A kultúra és a mindenkori kormányzat viszonya több szempontból is értelmezhető. Az egyik lehetőség, hogy különbséget teszünk a között, aki a kultúrával foglalkozik, és onnan közelítve vizsgálja a politikum, szűkebben pedig a kormányzat mibenlétét; illetve a között, aki alapvetően a kormányzás elméleti és gyakorlati problémáival foglalkozik, és ebből a perspektívából tekint a kultúra általános és egyedi kérdésfelvetéseire. A következőkben, talán nem meglepő módon, kormányzat és kultúra viszonyát a kormányzás logikája és megfontolásai felől kísérlem meg értelmezni. Mindenekelőtt azonban szükségesnek tűnik egy fontos kérdés tisztázása.

Nehéz esztendők vannak mögöttünk; ahogy Cseh Tamás énekelte: „Túléltük hát, bár igénybe vett.” Azt sem tagadhatjuk el, nem is érdemes, hogy a csillagok jól állnak, az esélyek kifejezetten biztatóak. Érthető tehát, hogy ha jó esély mutatkozik egy új korszak megnyitására, akkor a tenni akarás, a segíthetnék, a részvételi szándék mindenkiből szinte kibuggyan. S miután a következő néhány hónap tétje a kormányalakítás lehetősége, értelemszerűen ezen akaratok is mind ebbe az irányba haladnak, mozdulnak. Érezvén és értvén tehát az egyre erősödő tektonikus mozgások motivációit, valóban minden pikírtség, gúny és irónia nélkül mondom: szinte úgy érzi az ember, hogy lassacskán mindenki kormányt alakít. Jó volna azonban, ha eddigi sikereinknek talán egyik legfontosabb előfeltételéhez továbbra is tartanánk magunkat, s már most tiszta helyzetet teremtenénk, ahogy barátok közt szokás a kényesnek tűnő kérdésekben.

Az ország, a ránk figyelő közvélemény úgy tudja, s talán nem ok nélkül, hogy mi egy olyan politikai közösség vagyunk, ahol munkát szoktak osztani, és nem pozíciót. Természetesen minden javaslatot a legnagyobb örömmel fogadunk, mint ahogy eddig is tettük. Egy arra alkalmas időpontban pedig megszületnek majd a döntések. Ám most nem ennek van itt az ideje. A mi közösségünkben, ha valaki nagyon akart valamit alkotni, létrehozni, megvalósítani, akkor mindig számíthatott a támogatásunkra és érdeklődésünkre. Ha viszont valaki nagyon akart valami lenni, annak mindig azt tanácsoltuk, inkább kerüljön el bennünket, megkímélve egymást a felesleges, előreláthatóan terméketlen beszélgetésektől. Leginkább ezeket a szem­pontokat kell figyelembe venni ahhoz, hogy a meglévő szellemi energiák és a jobbító szándékú tettvágy ne szétfeszítsen, hanem a közös sikerhez vezessen bennünket; hogy mindenki tudja, szükség van rá, és senki ne érezze kirekesztve magát.

Jellemző látásmód

Ha föltesszük azt az egyszerűnek látszó kérdést, hogy egy közösség miért alakít kormányt, miért szervezi meg az életét állami formában, és miért vállalja mindazt, ami ezzel jár, akkor a kérdés egyszerűségéhez igazodó válaszokat kaphatunk. Azért alakítunk kormányt, mert így nagyobb jólétet és biztonságot lehet elérni, nagyobb mértékben lehet garantálni az egyéni, illetve a kollektív függetlenséget és szabadságot, és így tovább. Magyarország azonban történelménél, méreténél és erejénél fogva – s ez utóbbinál talán találóbb, esetleg pontosabb lehet a gyengeség kifejezés használata – speciális helyzetben van, amely nem teszi lehetővé, hogy beérjük ezekkel az egyszerű válaszokkal. Magyarországot, a magyar emberek közösségét kormányozni valami mást, ennél többet is jelent. S itt fontos megjegyezni, hogy amikor Magyarországról beszélek és a kormányzás lényegéhez közelítek, akkor én ezt kisbetűvel és két szóban írom: magyar ország. Nézetem szerint ugyanis a mindenkori ideális magyar kormányzatot annak a felismerésnek kell vezetnie, hogy a magyarok közössége, s egyáltalán a létezés magyar minősége többek között abból ered, hogy rendelkezünk egy saját, csak ránk jellemző látásmóddal, ahogyan leírjuk, megértjük, érzékeljük és kifejezzük a körülöttünk lévő világot. Természetesen a maguk mód­ján mások is leírják, értelmezik és kifejezik a világot, de mintha az valahogy mást jelentene. Ha úgy tetszik, az másfajta művekben ölt testet. De meggyőződésem, hogy így leírni, megérteni és kifejezni a világot rajtunk kívül más nem tudja. S ez a kulturális minőség az, amit egy kormányzatnak meg kell őriznie, illetve ezt a közösséget abban az állapotban kell megtartania, hogy a bennünket az összes többi nemzeti közösségtől megkülönböztető kulturális minőség fennmaradjon. Valójában tehát a kormányzás célja és feladata – nagybetűvel és egybeírva – Magyarország közjogi értelemben vett vezetése, tartalmilag pedig annak biztosítása, hogy a nagybetűs Magyarország kisbetűvel és két szóban írva: magyar ország maradjon.

Amikor kultúráról beszélünk, nem csupán a magaskultúra minőségi alkotásaira gondolunk, hanem mondjuk a magyar gasztronómiától a köszönés sajátosan magyar gesztusrendszeréig sok mindenre. A kul­túra és kormányzat viszonyában ugyanakkor a magaskultúra rendkívül fontos szerepet tölt be, hiszen a mindenkori kormányzást működtető politikusok a magaskultúra képviselőitől, alkotóitól várják azokat az impulzusokat, amelyekből kitűnik, hogy az a valami, amit kormányzásukkal szolgálnak, még létezik; hogy a magyar kultúra és minőség még megvan; és hol képző­művészeti alkotásokban, hol filmekben, hol irodalmi művekben nyilvánul meg.

A kultúraalkotó elit

Amikor kultúra és kormányzás viszonyáról beszélünk, akkor evidens módon az elit kérdését sem kerülhetjük meg. Minden társadalomnak szüksége van elitre, amelyben a közösség céljai tudatosan kiformálódnak; amelynek egyik része kormányoz, jó esetben mindenki megelégedésére, a másik része pedig a kulturális-tudományos életben tünteti ki magát. Bibóval szólva az elitnek – a politikainak is – egyben kötelezettsége is van: mintákat és példákat kell adnia az élet minőségi megélésére, az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre. Az emberi szükségletek mélyítésére, finomítására és gazdagítására kell törekednie – röviden: kultúrát kell alkotnia. A kultúrpolitikának pedig az a fel-adata, hogy azokat a személyeket és csoportokat, akik értékeket hoznak létre, megbecsülje, elismerje és alkotásra sarkallja, az így megszületett mintákat pedig a megfelelő formák és csatornák megtalálásával eljuttassa az emberekhez – ha úgy tetszik: a tömegkultúra részévé tegye.

