A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
Szülői észrevétel szerint még mindig nincs a Csokonai Általános Iskolában 60%-os alkoholtartalmú, kézfertőtlenítő, amit a fenntartó írásban is javasolt. Értetlenül állnak a hiány előtt - hiszen veszélyhelyzet van - még akkor is, ha tudják, hogy folyamatban van/lehet a szállítás a fenntartó részéről.
Bárányos József igazgató elmondta, hogy az iskolák épületeiben folyamatos a felületek tisztítása, fertőtlenítése. A szappanos, alapos kézmosás szakemberek szerint is legalább olyan jó, mint a fertőtlenítő használata, ami szintén rendelezésre áll, ha nem is olyan nagy mennyiségben. Az összefogás fontosságát hangsúlyozta.
Szappanok, persze, vannak, melegvíz és törlő is. De a megjegyzés szerint az igazgatónak illetve a polgármesternek azonnal be kellene szereztetnie ezt az alapeszközt a bicskei gyerekek és családok védelme érdekében. A Bicskei Tanuszodában a napokban helyezték ki a fertőtlenítőt. Ha Csokonaiba időközben megérkezett, annál jobb. Hogy miért ennyire későn?
Úgy értesültünk, hogy a gyerekek megkérdezésével dokumentálták az iskolákban, ki volt mostanában külföldön, hol járt, illetve kikkel érintkezett, akik kinn jártak és a kontaktszemélyek merre jártak. Ez feltétlenül jó, még jobb lett volna hamarabb a felmérés - szinte reflexből - teszi hozzá forrásunk.
Az iskola 561 tanulójából néhányan innentől két hétig biztosan nem mennek iskolába. A szülőket telefonon értesítették.
További észrevétel teljesen más forrásból: az ünnepek előtt a román határtól Hegyeshalomig áll majd a kocsisor. Bicskére nagyon sokan bejönnek, mert olcsóbb beszerzőhely mint az autópálya. Ők behurcolhatják. És ez Romániából visszafelé is igaz. Olvasónk szerint szükséges lenne védelmi bizottság azonnali létrehozása, ami a megelőzés kis és nagy feladataira, a helyzet kezelésére készül fel - folyamatos tájékozódással-tájékoztatással.
(Bementem ma Imeli Lászlóhoz egy kis sírcsokorért, mert március 14-én lesz tizenkét éve, hogy elhunyt apukánk, akitől a legtöbbet tanultuk-hallottuk a régi Bicskéről. Fogékony volt erre, hiszen nővére még többet tud a témáról. Minket is fogékonnyá tett. A legtöbb helytörténeti témájú poszthoz láthatatlan betűkkel mindig odaírtam, hogy Apunak.Minden ilyen irányú cikkem a képekkel mutatnám neki (Ehhez mit szólsz?), mint az életben. Amből jó beszélgetés követlkezne, ami éppen egy tucat esztendeje minden egyébbel együtt nuku..)
Szóval megyek kis csokrot kérni, amit pénteken majd a helyére teszek és erre olyan képeket látok a régi Bicskéről Imeli László lokálpatrióta gyűjtő asztalán, hogy csak na. Micsoda véletlen! Amik közül többet még életemben nem láttam, vagy a memóriám rossz.
Az elsőről nem tudjuk hol volt. Gyanítjuk, hogy Ginzapusztán. Az alapvonalait egy szántóról készült képen felfedzeni véljük Ginza tájékán. (Kokas Ignác biztos tudná. Ötödikén fedeztem fel egy festményét egy hatalmas tárlaton.) Tud erről az épületről valaki valami közelebbit? Nagy segítség lenne.
A Bicskei Pénzügyőr és Csendőrlaktanya a mai Szent István út végén, az egykori óvdában, a mai Gondozási Központban volt. Tévedtem, amikor néhány házzal odébbraktam az "első kiadásban".
Hogy Bicskén a Piac-téren pontosan mikor és miért fúrtak, azt nem tudom. Aki tudja, segítsen. De mint egy vadnyugati bányászjelenet. Vagy egy Jules Verne mű ilusztrációja. Mennyire avitt berendezés mai szemmel és mekkora sci-fi volt ez annak idején. Az egész falu minden lakója ott lehetett legalább egyszer, hogy megnézze.
A Bagolyvár Csárda Bicskén, a Bagolyvárban, a "Bagóban" - ahogy a nép kedvesen egyszerűsíti. B-Bicskei Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet - áll a cégtáblán. Milyen időtálló és modern szavak! Ezt még az egykori ÁFÉSZ is használta. A B-Bicskei szerintem a Buda-Bicskéből ered. Láttunk már sok képeslapot ezzel a felirattal.
Ezen a látképen látom a Springinzeisz-házat, a Gárdonyi sarkán és tovább a főutcát. Az alatta lévő rajz kissé más, de milyen szépen ábrázolja a távolban látható Nagy-Kopasz-hegyet, a Budai-hegység legmagasabb pontját.
A 10 esztendős Vida-Kun Gábor büszke nagyszülei Bicskén élnek. A család Tatabányán. Nem egyedül Gáborra lehetünk büszkék Bicskén - ahogy már többször leírtuk sikereiket. Áron (2005) zongorázni, Dávid (2007) hegedülni, Gábor (2009) csellózni tanul. Ez a felvétel Szombathelyen, a Sistrum zenei versenyen készült. Aki a figyelmünkbe ajánlotta, így fogalmazott: szánj rá szűk öt percet, nem fogod megbánni.
Csökkenthető lenne a reggeli és délutáni csúcsforgalom idején a Prohászka utcai zsúfoltság Bicske központjában. Pontosabban nagyobb területen oszlana el a rengeteg jármű. A József Attila u.. elején található, magántulajdonban lévő, építmények nélküli telket megvehetné az önkormányzat.
Ez a plébánia utáni második egység. Azt a kialakítandó gyalogos útvonalat, amik a Szt László Iskolán keresztül elérik a Csokonai Általános Iskolát - parkosítani lehetne.
A Szent László Iskola együttműködésével megvalósulhatna egy olyan gyalog be- és kijáró az Öregtószegre, a József Attila utcára, amin a Csokonai tanulói is kijárhatnának és természetesen az egyházi iskolások.
Az út szélén a parkoló, ahol a gyerekek reggel kiszállnának vagy ide jönnének értük. Nem lenne muszáj a Prohászkán tolongani a járművel.
A magántulajdonban lévő eladó telken kívüli területekről dokumentatív információnk nincs, de minden bizonnyal megvalósítható, csak akarni kell.
Ha Szent László Általános Iskola együttműködne, akkor más magántulajdonú telkeket lehet, hogy nem is kellene bevonni, mert az iskolák szomszédosak.
A József Attila utcai parkolón lehet, hogy alakítani kellene, jobbá téve azt. A gyalogkijárót természetesen közvilágítással és biztonsági kamerákkal kellene ellátni. És egy darab zárni-nyitni való kapuval több lenne.
