Idén egy új kategória, a középosztály tagjai is megmérettethetik magukat a MINIMÁL döntőjében. Izguljuk újra együtt a verseny legizgalmasabb pillanatait! Jolánban a magyarok hite! Igazi világklasszis születhet!

Szirmai Márton filmje lett a közönségdíjas a november 15-16-án zajló, 4. Rákospalotai Rövidfilmszemlén, azaz RÖFI-n.

              Amikor sírva nevetsz...

Ezt a panaszos levelet kaptuk, közölnünk kell, hiszen létfontosságú, de szeretnénk előrebocsátani, hogy a Bicskei Egészségügyi Központ rendkívül leterhelt, mégis minden ott dolgozó igyekszik mindent megtenni a hozzáfordulókért.

Mindezeket olyan ember hangján is rögzíthetjük megerősítésképpen, aki egy közúti baleset (halált okozó ittas gépjárművezetés) következtében vétlen gépjármű vétlen utasaként közel egy éves kórházi ápolás után került haza Bicskére - itthoni felépülését pedig a Bicskei Egészségügyi Központ minden rendű és rangú szakembereinek is köszönheti.       

Ugyanez az ember bocsátja az olvasó levél elé azt is, hogy szerencsére nem túl gyakran, de bizony rendszeresen muszáj fölkeresnie egészségügyi intézményeket Budapesten és Bicskén is, jár a családtagjai után is és ő például kimondja akár azt is, hogy a jó Istenen, családján, barátain kívül az Országos Mentőszolgálatnak valamint a bizonyára sokak által joggal is szidott, de több nyílt, ellátatlan sebből vérző Magyar Egészségügynek köszönheti életét.

Jó. Lehet mondani, hogy ez a dolguk. De attól még lehet rájuk köszönettel gondolni. Végül is mindenki azt gondol, amit akar.  S ha már bicskei egészségügyről van szó, a Gondozási Központ munkáját se feledjük, az ott például terepen, betegek mellett dolgozók lelkiismeretes munkáját. Arról a Gondozási Központról beszélünk, ahol Bicske Csabdin élő polgármestere megszüntette a bentlakásos idős-ellátást.  

Maradjunk annyiban, hogy látott már egyet s mást az egészségügyből ez az ember, s a magyar mentőknek és a magyar egészségügynek jól jönne pár stadion ára... Ámokfutás helyett.    

A délután rendelő háziorvosok Bicskén kezdenek például 3/4 egykor 3/4 hatig vagy még tovább rendelnek. Hivatalosan négyig tart a rendelés idejük. 

Fél háromkor mondjuk behoznak az autópályáról egy ittas vezetőt. Vér és vizelet kell. 

Közben a rendőrségi jkv. stb. - másfél óra.

A három órára előjegyzett beteget fél ötkor hívta be. Sokan hazamentek. Az orvos is nagyon sajnálta, hogy nem  tudta fogadni őket.

Szabad szemmel jól látható, hogy például a labor nagyon leterhelt, nagyon sokat dolgoznak, nincsenek sokan. Tudható, hogy vannak szakrendelések, amiknek nem egy nap kellene egy héten a járás és székhely  betegtömege miatt, hanem legalább kettő napi rendelés. Esetleg három. A bicskei gyermekorvosok igen  leterhelt és felelősségteljes helyzetéről nem is szólva. Arról sem, hogy van ahová egy-két hónap múlva kapunk időpontot. Kapacitáshiány a pénzhiány miatt, mégis a legjobbat hozza ki magából az intézmény, amit a mai körülmények között megengedhet magának - azt hiszem ez lehet a háttérben. Ezért is óriási dolog volt az a Szántó János polgármestersége idején Balogh Gyula igazgató úr vezetésével előkészített pályázati siker, melyről Szántó János életében utolsó, legnehezebb idejében is foglalkozott - mellyel egy csomó dolgot megoldottak. Nem mindent. De amit megcsináltak, arra ma nincs gond. Legalábbis kevesebb. Hogy valami egészen jót is megpendítsen írásunk - lesz talán Bicskén is lehetőség a komputertomográf vizsgálatra. Legyen igaz!

A szakrendelések terheltségének hátteréről kevesen tudják, hogy csak meghatározott számú beteget fogadhatnak a szakrendelőkben a szakorvosok. Tehát adott, hogy mennyi beteget vizsgálhatnak meg naponta. Ennél többet csakis ingyen láthatnak el, az eleve kevés pénzért dolgozók, akik a saját szabadidejükben kellene szakmai szabályt szegve több beteget ellássanak a megengedettnél. Ez a szakorvosi "tachográf", mert hasonló, mint a TIR-ben maximált napi kilométer vagy közlekedési időszak.     

Ez a háziorvosokra nem vonatkozik. Nekik január egytől december harmincadikáig mindenkit el kell látni. Képzelhetjük, mennyi szálon, mennyi kórtörténet plusz emberi sors szálai futnak össze az orvosoknál.  

Nem lehetett diabetológiai szakrendelés Bicskén. El kellett utaznia az összes cukorbetegnek a megyeszékhelyre igazolásért vagy gyógyszeres javaslatért. 

Számolva azzal a makacs ténnyel, hogy a lakosság 7-8 százaléka cukros, ami a felnőtt lakosság 15 százaléka - ez 700-800 bicskeit érintett - a Bicskei Egészségügyi Központ igazgatója magánrendelő formájában hozta be Bicskére a diabetológus szakorvosi rendelést. Mindezt úgy, hogy nem kérnek érte pénzt a betegtől, hanem a többi bicskei rendelő termeli meg az árát. Ezért és így két hónap a várakozási idő. 

De sorolhatók lennének holnap reggeltől estig a folyamatosan megoldást igénylő "feladványok" a Bicskei Egészségügyi Központ és minden magyar közegészségügyi intézmény életéből - amik például oda is vezetnek, hogy az orvosok, nővérek és más egészségügyi szakemberek már nem akarnak harcolni, küzdeni és vagy fiatalon, vagy ötven-hatvan éves korukban elindulnak innen tudáskincsükkel. A jobb anyagi és lelki megbecsülést keresve, azt mondva: harcoltunk eleget. (Ez azért durvább és nagyobb odafigyelést igénylő terület lenne, mint a focika, nem? - A szerk.) 

 Visszatérve eredeti témánkra, a leterheltségre: a lelkét kiteheti az orvos, akkor sem lesz mindenki elégedett. Csak kevesen. Ez teljesen hiábavaló harc ami miatt előbb vagy utóbb kialakulhat még ennél rosszabb állapot is.  Ez a hiábavalóság vezet oda, hogy igaz amit a beteg az alábbi levelében ír.  De ha bajban vagyunk - márpedig bajban vagyunk, ha szükség van, márpedig szükség van -, fordulhatnánk egymás felé több türelemmel és megértéssel. 

Valami legalább tényleg jobban teljesítene.      