Az elitnek azonban nagyon régóta, de különösen 1990 óta komoly problémákkal kell szembenéznie Közép-Európában. Ahhoz ugyanis, hogy elitről beszélhessünk, valamilyen értékelési rend szerint ki kell választani az adott közösségből bizonyos embercsoportokat. Hogy milyen értékelési rend szerint tekintünk valakiket minta- és értékadásra alkalmasnak? Hogy miért éppen olyan egy elit, amilyen? Hogy a társadalom miért éppen azokat tekinti saját elitjének, akiket? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása rend­kívül nehéz. Az azonban bizonyos, hogy az elit vezető szerepének elfogadása egyúttal azoknak az értékeknek a megértését és elfogadását jelenti, melyeket az elit közvetít. Az értékeknek az elit és a közösség közös meggyőződésévé kell lenniük. Ahhoz, hogy egy elit be tudja teljesíteni küldetését, fontos, hogy az a társadalom, amelyiknek ő a mintaadója, ezt a rendszert valóban értékesnek lássa. És hogy éppen milyenfajta embereket sorol az elitbe és lát értékesnek, az attól függ, hogy általában az emberi értékességről milyen fölfogást vall a magáénak. Magyarországon szembe kell néznünk azzal a problémával, hogy hiányzik a mintaadó elit kiválasztását igazoló értékelési rend, azaz a hagyományos elitdefiníciók nem működnek. A gazdasági elitre a magyar közösség e pillanatban nem néz fel, mert meggazdagodásának, sikerességének erkölcsi alapjai sok esetben hiányosak és megkérdőjelezhetők, a kulturális elit megítélését figyelve pedig azt látjuk, hogy a társadalom kevésbé várja az emberi értékesség kritériumának meghatározását tőlük, mint korábban.

Az igazi probléma ma Magyarországon tehát az, hogy semmifajta, a közösség által elfogadott értékelési rend nincs, amely kiválaszthatná a teljes magyar nemzetből azt az elitet, amelytől azt várjuk, hogy mintákat és példákat adjon számunkra. S ez az a pont, ahol meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy politika és kultúra elkerülhetetlenül kapcsolódik egymáshoz. Miután semmifajta, évtizedek vagy évszázadok alatt elfogadott értékelési rendje nincs, s így a múltból már ilyet nem kaphat, a társadalom egyetlen kritérium alapján ítélkezik a magyar szellemi élet képviselőiről: politikai teljesítményei alapján. Vagyis Magyarország polgárai összességében ma annak megfelelően alkotnak véleményt az elit teljesítményéről, hogy az ország kormányzásában, a politikai elit megszervezésében sikeres volt-e vagy sem.

Amikor példának okáért a neoliberális elit leszerepelt Magyarországon, akkor ez nem feltétlenül azért következett be, mert a neoliberális szellemi forrásokból táplálkozó kulturális alkotások értéke hirtelen hanyatlott volna. Lehet, hogy ilyen is bekövetkezett. De hogy a közvélemény nem ezért tekinti a magyar neoliberális elitet bukottnak, az egészen bizonyos. Pusztán arról van szó, hogy a neoliberális elit által kínált minták és értékek kudarcba vezették Magyarországot, sikertelenséget hoztak a gazdaságban és a közélet számos területén, vagyis a neoliberális elit és az általuk támogatott politikai közösség együttesen felelősek a kudarcért, és így az egyik magával rántotta a másikat. A „mainstream” értelmiség szellemi teljesítményének megítélése tehát bizonyos mértékig azon múlik, és még évtizedeken keresztül azon fog múlni, hogy az általa képviselt értékek nevében szerveződő politikai közösség és kormányzás sikerrel jár-e vagy sem. Azt gondolom, hogy ezzel a felismeréssel érkeztünk most el egy korszak végéhez.

Egyszerre vizsgázunk

Ennek a tapasztalatnak a legfontosabb tanulsága, és ezt a lehető legkomolyabban kell érteni, hogy ez a mi esetünkben sem lesz másként. Egyszerre fogunk vizsgázni, ha úgy tetszik. Egy lehetséges kurzusváltás esetén ugyanis – amennyiben az új kormányzat részben vagy egészben más szellemi alapokon kívánja megszervezni a magyar közösség életét – mind a kormány, mind a támogató elit kulturális teljesítményét annak alapján fogja megítélni a magyar közvélemény egy tekintélyes része, hogy az ezeken az alapokon felépülő kormányzás sikeressé teszi-e Magyar­országot vagy sem. Ha igen, akkor ennek a szellemi közösségnek a teljesítménye fel fog értékelődni a közvélemény szemében. Természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy ez sem egy objektív mérce, hanem az emberek értékítélete. Az ő szemükben a polgári és keresztény szellemi gyökérzetű Magyarország és az azt megfogalmazók attól függően lesznek sikeresek vagy sikertelenek, hogy az országot sikeressé vagy sikertelenné tették-e.

És itt most egy gondolat erejéig még vissza kell térni a jelenleg regnáló kurzus értékeléséhez. A fentiekből következőleg véleményem szerint nem egyszerűen arról van szó, hogy egyfajta kormányzati leszereplés következett be a baloldalon, hanem a kormányzati leszereplés egyúttal diszkreditálta a szociálliberális értékrendű kultúrateremtő közösséget is. Lehet, hogy ez túl szigorúan hangzik. Lehet, hogy akik érintve érzik magukat, ezt a megállapítást nem tartják igazságosnak, mert úgy vélik: mindentől függetlenül ők azért még jó regényeket írtak. Ezt majd eldönti a szakma, illetve az olvasók. Mindent egybevetve azonban valamilyen mértékben mégiscsak részt vettek annak a közgondolkodásnak a kialakulásában és kialakításában, amely ide vezette az országot, és most, amikor kiderült, hogy ez csődöt mondott, vállalni kellene, hogy ez bizony az ő tevékenységük csődje is egyben. Természetesen lehetséges, sőt valószínű, hogy íróként nem mondtak csődöt, de elitként – ahogy az előbb fogalmaztam Bibó István nyomán: mintaadó, az élet élésére mintát adó elitként – bizony, csődöt mondtak.

Meggyőződésem szerint tehát nem egyszerűen a kormányzat leszerepléséről van szó, hanem a kormányzás szellemi és értékalapjainak megrendüléséről. Az emberek ugyanis nemcsak azt gondolják, hogy a kormányzat leszerepelt, hanem azt is, hogy az a két gondolat, amire a maga szellemi identitását építette, ugyancsak megbukott.

Az egyik ilyen pillér az individuum és a közösség közötti viszonyrendszer egyensúlya. A közvélemény úgy érzékeli, hogy ez a viszonyrendszer megbillent az individuum irányába, aminek például mindennapi tapasztalata, hogy fölbomlott a közrend. De hasonlóképpen bukott meg a jelenlegi kormányzás szellemi alapjait jelentő tételrendszer másik pillére is. Ez pedig a tudományos kapitalizmus bukása, a piac mindenhatóságába vetett hit – amiről kiderült, hogy nem igaz, és szintén megbukott, itthon és világméretekben is. Ugyanakkor a világban zajló folyamatok is azt a benyomást keltik, hogy valami véget ért. Amit látunk tehát, az nem csupán egy kormányzat leszereplése, hanem egy korszak vége is egyben. Máshonnan nézve pedig egy új kezdet lehetősége. Egy nagy lehetőségé, amely egyben óriási kockázat is.

