Az egykori ÁFOR üzemanyagtöltő állomás feltételezett talaj- és talajvízszennyezésére engednek következtetni Molnár Dániel képviselő csatolt megállapításai. Az észlelés napján küldte el megállapításait Bálint Istvánné polgármesternek, aki 27-én azt válaszolta, hogy nincs információja erről, amit a képviselő érzékszerveivel érzékelt, de értesítette a kivitelezőt valamint felhívta Molnár Dániel figyelmét arra, hogy bicskei lakosként a Fejér Megyei Kormányhivatal illetékes hatóságánál tehet bejelentést. 

„Az IMCS projekt keretében a vasútállomás környékén szénhidrogénnel szennyezett talaj került a felszínre. A szennyezett talaj kezelésével kapcsolatban a megrendelő az illetékes hatóságot megkereste.”

Mindez itt olvasható el egészében a 7. oldalon.     

A gyakorlat szerint az sem kizárható, hogy a Katasztrófavédelem fogja kezelni az itteni  problémát is. Mindenekelőtt bizonyára felmérik, hogy valóban történt-e szennyezés és honnan származik.

A Bicskei Szó a "kőolajszármazékkal szennyezett talaj és talajvíz" kifejezést használná, hiszen egy töltőállomáson ebből tároltak nagy mennyiségben. Ez az ÁFOR  (a vállalat központjának egykori címe: ÁFOR Ásványolajforgalmi Vállalat, Budapest IX., Közraktár u. 30.) esetében is így volt. 

Nem zárható ki, hogy a szennyezés még a működés közben indult és az sem lehetetlen, hogy éppen akkor terjedt jobban.  Kb. 20-25 éve homokkal töltötték meg a talajban  lévő tartályt (vagy inkább tartályokat) , hogy az felszívja a maradék "naftát". Ehhez képest a környékbeli lakosok beszámolói szerint erős a talaj és a talajvíz kőolajszennyezettsége. Olyan mértékű, hogy a területen keresztül vezető Lucernás-árok időszaki vízfolyásának vize is mocskolódik a szennyezett talajtól. Nem különben vizesárkaikban mozgó vagy álló csapadékon is látszik. De az eredeti céljukra már nem használható ásott udvari kutak olajos vizéről is beszámoltak.

A feltételezett tartály(ok)nem valószínűleg nem duplafalúak voltak a mai előírásoktól eltérően. Ha az ottani ÁFOR kút üzemelése ezekkel a tartályokkal pl. 1975-ben indult - ha nem korábban -, képzelhetjük, hogyan néz ki a maradvány ma.       

Nem mellékes a környéken élők problémáin, egészségügyi veszélyeztetettségén túl az sem,  hogy a Lucernás-árok a Spar-árokkal egyesül, nagy esők idején még ki is önt a Kölcsey utcában, mert korábbi egyenes medre derékszöget kapott a Kölcsey utca elején. Egyesül a Sárközi-árok vizével és a Szent László patakba folyik. 

Ez nem jelenti azt, hogy nincs remény a megoldásra. De sokkal jobb, ha nyilvánosság elé kerül a valószínűleg tényfeltárásnak nevezhető folyamat kezdete, amiben a civilben környezetvédelmi szakemberként dolgozó fiatal képviselő tette meg az első lépést. (A reménykedést erősíti, hogy szinte ugyanilyen eset megoldása történt meg a közelben, de erről még tájékozódnunk kell, mert mindössze egyetlen mondatos olvasói levél áll róla rendelkezésre. De megbízjató forrás, ezért fogjuk erről megkérdezn az illetékeseket.)             

Kedves olvasónk azt kérdezte, miért bontanak az egykori Befogadó Állomás (Csabdi út 20.) területén épületeket. Megjegyezte, hogy a Csabdi felé eső részen területeket jelöltek ki az egykori intézmény kerítésén belül. 

Információink szerint a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alakít ki logisztikai közponott Bicskén.   

A városi kerékpárút hálózat fejlesztése folytatódik - írja a bicske.hu, ahol a nem kellően és nem idejében tájékoztatott lakosság kérdéseire - részben - most válaszolnak. 

"A Szent István út – Tatai út kereszteződésében a körforgalmú csomópont és a hozzá megépülő parkolók nyomvonalának kialakítása és a körforgalomhoz kapcsolódó közműkiváltások után a Kossuth utcában folytatódik a munkavégzés.

 A Kossuth utca 9. szám és a Kossuth utca - Rózsa utca útkereszteződés közötti szakasz jobb oldalán (páros oldalon) az útburkolat szélesítését és az érintett autóbusz megállóhelyek kiépítését végzi a kivitelező cég. Az út burkolatának megtámasztására a burkolat szélében süllyesztett szegélysor készül.
Az utca páratlan házszámú oldalán a fenti hosszúságban süllyesztett szegélysor épül az útburkolat szélének vonalában.

A terület kitáblázását követően a geodéták felmérik az utcát. A kitűzés után kezdődik a tényleges építési folyamat.

A kitáblázás várhatóan a jövő héten elkezdődik."

A közlemény nem teszi világossá, de értesülésünk szerint a DIGI épít "távközlési alépítményt" a Bogya Károly utcától  a Táncsics Mihály utcáig, át a vasút alatt. 

