A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
A régi kép elkészülése 1912-re tehető. A kép keletkezésének megállapítása érdekében azt veszem alapul, hogy a Bíróság 1908-ban épült meg, fogda is volt benne. A Tót utcán, a mai Prohászkán nyújtózó gesztenyefasor fiatal példányait láthatjuk 3-5 éves korukban. Hiszen a gesztenyék hosszú életűek, nem valószínűsíthető, hogy bármikor facsere történt volna ezen a részen. Úgy vélem, a fákat egy képen is látszó fa kivételével a Bíróság megépülése után ültették gyakorlatias dédszüleink Tehát a kép elkészülése - úgy vélem -, 1912 tájára tehető plusz mínusz 3 év. Közben eltelt vagy 105 év.
A jól fizetett vezetők másodhegedűs korukban országra szóló sajtóhepajt csaptak a Prohászka utcai öreg fák kivágása miatt, amik helyén ma már ifjú díszfák állanak, mert aki kivágatta, ültettetett is.
Lehet, hogy mára belátták a döntési pozícióba kerültek kb. 10 év elteltével, hogy az akkori vezetés nem passzióból döntött a kivágás mellett, és nem azért, mert nem talált magának más elfoglaltságot?!
Azt pedig le kell írni a félreértések elkerülése végett, hogy azért mert a vágási felületen egészségesnek látszik egy-egy kivágott fa, még nem jelenti azt, hogy az egész, hatalmas oszloptömbjében is az volt.
Egyszóval legfeljebb az idő múlásán, az öregedésen bánkódhatunk a fenti gondolat felvetésén kívül. És azon, hogy ezek a fák Bicskévé tették Bicskét, meghatározó városarculati elemként magasodtak. Párszor szedtük alóla a gesztenyét ovisként, nagyobb srácként pedig rugdaltuk iskolából hazafelé jövet - tiszta erőből - az előttünk járdán heverő gesztenyéket. De az öregedésen sem érdemes bánkódni. Természetes, minthogy fúj a szél. Csak az nem öregszik, aki a fiatalon távozik. Legfeljebb az nem mindegy, ha már itt tartunk, de nagyon nem, hogy részesül-e az emberfia a jó halál kegyelmében.
Ha így utólag megnéznétek néhány képet a kivágott fákról, itt találhattok. A döntéshozóknak pedig javasoljuk, ha jelentős fákat vágatnak ki, előtte fényképeztessék le őket utolsó napjaikban több oldalról és napszakban. Ha pedig ezt most megtették, kérjük közlését.
A tanulók körében nagy népszerűségnek örvendő zenetanár, Illés Richárd hozzájárulásával tesszük közzé pannonhalmi beszámolóját. A gyertyákat és a képeket Vincze Zita készítette.
"A Pannonhalma Kórusműhelyben együtt voltunk a Pannonhalmi Bencés Gimnázium Kórusával, Pannonhalma plébánia Cantate Vegyeskarával, Szent Márton Kamarakórussal, Pannoniada Gyermekkórussal, velünk zenélt Kiss Zsolt orgonaművész úr, aki az apátság orgonistája és a gimnázium Kórusának karnagya, Ági Szeép hegedűn, Czirkelbach Erzsébet és tanítványa, Szabó Bíborka furulyán, és velük furulyán zenélt Fazekas Orsolya, Lakatos Máté dobon, Tibor Kovács gitáron.
Köszönettel tartozunk a Pannonhalmi Bencés Rendnek, hogy befogadta és nevét adta a kórusműhelynek, a Bencés Általános Iskolának, a szállásunkra biztosította az iskolát, így Szűcs Katalin igazgatóhelyettesnek külön köszönet, aki végig mellettünk volt a szervezésben és a helyszínen, Vértesboglár, Alcsútdoboz, Bicske, Mány és most már Pannonhalma diákjainak, akik együtt 100 fős gyermekkórust alkottak. Köszönet Vincze Zitának a díszített gyertyákért és a csodás fotókért.
A Pannoniada Gyermekkórust vezették Schléger Szilvia, Varga-Németh Márta, Fazekas Orsi és jómagam. Felnőtt segítőink voltak Pfendert Tünde, Schütt Nikolett, továbbá Szabó Julianna, Kriszti néni, Kati néni. A Pannonhalma Kórusműhely ezennel megalakult, sok sikert és élményt a kórusoknak. Kiemelt tisztelet és köszönet Várszegi Asztrik főapát úrnak, aki a fővédnöke ennek a kórusműhelynek. Ezen kórusok főapát úr idejében alakultak, nőttek nagyra. Csodálatos kettő napunk volt Pannonhalmán."
Elektromos autókhoz megfelelő feltöltési pont létesül az országban számos helyen, így Bicskén, a Kossuth téren is. Azon parki járda One Euro bejárattal majdnem szembeni végén zajlanak a munkálatok, ami a Sparig visz. Az oszlopot a volt pártházzal szembeni parkolókhoz vezetik ki.
Általában a gyorstöltő kategóriába soroljuk az összes, otthoni töltőnél nagyobb teljesítményű, 3,6-40 kW-os váltóáramú töltőt. Ezek közül idehaza az ELMŰ által felállított 22 kW-os oszlopok, illetve az E-ON által telepített 11-22 kW-os oszlopok terjedtek el. Mindkettőhöz Type2-es csatlakozón keresztül lehet csatlakozni. Az ELMŰ oszlopok többnyire Budapesten és néhány vidéki városban (pl. Miskolc, Sopron) találhatók, és legtöbbjük használatához regisztráció és mobiltelefonos alkalmazás szükséges. Ezek hiányában a töltést telefonon keresztül kezelő segítségével is el lehet indítani és le lehet állítani. Az ELMŰ töltőinél a parkolás a töltés idejére ingyenes. Az E-ON gyorstöltői leginkább szállodáknál és éttermeknél találhatók, ahol az autós várhatóan hosszabb ideig tartózkodik. A töltés indításához ezeken a helyeken az üzemeltető nyújt segítséget.
Ezeken a töltőoszlopokon nincs kábel, azt minden esetben az autósnak kell vinnie. Amíg a kábel az autóhoz van csatlakoztatva, addig a töltőből sem húzható ki, de az autóról való lecsatlakozás után a töltőkábel szabadon kihúzható. Ezért nagyon fontos, hogy a kábelt az autó oldalon is reteszeljük (automatikusan vagy manuálisan).
A gyorstöltőknél az autó feltöltésének sebessége elsősorban az autó inverterétől függ. Hiába tud ugyanis 3 fázison 32A-t biztosítani a töltőoszlop, ha az autó csak 1 fázison tud ennyit felvenni. A legelterjedtebb, 3,6 kW-os inverterrel szerelt villlanyautók ráadásul a 32A-nek is csak a felét fogják tudni hasznosítani. Ha fontos, hogy az utcai gyorstöltőknél az autó minél hamarabb feltöltődjön, akkor célszerű azt nagyobb inverterrel rendelni. Az inverter a legtöbb autóban utólag nem cserélhető.