Rejtett társadalom

Nem csupán szellemi értelemben zárul le azonban most egy korszak. Nem egyszerűen az élet élésére adott bizonyosfajta minták és példázatok veszítették el érvényességüket vagy tömegvonzerejüket, hanem ezzel párhuzamosan összeomlott egy hatalompolitikai rendszer is. 1990 után a magyar baloldal felépített egy hatalompolitikai rendszert. S most nem kormányzati struktúrákra, gazdaságpolitikára vagy közigazgatási szisztémákra gondolok, hanem kifejezetten egy hatalompolitikai rendszerre. Egy olyan építményre, amely garantálta, de legalábbis nagyobb esélyt biztosított a baloldal számára, hogy hosszú távon is képes legyen a társadalom legfontosabb elitpozícióit kezében tartani és a saját céljainak megfelelően fölhasználni. S értelemszerűen gondoskodott ennek az újratermeléséről is, hiszen minden hatalompolitikai rendszer újratermelésre szorul.

Egy hatalompolitikai rendszernek három forrása van; három formában, három dologgal kell etetni, hogy újratermelődjön: pénzzel, ideológiával és szavazattal. Pénzforrásként a szocialisták 1990 után kitalálták a privatizációt, majd miután elfogyott az eladható vagyontárgyak köre, a külföldi hiteleket vetették be mint hatalompolitikai rendszerük finanszírozási forrását. Megalkották az ideológiát is: kiépítettek egy saját médiát, magukhoz láncoltak egy értelmiségi holdudvart, amelynek képviselői aztán axiómaszerűen fogadtatták el a társadalommal, hogy a baloldaliság eredendően természetes állapota az embernek; minden, ami baloldali, az evidensen modern és a jövőhöz tartozik; s ezzel szemben ami nem baloldali, az definíciószerűen maradi. Ami pedig a baloldal hatalompolitikai rendszerének szavazatokkal való utánpótlását illeti, egy intellektuálisan rendkívül izgalmas, ám végtelenül kártékony megoldást találtak ki. Ennek lényege, hogy miközben az államot minden olyan területről kivonták, ahol valójában szükség lett volna rá (piacfejlesztés, egészségügy, oktatás stb.), egyfolytában növelték a járadékok és egyéb juttatások formájában állami forrásokból élők számát. De miután emberekről beszélünk és nem matematikai tételekről, el kell mondani, hogy természetesen nem mindenki vált automatikusan baloldali szavazóvá, aki állami támogatásokból tartotta fenn magát; azonban a statisztikák világosan mutatják, hogy minél inkább államfüggő valaki, annál inkább elérhető a baloldali politika számára, és szavazóvá, támogatóvá tehető. Egyszerre államtalanítottak tehát olyan helyeken, ahol nem kellett, nem lett volna szabad; és közben egyre növelték azok számát, akik egyre inkább az állami újraelosztástól függtek. Ezzel a trükkel „szórakoztattak” bennünket az elmúlt jó néhány évben, etatizmussal vádolva az egészségügyben, az oktatásban az állami szerepvállalás mellett érvelőket, miközben valójában az etatizmusnak egy piacbarát formáját találták ki: nem az állami intézmények, hanem az államból élők számát növelve évről évre, választásról választásra. Mindeközben persze tagadták e csoport létezését, azt pedig végképp elutasították, hogy tudatosan hozták volna létre, termelték volna újra ezt a csoportot, ezt a nagy közösséget. Ilyen értelemben tehát egy be nem vallott, rejtett társadalomról beszélhetünk. Nagyon sok, több millió emberről van szó, akiknek a létfenntartását állami juttatások garantálják, nem pedig az állam érdekkörén kívüli – mondjuk úgy – piaci teljesítményük.

Nem állítható persze, hogy ez fényes perspektíva volt ezeknek az embereknek, de a nem fényes perspektívákat is meg kell manapság becsülni, főleg, ha biztonságot adnak. És ennek a rejtett, az államnak kiszolgáltatott, de önmagát így mégis fönntartani képes csoportnak azt az ígéretet azért megtették, és meg is tartották, miszerint: bár feljebb talán soha az életben nem fogsz jutni, de biztosan nem csúszol le. Egy nemzet versenyképességének szinonimájaként azért, valljuk be, ez elég sovány. Ez nem az a gondolkodásmód, amellyel a dinamikusan változó globális versenyfutásban egy nemzet sikerre juthat.

A kérdés úgy hangzik ezek után: miért omlott össze ez a rendszer? A válasz pedig banálisan egyszerű: a baloldal hatalompolitikai rendszere egész egyszerűen nem volt többé finanszírozható. Még ideológiával úgy-ahogy „finanszírozható” lett volna, de a kormányzásból fakadó, szükségszerűnek tűnő pénzügyi döntések olyan karakterűek voltak, amelyek éles ellentétben álltak azzal az ideológiával, amelynek a nevében ezt a hatalompolitikai rendszert fenntartották. Egyszerűbben fogalmazva: saját választóik érdekeivel szöges ellentétben álló döntéseket kellett hozniuk, és ez fölmorzsolta őket. Ez először népszerűtlenséget okozott, aztán imázsválságot. Elkezdték őket nem szeretni, aminek aztán egyenes következménye lett az identitásválság, hiszen egy korábban baloldali szavazó ma már nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy miért is szavazott rájuk. És még ha szeretné is magát baloldaliként meghatározni, nem tudja megmondani, hogy ő mitől az. Ha pedig mégis meg tudja mondani, akkor az nem világos, hogy ez mitől azonos azzal, amit a szocialisták kínálnak a számára. Így ebből a fenntarthatatlanná vált és ebből következőleg összeomlott hatalomkonstrukcióból eljutottunk a baloldal identitásválságához, s egyúttal – úgy tűnik – egy korszak lezáráshoz.