I.A.        

Az olvasói levél: 

"Szeretnék név nélkül a fenti problémával foglalkozni. Kisgyerekes család vagyunk: bölcsi, ovi, iskola. A közösségben is (gondolom a többi szülő is hasonló problémával küzd) kisebb-nagyobb betegségek, + télen eleve megfázás, arcüreggyulladás, stb. Ezenkívül mi felnőttek is megbetegszünk. Irány az orvos: gyerek, felnőtt; onnan beutalóval vagy a nélkül a szakrendelések. Ahova mi járunk a rendelési idő vagy 8-kor, vagy délután 13-kor kezdődik. a sorszám már a 15-nél tart, eltellik 1/2, vagy 3/4 óra a rendelési időből, de az orvos még nem érkezett meg. Nekem még nem sikerült úgy akár felnőtt, akár gyerek rendelésre menni, hogy időben elkezdődött volna.(Minket szülőket a munkahelyünkön a feletteseink már megszóltak volna ezért). Menjünk tovább a szakrendelésekre: ha a fül-orr-gégészetre kell menni, előtte ablaknál jelentkezni: percekig tart "civakodni" a kartonozónál, hogy SÜRGŐS az eset: arcüreg-fül-torokgyulladás, nem 2 hét múlva akarok menni. Bőrgyógyászat, orthopedia nincs minden nap, oda 3-5 hét az előjegyzés. Volt, hogy a rendelés végén "belógtam" az orvoshoz, aki percekig veszekedett velem az előjegyzés hiánya miatt, közbe nem várt kinn senki rá az előtérben. Természetesen ellátott, de hamarabb végzett velem, mint amennyi ideig vitatkozott velem. Ez a megoldás 2013- ban egy kisvárosban? Sokkal jobb volt, amikor nem volt előjegyzés, kénytelen volt az orvos a rendelés elejétől a végéig ott lenni, és érkezési sorszám alapján bejutni."

Képek a régi Bicskéről - a nem is olyan távoli időkből... Az első képen a kenyérgyári tábla mögött egy cégtábla a kenyér mellé: hús és hentesárú.  A hajdani pártház előtt egyébként szokott ma is ekkora tömeg lenni.... Az "eurós bolt" miatt... Ahol minden cent számít :)  De így is jó: minden szent számít. Egyébként a fotók a Nagy Károly Városi Könyvtár kiváló helytörténeti gyűjteményének részei. 

Jó napot kívánok!

(...) Anikó vagyok és mostanság olvastam Önöknél egy fiatal pár és egy hónapos kisbabájuk segítségre szorul!
Úgy olvastam hogy a kisbabának ruhákra lenne szüksége ebben tudnék segíteni nekik ha még aktuális a dolog és ha kapok egy elérhetőséget vagy címet hogy hova vigyem vagy küldjem a ruhákat a picinek.

Üdvözlettel. (...) Anikó

Kedves Anikó!

Nagyon szépen köszönöm a rászoruló család nevében is. Időközben hazaköltöztek albérletükből az apa szüleihez. (Cím és telefonszám.) 

Ha bármiben segíthetem, kérem, keressen levélben vagy telefonon.

Üdvözlettel, (...) Antal 
(telefonszám) 

A Ténytár már korábban írt arról, hogy a takarékszövetkezetek államosítása a trafikmutyinál is komolyabb ügy lehet, amely sok milliárdos tőkét és több százezer tulajdonost érinthet. Bár a takarékszövetkezeti szféra élesen tiltakozott az átalakítás ellen, az végül - a dohánykereskedelem államosításához képest - viszonylag simán átment.

Ebben a téma összetettségén kívül az is közrejátszott, hogy az integrációs rendszerből való kimaradás súlyos kockázatokkal járt volna a takarékszövetkezetek és szövetkezeti hitelintézetek tekintetében. A korábbi, amúgy is durva centralizáció után most eljött a színvallás ideje: az integrációt kiteljesítő új törvénycsomag a tulajdon formális elvonása nélkül teszi illuzórikussá a takarékszövetkezeti tagok tulajdonosi önállóságát azzal, hogy az integrációs szervezet szinte minden fontos kérdésben dönthet.

Az előzmények: az államosítás és annak menete

Ahogyan már korábban írtuk, az új rendszerben az egyes takarékszövetkezeteknek szinte semmilyen fontos kérdésbe nincs beleszólásuk. Az integrációs törvény gyakorlatilag kizárja az új rendszer tagjait szinte minden stratégia döntésből, és a Postabank tőkeemelése miatt még kisebbségbe is kerültek a korábbi tagok (a Postabank, és így rajta keresztül az állam 51 százalékos részesedéssel rendelkezik). Ráadásul a takarékszövetkezeteknek nem volt választásuk: aki nem csatlakozott az állami irányításhoz, az kizárta magát a rendszerből, és rövid időn belül csődbe mehet.

A szövetkezetek élére mostantól az állam nevezhet ki vezetőket, így könnyen bármelyik szövetkezet szoros állami felügyelet alá kerülhet, és az ott lévő pénzeket is olyan célokra használhatják fel, amely a kormány érdekei mentén húzódik meg.

És ez csak a kezdet...

A nemrég megalkotott és november 1-el között hatályba lépett törvényt máris módosítani akarja a kormánytöbbség. A változtatás elvileg azzal függ össze, hogy a számtalanszor módosított hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt egy új jogszabállyal váltanák fel. Ez tartalmazna részletes szabályokat - a szövetkezeti jellegükre figyelemmel - ezekre a szervezetekre nézve. Így valóban szükségessé válhat a törvény kiegészítése.

Azonban felmerül a kérdés, hogy ez a szándék miért nem volt világos már a törvény nyári (július 5-ei) elfogadásakor, miért kell most, gyakorlatilag a hatályba lépés pillanatában módosítani a jogszabályt.

Centralizáció!

A kérdés megválaszolásához elég, ha a módosítás valódi okát nézzük. Ez pedig nem más, mint a rendszer további centralizációja.

Az új szabályok szerint ugyanis a takarékszövetkezet biztonságos működése érdekében az Integrációs Szervezet akár a tagok szavazati jogát is felfüggesztheti egy évre. Ezzel gyakorlatilag a tagok tulajdonjogának formális elvonása nélkül a legfontosabb tulajdonosi jogosítványuktól fosztja meg őket: attól, hogy tulajdonosi jogaikkal élve szabadon dönthessenek a szövetkezet ügyeiben.

Einstand?

Egyes blogok már einstandot emlegetnek, s ez nem is túlzás. A valódi einstandon azonban már rég túl vagyunk: az új, integrációs szervezet kialakításával már államosították ezt a szektort. Ezek a szabályok csak a most kialakított, egységes rendszer konzekvenciájának tekinthetők. Amennyiben ugyanis a szervezet integrált egységként akar működni, akkor a szövetkezeti tagok autonómiáját szükségszerűen korlátozni kell. Márpedig a cél egyértelműen egy egységesen működő hitelintézeti rendszer kialakítása volt.

