A város 1,4 millióért csináltat 6 db akácfa rönkasztalt padokkal a Város Kemencéje elé.

Ez azt jelenti, hogy garnitúránként bruttó 233 ezer forintot ad a város egy ilyenért.  Olvasói kontroll ajánlatunk érkezett, akik nevetve ajánlották figyelmünkbe, hogy bruttó 80 ezer forintért teafaolajjal együtt el lehet készíteni darabját, tehát az egész kerülne bruttó 480 ezer forintba.

Érdekes kis dolgok ezek.

De mégsem 11 millás fahidacska hordógurítással.... Mint a kontroll ajánlat tevője mondotta: ebbe a félmillió alatti teljes árban - 6x80 ezer - benne van a teakfaolaj is.  Vicces, hogy a bicskei újság tán külön ármagyarázatként kiemeli a teakfaolajas felületkezelést, ami körülbelül annyi, hogy az előbbi linken látható anyagokkal kenik, pácolják.

Amúgy jó, hogy lakossági kezdeményezésre végre nem rendőröket küldenek a lokálpatriótákra, hanem fejlesztik azt, ami bicskei családok költségtérítés, cafetéria, altitkár, főtitkár és kabinet nélkül is megtettek az otthonuk szebbé tételéért.

Eklektikus lesz ugyan a fenyőácsolat alatt az akácfa rönkbútor, de ha valami mindent bír, akkor az az akác. 

A telepen egyáltalán nincs játszótér, ezért a korábbi képviselő által építtetett, majd Tessely által szétveretett játszótér helyén megépül egy új. A Kézai-Hunyady sarkon szintén épül közösségi tér valamint a bicskei játszóterek igénytelen állapotán felháborodott szülők összefogásának köszönhetően a testület is fejéhez kapott: játszótér épül a Bicske Szíve Parkban.   

Visszatérve az Akácfa utcai játszótérre, korábban kiálltunk érte, mert Tessely Zoltán számot adott arról, mennyire nem ismeri Bicskét, s egy Kanizsai-Bihari sarkára építeni kívánt játszótérről és focipályáról tett bejelentést. Akkor, éppen egy éve, ezt írtuk: "Bicske Csabdin élő polgármestere, aki a nagy múltra visszatekintő bicskei Cigányovit egy tollvonással megszüntette, a roma napra Bicske város által a napokban 1,9 millió forintért előkészített területen bejelentette: az Akácfa-Bihari-Kinizsi sarkon focipálya és játszótér épül.
A Csabdi lakos figyelmébe ajánljuk mi bicskeiek, hogy a Bihari utca közelében, a most tervezett játszótértől pár száz méterre, a Floriana téren új játszótér épülhetett már 2006-ban vagy 2007-ben.
Közismert tény, de Tessely Zoltánhoz még nem biztos, hogy eljutott: Bicskén, a hajdani Szent István telepen, Bicske alsó felüljáróján túl, a Pócalján innen - egyetlen ott élő család gyermekei sem örvendhetnek még játszótérnek...

Az aláhúzott, 2013 nyarán írott mondatunk bizonyítja most, 2014 nyarán, hogy 1. van értelme Bicske város lakóinak képviselete érdekében újságot írni 2. kampánykor a polgároknak is juthat egy-két morzsa.

A Bicskei Mezőgazdasági Zrt. és bicskei családok összefogásából megszépült Káposztás területére is terveznek egy lapunk által kommunikált szülői összefogás által igényelt  játszóteret , de azt a park fejlesztésének keretében teszik, lehet, hogy még az idén. 
Az Akácfa utcában a két tömb között.
Bernwallner Ferenc 2002-ben Kalmár Ferenc képviselő halála miatti időközi választásra készülve építette az első játszóteret, nem társadalmi munka volt, hanem kézzelfogható eredményű kampány - nem utólag, hanem előre.  Be is jutott a testületbe. 
Már ez az előd-játszótér sem közterületen volt, és ebből következően gazdája sem volt, így az enyészeté lett.
Ismét kampány van. De kétségtelen, ahogy a Bicskei Szó erre már felhívta a figyelmet: azon a környéken, sőt, a telep egészén nincsen játszótér.