Nagyon fontos, hogy a töltőnél csak a töltés idejére szabad parkolni. Amikor az autó feltöltődik, akkor mindenképpen állj át egy másik parkolóba, hogy más is használhassa a töltőt.
Egy, kettő és három szabványt támogató ABB villámtöltők (forrás: ABB)
A 40 kW-nál nagyobb kapacitású töltőket a hazai terminológiában villámtöltőnek nevezzük. Ezek jellemzően egyenáramú (DC) töltők, de akad köztük váltóáramú (AC) is. Ez utóbbiak teljesítményét az autóba épített inverterek kis kapacitása miatt nagyon kevés autó tudja kihasználni.
A villámtöltők legfontosabb feladata, hogy az úton lévő autóst segítsék a mielőbbi továbbhaladásban. Tehát nem a jellemzően 100 km alatti napi használat segítéséhez, hanem az egy töltéssel egyébként elérhetetlen célállomások eléréséhez találták ki őket. A töltőket úgy alakították ki, hogy azok többnyire képesek legyenek az autó akkumulátorát fél óra alatt 80%-ra, vagy egy óra alatt teljesen feltölteni. Így kellően sűrű töltőhálózat esetén egy középkategóriás autóval néhány rövid pihenő közbeiktatásával el lehet jutni bárhova a fővárosból, illetve bárhonnan a fővárosba. Ez a hálózat jelenleg még hiányos, de remélhetőleg hamarosan használható szintre bővül.
Az egyenáramú töltőknek három fajtája terjedt el Európában. A japán autógyártók által kifejlesztett CHAdeMO rendszerűt használja a Nissan, a Kia, a Mitsubishi, a Citroen és a Peugeot, míg a Type2-es csatlakozó továbbfejlesztéséből született CCS csatlakozót főleg az európai autógyártók, mint például a BMW és a Volkswagen támogatják. A Tesla Model S a hagyományos Type2-es csatlakozón keresztül egyenárammal is tölthető, így a Tesla Motors által világszerte kiépített Tesla Supercharger hálózat töltői is ilyen csatlakozóval rendelkeznek.
Három szabványt támogató DBT villámtöltő (forrás: DBT)
A csatlakozók egymással természetesen nem kompatibilisek, az átjárhatóság minimális. A CHAdeMO rendszerű autók nem tölthetők sem CCS-ről, sem pedig a Supercharger oszlopokról, de a CCS csatlakozós autók sem tölthetők a másik kettőről. Egyedül a Tesla készített olyan adaptert, amit az autó és a CHAdeMO csatlakozó közé illesztve a Teslások a CHAdeMO oszlopról is tudnak tölteni.
A Magyarországon telepített villámtöltők többsége CHAdeMO rendszerű, vagy ezt a szabványt is támogatja. Az újabban telepített töltők között azonban már többségben vannak azok, amelyek dupla (CHAdeMO és CCS) vagy tripla szabványosak (az előbbi kettő mellett váltóáramú AC töltésre is képesek). Fontos tudni, hogy ezeken egyszerre CHAdeMO és CCS szabványú autó együtt nem tölthető, de némelyiknél lehetőség van a CHAdeMO vagy a CCS töltés mellett a Type2-es csatlakozón keresztül váltóáramú töltésre.
Nagyon fontos, hogy ezeknél a töltőknél az autót ne hagyd magára hosszabb időre, mert másnak is szüksége lehet az oszlopra. Ha az autó feltöltődött, akkor azonnal állj át másik parkolóba, hogy az oszlophoz érkező következő autósnak ne kelljen feleslegesen várnia. Ha a következő célállomásod eléréséhez rendelkezel már elég töltéssel, akkor légy előzékeny, és add át a töltőt a soron következő autósnak. Az utolsó 15-20% töltése az akkumulátor kímélése érdekében rendkívül lassú, ezért ilyenkor az autó már nem használja ki a töltő teljesítményét. Mérlegeld, hogy a 80% fölötti töltéshez nem lenne-e megfelelő egy utcai gyorstöltő is.
1956.04.14-én született Nyíregyházán. Édesapja hivatásos katonaként Bicskén teljesített szolgálatot, egy súlyos betegség miatt korán elhunyt. Édesanyja a MÁV-nál dolgozott, onnét ment nyugdíjba. Vele nagyon szoros kapcsolatot ápolt. Egy testvére született, Dancsi Tibor. Iskoláit Bicskén végezte, majd Székesfehérváron emelt szintű szakmunkásképző következett, ahol villanyszerelő szakmunkásként végzett. Később Bicskén leérettségizett, majd sok év kihagyás után tanulmányait a Szakképző Akadémián folytatta, ahol 2000-ben jeles eredménnyel, középfokú közművelődési szakember képesítést szerzett. 1978-1980 között Alcsútdobozon teljesített katonai szolgálatot, majd 1980 nyarán megnősült. 1983-ban született lánya, Anita, majd 1987-ben fia, Gyula. 1982 szeptemberétől a Magyar Vöröskereszt bicskei irodáját vezette, 2010 májusáig, közel 28 évig. Többször megkapta a „Kiváló Véradó”, és a „Kiváló Vöröskeresztes” munkáért járó ezüst, majd arany kitüntetést. Örömmel és odaadással szervezte a városban a véradásokat, az elsősegélynyújtó tanfolyamokat, az „Egészség Hetek”-et és a sok bicskei fiatal számára emlékezetes „Vöröskeresztes táborokat”. Mindig szerette az irodalmat, a verseket. Már az iskolában és a katonaságnál is részt vett vers és prózamondó versenyeken, kulturális bemutatókon. Örökké tevékenykedő ember lévén barátaival 1996-ban megalapították a Bicskei BKTV-t. 14 éven át társadalmi munkában irányította, szervezte, szerkesztette a TV adásait. Közel 1.186 adást készített el kollégáival, maradandót alkottak. Ez idő alatt sok emberrel került kapcsolatba, életre szóló barátságokat kötött, és sok embernek tudott segíteni. A BKTV főszerkesztőjeként, a helyi televízióban a bicskei lakosság tájékoztatását szolgáló önzetlen, kitartó, színvonalas társadalmi tevékenysége elismeréseként, 2006. augusztus 20-án „Bicskéért emlékéremmel” tüntették ki. 2007 nyarán meg kellett válnia főszerkesztői pozíciójától, majd 2010-ben a BKTV-től is. 2010 májusában, gazdasági okokra hivatkozva, a Vöröskeresztnél is megszüntették a munkaviszonyát. Mivel mindkét területen maximális odaadással dolgozott, ezeket a változásokat sosem tudta teljesen feldolgozni. 2007 novemberétől 2012 januárjáig webes felületen, hírblog formájában folytatta társadalmi tevékenységét, ez volt a BKTVWEB. Közel 2 évig volt munkanélküli, ami lelkileg nagyon megviselte. Ezen az időszakon családja, barátai és kutyája segítette át. Az esti órákban sokan láthatták Gombóccal Bicske utcáit járva. 