"Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk
Ha elmegyünk magunk után, ki tudja, mit hagyunk
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát
Ahány ember annyiféle csodálatos világ..." 

(Bródy János: Mindannyian mások vagyunk)

Tóth Teréz 1934-ben született Bács-Kiskun megyei Foktőn. Édesapját gyermekként veszítette el, aki a háború áldozata lett. Az általános iskolát Foktőn végezte el, az óvónői oklevelét Kalocsán szerezte meg. Óvónői pályafutását 1952-ben kezdte meg Dégen. 1961-től Bicskén, a József Attila utcai óvoda vezetőjeként dolgozott. 1990-ben címzetes óvodavezetőként ment nyugdíjba. Sok-sok kisgyermek gondozásán, nevelésén túl, számos fiatal óvónő pályakezdését segítette. Pedagógusi munkája mellett Bicske város közéletében is aktívan bekapcsolódott. Munkájáért többször kapott elismerést. Nyugdíjasként még évekig óvónő volt.
Nyugdíjas éveiben is figyelemmel kísérte a város életét, rendezvényekre járt. Szerette és nagyra tartotta a Nagy Károly Városi Könyvtár által szervezett találkozókat. Sajnos az utóbbi években látása fokozatosan romlott, ennek ellenére barátnőivel délutánonként a város utcáin sétáltak, miközben sokan megismerték, üdvözölték. Beszélgetésekkor mindig felidézte az illetővel kapcsolatos régi óvódás történeteit. Az embereket idősebb korukban is az óvodás emlékei alapján azonosította. Minden óvodását név szerint ismerte. Tisztában volt az egykori ovisok családi örömeivel, bánataival. Ha nem, kedvesen érdeklődött. Ez volt az élete, ez érdekelte Őt igazán. Hozzátartozott kedves lényével a Fáy utcához.
Életének aktív éveiben édesanyjával és fiával élt együtt. Boldog volt, hogy unokáinak születését még megélhette. Nagyapa korú óvodásaival összetalálkozva szívesen adott számott a nagyanyai örömökről.
Harmincéves bicskei óvodavezetői ideje alatt számos generáció gyermekeivel találkozott. Ők most a mindig határozott, mégis melegszívű Teri nénitől vehetnek végső búcsút, akárcsak egy gondolat erejéig, akár virággal, mécsessel. Egy baráti elmondásból vált ismertté: "Egy naplóba gyűjtötte a számára fontos verseket amiket az ovisokkal is mondogatott. A füzet elején, mottóként ez az idézet állt."

"Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.