A terület a társasházak tulajdona, illetve a mellette álló vasbeton szerkezethez kapcsolódó tervezett fejlesztés keretében egy cég vette meg még Szántó János polgármestersége idején. Aztán jött a válság és nem kaptak építési engedélyt a fejlesztésre.

A Kézai végébe talán 2-3 éve merült fel a közösségi tér fejlesztése, mint fentebb írtuk, a telepen semmi ilyen nincs, sajnos igazán alkalmas földrészlet sem található.
Aztán nem történt semmi, most a kampányban jól jön a nagy ígéretek szobahőmérsékletre való "felmelegítése", de a legalább annyira melegíteni, mint a paprikás krumplit, hogy a térben érezhető legyen az étel illata: ebből kaptok, ha jól viselkedtek. 

De bizony a kampány hoz jó és értelmes dolgokat is.

Bízzunk benne, hogy Felcsút község mellett fekvő városunknak tényleg hoz valamit.  
A Szt. István utcában az út szélén lévő víznyelők ki lettek takarítva, miután évek óta el voltak dugulva. Ezen túl nem az úton folyik majd a víz. Az ördög a részletekben  rejlik.  

Közben júliusban megjelent a júniusi Bicskei Újság... Khm... Egy méltán díjjal elismert pedagógus fényképe csokorral a híradás alatt. Oklevele teljes egészében csak azért hiányzik, mert jobbján betülekszik a képbe félszeg mosolyával városunk polgármester-jelöltje, a mostani alpolgármester.  Ez a mozzanat a közelgő  kampány szórakoztató jele.

ia

Annak idején Olvasónk a következőket fűzte hozzá a fentiekhez:
"olvastam a kurta kis cikkedet a bicske infón. Hozzáteszem, hogy tavaly (2012) elbontatta Tessely a régi képviselőnk által felépített és a szülők által felújított (használható) játszóteret az Akácfa utcai lakótelepen.
Pedig az önkormányzat szerint csak öt méterrel kellett volna hogy odébb tenni. mert az már nem az állítólagos bicske plaza területe lett volna, ahol állítólag nem maradhatott! Balesetveszély megszüntetésén is szülők dolgoztak. Mielőtt Tessely odébb vitethette volna két sarokkal az erőművi gyerekek egyetlen védett szórakozását, a szülők összefogtak és egy bicskei lakost megkértek:
amíg el nem dől, a bár barbár módon szétvert a csavarokat kiszakították a keményfából, több helyen eltörték a lakosok tulajdonát képező, Tamás atya által felszentelt játszótér faanyagának sorsa, akár újraépítése, ez a bicskei lakos tárolja zárt helyen a sérült játékokat. Önkormányzattól ígéretet kaptunk, hogy segítik a lakosokat naprakész infókkal, mit kell tenni hogy hivatalosan újraépíthessék.
Ez azóta sem történt meg.
Most van pofájuk két sarokkal odébb játszóteret építeni miután egy lakosok által megépített játszóteret Tessely döntése verte szét?!
Van képe Tesselynek és egyre szűkölő hízelgői körének többedszerre szétverni a bicskei lakosok összefogását, élni akarását, ahogyan ahhoz is volt képe, hogy rendőrt hívatott a parkot építőkre?!
Ennyire kellenek a szavazatok?...Szégyen." 

A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság és a Fejér Megyei Polgárőr Szövetség szorosan együttműködik a közbiztonság javítása érdekében.

Bicskén 2014. június 21-én tartották meg a Fejér Megyei Polgárőr Napot. A rendezvényen a polgárőrség és a rendőrség képviselői is hangsúlyozták, hogy a rendőrség a közbiztonság javítása és a lakosság szubjektív biztonságérzetének növelése érdekében végzett munkájának fontos láncszeme a polgárőrök segítsége.