2012-től egyéni vállalkozóként különböző biztosító társaságoknál vállalt munkát, tanácsadóként. Közben gyermekei is családot alapítottak, megszülettek unokái: Bence, Nóra, és Tamás. Széles érdeklődési körű, kommunikatív, megosztó személyiségű, szenvedélyes ember volt. Nem lehetett vele kapcsolatban közömbösnek lenni. Nem kerülte a konfliktusokat, elveihez és véleményéhez makacsul ragaszkodott, de meghallgatta és elfogadta mások érvelését is. Bármilyen témáról lehetett vele beszélgetni, általában központi figurája volt a társaságnak. Teljes lényével vetette bele magát az őt érdeklő, számára fontos dolgokba, lendületesen haladt előre kitűzött céljai felé. Nem hátrált meg a kihívások elől, gyermekeit is állhatatosságra, kitartásra, becsületre nevelte. Jó szervező volt, élvezte, ha zajlanak körülötte az események. A hétköznapok fáradalmait leginkább otthon, családja körében, zenehallgatással, filmnézéssel pihente ki. Nem indult könnyű helyzetből, és sokszor elgáncsolta az élet. Szállóigévé vált mondata: „az élet nem habos torta”. Lett volna még dolga, kereste azokat a területeket ahol ismét kiteljesedhet, de már nem volt ideje megtalálni… 2017. október 05-én súlyos agyvérzés érte, egy hónapon át küzdött a kórházban. Felesége és gyermekei minden nap látogatták, testvére és családja is erőt adott neki. Nagyon jólesett neki a barátok, ismerősök támogatása, jókívánságai, meghatotta, hogy sokan gondoltak rá. Nehezen viselte az ágyhoz kötöttséget, nagyon haza akart jönni, de ez már nem adatott meg, 2017. november 06-án reggel elhunyt. „Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom... Gyémánt vagyok fénylő havon Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál.” (Mary Elizabeth Frye) Mi az, ami gyűlöletes a halálban? Hogy egy pillanatra sem képes megállítani az időt. Könyörtelenül halad tovább az élet, pedig meg kéne állnia az időnek, legalább egy pillanatra. De valójában nem kell félnünk a haláltól, mert nem egyenlő az elmúlással. Ha szeretünk, szerettünk valakit, akkor az élet már sosem lesz ugyanolyan. Az a valaki mindig velünk lesz, a gondolatainkban, a cselekedeteinkben, bennünk. Kívánságának megfelelően, Gyula nem marad itt a temetőben, emlékét nem hideg márványtábla őrzi majd. Hite szerint nincs itt ezekben a hamvakban sem. Örökre beköltözött fájó szívünkbe...
Búcsúzik tőle felesége Edit, akivel 37 éven át élt szerelemben, boldogságban; lánya Anita és párja János; fia Gyula és felesége Jessica; unokái: Bence, Nóra és Tamás. testvére Tibor és felesége Irén, gyermekeik Szilvia, Angéla, Tibor és családjaik. sógornője Mária és családja, Sógora Ferenc és családja jelenlévő rokonai, barátai és ismerősei. Köszönjük, hogy velünk voltál!
„Fáradtságom adom az esti árnynak, Színeimet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek, Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségeim az örvényekbe szórom. A holtom után ne keressetek, Leszek sehol - és mindenütt leszek. „ (Reményik Sándor: Végrendelet)
"Köztisztasági munkák 3. bekezdése szerint a város egész területén …….., de valamiért a részletezésben már csak néhány kivételezett utca, pl. Jókai-Vágóhíd utca szerepel a belvárosi utcák mellett. Felénk még sosem láttam takarítókat.
A parkfenntartás során kistraktorral nyírják a Petőfi tér füvét. Vajon hol van ott akkor a zöldterület, ami kistraktoros nyírást kíván? A Művelődési Ház előtti füves területet 5 fő kaszálta? Mint ahogyan az EÜ Központ előtt is hasonló munka folyt, de hol van a zöld? A katolikus temető előtt is jelentős mennyiségű zöldterület van, traktorral nyírják. Közfoglalkoztatásban végzett munkák Néhány jelentős utcában, pl, Jókai-Vágóhíd, már porszem sem lehetne ennyi takarítást követően, a szél pedig a város összes zöldhulladékát a katolikus temetőbe fújja, ha csak ott kell azt takarítani napi rendszerességgel. A napi rendszerességtől eltérő munkák zömében napi rendszerességgel vannak elvégezve. Ha mégis valami mást munkát végeznek napi rendszerességtől eltérően, akkor a Bányász utcai árkot takarítják, ami nincsen, nem létezik, mert ott csatorna van és azt nem tisztították. Pedig van olyan víznyelő a településen, ahol már a bodza nő ki a víznyelőből.
Rendkívül sikeres volt a november 22-ei nyílt nap a Vajdában (Székesfehérvári SZC Vajda János Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája). Bicske vonzáskörzetéből mintegy félszáz tanuló, illetve szülők és általános iskolai pedagógusok vettek részt a 2018 szeptemberében induló képzések bemutatását szolgáló rendezvényen.
Az előadások, bemutatók, játékos interaktív vetélkedők során egy-egy szakma tanulásának sajátosságaival ismerkedhettek az érdeklődők.
A Rendészet és közszolgálat szakgimnáziumi képzésről, illetve a rendőri munkáról Kiss Z. Edward r. őrnagy, a Fejér Megyei Rendőr Főkapitányság szóvivője, illetve Győri Valéria r. főtörzszászlós tartott tájékoztatót, bemutatva pl. a tenyérlenyomat-vételt is. E szakirányhoz kapcsolódott a jelenlegi tanulók önvédelmi- és kempo bemutatója is. A Kereskedő szakgimnáziumi és az Eladó szakközépiskolai képzés bemutatásában az iskola állandó partner-cégei közül a DM és a CBA nyújtott segítséget. A vendégeknek lehetőségük nyílt a bolti mérések és pénztárgépek saját kezű kipróbálására is.
Az Informatikai rendszerüzemeltető szakgimnáziumi osztály technikailag a korszerű számítógép-laborokra és hálózatra épül, az ezzel való ismerkedésen túl Vigyikán Vince 11. A osztályos tanuló robot-programozási bemutatóját tekinthették meg a szakirány iránt elkötelezett nyolcadikosok.
Fentieken túl kereskedelmi szakmai ismeretek, angol- és német nyelv valamint földrajz órákon vehettek részt a vendégek, s beülhettek a „kávézóba”, egy-egy teára, forró csokira, sütire vagy pogácsára. A következő nyílt napot november 30-án, csütörtökön tartja az iskola, ahova 9 órától minden további érdeklődőt szeretettel várnak!
Igaznak bizonyult az iparági pletyka, Mészáros Lőrinchez került a felszámolás alatt lévő Sikér Zrt. bicskei malma. A korábban nettó 1,1 milliárdért hirdetett ingatlan 300 millióért kelt el.