Persze, persze, konzervatív értelemben egy iskolának egy bejárata legyen, a főbejárat, mert ízig-vérig és talpig becsületes-egyenes-igaz stb. emberek vagyunk. De ha megoldást akarunk az iskolák utcáján, ez jogosan vetődik fel. Ez lenne a "Művészbejáró", lehet, hogy ezt hívná a nép kedélyesen Művészbejárónak.
Sok komment és vélemény pörög a rúttá lett épületről, ahol generációk próbálták magukra pl. életük első cipőjét. Vagy (a fiúk) amíg anyukájuk válogatott, a nagy ablakhoz tapadva nézték a forgalmat. De három kérdést senki nem tesz fel a szocreál épülettel kapcsolatban.
Honnan van a pénz? (Nem az önkormányzat gazdálkodta ki.) Mennyit költött a megvásárlásra? Melyik helyről zavarja a kilátást? A negyedik kérdés az lehetne, hogy mennyi pénz kell még saját forrásból a végeredményhez. A parkoló kérés pedig valójában rémálom.
Az épület átépíthető, magastető ráépítése megengedett.
A kisajátítás megalapozása érdekében ez módosult, és ezt valóban csak újabb módosítással lehet visszafordítani. De a hatályos szabályozás módosítása helyben lehetséges, így ha a képviselők meghallgatják az istenadta nép hangját, még nem dőlt el semmi. Persze anyagi vonzata lehet.
És honnan indult? Mint látszik, Tessely Zoltán polgármesteri pályája elején még nem zavarta a látvány, ma már fontosabb emberként megválogathatja a kilátást az irodájából. (Lássuk be, valóban nem szép látvány a műemlék templom szomszédságában, de a robosztus hasábot építészetileg finomítani is lehet). Fontos emberként - és a város kéréseként tálalva - állami forrást szereztek a kisajátításra, bontásra, legjobb tudomásom szerint bruttó 150 millió forint értékben. Az épület leromlása arra vezethető vissza, hogy a tulajdonos inkább kivett, mint beletett.
Nem tudom, hogy a kisajátítás során kártalanításként mekkora összeg lett kifizetve (a képviselők kikérhetik), ezt az összeget kell a nettó 55 millióval megnövelni, az lesz nagyjából a végösszeg. Azért nagyjából, mert a végén a közpark kialakítása (pl. szobor, növényzet, esetleg kerítés a Spar felé) további anyagi forrásokat igényel. Szép kis köztér lesz, legalább egy oldalán méretes tömör kerítéssel (Spar takarás), teljes nyitottságot adva a szomszédos lakóház udvarának. Teljes területe kb. 700-800 m2, ami kicsi. Főleg szoborcsoportnak, oly nagyságrenddel, amiben Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlja Magyarországot. És a környezet közúti forgalmát nézve teljesen értelmetlen és tragikomikus közparkról beszélnünk.
Közpark lehet(ne), ha a Kossuth tér és az áruház telke között, az elbontott Kék Csillag helyén ma semmi nem lenne, csak fák és bokrok valamint murvás út. De van. Szükséges épület, messze a leglátogatotabb hely Bicske központjában. Működtetői nemrégiben felújították bérleményüket.
Ha oda nem épült volna a Csillag után semmi, ebben az esetben a központi park, Bicske legnagyobb közterületi parkja vezetne odáig. Eredetileg volt is egy ilyen elképzelés néhány évtizede.
De félreértés ne essék, a Spar funkcionalitását tekintve Bicske központjában a legjobban kihasznált hely, ami szükséges. Város vagyunk. Ez a központ egyetlen nagyobb élelmiszerüzlete.
Végül parkolóról. A felsorolt tíz és százmilliókat tekintve, mennyibe is kerülne végül egyetlen parkolóhely kialakítása ezen a 700-800 négyzetméteren? Pl. (hasamra ütök) 0,3 milliárd osztva annak a kevés parkolónak a számával, ami oda beférne. A Rekordok Könyvébe kerülhetne Bicske a világ legdrágább síkparkolóival. Annyiból már parkolóház is kialakítható lenne :)
Tudom, hogy kevés a parkoló és sok a kocsi. De aki ott szeretne parkolni, mégis hogyan menne be és hogyan jönne ki onnan?!
Az egyik vagy a másik zebrán manőverezne?! Vagy előtte?! Esetleg közvetlen utána?! Ja, hogy olyan autós. Akit sem a környező utak forgalma, sem az egyéb közlekedők igénye nem feszélyez, mert ő parkolni akar, az intézmény, a bolt ajtajában, de leginkább az aulában. Hja és a gyalogosok. Ma hallottam félfüllel egy elmondást arról, hogy a bontás idejére hogyan képzelik és kezelik a gyalogosforgalmat az önkormányzat vezetőinek támogatásával. Rosszul hangzott.
Ez az infomáció Bicske számára azért érdekes, mert mindkét bicskei hulladékkezelésben ténykedő cég szerepel benne. Az önkormányzati Zöld Bicske Kft.-ről ennyi: aminek a bevétele már az egymilliárd forintot sem érte el 2018-ban, ellenben a vesztesége 250 millió forint lett...
A kormány az önkormányzatokkal fizettetné ki az illegális szeméthegyek felszámolásának költségeit. Eddig az önkormányzatok pénzt kaptak erre a célra.
Az önkormányzatok lehetnek az egyik vesztesei Orbán Viktor kormányfő nagyszabású természetvédelmi akciótervének, amelynek egyik pontja az illegális szeméthegyek eltakarítása lenne. Rengeteg volt eddig a nyitott kérdés: ki, miből és hova takarítja el a szemetet? Palkovics László azonban a napokban sok kérdést megválaszolt. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) vezetője szerint a július elsején létrehozandó Hulladékgazdálkodási Hatóság oldaná meg a feladatot: egy vagy több kiválasztott szemétszállító céggel elvitetnék az illegális hulladékot (vélhetően önkormányzati tulajdonban lévő telepekre), majd a költségeket kiszámláznák a bűnösnek kikiáltott önkormányzatoknak.
"Megértjük az önkormányzatok nehézségeit, de az a hulladék nem azért került az erdő szélére, mert a kormány rossz intézkedéseket hozott" - fogalmazott aMagyar NemzetnekPalkovics László. Ez így elsőre szépen hangzik, apró probléma, hogy az önkormányzatoknak nincsen erre mintegy 50 milliárd forintjuk. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv adatai szerint az illegális lerakók száma meghaladja az ezret. A Hulladék Munkaszövetség becslése szerint azonban inkább 15-20 ezres számról lehet beszélni. Minden településre 3-4 illegális hulladéklerakó jut.
"A hatóság ne rendeljen meg semmit másnak a kontójára. Nekik biztos semmi sem drága. Üljünk le beszélgetni, mert mi ezt nem tudjuk kifizetni a nem létező büdzséből. Feladatfinanszírozás van az önkormányzatoknál, nincsenek fölös tartalékok" - mondta lapunknak Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos szövetségének elnöke. A szakember inkább abban látja a megoldást, hogy az illegális szemetelőket a bíróságoknak szigorúbban kellene büntetniük. Az önkormányzatok abban partnerek lennének, hogy szabálysértőként feljelentsék az elkövetőket.
