Az bicskei önkormányzat vezetése értesülésünk szerint többször kérte már írásban a Magyar Közút Nonprofit Zrt. vezetőségét a Szent István út felújítására.

Ezt azért fontos leírni, mert több ízben vetettük fel a Bicskei Szó hasábjain, hogy alapból mekkora égés az út minősége és emnnyire erős a kontraszt, amikor nagy nevű kerékpárversenyek érintik ezt a szakaszt.

Nem tudjuk, hogy legutóbb milyen választ kapottt az önkormányzat.  Korábban előfordulhatott, hogy pénzhiányra hivatkozott a Közút.

Mert egyéb okkal az állapotnak a fennállása tényleg nem indokolható.   

Itt lenne az ideje a Szent István út újjáépítésének.  

Garri Kaszparov 1989-ben egy interjúban azt találta mondani, hogy a nők természetesen gyengék a sakkban, és kötelességük a férjük támogatása. Polgár Judit, az akkor  26 éves magyar nő 2002-ben legyőzte egy gyorsasági sakkmeccsen, és rajta keresztül az összes világbajnokot. Polgár Judit akkor azt mondta:

′Győzni jó volt, győzni azokkal a férfiakkal szemben, akik nem hittek bennem, még jobb volt, de oly sok nő inspirációjaként szolgáltam, ez a legnagyobb elégedettségem." 

„A hatvanas évek elején Fischer azzal dicsekedett, hogy bármelyik női sakkjátékost megveri egy bábú fórral. Szerintem ez csak dicsekvés volt. Mégis megmutatja, hogyan kezelte a férfi játékosok többsége a nőket” – mesélte később Kaszparov.

„Egyszer Polgár [Judit] legyőzött, számomra ez nem volt nemi kérdés alapvetően, hanem arról szólt, hogy egy sakkozóval játszom, aki tizedik a világranglistán. Polgárnak különös stílusa volt, nagyon agresszív. Lenyűgözött. Mindenki tudta, hogy egy játék Polgárral, azt jelenti, hogy egy kollégával játszol, aki a szupernagymesterek elit klubjának tagja, és emiatt nagyon komoly hozzáállást igényel.”

Érdekes, hogy szinte érzelmi viharokat kavartak azok a kerékpáros útburkolati jelekről készült felvételeink, amik a Bocskai-Kisfaludy utcákban tegnap készültek.    

Szerény véleményem szerint,  ha kerékpárosoknak, pl. turistáknak  javasolt kerékpáros irány alakul ki egy településen, ami a régi terv szerint Bicskén pl. összeköti a Nagyállomást a Lidl magasságában induló kerékpárúttal, ami a KRESZ szerint nem is kerékpárút, akkor azt illik jelezni akár az útburkolaton. 

Egyik szerepe, hogy irányt mutat azoknak, akik még nem jártak itt és térkép alapján indulnak el.  De akkor sem lenne ártalmas senkire, nem bántana senkit és nem harapna,  ha nem lenne semmi jelentősége. Mivel forgalmas, megannyi "nem turista", hanem "funkcionális", helyi kerékpáros által használt szakaszokról van szó, ezért is jó lehet.  

(A játszótérre is kiírják, hogy csak szülői felügyelettel lehet használni. Végül senki nem nézi, hogy melyik gyerek kivel van ott.   A fenntartó ezt a saját maga védelmében teszi ott is. Itt a fenntartó részéről az is cél (a Bocskai is kész lett, szélesedik a Kossuth utca, a Nagyállomás körül is sokkal jobb utak lesznek, csak idő kérdése), hogy szó ne érhesse a városháza elejét, ha pl. baleset történik. Mert hogyan védené magát egy kártérítési perben az önk., amikor a biztosító a fizetés terhét abszurd módon át akarná hárítani az önkormányzatra, szóval hogyan venné ki magát, ha az önk. még azzal  sem tudna érvelni, hogy de hiszen a közlekedők védelmében jeleztük az utat?!   

Bicske felkerül(t) a kerékpáros térképre, hogy az itteni kerékpáros közlekedőkről ne is szóljunk. Nem "tehetjük" meg, hogy az útvonalat nem "jelöljük" útburkolati jellel. Érthető, helyes lépés. 

Akkor is, ha mindenki tudja, hogy önmagában ez kevés ebben az alja közlekedési morálban és természetesen nem jelenthet fizikai védelmet. 

 Olvasható, hogy sokan írják: miért nem épül inkább utcaburkolat  itt és ott? 

Vegyük figyelembe, hogy megjavítottak rossz szakaszokat, szélesebb lett a Kossuth utca is és jelölve lett, a Kisfaludy rövid szakaszán is útburkolati jel kellett és ott van a Bocskai utca új burkolata is. A Nagyállomás előtti és körüli utakról nem szólva. 

(Ezzel csak az a probléma, hogy ezt nem kampányszerűen kellene csinálni (mindenki így végezte), hanem a testület azért testület, hogy beossza magának: ebben a ciklusban ebben a sorrendben ezeket az utcákat fogjuk felújítani. Ettől csak kivételes esetekben térhetnének el, bizonyos rögzített, nyilvánossá tett okokból. A tervet azonnal nyilvánosságra kellene hozni. Ez lenne a tisztességesebb a lakossággal szemben.)  

Visszatérve: főleg egy olyan városban szükséges ez a jelzés, ahol az autókkal-motorokkal való városhatáron belüli száguldozás évtizedes,  egyre erősődő hagyomány.  A stílus itt az, hogy nem baj, ha valaki nem tanult/tud vezetni,  ő úgy tesz, mintha tudna, jó hangos a kocsi, okádhatja a füstöt és semmibe vehet mindenkit, mert egyedül csak ő létezik  és például elébe vág vagy letolja az útról a kerékpárost vagy bárkit, akit lehet. 

Személyesen engem egyáltalán nem zavar ez az útburkolati jel. Sem nem vöröscsillag, sem nem horogkereszt.

Tudom, hogy van olyan közlekedő, akinek a hozzáállásán ez nem változtat. A magyar közlekedési “kultúra” kiváló makettje annak, amivé a magyar társadalmat tették.   

És fizikai védelmet nyilván nem jelent a jel, de mégis van valami halvány reménysugár arra nézvést, hogy jobban figyel a bicós és az autós is. Sokan vagyunk olyanok is, akik vigyáznak magukra, vigyáznak egymásra, hogy mindenki hazaérjen. Sokan vagyunk, akik rendőrnek, mentőnek, tűzoltónak nem akarnak munkát adni.

Ha nekem még felsős gyerekeim lennének, akik ma már régen felnőttek, tudnám, hogy merre járnak és miért, biztos, hogy azon lennék, hogy részesítsék előnyben a "jelzett" szakaszokat. Mert ha már választhat egy aggódó fater, hogy jelzett vagy jelzettlen, akkor inkább a jelzett, talán-talán védettebb út.    

Találkoztam olyan véleménnyel, hogy miért festik az utakat, miért nem javítják? Ismétlem: a Kossuth utcát kiszélesítették. Ez szuper. A Bocskai utca régen várt új burkolata elkészült. A Nagyállomás előtt és körül új utak épültek és épülnek. Sokáig tart. Ez zavaró. De akkor is. Felépült egy híd is: egy kör bezárult.  Ennek igénye már kb. 35 éve megfogalmazódott az itteniekben és adja is magát.  

Mindegyik fejlesztés felvet 600 problémát és kérdést. De ez nem jelenti azt, hogy nem tettünk egy tyúklépést jó irányba.     

Elmondtam ezt az egészet egy kerékpárosnak, aki autós is. Ahogyan a kerékpárosok és gyalogosok többsége is autós. Nem értem, hogy a közlekedők között is miért kell ezt az egymásra haragvó, utálkozó   megosztást végezni.         

A magyar jogrend nem csak elválasztott kerékpárutat ismer, hanem egyéb formákat is, ami inkább figyelemfelhívó a közlekedés ÖSSZES  résztvevőjének.

Ezeket elsősorban ott használják, ahol vagy a kerékpárosforgalom, vagy a közúti forgalom kisebb, vagy az útviszonyok nem teszik lehetővé az elválasztott kerékpáros lehetőségét.

Igen, a jelenleg folyó kivitelezés részben azt a célt szolgálja, hogy az Etyek-Tarján utat összekapcsolja a vasúttal, ez lehetővé teszi pl. Bicske vasúti-kerékpáros elérhetőségét.

Másrészt ez kijelölt útvonal a város nagyobb forgalmú útjai mentén a kerékpáros közlekedésnek, kapcsolódnak  hozzá intézmények és más forgalmas egységek, amit kerékpáron is meg szoktunk közelíteni. 

Van, amikor kerékpárút fedőnévvel szilárd burkolat építhető.  Van, amikor egész egyszerűen a helyi kerékpározás biztonságossá tétele és ezzel annak terjesztése a cél.