Szeptemberben iparági forrásokra hivatkozvaazt írtaaz agrárszektor.hu, hogy Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester-befektető érdekkörébe kerülhet a bicskei malom. AHVGmost arról számolt be, hogy az egykori Aranka malmot nettó 300 millió forintért a Mészáros és felesége tulajdonában lévő Búzakalász 66 Felcsút Kft. vette meg. A felcsúti agrárcég Aranka Malom Kft. néven november elején új céget is bejegyzett, 170 millió forintos törzstőkével.
Nincs megállás: Mészáros Lőrinc tovább vásárol
A tatabányai Sikér Malomipari Zrt. felszámolását végző állami felszámolócég, a Nemzeti Reorganizációs Kft. márciusban még nettó 1,1 milliárd forintért, májusban 900 millió, júliusban pedig 700 millió forintos irányáron hirdette meg értékesítésre a bicskei malmot a gépekkel és berendezésekkel együtt -írta korábbana Napi.hu. Az utóbbi pályázat a felszámolócég augusztusi közleménye szerint eredményesen zárult, egy300 millió forintos vételárattartalmazó ajánlatot fogadott el - az azonban nem derült ki akkor, hogy ezt ki, illetve mely cég tette.
Az agrárszektor.hu korábban azt írta, hogy a bicskei malommal Mészáros Lőrinc jelentős iparági kapacitásokhoz juthat. A feldolgozó 250 tonnás napi őrlési kapacitással működhet, így 60-70 ezer tonna búza feldolgozására lehet képes évente.
Felszámolási eljárásban meghirdetett vagyonelemeket tehermentesen vásárolják meg a pályázók. (A bicskei malomra egyébként a Budapest Bank keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyzett be 700 millió, illetve 500 millió forint erejéig, valamint a NAV végrehajtási jogot 153 millió forint és járulékai erejéig. A hitelező bank a vagyonelem eladásából várhat megtérülést.)
A 2009-es születésű Kóczán Janika és családja megsegítése érdekében több összefogásról adhattunk hírt, ez a mostani is ez a kategória, mert Horváth Jánosné, a Bicskei Vöröskereszt vezetője Vörös Györgyi édesanya nevében megpályázta "A Magyar Vöröskereszt Jótékonysági Alapja, amelyet a Nestlé Hungária Kft. támogat" útiköltség térítését.
A Bicskei Vöröskereszt pályázata nyert, a családnak 100 ezer forint értékű MOL Kártyát biztosít a Jótékonysági Alap. A súlyos betegségben szenvedő, Vasztélyon élő 8 éves kisfiú családja ezt is nagyon köszöni, ahogy több ízben kifejezték köszönetüket a melléjük állásért.
A fájdalmasan nehéz helyzet úgy válhatott széles körben ismertté a városban és környékén, hogy a Bicskei Szó közreadta az édesanya levelét forrásjelöléssel, az eredetit olvasónk ajánlotta a MonSéri oldaláról.
A nógrádi kertészkedő fiatal Fb-n is megosztott eljárását olvasónk ajánlotta figyelmünkbe blogom kedvenc rovatában, az Ír az olvasó címűben. Azt hiszem, két-három polgármestert, alpolgármestert, országgyűlési képviselőt különböző helyzetekben ábrázoló repi fotó helyett hasonló leírásokat kellene szerepeltetni a város lapjában, a város hivatalos honlapján és a bicskei tévében. Ez ugyanis felhívhatná a figyelmet a környezet- és egészségvédelmi eljárásokra és nem juthatnánk el odáig, hogy felnőttkorú párttag képviselő testületi ülésen azokkal a varázsszavakkal védje a füstölést, hogy ez hagyomány Bicskén és hogy mezőváros vagyunk.
Ausztriában a szórványtelepüléseken, ahol a lakóház a dombon, körötte szántó-spalét-legelő-tó és a szomszédok nem papucsban ugranak át egymáshoz, ott is van ám hagyomány, ott is van ám mezőváros, mégsem végeznek kerti hulladékégetést, mert az élni és élni hagyni elve mentén nem rontják azt a drága levegőt, ami a sajátjuk és másé is.
A minap egy remek előadás juttatta eszembe a "közlegelők tragédiája" című elvi esetet, ami egy angol példabeszéd a közjó és az önérdek konfliktusáról. 10 gazda megegyezik: a köztulajdonú legelőn mindannyian 1-1 tehenet legeltetnek. Kezdetben napi 10 tehén ad napi 10 liter tejet. Aztán egy nyereségvágyó gazda titokban kicsap még egy jószágot legelni. Ennek következtében mind a 11 tehén 9 litert kezd adni naponta. A többi gazda nem szól érte, hanem ők is kicsapják a ridegbe a plusz állatokat - titokban. A tehenek sokkal kevesebbet adnak, a legelő is tönkremegy.
A levegőnk tragédiája abban különbözik ettől a sztoritól, hogy a füstölés senkinek semmit nem ad. Teljesen értelmetlen. Nem akar tudatosulni, hogy egy bika nagy forgalmú autópálya, egy főútvonal mellett lakunk, hatalmas a forgalom a városban, a kábelégetés rendszeres, a lakosság jelentős része akkora szegénységben él, hogy bármit eltüzel, ami meleget ad.
Fontos, hogy lapunk cikksorozata után, feltehetőleg ennek következtében - évente tízszer elviszik a kerti hulladékot. Mint hírül adtuk, sok helyen a múlthavi gyűjtés is az utcán áll. Egy olvasói vélemény szerint ez azért is lehetséges, mert a cégnél feltehetően nagyon sokat dolgoznak a fizikai állományban, de minden bizonnyal nagyon kevesen vannak és minden bizonnyal nagyon rosszul fizetik őket.
A városi pénzelosztás című fejezetbe most bele sem kezdek. Félszavakból is értjük egymást.
Minden ősszel megtömöm diólombbal ezt a kb. 1 m3-es tyúkháló-keretet, majd kb. 3 évente egyszer kitermelem az alul összegyűlt érett levélkomposztot. Semmi más nem kell bele, csak lomb. Persze más levelek is mehetnének bele, de azok összeszedésével nem fáradok, inkább rábízom őket a természetre. Így nálam csak a diófa levelei mennek a lombkomposztálóba, ami egy mogyoróbokor alatt áll. Nagyobb szárazság idején néha meglocsolom, soha nem forgatom, mert így is tökéletesen elkorhad, porhanyós fekete föld lesz belőle. Így minimális munka van csak a diólombbal. A diólevélben található növekedésgátló anyag 1 éven belül lebomlik, az érett komposztban már rég nincs jelen. Így akár ültethetünk is a színtiszta diólevél-komposztba, vagy egyszerűen csak szétszórhatjuk a veteményesben vagy bárhol a kertben. Sokkal jobb így, mintha elégetnénk. Jobb a talajnak, jobb a levegőnek, jobb az embernek...�����
Csákvárról bántalmazásról érkezett bejelentés a rendőrségre 2017. november 21-én este. A kiérkező járőrök megállapították, hogy egy férfi agresszívan viselkedett a feleségével és többször megütötte őt. A rendőrök a sérült nőhöz biztonsági intézkedés keretében mentőt hívtak, majd a 37 éves helyi férfit előállították a Bicskei Rendőrkapitányságra, ahol vele szemben ideiglenes megelőző távoltartás elrendeléséről határoztak - olvasható az FMRFK Kommunikációs Szolgálatának jelentésében.