A bicskei Vörösmarty utcában  felnőtt Horváth János (58) 10 éve Londonban él családjával. Új kötettel jelentkezett. A mindennapi munkájáról, a földmunkagépes szakemberek különös életéről szól.   

Horváth János az a földmunkagépes szakember, aki az alacsony bérek miatt nekivágott a világnak. Blogja alapján  Diggerdrájver címmel született monodráma az Örkény István Színházban, Epres Attila főszereplésével. Sajnos bicskei premier  nem volt, pedig az összes kellék asztalon és székeken túl nem sok minden.    

(Értem én, csak fel nem foghatom, hogy Bicske város kulturális rendezvényekért felelős, megválasztott politikai döntéshozói, hogyan nem jutottak el még önállóan odáig, hogy ezt a Londont, már majdnem a Globe Színházat megjárt művet, aminek Bicske az alfája - Bicskén is bemutassák. Tudják, hogy létezik. Lehet, hogy az a baj, hogy tőlem tudják? Lehet, hogy az a baj, hogy a mű megoldatlan kérdésekre engedély nélkül keresi a választ? "Az ész megáll és ácsorog" - hogy idézzem a mű szavajárását.) 

Horváth János új és digitális  könyvéről az ő blogján olvashatunk.

Valószínűleg azért életformája az írás, mert az olvasás is, kisgyermek korától.   A bicskei gyermekkönyvtár rendszeres látogatója volt. Egyszer még a bicóját is ellopták, amíg benn olvasott. Amikor bemutatták az írásai nyomán készült darabot a magyar főváros neves színházának világot jelentő deszkáin, akkor azt írtam, hogy most aztán visszakapta az olvasott ember a könyvtár elől elvitt bicót százszorosan. Tehetséges szerzők is csak álmodnak arról, hogy műveik színpadra kerülnek a Kiskörúton.   

Ezt az olvasói levelet szeptember 20-án kaptam a Bicskei Szó Fb-csoportjába. Tipikus hibám, hogy az ottani leveleket egy-két hónap múlva észlelem, nem is magyarázkdom, azonnal cselekszem és posztolom. Már csak azért is, mert a szóban forgó fotó eltüntetése váltotta ki azt a felháborofást, ami a bicskei szülők pedagógusokért való kiállásához vezetett.    Átadom a szót olvasónknak: 

"Szia. Nem tudom láttad e tegnap reggel a csokonais bejegyzést, melyben 7 tanár kiállt a sebtében felmentett Hermann-os ig. helyettes mellett...Délutánra hűlt helye volt a fotónak...


Napi méla(bú)

Nem vagyok nagy Facebook-on logó, használom amire szükségem van, de olykor, ritkán, mégis nyomkodom üres tekintettel. Ezt tettem a vonaton hazafelé tegnap este is. Üres tekintettel, fejem felett a képregényekből ismerős buborékkal, benne hatalmas kérdőjellel. Kerestem valamit, ami reggel még megvolt. Láttam, biztos voltam benne. De eltűnt.
Hét embert ábrázolt, hét tanárt, aki nevét és arcát adta. Kiálltak valakiért, kiálltak egy ügyért, a jövőjükért.
Nem úgy álltak ki, mint sokan, a többségünk, mi magunk tennék, kik csak online teszik ezt. Ha teszik egyáltalán.
Hisznek, hinni, tenni akarnak, lojálisak azért, amire húszas éveik elején szerződtek önmagukkal. Tanítani szeretnének. Még...
Hallatták a hangjukat és miért ne tehetnék? - gondolhatnánk magunkban.
De mégsem. A poszt eltűnt.
Leszedték, leszedették? Mindegy is. Mindkettőnek negatív üzenete van..."

November 11-én Bicskéről a görögországi Marathón községbe utaznak Agyagási Ákos, Buzár Dávid, Szentjobbi István, Vakán Gyula és Városi Donát.

Minden maratoni futás eredőjéhez térnek vissza a bicskei sportolók, az Athén és a perzsák közötti háborúban nagy szerepet játszó marathóni síkra, ahonnan a legendákban szereplő, a Hérodotosz által leírt hősi hírnök is szerepelt. Aki Athénig futott teljes fegyverzetben, ott pedig összerogyott és azt mondta: "Győztünk!" Majd meghalt. A történészek szerint ez valószínűleg azért puszta legenda, mert a sereg a tengerhez vonult, hogy megakadályozzák az ellenség partraszállását.
Vakán Gyula, aki kiváló úszásoktató, (aki nagyobb tavak és tengeri öblök életvitelszerű átúszója nem egyszer tantíványai kíséretében), élete első maratoni távjára készül. Biztosak vagyunk abban, hogy célját éri és szorítunk érte.
Buzár Dávid Bécsben kétszer és Budapesten is kétszer futott maratoni távokat és örömmel csatlakozott a csapathoz, Városi Donátról pedig néhány hónapja közültük, hogy Szabó Florentinával egy budapesti félmaratont futottak le. Donát azóta egy teljes maratont is teljesített.
Szenjobbi István a BTC emlékezetes csapatának kapitánya volt, támadó középpályás, irányító. Szabadrúgásaira különösen szívesen emlékszik, akik láthatta őt a pályán Agyagási Ákossal együtt, aki ugyanebben a csapatban a BTC baloldali középpályásaként lépett pályára.  
November 11-én pénteken érkezik a bicskei csapat Marathónba. Vasárnap állnak rajthoz, majd onnan Athénba futnak.
- Gyulával kezdtünk beszélgetni erről még tavasszal, de az is lehet, hogy egy éve - mondja Ákos -, Gyulának tetszett a gondolat, ez lesz az első maratonja, ami különösen jól jön ki, hiszen ott kezd, ahol a legenda is kezdődött  - mondja mosolyogva Agyagási Ákos tanár úr, aki  New York Cityben, Chicago-ban, Bostonban, Berlinben, Bécsben futotta már végig a több mint 42 kilométert. Budapesten 7 (!) alkalommal teljesítette, míg mint triatlonista négyszer futott ekkorát Nagyatádon és környékén. November 14-én hétfőn jönnek haza. Nagyon jó futást kívánunk a legjobb időt, jó utat, két jó landolást! Erőt, egészséget marathóni hírnökeink, hozzatok nagyon jó híreket. Például ezt: "Győztünk!"