A közösen elvégzett munka elismeréseként a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság jutalomban részesítette Hideg Lászlót a Csákvári Polgárőrség, Kovács Sándort a Pannon Polgárőrség és Pintér Lászlót a Székesfehérvári Polgárőrség tagjait. A Fejér Megyei Polgárőr Szövetség 2014. július elsején hasonló jutalomban részesítette Kovács Zsolt r. alezredest, a Székesfehérvári Rendőrkapitányság vezetőjét, míg dr. Balázs Sándor a Bicskei Rendőrkapitányság vezetője és Keserű Gergő r. zászlós bodajki körzeti megbízott már a polgárőrök napján átvehette elismerését - írja az FMRFK Sajtószolgálatának közleménye. 

Kérjük, jelentkezzen, aki szemtanúja volt annak a motoros balesetnek, amely június elején történt Mány és Zsámbék között.
A Bicskei Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Alosztálya 07020/427/2014. bü. számon közúti baleset okozása vétség elkövetésének gyanúja miatt nyomoz. A rendelkezésre álló adatok szerint 2014. június 4-én 11 óra 50 perckor egy motorkerékpáros közlekedett a 1104-es úton Mány irányából Zsámbék irányába, amikor egy balra ívelő kanyarban egy jármű feléje sodródott. A gépkocsi kikerülése végett a motoros jobbra az úttest széle felé haladt, azonban megcsúszott,elesett és jobb keze eltörött. A szemből érkező gépkocsi megállás nélkül elhajtott.
A bicskei rendőrök keresik a baleset két szemtanúját egy hűtőautó fiatal férfi vezetőjét és egy sárga színű Volkswagen platós autóval közlekedő urat, akinek egyik karja be volt gipszelve.
A Bicskei Rendőrkapitányság munkatársai kérik, hogy aki a balesetnek szemtanúja volt, vagy az érintett járművel, illetve annak vezetőjével kapcsolatban érdemleges információval rendelkezik, jelentkezzen személyesen a kapitányságon, vagy hívja a 06/22-566-020 telefonszámot, illetve névtelensége megőrzése mellett tegyen bejelentést az ingyenesen hívható 06-80-555-111 "Telefontanú" zöld számon, vagy a 107, vagy a 112-es központi telefonszámok valamelyikén.

 Tudomásunk szerint Tessely Zoltán Bicske Csabdin élő zseniális polgármestere, a gyermekotthonként szolgáló Batthyány-kastély arborétummá minősített angolparkjának egyik szegletébe - a fürdőmedencén túliba - szerette volna áthelyeztetni az ebrendészeti telepet, de a nyilvánosság előtt már közparkról beszélt. Azért bukott meg a mutatvány, mert a Vagyonkezelő állami területet nem ad ki.

A nagyszerű vezető immár azt állítja a nyilvánosság előtt, hogy a város előtt nyitva álló közparkot szeretne létrehozni

Az őstehetség politikusi karrierje érdekében játszaná el a hőst, hogy ő közparkot hoz kezeiben Bicskének. Miközben a gyermekotthon vezetés eredeti elképzelése szerint a város felé évtizedek óta nyitottá tette mind a parkot, mind a kastélyt.

Elérte, hogy megújuljon a kastély, elérte, hogy megújuljon eredeti kapuja és az oda Bicske központjából bevezető Ady Endre utca - mivel partnert talált az akkori városvezetésben. 

Tessely Zoltán még sehol sem volt, Bicskével még (közös nagy szerencsénkre - A szerk.) nem is foglalkozott, miért is foglalkozott volna - amikor az intézmény épülete, parkja és szelleme már nyitott volt Bicske lakói felé. Sorra rendeztek jobbnál jobb kulturális estéket avagy kollektívák tarthatták meg itt rendezvényeiket és még sorolhatnánk, de a gimnazisták nagy sikerű, tömegeket, várost megmozgató programjait semmiképpen ne hagyjuk ki . 