Kolhozosítás?

Ezt a lépést sokan a Kádár-korszak mezőgazdasági szövetkezeti rendszerének kialakításával, az ún. kolhozosítással állítják párhuzamba. Ennek van ugyan némi alapja, de azért a két átalakítás jelentősen eltér egymástól.

A közös vonás mindkét rendszerben, hogy formálisan nem vonta el az egyének tulajdonjogát, azonban a döntési szabadságukat erősen korlátozta. A kolhozosítás nyomán a szövetkezetbe bevitt földből képezett tulajdoni hányad továbbra is a tag tulajdonában maradt, azonban a tulajdonosi döntéseket immáron a szövetkezet hozta. Ebben a rendszerben az integrációs szervezet hozza meg a legfontosabb döntéseket. Annak a biztosítékaként, hogy a tagok az egységes fellépést, illetve a biztonságos működést ne veszélyeztethessék azt rögzíti a törvényjavaslat, hogy az integrációs szervezet akár fel is függesztheti a "renitens" tagok szavazati jogát. Így lényegében itt is elvonják a legfontosabb tulajdonosi jogot - a tulajdon formális elvétele nélkül.

Valódi szövetkezet?

Eléggé korlátozott módon. A szövetkezeti együttműködésnek ugyanis az az alapja, hogy a tagok önszerveződésére épít. Ennek a rendszernek láthatóan nem ez a célja, hanem egy egységes, államilag irányított szervezet létrehozása. Az egyetlen, jelentős szépséghibát "mindössze" az jelenti, hogy ezt magánszemélyek tőkéjéből éri el a kormányzat.

Forrás: Ténytár 

Mindez mellékszál. Ültem tegnap Bicske alsó "B" peronján a padon. (Az "A" peron a falu felőli.) Vonatra vártam, a 10-esel mentem a Délibe. A temetőnél fehér bottal közeledett egy huszonéves vak lány. Sosem láttam még őt. Bement a Jókaiba. Onnan kifordult. Tanácstalanul a sínek felé jött.  Kocogtatta a nagy almafás udvarú ház kerítéslábazatát botjával. Ment volna a dzsindzsába. De érzékelte. Nem jó irány.  Visszament a temetőhöz. Megint fordult és visszajött. Mi legalább tízen álltunk a B peronon. Szerintem mindenki figyelte a lány mozgását az elejétől. Csak és kizárólag azért nem indultam át segíteni sínválasztó szalagkorlát fölött vagy alatt, mert a Szegény anyám, ha látnám című műben azt olvastam Tomitól: szeretik a vakok, ha békén hagyják őket, hadd járják saját útjukat. Majd ő kérnek segítséget, ha kell nekik. Már arra is gondoltam, hogy ez valami teszt akar lenni, a bicskei helyi erők segítőkészségét mérik.  Aztán szerencsére egy peron széle közelében, a híd alatt álló hölgy átkiabált és azt kérdezte a lánytól, hová szeretne eljutni? Ő először azt mondta, hogy a telepre, aztán azt, hogy nem-nem oda és nem tudja, mondd-e valamit a hölgynek az, hogy ahol a lépcső vezet le.

- Lépcsők itt vannak. A hídra szeretne felmenni? Vagy vonattal Tatabánya felé? Mert most ment el. 

- Igen, a hídra. 

Lány elindul, a hölgy szpíkerként irányítja, mögötte utaskoszorú.

- Jobbra, jobbra, mert a sínek felé megy.

A lány elindul véletlen balra.

- Jobbra, jobbra - kiáltanak szinte többen.

Beirányítják a lépcsőfeljáróhoz. Aztán föl a lépcsőre. Ott ő már boldogul. Onnan visszaszól a negyedik fokról.

- Az Arany János utcába megyek, eszembe jutott.

- De akkor nem kell fölmenni - mondják többen.

- De, de, föl kell mennem - mondja a lány tengermély meggyőződéssel.

Ezen az oldalon a megértés hangjai: biztosan könnyebben megtalálja. Jobban ismeri a járást erről a feléről. Az Arany innen a második balra. Tényleg.

Tapintható volt ott a peronon az aggódás, a szolidaritás, a szeretet, az emberség egy másik oldalon, számunkra tökéletesen ismeretlen világban élő lény felé. Örültem, hogy éppen ott lehettem.

Különben - micsoda véletlen - éppen a Szemklinikára utaztam jó sógorom szemműtétje miatt. A Corvinnál az aluljárónál láttam egy nyilat, ami egy vakvezetőről tájékoztatta a látókat: a csökkent látásúak így juthatnak el önállóan a Szemklinikára. Ez a napom valahogy a szemünk világáról szólt. Én a József körútról, a Pál utcai bejárón közelítettem meg az intézményt kezemben közelben meggyes-mákos rétesekkel, mely Pál utcáról szintén a szememnek köszönhetek igen klasszikus infókat. Sógor beavatkozásra váró szeme fölé jelet rajzolt az asszisztens. Össze ne tévesszék. Nehogy a jót műtsék, véletlenül se.

Vár az otthon. Meg az erdő és a Grund. Nem lesz semmi baj, Csabi.        

ia             

Se jobbról, se balról csak civilként szóljatok hozzá!
Hetek óta bosszant, hogy elkezdtek bombázni politikai hirdetésekkel. Megkezdődött! A gyerekem viccoldal lájkja, másnapra egy politikai párttá változott. NEM AKAROM.
4 szavazata lesz a családnak! Kinek adjuk?
Annak:
- Aki szereti a gyerekeket! Nem akarja, hogy a mindennapi testnevelés miatt reggel 6-tól, este hatig távol legyen a gyerek az otthonától. A mozogni szerető gyerek is utálja, hogy 4-től, 6-ig fér be a tornaterembe. A szomszéd városból nem tud hazajönni. Aki csökkenti a tanórák számát, és a napi maximális tanórákat 6 órában szabja meg.. Aki csökkenti a tananyagot. Minek kell tudni 30 határozót 8.-dik osztályban? Aki a természettudományos tárgyak oktatását laborhoz köti! Amit kipróbál, azt tudni fogja és felkelti az érdeklődését. Az ének és rajz ne elméleti oktatás legyen. A tesit ne mérjék, de a külön sportnak értéke legyen. A GYEREK LEGYEN BOLDOG!
- Aki utat épít, kerékpárutat, és az országot padka mentesíti és a közlekedést akadálymentessé teszi. A lépcsőkkel is komoly problémáim vannak. Aki megregulázza a MÁV-ot, hogy a menetrend nem dísznek van. (Most ne csak a kerekesszékre gondoljatok, hanem arra, hogyan küzditek le a hivatalok 8 lépcsőfokát babakocsival. Az öreg nénire, aki a 15 cm-s padkánál azt próbálgatja, hogy melyik lábával lépjen le, hogy ne essen el a zebránál.)
- Aki rendbe teszi az egészségügyet, hogy ne egy hónapot várjak a szemvizsgálatra. A másik a diabetikusra fél évet vár! Mi ez? Legyen elég orvos és rendelő. Nekem csak jó orvosaim vannak és kedves nővérkéim. Rossz helyre nem megyek. Jártam már úgy, hogy közölték velem vigyem innen ezt a gyereket. (Aki tudja a sztorit, csitt!) Az orvosok agyonterheltek. Kijön a műtőből hajnalban, ahol aratott a halál. Aztán mocira ül, hogy a másik rendelésen 30 km-rel odébb 8-ra ott legyen. Ugye hogy nem lehet ép ésszel végigcsinálni?
- Annak aki változtatni tud a kereskedelmi adók felfogásán. A gyerekeim mindig szólnak, hogy melyik műsor nem nekem való. Főműsoridőben nem ökológiai tanulmányokat kéne folytatni egy adott faj tényleges szaporodási kapcsolatban álló egyedeinek összességéről. (A budapesti populációról beszélek.) Mondjuk lehetne helyette fizikai-kémiai kísérlet. Ha 150 egyetemista halálra neveti magát a fizika profon, talán egy ország is megtehetné. A kislányok garantáltan nem a fejletlen cicijüket mutogatnák a facebook-on, hanem kémcsövekkel fotózkodnának és nem a neten akarnának szaporodási közösségeket létrehozni.