A Bicskei Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola igazgatója ma hivatalosan tájékoztatta a szülőket, hogy az iskola nevelőtestületének 27 tagja október 14-én, pénteken csatlakozik az országos pedagógus sztrájkhoz.

A sztrájkkal a pedagógusok az oktatási rendszer reformjáért, a jövő iskolájáért demonstrálnak.

A szülők egyetértésüket azzal tudják kifejezni, ha azon a napon nem küldik iskolába gyermekeiket.

A dokumentum márciusban lesz 40 éves. Nyúl István tanácselnök higgadtan, diplomatikusan fogalmaz, de szavaiból a jogos türelmetlenség mellett már-már az a felháborodás is kitűnik, ami a lakásigénylőké. Sok új, akkor még üres lakásról beszélünk. Akkor is nagy igény mutatkozott rájuk. A HM épület helyi hasznosítása is szóba kerül. Ha nem tévedek, ez az ún. Sárgaház, ami az első bicskei menekültszállás volt.

Rozsnyai Kornélia bicskei szülő nagyszerű gondolata alapján gyűlt össze Bicskén kb. 80 olyan ember, akik számára annyira fontos a család, a gyermek, az iskola és a tanár, hogy bátran utcára is mentek, felemelték szavukat. 

Tegnap délután, jó társaság, ismerős, szimpatikus arcok. A Mi vagyunk a Grund szólt legelőször. És a másik iskolánál is ugyanez szólt - zárásként. “Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el, legyen szabad a Grund”. 

A vezetők egyeztettek a helyszínre csak néhány percre érkező rendőri szolgálattal majd beszédek hangoztak el.
Rozsnyai Kornélia szenvedélyes, érzelmekkel teli és okos beszédében a két középiskolás, egy általános iskolai első osztályos és egy ovis gyerek anyukájaként fogalmazott meg tényeket. Dühös, mert nincs kémia szakos tanára egyik gyermekének, a másiknak 9 órája maradt el érettségi előtt, mert megbetegedett a tanár és nem volt, aki helyettesítse. Azt mondta, hogy ha itt Bicskén nem érezzük ezt, az azért lehetséges, mert annyi túlórát vállalnak magukra a tantestületek tagjai. Azt a félelmét is megosztotta a magyar anya, hogy nemhogy tanár nem lesz, de iskola sem, ha ez így folytatódik. Mi lesz akkor, ha a mindmáig kitartó tanárok feladják vagy elmennek nyugdíjba? Kérte a szónok azt is, hogy "ne azt a tanárt szidd, aki küzd, aki fekete ruhában csendesen kiáll az iskola elé, jelezve, hogy nagy a baj. Nemcsak nekik kellene sztrájkolni, hanem nekünk kellene két kézzek dörömbölni a felelősök ajtaján." Az oktatás reformja nem tűr halasztást. "Jól megbecsült, szakirányos tanárai kell, hogy legyenek a gyerekeinknek."

"Legalább a maréknyi tanárnak akik itt álltak feketében, legalább nekik visszaadjuk a hitüket, hogy nincsenek egyedül." Ebben lehetne összefoglalni a rendezvény célját.
Petrik Zsuzsanna pedagógus elmondta, hogy büszke a hét bicskei kolléganőre, akik kiálltak a magyar oktatásért,  "az önök és a mindannyiunk gyerekeiért egyaránt. Értem a szülőket és egyetértek azzal, amit mondanak." A 46 éven át tanító  Petrik Zsuzsanna kiemelte azt (a szerintem visszataszító, a helyzetet jól jellemző tényt), hogy az a kép 120 percig volt látható.
- Leszedték? Tényleg? - kérdezte döbbenten egy hallgató.
- Rábízom mindenkire, hogy mit gondol - válaszolta Petrik Zsuzsanna.
Czigány Beáta, a bicskei Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában dolgozó pedagógus, élve a szólásszabadság adta lehetőséggel, (ami mind magánemberként, mind pedagógusként megilleti őt), az iskolák helyzetéről beszélt. Szerinte meg kell állítani, ami zajlik. Többek között a pedagógusok túlterheltségéről szólt, ami a minőségi munka rovására megy vagyis senkinek sem jó. "Valamit tenni kell, mert nincs ez jól és nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki osztozik ebben, aki segíteni akar nekünk. Hálásak vagyunk. Köszönöm."
A címbe azért került Szent-Györgyi Albert bölcsessége, mert a megmozduláson  a csoportképhez összeállva ezt mutatják fel.
A felélénkült tömeg áthaladt a zebrán, a Hősök terén a Városháza előtt elhaladva. A Kossuth téren a Vajda előtt Nemesbüki Miklós mondott beszédet. Számos ténnyel, adattal mutatta be a tanügy helyzetét. Az est fénypontja az volt, amikor négy középiskolás fiatal néhány mondatban mondta el a magáét. Valahogy ez maradt meg bennem a legjobban: a szaktanár, akit imádtak, pályát módosított és targoncásnak állt (a hanyatló - a szerk.) Nyugat-Európában.