A Nem vénnek való vidék című 2007-ben készült filmremeket a leírás szerint kritikai ováció kísérte és a "tájalapú western" különös kifejezést is olvastam vele kapcsolatban. Olvasónk tájalapú fotója valójában (a bicskei városvezetők tudtával működő) nagyállomási bányalerakatnál készült. "Környezeti lábnyomok" a szintén megduplázott építményadót fizető bicskei polgárok házaival szemben, azoktól pár méterre - napnyugtakor.
Az M1-es autópálya bicskei szakaszán, a Budapest felé vezető oldalon szerdán és csütörtökön napközben Bicske térségében nagyfelületű burkolatjavítási munkák miatt forgalomkorlátozásokra kell számítani – közölte a Magyar Közút Nonprofit Zrt. kedden az MTI-vel.
A társaság tájékoztatása szerint szerdán reggel héttől este öt óráig a 41-es és a 40-es kilométerszelvények között a haladó- és kapaszkodósávot is lezárják. A forgalom a belső sávon haladhat, óránkénti hatvan kilométeres sebességkorlátozás mellett.
Csütörtökön a 37-es és a 36-os kilométerszelvények között a haladósávot zárják le, a forgalmat a belső sávba terelik, legfeljebb óránként nyolcvan kilométeres sebességgel lehet majd menni.
Tabajdon, az Iskola utcában ellenőriztek a rendőrök 2017. november 20-án este egy helyi lakost, akinek a Bicskei Rendőrkapitányság a körözését rendelte el. A járőrök a férfit elfogták, majd előállították a rendőrkapitányságra. FM RFK
Ezt a magyar művészfilmet, ami számos rangos díjat elnyert, amit Oscar-díjra jelöl Magyarország, szerettem volna moziban megnézni. Tegnap azonban este 10 után megkaptam valakitől, (akivel sokat tudunk testről és lélekről). De akkor már az igazak álmát aludtam, maradt ez a hajnal, hogy e nagyon nehéz filmet itt is megosszam. Ettől, persze, még moziban is megnézzük. Mert az más.
Ezúton bocsátok a Bicskei Szó és kedves Olvasói rendelkezésére egy nekem oly kedves osztályképet, és mivel igen régi a fotó, talán igazi kuriózumnak számíthat.
A képpel Téglás Erzsi néni, egykori tanító nénim emléke előtt kívánok fejet hajtani.
"Bicske, Kőrösi Csoma Sándor utca. Ingatlanadó gépjárműadó az van ami nekem éves szinten közel 100 ezer forint. Mit kapok érte cserébe Bicskétől??? Azt, hogy legalább még egyszer ennyit költsek gépjárművek futómű javíttatására. Köszönöm Bicske".
(Idézet az Fb-ről)
Információnk szerint hamarosan megkezdik egyes utcák murvás burkolatának feljavítását. Hogy ide murvát terveznek vagy szilárd burkolatot, arról még nem találtunk tájékoztatást.
Kutyaovim népszerűségét kihasználva egy adománygyűjtő napot szeretnék szervezni Bicskén, ahol lesz babakutya simogatás, fotózkodás, gyerek és egyben kutyabarát Gabi télapónkkal is találkozhatnak a kilátogatók :)
Bízom benne, hogy egy hatalmas összefogásnak köszönhetően idén sok-sok adományt tudunk majd összegyűjteni, most kivételesen nem a kutyusoknak, hanem a bicskei Baba-Vár Városi Bölcsőde gyerkőcei számára. Tervezett időpont: 2017.december 02. szombat, 10-12 óra között Helyszín: Bicske, Kisfaludy köz Aminek nagyon örülnének a böcsisek: - szaloncukor - mikuláscsomag - kifestőkönyv - műanyag kis állatkák - kemény borítású mesekönyv - játék babakocsi - színes ceruza, filctoll, zsírkréta - fából készült játékok - labda - kültéri-beltéri fényfűzér - puzzle - csillámpor - csillogós papír - ragasztópisztoly Kérlek benneteket, vigyétek hírét ennek a programnak és gyertek el minél többen. Az adományokat, a felajánlásaitokat személyesen juttatom el a böcsiseknek, még az ünnepek előtt. Adományozásra fel!!!:) Tel: 06-20-953-4777 Email: procklamanda@gmail.com
- Sokat olvastam az El Camino-ról az indulás előtt, tele volt nagyon jó és hasznos tanácsokkal. Szerinted például miért kell füldugó? - kérdezi tőlem mosolyogva a Homályban beszélgetve a 29 éves, felcsúti Molnár Péter, aki 29 nap alatt gyalogolta le Szent Jakab 835 km-es útját, az El Camino zarándoklatot.
Molnár Péter Burgos-ban, a katedrális előtt.
- Szintkülönbségek? Vagy úsztatok is? - találgatom tanácstalanul. (Nevet.) - Emberi eredetűnek nem is nevezhető horkolási hangorkánok fordulnak elő például egy 90 fős szálláson, szóval egy ekkora "körletben", ha tényleg aludni szeretnél, kötelező a füldugó. Mert ezek olyan hangok, hogy ufók landolására gyanakszol, mert nem akarod elhinni, hogy ez így ebben a formában emberből kijöhet. (Nevetek.)
Sziráki Tamás Bicskéről, a szép nevű Vass Gloria és Molnár Péter Felcsútról
Megint el fogok menni az El Camino-ra, ez szinte biztos. Mert ez a Camino ez volt, az pedig az lesz. Ez a Camino jó volt és jó lesz az is. Csak másképeen. Sportoló emberként természetesen a fizikai kihívás hatalmas volt számomra. Ez legközelebb változni fog, hiszen sikerült jobban megismernem magamat és határaimat ekkora terhelés alatt. Második utamon sokkal inkább átadom majd magam az utazás örömének. Olvastam egy magyar nő blogján: az első Camino-t én csináltam, a második alkalommal a Camino csinált engem. Nagyon szeretek utazni. Ami pedig a lelki részét illet: 1988-ban születtem.
Édesapánk elhunyt. Nem tudhatom, hogy ezt az utam láthatta vagy nem, érzékelhette vagy nem, de ezt az utat neki ajánlottam, mert hiszem, hogy láthatta és talán minden nap gondoltam rá, ahogy ez az El Camino nélkül is lenni szokott. És persze, édesanyámnak is ajánlottam. Akivel azt is megbeszéltük a 20. nap körül kérdésére, hogyha hazaérek Felcsútra, akkor mit főzzön nekem. Természetesen a diós zserbója jutott eszembe legelőször. Ezt követte a petrezselymes burgonyás körettel tálalt rántott szelet.
