Mint azt Olvasónk írja az utóbbi években egyre inkább belakott Galagonyás szőlőhegy egyik dűlőjéből: "tudod mi itt lakunk a Galagonyáson a negyedik dűlőben. És amióta meghalt Szántó János Polgármester Úr, azóta itt semmit nem csinálnak.

Az út borzasztó, tele van minden szeméttel, és gazzal a földek mellett.  Ez nagyon zavaró,és csúnya látvány!

Mert az adót mi is fizetjük az államnak és  Bicskének, jogunk van emberhez méltó körülmények között élni, tehát nem ezt érdemelnénk. Mégis úgy érezzük, hogy itt senki nem törődik semmivel....

Én nagyon szeretnék szép,rendezett környezetben lakni, saját otthonunkon belül erről igyekszünk gondoskodni, szeretnénk normális körülményeket látni a közterületen és nem szeméttelepen érezni magunkat küszöbünkön kilépve. És nagyon zavaró, tényleg,hogy itt semmivel nem törődnek..... Én tudom, te is megírtad már, hogy vannak emberek, akik a két kezükkel sokat dolgoznak a város utcáin, ez a munkájuk. Szerintem több kell belőlük, több pénzzel és több eszközzel, dolgozóval kell támogatni őket, mert különben szélmalom harcot vívnak és sose fognak tudni rendet tenni és elönti ezt a várost a szemét. A város külső határán élünk. De a szemetet, a koszt, a hanyagságot a határba sem szabad beengedni, ahogy egy rendes otthon kerítésén belül sem látsz a bejárati ajtó elé borított ganédombot. Ne hagyjuk szőlőhegyünket szemétdombbá változni."

"74

Szabad volt nem hülyeséget beszélni, szabad volt dolgozni, segíteni, szabad volt játszani, ha a játszás ideje volt, szabad volt a nap minden pillanatát értelmesen eltölteni, és nem volt szabad hazudni. A hazugság számított a legnagyobb véteknek, a hazugság bármely fokozata és formája. És hiába sunyítottunk, görgettük-forgattuk nagy-nagy gyermeki tapasztaltsággal, ha megérdemeltük, lebuktunk. A majki nagymamánál folyamatosan ütött az igazság órája. Kakukk, kakukk, éjjel-nappal.

A büntetések szigorúak voltak. És persze igazságosak. Ám ez utóbbi nem érdekelt minket, noha amúgy ez nagyon is érdekel egy gyereket, de a szigorúság olyan heves volt, olyan mértékű hogy a meglepetéstől újra meg újra nem kaptunk levegőt. Csak háp-hápogtunk. Így az a vaskövetkezetesség is rejtve maradt előttünk, melynek ismerete pedig hasznos lett volna.

Ki hitte, arányozta volna, hogy annak az állításnak, miszerint valami vagy valaki Isten teremtménye, olyan messzi ható következményei vannak, hogy e valakit vagy valamit például nem szabad átalhajintani a kerítésen? A kerítés esszenciájához tartozott, hogy kőből épült (az alapító kegyúr azt is megengedte, hogy a Környe határában található római romokból meg „a gesztesi várunkban az kapu mellett folyosó formán killebb találkozó épületben lévő faragott köveket onnand szabadon elhordhassák” a remeteség építési munkáihoz), vagyis átláthatatlan, régebben azon célból, hogy a barátok celláikban ellegyenek egymástól és a világtól vágva, most pedig ha célja nem is, de következménye az lett, hogy a kerítés fölött átkúrt Isten teremtményét a röppáIyának megfelelően egy idő után nem lehetett látni, csupán sejteni, azt sem lehetett ellenőrizni, igaz-e a néphit, mely szerint Istennek ez a teremtménye mindig a talpára esik, viszont izgalmas fogadásokat lehetett kötni, mennyi ideig marad ez a szárnyakkal nem bíró teremtmény a levegőben, mert a földet érés mondhatni szent pillanatát mégiscsak meg lehetett állapítani, csukott szemmel, áhítattal, mint az aknavető tüzérek, elmélyülten számolva, egy, kettő, három, buff, illetőleg itt: nyekk

Ebben a húgunk volt a király, engem mégiscsak fékezett a macska konkrétsága, leginkább talán az, hogy volt nevük, igen, végül is az, hogy Isten teremtményei, őt azonban ez hidegen hagyta, kizárólag a hajintás – mint olyan – foglalkoztatta, a röppálya ívének kecse s a számlálás másodpercei.