Más rendeli a zenét, mint aki fizet
Az a furcsa helyzet állt tehát elő Palkovics László szavaiból kiindulva, hogy eddig az önkormányzatok pályázati pénzt kaptak a kormánytól az illegális szeméthegyek felszámolására, a jövőben viszont egy kormányzati hatóság vitetné el az illegális szemetet, a költségeket viszont az önkormányzatoknak kellene kifizetniük. Aprivatbankar.huírta meg például, hogy az ITM tavaly januárban hirdetett nagyszabású pályázatot az önkormányzatok számára: 240 millió forintot osztott szét 99 település között. Ebből kellett volna felszámolni az illegális hulladéklerakókat. Az egy pályázattal elnyerhető támogatás összege mindössze minimum 500 ezer, legfeljebb 3 millió forint volt. Az akkor még Karácsony Gergely polgármester által vezetett Zugló 2,9 millió forintot kapott, de Miskolctól Kaposvárig több városnak is be kellett érnie a 3 millió forintos segítséggel.
Hogy az önkormányzatoknak nincs pénzük, azt jól mutatja, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő hulladékszállító cégek jelentős része veszteségesen működik, így a legális szemét elszállítása is akadozik az országban. A Polgárdi központú Vertikál Zrt., a szekszárdi Alisca Terra Kft. és a győri társaság is veszteséggel zárt 2018-ban. Szintén jelentős veszteséget termelt a főleg a pilisi településeken tevékenykedő Zöld Bicske Kft., amelynek a bevétele már az egymilliárd forintot sem érte el 2018-ban, ellenben a vesztesége 250 millió forint lett. A fővárosi FKF Zrt. is például 32,7 milliárd forintos bevétel mellett 253 millió forintos mínuszt hozott össze.
A finanszírozási probléma lényege: jelenleg az önkormányzati cégek viszik el a szemetet és de az állami NHKV kukaholding állítja ki a számlát a lakosságnak. Ezt a szisztémát az Orbán-kormány vezette be. A lakosság pedig 6 éve változatlan szemétdíjat fizet a rezsicsökkentés miatt, miközben a költségek jelentősen drágultak. Az önkormányzati szemétszállító cégek számára az utófinaszírozás okoz nehézségeket: az állami kukaholding a működési költségeket szolgáltatási díj formájában csak utófinanszírozással téríti meg. Az új akcióterv szerint most egy új helyen is finanszírozási hiány keletkezhet, ha júliustól valóban elvitetné az illegális szemetet a Hulladékgazdálkodási Hatóság a fizetésképtelen önkormányzatok kontójára.
Szász Tünde, az ingatlannet.hu munkatársa ajánlotta olvasóink figyelmébe ezt a Bicske és környékét jellemző ingatlanpiaci folyamatokról szóló elemzést. Saját adatbázisuk mellett a KSH adataira is támaszkodnak.
Újraindult az endokrinológus szakorvosi rendelés a Bicskei Egészségügyi Központban. Dr. Balogh Gyula igazgató főorvos tájékoztatása szerint Dr. Nagy Erzsébet szakorvos ma kezdte meg a rendelést.
A jövőben nem szerdán kereshetjük fel, mint eddig, hanem változó napokon. Az időpontot kérő betegek a megfelelő napra kaphatják az előjegyzést a Betegirányítástól.
Az ideiglenesen a földszintre került urológiai szakrendelés helyiségeiben megfelelő körülményeket biztosítanak orvosnak, betegnek egyaránt. A cisztoszkópos vizsgálatot már videomegjelenítéssel kiegészítve biztosítják.
Néhány perce nagy csattanással járó ütközést hallottak a környéken élők. Mentő is vonult az Apponyi-Kodály utcák sarkára. Tájékoztatást kértünk, amivel bővítjük majd az olvasónktól kapott hírt.
Csepely Balázs r. százados, az FMRFK sajtóreferense elsőbbségadás elmulasztásáról valamint három könnyű sérültről adott tájékoztatást. Kérdésünkre válaszolva azt is elmondta, hogy az egyik sérült gyermek. Kutenics Péter mentőállomásvezető mentőtiszt elmondta, hogy két bicskei mentőegység szállított kórházba 3 sérültet a helyszinről, Székesfehérvárra.
Gyors, maradéktalan felépülést!
"Nem tudom, mi kéne még, hogy az emberek megértsék, hogy a közlekedés egy olyan társasjáték, amiben egymás testi épsége, élete, és az érintettek lelki egészsége a tét" - kommentálta olvasónk az általa láttotakat.
Az önkormányzat tegyen lépéseket e gyakran baleseteket hozó helyszín veszélytelenebbé tétele érdekében.
Ez az igazán szép emberi, bicskei vonatkozású történet az Új Ember című katolikus hírportál sajátja, Koncz Veronika munkája. A bicskei Farkas Gabriella ajánlotta a Bicskei Szó olvasóinak figyelmébe - köszönjük.
Egy felhívásban arra kértem olvasóinkat, hogy segítsenek választ találni arra a kérdésre, vajon köttetett-e házasság az Új Ember segítségével. Karácsonyt követően naponta faggattam a szerkesztőség titkárnőit, hogy megtudjam, jelentkezett-e valaki e különös felhívásra. Kérdésemre mindennap ugyanazt a nemleges választ kaptam, s némi együtt érző biztatást, hogy ne adjam fel. Szürke januári péntek délután volt, már-már lemondtam arról, hogy kíváncsiságom valaha is kielégül, amikor valaki egy borítékot tett az asztalomra. A borítékból megható sorok és egy negyvennyolc évvel ezelőtt készült esküvői fénykép került elő. Néhány héttel később e-mailt kaptam, amelyben egy fiatal házaspár tudatta velem, hogy három évvel ezelőtt az Új Ember társkereső rovata révén találkoztak. Nem sokkal később érkezett egy harmadik levél is, amely egy negyvenegy évvel ezelőtt, szintén lapunk „segítségével” köttetett házasságról adott hírt. Lapzártánk előtt pedig különös szépségű és megható sorok érkeztek szerkesztőségünkbe. Az első levélíró házaspárt meglátogattuk otthonában. Többi levélírónk sorait és képeit is közöljük. Négy különböző történetet ismerhetünk meg, de mindet összeköti a csoda, a szeretet és a hála.