Mi egyébként ezen az úton mindent meg tudtunk volna enni. Volt olyan nap, hogy reggeliztem, tízóraiztam, valamint vacsoráztam egyszer ötkor és egyszer nyolckor, de úgy, hogy degeszre ettem magam mind a kétszer, mintha akkor ettem volna először. Ettem, amit értem. Megkövetelte a szervezet a magáét. Néha csak vásároltunk a boltban valami hideget, néha főztünk, magam is főztem, ha rám került a sor. Volt hogy 3 ezer forintnak megfelelő összegért megvacsoráztunk, de úgy, hogy abban öt fogás volt, benne például bolognai, steak, desszert, egy palack ásványvíz, egy üveg bor. Nem fogyóztam, nem volt ilyen célom. A társasággal már volt olyan, hogy na akkor ma ki főzzön. Többször is főztem, sikere volt - penne, paradicsomos szósz, zöldséges hús. És sok csokit ettem.
Volt egy olyan ember, aki egy kulipintyóban élt a puszta közepén 8 éve, pontosabban a Meseta fennsíkon, volt egy kis gyümölcsöse és mindenféle áruja nagy választékban. Kitette becsületkasszára, a zarándok elvehette akár ingyen és adhatott is érte annyit, amennyit akart. A legtöbben nyilván fizettek, többet is a szokásos árnál.
Azt mondtam az első napon, ha ma célba érek, akkor a további 800 km is megoldott. Vagyis az első nap után tudtam, hogy meg fogom csinálni. Hegymenet volt nagyon meredekre, szakadt az eső egész nap, orkán erejű szél fújt, hideg volt és a hegyek felhőkben állottak, az orrunk hegyéig láttunk, úgy haladtunk, hogy nem tudtuk, mikor lesz vége. Úgy véltem, ennél nehezebb nem lehet, ez nem maradhat így végig, ez csak egy kezdeti beavató nagy próba nyitánynak - ezzel erősítettem magam.
Ez később a vízhólyagok, achilles-sérülések és poloskacsípések stb. miatt pontosan így volt. Úgy történt, hogy minden sérülés erősített. Minél jobban visszafogott volna valami, annál inkább biztossá tette legbelül: végigcsinálom.
Nem vagyok vallásos. Nem vagyok templomba járó. De hiszek Istenben és imádkozom is. Soha nem jártam túrázni. Pontosabban Felcsúton és környékén a nagy út előtt megtettem egy 17 kilométeres és két 25 kilométeres túrát. Itthoni első tervem a Gerecse 50 és más ötvenesek valamint nagy álmom a Kinizsi 100.
Ragaszkodtam ahhoz, hogy ezen az úton egyedül menjek. Eredetileg nem akartam senkihez sem igazodni. Ez három hét gyaloglás után megváltozott egy találkozásnak köszönhetően. A 20.napon ugyanis egy 35 éves spanyol, egy 40 éves amerikai és egy 55 éves ír férfi társaságához csatlakoztam, akik szintén ott találkoztak először. Söröztek, a másik asztalnál én is, éppen babráltam a telefonnal, mire azt mondták, hogy gyere ide, ne legyél ott egyedül, ülj át közénk. Totálisan különbözőek voltunk-vagyunk. Mégis nagyon jól kijöttünk. Arra kellett rájönnöm, hogy az El Camino jó emberek gyűjtőhelye. És ha angolul nem beszélnék, akkor nagyon sokat veszítek.
Spanyolországban nincs óraátállítás. Reggel 7 órakor lett világos - szeptemberben. 6 óra 45 perc körül indultam minden reggel, mind a 29 napon. Két óra sötétben, fejlámpával. Spanyolország biztonságos. Láttam 11 éves kislányt, fiatalok közül sok 19 és 20 évest. Az utolsó 60 km-n még egy babakocsit toló párt is láttam. Az útitervem úgy alakítottam, hogyha egy nagyvároson keresztül megyek, akkor délután vagy este legyen időm megnézni, átadni magam a hangulatának. Pamplonát elszúrtam, Pamplonát nem láttam. De majd legközelebb. A látnivalók miatt indultam minden nap ilyen korán. 29 napon a legrövidebb gyaloglásom 19 km volt, a leghosszabb 41 km. Vagyis a napi átlagom 30 km. Óránként 5-6 km-t tettem meg. A korai indulást indokolta, hogy célomba érkezve minimum másfél órát tisztálkodással, fertőtlenítéssel, "rehabilitációval" kellett foglalkoznom a holnapi és a végső cél érdekében. Ha ezen túl voltam, akkor kezdődött például az emlékgyűjtés Leon-ban. Nem tudtam volna elmenni mellette úgy, hogy nem látom a saját szememmel. Elég sokat olvastam az El Camino-ról és ezek az olvasmányélmények még érdeklődőbbé tettek. Tudni akartam, hol járok. Ezért keltem és indultam korán. Valamit valamiért.
Nem hivalkodni akartam ezzel az úttal, összesen kettő képet tettem ki a Facebook-ra, de arra a két képre mégis annyi biztatást és erőt kaptam, hogy belegondolni is jó. Ha most nem kérsz erre a beszélgetésre, én biztosan nem jelentkezem nálad.
És sosem fordult meg a fejemben, hogy mit keresek én itt. Az ír jól énekelt, nagyon jó hangja volt, hallottunk tőle például Sinatra-t. A kérdés a társaságban este az volt, melyik dombról nézzük a naplementét, melyik bort vigyük. A helyiek pedig barátságosak voltak. "Hola!", "Buenos Diaz" ezek voltak a köszönéseik. Bátyámék gyermekei a 10 éves Zsombor és a az 5 éves Lotti. Nagyon szeretem őket. Ők is engem. Dolgoznak az apai ösztönök, készülök én is apa lenni. Lotti ezt csinálta nekem. Ez végig rajtam volt és egészen addig rajtam lesz, míg le nem szakad rólam. (Jobb csuklóján Lotti alkotása, türkizkék gyöngyökből álló gyöngysor piros cérnával összekötve.)