Az udvar légtere lassan megtelt repdeső macsekokkal, akárha énekesmadarakkal. A lebukás idő kérdése lett. Amely el is érkezett. Nagymama nem kérdezett semmit, bekéretett minket a szobájába. Nem kérdezte, mi történt, tudta, se azt, hogy ki volt, mi voltunk, együtt; a részvétel aránya, a „ki milyen magasra” nem érdekelte, a lelkifurdalás nem számított enyhítő körülménynek, tehát a részleteket nem kívánta tudni. Kezében kutyakorbácsot tartott.

- Mi ez? - kérdezte húgunk, mert ő mindent megkérdezett.

- Kutyakorbács - tájékoztatott nagymama informatívan, amit megnyugvással vettünk tudomásul, nem lévén kutyák, még akkor is, se, ha atyánk, jókedvében, olykor így szólított minket. Nagymama arcáról se volt leolvasható az az elemi vihar, amely kisvártatva ránktört. Akkor már nem láttuk az arcát, talán jobb is, zsugorodtunk össze a korbácscsapások előtt, alatt. Fejenként kettő darab lett kiosztva, s mire felocsúdtunk, a vihar már továbbállt.

Édes csiklandást éreztünk a hátunkon, kellemes, érdekes zsibongást. Nevetni kezdtünk. Nagymama nem, de nem is haragudott a nevetésünkre. Ránk se, láthatóan belülről és könnyen teljesítette azt a kívánalmat, hogy a hibáinkat gyűlölje s ne minket. Hát, nem tudom... De ő tudta, hogy a csiklandást mindjárt fölváltja egy fájó, égető sajgás, nyilamlás, és ujjnyi vastag hurkák lesznek a hátunkon. Mintha ezek mentén széjjel lennénk vágva, és széjjel is fognánk esni. Ezért mozdulni is alig mertünk. Ez volt a legfurcsább, ez az új mozgás, mintha lopakodnánk. Nagymama elől, a törvény elől, magunk elől? Nem volt jó.

Macska már csak egyszer repült Majkon. De milyen szépségesen! Az ember azonnal értette Ikaroszt! Apám látogatott meg minket, nagy nap!, s együtt ebédeltünk, előírásosan, úgy, ahogy parasztházakban szokás, a nagymama a sparhertnél, mi, férfiak, illendőn az asztalnál, az asztalként szolgáló mosógép két oldalán. Egy óvatlan pillanatban az egyik macska, a rengeteg macska egyike belenyalt apám tányérjába. Én macskaügyben már ki voltam tanulva, kussoltam. Apám se szólt semmit, villant a szeme, megragadta a dögöt, és nagy lendülettel kivágta, át, át a hosszú folyosón, ki az udvarba. Mintha a farkánál fogva, és előtte megpörgetvén kackiásan a feje fölött. Röpült Isten teremtménye végig a folyosón, kifelé a homályból a fény felé, éktelenül vernyákolva, lábát négyfelé terpesztve. Gyönyörűséges látás volt, s én rápillantottam édesapámra, az én nagy, erős apácskám, gondoltam büszkén.

Ekkor kicsi, fekete szél kerekedett a sparhert felől.

- Mátyás! -csattant a jeges hang. - Mátyás, kérem, a macska is lény, Isten teremtménye!

Úgy leteremtette a fiát, hogy az rögvest akkora lett, mint én. Ez se volt rossz, a két gyerek úgy együtt a mosógép mellett. Korbácsot nem kapott, de bocsánatot kellett kérnie a macskától. Nem is tudom, mi a jobb (rosszabb)."

A Mese- és zeneudvar is szeretné megköszönni az elmúlt három fantasztikus napot: először is a gyerekeknek, akik végig kacagták, táncolták, zenélték a programokat, akik néha hisztiztek vagy túlpörögtek, de boldogan és elégedetten búcsúztak, majd jöttek újra és újra vissza - írja Farsang Andrea, a Meseudvar házigazdája, akinek kedves családjával otthona ma már a Csabdin található Szabadság utcai Pósfai ház, aminek udvara három napig meseudvar volt.  