Tessely Zoltán a bicskei Fidesszel ott áll a kastély nyitott kapujában és az van zászlajukra tűzve, hogy kinyitják az egyébként is régóta sarkig kitárt kaput Bicskének. Nyitott kapukat döngetnek, mint valami tréfában. És nincs közöttük egy ember, aki merne szólni neki. Aki közülük szólni mert, közösen közösítették ki. Mert abban a csapatban csak a bólogatáshoz van joga a tagoknak. De ez legyen az ő bajuk. Az inkább a bicskeiek baja, hogy számos jól működő dolgot vertek már szét. Legközelebb ne fogadjunk olyan mestert, aki csak bontani tud, építeni nem.    

Úgy tudjuk, állami tulajdon ingyenes átadásával szerette volna megszerezni az arborétummá vált kastélypark egy részét. Csak hát tökös volt a nemzet vagyonkezelője és nem mondott le róla. Köszönjük! Miért is mondana?

 Tessely arról beszélt, hogy nem az ebtelepet akarja bővíteni, hanem közparkot akar ott.

Amióta polgármester, azóta ez az álma. A nagy ősbicskei lokálpatriótának, Tessely Zoltánnak (aki még életében semmit nem tett Bicskéért gázsi nélkül...)
Van álma? Vagy másét teljesíti?

Azt mondta, majd a város rendbe tartja a városi közparkká tett részt.

Hát szép jó napot adjon Isten, tudnánk ám sorolni számos feladatot, amit el kellene végezni. Előbb. Előbb, mielőtt új feladatot vállal. Mert a meglévőkkel sem bír. 

Mint olvasónk írja cikkünk megjelenése után pár órával: "A ma esti cikkedhez: a városban a gaznyírást sem tudják rendben végezni, mert nincsenek rá elegen.  Példát vehetne a kastélyért dolgozó kollektívától. A telepi híd oldala gazos, a kis állomás gazos, a református és katolikus kerítés gazban áll, a katonai emlékműnél levő kerítésben fa nő ki! És ne beszéljünk a katonai emlékmű elhanyagolt állapotáról, pedig a régi bicskeiek még tudják, hogy ott több magyar és német katona nyugszik, mint az orosz. Ami egyébként is mindegy, hogy milyen nemzetiségű katonát temettek el ott. Ember volt. Isten teremténye.  

Én azt a szemléletet osztom, hogy minden (katona)sírt gondozni kellene, ez alapvető."

Az ebrendészeti teleppel kapcsolatban egyébként panaszos olvasónk keresett fel nemrégiben. Elmondta, hogy a kutyatelep közelében nem lehet normálisan élni.

Ha kastély mai területére vitték volna a szomszédos ebtelepet, ez nem sokat változtatott volna...  

Pedig abban a városban, ahol egy pár méteres fahidacskát 11 millió forintért - ismétlem 11 millióért, egy lakás áráért  építenek meg, ott egy ebtelepnek alkalmasabb, sűrűn lakott területtől távoli pontot is lehetne találni. 

ia

Horváth Gyula, a Bicskei TC mezőnyének egykori kiválósága, a BTC 2-es számú mezét viselő hajdani jobbhátvédje -  szabadidejében az Újbarok SE csapatért dolgozik - önzetlenül.  Lapunkban egyszer már beszélgettünk vele elhunyt sporttársra emlékezve.   

          Részletek....

Gratulálunk! 

Nem hivatalos információk szerint az 1-es főútvonal Bicske-Óbarok átjárójánál egy-két éven belül megépül a városunk környezetéhez tartozó második körforgalom - utóbbi a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium gondozásában.  

Vannak bicskei autósok, akik egyenesen életveszélyesnek nevezik a jelenlegi átjárót. A fejlesztésnek itt van az ideje. A Bicske-Csabdi-Mány a készülőnél forgalmasabb átjárónál is biztonságosabbá tette a "körforgó" az ottani  közlekedést.

A területen kitűzések, fölmérések és forgalomszámlálás is zajlott - remélhetőleg az épülés előkészületeként.

Közismert, hogy a körforgalmakban működő, a cipzár-módszerhez hasonló átjárás gyorsabb és biztonságosabb áthaladást tesz lehetővé.   