A nagy vihogás, persze, lehet, hogy nem konkrétan az útfelfestésnek szól, hanem abból a hülyének nézésből van elege már az embereknek, amit ez szimbolizál, hogy látszattevékenységek, átgondolatlan dolgok történnek és ezek vannak előadva hatalmas "beruházásnak".

Meglehet, hogy annyira eljátszotta már a bizalmat a rendkívül átlászó  patyomkin-politika, hogy már-már  az alapvetően hasznos, de kicsit is kikezdhető dolgokra is azonnal lecsap a kritikus közvélemény. Ebben viszont az a jó, hogy nem vagyunk közönyesek és mégis csak úgy néz ki, mintha érdekelne minket, mi zajlik körülöttünk. 

És ha még jobban is körülnéznénk....

Krajczár Gyula búcsúztatójá 2023. március 14-én  11 órakor kezdődik a református temetőben. 

Néhány napja megtörtént a sokadik baleset az óbarki átjárónál.

Egy könnyű sérült.  Felépülést kívánunk. Elsőbbségadás elmulasztása - legjobb tudomásunk szerint. 

Ha Bicske és a környéke képtelen kilobbizni, kiérdemelni stb. Bicske második körforgalmát a főútvonalon több mint egy évtizede, akkor lenne még két célravezető megoldás - ha már a közlekedők egy része  nem tartja be a KRESZT-t.

Mert itt nem elég a közlekedőkre, fenntartóra, a kezelőre mutatni és azt mondani, hogy nem tehetünk semmit. Ajánljuk az országgyűlési képviselő, a polgármester és az önkormányzati képviselők figyelmébe.

Az egyik lehetőség egy lámpás kereszteződés - mint a közeli példaként -, az 1-es főút Tatabánya-Tarján csomópontjában működik. Érdekes módon csökkentek az ottani balesetek vagyis biztonságosabb lett.

Előnye, erre kevesen gondolnak, hogy kék lámpával, megkülönböztetett jelzéssel is át lehet haladni vonuláskor anélkül, hogy a sebességet csökkenteni kellene. Nem fogják fekvő rendőrnek érezni a körforgalmat ott, ahol lehetne száguldani, amikor minden másodperc számít és emberi életek múlhatnak rajta. Nem kell újra felgyorsulniuk a lassulás után pl. a nagy tömegű tűzoltó szerkocsival vagy  akár egy mentőautóval. És ha már itt tartunk, a rendőrautókat se hagyjuk ki.  

A másik megoldás kicsit drasztikusabb. Jobbról-balról egy-egy fix, akár táblával is előre jelzett  traffipax mint Németországban. A büntetés bevétel fele ott a településé. Itt is lehetne így. A másik fele az államé. Mondhatni, egyik fele az államé, másik fele a helyi államé.  Az biztos, hogy a 3-4 alkalom után már nem mennek annyira gyorsan, akik értik a csíziót, korrigálni tudnak, csökken a balesetek száma  és a kék lámpások vonulásait sem akasztja.

A Fejérvíz ZRt. Ügyfélszolgálathoz fordultunk, mert olvasónk levelében megírta a túlfizetésével kapcsolatos problémáját.

“Nem hagy azóta sem nyugodni, hogy mennyi embernek maradhatott benn a pénze a Fejérvíz-nél.

Csekkes vagyok. Vagyis az az ember, aki szereti látni, hogy mikor mit fizet be. Nem szeretem amikor különböző cégek vonják le a befizetni valókat a számlámról és azt sem, ha csak online számlát hajlandóak kiállítani. Nekem, akinek kb 25 éves koráig még saját számítógépe sem volt, túl átláthatatlan ez a világ és ezért bizalmatlanná tesz.

A napokban rendeztem a csekkeket, talán egyes nagyvállalatoknak sem barátja az elektronizált rendszer. Ugyanis, kaptam négy azonnal fizetendő csekket, olyan időszakra, amiről az előzőekben (úgy gondoltam, hogy túlfizetés miatt) már érkezett nullás sárga követelés (csekk). Ezen felbuzdulva ültem neki a ház összes befizetni valójának átnézéséhez. És gyöngyszemre találtam. Gyöngyszem, de nem nekem. A FEJÉRVÍZ tavalyi elszámoló csekkje (2022.10.25) túlfizetést mutatott. Nem is kis összeget. Azonban a soron következő befizetés követelések, ugyanúgy folytatódtak, mintha mi sem történt volna. Azaz, ugyanúgy érkeztek a havi átalány befizetésére kiállított csekkek.

Ennek ez az oka: 

„ Csekkes fizetési mód esetén az 5000Ft alatti túlfizetést a Felhasználó külön kérésére az ügyfélszolgálatokon visszafizetjük. Ha túlfizetés mértéke meghaladja az 5000Ft-ot akkor a Felhasználónak az elszámoló számla keltét követően 30 napon belül van módja a túlfizetés visszaigénylésére. Amennyiben 5000Ft feletti túlfizetését visszaigényli, és igényének jogosságát megállapítjuk, akkor a visszafizetést…….”

(Az  idézet rész miért nem jelenik meg számos hivatalos felületen pl. az önkormányzat lapjában/honlapján/tévéjében? Tudtommal az önkormányzat politikai alapon delegált valakit szép pénzért a Fejérvíz kuratóriumába. A szóban forgó  illetékesnek a képviseleti demokráciában hogy-hogy nem jut eszébe a széleskörű tájékoztatási kampány szükségessége az érdekképviselet jegyében pl. Senkinek ne maradjon bent pénze! munkacímen?! - a szerk.)       

Olvasónk így folytatja: 

"Nem értem, hogy a Fejérvíz, miért nem tudja hasonlóan, mint más szolgáltatók a következő csekkekkel elszámolni a túlfizetéseket! Általában, nyugdíjasok és számítógéppel nem rendelkező vagy egyáltalán számítógépet nem használó fogyasztók fizetnek csekken közműveket és szolgáltatásokat. Bár a tájékoztatás egyértelmű, mégis úgy gondolom, hogy a túlfizetésekből származó bevételeket nincs joga senkinek megtartani. Mint ahogy az alul számlázott fogyasztásokat is behajtja minden cég, ugyanúgy a túlfizetéseket is mindenkinek vissza kellene juttatni!

Egy barátnőnek is elmeséltem, hogy mire bukkantam. Ő is csekkes befizető és neki is túlfizetése volt. Nem kevés. Egyből be is ment személyesen az ügyfélszolgálatra. Bár 30 napon túli volt, mégis szerencséje volt és visszakapta a túlfizetését. Mindenkinek azt javaslom, hogy járjon hasonlóan el! Nézze meg az elszámolót és, amennyiben követelése van, igyekezzen azt érvényesíteni."

Saját megjegyzésem, hogy majdnem minden közműdíjat csoportos beszedési megbízással intézek több mint egy évtizede. Kényelmes, gondom nincs vele, minden átlátható, ellenőrizhető. Azt viszont nem tartom korrektnek, hogy a túlfizetés automatikus, kérés nélküli visszaadásához bárki bármilyen feltételt szabhat. Semmilyen  befizetési mód esetén nem sportszerű, hogy aki így fizet, megkapja a túlfizetést, aki meg úgy fizet, az csak akkor, ha kéri. Aki csekken fizet, ezért csekkolja a helyzetet. Igaz, túl van már a 30 napon, de legalább felkészül a tapasztalattal a következő évre.       

A Bicskei Szó írásban fordult a Fejérvíz ZRt. Ügyfélszolgálatához. Kaposvári Zsuzsanna gazdasági főosztályvezető szíves válasza két órán belül megérkezett.   

"A levélben feltett kérdéskörre az alábbiakról tájékoztatjuk.

A Fejérvíz ZRt. hatályos üzletszabályzatát a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal hagyta jó, az abban foglaltak összhangban állnak a 2011. évi CCIX víziközmű törvénnyel és az 58/2013. (II.27.) Kormányrendelettel. Működésünket az illetékes hatóságok folyamatosan ellenőrzik.

Az 58/2013. (II.27.) Kormányrendelet 65 . §  (12)  rögzíti, hogy ha az elszámolást követően a felhasználó számára visszatérítés jár az összeget a víziközmű-szolgáltató a felhasználó technikai számláján jóváírja, és azzal a soron következő számla -a Fejérvíznél ez a következő elszámoló számlát jelenti- összegét csökkenti.  Ha a megtérítendő összeg az 5000 forintot meghaladja, a felhasználó kérésére a visszatérítendő összeget a víziközmű-szolgáltató a visszatérítési igény elismerését vagy megállapítását követő 8 napon belül készpénz kifizetéssel vagy a jogosult által meghatározott fizetési számlára történő átutalással teljesíti. A túlfizetést tehát a jogszabály alapján a folyószámlán rögzítjük, a soron következő elszámoló számlából levonjuk, vagy kérésre visszaküldjük, visszautaljuk.