Hatalmas köszönet illeti az összes Önkéntest, akik segítettek abban, hogy a fesztivál megvalósuljon, a Mese- és Zeneudvar pedig külön hálás Kovács Áginak, Tóth Áginak, Veszelka Ernának és Mucsi Dórának, a Kihári családnak, a teljes Szervező Csapatnak és persze a saját családnak (főleg a gyerekeknek, akik megosztották teljes birodalmukat a közönséggel).
És nem utolsó sorban a fellépőinkenk: Magocska Dalocska Judit Kerekesné Vincze-vel, Kerekítő és Papírszínház Farkas Katival, a Bélaműhely, meseterápiás foglalkozás Schneider Gabival, valamint a lovagi játszótér a Vértes Hagyományőrző Egyesülettel és a Dobkóstoló a Djoli Dobkörrel. Hamarosan jönnek a képek a Mese- és Zeneudvarban gyűjtött élményekből! 

A Bicskei Szó információja szerint átszervezés indoklással küldte el állásából a Vajda János Gimnázium Puskás Akadémiáról érkezett, frissen igazgatónak kinevezett vezetője azt a tíz éve a bicskei középiskolában dolgozó főállású tanárt, aki a Vajda igazgatói tisztjére merészelt pályázni vele együtt.

Az elküldött Illés Szabolcs tanárt, mint azt korábbi hírünkben írtuk, a tanárok, diákok és szülők szinte száz százaléka igazgatóként akarta látni a bicskei középiskola élén évtizedes Vajdás múltja után. Mégis - hogy-hogy nem - a felcsúti Puskás akadémia volt nevelője lett igazgató, aki a bicskei gimiben csupán óraadóként dolgozott a 2008/09-es tanévben.

Pedig a Vajda tíz éve Bicskén dolgozó történelem szakos pedagógusára szavazott a szülők 95 százaléka. A Diák Önkormányzatban Illés Szabolcs 100 százalékot ért el! A nevelőtestület és a többi alkalmazott részéről 90 körüli százalékot nyert el, a szakszervezetektől szintén 90-et.
Az államtitkárság által a bicskei Vajda igazgatójává tett jelöltre, a jelenlegi igazgatóra a diákok önkormányzata nulla, azaz 0 százaléka szavazott.
A szülők kb. 10 százaléka szavazott az államtitkárság felcsúti szakmai tapasztalattal bíró választottjára, a nevelők 30 százaléka látta volna őt szívesen.

Illés Szabolcsot még nem értük el, azt sem tudtuk tőle megkérdezni, van-e új állása, de nem valószínű, hiszen a tanévkezdés előtt egy héttel már minden tantestület szeret egész lenni. Ezért is tűnik minden kollegialitást nélkülöző dobásnak egy munkatársat tanévkezdés előtti napokban átszervezés címén megfosztani állásától: ezt év végén szokás...

(A diáknak sem augusztus végén mondják meg, hogy keressen másik iskolát.)  

A legszomorúbb az, hogy ezeket a hatalmi játékokat a bicskei ifjúság szeme láttára űzik, de végtére is a nagy magyar valóság megtapasztalását kis túlzással: sosem lehet elég korán elkezdeni.

Ez lenne a közösségben gondolkodó együttműködés?
Ez lenne a közösség akaratának tisztelete?
Ez lenne annak a hatvan éves iskolának a komolyan vétele, melynek diákjai az utóbbi években egy emberként álltak ki bajba jutott társaik mellett és iskolájukért?
Ez lenne a többség akaratának tisztelete?

Költői kérdések voltak. Amire nem kérünk választ senkitől, mert mindannyian tudjuk.

Izing Antal 

"A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége."
                                                                                                                                                               

Tamási Áron

Az egykori Pósfai ház (Szabadság u. 32.) a fesztivál ideje alatt a mese és a zene udvarává alakul át. Meseillusztrátorok, meseterápiás foglalkozások várják a közönséget, valamint dalolós-játékos foglalkozások a legkisebbeknek. A Bélaműhely hangszercséplőjét és különleges hangszereinek bemutatóját nem csak nézni és hallgatni lehet majd, hanem kis időre a zenekar tagjává válni, sőt vezényelni is őket - experimentális zene experimentális hangszerekkel és játékkal. Szombat este egy különleges dobos koncerten lehet ellazulni és együtt dobolni, vasárnap pedig lovaggá válhat kicsi és nagy. És ezek mind egy hatalmas, zegzugos kertben.