Iskolánk, a Fejér Megyei Vajda János Gimnázium és Szakközépiskola a Europe Direct „4 FOR EUROPE” versenyén az országos döntőbe, a legjobb 10 csapat közé került. A végső megmérettetésre egy ír nemzeti nappal készülünk, és mi úgy döntöttünk, megosztjuk Veletek ezt az eseményt egy rendhagyó nyílt nap keretében. Kérünk Benneteket, hogy tiszteljétek meg rendezvényünket jelenlétetekkel, és osztozzatok örömünkben!

„VERSENYEZZ VELÜNK!”- RENDHAGYÓ NYÍLT NAP
ÍR NEMZETI NAP ÉS VETÉLKEDŐ A VAJDÁBAN

Időpont: 2013. november 28., 10:00–14:00.
Helyszín: Fejér Megyei Vajda János Gimnázium és Szakközépiskola,
2060 Bicske, Kossuth tér 3.
Nevezés: a Bicske környéki általános iskolák 7–8. osztályos diákjai 4 fős csapatokkal az alábbi linken jelentkezhetnek:
https://docs.google.com/forms/d/1l3VBnr_GtMp-PnbeHta1ygrNHDVr-yDie0QnE42khJs/viewform
Egy kísérő (lehet tanár vagy szülő is) több csapatot is indíthat, és természetesen egy osztályból is indulhat több csapat.
Nevezési díj: nincs.
Nevezési határidő: 2013. november 25.
A vetélkedő menete:
1. Szeretnénk kérni, hogy a csapatok Írországgal kapcsolatos névvel regisztráljanak, hiszen a legötletesebb nevet 5 pluszponttal jutalmazzuk.
2. A csapatok versenyregisztrációja érkezési sorrendben történik, ezért szeretnénk, ha már 9:30–9:45 között megérkeznétek.
3. Szeretnénk, ha a csapattagok mindegyike legalább egy zöld ruhadarabot viselne (pl. kesztyű, sál, felső, sapka).
4. A zöld ruha nélküli csapattag 1 pont levonását jelenti, a legalább 2 zöld ruhát viselő csapattag plusz 1 pontot jelent.
5. Ha hoztok magatokkal bármilyen tárgyat, amely Írországra utal (zászló, kobold stb.), akkor minden tárgy után pluszpont jár (maximum 4).
6. A vetélkedő semmilyen előzetes felkészülést nem igényel, minden információt tőlünk kaptok meg, miközben megismerkedtek iskolánk tanáraival, diákjaival, termeivel, ahogy mi is Veletek.

Mire számíthattok?
- Játékos vetélkedőre, rengeteg érdekes feladattal, információszerzéssel Írországról,
- Hurling-bemutatóra,
- ír táncházra,
- Szent Patrik-napi felvonulásra
- és rengeteg meglepetésre, amellyel szeretnénk emlékezetessé tenni ezt a napot.

Díjazás:
Az első helyezett díja egy extra ír formatorta a bicskei Édeskuckóból, de senki sem megy haza üres kézzel!

VÁRUNK SZERETETTEL!

"Kedves ismerőseim! Ma voltak nálam hívatlan emberek és elvitték értékeim! Vigyázzatok és ha van puskátok, használjátok! (...)" - tette közzé dühében, elkeseredettségében a sodrából méltán kihozott sértett, aki különben igen rendes, jó humorú ember. 

'Kertváros, Török Bálint utca. Napközben, az ajtót felfeszítve bejöttek a lakásomba. Készpénz, ékszer, digitális fényképezőgép - ezeket vitték. Szőrnyű érzés, hogy idegenek matatnak a saját értékeid között, a saját otthonodban.

Ki tudja visszajönnek-e? Eltűntek a pótkulcsok, még az este zárbetétet cseréltem. Az a baj, ha nem vagy otthon, nem tudod megvédeni értékeid, ha pedig otthon vagy, talán az életed is veszélyben van. Félelmetes!"

A rendőrségtől ezekben a percekben kértünk tájékoztatást. Szívből kívánjuk az eredményes nyomozati munkát, a maradéktalan felderítést ebben a bűnesetben is.       

"Köszönöm, hogy megírod. Figyeljünk egymásra. Álljunk egymás mellé. Zárjunk össze. Talán könnyebben elkapjuk-elkapják a grabancukat és nem lesz merszük itt dolgos emberek otthonaiba randalírozni" - zárta a betörés sértettje.  

 I.A. 

Szombaton zajlott Budapesten a Palota Kupa elnevezésű verseny ami a Nyílt Kempo Magyar Kupa III. fordulója volt. Versenyzőink szép eredményekkel tétek haza. Részletes beszámolónkat most Farkas Gabriella tollából olvashatja az érdeklődő közönség. A teljesség kedvéért éremtáblázatot és képeket is csatolunk az íráshoz. Jó szórakozást!