A polgári összefogás genezise

Érdemes röviden áttekinteni azt is, hogy a baloldal hatalompolitikai építkezésére milyen választ adott a jobboldal. 1994-ben a magyar jobboldal szétesett. Az MDF tizenkét százalékot kapott, elveszítette első emberét, és perspektívái beszűkültek. A jobboldal ekkor tette az első kísérletet a polgári szövetség megalakítására. 1994-ben ezt a KDNP akkori vezetése visszautasította, nem volt hajlandó a polgári szövetség létrehozásában társul szegődni, ezért ez nem is járt sikerrel. 1996-ban adta meg a jobboldal a következő hatalompolitikai válaszkísérletet, amikor ismét megpróbáltuk létrehozni a polgári szövetséget – akkor már sikerrel. Tudni kell, hogy ez két szellemi erő aktív szerepvállalása nélkül nem lett volna lehetséges. Az egyiket Nemeskürty István tanár úr szimbolizálta, aki a polgári szövetség létrehozását személyesen kommendálta. A hagyományos konzervatív, nemzeti gondolkodású értelmiséget hozta be vagy bátorította arra, hogy lépjen be ebbe a szövetségbe. A másik nagyon fontos szereplő pedig a Magyar Katolikus Egyház volt. A baloldal kritikája, miszerint az ő ízlésükhöz képest szorosabb együttműködés van a jobboldal és az egyházak között, ezen a ponton kétségkívül megáll. 1996-ban nem lehetett volna létrehozni a polgári szövetséget – amely a jobboldali hatalomtechnikai építkezés kiindulópontja volt – a katolikus egyház nélkül. Ha emlékeznek rá, az „Igazságosabb és testvériesebb világot!” című körlevelet és a Fidesz „A polgári Magyarországért” című vitairatát egyszerre mutattuk be. Emlékszem Nemeskürty tanár úr akkori előadására, amelyben azt mondta, hogy a huszadik század magyar történelmében nem volt példa arra, hogy a katolikus egyház vállalta volna, hogy egy politikai mozgalommal közösen és egyszerre mutat be egy dokumentumot, és hajlandó rögtön egy nyílt párbeszédre, mintegy a másik szereplőt vele azonos súlyúnak – vagy ha ez nem is állja meg a helyét, de mindenképpen legitimnek – elfogadva. A baloldal hatalomstratégiai építkezésére válaszképpen kialakítandó jobboldali menetrend legfontosabb pontjaként így jött létre a jobboldal első sikeres válasza, miszerint egy erős néppártot kell fölépíteni. Ekkor alakult meg a Magyar Polgári Szövetség, melyet a polgári kormányzás követett, s ezzel párhuzamosan a szövetségből egy erős európai néppárt vált.

Miután a baloldal hatalompolitikai összeomlása is a szocialista párt összeomlásában testesül meg, így a legerősebb és legdöntőbb faktor ebben a versenyfutásban az a körülmény, hogy nekünk van egy erős, kiegyensúlyozott, stabil és egyre erősödő néppártunk, amely az alkotmányos mezőben képes ennek a szellemiségnek az erőteljes képviseletére – annál is inkább, mert Magyarországon ma jobboldali konjunktúra van.

Szép, nemes és választékos elit

S most vessünk egy pillantást a magyar politika párterőterére is. Magyarországon a legutóbbi időkig egy duális párterőtér alakult ki. A duális erőtér természetesen a kultúrát sem hagyta érintetlenül. Nem arról van szó, hogy a kultúra szereplőinek is el kellett helyezkedniük ebben az erőtérben – bár ez is igaz –, hanem elsősorban arról, hogy egy ilyen erőtérnek szükségszerű velejárója az állandó értékvita. Nincs egyetlen olyan közös érték, közös cél ebben a duális erőtérben, amit mind a két fél elfogadna, hanem folyamatos harcok zajlanak a legalapvetőbb kérdésekben is. Ha mi azt mondjuk, hogy családtámogatási rendszer, akkor ők megszüntetik; ha mi azt mondjuk, hogy kettős állampolgárság, akkor ők azt mondják: beözönlik 23 millió román. Állandó értékvitáink vannak. Nemcsak politikai küzdelmek, hanem értékviták is.

A legutóbbi időkig valóban ez a duális erőtér jellemezte a magyar politikai viszonyokat. Napjainkra azonban megszűnni látszik a rendszer dualitása, s egy centrális politikai erőtér van kialakulóban, ami egyrészt a jobboldali konjunktúrának, másrészt a mi megerősödésünknek köszönhető. Hogy így néz-e majd ki ez a politikai erőtér a választásokat követően is, azt nem tudom, csak szeretném, ha így nézne ki. Annyi azonban bizonyos: megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli. Ha tehát a kormányzati célokról és felelősségről gondolkodunk, a kérdés a következőképpen hangzik: olyan kormányzati, politikai magatartásformát akarunk-e folytatni, amely magában hordozza a duális rendszer visszaállásának lehetőségét? Vállaljuk-e ezt tudatosan, folytatjuk-e a magyar társadalomról szóló értékvitáinknak a napi politikai célok érdekében történő szétzilálását, az egész társadalmat újra és újra megosztó vitákat, vagy benn tartjuk az elit szűk köreiben, ahol a helye van? Egyszerűbben szólva: vagy egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket; vagy ellenkormányzásra készülünk, és akkor a duális erőtér vissza fog állni.

Meggyőződésem, hogy nem ellenkormányzást kell folytatni, hanem a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítani. Ebből természetesen nagyon sok minden következik a kormányprogramra, a stílusra, a kormányzat felépítésének szélességére és még számos direkt politikai kérdésre nézve. Azt gondolom, hogy a jobboldalnak érdemes megvitatnia ezt a kérdést a következő időszakban, hogy hosszabb távon, tizenöt-húsz év távlatában milyen politikai erőtérben látja az ország érdekeit leginkább biztosítva. Jómagam ebben a vitában azt javaslom, hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszuk, ne a másik féllel folytatott folyamatos és állandó küzdelem határozza meg gondolkodásunkat, hanem bizonyos nemzeti ügyek meggyőző erejű képviselete. Természetesen verseny lesz, és a végén a választók fognak dönteni. A kérdés csak az, hogy milyen alternatívát kínálunk. A kétpártrendszer folytatását egy duális erőtérben állandó értékvitákkal, vagy azokat megfelelő helyre irányítjuk, és egy nagy kormányzópártra jellemző, állandó kormányzásra törekvő politikai erő magatartását, céljait jelenítjük-e meg a közvéleményben.

És Bibóval folytatva, ez az elitre nézve is nagyon fontos következményekkel jár. Az elit irodalom ugyanis nagyon világosan megmondja: ahhoz, hogy az elit teljesíthesse a kultúrateremtésen keresztül fennálló kötelezettségét, néhány létformát nem választhat – már amennyiben szépen, nemesen és választékosan kíván élni. Ez az a minta ugyanis, ami kívánatos lenne, ha a társadalomban elterjedne. Szépen, nemesen és választékosan márpedig nem lehet élni, ha az elit az önteltség állapotában van. Akkor sem, ha az önelégültség, akkor sem, ha a törtetés állapotában van, akkor sem, ha az állandó támadás, vagy éppen a szorongás állapotában leledzik, s akkor sem, ha a számonkéréstől való félelem, az önvédelmi reflexek vagy az állandó önigazolási kényszer határozza meg mindennapjait. Ezt mind el kell kerülni. Úgy gondolom tehát, hogy a következő kulturális kormányzatnak az a dolga, hogy a magyarországi kulturális elit számára ezeket a létformákat elkerülhetővé tegye, és a nyugodt lelkiállapothoz, a teremtő alkotáshoz, valamint a szép, nemes és választékos élethez szükséges feltételeket megteremtse és biztosítsa.