„Megértő szeretet” jeligére – Mária és László története
Vargáné Gál Mária vagyok – kezdődött a kézzel írott szép levél, amely január elején érkezett a szerkesztőségbe, és így folytatódott: – Vallásos családból származom, az Új Embert mindig megvettük. Én is előfizetője vagyok. Hallássérültként idegenkedtek tőlem az emberek, ezért arra gondoltam, hirdetést adok fel az Új Emberben, talán azon keresztül találok egy becsületes társat. Hirdetésem 1965-ben az újság karácsonyi számában jelent meg. Több mint tíz levelet kaptam. Néhány levélírónak válaszoltam. Utoljára Varga Lászlónak, egy bicskei fiúnak írtam, s az ő válasza éppen a születésnapomra érkezett meg. (…) Az esküvőnket, szentmisével egybekötve 1966. július 17-én tartottuk. (…) A szülővárosomban nem hitték el, hogy sikerülhet egy ilyen házasság. A férjemnek sok barátja volt, ők mind elváltak, csak mi maradtunk együtt. Ma is ugyanúgy szeretjük egymást, mint amikor megismerkedtünk. A szeretet nem múlt el, és mindenen átsegít bennünket – zárta sorait az akkor még számomra ismeretlen asszony. Még aznap válaszoltam neki, s egy hét múlva fotós kollégámmal meg is látogattuk a Bicskén élő házaspárt. A takaros házban már vártak bennünket. Míg Marika néni sürgött-forgott körülöttünk a kínálnivalóval, Laci bácsi magához vette a szót, s belekezdett a mesébe illő történetbe. Komoly betegségei ellenére rendkívüli derűvel, jósággal és szeretettel beszélt. – Egy baráti társaságban akadt a kezünkbe az Új Ember karácsonyi száma 1966 szilveszterén. A társkereső rovatot böngésztük, és a fiúkkal kitaláltuk, hogy írunk néhány lánynak. Én is megírtam a levelem, amelyet január 2-án fel is adtam. Nem akartam, hogy otthon tudjanak erről a próbálkozásról, ezért a munkahelyemre, Tatabányára kértem a választ. A bányánál dolgoztam, ahol Záray Márta apja, Záray Lajos volt a főművezető. Egy nap odajött hozzám, és azt mondta: „Laci, magát két hete várja a portán egy levél.” Nagyon meglepődtem, már el is felejtettem, hogy választ várok. Elolvastam Marika levelét, Lajos bácsinak is megmutattam, nem tudtam, hogy mitévő legyek. Ő biztatott: utazzak el, ismerjem meg a lányt. Szó szerint azt mondta: egy misét megér. Így történt, hogy március utolsó vasárnapján találkoztunk Marikával Csongrádon. Amikor az állomáson megláttam, még nem voltam biztos benne, hogy ő-e az. De átfutott az agyamon, hogy ha mégis, akkor komolyra veszem a dolgot, hiszen mindjárt megtetszett. Itt, Csongrádon kötöttünk házasságot 1967. július 17-én. Az esküvő után megmutattam a képeket Lajos bácsinak, aki álmélkodva kérdezte: „Maguk templomban esküdtek?” Én pedig azt válaszoltam neki: „Igen, és nem szégyellem.” Érdekes, hogy ezután egészen máshogyan alakult a sorsom a munkahelyemen. Tisztelet övezett, amiért vállalni mertem a hitemet, a vallásomat – avatott be Laci bácsi a nem mindennapi házasság előzményeibe. S lassanként az addig jobbára hallgató Marika néni is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Ő hétéves korában siketült meg egy gyermekkori agyhártyagyulladás következtében. Azóta nem hall semmit, szájról olvas, de beszélni megtanult. Varrónő volt, takarított bölcsődében, és ma is sokat dolgozik a kertben. Tevékeny asszony és mélyen hívő. Bevezetett bennünket a házba. Megmutatta, hogyan hallja, pontosabban látja, ha csengetnek. Amikor megszólal a csengő, az egész házban villogni kezd a lámpa. Az ébresztőóra ugyanilyen elv szerint működik. Kis házi oltárát is megcsodálhattuk, itt ráismertünk az Új Ember által küldött szentképekre is. Beszélgetésünk alatt időnként férje „tolmácsolt” köztünk. Minden mozdulatuk, gesztusuk arról árulkodott: szavak nélkül is értik egymást. Marika néni így idézte föl a megismerkedésüket: – Templomban voltam azon a vasárnapon is, mise után mentem ki az állomásra Laciért. Nekem rögtön megtetszett, de a nagynénjeim azt mondták rá, hogy túl sovány, még az is lehet, hogy tüdőbajos. Az igaz, hogy akkoriban sokat dohányzott, de nem volt tüdőbeteg. Nekem tetszett, és ez volt a fő. Nem tudtunk gyakran találkozni, mert nagy volt a távolság Csongrád és Bicske között. De amikor csak tudott, jött. Gyorsan pörögtek az események. Szentháromság vasárnapján, a csongrádi búcsúkor tartottuk az eljegyzést. Az esküvő után idejöttünk lakni Bicskére. Sokat köszönhetek a férjem családjának. Én tanyasi lány voltam, és a betegségem után nem sokat foglalkoztak azzal, hogy fejlődjön a beszédkészségem. Édesapám odaveszett a háborúban, édesanyám egyedül nevelt fel. A testvérei segítették a tanyán. Rám már nem sok idejük maradt. Huszonöt éves voltam már, amikor feladtam azt a hirdetést, 1965 karácsonyán. Úgy éreztem, ez az utolsó esélyem, hogy férjhez mehessek. Amikor összekerültünk, szegényes volt a szókincsem. A férjem és a családja sokat segítettek, és én is megtettem mindent azért, hogy jobban beszélhessek. Sokat olvastam, ma is szeretek olvasni, a szókincsem fejlődésében az Új Ember lapnak is sokat köszönhetek. A lányunk, akit Máriának kereszteltünk 1968-ban született. Egy unokánk van, Olivér, aki másodikos gimnazista. Közben előkerültek a régi fényképek is: házassági, eljegyzési, családi fotók, képek az unokáról. Laci bácsi is megmutatta a kincseit: egy lengyel lány levelét, akinek a taizéi találkozó idején szállást biztosítottak. Lám, még ilyen szolgálatra is nyitottak… Közösen olvastuk a rábafüzesi plébános kedves sorait is: felidéződött Laci bácsi gyerekkora, a Rábafüzesen töltött korai évek, az elsőáldozás emléke, a templom. S amíg hallgattam, figyeltem őket: körvonalazódni kezdett egy csodálatos megismerkedéssel induló, de mély küzdelmekkel is teletűzdelt élet. A fiatal házaspár hajdan nehezen jutott házhoz. Egy bácsit ápoltak érte. A teleknek sok viszontagságos év volt az ára. Aztán építkezni kezdtek. Megtudtam azt is, hogy a lányuk családján kívül csak egymásra számíthatnak. A családot sajnos nem kerülték el a halálos betegségek, tragédiák sem. Talán kissé tapintatlan volt a kíváncsiságom, amikor feltettem a kérdést Laci bácsinak: vajon sohasem zavarta-e az, hogy a felesége nem hall. Ő azonban kizökkenthetetlen derűjével és egyszerű őszinteségével röviden így válaszolt: „Nem.” Majd elgondolkodva hozzátette: „Még régen, fiatalkorunkban, amikor este sétálni mentünk, nem tudtunk beszélgetni. Marikám ugyanis sötétben nem tud szájról olvasni.” Majd kópé módon, bujkáló mosollyal a szája szögletében megtoldotta ezzel: „De beszélni sötétben is tudott, és tud ma is…” – Jót nevettünk, s miközben néztem őket, az jutott eszembe, hogy minden házassági válságban lévő párt el kellene küldeni egy napra ide, Bicskére, ebbe a házba, terápiára. – Nem bántam meg, hogy őt választottam – zárta le Laci bácsi a beszélgetést, majd így folytatta. – Igaz, nem tagadjuk, tányércsörrenés nélkül nincs házasság, de megfogadtam apám intelmét, amely így szólt: „Soha ne feküdjetek le úgy, hogy nem vagytok rendben egymással.” – Fontos, hogy mindig meg tudjunk bocsátani egymásnak – tette hozzá Marika néni is őszinte meggyőződéssel. – S hogy a fentieken kívül van-e még valami, ami a hosszú és szép házasság titka lehet? Kérdésemre csillogó, szinte gyermeki örömmel egyszerre adták a feleletet: „Minden este és reggel megöleljük egymást. Ma is együtt alszunk. Egymást ölelve térünk nyugovóra, és egymást ölelve ébredünk. A fiatalkori szerelem már elmúlt, de a szeretet ma is tart.”