Társaságunknál a csoportos beszedési megbízással rendelkezők részére automatikusan visszautalásra kerül a túlfizetés -bármekkora összegű legyen- , a csekken fizetők részére a jogszabályban előírtakat alkalmazzuk.

A tizenkettő havonként készülő elszámoló számlák közötti időszakban 11 db részszámlát bocsátunk ki. A részszámlában elszámolt fogyasztás alapja (ha erről a felek külön nem állapodtak meg) az előző elszámolt 12 hónap átlagfogyasztásából a részszámlában elszámolt időszakra számított mennyiség. A részszámlákat csomagokban  küldjük ki a felhasználóknak.  Természetesen, ha a felhasználónak túlfizetése van és ezzel a túlfizetéssel részszámlát szeretne kiegyenlíteni, akkor jelzésére összevezetjük a túlfizetést a fizetendő részszámla összegével, ekkor nem kell befizetnie az érintett részszámlát.

Az elektronikus számlát társaságunk is előnyben részesíti, hiszen nem csak kényelmes, de környezetbarát, gyors és bárhonnan elérhető. Csoportos beszedési megbízással kombinálva a felhasználót mentesíti a határidők figyelése és a postai sorban állás alól.

Bármely további kérdés esetén állok szíves rendelkezésére."

Ma este a Nagy Károly Városi Könyvtárban elhangzott előadás után, a "kérdések óráját" azzal kellett kezdjem, szinte belevágva Szolnoki Tamás, a Szülőföldünk helytörténeti klub vezetőjének szavába, hogy  én ennyire összeszedett, részletekbe menő, sok emberrel való beszélgetést, mélyinterjút megkövetelő   helytörténeti előadást, (ezt ott nem mondtam: ami ráadásul engem is nagyon érdekel, hiszen apai ágon a felmenőim parasztok, földművesek, szőlőművesek, kisgazdák voltak)  - még nem hallottam.

Szegedi Mónika tartotta az előadást, akinek elmondtam, hogy szakdolgozat  ízű, alapos munka ez szerintem, ami kevéssé hivatkozik más művekre és nem is másol, nem ismétel, hanem olyan hivatkozási alap lesz ez az alapmű, ami fontos az utókor számára. Kérdeztem, lesz-e belőle valami, ami több mint előadás. Egy helyi könyv.  Szegedi Mónika legalább három éve dolgozik ezen mindennapi munkája mellett. Azt gondoltam elsőre, hogy egyetemista. Történész vagy néprajzos. Nem. Dolgozik.  A Bicskei Református Egyházközség lelkészei és tagjai sokat segítettek munkájában. Évek óta járt a tanúkhoz, a leszármazottakhoz azért, hogy drámájukat elmondassa velük. Komlós Lajos mérnök úr mellettem ült. Az egyik dráma az ő családjukat érintette. Arra gondolok, ha ezt az előadó most nem tette volna meg, akkor 20-30 év múlva már nem talált volna élő tanút, mert a mai idősek, a mai beszélők  az akkori gyerekek, akik beszélni tudtak. 

A huszonéves kutató szívből, átéléssel beszélt, néha elcsukló hangon. A paraszti munka nagy tisztelője. Nem a politika érdekli, hanem a sorsok, amik sajnos összefüggenek ezzel.       

Az előadás után sokan beszélgették még a Könyvtárban hosszú ideig. Sőt, még az előadás alatt figyelmébe ajánlottak eseteket, akiket érdemes lenne megkeresni.  Kérdésemre elmondta, hogy fiatal felnőttként hallott-látott  egy parasztbácsit a Duna TV műsorán, aki az életükről, a sorsáról beszél.  Ez alakította ki ezt az érdeklődését. Dolgozik, már nem tanul, ez nem szakdolgozat, nem is kiadói megrendelés,  munkáját teljesen önzetlenül végzi. (Amikor beszélgettünk, azt mondtam, hogy riportomat elküldöm egyeztetésre, hogy lássa. Remélem, elnézi nekem, hogy ez a dicsérő szó egyszerűen megjelenik a legfiatalabb bicskei helytörténészről. Mert ez még nem az a riport. Amikor majd azt készítjük, amit megbeszéltünk, azt természetesen egyeztetjük.)     

Krajczár Gyuszi bácsi és Borbély Jóska bácsi kedves feleségeikkel, Matild nénivel és Kati nénivel 7 év különbséggel kezdték tanári pályájukat Bicskén. Gyuszi bácsiék első tanéve az 1957/58-as volt, Jóska bácsiék 1964-ben kezdték meg tanítást. 

1971-től földszinti szomszédok lettek a Petőfi Sándor téri "tanár-házban". (Gyuszi bácsiék első otthona a Sarlós házban volt a Kossuth utcában, a második a mai Prohászka utcában.) 

A Borbély házaspárt mélyen megrázta Gyuszi bácsi halála. "Mintha a szívemet tépték volna ki" - mondta Borbély József. Tudtam, hogy ez nem lehet másképpen. Náluk is kifejeztem részvétem, ahogy a családnak szokás.  Mint elmondták, néhány nappal halála előtt tett náluk látogatást  a barát, a szomszéd, a kolléga. Akit nagyon szerettek, tiszteltek. Azt is hallottam ma este tőlük, hogy idős korodban tudod meg, ki a barát.  Eredetileg azért kaptam meghívást a Borbély házaspártól, hogy közölném-e Jóska bácsi megemlékező sorait. Részemről a megtiszteltetés - hangzott a válaszom és nem kellett rám sokat várni. 

Találkoztam egy nagyon szép, különleges képpel. Montázs, amin a kb. 38 éves Gyuszi bácsiról is szerepel egy portré részlete egy gőzmozdony kereke és sínek mellett.  De ennél még érdekesebb, hogy ezt a képet 50 éve kiállították a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Rónay László tanár úr, az irodalomtörténész már nem Bicskén, hanem  Budapesten dolgozott neves helyeken 1973 körül.     A PIM-ben Dosztojevszkij kiállítás készült. Fotók kellettek. Akár montázsok. Rónay László a fotóművészettel is foglalkozó Borbély József kollégáját ajánlotta a szervezőknek, akik fel is kérték a munkára. Három képet állított ki ott és akkor. Az egyiken barátja, kollégája és szomszédja, a fiatal  Krajczár Gyula. A képről nem tudom, hogy mikor készült, de Gyuszi bácsi a képen nem lehet idősebb mint 37, esetleg 38 éves.

Kérdezték, dolgozom-e még a Bicskei Újságnak. Elmondtam, hogy már régen nem. Kérdezték, hogyan teremthetnek kapcsolatot a lappal, elmondtam, hogy legjobb lesz a polgármester segítségét kérni, de mielőbb, ugyanis figyelmükbe ajánlottam, hogy nem tudom, mikor van a lapzárta. De abban biztos vagyok, hogy hosszan méltatják majd Gyuszi bácsi munkásságát. Elmondtam a fotóval kapcsolatban, hogy egy szerkesztő  azonnal lecsapna rá és a lap hátsó borítóján közölné képaláírással vagy a levéllel, mert fekvő állású, kiváló kép. Ha álló lenne, mehetne a címlapra. Elmondtam, hogy az ott elolvasott megemlékezésnek azért lenne nagyon jó helye a Bicskei Újságban, mert az sokkal több helyre eljut, mint az én posztom itt a blogon. Azt is megígértem, hogy mindezt a polgármester szíves figyelmébe fogom ajánlani levelemben. Mivel Jóska bácsiék nem neteznek, kinyomtattam Bárányos József igazgató emlékező sorait, Ervin barátom és a saját tisztelgésem is. Ezeket Kati néni úgy olvasta fel távozásom után Jóska bácsinak, mert neki sajnos nem jó a szeme. 

„Ötven,

jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -

halottjaim is itt-ott, egyre többen -

jaj, ötven éve tündököl fölöttem

ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,

ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét”

Ki tudja már, mikor s hol találkoztunk először, nem is érdekes, mert ki emlékszik mikor látta először nagyapját? Úgy kúsztál be életünkbe, mint húsvét tájt a jó idő és most arra eszmélünk már nem vagy itt.

Amikor negyedikben szokásosan mi is új osztályfőnököt kaptunk aki aztán egész felső tagozatban végigkísért, a csodálatos Matild nénit akivel együtt megkaptunk Téged a férjét ráadásként, először talán az osztálykirándulásunkon, ahol Szabó Gyurka bácsival vezettetek korokon át a nehézszagú olajos padlós Ikarus busszal, s ha ennek a cammogó busznak szárnya nem is volt, de tízéves gyermeki képzeletünk szárnyakat kapott, repdesve szívtuk magunkba mindazt, ami Neked oly magától értetődő volt, a kultúrát, a történelmet, a természetet, a hazaszeretet.