PROGRAM BEMUTATKOZÓK

„Tündérmesék a Tündérvölgyben”

Utazás mesék szárnyán a magyar tündérmesék világába – mesemondás, meseértés, mesék a mindennapokban

„Kilenc éve találkoztam Boldizsár Ildikóval, aki megnyitotta a mesék világát előttem is. Akkor kezdtem újra, felnőtt fejjel meséket olvasni, hallgatni. Legutóbbi szakdolgozatomat a mesék erejéről, s annak az anya-gyermek kapcsolatban megjelenő hatásáról írtam. Hiszek abban, hogy a ma emberének is nyújthatja ugyanazt a mese, mint elődeinknek: eligazít, kiigazít, megadja a várt útmutatást. Életelemem az alkotó tevékenység: kötés, horgolás, nemezelés. A kettő együtt pedig szenvedélyes szerelem...”

Schneider Gabi, pszichopedagógus

Bélaműhely - könnyűzenekar ès sound art

hangszercsépelő - ahol kipróbálhatod egyedi hangkeltő eszközeinket.

jam - ahol együtt játszhatsz a zenekar tagjaival.

és karmesterjáték - ahol szabadon vezényelheted a zenekart.

A Bélaműhely 2007-ben, Budapesten alakult. Ipari hulladékokból, kimustrált használati tárgyakból, hordókból, csövekből, bicikli és számítógép alkatrészekből, teknőből, serpenyőkből és papírdobozokból készítenek hangkeltő eszközöket Terebessy Tóbiással és a Medence Csoporttal közösen.

Eszközeik készítésekor nem a tökéletes hangzás kialakítására törekednek, hiszen arra már ott vannak a jól bevált hangszerek. Éppen a tökéletlen hangokból, felhangokból próbálnak erényt kovácsolni, új, számunkra is meglepő hangzásvilágot kialakítani.

Magocska-dalocska

Hosszú évek óta hintem a dal-magocskákat a kis gyermek-veteményesekbe. Olyan ez, mintha kertész volnék, hisz a sok törődés gyümölcseként végül együtt énekelnek, játszanak a babák és mamák. S miközben mulatunk, fejlődik a szókincs, a beszéd, a mozgás, a ritmusérzék. Bejárunk erdőt-mezőt falovacskán, éhség ellen kását keverünk, dombocska tetején nyulacskát kergetünk, ha elfáradunk, lecsücsülünk, napot hívogatunk, lábat lóbálunk… Tovább is van, mondjam még? Nem folytatom, inkább gyere el 0-3 éves korú babáddal a Magocska-dalocska foglalkozásomra, hogy együtt kalandozzunk!

Kerekesné Vincze Judit
fejlesztő pedagógus, 3 gyermek édesanyja

Kerekítő

Cirókázós-lógázós-dögönyözős-éneklős-mondókás móka 0 és 3 év közötti babáknak és szüleiknek. Ölbeli játékok, sétáltatók, népdalok és furulyaszó. Játszunk, éneklünk, mozgunk együtt!

Farkas Kati, óvodapedagógus és –vezető, Kerekítő foglalkozásvezető

Mesék a Papírszínházból

A program egy-egy mesét mutat be a gyerekeknek a Papírszínház segítségével. A papírszínház vagy kamishibai Japánból ered és hazájában nagyon népszerű, a mesekönyveket mintegy színházzá alakítja. Óvodás korosztálynak ajánljuk, de általában a kisiskolások is szívesen hallgatják. Méretei miatt kb. 20 fő tud részt venni 1-1 mesén!

Farkas Kati, óvodapedagógus és –vezető, Kerekítő foglalkozásvezető

Történelmi és mese játszóház, apródbemutató, lovagi játszótér

A közönség apródbemutatót láthat lovagok és apródok közreműködésével, melyhez kapcsolódik kiképzési és csatabemutató, továbbá egy mese eljátszása sok csatával, Árpád kori fegyverzet és viselet bemutatóval. A bemutató során a fegyvereket, páncélokat, ruhákat ki- és fel lehet próbálni, valamint egy lovagi játszótéren a gyerekek próbára tehetik magukat. A programot a Vértes Történelmi Hagyományőrző Ifjúsági Egyesület mutatja be, Tóth Tihamér vezetésével.

Dobbanások – Dobkóstoló

A Dobkóstoló játékos bevezetés a nyugat-afrikai dobzenébe, aminek nem titkolt célja, hogy egy közös nyelv, a ritmus segítségével közelebb hozzunk egymáshoz kollégákat, barátokat vagy akár teljesen ismeretlen embereket, és közös élményt adjunk nekik.

