldotta ezzel: „De beszélni sötétben is tudott, és tud ma is…” – Jót nevettünk, s miközben néztem őket, az jutott eszembe, hogy minden házassági válságban lévő párt el kellene küldeni egy napra ide, Bicskére, ebbe a házba, terápiára. – Nem bántam meg, hogy őt választottam – zárta le Laci bácsi a beszélgetést, majd így folytatta. – Igaz, nem tagadjuk, tányércsörrenés nélkül nincs házasság, de megfogadtam apám intelmét, amely így szólt: „Soha ne feküdjetek le úgy, hogy nem vagytok rendben egymással.” – Fontos, hogy mindig meg tudjunk bocsátani egymásnak – tette hozzá Marika néni is őszinte meggyőződéssel. – S hogy a fentieken kívül van-e még valami, ami a hosszú és szép házasság titka lehet? Kérdésemre csillogó, szinte gyermeki örömmel egyszerre adták a feleletet: „Minden este és reggel megöleljük egymást. Ma is együtt alszunk. Egymást ölelve térünk nyugovóra, és egymást ölelve ébredünk. A fiatalkori szerelem már elmúlt, de a szeretet ma is tart.”
„Boldogságra születtünk!” jeligére – Csilla és Sándor története
Nagyon megörültünk, amikor az Új Ember meghirdette pályázatát, miszerint keresik azokat a házasokat, akik az újság apróhirdetési rovatán keresztül ismerték meg egymást. Mi ilyen fiatal házasok vagyunk. „Boldogságra születtünk.” Ez volt az a jelige, amely által megismertük egymást 2011 őszén. Érdekes, hogy az internet és a partik világa helyett egy újsághirdetés hozott össze minket. És persze a hit és az imádság ereje, hiszen csodába illő a történetünk, amit most megoszthatunk Önökkel. Csilla: „Azért döntöttem úgy, hogy az Új Emberben adom fel a hirdetésemet, mert hittem, hogy egy katolikus újság hasábjain hasonló értékrendű párra találhatok. A „Boldogságra születtünk!” jeligét választottam. Ez a mondat Kerényi Lajos piarista atya egyik könyvének a címe is. Lajos atyát évek óta ismertem az egerszalóki ifjúsági találkozókról, majd a hittanjára is jártam a budapesti Szent Kereszt-templom plébániáján. Lajos atya volt az is, aki két évvel később összeadott minket. A hirdetés megjelenését követően több levelet is kaptam, melyek között ott lapult a majdani férjemé is. Mindketten vallásos családban születtünk, én tagja voltam Bíró László püspök atya ifjúsági közösségének, a csütörtöki csoportnak is. Mint később kiderült, a „Csücsopon” a majdani férjem is megfordult, aki már ott is nézegetett engem. Derültünk is később, amikor ez szóba került első találkozásaink egyikén. Még van egy történetünk, ami ide kapcsolódik. Megismerkedésünkkel egy időben a férjem édesanyja zarándokúton járt Olaszországban. Pio atyához imádkozott fia boldogságáért, s eközben rózsaillatot is érzett. Hazajövetelekor ő már várta a csodát. Néhány hónappal később egy este elmesélte ezt nekünk, és én akkor értettem meg a szentek, köztük Pio atya közbenjáró erejét, hiszen ez a mi csodánk volt. Ezek szerint mi az Új Ember mellett Pio atya házaspárja is vagyunk. 2012 pünkösdjén ünnepeltük az eljegyzésünket, 2013 pünkösdjén szentségi házasságot kötöttünk, 2014-ben pedig megszületett a gyermekünk, Kristóf, aki most töltötte be ötödik hónapját. Ezúton is köszönjük az Új Ember szerkesztőségének, hogy lehetőséget kaptunk, és üzenjük a fiataloknak, hogy a Jóisten az Új Ember hasábjain keresztül is segít minket, de az első lépést néha magunknak kell megtennünk. Kívánjuk, hogy sok katolikus házasság szülessen a jövőben is az újság által. (Hegedüsné dr. Záborszky Csilla és Hegedüs Sándor, Érd)
„Nem dohányzunk” jeligére – Mária és István története
Az Új Ember újságnak rendszeres olvasói voltunk a szüleimmel együtt. 1972 decemberében a Házasság rovatban olvastam egy hirdetést „Nem dohányzunk” jeligére, amelyre válaszoltam. Soha máskor nem írtam házassági hirdetésre, de akkor valahogy úgy éreztem, meg kell tennem. Isteni sugallat volt ez, s hamarosan ki is derült, hogy a Jóisten a hirdetés feladóját szánta házastársamnak. Ő még abban az évben, december 26-án személyesen el is jött bemutatkozni. A megismerkedésből házasság lett. Szentségi házasságunkat 1974. január 12-én kötöttük. A székesfehérvári Szent Kristóf-templomban Brajnovits Ferenc plébános esketett bennünket. Két gyermekünk van, Gabriella és István. A lányunk francia nyelvtanár a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban, a fiunk közgazdász, és a polgármesteri hivatalban dolgozik. Római katolikus vallásunkat mi is és gyermekeink is gyakoroljuk, s eszerint éljük az életünket. Az Új Ember újságnak a mai napig rendszeres olvasói vagyunk. Napi imáinkban megköszönjük Istennek életünket, házasságunkat és gyermekeinket. Idén ünnepeltük a negyvenegyedik házassági évfordulónkat. (Horváth Istvánné, Györök Mária és Horváth István, Székesfehérvár)
Tamásom emlékére – Nóra és Tamás története