„Boldogságra születtünk!” jeligére – Csilla és Sándor története
Nagyon megörültünk, amikor az Új Ember meghirdette pályázatát, miszerint keresik azokat a házasokat, akik az újság apróhirdetési rovatán keresztül ismerték meg egymást. Mi ilyen fiatal házasok vagyunk. „Boldogságra születtünk.” Ez volt az a jelige, amely által megismertük egymást 2011 őszén. Érdekes, hogy az internet és a partik világa helyett egy újsághirdetés hozott össze minket. És persze a hit és az imádság ereje, hiszen csodába illő a történetünk, amit most megoszthatunk Önökkel. Csilla: „Azért döntöttem úgy, hogy az Új Emberben adom fel a hirdetésemet, mert hittem, hogy egy katolikus újság hasábjain hasonló értékrendű párra találhatok. A „Boldogságra születtünk!” jeligét választottam. Ez a mondat Kerényi Lajos piarista atya egyik könyvének a címe is. Lajos atyát évek óta ismertem az egerszalóki ifjúsági találkozókról, majd a hittanjára is jártam a budapesti Szent Kereszt-templom plébániáján. Lajos atya volt az is, aki két évvel később összeadott minket. A hirdetés megjelenését követően több levelet is kaptam, melyek között ott lapult a majdani férjemé is. Mindketten vallásos családban születtünk, én tagja voltam Bíró László püspök atya ifjúsági közösségének, a csütörtöki csoportnak is. Mint később kiderült, a „Csücsopon” a majdani férjem is megfordult, aki már ott is nézegetett engem. Derültünk is később, amikor ez szóba került első találkozásaink egyikén. Még van egy történetünk, ami ide kapcsolódik. Megismerkedésünkkel egy időben a férjem édesanyja zarándokúton járt Olaszországban. Pio atyához imádkozott fia boldogságáért, s eközben rózsaillatot is érzett. Hazajövetelekor ő már várta a csodát. Néhány hónappal később egy este elmesélte ezt nekünk, és én akkor értettem meg a szentek, köztük Pio atya közbenjáró erejét, hiszen ez a mi csodánk volt. Ezek szerint mi az Új Ember mellett Pio atya házaspárja is vagyunk. 2012 pünkösdjén ünnepeltük az eljegyzésünket, 2013 pünkösdjén szentségi házasságot kötöttünk, 2014-ben pedig megszületett a gyermekünk, Kristóf, aki most töltötte be ötödik hónapját. Ezúton is köszönjük az Új Ember szerkesztőségének, hogy lehetőséget kaptunk, és üzenjük a fiataloknak, hogy a Jóisten az Új Ember hasábjain keresztül is segít minket, de az első lépést néha magunknak kell megtennünk. Kívánjuk, hogy sok katolikus házasság szülessen a jövőben is az újság által. (Hegedüsné dr. Záborszky Csilla és Hegedüs Sándor, Érd)
„Nem dohányzunk” jeligére – Mária és István története
Az Új Ember újságnak rendszeres olvasói voltunk a szüleimmel együtt. 1972 decemberében a Házasság rovatban olvastam egy hirdetést „Nem dohányzunk” jeligére, amelyre válaszoltam. Soha máskor nem írtam házassági hirdetésre, de akkor valahogy úgy éreztem, meg kell tennem. Isteni sugallat volt ez, s hamarosan ki is derült, hogy a Jóisten a hirdetés feladóját szánta házastársamnak. Ő még abban az évben, december 26-án személyesen el is jött bemutatkozni. A megismerkedésből házasság lett. Szentségi házasságunkat 1974. január 12-én kötöttük. A székesfehérvári Szent Kristóf-templomban Brajnovits Ferenc plébános esketett bennünket. Két gyermekünk van, Gabriella és István. A lányunk francia nyelvtanár a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban, a fiunk közgazdász, és a polgármesteri hivatalban dolgozik. Római katolikus vallásunkat mi is és gyermekeink is gyakoroljuk, s eszerint éljük az életünket. Az Új Ember újságnak a mai napig rendszeres olvasói vagyunk. Napi imáinkban megköszönjük Istennek életünket, házasságunkat és gyermekeinket. Idén ünnepeltük a negyvenegyedik házassági évfordulónkat. (Horváth Istvánné, Györök Mária és Horváth István, Székesfehérvár)
Tamásom emlékére – Nóra és Tamás története
Tizenöt éves lányommal 1997 novemberében Szombathelyre utaztam a szüleimhez. Hétvége lévén vettem egy Új Embert, s azt olvasgattam. Ekkor már négy éve özvegy voltam, így a házassági hirdetéseket is meg szoktam nézni, mert többször gondoltam arra, hogy jó lenne újra társra találni. Mivel állás, lakás, iskola Győrhöz kötött, ezért hamar feltűnt annak az ötvenéves győri mérnöknek a hirdetése, aki feleséget keresett negyvenöt éves korig. Az időkorlátba még „belefértem”, így – miután gyermekemmel is egyeztettem – elhatároztam, hogy mindenképpen írni fogok. (A levél még most is megvan.) Kármelita lelkiatyám is biztatott, és várta a fejleményeket. Két héttel később – épp szülői értekezletről hazaérve – megcsörrent a telefon. Ő volt az. Bemutatkozott, majd elmondta, hogy ő is özvegy, és gyermeke sajnos nem született a házasságából. Két nappal ezután találkoztunk. Vegyészmérnök és matematika–fizika szakos tanár volt, így beszédtémánk bőven akadt. S hamar leszögeztük, hogy szerencsére egyikünk sem dohányzik (ez fontos volt mindegyikünknek). A kölcsönös szimpátia okán két-három naponta találkoztunk, s karácsony után bemutattam a szüleimnek is. Ő pedig szilveszterkor vitt el bemutatni a barátaihoz. Újév napján éreztük először, hogy ez sokkal több, mint kölcsönös szimpátia – ez már szerelem! Tamás volt, aki a házasságot először említette. Többen mondták, hogy ezt azért jól gondoljam meg egy kamasz gyermekkel. Egy január végi délelőttön elsétáltam a székesegyházba, s az akkor nemrég boldoggá avatott Apor Vilmos püspök szarkofágjánál arra kértem őt, aki 1945-ben annyi asszonyra, lányra vigyázott a püspökvár pincéjében, hogy jó döntést hozhassak. Azután elérkezett 2013. augusztus 12-e, amikor újra egyedül maradtam… Amikor a sírhalmot a rengeteg virág elborította, az őt temető atya odajött hozzám, megszorította a kezem, és azt mondta: „Köszönöm, hogy én temethettem el Tamást, és én mondhattam a gyászmisét, mert tíz éve, amióta pap vagyok, még sohasem láttam ennyi szépen imádkozó embert se temetésen, se gyászmisén.” E szavak szóltak Tamás nemes lelkéről, s nekem nagy vigasztalást nyújtott ez a gyászban, és a mai napig erősíti a hitemet. (Gyarmati Nóra, Győr)
Dr. Tömpe Péter, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, vegyészmérnök, gyógyszervegyész, kémiatörténész, címzetes egyetemi docens (Budapesti Műszaki Egyetem) megtisztelő levelében érkezett egy helytörténeti tanulmány a Bicskei Szó szerkesztőjéhez.