VÁLTOZTASSUNK, HOGY AZ ALSÓBB ÉVES BARÁTAINKNAK MÁR NE LEGYEN ILYEN HELYZETE. Igen, ezt középiskolások mondták ki.

Úgy kezdődött szeptember 19-én, hogy a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola 7 pedagógusa fekete ruhában kiállt a Prohászka utcai épület elé. Készült egy fotó, amit kitettek a Csokonai Ált. Isk. Fb-oldalára. Ez két órán belül eltűnt. "Ezen az eltűnt képen hét bicskei pedagógust láthattunk feketében. Szolidaritásukat nyilvánították munkatársaik felé, csatlakoztak az országos demonstrációhoz. A törlés okáról és körülményeiről nincs információ. De bizonyára nem azok a tanárok törölték két óra után, akik megosztották. Meglehetősen életszerűtlen feltételezés lenne, hogy ők saját maguk megnyilvánulását órákkal később önmaguktól, önszántukból eltávolítják. Szomorú történet. De ettől még Veletek vagyunk, akik Veletek vagyunk. Bicske, 2022. 09.19." A Bicskei Szó természetesen megosztotta azt a képet és így kommentálta, ahogy olvashatták.
Rozsnyai Kornélia, négy gyermekes bicskei szülő ezt a képeltávolítást annyira méltatlannak, igazságtalannak és felháborítónak tartja - hiszen a szabad véleménynyilvánításhoz való jog sérül -, hogy Petrik Zsuzsanna pedagógushoz fordult, akinek 1976-ban történetesen a mi osztályunk volt az első osztálya. Ők ketten kezdtek a szervezésbe, amiről magam is tudtam. Arra gondoltam, hogy akkora a közöny és a félelem, hogy hatan-heten leszünk a rendezvényen összesen. Ezt később húszra javítottam. Ehhez képest a Kisfaludy utcában a tömeg elején mentem a járdán. A 10. voltam. Kiálltam a zöldbe és kettesével-hármasával számoltam - hangosan, mosolyogva, biccentve mindenkinek, ahogy elhaladtak előttem. 74 fő. Volt akiknek korábban el kellett mennie. Őket is beleszámoltam. Ezért 80 fő a "hivatalos". Egy babakocsiban tolt, állampolgári jogaival pontosabban gyülekezési jogával először élő, saját jövője érdekében fellépő honfitársamat, a karonülő gyermeket  is beleszámoltam. Miért ne? Ez róla is szól.  Továbbá a büszke nagypapa három gyönyörű unokájáról is, aki még az iskola előtt ülve mondta el, hogy miattuk jött el.

Kevés fény jut a tanügyre, árnyékból annál több.  Fiatal felnőttek és kamaszok is szép számmal jöttek.  Az útvonal: Prohászka utcai iskolaépület - Vajda János Gimnázium - Szent István úti iskola a Kisfaludy utcán közelítve. Külön jó volt, hogy az egyenruhás szolgálat az első perctől  rendkívüli tapintattal "szolgált és védett".  Nem emlékszem hasonló méretű civil, pártoktól független, jobbító szándékú kiállásra Bicskén. 8 alsós, 2 felsős, 5 nyugdíjas, és 7 gimis pedagógus volt jelen. Aminek nagyon örültem. De aminek igazán örültem volna, ha minden bicskei tantestület minden tagja velünk tart.

A Káposztás lett volna a helyszín az  1987-es dokumentum szerint. Ott ahol a 2009-es átadást megelőző években építették fel az uszodát. Később családok összefogásából indult a Bicskei Szíve Park létrehozása.  (Az írja, hogy a Kápit Nyugatról a Nyírfa utca határolja. Nekem nem ugrik be ilyen utca, térképen sem látom, légy szíves segítsetek. Lehet, hogy akkor még volt ilyen utca? A Batthyány utcán túl nagyjából Nyugatra ott van a Hársfa utca. Nyárfa utca, amit csak egy betű különböztet a nyírtől - az Akácfából nyíik a BTC-vel szemben, szinte a pálya középvonalának képzeletbeli folytatásaként. Mellékszál, de a mai Hársfa vagy inkább a Batthyány utca volt Nyírfa? Ha az volt, akkor valószinűleg a rendszerváltozáskor átnevezték, mint sok másik utcát. Az is előfordulhat, hogy az író nem használt jó elnevezéseket, tévesztett, hiszen az emlitett vizfolyásoknak is volt-van saját nevük, nem az, amit ő írt. )       