Orbán Ágnes

2013. november 16-án reggel fél 9-kor indultunk el Budapestre a Palota Kupára, hét versenyző és Piros Béla sempai. Mikor odaértünk a verseny helyszínére mindenki izgatottan szállt ki az autókból, latolgattuk az esélyeinket. A mérlegelésre való várakozás alatt próbáltuk felmérni, ki lehet az ellenfelünk. Én különösen izgultam, hiszen első alkalommal indultam küzdelmi számban is. Sajnos a verseny majdnem két órás késéssel indult. A várakozás ilyenkor a lehető legrosszabb. Aztán végre elindult a verseny, mint általában most is formagyakorlattal kezdtünk. Mire a tatamira szólítottak, már nagyon-nagyon feszült volt mindenki, azonban a maximumot hoztuk ki magunkból. (Ez a későbbi eredmény hirdetés alkalmával be is bizonyosodott.) A formagyakorlatok után az önvédelem következett.
Aztán egy kis szünet volt a versenyben, capuera bemutatót láthattunk, majd a támogatók által felajánlott ajándékokat sorsoltak ki a résztvevők között. A csapatból többen nyertünk, én például két mozijegyet.
Elkezdődtek a küzdelmi számok, melyek alatt egymást támogatva, szurkolva kísértük a versenyzőket pástról pástra.
Tuska Évi nagyon szépen küzdött chikare-ban, éppen ez idő alatt elkezdték a formagyakorlatok eredményeinek kihirdetését, és mire Évi végzett már csak azt láttuk, hogy a lányok Eszti, Anna, Kata, érmekkel a nyakukban ücsörögnek.
Aztán jött a nagy meglepetés Évit szólították érem osztáshoz, ő épp a folyosón beszélgetett, kiszaladtam szólni neki, és ekkor bemondták az én nevemet is. Együtt szaladtunk átvenni az érmeinket a formagyakorlatért. Nagyon örültünk neki. Nekem ez volt az első érmem amit versenyen szereztem, és őszintén szólva nem számítottam rá.
Béla és Patrik sempai bíróként álltak helyt a versenyen. Patriknál előfordult, hogy épp bíráskodott, amikor bemondták a nevét, hogy készüljön fel a következő küzdelemre így nekik igazán mozgalmas volt a nap. Patrik, mint mindig, fölényes győzelmeket aratott.
Négy óra körül megint szinte egyszerre kerültek a versenyzőink a pástra. Volt, hogy két páston versenyzett a csapat, de igyekeztünk mindenki mellett ott lenni. Aztán eljött amitől tartottam, a földharc. Egész nap próbálkoztunk kideríteni ki lesz az ellenfelünk, (ami persze nem sikerült), akkor tudtuk, meg amikor szólítottak, hogy nekem az Évivel, a csapattársammal kell küzdenem. Nagyon igyekeztem, de a papírforma érvényesült és Évi ügyesebb volt. Ez jó kis motivációt adott, hogy ezentúl edzéseken jobban igyekezzek, és talán a következő versenyen revansot vehetek.
Hat óra körül kiosztották az érmeket, nagyon jól szerepelt a csapat, hiszen amilyen versenyszámban indultunk, mindenki dobogós helyet ért el. Összességében hosszú, nehéz, de fantasztikusan jó nap volt.
Nagyon hálás vagyok, Mesteremnek Metzger Antinak, hogy bízott bennem és benevezett földharcban versenyszámban is. Magamtól nem mertem volna indulni küzdelemben, de így a verseny után két ezüstéremmel a nyakamban azt érzem, nagyon is megérte.

Farkas Gabriella

           Részletek....

Örömmel adjuk hírül, hogy a Pató és Südi családnak köszönhetően igen jól sikerült Sallai László úrért történő bicskei összefogást az Újbarok SE jó akaratú megmozdulása követi. Az alábbiakban az egyesület elnökének levelét közöljük. Hajrá Újbarok! - teszi hozzá az emberséget, jó szándékot mindig teljes szívvel szolgáló Bicskei Szó. 

"Tisztelt Sportbarátok!

Újbarok SE csapata árverést hirdet Sallai László gyógykezelésének megsegítésére.(http://bicske.blog.hu/2013/09/12/fogjunk_ossze_a_nehez_helyzetbe_kerult_bicskei_csaladert.). Az árverésre kínált tárgyak egy Ferencvárosi Torna Club és egy Újpest Football Club által felajánlott futballmez a jelenlegi és egykori labdarúgók aláírásával. A sportszereken többek közt megtalálható Böde, Józsi, Hollmann, Somália, Lipcsei, Dzurják, Kuntics, Bánki illetve Balajcza, Kabát, Vasziljevics, Mészöly Géza, Tamási, Víg autogramja. Licitálni november 30. éjfélig lehet az Újbarok SE Facebook oldalán. Kikiáltási ár mezenként 10-10 ezer forint. Az árverésből befolyt teljes összeget az egyesület Sallai Lászlónak ajánlja fel.
Kérünk minden fociszerető, segítőkész embert, hogy legalább egy megosztással járuljon hozzá akciónkhoz, hogy minél több emberhez eljusson árverésünk híre.

Sportbaráti köszönettel:

Horváth Attila
Újbarok SE"

Korosztályában a bicskei Szabó Florentina ért el második helyezést a Futapest Terepfutás Bicske versenyen. A rendezvény versenyközpontja  hagyományosan a Menekülteket Befogadó Állomás, Bicske. A menekülttábor mellől induló terepfutóversenyen huszonhat bicskei versenyző állt starthoz, de természetesen a menekülttábor lakói is startoltak Bicske nemzetközi versenyén. A hosszú táv 10,3, a rövid táv 4 km volt erdőn-mezőn - 160 méteres szintkülönbséggel. Az ovis korosztály 200 méteres távon bizonyíthatott.  Íme, az eredmények.  

"VII. Futapest - Bicske terepfutás
Nagyszerű futóidőben minden eddiginél többen, kereken 150-en teljesítették az immáron hetedik alkalommal megrendezett Futapest-Bicske terepfutás 10,3 és 4,1 km-es versenytávjait.
Külön öröm, hogy közöttük 26 bicskei futó is volt.

A verseny megrendezését az Európai Menekültügyi Alap támogatta.

A célban banán, mazsola, keksz, meleg tea várta a résztvevőket.
A legjobbak 10 kategóriában 30 érmet, valamint a bicskei Form-Art kerámia műhely dísztárgyait kapták, de a sorsoláson is sok ajándék talált gazdára.

10 km-en Petsuk Zoltán hosszú távú triatlon korosztályos Európa-bajnok győzött Varga József és Takács Dávid előtt, a hölgyeknél a  hosszú távú triatlon Európa-bajnoki bronzérmes Zelinka Gabriella győzött Hargitai
Henrietta és Szerző Tünde előtt.
4 km-en Somogyi Károly, Gerlei Máté, Takács Ádám, illetve Jancskár Ildikó, Molnár Anikó és Takács Gabriella
állhattak fel a dobogóra.

Külön említést érdemel a budapesti Triatlon Villám csapata, akik a 14 év alatti fiúknál az összes érmet elvitték.
A bicskeiek között Szabó Florentina érte el a legjobb eredményt, aki korosztályában
második lett, míg a menekültek között Ballo Chaka volt a leggyorsabb.
A részletes eredménylista és a fényképek fent vannak a Futapest honlapján: http://futapest.hu/kiirasok.htm"

Itt 189 fotó tekinthető meg, számos bicskei arcot lehet felfedezni a versenyzők között. 