A szerző gyakran jár Bicskére családi kötődései miatt is. A dr. Mály-dr.Edelmann-Pajer családból származik. Írt egy tanulmányt a Galagonyás szőlőhegyen, a Bagolyvár fölött és a táborállási út közötti területen fekvő, napjainkban az új tulajdonos keze által megújuló Pajer (Edelmenn) villáról. A PDF-be konvertált fájlt letölthető, táblagépen is jól olvasható. Posztnak bemásolni nem volt tanácsos, mert fotóban, képben annyira gazdag a mű, és elromlott volna az eredeti tördelés is. Tiszta forrásból, tiszta pohárból...
A Nagy Károly Városi Könyvtár Helyismereti gyűjteményében ennek egy másik kiadása elolvasható.
Mint azt Imeli Lászlótól, a helytörténeti jelentőségű képeslapgyűjtemény tulajodnosától megtudtam, személyesen ismerik egymást Dr. Tömpe Pérerrel.
Nagyon tevékeny kutatónak mutatta be őt, sőt, azt is megtudtam, hogy bő egy évvel ezelőtt a Természet Világa című folyóiratban jelent meg többoldalas cikke Édelmann Sebő munkásságáról.
Olvasói kérdés érkezett, hogy járt-e Bicskén ma légimentő, mert olvasóink ezt észlelték. .
A Bicskei Szó értesülése szerint valóban dolgoztak ma légimentők Bicskén. Biztos, hogy nem balesetnél, mert az FMRFK Kommunikációs Szolgálatának válasza alapján nem volt baleset, ahol légimentőre lett volna szükség.
Egyetlen lehetőség marad: ha a bejelentés alapján indokolt az életmentésünkért dolgozó szakemberek részéről a magas szintű mentőegység riasztása és Bicskén például minden más esetkocsi foglalt vagyis Bicskén nincs az adott pillanatban szabad esetkocsi, akkor első lépésként a budaörsi mentőzbázis helikoptere a legközelebbi lehetőség.
A Bicske alsó A peronján ég a világ, de a Jókai utcától a két temető között jobbára a sötétben botorkálnak a vasúton hazaérkezők a Vörösmarty utcáig - írja olvasónk.
A saját tapasztalat ugyanezt igazolta a ma 22 óra előtt érkező vonatról az A peronra lépve.
Ma délelőtt 11 óra tájban törtek be Bicskén, egy Aradi Vértanúk utcában található családi házba.
A környéken elők elmondták, hogy az elkövetők kifigyelhették az ott élők mozgását és behatoltak. Mint azt tőlük megtudtuk, egy fekete, a területen ismeretlen autóról is beszámoltak a rendőröknek.
A Bicskei Rendőrkapitányság lopás bűntett elkövetése ügyében nyomoz ismeretlen elkövető ellen, dolog elleni erőszak alkalmazásával jutottak be a házba - mondta el a Bicskei Szónak Csepely Balázs r. százados, sajtóreferens, az FMRFRK Kommunikációs Szolgálatának munkatársa.
A tetthelyen helyszínelőn dolgoztak és természetesen folyamatban van a közterületen működő és egyéb biztonsági kamerák adatainak elemzése is - zárta a rendőrtiszt.
(Az Aradi utcán és a "Telep" más utcáiban adjuk tovább az eset hírét annak érdekében, hogy ez máshol se fényes nappal - se sötét éjjel - bajok vannak a közvilágítással - ne fordulhasson elő.)
Dr. Balogh Gyula igazgató-főorvos, a Bicskei Egészségügyi Központ vezetője a következő tájékoztatást adta az Egészségügyi Központról megjelent véleményekkel kapcsolatban.
Folytatódik az intézmény fejlesztése abból a 220 millió forintból, aminek kormányhatározat képezi az alapját. Ez az összeg a fejlesztés előkészítésére, tervezésére szolgál. Az Egészségügyi Központ megújulása, átadása 2022. szept. 30-ra várható. 2018-ban 350 millió forintot fordítottak eszköz fejlesztésre, beleértve a röntgen, mammográfiai, OCT (optikai koherencia tomográfiás) és 4 db ultrahang készülékre. A megújulás 2007-11 között vette kezdetét KDOP-s forrásból. Ez a földszint, az egynapos sebészet, 25 egynapos kórházi ágy megjelenését hozta. A Bicskei Szó Ír az olvasó rovatában egy olvasói panasz jelent meg a napokban arról, hogy az urológiai szakrendelés a főbejárathoz került. Az igazgató elmondta, hogy átmeneti kényszermegoldásról van szó, azonban itt olyan vizsgálat is elvégezhető, amihez külön helyiség szükséges. Adott körülmények között ez volt a legjobb megoldás. Volt egy panaszos olvasói megjegyzés, miszerint márciusra kapott időpontot a laborban. A kardiológus szakorvos végzettségű vezető az itt működő laboratórium munkájának pozitív értékelése mellett elmondta, hogyha a laboreredményre sürgős módon szükség van, akkor akár az nap vért vesznek és az eredmény nemsokára az orvos és a beteg rendelkezésére áll. A Bicskéről hiányzó endokrinológiai szakrendelésről az igazgató-főorvos úgy tájékoztatta a Bicskei Szó olvasóit, hogy sikerült ígéretet szereznie egy Bicskétől 100 km-re dolgozó szakembertől, aki remélhetőleg márciustól, kéthetente ugyan, de rendel Bicskén is.