Nem mindig értettük miért kell egy székesegyházban csendben annyit nézelődni, amikor már rég a várban rohangálhatnánk, aztán kedvünkre rohangálhattunk persze. A tőled kapott Kéktúra füzetbe gyűltek a bélyegzők az ország számos pontjáról, kirándulásról kirándulásra, nagy adósságom, hogy nem minden oldal telt még be.

Abban az időben készült a Másfélmillió lépés film is, amit mások csak a tévén keresztül kaptak, nekünk eleven valóság lett Veled, több volt mint másfélmillió lépés. (Most, hogy jobban belegondolok, a készítők

Rockenbauer Zoltán vagy Sinkó László egy-két év különbséggel a kortársaid és milyen rég nincsenek velünk. )

Aztán jöttek a zánkai táborozások, amiről akkor nem is tudtuk, hogy neked is köszönhetjük, hogy a bicskei gyerekeknek saját tábora lett. 

A Balatonnál akkor is jól éreztük volna magunkat ha egész álló nap pancsolhatunk, de mindig szerveztél pár kirándulást és senki de senki nem szipogott, hogy jaj minek, a zsibongó gyerekhad tudta, hogy megint valami izgalmas jókedvű dolog lesz. Vonattal menni Badacsonyba. a parton hagyni a papucsos törölközős tömeget, szívni az erdő illatát. Máskor busszal Tihanyba, bejárni annak is zegét-zugát, még gyerekfejjel is meghatottan állni a kilencszáz éves sír fölött hol I. András király alussza örök álmát. Aztán a tanúhegyeket sorra meghódítani. Ami kevés akkor kimaradt azt bepótoltam később, már magam. Mert ezt a szerelmet is sikerült ránk ragasztani.

Zánkán mindig eufórikus volt, de hát ez évente csak egyszer adatott, ezért legjobban a túraszakkört szerettük. Legtöbbünk családjában nem volt szokás az erdőjárás, a falusi ember mindenhova okkal ment, s immár nem kellett fát vágni, így szüleinknek a munka mellett elég volt a kertben és a szőlőben töltött idő, de emlékszem milyen sóvárogtatva vonzott a misztikus erdő, a várak és tábortüzek kalandja. Minden kirándulás egy beteljesülő álom volt. A minap, most februárban feleségemmel kirándultunk egy rövidet a Normafától a Hárs-hegyig. Aztán busszal, villamossal mentünk haza budai otthonunkig és ezek a régi idők jártak az eszemben, amikor kisdiákként fedeztük fel az ismeretlen Budát, a Hegyvidék különös hangulatú házait, ahol Jókai alkotott, a fogaskerekűt, a hűvösvölgyi villamost, a remizt - ahol Ságvári járt - és persze, az Árpád-kilátót vagy a Hármashatár-hegyet. 

Peregnek a képek, bejártuk ami elérhető távolságra volt a Vértestől a Duna-zugig, Mennyi minden belefért egy rövid téli napba is: busszal, vonattal. Térdig jártunk a hóban a Nagy-Gerecse tetején, eltévedtünk kicsit, katonai bázisba botlottunk meg is szeppentünk, mert szovjet kiskatona cigit kért, persze hogy is lett volna, Rád mutatott – On tózse nye kurity?

Az iskolában kialakult jó tanulóságon alapuló hierarchia szövete szétfoszlott, a tornasor végén kullogó vékonydongájú diák is lehetett vezető, ha a térképpel már elboldogult, a felfesett jelzésekre és egymásra mindenki egyformán figyelt. A bukdácsoló diákból hős lehetett, mert kézzel törte a vastagabb gallyakat a tűzhöz. Nemigen kellett fegyelmezzél, mert a túrákon részt venni kitüntetésnek számított, noha nem volt feltételhez kötve, leginkább egymást fegyelmeztük ha valaki óvatlan vétett volna a természetjárás írott vagy íratlan szabályai ellen. Rang volt ott lenni. 

A túrákon nem volt rossz gyerek.

Nem számított az előélet erre mindig ügyeltél. Ahogy az egyik legemlékezetesebb sikerünket is az hozta, hogy a természetjáró úttörők országos versenyére való felkészítésünket is egykori „rossz gyerekre” immár szakmunkásként dolgozó volt tanítványodra bíztad. Állítólag az egész tanári kar teljes megrökönyödésére.

Keller Pityuval elengednéd őket, nem gondolod komolyan Gyuszi? Pedig komolyan gondoltad, mert Te nem csak a „rossz tanulót” láttad benne, hanem a szenvedélyes természetjárót. Ez a bizalom szárnyakat adott Pityunak, heteken át gyakorolt velünk a régi suli előtti parkban fától-fáig kellett a tájolót használva eljutnunk az úton, amit bemért nekünk előre. A megyei versenyt simán nyertük.

Majd jött sokunk nagy élménye az első hosszabb teljesítmény túránk a Gerecse 50, aminek ötven kilométeres távját a sok felkészítő túra után nyolc és fél óra alatt sikerült teljesítenünk, azt hiszem azóta sem volt ilyen jó időm, mint akkor 12 évesen! Furcsálltuk, hogy a sok gyakorló túra után erre már Pertl Jóska bával nem jöttetek velünk, „menjetek csak fiatalok, a rohanás már nem nekünk való (nevetés)”, azóta megértettük ezt is. 

Úgy emlékszem a kirándulásokon mindenről lehetett beszélni ami bennünket foglalkoztatott, gyakran olvasmányainkról is, hisz kár tagadni imponálni szerettünk volna. Olvasd el az Erdély aranykorát, élvezni fogod, hangzott az ajánlás és élveztem is. Téged az sem hozott zavarba, amikor Toncsi barátom feldobta a témát, Csoóri Sándorról kérdezett és kényszerű szilenciumáról.  Ezt is csak utólag tudom milyen kényes téma volt és milyen nehéz lehetett akkor ott egy 13 évesnek jó és igaz választ adni, de a beszélgetés konkluziója az volt, hogy jók az írásai.

Nem lehet máshogy mondani, mai fogalmaink szerint flow-ban voltunk amit ezalatt tanultunk készség szinten egész életünkben elkísér, még Csíkszentmihályi papírra sem vetette, Te már ösztönösen alkalmaztad ezt. Ahogy a professzor többször is hangsúlyozta a flow-érzés feltétele, hogy az ember képességein (kompetenciái) és cselekvése (preferenciái) összhangban legyenek.

Bizony összhangban voltak, de nem csak nekünk a volt-gyerekeknek hanem érzésem szerint Neked is.

Gyuszi bácsinál elmaradhatatlan volt a térképtáska, a vasalt flanel ing, a diszkrét, de egyértelmű arcszesz kontra a mai hiper-szuper technikai túraruházatok. Azt gondoljuk, kellene egy térképen is jelölt pad vagy pihenő a Vértesben vagy akár Vitánynál vagy bárhol Bicske körül, a Hegyikastélynál vagy éppen Vasztély és Tarján között a bringaúton,  aminek az a neve, hogy Gyuszi bácsi pihenője. Mellette emléktúra Vitányba vagy a Badacsonyba stb. Esetleg bicskei természetjárók kiváló névadója lehet.    

A mi túráink katartikus pontja mindig az volt mikor valami szép helyen, hegycsúcson, várrom ormán vagy kilátó ponton letáboroztunk. Te mit sem törődve a zsibongó gyermekhaddal, kikapcsolva minden terhet és következő feladatot, rituálészerűen felemelted kezed, tenyered lapját enyhén összehúzott szemöldököd fölé árnyékolóként tartva, szemed acélos színe egybeolvadt az ég kékjével, másik kezed csípőn, forogtál körbe, amennyire lehetett és  ilyenkor azt éreztük a természet is mosolyog, ahogy azt mondogatod a tájban gyönyörködve, hogy: Pazar!

Amit mi mindig cinkos összekacsintással vártunk és megannyiszor hátad mögött utánoztunk is, Pazar! És nem csak akkor, azóta is. Nincs jobb szó a gyönyörú tájakra, amiket lát(t)unk. 

Végtére is megtanultuk, hogy tudni kell megállni, kilépni a ránk osztott szerepből.

A sors nagy ajándéka, hogy az utolsó nyáron ezeket ha csak részben is, de még megköszönhettem Neked, pont Zánkán ahol együtt ünnepelhettük közös meghatottságban az ötvenéves tábort, hála a szervezőknek és a jó barátnak aki magával hívott. Reméltük, hogy szavadon foghatunk és egy kis nosztalgia túrára eljössz velünk, Vitányba vagy a Spitzire. Ha testben nem is, de legtöbbször ott leszel velünk, amikor fenséges csúcsra érünk, bizony szemöldökünk fölé emeljük tenyerünk és gyönyörködve sóhajtjuk, Pazar!

/Legyen utad ahol most jársz, Pazar!/

Hertendi Ervin

Mára virradó éjjel távozott közülünk Gyuszi bácsi, a nagyszerű tanáregyéniség, Bicske díszpolgára. 