Meseillusztrátorok és Csodaceruza

A vásárban, valamint az udvarban megtekinthetitek és megvásárolhatjátok kortárs gyermekkönyv-illusztrátorok szebbnél szebb képeit, valamint a Csodaceruza gyermekirodalmi folyóirat gyerekeknek és felnőtteknek szóló kiadványait. A Csodaceruza mesés és foglalkoztató magazinjával való ismerkedésben Sándor Csilla segít nektek szombaton és vasárnap (pontos időpontok a napokban kerülnek meghirdetésre a honlapon. Figyeljétek!).

Az udvarban lehetőséget nyújt a Bárányfelhő játékbolt gyerek társasjátékok kipróbálására, melyek a vásárban is megvásárolhatóak

Aug. 24. 

17.00 – 17.40 Mesék a Papírszínházból Farkas Katalinnal

Aug. 25. 

10.00-10.30 Magocska Dalocska – zenés, játékos foglalkozás 0-3 éveseknek

10.30-14.30 Bélaműhely – hangszerbemutató, hangszercsépelő jam gyerekeknek és felnőtteknek, karmesterjáték
www.belamuhely.com

15.00-16.30 „Tündérmesék a Tündérvölgyben”
Utazás mesék szárnyán a magyar tündérmesék világába – mesemondás, meseértés, mesék a mindennapokban

16.45-17.15 Kerekítő Mondókás Móka Farkas Katalinnal

19.00- Dobbanások – Dobkostoló Dobkoncert

Aug. 26. 

10.00-10.30  Magocska Dalocska – zenés, játékos foglalkozás 0-3 éveseknek

10.30- 11.00 Mesék a Papírszínházból Farkas Katalinnal

15.00-: Vértes Hagyományőrző Egyesület – Népi Játszóház, lovagi játszótér

És szombaton Bélaműhely, Csodaceruza, Farkas Katalinnal Kerekítő, Papírszínház.... Ez mind-mind a Meseudvarban! Kéretik ezt is közzé tenni! - írja kedves olvasónk a Tündérvölgyről. 

Olvasom Jocó bejegyzését az Fb-n, hogy ő azt hallotta: a bicskei polgármester segítségével létrehozható lenne az uszoda melletti, már meglévő, a Kisfaludy utcához egyik partjával közel  tavacska rendezése, amit a segítők ingyen megcsinálnának és télen korcsolyázásra is alkalmas  lehet.

 Szerintem nagyon jó ötlet – írja Jocó - , kérem, hogy osszátok meg és támogassuk ezt a jó ötletet.

 A Bicske Szíve park és a Város Kemencéje is így jött létre, a bicskeiek összefogásával, mert Bicskén igenis évtizedek óta hagyománya van a jó ügyekért való lakossági összefogásnak.

 A télen korcsolyázásra is alkalmas tavacska és mini víztározó az év minden szakában igényes esztétikai élményt jelenthet, a korcsolyázóknak pedig biztonságos, jól elérhető helyen kínálna vidámkodást a kemény teleken. .

A munkák megkezdésében óriási szerepe lehet Bicske városának és Tessely Zoltán polgármesternek, aki a Bicske Szíve park létrejöttét és Bicske Város kemencéjének megépülését is támogatta munkatársaival együtt – véljük ezt mi, akik a Bicske szíve parkot még tovább akarjuk gazdagítani.    

Másrészt a bicskei kerékpáros ifjakat szolgálta a területen szintén családok erejéből kialakított ugratós pálya. Ők maguk is érdeklődnek, nem kaphatnák-e vissza sportterületüket, ahol ők a maguk részéről rendtartást ígérnek maguk körül.     

 Minden építő ötletet, szándékot, munkát és más támogatást szívesen fogadunk Bicske minden lakójától. 

Veszelovszki Zsolttal, a Tündérvölgy Fesztivál szervezőjével beszélgettünk ma, augusztus 20-án, a bicskei családok és segítőik  összefogásának köszönhető Város Kemencéjének átadásán létrejött kellemes bicskei forgatagban. Csabdi családi fesztiválra készül, nagyon várják a gyerekeket is, a kicsiknek ingyenes a belépő és a diákoknak is kedvezményes és mindhárom napra szól, a fesztivál minden programjára.