Bourgla Marcell általános iskolai tanuló barátom a mai napon egy egészséges kisfiú nagybácsikája lett. Nem mellesleg kedves barátaim, Bourgláné Dienes Ottilia és Ossamah Bourgla nagyszülők lettek, ahogyan Bóza Ildikó is a boldog nagyik klubjába lépett. Közismerten a világ legszebb nagynéni karával rendelkező kisbaba  (finoman szólva is) világszép nénikéi Andorfiné Dienes Natália, Bóza Barbara, Bourgla Fatima, Bourgla Leila, Bourgla Amira!

Úgy tudjuk, hogy az e tekintetben is rendkívül szerencsés új földlakó már életének első napján tehetséget mutat a tenisz, a futball és horgászat sportokhoz (valamint jó diagnoszta is) és bár jómagam még nem is láthattam őt, már én is azon gondolkodom - vajon Marcell nagybácsira vagy Ossamah nagypapára hasonlít-e jobban az arca.

Egy valami biztos: szívből, szeretettel gratulálok az apaság és anyaság első napján Bóza Gábor és Bóza-Bourgla Yousra első gyermekes bicskei házaspárnak, akikre valójában leges legjobban hasonlít a ma született ígéret.  

A szülők esküvőjén a nagyot nevető násznéppel együtt saját szememmel láthattam 2011 nyarán, amint a Batthyány kastély parkjának tisztása fölött, a grófi pipázónál igen alacsonyan elszárnyalt fölöttünk a gólyamadár - itt van a fülemben szárnyainak tompa suhogása - ezzel aztán egyértelmű, ellentmondást nem tűrő célzást téve a csupa erő, egészség, kedvesség Bóza-Bourgla Botond megérkezésére, aki miatt az alábbi fényképen jól láthatóan felnéztünk az úton lévő gólyára, akinek csőrében volt egy szívbelsős megapix fényképező és a kistószegi fészekről átküldte nekünk e madármegfigyelő csoportképet 

"Ha Isten velünk, ki ellenünk?"                                                                                                IzingAntal

Harminckilenc éves, több képesítéssel rendelkező munkanélküli bicskeivel beszélgetek.

Augusztus óta munkanélküli. Az ellátásból már kikopott. Dögölj éhen kategóriába pakolta a rendszer. Korábbi munkahelyéről azért küldték el, mert elérte ikszedik, talán ötödik ottani évét, ami után már nem egy havi, hanem két havi bér járt volna neki végkielégítésként.... Micsoda rizikó... Micsoda kockázat...

Kis bérünkért "szarrá hajtottak bennünket", egy vezető úgy beszélt velünk, ahogy éppen ébredt.

Azóta sem sikerült munkát találnia. Mint mondta, itt a munkaerő piacon, ahol munkavállalók részéről túlkínálat van: 

- ha valaki pályakezdő, az a baj,

- ha valakinek még nincs gyereke, tehát még lehet, akkor az a baj,

- ha már van egy-két kis gyereke, az a baj,

- ha már nagy gyereke van, az a baj, hogy öreg.

Droid kell ide - mondja keserű mosollyal. A negyedik osztályú droid, mely nem önálló, tehát nem lehet baj vele.

"Negyedik fokozatba ugyanis olyan droidok tartoznak, melyeknek sokszor komplex feladatokat kell, hogy ellássanak, azonban ezek olyan természetűek, amelyek esetén a teljes önállóság inkább hátrányt, mint előnyt jelentene a tulajdonosra. Tipikusan a roham- és őrdroidok intelligenciafokozata. Egy erős és agresszív harci droid fellázadása (de éles harc közben akár a parancsok végre nem hajtása is) óriási kockázatot jelent, ezért a tulajdonosok és gyártók inkább elfogadják a korlátozottabb hatékonyságot, mintsem hogy megbíznának egy gép önálló feladatkiértékelésében."

  Millió munkahely, mi?! Mint a millió-millió rózsaszál.... Vállukon szerszámmal és nejlonszatyorjukkal komótosan ballagó közmunkások a nagy magyar millió új munkahely jelképe láthatósági mellényben, akikkel semmi baj, hiszen még nagyobb szegénységben élő családok tagjai, akikkel eljátszatják ezt a színházat. Ez lett a nagy munkahelyteremtésből abban az országban, ahol már nem munkahelyteremtés működik, hanem menekülő cégek, tőkemenekítés, menekülő magyar állampolgárok. És a közmunkások létszáma a statisztika kedvéért tovább növekszik.

Kevés olyan család van Bicskén, ahol még férj és feleség ne beszélt volna arról, hogy el kellene innen húzni a retekbe, de legalább a gyerekeket fölkészíteni erre, de míg van bennünk annyi erő, hogy idős korunkat ne a szétlopott nyugdíjpénztárakra vagy ún. biztosítókra bízzuk - menjünk, hogy legyen már némi tartalékunk. Mert szarrá hajtanak  bennünket ott, külföldön  is, de legalább nem havi 60-80 ezerrel ft-nak megfelelővel szúrják ki a szemünket - nesze bameg fizessél belőle havi 12-20 ezer forintos földgázszámlát, ami gázon, ha fölteszed a tejet forralni nagy-lángon, hamarabb megsavanyodik mint felforrna. Rezsicsökkentő kis tojások ott a pr osztályon havi hatszázért, szóljatok már apunak, hogy az állítólagos rezsiháborúban tüzérségi előkészítésként először is talán javíttasson pl. a földgáz fix kalóriáján, kilojoule meg ilyenek, aztán beszélgessünk köbméter árról.

Fölhívott egy önkormányzati munkahelyet. Az volt a baja a főnöknek, hogy hitele van és azt törleszti. Há' de kis kezit csókolom, nem privatizáltam semmit, a lakásomért törlesztek, mert különben albérletben maradtam volna, saját pénzem nem volt rá fiatalon, ne tessék már munkavállalóként diszkriminálni olyan alapon, hogy van-e hitelem vagy nincs. Értem. Hallottam, hogy készülődés van a kampány miatt arra, hogy a közalkalmazottaknak tán segítenek kifizetni a hiteleiket és jött a központi bizottság ukáza: ne vegyünk fel hitellel senkit. Mindezeket persze nem mondta el, csak nekem, mikor beszélgettünk. S hogy a mai fiataloknak az elmúlt 23 év miatt sokkal nehezebb dolga van, mint a hetvenes nyolcvanas években indulóknak. 

Kérdezi, sokak nevében, hogy ezek a jól fizetett szavazó droidok, a "politikai elit" tagjai vajh ugyanazon a Magyarországon élnek ahol mi?

Hány éves? - kérdi egy munkahely telefonközpontosa.

Harminckilenc leszek.

Öreg - telefon lerak.