Nagyítás

"Két nem bicskei beszélget Bicskéről a bicskei tévében - így foglalnám össze Varga Sándor főszerkesztő és alákérdező mester valamint Tessely Zoltán polgármester tévébeszélgetését.  Érdekes, hogy a mostani polgármester megválasztása óta ez a fajta kézenfekvő fórum nem volt divat, most azonban közeledik a választás, ki kell használni a szereplésre mindent, kell az arcra a képernyő akkor is, ha a szigorú konkrétum ritka a nyilatkozatában, inkább politikai vaker volt az egész. Nem hallottam az adásról sehol, véletlenül találtam meg, gondolom azért, mert le volt zsírozva előre, hogy ki kérdez majd és mit, azért nem is nagyon reklámozták."

Itt zárul a levél, név és cím, mi csak annyit tennénk hozzá, ha valódi, fórumnak megfelelő műsort  akart létrehozni a közpénzből tartott bicskei tévé, akkor vezetője törekedjen arra, hogy minden eszközzel hirdesse az adás idejét. Így kerülhető el (megelőző szereléssel) ennek a jogos kritikának az utolsó mondata.

A szép Lengyelországba vezető utazás részleteit itt láthatjuk. Még egy napra a varászlatos és gyönyörű Krakkóba is elmennek. "Nincs elveszve Lengyelország!" - mondja a lengyel himnusz első sora. De hogy jön de ez az irigylésre méltó sor ? Csak azért idézzük útravalóul , mert világlátott családtagtól azt hallom, hogy a lengyelek a nyakadba borulnak, ha ezt  elmondod nekik: "Nyestye Polszká nye dzsinevá". De így egymásközt, itthon, például Bicskén is, mondhatjuk teljesen megmagyarítva:

Nincs elveszve Magyarország.

Emiatt több hazai kis és középvállalkozás kerülhet nehéz helyzetbe és az állam is adóbevételektõl eshet el. A kis alapterületû Tesco Expressz áruházak árubeszerzéseit egyébként már ma sem a Tesco magyarországi központja, hanem a szlovák beszerzés fogja össze.

Borsod Online

Fellép : Origo69... azaz mi ,  és kedves barátunk  Zola a lemezjátszók ördöge.

Felcsendülnek az igazi klasszikus  nagy  magyar és külföldi slágerek  ÉLŐBEN!

Gyere el, érezd jól magad velünk és barátaiddal !

Széles italkínálat!  Long drink Akció ! Kellemes  környezet.
Belépő : 500 ft.-

Üdv, Origo69 Zenekar és Zola ...

- A hang nem csak abba az irányba terjed, amerre az autód - és azon a hangszóró - éppen áll, felesleges megállás nélkül üvöltetni a boci boci tarkát. Ez a megoldás ízléstelen, ócska giccset csinál a mindannyiunk számára kedves gyerekdalból.

- Ha nem vásárolnak tőled elegen, nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha még többet, egyfolytában zenélsz.

- Bicskén már valószínűleg mindenki tudja, hogy van ilyen szolgáltatás, bőven elég jelezni, hogy éppen a közelben jársz, akit érdekel, várni fog, kimegy eléd.

- Nem, annyira nem vicces ez a pár másodperces bugyuta refréned, hogy ezt kelljen egy egész városnak hallgatnia minden héten, még télen is, csukott ablakoknál. Testületi ülést nézve felvételről, beahallatszott a nagyterembe a bután digitalizált és felgyorsított gyerekdal. 

- Lakótelepen szintén felesleges minden parkolóba külön beállni és hosszú perceket eltölteni zenéléssel. Általában több égtáj felé is néznek ablakok ezeken az épületeken, egészen biztosan nem kerüli el senki figyelmét, ha véletlenül valamelyik ablak alatt kevesebbet időzöl.

- Szeretjük a magyar árút, főleg, ha még jó is. De jogunk van az otthonunk nyugalmához és nem is nagyon érthető, ki engedte ezt így meg. Képzeld el, hogy van Bicskén mondjuk 3600 háztartása. 3600 féle dolog történhet, nem kell nekünk  ez az erőltetetten kedveskedni akaró nagy gagyi, amiről bizonyára úgy gondolkodnak, milyen jópofi, mennyire derűssé  teszi a szomorú városképet. Nem. Szomorúbbá teszi. Nem jópofi.

- A temető közeli utcáknál vigyázzatok a hangerővel, mert Bicskén főleg olyan vallások vannak, melynek temetési liturgiájában nincs benne a tarka boci.

- Azért a sofőr helyében sem lennék, aki egész nap ezt a sz ...t hallgatja. Nálam a fülkében biztos üvöltene a progresszív death metal :)

(A tej különben különösen finom. Örömmel vesszük.)

Közben olvasói levél érkezett:

"Nekem is ízlik a finom etyeki tej, de szerintem jobb volt, amikor fix helyen állt a kocsi és oda lehetett menni vásárolni. Sor az volt, de fülsértő, giccses hangzavar nem.
Ezzel a zajjal szerintem inkább elriasztják a vásárlókat, mert több embertől is hallottam, hogy mindig akkor halad arra a kocsi, amikor a kisgyerek éppen alszik. Pl. óvónők is mondták, hogy megzavarja a csendespihenőt.
Ez az erőszakos, giccses nyomulás még az olyan nemzeti érzelmű embereket is elriasztja a tejvásárlástól, mint én.
Egy város nyugalmát zavarja és már haragos mondatokat is hallottam pár embertől, miszerint lapátnyéllel fogja leverni a hangszórót a bocimobil tetejéről."

Egykori kedvenc és minden nap várva várt mozijaink.

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj. (Egy mondat Charlotte Brontë: Jane Eyre című regényéből)

Közlekedési események:

Fejér megye területén az elmúlt 24 óra során egy könnyű személyi sérüléssel végződő közlekedési baleset történt.



16.00 órakor Székesfehérváron a Damjanich utcában egy a Tompa Mihály utca felé közlekedő Lada 2105-ös sofőrje figyelmen kívül hagyva egy Stop táblát hajtott be a kereszteződésbe, ahol egy neki balról jobbra áthaladó segédmotorkerékpárost lökött fel. A motoros az úttestre esett. Könnyen sérült. A baleset után a sofőr kiszállt, elnézést kért, majd visszaült és elhajtott. A járőrök a helyszín közelében fogták el. Segítségnyújtás elmulasztása miatt indult vele szemben büntetőeljárás.
Székesfehérvári Rk.:

Jenő területén lévő sertéstelep irodájába hatolt be ismeretlen tettes. Pénzes kazettát vitt el, a benne lévő értékekkel. A pontos lopási és rongálási kárra vonatkozóan a sértett később nyilatkozik.



Gépkocsi feltörést jeleztek a Prohászka Ottokár utcából. A 20. szám előtt parkolt az a BMW, amiből egy kézitáskát vittek el, miután betörték a jármű ablakát. A lopási kár kb. 10.000,-Ft., a rongálással a tettes kb. 50.000,-Ft. kárt okozott.