"A Szent Jakab-út, spanyolul Camino de Santiago a világ harmadik legfőbb keresztény zarándokútja, és az egyik Spanyolország egyedülállóan sok, 38 Világörökségi helyszíne közül. Több útvonal is létezik (néhányat említve: francia út, Ezüst út, Északi út, az Angol út, a Jakab út, stb.), valamint egyéni utak is tervezhetők (pl. van, aki a Margitszigetről indul) de mindegyikben közös, hogy az út Santiago de Compostela városába vezet, melynek székesegyházában Idősebb Szent Jakab Apostol földi maradványait őrzik. Az út már a 11. századtól ismert, ma pedig igen népszerűvé vált: nem csak a vallásos emberek, hanem azok is megteszik, akik önmagukat keresik - évente több, mint százezren kelnek útra, köztük közel 1000 magyar. Az igen hosszú út megtétele, önmagunk legyőzése egy életre szóló élmény, mely megváltoztathatja az embert. A rendkívül népszerű író, Paulo Coelho a Zarándoklat című művében számol be az útjáról. A zarándokúthoz nem szükséges térkép: a sárga nyilak, és a kagylók mindenkit útbaigazítanak (ez főleg a legjobban kiépített francia útra igaz). A legnépszerűbb, Saint-Jean-Pied-de-Port-tól menő francia út 780 kilométer hosszú, és a Pireneusokon való átkelés után, négy nagyobb spanyol várost, Pamplonát, Logronot, Burgost, Leónt érinti, mielőtt eléri a célpontot, Santiago de Compostelát, ahonnan sokan még továbbmennek az óceánhoz."
Sziráki Tamás a 835 km-es Szent Jakab útját, az El Caminót teljesítve ünnepelte születésnapját. Köszöntöttem is. Akkor beszéltük meg, hogy eljön hozzám teázni.
A környezetvédői-geológus szaktechnikusi valamint általános mezőgazdasági és élelmiszeripari technikusi végzettséggel rendelkező fiatal a hegyi részeket prímán szolgáló bakancsban, az alföldi vagy dombsági területeket pedig könnyű edzőcipőben járta, mintegy 30 kilogrammos hátizsákkal a vállain. Arra a kérdésre, hogy mint mezőgazdasági szakember tartott-e némi kis határszemlét a nagy hispán Pócalján, a nagy hispán Csicsakban, a nagy hispán Sajgóban valamint a Tóradűlőben - természetesen igennel válaszolt, különösen a legelő nyájakat és gulyákat figyelte.
Tamás - mint mondta -, nem templomjáró, de a hite megvan. Ez a világhírű zarándoklat akkor kezdte érdekelni, amikor Molnár Péter barátjától megtudta, hogy ő mire készül. Péterrel együtt voltak az út elején, aztán elköszöntek, ahogy megbeszélték: mindenki járja a saját útját. Tamás mint mondta, sokat köszönhet Péternek, aki realista. (Ismerem Pétert. Kaptam egyszer egy nagy, használaton kívüli rádiót barátoktól, amit ő hozott el hozzám. Most is ez szól.)
Feltehetőleg mindkettőjük nagy útjában szerepet játszott - anélkül, hogy kimondták volna - édesapáik elvesztésének fájdalma. Zarándoklatuk összefüggött azzal, hogy intelligensen teret adtak a gyászmunkának. Persze, az egykori gyermek szerencsés esetben élete végéig gyászolja az ő szüleit, de ennek a gyógyító idő miatt fejezetei vannak. Tamás erről csak annyit mondott, hogy három éve eltávozott édesapja neve napja, Gellért napja az El Camino-n 10. napján, szeptember 24-én érte. Ismertem apukáját. A bicskei MATÁV telephely vezetője volt a régebbi postahivatal mögött, egy ált. iskolai évfolyamtárs jó barátom első főnöke. Csak jót hallottam tőle Sziráki Gellértről és az egész kollektíváról.
Tamás egy pár napig egy 50 év feletti kétszeresen vese-transzplantált úrral vándorolt. Három naponta rájött, hogy abbahagyja, főleg az elején. Ivanits Móni, Oláh Adri biztatták Bicskéről. Móni kibójázta a google maps-ben, hogy ma Tomi megtettél 30 km-t, holnap ennyit kell menned. És sok baráti biztatás érkezett itthonról.
A holtpont a 13. napon érte, szeptember 27-én. Az mondta, sokáig gyúrt azért, hogy ezt megcsinálja. És nem tudta, mi a pánikroham, de egy hegy tetején nem kapott levegőt. 11 nap hegyvidék után következett 14 nap fennsík 35 fokos forróság (Meseta). Minden reggel hatkor, fél hétkor kel, térképe 34 szakaszra lebontva. Átlagosan 27,5 km-t tett meg egy nap alatt 7 és 17 óra között. Amikor a célfaluba megérkezett, szállást is kellett keresni. Ott zuhany. Sportkrém. Fertőtlenítés. "Nagyon vigyáztam a lábamra" Az apostolok lovára.
"Sok gyümölcsöt, zöldséget ettem és a tonhal konzerv is hozzátartozott a mindennapi étkezéshez bagettel. Mindig este vettem meg a másnapi betevőt és a palackos vizeket. Budaörsi, győri, délvidéki és svédországi magyarokkal is találkoztam. Az alföld monoton, de nyolc nap gyémánt az a gyönyörűség. nem is meredek, nem is lapos, mindenki nyugodt volt, szóval meseszép vidék.
Annak dacára ott megőrizték nyugalmukat és kedvességüket az emberek, hogy a katalán függetlenségi törekvések hatása feltétlenül érezhető volt a helyiek rezdülésein. A szép Astorga városát nagyon megjegyezte magának Tamás és ekkor mondta azt is, hogy kizsigerelte magát. Két sarka, combja és egyik válla készült ki a vadi új hátizsák elromlott pántjától, amit szó nélkül térítettek neki az üzletben, amikor itthon visszavitte. Vállán egy méhecske csípése végezte el az utolsó ecsetvonást. 834 km gyalog, egy nagy meditáció. Átlagosan napi 30 ezer lépés a lépésszámláló szerint.
"Compostella egy turisztikai látványosság, nem sokkal nagyobb Bicskénél. A Szent Jakab katedrális terére egy kapun lehet belépni. Láttam már életemben szép teret, de ennél szebbet soha életemben. Semmi okom nem volt rá, hogy szépnek lássam, mert ennyi lesántult, görnyedt, kifáradt, bőgő embert sem láttam egyezerre soha. Amilyen szerencsém volt, tatarozták a katedrális homlokzatát, de így is szép volt énnekem. Odabenn 25 gyóntatószék. Mindenki gyónt.
A kis könyvembe az első pecsétet magam ütöttem a rajtnál. Az utolsó pecsétre három órát kellett várni a sor miatt. Nevezési díj nem volt, ezért az oklevélért azonban 5 eurót kellett fizetni. Vannak, akik végigböjtölik az utat. Nagy hatással voltak Tamásra azok a vándorok, akik saruban, mint Szent Jakab és vándorbottal keltek útra. De itt mondja el azt is, hogy mennyire nem díjazta azokat, akiket rendszeresen leelőzött, aztán hamarabb megérkeztek az esti célba, ahol hatalmas lakomát csaptak. Ezt úgy tették meg, hogy taxit hívtak.
Végül Tamás ezzel megbékélt, rájuk legyintett: az az ő útjuk, a magánügyük, ez pedig az én utam. Nem kell, hogy hasonlítson és nem is verseny ez. A másik könnyítés, hogy az El Camino Trans megteszi, hogy egyik szállásadó faluból a másikba viszi a csomagod x eurórért. Ez sem szép Szent Jakab útján.