Forgalomkorlátozás van érvényben az M1-es autópályán, Óbarok térségében.
Halálos kimenetelű közúti közlekedés baleset történt az M1-es autópályán, a 42-es kilométerszelvényben, Óbarok térségében 2020. február 12-én délelőtt. A rendelkezésre álló adatok alapján a Budapest felé vezető oldalon egy tehergépjármű alá szorult egy személygépkocsi, akinek a vezetője a helyszínen életét vesztette.
A helyszínelés idején a belső forgalmi sávban halad a forgalom. Az érintett útszakaszt a gépjárművezetők Tatabánya-Óvárosnál lehajtva és az autópályára Bicskénél visszatérve tudják elkerülni.
Torlódásra lehet számítani, kérjük óvatosan vezessenek!
Ma reggel az erős szél biztosan elvitte volna utcai helyükről a kiürített, üres kukákat. A szállítók pl. egy Kisfaludy utcai ház kerítésének lábazata és a járda közé fektették az edényeket. Valószínűleg máshol is ugyanezt tették, mert így biztonságosabb az orkánban. Ez esetenként több munkát, időt, odafigyelést igényel. Köszönjük!
Bicske város tényleg fejlődik - írja olvasónk. A volt Támasz helyén az urológiai szakrendelő. Diszkréten a főbejárathoz. Huzatos mint állat, de elülni sem lehet sehova A betegek állanak a Kartonozóval szemben, amit ma már Betegirányításnak nevezünk. Kényelmes is mit ne mondjak. A kartonozóba is jönnek mennek, mellette pedig itt áll a tömeg. Köztük sok idős embernek ácsorognia kell. Itt mindig sokat kell várni. Hogy ezt hogy gondolták?! - kérdi olvasónk. Más: most kért valaki időpontot egy laborba. Március 9. Nem ébrednek fel az emberek, hogy mekkora a baj? (Más forrásból tudjuk, hogy a kardiológia májusra tud időpontot nyújtani. Mint már foglalkoztunk vele, a Bicskei Járás endokrinológiai ellátása Bicskén továbbra is teljes mértékben megoldatlan.)
Olyan országban élünk, ahol az ún. politikai elithez tartozók csillagászati havi jussát duplázzák egyik évről a másikra, miközben az orvosi, ápolói fizetések sok esetben a közalkalmazotti bértábla szerint kerülnek meghatározásra.
És ezekután az ún. politikusoknak még van képük "szolgálatnak" és "közszolgálatnak" nevezni tevékenységüket...
Kétszer aláhúzandó rész: nem az egészségügy nehéz helyzetében, az egyedül több ember munkáját is elvégző szakemberek tehetnek erről.
A bicskei nyomozók gyanúsítottként hallgattak ki egy 49 éves férfit - írja az FMRFK Kommunikációs Szolgálat közleménye.
Az eljárás adatai szerint 2020. február 10-én délelőtt bejelentés érkezett a rendőrségre arról, hogy egy bicskei áruházában egy nő elhagyta a tárcáját készpénzzel és személyes iratokkal együtt. Amint észrevette a pénztárca hiányát, a helyszínre visszatért, ahol a tárgyat már nem találta.
A sértett a kiérkező rendőröknek elmondta, hogy az üzlet biztonsági szolgálatának munkatársával együtt a kamerák által készített felvételeket megtekintette, amin az látható, hogy fizetést követően a bejelentő ellép a kassza pultjától, a fekete bőr pénztárcája pedig a földre esik. Ezt a sorban közvetlen mögötte állók nem észlelik, azonban egy harmadikként várakozó férfi igen, aki a földről felveszi a tárcát, majd az abban található készpénzzel a saját élelmiszereit kifizeti, és a tárcával együtt távozik az üzletből. A bicskei járőrök a kamerafelvételek alapján azonosították, és nem sokkal később Bicske központjában elfogták a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható férfit, akit a rendőrkapitányságra előállították.
A nyomozók a helyi lakost lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt kihallgatták, melynek során elismerte a bűncselekmény elkövetését. Elmondta, hogy a tárcát a benne található okmányokkal együtt eldobta, a pénzt eltette, amit otthonában a hatóság munkatársainak előadott.
Olvastam a bicskei véleményt, miszerint "Kínában 10 nap alatt építettek fel egy 1000 fős kórházat!! Nálunk 6-8 hónap alatt nem sikerült egy hidat a mányi útra építeni! Vicc!"
A tereléses szakaszon halálos közlekedési baleset történt. Ez újabb indulatokat váltott ki, hiszen jól érzékelhető, hogy az eset és az útlezárás között - igazuk van vagy nincs - de sokan összefüggést véleményeznek. Néhány napja került ki Bicske önkormányzatának hivatalos oldalára egy magyarázatszerűség.
"Tájékoztatjuk a Tisztelt Lakosságot a mányi úti híd átadásával kapcsolatban, hogy az nem Bicske Város Önkormányzatának projektje, így az önkormányzat a kivitelezővel semmilyen szerződéses kapcsolatban nem áll. A munkálatok megsürgetésére és a közlekedés helyreállítására jogi lehetősége tehát nincs az önkormányzatnak, jóllehet, ő is abban érdekelt, hogy az építési beruházás mihamarabb elkészüljön."
Jóllehet, jóllehet; mossa kezeit a bicskei önkormányzat politikai vezetése, hogy neki ehhez "de jure" aztán semmi köze, "de facto" azonban persze, hogy fontos számára a mielőbbi elkészülés. Jóllehet. Jogi lehetőség nincs.
Rendben, hogy az önkormányzat nem áll szerződéses viszonyban a kivitelezővel, de az önkormányzat választott, felelős vezetői, az országgyűlési képviselő és más tótumfaktumok szerződéses viszonyban állanak az itt élők érdekeinek képvseletére szerződve. Erre esküdtek. Vagyis nem azt kellett volna ide leírni, hogy miért nem tudtak semmit tenni, hanem azt, hogy mit tettek. Mert ez úgy hat, mintha az önkrományzatnak nem lenne lehetősége fogást találni bármin, ami az ő területén történik.
Nem lett volna egyszerűbb leírni, hogy ki mit tévesztett? Nem lett volna emberibb leírni, hogy elnézést kérünk? Ja nem, bocsesz, ezt tiltja a politikai marketing. Hogy nézne ki?
"Homlok Antal, a fővállalkozó Szabadics Zrt. projektmenedzserének legfrissebb, Bálint Istvánné polgármesternek nyújtott tájékoztatása szerint az építkezés az időjárási viszonyok miatt lelassult ütemben zajlik, de a hőmérsékletnek megfelelően az engedélyezett munkák folynak."