Nem voltunk sokan Ábrahám Márta https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81brah%C3%A1m_M%C3%A1rta hegedűművész, zenetudós ma esti koncertjén a Petőfi Művelődési Központban. Bizonyára elfogult vagyok - (sajnos még csak szolfézsra sem jártam) - de ez a két opus különösen elragadott a művészi átélés, mellékesen  a művész általam mintegy 34 éve  ismert személye miatt. És a magamfajta laikusnak is kiderült ismét, hogy mekkora virtuóz. Kedves ismerősök voltunk. Ha hússzor  láttam életemben kb. 1 év alatt pár percre, talán sokat is mondok. De sokat tudtam róla. Mindig téma volt elszántsága, következetessége, szorgalma, tehetsége, akarata, tudása miatt már akkor, diákkorában. A harsány nevetésekre emlékszem a legjobban, legszívesebben. Azok is jó koncertek voltak. Legutóbb - 10 éve? -, a Régi Zeneakadémián hallottam őt zenélni növendékeivel. Az arcából ma este 25 félét is láttam, olyat is, amit még sosem, amiről azt mondom, hogy rá sem ismertem volna az utcán, ha így megy el mellettem.

Koncertekről, felvételekről tudtam, hogy jobbkezes, ezért a bejárattól jobbra eső, ablakok felőli oldalon ültem a harmadik sor hármas székére. Akkor felém fordul. Előttem egy diáklány ült, aki azt kérdezte angolul, hogy itt, ebben a teremben lesz-e a 6 órás hegedű koncert. Már elmúlt 6 óra egy perccel. Elmondtam, hogy 9 percen belül biztos kezdenek.  Azt már nem makogtam el, csak gondoltam, hogy ez az akadémiai 10 perc. Szívesség, ha késne egy hallgató.  

Ábrahám Márta mindkét mű előtt elmondtott néhány nagyon érdekes dolgot. Az első részben ezt játszotta: https://www.youtube.com/watch?v=c3mwVaQIZ1c  Tudósként, egyetemi oktatóként a Részletek az örökkévalóságból https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9szletek_az_%C3%B6r%C3%B6kk%C3%A9val%C3%B3s%C3%A1gb%C3%B3l_(k%C3%B6nyv) című saját kutatásukra épülő tanulmány társszerzője. Az évekig tartó munka J.S.Bach d-moll partitájának (BWV 1004) egy nevezetes tételéről szól. Az est második, hosszabb részében ezt is hallhattuk, mi, szerencsések:  https://www.youtube.com/watch?v=qtyTaE7LvVs  Semmilyen ottani  videózásról, tévézésről fényképezésről nem tudok.  Kénytelen vagyok tehát idehozni a műveket mások  előadásában, ami most, írás közben is szól nálunk. Úgy érezte a hallgatóság, hogy meglocsolták szívük kertjét ma este az örökkévalóság illúziójával. Megállt idő. Ismeretlen fogalom lett. Amikor a vonót lassan leeresztette és a közönségre pillantott a meghajlás előtt, tudva tudtam, hogy többen is ugyanezt éreztük: hallgatnánk még hatalmas munkáját ameddig csak bírja...  Volt aki mögöttem ki is mondta ezt sokkal elegánsabban. Ez abszolút hallás nélkül is jól kivehető mondat volt. Artikulált. 

”Isten óvja Önöket, vigyázzanak egymásra és magukra” - köszönt el Ábrahám Márta.  (Isten óvjon,  vigyázzatok egymásra,   vigyázz magadra.)    

2019 és 2020 után idén augusztus 13-án Nagyatádon sikerült teljesítenie a harmadik  ironman-jét a bicskei triatlonistának, akit rendszerint családja segít. A hosszútávú triatlon verseny 3,8 km úszás, 180 km kerékpár, 42,2 km futás - mindezt 16,5 óra szintidőn belül.

"Tavaly is próbálkoztam, de a verseny előtt három héttel tüdőgyulladásom volt - emlékezik Attila -,  és legyengültem. Noha az úszást és utána a még a kerékpárt is végigcsináltam, de a futást már nem engedték elkezdenem, mert kicsúsztam a rész-szintidőből."

A kerékpáros és az futó képek Tatán készültek, a nagyatádiak még nem érhetők el.  

2022 kárpotólta a  doktor urat Nagyatádon, Somogyország virágvárosában és környékén:

"Idén 22 hét kemény edzési dőszak és 2 sikeres felkészülési verseny (rövidtáv Szombathelyen és középtáv Tatán) előzte meg az augusztusi főversenyt így bizakodva álltam rajthoz.
Most nem a hőség nehezítette a dolgunkat, hanem az, hogy  az úszás és a kerékpározás nagy része alatt zuhogott az eső és 16 fokos volt hőmérséklet. Teljesen átfagytam, és lassabb is voltam, mint szerettem volna (úszás 2:07:00, bringa 7:41:48).  A futásnál szerencsére már jó idő volt (5:08:16 alatt sikerült célba érnem). Ez az én eddigi legjobb nagyatádi futásom, de most eléggé küzdős volt, sokat kivett belőlem. A 20. km környékén még a feladás gondolata is megkísértett, ami még sosem fordult elő eddig. Persze, esélye sem volt a kísértő belső hangnak. 
A cél-időm 15:27:00 lett, bő egy órával a szintidő alatt értem célba. A 362 egyéni indulóból 338 versenyzőnek sikerült célba érni, én a 322. lettem. Nagyon örültem, hogy 64 évesen ismét befutó-érmet akasztanak a nyakamba, és háromszoros ironman lettem.