"37 lettem október 6-án. Petivel nagyobb barátok lettünk, mint voltunk. Sokat köszönhetek neki. Kedden értem be, október 17-én. Compostellából 4500 Ft-ból repültem Madridba. Az utam második napján találtam egy botot. Göcsört lett a neve. Azzal gyalogoltam végig több mint 800 kilométert. Rövid is volt, törte is a kezem. Egyszer visszafordultam érte az elhagyott szállásomra a reggeli indulás után, mert otthagytam. A repülőtéren csekkoltam és a távol-keleti munkatárs azt mondta, hogy a bot szállítási díja 35 euró. Ott előtte kettétörtem és beletettem a zsákomba. Így lesz ez akciós, Göcsört."
"Egy darab vízhólyag nem volt a lábamon, amit a jó bakancsnak és a három pár technikai zoknimnak köszönhetek." (E sorok írójának a Kinizsi 100 22,5 órás teljesítése után mindkét talpa egy merő vízhólyag volt.) "A zsákomban nem volt felesleges dolog. Mindenből hármat vittem, ami váltó. Hálózsák. Napi étel. Palackos víz. Egyik lábbeli. Nagyon nagy élmény volt. Sajnálnám, ha nem tettem volna meg. Sok költséggel járt, mint minden hosszabb utazás, de nincs mit sajnálnom".
A rendőrök Bicskén, a József Attila úton ellenőriztek 2017. november 15-én este egy fiatal férfit - írja a police.hu-n az FMRFK Kommunikációs Szolgálatának jelentése. Az intézkedéskor a 22 éves helyi lakos ruházatából alufóliába csomagolt kábítószergyanús anyag került elő, ezért a járőrök a férfit előállították a Bicskei Rendőrkapitányságra. A nyomozók a zöld növényi törmeléket lefoglalták és az ügyben kábítószer birtoklása vétség elkövetésének gyanúja miatt büntetőeljárást indítottak.
Az ügyben írok, mert megszeretnélek kérni, hogy írj egy cikket a Bicske info oldalára. Az új telepről már 2 hónapja nem vitték el a zöld-hulladékot. Ez botrány, hogy mindenkinek kint áll a háza előtt és egyre csak gyűlnek a zsákok
Holnap küldenék fotókat is róla
Persze csak ha nem nagy kérés.
sőt, nagyon köszönöm.
------------
szia jó estét neked is. nekem is feltűnt, engem is foglalkoztat, mert más is szólt már miatta. és most keresek egy linket ide, pillanat:
mert itt volt valami magyarázkodásszerű, hogy leterheltek és lehetnek fennakadások.
------------
Szuper. Akkor holnap küldöm is a képeket délelőtt. Mert nagyon bosszantó
Nálam se elérhető ez az oldal. Ma kellett volna vinniük
De ma újra nem vitték el.
-------------
igen, én is kitettem két zsákkal. és innen azt hiszem mindent a megjelölt időben elvittek, kivéve azt az évet, amikor a veszélyes hulladék elszállítás kimaradt. tényleg a múlthavi is ott van még a telepen?
mert az Aradiban és a Táncsicsban nem láttam régen kinn lévőt, de a mai kipakolást például igen, még örültem is neki, hogy ezt sem kell Bicskének letüdőznie füst formájában. Főleg erre járok, ha a telepen járok, itthonról megyek haza.
------------
Igen itt van a múlt havi is. Már 2 hónapja áll a ház előtt. Nem azért dolgoztam vele, hogy kinn legyen dísznek. Nem tüzeljük el, mert így is minden nap fullasztó füst van és nem ezért fizetem az adókat. Mert ez minden csak nem ZÖLD BICSKE. Ezt a mondatod bele is írhatod.
Legszívesebben összegyűjteném az összes zsákot és elvinném a Rákóczi utcába a polgármester háza elé.
--------------
--------------
Sok az elszállítatlan hulladék a városban. Kifejezetten a zöld elszállításával kapcsolatosan jelentkező problémákra nincs nyilvános magyarázat. Mint levélírónknak is jeleztük, a Zöld Bicske 2017. 11.15-én 22 óra tájban éppen elérhetetlen honlapján türelmet kér - ezt korábban olvastam - és leterheltségével magyarázza a fennakadásokat.
Érkezett már olyan megjegyzés is a bicskeiek blogjához, miszerint az idei évben gyakorlatilag folyamatosan van hulladék a közterületen. Egyik héten műanyag, másik héten papír, aztán pedig a zöld (http://bicske.hu/kiemelt-informaciok/hulladeknaptar). Ez mind hivatalosan. Ezt talán a városnak sem szabadott volna elfogadni, de az illetékes kontrollcsoport, a testület talán észre sem vette. Pedig látványos, főként annak tükrében, hogy a cég nem boldogul a szállítással, így napokig kint vannak a kupacok, zsákok. (a "mocskos multi", ahogyan a külföldi cégeket nevezik bizonyos körökben, egy hétre ütemezte az összes szelektívet és megoldotta az elszállítást). A hulladékkal teli közterületek "jó képet" mutatnak, sőt, igénytelenebbé tehetik az embereket. Mégpedig úgy, hogy nem csak a szállítás reggelén teszik már ki tömegek a hulladékot (mint ahogyan kellene), hanem napokkal, hetekkel korábban, mindegy mikor teszem ki! felkiáltással, aminek az lehet eredménye, hogy a hulladéknaptár szerint havi egy héten is van hulladék az utcákon. Senki nem kritizálta a szolgáltatót, amikor a közelmúltban a viharos szél gurigázott a műanyagos zsákokkal az utcákon, utakon, mert időben nem szállították el. Mi kaptunk róla jelzést több olvasótól. Azért nem jelent itt meg erről semmi, mert a szélről nem tehetnek, a központi utasításokat pedig nem ők hozták.
És ez a szolgáltató - mivel ez is be lett kötve vagyis be lett központosítva - közszolgáltató, vagyis feltehetőleg hatalmi utasításra sok-sok településen fog szolgáltatni feltehetőleg kérdés nélkül, feltehetőleg komoly veszteségeket termelve, komoly szolgáltatási fennakadásokat okozva.
Az elszállításkor minden bizonnyal a forgalmasabb, szembetűnőbb területekkel kezdik.
Ez a poszt olvasói levelünknek köszönhetően - jelzés a városvezetésnek egy létező problémáról. Amit a választottak vagy nem vettek észre vagy nem akarnak észrevenni. Mert arra gondolni sem merek, hogy észrevették és nem léptek.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy édesanyám 2017. nov. 7-én, türelemmel és méltósággal viselt betegség után, életének 76.évében távozott közülünk. Végső nyughelyére 2017. november 24-én, 15 órakor helyezzük a bicskei református temetőben!
�
�
�
�
�
Friss kommentek