Valószínű napi 250 telefon teszi ezt a "polgári hangnemet" egyetlen melóhelyért. 

Emberünk azt mondja, hogy a millió-millió új munkahely országában törvénybe foglalná, hogy minden munkáltatónak kötelessége kellene legyen értesítenie a jelentkezőt arról, hogy kell-e munkaereje vagy nem. Mert arra képesek, hogy kézzel írott, gépelt, fényképes cv-t kérjenek fényképpel, ujjlenyomattal, dns-el, anyja neve két példányban, de egy árva kis "Nem" szót vagy "kösz most nem"-et  nem tudnak emailben megválaszolni, ha nincs szükség arra az emberre, aki a pénztelenség kétségbeesett helyzetében próbálkozik a túléléssel a mai Magyarországon. Ami a blabla szerint ugye egyre jobban teljesít. Van akinek igen - plusz költségtérítés plusz cafetéria zsebelik a pénzünket - nulla teljesítményért, a legnagyobb szakítókat fedezve mély, egyetértő hallgatásukkal. 

"....az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg..." 

Radnóti: Nem tudhatom /részlet/ 

1944. január 17. 

                                                                                                                       I.A.

   Részletek....

(A Vál-völgye, (melynek állítólagos fővárosa Bicske), igencsak beleszaladt az állami földmutyiba. A szintén Fejér megyei Hantos községben járt november 4-én a Bicskei Szó szerkesztője egy országos lap munkatársaként.)     

A kishantosi kisemmizett ökogazdaság bejárójánál várunk. A Nemzeti Földalap (NFA) képviseletében 9 órára ígérte magát a fehérvári osztályvezető. 9 óra 11 perckor meg is érkezik Suzuki terepjárón, Ács Sándorné Éva ügyvezető fogadja. Odabenn a kastélynak mondott kúria előtt többször is elmondta a körülbelül 200 fős tömegnek: fegyelmet, csöndet kér, ne botránkoztassanak meg senkit a demonstráció idején. 

Az NFA vezető azzal kezdi a fotósok gyűrűjében, hogy ő nem közszereplő, ezért nem járul hozzá arcképe közléséhez. Egy ilyen bizniszhez én sem adnám az arcom. Mentsük meg Kishantost! – tábla áll a mustárföld közepén.

Zöldtrágyanövény. Nyár végén vetik. A talajba mosódó nitrogént megtartja a talajfelszínnél. Elnyomja maga körül a gyomokat. Végül beleszántják, beleforgatják a földbe. E gazdaság 452 hektárjából 100 hektáron mindig zöldtrágyát termesztenek.

Fejér megyében vagyunk. Kishantos Hantos községhez tartozik, ami a Sárbogárdi járásban, a Mezőföld Fejér megyei részének közepén található. Orbán Viktor innen a hatodik településen nőtt fel. Fejér megye a legkevésbé fehér az állami földterületek különös körülmények között történő átadásában. Az NFA-nak Kajászón is meg kellett magyaráznia a bizonyítványt, ahol a főleg mezőgazdaságból élő faluban egyetlen egy helyi gazda sem nyerhetett állami földbérletet. Miközben a kajászói gazdák voltak olyan sportszerűek: még a pályázat előtt megbeszélték egymással, ki mire pályázik.