Kérdéseinkkel egyidejűleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz fordultunk. Leginkább arra vagyunk kíváncsiak, mikor kezdődnek a munkálatok és mikortól használható ez a körforgalom is. 

ia 

Bicskén feltehetően késszúrás következtében életét vesztette egy nő. A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság halált okozó testi sértés bűntett gyanúja miatt indított nyomozást.

A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságra 2014. június 27-én az esti órákban Bicskéről egy férfi tett bejelentést arról, hogy szomszédja nem nyit ajtót és a házba benézve vértócsát lát a padlón. A helyszínre küldött járőrök a házban egy halott nőt és annak élettársát találták. Az elsődleges orvosszakértői vélemény szerint az asszony halálát vélhetően idegenkezűség okozta. Az egyenruhások az elhunyt élettársát, K. Attila 58 éves helyi lakost elfogták és a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságra előállították.
A megyei nyomozók a férfit halált okozó testi sértés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja gyanúsítottként hallgatták ki, bűnügyi őrizetbe vették és kezdeményezik előzetes letartóztatását -áll az FMRFK közleményében. 

Nem hivatalos információink szerint mindez a Galagonyás II. dűlőjében történt.

Néhány napja jelent meg riportunk az Erőmű-tó partján táborozó bicskei gyermekotthonos csapatról. Ez a képsorozat ott és akkor készült.   

Fotó: Néma Pál 

2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásról 69. Plakát (7) 

"(...) A plakátot az, aki elhelyezte vagy akinek érdekében elhelyezték, a szavazást követő 30 napon belül köteles eltávolítani, vagy ennek elmaradása esetén az eltávolítás költségét viselni."

Amikor kiérünk Bicskéről a Tatai úton, rögtön a Bicske vége tábla után találkozik az arra járó a hajdani téglagyár felé beforduló ún. Spar-árokkal, ami a cég dunántúli központja, a Szélescsapás nevű területtől is levezeti a csapadék vizet.    

Mindezt Szebényi Zsolt polgármestersége idején a Spar költségére tervezték, ásták, burkolták. Tisztességesen megépítették. Az eltelt 20 évben alig-alig takarították, alig foglalkoztak vele. Ma már több helyen kimozdultak a helyükről beton burkolólapok, néhányat a víz tett odébb.

A két évtizede elvégzett szakmunka következtében nem látszik vészesnek a Spar-árok állapota. Viszont az utolsó pillanatokat éljük, amikor még viszonylag kis költséggel ki lehetne javítani, ki lehet pucolni. Mert a nagy vizeket hozó nagy esők a nemtörődömség miatt meggyengült objektum burkolatában  így már komoly károkat okozhat. Az árok két szakaszú, van felső és alsó rész. A felső ráadásul önkormányzati tulajdonú, 800 méter hosszú mezőgazdasági út mentén halad, ezek állapota erről a földútról a nagy gaz és az odahordott szemét miatt nem is látszik, csak ha nagyon meg akarom nézni magamnak.

Az első napon, ami még az eső előtt volt, a Tatai út vége után haladtam kerékpárral kifelé pár száz métert. Az árok burkolata nem sok ponton, de fölszakadva. Nagy gaz, sok szemét az árok medrében. Az 1 sz. főútvonal felé haladva elértem a menetirány szerint jobbra eső első földutas betorkolást. Egy nagy V betű alsó pontjában állottam, mögöttem a műút. A bal szár elején tábla, miszerint "Nénik, bácsik, ne tegyétek tönkre a jövőnket". Nem, nem a mai magyar politikusokra céloz a tábla, először én is azt hitem, hogy róluk van szó. A teljes egészében unintelligens  néni, bácsi szemetelőkről van szó. A V betű bal szárának megfelelő mezőgazdasági úton kellett volna mennem, hogy az árkot kövessem. De olyan szép idő volt, hogy kalászos, kukorica és napraforgó táblák közötti jól járható mezőgazdasági úton, melynek inneni "tetejéről" majdnem jó kilátás nyílik Bicskére - visszaindultam. Elértem az Endresz György utcát, ahonnan a Batthyány utcáig gurultam, amin a  a Westside-ból a központba értem. Harmadnapra már eső sem esett és ki tudtam menni. Ekkor Batthyány, Török Bálint, Téglagyár, Vajda János utca, Tatai út útvonalon értem el a helyet. A Bicske táblánál kertváros felé forduló Spar-árok szinte tiszta. Foglalkoznak vele, mert sokan látják. A fölső rész azért ennyire mostoha, mert nem látszik. Ami nem látszik, azzal nem kell foglalkozni? Szépen vagyunk. Az egyes út felé haladva az első földes út torkolatnál azt láttam a V betű alsó pontjánál, hogy ott a tegnapi eső után számos autó forgolódott, helyszínelt. Amikor a V betű bal szárán elindultam a Szélescsapás felé vezető mezőgazdasági úton, azt láttam, hogy az árokpartját benőtt méter magas gazt talajjal együtt nagy kerekű célgéppel az eső közben vagy után lemarták, hogy jobban meg tudják tekinteni az árkot.