Felvidéki utcából családi ház betörésről érkezett bejelentés kora reggel. Ékszer és karóra tűnt el a bűncselekmény során. Az elkövető a lopási kár mellett jelentős rongálási kárt okozott. A Beregszászi utcában reggel 09.00-10.00 óra között történt betörés. Az elkövető értékek után kutatott, végül nem vitt el semmit.



Szabadbattyán területén este egy magánlakásban intézkedtek a járőrök. A 71 éves férfi ittas állapotban tört-zúzott. A hozzá hívott mentő kórházba szállította.



20.55 perckor egy enyingi férfit és egy nőt fogtak el a járőrök. A Szekszárdi Városi Bíróság által kiadott határozat alapján mindkét személy őrizetbe vételére intézkedtek.



21.00 órakor a fehérvári vasútállomáson, illetve a kórházban intézkedtek a járőrök. Egy nőt és egy férfit vontak ellenőrzés alá, mindketten a Polgárdi Tekerespusztai rehabilitációs intézet lakói, akik engedély nélkül voltak távol az intézetből. Biztonságuk érdekében visszaszállították őket.



Hajnalban rongálást jeleztek a Fürdősorról. Egy épület ablakát törték be egy betondarabban, amivel kb. 20.000,-Ft. kár keletkezett.



04.05 perckor betörést jeleztek a Vízivárosi Általános Iskola épületéből. A tettes a hátsó ajtó üvegét törte be, az épületben több lezárt irodába bement, értékek után kutatott. Az épület átvizsgálását követően a környéken is személykeresést hajtottak végre a járőrök, miközben megszólalt a közeli élelmiszer áruház riasztója. Az épülettől nem messze vontak ellenőrzés alá egy fiatal férfit, aki egy fényképezőgéppel a kezében sétált. A feltett kérdésekre adott válaszai nem tűntek meggyőzőnek, főleg miután kiderült, hogy a nála lévő fényképezőgép az iskola leltárjából hiányzik. A fehérvári férfit előállították, a szemle és a férfi kihallgatása folyamatban van.
Dunaújvárosi Rk.:

Dunasorról autórongálást jeleztek kora reggel. Egy Suzuki Swift bal első ajtóüvegét törte be a tettes, amivel kb. 50.000,-Ft. kárt okozott. A Budai Nagy Antal úton parkoló kamionokból összesen kb. 1600 liter gázolajat vittek el.



Aranyvölgyi úton lévő családi házba ment be ismeretlen tettes ablakbefeszítést követően 19-e dél és 22-e 06.00 óra közötti időben. Televíziót, villanysütőt és bútorokat vitt el az elkövető az ingatlanról összesen kb. 300.000,-Ft. lopási kárt okozva a tulajdonosnak.



11.20 perckor a Kenyérgyári úton lévő élelmiszerüzletben a biztonsági őr ért tetten egy férfit, aki három fokhagymát kísérelt meg fizetés nélkül kivinni a boltból. Ruházatából egy 12 cm pengehosszúságnál hosszabb kés került elő, igazolvány viszont egy sem. Személyazonosságának megállapítására a rendőrkapitányság épületében került sor.



15.10 perckor két ercsi férfivel szemben intézkedtek a járőrök. A két férfit Ercsi, Rákóczi utca Dózsa György utca kereszteződésében igazoltatták a rendőrök. Egy Mazda kisteherautóval közlekedtek, amin egy kék színű, forgalmi rendszám nélküli Lada volt. Az autó alváz- és motorszámát eltávolították. A két férfit az Ercsi Rendőrőrsre állították elő, ahol gyanúsítottként kerültek kihallgatásra. Az autót lefoglalta a rendőrség.



Bicskei Rk.:

Eljárás indult egy csákvári férfi ellen, akit késő délelőtt vont ellenőrzés alá a körzeti megbízott a településen. A férfi a nála lévő kerékpárt vagdosta a földhöz, amiről megállapítást nyert, hogy lopott. A lopás miatt az önkormányzatnál volt vele szemben eljárás. A férfi a rendőr felszólítására sem hagyott fel a rendzavarással, ezért előállították. Szabálysértési eljárás indult vele szemben.

A Jobbik bicskei szervezete szeretettel meghívja önt és kedves családját  lakossági fórumára.
Előadást tart Szegedi Csanád ep. képviselő,és Som Tamás a Jobbik egyéni képviselő jelöltje.
Radikális változás Magyarországon, radikális változás Európában címmel.

Helyszín:Bicske ,Kossuth tér 10. Petőfi Művelődési ház.
Időpont 2010.02.28.a 18,30-óra.

A Jobbik ez úton is köszöni a kopogtató cédulák százait, amit a 7. választókerület polgárai villámgyorsan összeadtak az induláshoz.

Jöjjön el közénk ezen az estén, aki tud, aki segíteni akar egy kicsit is az Óbarkon élő Akli családon!

Akli Miklós 15 éves és vajdás. Izomsorvadás következtében tolószékben közlekedik öccsével, Akli Bencével együtt.
Amikor az Akli család az óbarki házat megépítette, a gyerekeken ránézésre semmilyen betegség nem látszott. Az Akli fiúknak van nővérük, Luca, és van húguk is: Sára. A négy gyerek négy kuckóját a padlástérben építették. A földszint nem alkalmas hasonlóan jó kis szobák építésére. A lépcsőn viszont az édesanya már nem tudja felcipelni a gyerekeket, a munkából este érkező apa sem könnyedén teszi és bizony balesetvészelyes mutatvány.
Ezért gondoltak  arra, hogy lépcsőliftet helyeznek üzembe. Ám nem volt rá 2,5 millió forintjuk, ezért segítséget kértek és kaptak barátoktól, rokonoktól, iskolatársaktól és a sajtótól. Legtöbbet az apa munkahelyétől. Így összeállt a szükséges összeg fele.

A koncert után  beszélgetős, találkozós, társasági emberek estje lesz ez, miközben  szép csendben összefogunk valamiért. Az est célja, hogy az Akli család koncertre látogató támogatói - mi magunk -, annyi támogatást adjunk a srácoknak, amennyit tudunk és akarunk a lépcsőlift mielőbbi beépítése érdekében.

Izing

Üdv,

B. A. vagyok, Szent László utcai lakos. Olyan kéréssel írok, hogy írjatok rólunk is egy cikket, mivel velünk senki sem foglalkozik.

Az Önkormányzat legalábbis tudomást sem vesz erről a dologról... Miért van az hogy minden olvadáskor, nagyobb esőzéseknél úszik az egész utca? Használhatatlan az udvar, a garázs, a tárolók, stb. minden 10-20 centis víz alatt van. Miért nem tesz ez ellen senki semmit? Persze nem a polgármester úr autója áll küszöbig a vízben. Meg nem az ő értékei úszkálnak a vízen, mint  kis ladikok. Nem az ő gondja. Nem az ő udvarán van csónakázó tó.

Vagyunk kb. hatvanan akiknek használhatatlan az udvara, pincéje, garázsa, mivel hozzánk tódul le minden víz. Miért nem lehet egy pici csatornarendszert kiépíteni a kertek végére és elvezetni a Szent László patakba? Abba férne bőven... Nem milliárdos beruházás. Mindenki ezt szeretné évek óta.