Amikor az NFA osztályvezető és két munkatársa magas hivatalukba indultak vissza a kishantosi vezetővel folytatott tárgyalásuk után, terepjárójukba szálltak a kastély előtt. Néma tömeg vette őket körül. Senki nem szólt semmit. Többet mondott ez minden szónál. Akkor még nem tudtuk, hogy az ökogazdaság ügyvezetője, Ácsné Éva egyszerűen nem adta vissza a birtokot.
Több okot is felsorolt, miért nem. A tömeg megtapsolja. Az ügyvezető elmondta: jogegyenlőséget követelnek. Az új bérlők, akikről Ácsné azt mondta, hogy „farkashordaként követték” terepjáróikon a megalázott kishantosi ökogazdákat, mégis megkapták a területet az NFA köztisztviselőitől.
A kishantosi ökogazdák szerint a mezei leltár is javukra dönt, hiszen a svájci Bio Suisse minősítéssel hektáronként egymillió forinttal növelték a terület értékét. Még azt is megtették, hogy bár tudták, hogy ők nem fognak aratni, mégis bevetették a földet a Bio Suisse megőrzése érdekében. A természeti környezetre kedvező módon ható, jogszabályban rögzített körülmények között előállított élelmiszerek kaphatják meg a bio minősítést. A Bio Suisse a svájci piac 60 százalékát uralja.
Ezen a 452 hektáron vegyszerrel 21 éve nem permeteztek, műtrágyát nem szórtak. Korszerű, egyedi gép- és eszközparkjuk van, különös figyelmet érdemel a gyomfésű. Ez legalább olyan környezetbarát, mint a Kapazin WP 50 nevű gyomirtó, köznapi nevén: kapa. Egy pével. A gyomfésű is „mechanikai gyomirtó”. 3-tól 24 méter szélességű, köthető traktor után, a gyomfésű talajmunkát végző fogainak vastagsága 4-6-8 mm lehet. Attól függ menyire kötött talajjal van dolgunk. Kishantos középkötött, jó a 6-os fog. Agyagos földbe már a 8-as fog dukál.
De ha már a gyomfésűt magasztaljuk, szóljunk emberekről is. A kishantosi csapat két vezetőjének portfóliója láttán tényleg nem értem a mai Magyarország rövidlátóságát. Ács Sándorné, Éva agrármérnök és környezetvédelmi szakmérnök, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht. egyik ügyvezetője. 1977-ben szerzett diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Közel 20 évig dolgozott egy 17 ezer hektáros állami gazdaságban növénytermesztő agronómusként. A műtrágyázás és a növényvédelem is a munkaterületéhez tartozott a 4500 hektáros központi egységben. Közben az egyetemen környezetvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett. Ökológiai tanulmányai alapján fordult a környezetbarát mezőgazdaság felé.
Bolye Ferenc, a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Kht. másik ügyvezetője. Közel 40 évet töltött a mezőgazdaságban. A Székesfehérvári Mezőgazdasági Szakközépiskolában szerzett növénytermesztésből szakismereteket és Mohácson letette a technikusi szakvizsgát. Több évtizedes nagyüzemi mezőgazdasági tapasztalattal oroszlánrésze van a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság beindításában. Mindenki nagyon kíváncsi arra, hogy a tisztává tett 452 hektáros magyar birtokból mi lesz ezután. Még egy évig kötelező az új bérlőknek az ökogazdálkodás, aztán jöhet a nagyüzemi.
Szél Bernadett országgyűlési képviselő, az LMP társelnöke gumicsizmában érkezett a helyszínre. Mert ha nem esett volna az eső egész éjjel, bejárhatta volna vele együtt mindenki az ökobirtokot. De Ács Sándorné Éva már reggel megmondta: ott bizony ma biztos nem lehet határszemlét tartani, legföljebb a köves utakon bejárást. Szél Bernadett hétfő éjjel ezt jegyzi blogján: „...egy rakás dzsip, amiben NFA-s vezetők, aktatáskás ügyvéd és a jussukra váró „nyertesek” utaznak. Földről földre, felmérve, ami a vegyszermentes földeken terem, pontosan adminisztrálva mindent. Az egyik „nyertes” elkezdi rugdosni a tönkölybúza vetést, szórja a földet mindenfele. – „Mit csinál maga?” – teszik fel a kérdést. „Lesz ez még ilyenebb is”, – hangzik a vészjósló válasz. (…) Az NFA a földbérlet lejártakor nyilvánvalóan hozhatott volna egy helyes döntést is – ha hagyja, hogy a prosperáló biogazdaság folytassa a munkáját.
Nem ezt tette: a nyertesek között 9000 hektárt művelő család is van, persze furmányosan, egy fiatal lány neve alatt szerepelnek, ezzel a látszatra ügyelő törvénynél a törvényesség látszatát fenntarja, és persze ott van a salgótarjáni építési vállalkozó is, aki 190 km-re Hantosról csak nem minősül helyi gazdának, főleg, hogy mezőgazdasági tevékenységet nem is végez. Vagyis az egész úgy ahogy van, egy hatalmas földrablás.
A Mezőgazdasági Bizottság kormánypárti többsége egyhangú tartózkodással megakadályozta, hogy az Országgyűlés napirendjére kerülhessen Szabó Rebeka (Párbeszéd Magyarországért) határozati javaslata, ami lehetővé tette volna a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ fennmaradását. Azt sem sikerült elérni, hogy az Országgyűlés határozzon Kishantos földjeinek újrapályáztatásáról, az új pályázatban feltételként szabva az ökológiai gazdálkodás eddigi szintjét és az oktatási tevékenységet is. A bizottság
elnöke, Font Sándor azzal vádolta meg Szabó Rebekát, hogy politikai hecckampányt csinál az ügyből.
A képviselőnő jelezte: Kishantos megmentésért a bizottsági ülés ideje alatt is tüntető civilek, a tiltakozó nyílt levelet aláíró 140 civil szervezet, 90 egyéb szervezet és biogazdaság semennyire sem tekinthető bármely párt aktivistáinak… Ángyán József is szeretett volna hozzászólni, de mivel már nem a bizottság tagja nem tehette meg, mivel ez a képviselők többségének szavazatához kötött. A kormánypárti képviselők ezt sem szavazták meg.
A Greenpeace Magyarország teljes átláthatóságot követel a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ területeinek pályáztatásával kapcsolatban. Rodics Katalin kampányfelelős elmondta: a Vidékfejlesztési Minisztériumtól és a Nemzeti Földalaptól (NFA) adatokat és bizonyítékokat követelnek, melyek alapján döntésüket meghozták. A szervezet az NFA-tól hivatalos formában kérte a nyertes pályázatok bemutatását, amit az NFA nemhogy nem teljesített, de 15 napon belül még csak nem is válaszolt.
Hantos község gazdáinak szolidaritása külön kiemelést érdemel. Írd és mondd: a hantosi gazdák közül senki nem pályázott a Hantos közigazgatási területéhez tartozó Kishantos 452 hektárjára. Mert tiszteletben tartották Bolye József (Hantos) szakmai vezető és Ács Sándorné Éva (Mezőfalva) két diplomás agrárszakember huszonegy éves munkáját, emberi értékeit. A Fazekas Sándor nevével jelzett vidékfejlesztési tárca a fehérvári NFA-val 10 pályázónak osztotta szét Kishantos 452 hektárját, ahol ökogazdaság működött egy német-magyar kormányközi egyezmény és dán segítség jóvoltából. Tudni kell, hogy a legközelebbi nyertes 25 kilométerre lakik Hantostól, a másik legközelebbi kilenc nappal a pályázat benyújtása előtt alapított salgótarjáni építőipari cége mellé egy mezőgazdaságit – bejelentve Hantosra. Ángyán korábban azt követelte, hogy törvény írja elő: helyinek az számítson, aki három éve él az adott településen. Természetesen a lokálpatrióta kétharmadnak ez már nem fért bele. Azóta is vannak folyamatosan költöző főállású földnyerők. Kishantoson annyira nem számított semmi, hogy egy talpalatnyi barázdát se nyertek az évtizedek óta itt dolgozók.
A „Miért nem a 9000 hektárból visztek?” transzparens kifejező. A 452 hektáros ökogazdaság szomszédjában fekvő 9000 hektáros birtok tulajdonosa német. Évi félmilliárdos földalapú támogatást kap. Nagyüzemi – vegyszerrel, műtrágyával. Száznál több embert alkalmaznak. Területükre nem lehetett pályázni. Igazgatójuk megyei agrárkamarai elnök. De mégis miért nem feleltek meg a kishantosiak erre a 452 hektárra bérlőnek? Egyes találgatások szerint bosszú ez a hatalom részéről Ángyán József professzorral szemben, aki mindig is szoros szakmai, emberi kapcsolatot ápolt és ápol Kishantossal.
A lényeg a kormány által vezényelt kishantosi rombolás esetén is ebben rejlik: állami föld bérlete után hektáronként évi 50-75 ezer Ft/ha állami támogatás bevételezhető fixen.
A művelésből is szerezhető természetesen jövedelem, de az így van rendjén. Jó tudni azt is, hogy a 20 éves (!) bérletekben a bérlők elővásárlási jogot is szerezhetnek a földre. Ebben éppen az a legnagyobb buli, hogyha például valaki megnyer 1000 hektárt, évente jön a 70 millió az államtól földalapú támogatásként, tulajdonképpen állami támogatásból segítik hozzá a magyar föld megvételéhez. Ez nem más, mint nagybirtokosképzés állami vagyonból – elvtársi légkörben.
A 2010-es kampányban mindennap húszszor lehetett hallani a mai kormánypárttól a közösség és a munka főneveket. Kishantos dolgos, tiszta, ideológiai vonatkozástól mentes közösség volt. A Nemzeti Vidékstratégia – 2020 és a végrehajtási kereteit adó Darányi Ignác Terv több nemzeti programjának célkitűzéseit valósították meg: ökológiai gazdálkodás, táj- és környezetgazdálkodás, képzés, szakoktatás, népfőiskolai program, agrár-szaktanácsadás. Ehhez képest érkezik egy „megbízható” az ország másik végéből, életében nem foglalkozott mezőgazdasággal, de látott már búzatáblát többször is a kocsiból, már három napja helyben él, és ő nyeri meg az ökogazdaság földjeit.
Ez a nagy magyar posztkommunista valóság.

                                                                                Izing Antal

www.hetek.hu