Az ígéretesen színvonalas háromnapos Csabdi családi fesztiválról - most hétvégén zajlik majd -, ahová a három nap minden programjára érvényes belépő elővételben mindössze 1700, a helyszínen 2000 Ft felnőtteknek.

Zsolt Csabdin él, programozó volt, a port.hu irányítója tizenhét éven át, a Libri igazgatósági tagja ma is, snowboardozó magyar bajnok és magyar bajnok atléta, momentán terep-kerékpáros és ami a legfontosabb (írd és mondd) 10 gyermek büszke édesapja.

Miért éppen Tündérvölgy az esemény neve?

Mert alapvetően kerékpáros vagyok, ez hozott engem Csabdira, ezért telepedtünk le ebben a gyönyörű faluban, aminek környezete és levegője mind az utakon, mind terepen kiváló erre a sportra. Tündérvölgynek azt a szép tizenegy km-es erdei szakaszt nevezzük, ami Csabdi és Tarján között húzódik – mondja a Tündérvölgy Fesztivál igazgatója, akit párja, Tóth Irén Bambi, az Arabeszk táncegyüttes ma Bicskén is fellépő tagja és hat gyermekük édesanyja is segít a szervezésben. A gyerekek például szórólapokat is szórnak és minden másban lehet rájuk számítani...

Jómagam Csabdi regényes fekvésének szépségéből vezettem le a Tündérvölgy elnevezést az első pillanatban…

Igen, ide is illik, talán ide igazán, mert a Csabdi völgyet valóban többen látták már, mint a Csabdi-Tarján közötti erdei utat.  Pedig azt is érdemes bejárni kerékpárral vagy gyalog. A Tündérvölgyi Fesztivál kerékpártúráinak hosszát és útvonalát a völgyekben kerestük és találtuk meg. 

A port.hu irányításában töltött tizenhét év hozzásegített-e téged ahhoz, hogy olyan neveket mint Dés, Esterházy, Gryllus, Hajós, Oláh Szabolcs, a Besh o Drom, a Kaláka el tudjatok hívni Csabdira általatok megfizethető gázsi ellenében?

Természetesen a port.hu által szerzett ismeretségeim nagyon sokat segítettek. Minden fellépőnk kedvezményesen jön el hozzánk.  

Vagyis nagyon bízunk a megfelelő mennyiségű jegyeladásban?

Miután nagy szponzorokat nem sikerült találni hozzá, ezért feltétlenül. Akik Csabdira ellátogatnak akár a környékről, akár messzebbről a kedves családjukkal, ezzel máris szponzorainkká válnak. Célunk, hogy ezt az érdemtelenül ismeretlen szépségű vidéket minél többen meglássák és megszeressék, ami megfelelő formájú és léptékű fejlődést is hozhat Csabdinak és környékének egyaránt.

A técsői banda, a Kárpátaljáról érkező, Felső-Tiszavidékre, a Máramarosba való népzenészek, akik magyar, ruszin, román népzenét játszanak, vajon jönnek-e? Mert nem találtam meg őket a programfüzetben, de tőled halottam nevüket.  

Csak azért nem kerültek füzetbe, mert később szóltak, hogy igen, tudunk jönni, tehát bizony jönnek Técsőről és az udvarokban fognak nekünk játszani. 

A Csabdi önkormányzata mellettetek áll?

Igen. Csak az elején voltak tisztázatlan kérdések, ami számukra, felelős vezetők számára feltétlenül fontos, miképpen nekünk is. Attól tartanak érthető módon, hogy a szokatlanul nagy forgalmú hétvége nem okoz-e kárt, szervezésünkben ezekre a szempontokra kellett gondolni.

Milyen a Csabdin élő emberek reakciója?

Jó. Pontosabban vegyes, de javarészt segítő.

Kik a Tündérvölgy Fesztivál legnagyobb segítői?

A Csabdi Vasztély Jövőjéért Egyesület lokálpatrióta tagjai, akiknek
a hagyományok megőrzése, turisztikai utak fenntartása és a turizmus előmozdítása is fontos. Valamint a családom is nagy segítő. 

Végtére is családi fesztiválnak mondja magát Tündérvölgy…

- Igen, mert apa elkezdi festeni a képet, a fiú befejezi. Apa és Danika együtt alkotnak dalt egy együttes segítségével. Megnézik a falut és környékét,  falut bejáró színházi előadást apa és fia, és milliónyi fontos apróságot  jelent, ahogyan ezt írjuk is honlapunkon.