Ezúton szeretnénk kifejezni részvétünket a gyászoló család tagjainak.

Mindig Gyuszi bácsinak szólítottuk és így emlegettük: Gyuszi bá'.

5-6 éve tanár úrnak szólítottam az utcán összefutva, jó darabon elkísérve és beszélgetve. Ez elköszönéskor volt: pl. boldog új évet kívánok neked, tanár úr. Elkerekedett szemmel, majdnem mérgesen toppantva teremtett le mélyen a szemembe nézve, hogy ő nem tanár úr, mondjam a nevét és kész. Még jó hogy nem igazgató urazom. Elnézést kértem, és kezemet tördelve mondtam, hogy Gyuszi bácsi, mert hogy én a bácsit nem tudtam elhagyni. A következő találkozások alkalmával már viccelődtünk az esettel, hogy jaj, majdnem azt mondtam, hogy tanár úr.         

Valójában az  volt  Tanár Úr. A következetes és igazságos, derűs személyiségből  leginkább a jókedvét, nevetéseit, barátságos és racionalista  voltát őrizzük mi, akik ismerhettük őt. 

Nevéhez fűződik Kósa Dezső bácsi vezetésével és sokak összefogásával a Bicskei Úttörőtábor létrehozása. Ő volt az általános iskola igazgatóhelyettese és egyben létrehozott egy természetjáró kört, ami nagy hatással volt ránk, mert máig tartó barátságokat hozott életünkbe, meghatározta érdeklődésünket, amit esetenként még gyermekeink is örököltek egy kicsit vagy nagyon és biztos vagyok benne, hogy a minden érdek nélkül való hazaszeretetünk is itt, a gyönyörű és izgalmas tájakon erősödött  - ezek az élmények nevelték belénk. Földrajz, történelem, irodalom, természet és környezet megbecsülése, néprajz Róvidebben: jókat és rendszeresen túráztunk a Vértesben, a Gerecsében, a Pilisben, a Budai-hegységben és a Balaton-felvidéken és sokat tanultunk Gyuszi bácsitól, akinek neve egy fogalom lett.    Emlékszem még a tartására, a mozdulataira is, amikor Vérteskozmán jártunk. Egyszer jártunk  ott együtt. A romos, egykor  gyönyörű parasztházak előtt meg-megállva ingatta a fejét, hogy lehet ezt a szépséget az enyészetnek átengedni? Dühös volt. Halk. Döbbent. Mindig eszembe jut ez, amikor évente akár többször is átkerékpározunk a már 80-as évek második felében szépülni kezdett, mára pedig  páratlan Vérteskozmán, aminek a neve nálam  Vérteskincse. Persze, ha Vitány romjai között járok vagy a Fáni-völgyben - akkor az a Vérteskincse - ez egy ilyen hely.       

Hiányozni fogsz Gyuszi bácsi, mondom ezt Hertendi Ervin kéktúrás nevében is. Megbeszéltük évekkel ezelőtt, hogy sétálunk egyet Bicske mellett valahol. A Mogyorós felé. Bánom, hogy elmaradt egy életre. Én tehetek róla. Soha nem lennék olyan jó túraszervező, amilyen Te voltál. Viszont az nagyon jó, hogy találkoztunk Zánkán tavaly nyáron.    

Akkori sorok: 

"Gyuszi bácsi könnyes szemében most örömet és szomorúságot látok egyszerre. Örül, hogy ennyire szép lett  a tábor. Mondhatni pazar. Ezért az örömkönny. A másik pedig az a szomorúság, ami örömökre és egyes küzdelmekre emlékeztetheti, meg aztán amit az  itteni és bicskei lombok között észrevétlenül elhaladt évek miatt érezhet egy 80. életévét már 2015. október 27-én betöltött dolgos tanárember... Akinek egyik tantárgya éppen az irodalom volt.  Ezt olvasom ki tekintetéből és mellesleg arra gondolok, amit tudok: a Badacsony a kedvence. Szerinte onnan nézve van a legszebb színe a Balaton víztükrének." 

Szerintünk is.  

Kezdjük a terület azonosításával, amit egy cég állítólag megvett a várostól, hogy oda naperőmű parkot építsen. 

Durván egy háromszög határolta területről beszélünk, aminek alapja a felújított utacska, ami  1-es főútvonal felé tart a Magyarmettel szemben az ősi zsámbéki út nyomdokán - a Galagonyás szőlőhegy irányába. A háromszög egyik szára maga a Szt.László patak, a másik az 1-es főútvonal. A háromszög csúcsa főút  hídja, ami alatt a patak átfolyik. Gyerekkorunkban szerettünk a környékén lenni és Fehér-híd volt a neve, mert a két szegélyt, amire le is lehetett ülni, rendszeresen meszelték, hogy az autósok jobban lássák.  Külön érdekes volt átsétálni a híd alatt a patak mellett, ha az engedte.      

A háromszög területén egy nádas, mocsaras ártér, kiváló vízgyűjtő fekszik, amihez hozzátesz “hegyaljai”  elhelyezkedése.        

A polgármester által jegyzett előterjesztés 2. oldalának derekán van egy hivatkozás az anyag végére bemásolt főépítészi levél egy pontjára, miszerint a főépítész Székesfehérvárról nem javasolja a nádas  megszüntetését, mert az a Szt. László-patak élőhelyhez kapcsolódó természetközeli terület.

Egyetértek a főépítésszel. Ahogy ma írta egy barátom pl. a Fertő vagy a Balaton körüli otromba pusztítás miatt: a nádas, a zsombékos az a terület mája. 

Azt már csak a Bicskei Szó teszi hozzá, hogy a terület szikkasztó, hiszen a szőlőhegyről odajut a mélybe a csapadék egy jelentős része és ez szárazabb időjárás  után szivacsként szívja magába, tárolja a helyi ökoszisztéma pedig köszöni, jól van. A melegebb idők szikkasztják, szárítják  a területet és esőben az megint képes lesz arra, hogy vizet fogadjon be pl. a saját élete érdekében is. Nem kell ehhez David Attenborough-nak lenni.  Ha már nem bír befogadni több vizet, az már a patakba megy illetve a területet lepheti el.     

A polgármesteri okirat bekezdése végén azzal veti el ezen nádas nádas mivoltát, hogy ez a terület most is rét. És nem tréfál. 

Fehérvárról jobban látják, hogy az valóban egy nádas, egy patakpart melletti élőhely mint itt helyben? 

Ja, mert már eladták és mint tudjuk, a politika a pillanatnyi érdek művészete. Gondolom, eladták, a bevétel sem jött rosszul és azt is megígérték, hogy természetesen segítik a terveket, hiszen közös érdek stb.  

A "politikusi" gondolkodás figyelmen kívül hagy mindent, ami hosszútávú érdeket szolgál, ha az ő érdekük rövidebb távú.  Zöld területről beszélünk,  mellette, a város területén átmenő jelentős és folyamatos forgalom miatt is jó ellensúly. Csak éppen kevés.  Ipari területté tétele butaság. persze, kinőne a nád és a zöld. De a belenyúlásra nem adhatna jó választ. Egy kisvárosra is igaz kell legyen az, hogy főleg ekkora forgalmú utakra (1, M1 és az erős belső forgalom) tekintettel minél több zöld felületet kell megőrizni természetes formájában, viszonylagos érintetlenségében. 

 Ez persze, nem érte el a képviselők ingerküszöbét. A tömegeket sem érdekli, ezért a politikus vállat rándít és esetleg azzal érvel, hogy "dejszen" megújuló energiaforrás kerül ide, környezetbarát.

Igen, de miért nem lehet ezt olyan helyre építeni, ahol természetes élőhely nem szenved kárt? Az is világos számomra, hogy választások lesznek és a választottak látványos építkezésekkel igyekszenek voksokat szerezni. Rendben, ez a recept, így főztök.  De miért nem lehet ezt ennél megfelelőbb helyet találni egy naperőműnek? 

 “Az 1.3 pontban foglaltakra vonatkozóan tájékoztatom a képviselő-testületet, hogy az önkormányzat napelempark céljára értékesítette a Szent László patak melletti területet. A terület külterületen található, a napelempark megvalósítását szükségszerűen megelőzi a termőföld terület végleges más célú hasznosításának engedélyezése.(...)  A 2. módosítással kapcsolatban a környezetvédelmi hatóság felhívja a figyelmet, hogy a 0129/66 és a 0129/67 hrsz-ú ingatlanok művelési ága kivett mocsár és javasolja az ingatlanok megtartását zöldfelületként. A tervezett módosítás nem része az országos ökológiai hálózat övezeteinek, a természetben nem a Szent-László patak melletti vizes élőhelyek, hanem az 1. főút mellett fekvő terület.”

