Majdnem szemben a katolikus templom bejáratával. 

"Igen. Amikor kiskölyök voltam sokat jártunk oda. Már akkor is egy idős házaspár vitte a trafikot. Rumos szelet, dianás cukorka, 2 forintért szalagos patron amivel durrogtatni lehetett. Star wars képek amiket gyűjtöttünk. Madzagról letéphető "borítékos" sorsjegyek. Dohány illat. Ezek így bevésődtek" - írja Szili József. 

Limo, kakasforma piros nyalóka, a legjobb a sarlós cukor, mert apu is azt szerette mikor gyerek volt,  később robbanós cukor, Melba, a szalagos patron műanyag dobozban volt és jókat szólt - jól emlékszem, hogy kalapáccsal csapkodva durrogtattuk a kapualja basszus visszhangjában? - és arra emlékszem még, medzsik, indiános vagy covboy kis tükrök műanyag kerettel, hátul képek a westernből, főleg az olasz westernből, mi a tükröt tükrözésre használtuk napsütésben bele a szemébe avagy kaonai híradásra, Donald rágó vagy olyan, aminek a belseje egy autóról készített rajzot rejtett, mennyi henger, hány köbcenti, mennyivel megy, és persze autóskártyák - csupa olyan dolog, ami nélkül nem élet az élet. Különféle paklikban magyar és francia kártyák voltak fellelhetők, amik minket nem érdekeltek - teszem hozzá. Cigirágó. (S hogy a Pajtás Szövetkezet iskolai boltja vetélytársuk lehetett, hiszen az iskolás vevők forintkészlete korlátozott volt. A Pajtás viszont iskolai célokra szánta profitját, 1976. március 18-án abból is - 0,8 hektáros erdősarkot vettek Zánkán táborhelynek, a Bánkőhegyi erdőben, az egykori kőfejtő területén.)  Mágneses sakk-készlet is volt.  Valamint versenysakk is.  Játékkatonák műanyagból. Buborékfújó, a tetején golyóhelyretevővel. Felhúzható helikopter, ami repül. Szövegem szerint csak azért nem kell, mert nem távirányítható. Nézzem ahogy repül? És ne vegyek részt irányításában?! Na ne. Ne má'. Ez nekem nem perspektíva. 

Úgy emlékszem, vasárnap is nyitva voltak 8-tól tán 10-ig.  Akkor két mise volt, a diákmise nyolckor kezdődött, nagymise vagy kilenckor vagy tízkor, nem tudom, abban nem voltam érdekelt.    

A bácsi ősz hajú volt, elegáns kék vagy fekete felöltőt viselt, évszaknak megfelelően sötét kalapot is hordott az utcán, keveset mosolygott, beszédes sem volt, mindig egyedül ballagott.  Mintha egy kisvárosban játszódó film szerepében láttam volna. Amiben ő a fiatalon szibériai hadifogságot megjárt megidősödött férfi, az időskori jelenetek pedig jobbára beszédtelenül néma rövidebb snittek a drága békeidőben, míg a film igazi története az ő fiatal kora, bevonulás-harcok-fogság-szökés, s hogy mi van egy trafikos bácsi mögött... Bár nem is nagyon nézett ránk - tudta kik vagyunk, honnan jövünk -, adta amit kértünk és megesett, hogy  utánaszólt valakinek:

"Apád pénzét ne hagyd itt, nem te kerested, becsüld meg" - ugyanis a visszajáró a pulton maradt.

 Dereng a boltból balra egy mázolt, fölhajtható pultlap, ahol kijöhettek a vevőtérbe. aztán főpultrész, jobbra pedig egy üveges szekrény a pulton.    

A trafikos néni kedves volt. Amikor például éthordóban hozott a férjének ételt, s míg megette, ő szolgált ki. 

Egyszer biciklivel vártam osztálytársamra a trafiknál és jött egy bácsi szintén a Kistószegről, akinek szintén volt lova. Zsidai Feri bácsi közelben fekvő férfi fodrász üzlete, aminek portálja éppen a Szél utcába nézett, amiatt is volt arra gyalogos, barbonillatú férfiforgalom. Megálltak. Beszélgettek. A postaládának támasztott kerékpár sem volt ritka. (Azt nekünk persze, nem lehetett volna.) Köszöntem nagyot és szépen, ahogy illik, ő bedobott egy borítékot vagy Ország-Világ hangos képrejtvény megfejtést a piros postaládába, mert akkoriban az is állt ott.  Jött valaki, kicsit beszélgettek, aztán azt mondta:  "Na bemegyek, befizetem a a bolondok adóját".

Pár nap múlva elmeséltem apunak az egészet, hogy napok óta nem tudok megérteni valamit,  és kérdeztem, hogy mégis mi az a bolondok adója? 

A bolondokat támogatja? Hogy legyen fasírtjuk a babfőzelékbe? Tejszínhab a kakaójukon? Vagy mi? 

- Nem, nem fasírt - nevetett. A lottót szoktuk viccesen annak mondani. 

Akkoriban azt is lehetett kapni "A Trafikban".  

ia

Olvasónk írja: A mellette levő cipészetben dolgozott Horeczky Lajos bácsi, aki a bérmakeresztapám,cipész és a katolikus templom sekrestyése és harangozója volt.

E sorok írójának Balatonfenyvesen élő bérmakörösztapjának a hozzáfűzése: általában bársony zakót hordott, hetente kétszer, háromszor járt fel vonattal Pestre a maszek édességekért, egy nagy, öreg hátizsákkal, viszont tényleg kedves volt, minden további nélkül adott nekünk cigit kamaszkorunkban, három, négy szálat is, kis papírtekercsbe csomagolva....