Nem is vágná haza Bicske költségvetését, de ha arról van szó, még némi önerő is lenne házanként, csak csinálják meg. Csatolok pár fotót, hogy mindenki lássa miről is beszélek... Nem azért ültettem a fákat, hogy évente kidobjam őket, mert kirohadnak a vízben. A házak is folyamatosan süllyednek, mivel a víz folyamatosan mossa az alapot. Nem azért építettem garázst, hogy kint kelljen állnom az utcán, mert 20 centis víz áll benne minimum két hónapig.

Nekem, meg még jó pár utcabelimnek fontos lenne, ha említés esne erről a helyzetről.

Tisztelettel: B. A. Szent László utcai lakos

A mellékelt fotók megtekinthetők itt.

A polgármester fentebb idézett kijelentését alátámasztani látszanak azok a tények is, melyeket több képviselő is felvetett a költségvetési vitában. Bár hiányt 2010-re nem terveztek, már most tudni lehet, hogy ha minden bevétel a tervek szerint teljesül, akkor is nagyjából egy milliárd forint deficitre számíthat az év végére a város. Ez a következő tételekből tevődik össze: áthúzódó 600 milliós adósság kamatai 2010-ben (a tőke rész visszafizetésének kezdete 2011-re átütemezve), 200 millió forint eleve betervezett hitelfelvétel és 210 millió forint bevételi terv ingatlan eladásból. Az értékesíthető ingatlanok listáján Tükrös-pusztai ingatlanok mellett szerepel a zánkai üdülőtábor is. (Korábban a polgármester úgy nyilatkozott, hogy idén ingatlaneladást nem terveznek.)

Az iparűzési adó mértékén ugyan nem változtattak, de a bevétel túltervezettnek tűnik. 2009-ben 658 millió volt a terv, a tény 576 millió volt. Ennek ellenére 2010-re 612 milliós bevételre számít az önkormányzat. Nem változik az építmény- és a telekadó, ebből következően az ebből származó bevételek sem növekedhetnek lényegesen. Gépjárműadóból 2009-ben 111 millióra számított a város, amiből 96,8 millió valósult meg. A költségvetés 2010-ben 110 millió forint bevétellel számol.

A kiadási oldalon elsődlegesen az intézmények idén is megnyirbált működési kiadásai szerepelnek. De tartalmaz a költségvetés úgynevezett nem kötelező feladatokra szánt költségkereteket is. Így például az egyházi temetők fenntartására 4,7 milliót (mivel a városnak nincs köztemetője, ez a támogatás majdnem a kötelező kategóriába tartozik), a Bicskei TV Közalapítvány Kuratóriumának támogatására 4,8 milliót (eredetileg 8 milliót igényeltek), a BTC támogatására 4,4 milliót szavaztak meg. A bicskei önkéntes tűzoltóság működési költségeihez 10,65 millióval, a Dinamik Harcművészeti Egyesület működéséhez pedig 500 eFt-al járul hozzá a város.

Két millió forintos „Civil-keretet” is tartalmaz az idei költségvetés. Ebből 250-250 eFt-ot a Polgárőrség illetve a Fúvószenekari Egyesület támogatására fordítanak. „Városnépszerűsítő anyagokra” 500 eFt-ot terveztek. A városban működő összes többi civilszervezet feltételezhetően pályázatok útján osztozhat a maradék egy millió forinton.

Nem tudta teljes mértékben támogatni a testület a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, a rétyi gyermekek táboroztatási költségeivel kapcsolatos 1 millió forintos kérelmét. A rétyi gyermekek zánkai táboroztatását 350 000 forinttal tudják majd támogatni.

A költségvetéssel kapcsolatban dr. Szebellédi István független könyvvizsgáló írásban véleményezte az előterjesztést. Megállapította, hogy az önkormányzat 2010. évi költségvetése megfelel a vonatkozó jogszabályoknak. A bevételek és kiadások tervezése körültekintően történt. A kiadások forrásaként meghatározott ingatlan eladásokat a könyvvizsgáló – ismerve a jelenlegi ingatlanpiaci helyzetet és az elmúlt évben realizált 0,3 %-os teljesítést -, kockázatosnak tartja. A működési bevételek a rövid lejáratú hitel törlesztésén kívül fedezik a tervezett kiadásokat. A működési kiadások növekedése magában foglal előző évi kötelezettségeket (kifizetetlen számlák) is, melyet súlyosbít az a tény, hogy a tervezett pénzmaradvány negatív.

A képviselő-testület a költségvetés elfogadása után az Ügyrendi, Gazdasági és Környezetvédelmi Bizottság elnökének elterjesztésében elfogadta a Városüzemeltető Kft-vel 2010. január, február és március hónapra, a síkosság-mentesítési feladatok ellátására kötött vállalkozási szerződés módosítását. Ennek értelmében 500 eFt értékben vásárolhat a cég síktalanításhoz szükséges szóróanyagot.

Szintén dr. Tiborcz Péter bizottsági elnök előterjesztésében tárgyaltak a vasútállomás környékének fejlesztéséről. Az elképzelések szerint P+R parkolók építésére, a „külső” Szent István út és a Móricz Zsigmond utca felújítására, a vasút által kettévágott város, híddal, vagy aluljáróval történő közúti összekötéséről. Az elképzelésekkel kapcsolatban külön terv kidolgozásáról döntöttek.

bktvweb – Dancsi Gyula

A betörők éppen az udvaron koslattak, amikor család harmadik szakasza autóval megérkezett. A két alak fürgén kitakarodott saját kocsijába. A birtokháborítás szemtanúi az esetről minden fontos adatot megjegyeztek, hogy a család közölhesse a bicskei rendőrkapitánysággal. Az autóról annyi publikus, hogy nem bicskei, nem is környékbeli. Tán portyázók. Akik kedvét leginkább (egy politikai programban közel két éve már beígért) térfigyelő  vehetné el Bicskétől. Csökkententve a bűnözői felbátorodást.   Azt, hogy látnak  egy éppen üresnek látszó házat, bemennek az udvarába péntek este nyolckor, "hátha mekcsinájjuk a Hümér meg én."

A helyszínre érkező bicskei rendőrök értékelték a család szemfülességét és együttműködését.

A többiről később. Ha a család is úgy akarja.

ia

Ezután  figyelemeltereléssel megszerezték a sértett készpénzét. A helyszínt feltehetően egy fehér színű kombi gépkocsival hagyták el. Az autó felkutatása nem járt eredménnyel.

Több mint 36 ezer ember életében játszik fontos szerepet a távolsági autóbusz- és a vasúti közlekedés Bicske környékén. Éppen ezért is gondolták úgy a városban, hogy nem ártana rendbetenni, felújítani a vasútállomás környékét.

A helyi képviselők észrevették: a távolsági buszjáratok s a vasút személyszállítási kapcsolata jelenleg nehézkes, s emellett a buszok nehezen közelítik meg az állomást, az autósok átszállási lehetősége pedig az állomás környéki parkolási viszonyok miatt megoldtatlan.