Már hogyne lenne  a patak melletti vizes élőhely?! Miért zárná ki egy terület természetes élőhely mivoltát az, hogy főútvonal mellett fekszik?!  De nézzük csak tovább: 

 “A művelési ág jelenleg mocsár, természetben inkább rétnek használják.” A rét általában az ember műve. Mesterséges terület. A rétet az ember gazdálkodásra használja, pl. legeltet, kaszál. Ezen a "réten" ez nem jellemző. De ezen a "réten" békákra vadászó kistószegi gólya többször látható, mint réti gazda .   

Szerintem a mocsár, nádas, zsombékos terület és a rét az fogalmilag két különböző terület. A mocsár sekély vizes élőhely növényzettel, flórával és faunával. Kedvenc és nagyon részletes térképem a www.merretekerjek.hu is a mocsárjeleket használja a terület megkülönböztetésére.   

“Fentiek alapján az állami főépítész 1.2 és 1.3 pontokban foglalt vélemények és a környezetvédelemért felelős államigazgatási szerv véleményének figyelmen kívül hagyását javaslom. Javaslom továbbá, hogy az előterjesztéshez csatolt határozat-tervezet elfogadásával a képviselő-testület módosítsa (...) . zárja a polgármester.

Forrás: http://bicske.hu/sites/default/files/eloterjesztesek/nyilt/18._telepulesrendezesi_eszkozok_mod_napelemparkok_kezilabdacsarnok.pdf

2023. február 4-én a rendkívüli szélviharral összefüggésben Fejér vármegyében tizenhárom helyszínen avatkoztak be a bicskei önkormányzati tűzoltók, ezek közül hat esetben a bicskei önkéntes tűzoltókkal együttműködve dolgoztak a viharkárok felszámolásán - foglalta össze kérésünkre Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó százados. a Fejér vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivóje.

(Az összes riasztás a viharos napon harminchoz állt inkább közelebb, amennyiben a Fejér megyén kívüli beavatkozásokat is beleszámoljuk. Miért is ne tennénk? A harminc riasztás során többnyire a bicskei önkéntesek is vonultak és dolgoztak a helyszíneken  - A szerk.)

Az erős szélben egy körülbelül tizenhárom méter magas, hatvan centiméter törzsátmérőjű fa dőlt az útra Bicske és Óbarok között. Az 1-es főúton is kidőlt fa akadályozta a közlekedést Bicske közelében és a mányi elágazónál. Etyeken egy fenyő felső részét törte le a vihar, és egy hét méter magas fa is veszélyesen megdőlt a nagyközség közelében. Alcsútdoboz közelében a 811-es főútra dőlt egy fa.
Bicskén is több helyszínre riasztották a tűzoltókat. A Vörösmarty utcában egy építkezési terület mellett dőlt ki az ideiglenes kerítés 30-40 méter hosszan, ezért a kidőlt részt kézi szerszámokkal eltávolították, feldarabolták a tűzoltók.
A Szent László utcában egy húsz méter magas fa az útra, a Bethlen Gábor utcában egy tizenöt méter magas fa villanyvezetékre és távközlési vezetékre, a Dobó utcában pedig egy fenyőfa a melléképületre dőlt. Ugyanebben az utcában dőlt meg veszélyesen egy öt méter magas és egy tizenkét méter magas fenyő.
A Fáy András utcában pedig két épület közé dőlt ki egy fa.
A kidőlt, illetve a veszélyesen megdőlt fákat motoros láncfűrésszel feldarabolták a tűzoltók. Személyi sérülés egyik helyszínen sem történt - zárta beszámolóját Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó százados.

A most készült kép érdekében a drón a főbejárattól jobbra, az M1 felé eső területről emelkedett fel. 

A múlt, négy képpel: 

A jövő, Magyar Máltai Szolgálat bicskei központjának egyik látványterve:   

Semmilyen bicskei forrásból, fórumról  nem derült még ki, hogy pontosan milyen célból és forrásból zajlik a Csabdi út 20. átépítése. Éppen ezért a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz fordultunk, ahol már nyilvános közleményeket ajánlotta figyelmünkbe Király Eszter újságíró (Magyar Máltai Szeretetszolgálat). 

"Személyre szabott gyógyszerellátást vezet be a Máltai Szeretetszolgálat új központja
Gyógyszeradagoló és csomagoló központot hoz létre a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely a legszegényebb településeken élő emberek gyógyszerellátását teheti biztonságossá, áttekinthetővé és folyamatossá.

A Bicskén megépülő központban névre szólóan, napszakoknak megfelelően, a szükséges dózisban, gyógyszerész ellenőrzése mellett automatizáltan csomagolják tasakokba a gyógyszereket, melyek közvetlenül a beteghez kerülnek. A gyógyszercsomagoló központ egy komplex egészségügyi rendszer része, melyben mobil rendelőkben telemedicina segítségével végzik a vizsgálatokat, helyi egészségügyi pontokon szervezik a betegek további kezeléshez jutását és saját laboratóriumban vizsgálják a mintákat"

"A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egészségfejlesztési programot indít a Felzárkózó Települések kormányprogramban résztvevő településeken, hogy az ott élő emberek számára elérhetővé tegye az egészségügyi ellátásokat, biztosítsa a gyógyszerellátásukat, és növelje az egészségtudatosságukat. A felzárkózó települések több mint egyharmadán nincs betöltött háziorvos praxis, az ott élő emberek nehezen jutnak el szűrővizsgálatokra, szakorvosi kezelésekre, a vizsgálatok után felírt gyógyszerek kiváltása gyógyszertárak hiányában nehézségekbe ütközik. Az EFOP-2.2.24-22-2022-00002 számú Naszlady Attila Egészségfejlesztési Program beruházási projektjének célja, hogy a felzárkózó településeken könnyebben elérhetővé váljanak a szűrővizsgálatok, prevenciós programok, valamint hogy biztonságos és folyamatos legyen a terápiára szorulók gyógyszeres ellátása.

A projekt részeként nyolc mobil egészségügyi központként kialakított, a legmodernebb orvostechnikai eszközökkel felszerelt gépjármű áll forgalomba, melyek teljesértékű orvosi rendelőként üzemelnek, valamint négy személyautó, melyek olyan helyszínekre érkeznek a felszerelésekkel és személyzettel, ahol van szabad rendelő, de nincs orvos vagy szakszemélyzet. A mobil rendelőkben egészségügyi asszisztens végzi az alapvizsgálatokat, az orvos online videókonferencia rendszeren keresztül kapcsolódik be. A telemedicinális ellátás során tanácsokat ad, gyógyszert ír fel, javaslatot tesz és beutalót ír további gondozásra. A vizsgálatokba az online kapcsolattal további szakorvos bevonására is lehetőség van. A betegek további szakellátóba vagy kórházba jutásának megszervezését a helyi viszonyokat jól ismerő, a Máltai Egészség Pontokon dolgozó regionális egészségügyi koordinátorok segítik. Az egészség pontok öt felzárkózó településen a Jelenlét Pontok mellett, azokkal együttműködve jönnek létre, ahol a településen élők az egészségüggyel kapcsolatos információkhoz juthatnak. Emellett a központok feladata támogatni a mozgó rendelők szűréseinek szervezését a régióban, valamint prevenciós és egészségtudatosságot erősítő programok szervezése.

Annak érdekében, hogy a felzárkózó településeken élő betegek hozzájuthassanak a vizsgálatok során felírt gyógyszerekhez, a Máltai Szeretetszolgálat gyógyszerelési folyamatot alakít ki, melynek legfontosabb eleme a szervezet Bicskén található telephelyén kialakítandó gyógyszeradagoló és csomagoló központ. A bliszter központ egy többfunkciós épületben kap helyet egy nagyszámú vérkép, klinikai, kémiai, molekuláris- és mikrobiológiai vizsgálat elvégzésére alkalmas laboratóriummal és a telemedicina központtal együtt. A laboratóriumban az első nyolc hónapban mintegy 200 ezer mintán végeznek majd vizsgálatot, melyeket a felzárkózó településekről a Máltai Szeretetszolgálat erre a célra kialakított autóival szállítanak a bicskei centrumba.

A bliszter központban online e-receptek alapján gyógyszerész jóváhagyásával, szigorú gyógyszeripari minőségbiztosítási irányelveknek megfelelően, automatizáltan, névre szólóan, napszaknak megfelelően, gyógyszerész- és orvosszakmai szempontból ellenőrzött módon adagolják ki tasakokba a készítményeket. A kiadagolt gyógyszert optikai ellenőrzést követően szállítják ki az adott intézménybe, vagy közvetlenül betegekhez. Az ellenőrzés biztosítja, hogy minden beteg csak a számára jóváhagyott készítményt kapja a megfelelő időben. A betegekhez kerülő gyógyszeradagokon feltüntetik a beszedés napját, idejét, a készítmény kereskedelmi nevét, hatóanyagát, a jóváhagyott dózist, morfológiáját (tabletta szín, alak), illetve szükség esetén megjegyzésekkel látják el. A gyógyszerfelhasználás így gazdaságos és áttekinthető, a beteg és a biztosító is csak a ténylegesen szükséges mennyiséget fizeti ki, és nem kerül ki a gyógyszertárból felesleges készítmény, amely nincs beteghez és terápiához kötve. A gyógyszeradagoló és csomagoló központ napi 8 órában 5000 beteg kiszolgálására lesz képes.

