Egyszerre vagyok dühös, frusztrált, elkeseredett. Mi ugyanis mától nem számítunk családnak a törvény betűje szerint. Család lehet a szerelmem a közös kisfiunkkal, én a két sajátommal, meg a picivel, de így, ahogy élünk öten, így nem lehetünk család. Hogy együtt neveljük mind a hármat - nem számít. Hogy közös a bankszámlánk, megosztjuk a rezsit, a költségeket - senkit sem érdekel. Hogy együtt vagyunk egészségben, betegségben, bajban, örömben, hogy megosztjuk a gondokat és a boldogságokat évek óta - a kormány nagyjából leszarja. Hogy öten járunk kirándulni, öten sétálunk az utcán, öten tempózunk egymás mellett a strandon, vagy bámuljuk az oroszlánt az állatkerti rács innenső oldalán - smafu. Jut eszembe, családi jegyet azért vehetünk még? Vagy már azt sem? És minek számítunk akkor most, mi öten, igen tisztelt politikus hölgyek-urak? Háztartási csoportosulásnak? Rokonsági lakóközösségnek? Netán nagyszobai köteléknek?
Egy háromgyerekes, élettársi viszonyban élő anyuka, aki csakazértis családnak tartja a családját.

Kocsis Noémi 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.