A város vezetői parkolók, kerékpártárolók, buszmegállók kiépítését, utak felújítását álmodták meg a közelmúltban, melyhez konkrét terveket is készítenek. Ehhez előzetes tájékoztató anyag elkészítésére adtak felhatalmazást a legutóbbi, február 15-ei testületi ülésen. Két külön terv is készül, melyekben közös vonás a vasútállomást a Tatai útról megközelítő új út kiépítése, egy, a Budapest-Bécs közötti vasúti pályatesten keresztül ívelő alul- vagy felüljáró építése, mely a város észak-dél kapcsolatát is javítaná, P plusz R parkolók, valamint egy buszpályaudvar, s két út (a Móricz Zsigmond és a Szent István út) felújítása.

A két terv között a különbség csak abban áll, hogy hol legyen az alul- vagy felüljáró, illetve a parkoló. A tervezési folyamat az előzetes tájékoztató anyagok elkészülte után kezdődhet meg. A város vezetőinek terve az, hogy ezután minden egyes szakaszra - kezdve a megvalósítási tanulmány elkészítésével, majd folytatva az engedélyes tervek összeállításával, s végül a kivitelezéssel - uniós pályázatot adnak be, s ebből finanszíroznák szinte a teljes projektet.

Ehhez a későbbiekben a MÁV és a Volán bevonását is tervezik, de hogy ezek a társaságok milyen mértékben járulnának hozzá Bicske terveihez, az átalakítás, illetve a későbbi működtetés költségeihez, még korai lenne kitalálni. Ez még a jövő zenéje...

A terv kísértetiesen hasonlít egy másik vasúti fejlesztéshez, melyet a MÁV ígért a városnak. Az elővárosi vasút kiépítéséhez kapcsolódó projekt állítólag továbbra is képben van , de a terveket is csak 2012-re ígérik.

FMH

A közbiztonságra különösen veszélyes eszközt lefoglalták, a sofőr ellen szabálysértési eljárás indult. Az autó mellett álló másik személyt szintén igazoltatták. A felcsúti lakos zsebéből egy alufóliás csomag került elő, amiben kb. egy gramm fű volt. Kihallgatása során elismerte, hogy a megtalált anyag kábítószer. A férfinél házkutatást tartottak, de több anyagot nem találtak a rendőrök. Gyanúsítottként hallgatták ki a megindított eljárásban.

Mány területén parkoló személyautó szélvédőjét törte be ismeretlen tettes. A bal első ajtón lévő zárat megrongálta, a jobb hátsó abroncsot kiszúrta. Az autóból nem vitt el semmit, azonban kb. 150.000,-Ft. kárt okozott.

Liponya dűlőben lévő villanyoszlop trafójából olajat vittek el. A lopási és rongálási kár felmérés alatt van.

Etyek területén egy parkoló személyautó hátsó szélvédőjét zúzta be ismeretlen tettes. A csomagtartóból egy táskát vitt el, céges iratokkal, bélyegzővel.

FM RFK

A 6744 lakosú Pátyon öt szavazókörben 5100 választásra jogosultat vártak, de csak 2269-en jelentek meg az urnáknál. A nem hivatalos végeredmény szerint 2260 érvényes 6 érvénytelen voks gyűlt össze, míg 3 szavazólapot ismeretlenek hazavittek. A választási bizottság határozata alapján a 43,1 százalékos részvétel miatt a helyi népszavazás érvénytelen. A határozat ellen 3 napig bárki jogorvoslattal élhet - tette hozzá a választási iroda helyettes vezetője. A választási szelvények megszámlálása és értékelése után az is kiderült, hogy a 2260 érvényes szavazatot leadó helyiek közül 1494-en az „igen”, 766-an a „nem” választ jelölték meg. Ez azt jelenti, hogy az urnákhoz járulók közül kétszer annyian szeretnék a jelenleg érvényes szabályozási terv érintetlenül hagyását, mint ahányan módosítanának rajta.

A szavazólapokon a következő kérdésre kellett igennel, vagy nemmel válaszolni: „Egyetért-e azzal, hogy a képviselő-testület ne fogadja el a Telki út melletti golfpálya és környezete településszerkezeti és szabályozási tervének olyan módosítását, amely a beépíthető terület növelését vagy építési övezeti besorolásának változását teszi lehetővé a jelenleg érvényes szabályozáshoz képest?” Veres Erika aláhúzta: a vasárnapi népszavazás érvénytelensége miatt a szabályozási tervről való döntés a voksolást kiíró képviselő-testületre száll vissza.

Tollner József független önkormányzati képviselő, a pátyi népszavazás kezdeményezője az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy szerinte eredménytelenség esetén a képviselő-testület nagy valószínűség szerint a beruházó Grupo Milton „szája íze” szerint fog dönteni, vagyis nem a szerényebb, hanem a grandiózusabb terv megvalósulása várható, 15 milliárd forint értékű területtel növelve a projektre eredetileg szánt helyet. A képviselő szerint a „B”- tervben szereplő épületek felhúzása révén megduplázódna Páty lélekszáma.

A pátyi népszavazást azért kezdeményezték, mert a tervbe vett golfpálya és kapcsolódó létesítményei elnevezésű beruházás „bővített” verziója ellen a helyi és a környékbeli lakosság egy része hevesen tiltakozott, mondván: az építkezéssel a zöld környezetet, a jó levegőt, a csendet és a nyugalmat veszítenék el. A terv ellen emeltek szót a környék polgármesterei és több civil szervezet is.

MTI

• Miklósi Gábor

Ha a kutyaszánban nem te vagy a vezérkutya, akkor a kilátás sosem változik.

A másik is ma jött be:

Nagy kenu, nagy gond.

A középiskola ismert rezsigondjainak enyhítése miatt és alapvető környezetvédelmi szempontból is fontos  a fejlesztés, másrészt a homlokzat megújulását hozhatja magával - mondta előterjesztőként Dr. Tiborcz Péter képviselő, az ügyrendi, gazdasági és környezetvédelmi bizottság elnöke. A testület minden tagja egyhangúlag támogatta a pályázatot. A Gimi fenntartója a megyei közgyűlés, az ingatlan gazdája Bicske.

- Csak a pontosítás végett szeretném Önöket tájékoztatni - tette hozzá Tiborcz Péter
megyei alelnök -, hogy a Bicskei gimnázium energiahatékonysági pályázat keretében történő felújítását Fejér Megye Közgyűlése határozta el és a szükséges forrást az önrész tekintetében is a megye biztosítja mint fenntartó. Öröm számomra hogy a munka előkészítésében aktívan részt vehettem és öröm számomra az is hogy kérésemre a bicskei Képviselő Testület mint az ingatlan tulajdonosa nyilatkozatban járult hozzá anyagi támogatás nélkül az épület esetleges felújításához. Ha sikeres lesz a közeljövőben benyújtott pályázatunk, akkor már a következő fűtési idényben jelentkezhet egy nagyobb arányú megtakarítás a Gimnázum költségvetésében.

ia