Ezen a versenyen korcsoportos értékelés van. A 60-64 év közötti korcsoportban a rajtam kívül induló 2 magyar és 2 olasz sporttárs gyorsabb volt nálam, így a másnapi eredményhirdetésre nem mentem el, gondolván, hogy úgy sem vagyok helyezett. Tévedtem, mert ez nem csak nyílt nemzetközi verseny , de egyben a hosszútávú országos bajnokság is, amiben csak a magyar versenyzőket értékelik.
Szólítottak a dobogóra, de sajnos nem voltam ott, pedig nagy élmény lett volna Nagyatádon dobogóra állni. A bronzérmemet azért elküldték postán."

A Bicskei Szó olvasói nevében gratulálunk és további sok sikert kívánunk Attilának!  

Gyerekkoromtól kísértem egy bicskei srác sorsát, aki csak egy pár évvel volt nálam fiatalabb. Egy macira emlékeztet engem, akinek akadtak olykor különös dolgai az életben (kinek nem?), de alapvetően higgadt, jó és kedves ember képét fogom őrizni. Emlékszem akkori hangjára, tekintetére, félmosolyára, járására. Más volt mint "mi" abból az utcából. Mármint Erika, Évike, Kinga, Edina, Timcsi, Attila és Toncsi. Bár én és a húgom nem a Jókaiban laktunk, de ott  két házba is szinte hazajártunk, részben a mi harmadik utcánk volt.  Tomi nem is ugyanolyan iskolába járt mint mi. A más mivolta magányt is hozott neki, bármekkora szülői szeretet vette körül. Messzebbre került, úgy emlékszem, hogy Martonvásárra ment  egy intézetbe, de minden hétvégén (vagy minden másodikon?) itthon volt Bicskén, a Jókaiban.
Tomi vasárnap meghalt édesapja szívszorító közlése szerint. Fáj, ha eszembe jut ez a sors és ezzel együtt szülei, testvére, családja több évtizedes, hatalmas munkája.   Bánt, mert az édesanya egyszeri kérése ellenére végül egyszer sem látogattam meg Tomit felnőttként. Elmulasztottam. Hosszú évek, évtizedek óta a szülők ápolták a fiút. Aki ki sem mozdult az utolsó években. Lehet, hogy ezzel a sorral kellett volna kezdenem: minden tiszteletem Tomi szüleinek, testvére és unokatestvére családjáinak ezért az áldozatos, becsületes, kitartó, hősies, évtizedeket felölelő munkáért, amiben rengeteg fájdalom és nehézség volt. És mégis összetartozás. Őszinte részvétem. 
Hajgató Tomi, emlékedet szívünkben őrizzük!

Jöttek már ki soraink pl. olvasói észrevételre támaszkodva, hogy Bicskén hagyománnyá kezd válni a használaton kívüli autók,  esetleg roncsok közterületi tárolása. 

Írja olvasónk, hogy egy központhoz tartozó közterületen megjelent egy roncsautó, amit az ablakában bontásra hirdetnek.
Olvasónk szerint mielőtt ez a "roncsderbi" Bicskén gyakorlattá válna, fel kellene hívni a városvezetés figyelmét arra, hogy a hulladék alapvetően nem az utcára való. Már-már köztisztasági kérdés. És esztétikai. De nem is szabályos. Tiltja ugyanis a roncsok közterületen tárolását maga a KRESZ is. De a helyi rendelet kőkemény és roppant egyértelmű.

Két kiemelés ebből, hogy ne kelljen keresni, de lehet csekkolni:  
"29.§ (1) Az üzembentartó használaton kívüli gépjárművét saját költségén köteles a közterületről haladéktalanul eltávolítani.

(2) Amennyiben a gépjármű hatósági engedéllyel és jelzéssel nem rendelkezik, közterületen nem tárolható.

30.§ (1) A használaton kívüli gépjármű hatósági elszállítása előtt az Önkormányzat írásban felszólítja az üzembentartót, tulajdonost a gépjárművének 3 napon belül történő eltávolítására."
A másik nagy bicskei titok, hogy kié lehet az az autó, ami hosszú ideje áll a Kossuth téren az új játszótérnél az üzlet és a művközpont parkolójában. Rendszám rajta. Egy-két irányjelzőt már már kibontottak belőle.   

Újbuda vagyis Budpaest XI. kerületének honlapján pedig a KRESZ vonatkozó szabályairól olvashatunk.  

Facsar-Veszeczky Andrea bábkészítő és bábjátékos lett a győztes a híres-neves Petőfi Irodalmi Múzeumnak (PIM) azon pályázatán, amit 2023-ra, Petőfi Sándor születésének 200 éves évfordulójára hirdettek meg. 

A PIM  pályázatot hirdetett amatőr bábtervezők részére Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményéhez kapcsolódó tárgybábok megtervezésére és elkészítésére a Petőfi Sándor emlékév keretében 2022 őszén induló János vitéz (h)arcai című utazó múzeumpedagógiai foglalkozáshoz. A nyertes pályaművek az előbbi kezdeményezés részeként bejárják az országot.