A EFOP-2.2.24-22-2022-00002 számú Naszlady Attila Egészségfejlesztési Program beruházási komponense az Európai Unió támogatásával a Széchenyi 2020 programban 6,3 milliárd forintból valósul meg.

A projektről a https://maltai.hu/efop222422202200002 posztban is olvashatnak.

A látványtervek innen tölthetők le, de azok már keringenek egy ideje Bicske "légterében" is.  

Kiskőrösről érkezett hozzám ma (Petőfi évében). Minő véletlen. 1949-ben Bicskéről Budapest, Gyömrői út 200. címre címezték. Megnéztem, egy öreg ház, (mintha egy pl. telepi vagy kertvárosi házikó lenne Bicskén) - de ez Pestszentlőrincen a mai gyorsforgalmi út mellett áll.

Sajnálom, hogy a bélyeget egy gyűjtő levette, ezzel sérült az emlék egésze, de sebaj. A posta pecsétjéből nem sok látszik, mert a nagyja a bélyegen volt. 

De szerencsére a képeslapot feladó - valószínűleg fiatalok, gyerekek - nagyon alaposak voltak, mert a címzés (Nagys. Pákozdy András Pestszentlőrinc Gyömrői út 200.) és neveik mellé dátumot is jegyeztek.

Külön tetszik, hogy mindössze az  "Üdv" az írás tartalma, a többi csak aláírás és dátum.  

Ezt a képeslapot én még azt hiszem, nem láttam. Sem könyvben, sem online, de lehet, hogy rosszul emlékszem. Imeli László helytörténész, gyűjtőnek van belőle. Egy másik, ilyen dolgokhoz (is) remekül értő barátom azt mondta, hogy mindegyik kép ismerős  a mozaikból, de így együtt nem látta.

Számomra ez a szemszögű Országzászló fotó sem ismerős. A Payer-villa részletet pedig nem ismertem volna fel ilyen könnyen, ha nem írják alá, hogy ez az. 

A mai ovi épületéről pedig nem tudtam, hogy kultúrház is volt. Úgy tudtam, hogy rendőrségnek épült 1930-ban és később ovi lett. Rendőrségnek a barokk stílusban épült és akkor nagynak számító ingatlant Gutman Gyula tervezte. Bishof Gyula, Sarlós József és Bőcs Ferenc  voltak a kivitelezők.  Mindezt a Bicske története című alapműben olvasom.

Ott áll az is, hogy a bicskei kultúrház 1929-ben épült. Így  legfeljebb az képzelhető el, hogy ideiglenesen a kultúr is helyet kapott ott valamilyen okból.  De az is lehet, hogy tévedtek a képeslap kiadói, ami még érdekesebbé teszi a lapot.   

Ami nem található meg a megyei könyvtár digitálisan elérhető gyűjteményében sem. A katalógust bárki használhatja. Letölteni onnan képet nem szabályos, de nem is érdemes, mert kis felbontású, de egyébként azt is lehet forrásmegjelöléssel meg rajta van mindegyiken a könyvtár logója. A megye összes településéről gyűjtik és így dolgozzák fel teszik visszakereshetővé a képeslapokat. De ez a bicskei lap ott sincs! 

Barasits a képeslapot kiadó neve. Budapest, Nagyatádi Szabó István utca. Ez a mai Kertész utca Erzsébetvárosban. Ez mindig Kertész utca volt, csak 1938/51 között nevezték át Nagyatádira.       Örülök, hogy 72 éve elindult a képeslap Pestszentlőrincre, majd cirkalmas módon Kiskőrösre került, ahonnan postázták  nekem Bicskére, az indulás helyére. És hogy még Nagyatád virágváros neve is benne van, az külön jó. Egy mosolyt megér.

Az egyenruhások Bicskén, a Losonczi utcában ellenőriztek 2023. január 8-án az esti órákban egy helyi illetőségű férfit - írja közleményében  az FMRFK Kommunikációs Szolgálata.   

A rendőrök megállapították, hogy pénzbírságok megfizetésének elmulasztása miatt összesen hét körözés van érvényben ellene. A 31 éves férfit a rendőrségre előállították és őrizetbe vették.

Tegnap óta a nyilvánosan is kutatunk egy Bajorországban 1945-ben amerikai hadifogságba került bicskei katona személye kapcsán. Fehér Klára felfedezése volt, tőle kaptam az amerikai alakulatok  által elfoglalt Dachau-ban, a  volt lágerben, az egykori  halálgyár területén  megírt  szívhez szóló, Bicskére címzett  karácsonyi levelet, ami minden sorával háromszor aláhúzza a béke, a szeretet, a család fontosságát. 

https://www.facebook.com/fellner.janos

Kezdetben annyit tudtunk, hogy a levél írója "Feri". Néhány családtag neve is kiderült és az is, hogy Vitályos Béla kézbesíti. Hogy ez megvalósult-e, nem tudjuk.  Klára második lépésben kiderítette, hogy BŐCS Ferencről van szó. Harmadik üzenete már tartalmazta az  1922-es születési évet is, és hogy 1946-ban ért haza az Apponyi utcába, ahová levelét is címezte. 

Én pedig megvilágosodtam, mert gyerekkorom javarésze ebben az utcában zajlott, bár az én életemben sosem nevezték Apponyinak. De én tudtam a régi nevét Rédei nagyszüleimtől. Bőcs Ferenc testvérét Andrást jól ismertem.  Ebből az Apponyiból lett Marx Károly utca, ma pedig az Aradi vértanúk emlékét őrzi elnevezése. 

A házszámot csak azért nem jegyzem, mert a magánszemély lakcíme érzékeny adat és a két ház mai tulajdonosainak személyes adatainak védelméhez való jogát tiszteletben tartom.  Szülői házunk 9. és 10. szomszédja. Olyan szépen felújították mindkét Bőcs házat, hogy hét nyelven beszélnek. Az egyikben élt Bőcs Ferenc édesanyja, ez volt az ő szülői háza.  Bőcs Ferenc és felesége, a 2014-ben, 90 éves korában elhunyt Bőcs Ferencné Bokros Mária is itt éltek. Mariska nénit ismertem, tiszteltem. Halála előtt írtam róla, amiből búcsúztatóján felolvasott a tiszteletes úr.

Bőcs Ferencet biztosan láttam, de nem emlékszem rá, mert fiatalon, 1976. május 19-én elhunyt. Testvérét, Bőcs Andrást  viszont nagyon jól ismertem, tiszteltem. Írtam is róla, mert nyugalmazott őrnagyként ő volt a Marx Károly utcai Petőfi Emlékkönyvtár könyvtárosa. Bőcs András is volt hadifogságban. De ő keleten. Bőcs Ferenc, a Németországból hazatért katona egyetemen tanított, tanársegédként, legjobb tudomásom szerint vegyész volt és/vagy matematikus. Tudós. A nagy öröm, hogy a saját kis blogomon nem egyedül özvegye nekrológját írtam meg, nem,csak testvérére emlékeztem, hanem egy képet is találtam, ahogyan utaznak be Pestre dolgozni a bicskei lakosok, köztük Bőcs Ferenc.    

Bicskén élő rokonukkal is sikerült beszélgetnem, amit folytatni fogunk. Bőcs Ferenc a Műegyetem Vegyészmérnöki Karának dékáni hivatalát vezette. Köszönjük a képeket a családnak.   Mária, Ferenc és András egy sírban nyugszanak a bicskei református temetőben. 

A szomszéd házakról még annyit, hogy két normál méretű telek egy teleknek számított. Családban maradt. Bőcs Ferenc a régebbiben élt, a vasúthoz közelebb eső házban  Bandi bácsi építtette meg a magáét, de azt már  téglából. 

Bicske helytörténete és a világháborúk bicskei vonatkozásai iránt különösen érdeklődő Fehér Klára ajánlotta figyelmembe ezt tegnap a Bogya Károly utcából.

(Blogom helytörténeti posztjainak százai miatt gondolhatta, hogy  érdeklődéssel fogadom. Meg is osztottam a Bicskei Szó Facebook csoportban.) Klára időközben a dokumentumok tulajdonosával is felvette a kapcsolatot és megtudta: a Bőcs családhoz tartozik Ferenc, a levél írója. Jómagam a Táncsics, a Bethlen utcákban ismerek Bőcsöket. Bőcs Kriszta iskolatársam pedig egykor a Bocskaiban utcában élt.

Várjuk a reakciót, hogy a hadifogoly levélíró kinek a kije. A levélben a Bicskén szintén jól ismert Vitályos családnév is említésre kerül. 