Korábban más mulasztársól hallottam, nem az időjárásról. De beszélgethetünk arról is, mint az angolok vagy a szőlész-borász a szőlőhegyen. Ezért tolódott a projekt nyárból és őszből télbe és talán tavaszba? Az időjárási viszonyokról annyit, hogy ezt a hidat eredetileg októberben vagy novemberben adták volna át, tehát itt a jelenlegi időjárási viszonyok nem jelenthetnek elegendő magyarázatot. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy tudjuk: a szél fú, az eső esik, a hőmérséklet változik. Ha a szabadég alatt egy közúti hidat építünk egy patakra, ingoványos területre, akkor abba bele kell számítani, hogy az időjárás olyan mint az időjárás. S ha már ennyire megcsúszott az átadás, akkor minden megnyilatkozó, az önkormányzat is törekedjen ezerrel a teljes igazság kimondására, az okok valódi feltárására, bemutatására. Mert a közérdek ezt kívánja.
Ez az orvosi rendelők várójából ismert szállóige. De inkább csak szöveg. Mert szállóigévé lett például Rákóczi fejedelemtől ez a jelmondat:
Cum Deo pro patria et libertate! - Istennel a hazáért és a szabadságért!
Az "Én csak a receptért jöttem" még csak nem is szállóige-gyanús.
Aki a címben szereplő mondatot mondja, általában a rendelő ajtajánál áll, pedig csak 2 perce jött. Így biztosítja magának, hogy a régebben várakozók előtt besurranjon.
A hosszabb ideje várakozók ülők közül valaki beszól: "Én is a receptre várok és kivárom a sorom".
"Akkor irány a patika, mert itt nem árulnak gyógyszert" - hallottam már ezt is.
De általában senki nem szól semmit, mert úgyis mindegy és mert nem vitakozni jöttünk. Maximum tenyerünkbe temetjük az arcunk, hogy ne látszódjun, mit mondunk.
Ez a hétköznapi jelenség azt igazolja, hogy a már működő, de még nem kötelező E-Vény rendszer használata mindenkinek jobb lenne. Orvosnak, betegnek egyaránt. Az önrendelkezést itt is tiszteletben tartják: csak akkor működhet e rendszer, ha a beteg is úgy akarja és aláírta.
Ha valakinek vényköteles gyógyszer kell, mert például elfogyott és későn kapcsolt, nem kell bemennie "feliratni". Úgy tudom, hogy elég telefonálni, orvosaink és asszisztenseik elvégzik az elektronikus felirást, ami azonnal eljut a gyógyszertárakba.
Mivel a betegek jelentős része ezért érkezik a rendelőbe - ez csökkentheti az ottani forgalmat és a várakozási időt is.
Számomra olyannyira ismeretlen ez a rendszer, hogy a nevét (E-VÉNY,) amikor először hallottam, Emelvénynek értettem.
Ezért is tartom szükségesnek "Emelvényre" helyezni a bicskeiek blogján. Közérdekből.
(2000 körül a könyvünk megírása érdekében hosszan beszélgettünk egy kiváló kardiológussal. Ő mondta ki, hogy a hazai egészsügy java részét a bürokratikus feladatok teszik ki. Szerinte, ha ez nem így lenne, sokkal több idő jutna a gyógyító munkára. Eszembe jutott mindez húsz év után, ezért is tartottam fontosnak leírni.)
Amikor az elsô néhány wuhani halpiaci árust szállították nehéz légzéssel kórházba - sem ôk, sem kezelôorvosaik sem gondolták, hogy néhány héttel késôbb az egész világon aggódva fogják figyelni a Kina felôl erkezô, új virussal kapcsolatos híreket.
Mi történt, miért pont ott történt? Erről és sok minden másról beszélgetnek a rendkívüli helyismerettel rendelkező Kina szakértô újágíróval, Krajczár Gyulával valamint Dr. Bourgla Ossamah, háziorvos, önkormányzati képviselôvel - a bicskei Korona Étterem Pizzafaló különtermében, 2020. Február 12-én szerdán, este hat órakor.
– Egy baráti társaságban akadt a kezünkbe az Új Ember karácsonyi száma 1966 szilveszterén. A társkereső rovatot böngésztük, és a fiúkkal kitaláltuk, hogy írunk néhány lánynak. Én is megírtam a levelem, amelyet január 2-án fel is adtam.
Itt, Csongrádon kötöttünk házasságot 1967. július 17-én. Az esküvő után megmutattam a képeket Lajos bácsinak, aki álmélkodva kérdezte: „Maguk templomban esküdtek?” Én pedig azt válaszoltam neki: „Igen, és nem szégyellem.” Érdekes, hogy ezután egészen máshogyan alakult a sorsom a munkahelyemen. Tisztelet övezett, amiért vállalni mertem a hitemet, a vallásomat – avatott be Laci bácsi a nem mindennapi házasság előzményeibe. S lassanként az addig jobbára hallgató Marika néni is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
Csilla: „Azért döntöttem úgy, hogy az Új Emberben adom fel a hirdetésemet, mert hittem, hogy egy katolikus újság hasábjain hasonló értékrendű párra találhatok. A „Boldogságra születtünk!” jeligét választottam. Ez a mondat Kerényi Lajos piarista atya egyik könyvének a címe is. Lajos atyát évek óta ismertem az egerszalóki ifjúsági találkozókról, majd a hittanjára is jártam a budapesti Szent Kereszt-templom plébániáján. Lajos atya volt az is, aki két évvel később összeadott minket. A hirdetés megjelenését követően több levelet is kaptam, melyek között ott lapult a majdani férjemé is.
2012 pünkösdjén ünnepeltük az eljegyzésünket, 2013 pünkösdjén szentségi házasságot kötöttünk, 2014-ben pedig megszületett a gyermekünk, Kristóf, aki most töltötte be ötödik hónapját.
Soha máskor nem írtam házassági hirdetésre, de akkor valahogy úgy éreztem, meg kell tennem. Isteni sugallat volt ez, s hamarosan ki is derült, hogy a Jóisten a hirdetés feladóját szánta házastársamnak. Ő még abban az évben, december 26-án személyesen el is jött bemutatkozni. A megismerkedésből házasság lett. Szentségi házasságunkat 1974. január 12-én kötöttük.
A székesfehérvári Szent Kristóf-templomban Brajnovits Ferenc plébános esketett bennünket. Két gyermekünk van, Gabriella és István. A lányunk francia nyelvtanár a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban, a fiunk közgazdász, és a polgármesteri hivatalban dolgozik. Római katolikus vallásunkat mi is és gyermekeink is gyakoroljuk, s eszerint éljük az életünket. Az Új Ember újságnak a mai napig rendszeres olvasói vagyunk. Napi imáinkban megköszönjük Istennek életünket, házasságunkat és gyermekeinket. Idén ünnepeltük a negyvenegyedik házassági évfordulónkat.
Azután elérkezett 2013. augusztus 12-e, amikor újra egyedül maradtam…
Friss kommentek