A kezdeményezés középpontjában Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeménye áll. A cél olyan utazó múzeumpedagógiai foglalkozások létrehozása, amelyek izgalmas formai és vizuális megoldásokat használva közelebb tudják hozni az általános iskolásokhoz Petőfi Sándor klasszikusát. A szándék, hogy olyan gyerekekhez is eljusson a bábjáték öröme, akiknek korábban nem volt lehetőségük a báb műfajával megismerkedni.
A több modulból álló program második témája a 11-12 éveseket megszólítva épít a szereplők és a cselekmény ismeretére. Ebben a foglalkozásban a tárgyanimáció segítségével a műben fellelhető konfliktusokkal foglalkoznak a gyermekek. A múzeumpedagógiai játéktér a látványtervezővel együttműködésben úgy kerül kialakításra, hogy abban megjelenhessenek a jelen pályázat tárgyát képező tárgybábok.

Andi lányával járt egy budaörsi kerekedelmi cég raktárában, ahová vissza lehet vinni a tönkrement elektronikai és háztartási  gépeket. Ezekből próbáltak válogatni részeket, de sok mindent nem találtak. Itt következett a bicskei megoldás. A Zrínyi utcában élők közös fórumán kért segítséget nem használt, rossz, de kidobásra váró eszközök miatt és kapott. Beindult az segítségnyújtás és sok minden érkezett az egész utcából. Andi ismert arról, hogyha beindul nála az alkotó folyamat, akkor nem tud másra gondolni a megoldásig, Balatonkenesére is magával vitte, ott volt az asztalon minden tárgy és az ő képzeletében strandolások közben születtek meg a kreatív ötletek.
Három mesefigura kapott alakot: János vitéz, Iluska és a Banya. Pl. Andi piros telefontokja lett János vitéz mentéje. A telefonja azóta is csupasz.
"Nagyon jól esett nekem ez a siker és a hozzávezető munka. Kiemelt engem a materiális dolgok közül, mint mosás, főzés, takarítás. Ha én nem alkotok, akkor én már beteg vagyok. Szeretek a hétköznapokból kilépni, más üzemmódba kapcsolni és kreatívnak lenni. Így aztán most nagyon nagyon boldog vagyok és lubickolok. De nemcsak én, hanem a teljes családom. Mindenki velem örül."
Érdekesség, hogy e sorok írója július 12-én találkozott a PIM pályázati posztjával. Mi Andival 8 évig osztálytársak voltunk. Azonnal küldtem neki. Ő pedig este három képet küldött, amin már a régen elkészült alkotások voltak.
Andi keze munkája be fogja járni Magyarországot a Petőfi Sándor Emlékévben, azaz 2023-ban. 

 Ő maga így ír:
"Kedves baràtaim,ismerőseim! Azzal a hírrel büszkélkedem,hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum országos bábkészítő pályázatán 1.helyezést értem el.A zsűri izgalmasnak találta a számítástechnikai eszközökből készített koncepciómat,mely Petőfi Sándor János vitéz c.elbeszélő költeményének szereplőit tárgyanimációval kelti életre Elismerték,hogy vizuálisan jól operáltam a karakter változásaival,és az eredeti tárgyak tárgyi minőségét megtartva építettem fel a figurákat."

Németh Ádám többszörös downhill magyar bajnokkal, (akiről Bicskén elsőként írtam) -  szombaton délután  találkoztam először. Mivel nem volt rajta sisak, meg sem ismertem. Fotóin csak sisakban látni.

Ügyesebbek, mint mi voltunk - mondja a többszörös magyar bajnok, aki bicskei: Molnár Ferenc, Váradi Márk, Gócza Tamás, Soltész Olivér, Tóth Levente, Németh Ádám, Molnár Bence, Majer Marci, Czirkelbach Vince, Majer Vilmos és Molnár Ádám. 

Ez nem a teljes csapat. Legalább kétszer ennyien lennének az összképen az idejárók közül, de mindenki másképpen elfoglalt.  

Egy olyan pályán találkoztunk, amit a 25 éves kerékpáros 7 évvel idősebb András bátyja és barátai kezdtek el  építeni egy olajfűzfák által meghatározott csöndes, eldugottabb területen. Itt kezdett a többszörös magyar bajnok, kedves olvasóink. Khm. Soltész Olivér is kiváló eredményekkel versenyzett.  

(Ezt a pályát a mi gyerekkorunkban kerékpáros ugratós pályának neveztük volna. A dirt részét. De ez más műfaj, mégpedig a pumptrack és a dirt jump egymás mellett. Két külön kategória. Erre még visszatérünk - A szerk.)

Ha nagyon száraz és poros a pálya mint most, nem biztonságos, mert a porban könnyen megcsúszik a kerék. Ha kifejezetten sáros, akkor a nedvesség miatt kockázatos. Vagyis ezt is az útviszonyoknak megfelelően kell használni. Ésszel.  Most csak úgy porol a homok,  ahogy csapatják benne vagy tizenketten. Nekem nagyon tetszik, hogy semmi motorzaj, semmi benzingőz. Ügyesség és testi erő kérdése minden. Rövid kiáltások. Nevetések. "Ferike, nincs valami  csípőfogód?", "Van valakinél WD-40?" A területen sok a tüske. Megesik a defekt emiatt elég gyakran.   