Jómagam legjobban Bőcs Andrást, Bandi bácsit  ismertem az egykori  Marx Károly utcából. Nyugalmazott katonatiszt korában itt, a Petőfi Emlékkönyvtárban dolgozott. 

A kincs tulajdonosa más bicskei ereklyékkel is rendelkezik. 

A levelet minden bizonnyal abban a hadifogolytáborrá lett, felszabadított lágerben írta Bőcs Ferenc, amit egy volt lőszergyár területén 1933-ban hoztak létre Bajorországban H. Himmler parancsára. Olvasom, hogy itt egykor az SS központ állam lett az államban, Münchentől 20 km-re. Április 29-én az amerikai 42. és 45. gyalogos hadosztály bevonult a táborba. Ide érkezhetett meg a levele szerint korábban megsérült bicskei, aki egy new york-i hadikórház (field hospital) levélpapírját kapja meg.    

Bőcs Ferenc átéléssel, minden bizonnyal könnyek között írja sorait. Nem panaszkodik, elegánsan nem terhel bajaival senkit. Talán nem is tehetné, hiszen valószínűleg elolvassák, mielőtt elvinné a posta.  Eljutott hozzá, hogy Bicskén hányszor ment át a fornt, nem biztos abban sem, hogy egyáltalán élnek a címzettek, édesanyja és testvérei. Ha élnek, akkor milyen ínséget kell elviselniük azon a karácsonyon, 77 évvel ezelőtt.

December 26-án, karácsony estéjén tűzoltók száguldottak megkülönböztető hang- és fényjelzéssel Bicskén, a Kisfaludy után keresztül.

A bicskei Batthyány Lajos utca egyik családi házában keletkezett tűz. A konyhában egy hűtőszekrény és a környezetében lévő berendezési tárgyak égtek. Ezt a bicskei önkormányzati tűzoltók oltották el egy vízsugárral - tudta meg a Bicskei Szó Farkas-Bozsik Gábor tűzoltó alezredestől, aki a Fejér megyei Katasztófavédemi Igazgatóság helyettes szóvivőjeként válaszolta meg a Bicskei Szó kérdését.

A katasztrofavdelem.hu szerint a három karácsonyi napon 70 lakástűz volt Magyarországon. 

Olvasói jelzések érkeztek arról, hogy tegnap reggel Bicskén az Előhegyen az út mellett egy férfi hulláját találták meg. 
A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs szolgálatához fordultunk. Kérdésünkben benne volt a fagyhalálra vonatkozó részlet, de ez a felvetés túl korai lehet az eljárás elején:  
"Bejelentés érkezett a rendőrségre 2022. december 19-én 9 óra 30 perc körül, hogy Bicske Előhegy dűlőben a földön egy férfi fekszik. A helyszínen megállapítást nyert, hogy az 55 éves férfi elhalálozott, az eset kapcsán az idegenkezűség gyanúja nem merült fel, a körülményeket a Bicskei Rendőrkapitányság vizsgálja közigazgatási hatósági eljárás keretein belül."

Késő estig helyszíneltek a rendőrök.  

Egy valami biztos, tévhit, hogy az alkoholfogyasztás csökkenteni a megfagyás veszélyét - zárta levelét egy szemtanú. Ezt kell minél inkább terjeszteni, higy minél többen tudják és azt, hogy segítsünk minél többen olyan embereknek, akik ebben partnerek tudnak lenni, akik nem élnek vissza bizalmunkkal.  

Egy 40 éves bolgár férfival szemben embercsempészés bűntett elkövetése miatt indított eljárást a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság - derül ki a FMRFK Kommunikációs Szolgátanak közleményéből.  Az egyenruhások 2022. december 14-én 17 óra körül az M1-es autópálya 43-as kilométerszelvényében ellenőrizték a bolgár honosságú járművet. Az utastérben a sofőrön kívül 11 fő utazott, akik magukat afgán állampolgárnak vallották, azonban sem személyazonosságukat, sem magyarországi tartózkodásuk jogszerűségét nem tudták hitelt érdemlően igazolni. A rendőrök az embercsempészt elfogták, akit az illegális migránsokkal együtt a rendőrségre előállítottak, majd őrizetbevétele mellett gyanúsítottként hallgatták ki és előterjesztést tettek letartóztatásának indítványozására, amit a bíróság elrendelt. A hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően a migránsokat – visszakísérték az ideiglenes biztonsági határzárhoz.

Szintén eljárás indult egy 23 éves szerb állampolgár ellen, mivel a rendelkezésre álló adatok alapján 2022. december 14-én 22 óra 45 perckor, egy osztrák honosságú járművel nyújtott segítséget 8 fő indiai és 2 fő afgán férfinak a jogellenesen átutazáshoz Magyarország területén. Az egyenruhások az embercsempészt az M1-es autópálya 48-as kilométerszelvényében elfogták, majd a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságra előállították, ahol gyanúsítottként hallgatták ki, majd előterjesztést tettek letartóztatásának indítványozására, amit a bíróság elrendelt. A migránsokat visszakísérték az ideiglenes biztonsági határzárhoz.

Az egykori ÁFOR üzemanyagtöltő állomás feltételezett talaj- és talajvízszennyezésére engednek következtetni Molnár Dániel képviselő csatolt megállapításai. Az észlelés napján küldte el megállapításait Bálint Istvánné polgármesternek, aki 27-én azt válaszolta, hogy nincs információja erről, amit a képviselő érzékszerveivel érzékelt, de értesítette a kivitelezőt valamint felhívta Molnár Dániel figyelmét arra, hogy bicskei lakosként a Fejér Megyei Kormányhivatal illetékes hatóságánál tehet bejelentést. 

„Az IMCS projekt keretében a vasútállomás környékén szénhidrogénnel szennyezett talaj került a felszínre. A szennyezett talaj kezelésével kapcsolatban a megrendelő az illetékes hatóságot megkereste.”

Mindez itt olvasható el egészében a 7. oldalon.     

A gyakorlat szerint az sem kizárható, hogy a Katasztrófavédelem fogja kezelni az itteni  problémát is. Mindenekelőtt bizonyára felmérik, hogy valóban történt-e szennyezés és honnan származik.

A Bicskei Szó a "kőolajszármazékkal szennyezett talaj és talajvíz" kifejezést használná, hiszen egy töltőállomáson ebből tároltak nagy mennyiségben. Ez az ÁFOR  (a vállalat központjának egykori címe: ÁFOR Ásványolajforgalmi Vállalat, Budapest IX., Közraktár u. 30.) esetében is így volt. 

Nem zárható ki, hogy a szennyezés még a működés közben indult és az sem lehetetlen, hogy éppen akkor terjedt jobban.  Kb. 20-25 éve homokkal töltötték meg a talajban  lévő tartályt (vagy inkább tartályokat) , hogy az felszívja a maradék "naftát". Ehhez képest a környékbeli lakosok beszámolói szerint erős a talaj és a talajvíz kőolajszennyezettsége. Olyan mértékű, hogy a területen keresztül vezető Lucernás-árok időszaki vízfolyásának vize is mocskolódik a szennyezett talajtól. Nem különben vizesárkaikban mozgó vagy álló csapadékon is látszik. De az eredeti céljukra már nem használható ásott udvari kutak olajos vizéről is beszámoltak.

A feltételezett tartály(ok)nem valószínűleg nem duplafalúak voltak a mai előírásoktól eltérően. Ha az ottani ÁFOR kút üzemelése ezekkel a tartályokkal pl. 1975-ben indult - ha nem korábban -, képzelhetjük, hogyan néz ki a maradvány ma.       

Nem mellékes a környéken élők problémáin, egészségügyi veszélyeztetettségén túl az sem,  hogy a Lucernás-árok a Spar-árokkal egyesül, nagy esők idején még ki is önt a Kölcsey utcában, mert korábbi egyenes medre derékszöget kapott a Kölcsey utca elején. Egyesül a Sárközi-árok vizével és a Szent László patakba folyik. 

Ez nem jelenti azt, hogy nincs remény a megoldásra. De sokkal jobb, ha nyilvánosság elé kerül a valószínűleg tényfeltárásnak nevezhető folyamat kezdete, amiben a civilben környezetvédelmi szakemberként dolgozó fiatal képviselő tette meg az első lépést. (A reménykedést erősíti, hogy szinte ugyanilyen eset megoldása történt meg a közelben, de erről még tájékozódnunk kell, mert mindössze egyetlen mondatos olvasói levél áll róla rendelkezésre. De megbízjató forrás, ezért fogjuk erről megkérdezn az illetékeseket.)             

Kedves olvasónk azt kérdezte, miért bontanak az egykori Befogadó Állomás (Csabdi út 20.) területén épületeket. Megjegyezte, hogy a Csabdi felé eső részen területeket jelöltek ki az egykori intézmény kerítésén belül. 

Információink szerint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alakít ki logisztikai közponott Bicskén.