Tizenöt éves lányommal 1997 novemberében Szombathelyre utaztam a szüleimhez. Hétvége lévén vettem egy Új Embert, s azt olvasgattam. Ekkor már négy éve özvegy voltam, így a házassági hirdetéseket is meg szoktam nézni, mert többször gondoltam arra, hogy jó lenne újra társra találni. Mivel állás, lakás, iskola Győrhöz kötött, ezért hamar feltűnt annak az ötvenéves győri mérnöknek a hirdetése, aki feleséget keresett negyvenöt éves korig. Az időkorlátba még „belefértem”, így – miután gyermekemmel is egyeztettem – elhatároztam, hogy mindenképpen írni fogok. (A levél még most is megvan.) Kármelita lelkiatyám is biztatott, és várta a fejleményeket. Két héttel később – épp szülői értekezletről hazaérve – megcsörrent a telefon. Ő volt az. Bemutatkozott, majd elmondta, hogy ő is özvegy, és gyermeke sajnos nem született a házasságából. Két nappal ezután találkoztunk. Vegyészmérnök és matematika–fizika szakos tanár volt, így beszédtémánk bőven akadt. S hamar leszögeztük, hogy szerencsére egyikünk sem dohányzik (ez fontos volt mindegyikünknek). A kölcsönös szimpátia okán két-három naponta találkoztunk, s karácsony után bemutattam a szüleimnek is. Ő pedig szilveszterkor vitt el bemutatni a barátaihoz. Újév napján éreztük először, hogy ez sokkal több, mint kölcsönös szimpátia – ez már szerelem! Tamás volt, aki a házasságot először említette. Többen mondták, hogy ezt azért jól gondoljam meg egy kamasz gyermekkel. Egy január végi délelőttön elsétáltam a székesegyházba, s az akkor nemrég boldoggá avatott Apor Vilmos püspök szarkofágjánál arra kértem őt, aki 1945-ben annyi asszonyra, lányra vigyázott a püspökvár pincéjében, hogy jó döntést hozhassak. Azután elérkezett 2013. augusztus 12-e, amikor újra egyedül maradtam… Amikor a sírhalmot a rengeteg virág elborította, az őt temető atya odajött hozzám, megszorította a kezem, és azt mondta: „Köszönöm, hogy én temethettem el Tamást, és én mondhattam a gyászmisét, mert tíz éve, amióta pap vagyok, még sohasem láttam ennyi szépen imádkozó embert se temetésen, se gyászmisén.” E szavak szóltak Tamás nemes lelkéről, s nekem nagy vigasztalást nyújtott ez a gyászban, és a mai napig erősíti a hitemet. (Gyarmati Nóra, Győr)
– Egy baráti társaságban akadt a kezünkbe az Új Ember karácsonyi száma 1966 szilveszterén. A társkereső rovatot böngésztük, és a fiúkkal kitaláltuk, hogy írunk néhány lánynak. Én is megírtam a levelem, amelyet január 2-án fel is adtam.
Itt, Csongrádon kötöttünk házasságot 1967. július 17-én. Az esküvő után megmutattam a képeket Lajos bácsinak, aki álmélkodva kérdezte: „Maguk templomban esküdtek?” Én pedig azt válaszoltam neki: „Igen, és nem szégyellem.” Érdekes, hogy ezután egészen máshogyan alakult a sorsom a munkahelyemen. Tisztelet övezett, amiért vállalni mertem a hitemet, a vallásomat – avatott be Laci bácsi a nem mindennapi házasság előzményeibe. S lassanként az addig jobbára hallgató Marika néni is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
Csilla: „Azért döntöttem úgy, hogy az Új Emberben adom fel a hirdetésemet, mert hittem, hogy egy katolikus újság hasábjain hasonló értékrendű párra találhatok. A „Boldogságra születtünk!” jeligét választottam. Ez a mondat Kerényi Lajos piarista atya egyik könyvének a címe is. Lajos atyát évek óta ismertem az egerszalóki ifjúsági találkozókról, majd a hittanjára is jártam a budapesti Szent Kereszt-templom plébániáján. Lajos atya volt az is, aki két évvel később összeadott minket. A hirdetés megjelenését követően több levelet is kaptam, melyek között ott lapult a majdani férjemé is.
2012 pünkösdjén ünnepeltük az eljegyzésünket, 2013 pünkösdjén szentségi házasságot kötöttünk, 2014-ben pedig megszületett a gyermekünk, Kristóf, aki most töltötte be ötödik hónapját.
Soha máskor nem írtam házassági hirdetésre, de akkor valahogy úgy éreztem, meg kell tennem. Isteni sugallat volt ez, s hamarosan ki is derült, hogy a Jóisten a hirdetés feladóját szánta házastársamnak. Ő még abban az évben, december 26-án személyesen el is jött bemutatkozni. A megismerkedésből házasság lett. Szentségi házasságunkat 1974. január 12-én kötöttük.
A székesfehérvári Szent Kristóf-templomban Brajnovits Ferenc plébános esketett bennünket. Két gyermekünk van, Gabriella és István. A lányunk francia nyelvtanár a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban, a fiunk közgazdász, és a polgármesteri hivatalban dolgozik. Római katolikus vallásunkat mi is és gyermekeink is gyakoroljuk, s eszerint éljük az életünket. Az Új Ember újságnak a mai napig rendszeres olvasói vagyunk. Napi imáinkban megköszönjük Istennek életünket, házasságunkat és gyermekeinket. Idén ünnepeltük a negyvenegyedik házassági évfordulónkat.
Azután elérkezett 2013. augusztus 12-e, amikor újra egyedül maradtam…
Friss kommentek