Ádám azt mondja, hogy a mai gyerekek sokkal ügyesebbek mint ők voltak. Vagyis megérdemelnének egy aszfaltos pumptrack pályát és ebben az esetben sokkal több gyakorlással, edzéssel sokkal több versenyeredményt hozhatnának mint ők. Mondja ezt egy többszörös magyar bajnok. Mármint hogy a maiak jobbak. Amikor Tatára, az ott megépült pumptrack pályára utaznak, gyakran ötven fiatal kinn van.  De oda csak autóval, vagy vonattal lehet menni, ami visszavetheti az érdeklődést, a létszámot. Ez a pumptrack pálya (lásd a tatai fotókon) is erősíthetné Bicskének azt az arculatát, ami elszánt a sport, a közösség, a család, a hasznos, tartalmas időtöltés feltételeinek megteremtése tekintetében. Ádám még egy érve:  "Az aszfaltos pálya azért lenne még előnyös, hogy az akár rollerrel, gördeszkával, görkorcsolyával is használható."

Pályázati úton elérhető lenne az Aktív Magyarországért révén. Nem számítana hatalmas beruházásnak, a 2006 tájban épülni kezdett régi bicskei álom (uszoda) hordererjével össze sem hasonlítható.  Nem igényel túlságosan nagy területet sem és garantált, hogy még több fiatalt vonzana mint offline időtöltés.

Fenntartási költsége lenne, de nyilván alacsonyabb mint egyéb sporthelyeké. Kétszer ennyi fiatal  szokta látogatni ezt a helyet, amikor éppen az ideje engedi.     Pályázati úton hozható lenne az egész. Amúgy éppen az említett uszodánál volt hasonló pályájuk. Mármint talajból összetolt, összegyúrt. 

Szoktak a fiatalokra sok mindent mondani. Sosem hittem el ezeket a feddő általánosításokat, mert nagyjából minden eddigi fiatal generáció megkapta. Az enyém is.  Sőt. Úgy is láthatom a magam területén, amit Németh Ádám az övén: ügyesebbek, jobbak.  Az rendben van, hogy van amin még csiszolni kell, de az főleg idő kérdése, aminek teltét kár siettetni, mert rövid az élet.   Itt most pl.  az a nagy bicskei tézis dőlt meg, miszerint a mai bicskei fiatalok otthon ülnek a számítógép előtt és/vagy telefonnal a kézben.   

Jómagam egy délutánra érkeztem a pályára, ahol legalább tizenkét bringás volt Bicske minden negyedéből. Van, aki sisakban, láncolajjal, védőszemüveggel felszerelve.

Levente sípcsontját a pedál sértette fel találkozásunk előtt, el is ment vele az  Orvosi Ügyeletre. Feri és Levi vezetett ki a területre, mindhárman bringán mentünk. Levin lábszárvédő, jobbján a védő alatt a gondos kötözés. 

- Na és fáj? 

- Feszül. Mit ne mondjak.

- Akkor gyógyul. 

- Maradjunk ennyiben. 

Esést kint nem láttam.   De azért volt egy-két cinkes landolás a dirty-n, de semmi több. 

- Zacsi megvan? - kérdezi sporttárs a sporttársat. 

- Az meg, azért alacsony a nyereg, hogy a közelébe se legyen.

- Minden gyárilag a helyén? 

- Igen. Köszi. 

Ez egy ilyen szakosztály.   

Csináltak ők olyan vonatozást is, amikor egymás után, rendes követési távval csapatták körbe az egész pump-pályát. Ádám meghatározása alapján itt az a lényeg, amikor úgy kell végigmenni a pályán, hogy nem is szabadna tekerni, hanem ahogy mozgunk a biciklin az visz előre.

Á, értem már. Ki fogom próbálni, amikor senki sem lát. Tatán pedig meg kellene néznem azt aszfaltosat a Fáklyában jó korán, amikor alig vannak.  Itt kinn van a szerintem ugratós,  na az a dirt jump, a csoportképen is azon állnak a srácok. 

Egy helyre egy műanyag hulladéknak, PET palackok gyűjtésére való szabványos zsákot is felkötöttek. De ezt külső támogató tette. 

Kiváncsi voltam a pumptrack, a pumpapálya szó erdetére, mert tippem sem volt.  Megtaláltam könnyedén és mindjárt itt van egy okkal több, hogy ilyen épüljön Bicskének:
A pumpapálya (angolul “pumptrack”) egy modern közösségi és játszótér. Ha a használója megfelelően “pumpál” akkor tekerés nélkül képes körbe-körbe haladni rajta. A pumptrack hullámok és kanyarok egymásutánja. Egyre növekvő népszerűsége annak köszönhető, hogy egyaránt nyújt élményt amatőröknek és profiknak, használata nagyban hozzájárul a biztonságos közlekedéshez. 

A pumpapálya használható bármilyen kerékpárral, rollerrel, gördeszkával, görkorcsolyával.
A pumpapálya egy modern közösségi tér.
A pumpapályán egészen kis kortól, akár futóbiciklivel is lehet menni.
A pumpapálya rendszeres használatával a közlekedésben is magabiztosabb lesz a bringázás.
A pumpapálya alkalmas sportbemutatók, oktatás és versenyek lebonyolítására.
A pumpapálya kiváló alternatíva azon gyerekeknek akiknek már “unalmas” a játszótér.
A pumpapálya biztonságos.