A Spar-árok út földút felé eső fölső peremén álló betonlapok ki lettek szaggatva a helyéről, körülbelül úgy, mint ahogy egy Rejtő Jenő regényben egy fogsor kilazul egy (kisebb) bunyó után. Helyreállításra szorul. A félreértések elkerülése végett: ezt nem a mostani szemlézés érdekében elvégzett gazlemarás okozhatta - de lehet, hogy tévedek -, hanem ez a kár korábban keletkezett és valószínűleg szakemberek szemrevételezték ezt.

Már csak azért is, mert régen várt jó hír, hogy Bicske régi terve valósulhat meg a következő négy évben, ha városunk Európai Uniós támogatottságú pályázatot nyer a felszíni vízelvezetés finanszírozásra.  

Emlékeim szerint a Spar-árok stratégiai övárok a város nyugati felében. A másik -  ez hihetetlen és a hajdani (hamvában holt) Eocén-projekt erőmű-terv pozitív visszaköszönése az utókorban: a Csákvári úton településünkre érkező egy ipari vágánynak épített medren halad át. Többek között az ipari vasút védelmére hozták létre ezt az előgyártott vasbetonelemekből készült vizesárkot. A Csákvári úttól laza ívben ez a vizesárok - mint a régi várak körüli -, egészen a telepi utcáink végéig húzódik (Aradi, Táncsics stb.). Ez a hosszabb alakulat szintén stratégiai jelentőségű övárok lesz. Ha látni akarjátok milyen elemekből készült az az árok, nézzétek meg az Akácfa-Tölgyfa utca sarkán álló totálbrutál betont, ami nem tudom, mit keres ott. Tájékozódási pont tájfutóknak?    

Folytatom az utam a Szélescsapás felé, a megrongálódott árokperem megtekintése után. A meder és szélei roppant gazosak, gondozatlanok. Ha Bicskén árvízi helyzet van, polgármesterünk egészen addig legénykedik a gáton, míg a vele érkezett operatőr és fotósok kinn vannak. Akkor aztán van hősies küzdelem,  de hogy ezt a rendesen megcsinált húszéves árkot miért nem lehet kikotorni, kigazolni meder alján, perem szélén, becsülettel állag megóvni - ezt nem fogom megérteni. Hiszen ettől a ponttól, ahol a V betűt alsó pontját elhagyjuk, alig egy kilométerre tudok olyan háztartásról, ahol az ott élők annyira védtelenek a felszíni csapadékvíz-elvezetés megoldatlansága miatt, hogy házuk bejarát árvízvédelmi, vagyonvédelmi okokból térdig befalazták.

Kötelező lenne Bicske város kettő közül a fiatalabb, és jobban megcsinált, nem a város kasszájából megépített árkának rendben tartása, amivel annak vízbefogadó és elvezető kapacitása jelentősen növekedne. A bicskei polgár adózott vagyona pedig meg lenne védve.

Folytatom utam a Szélecsapás felé a talán föltárcsázott úton. Háztartási hulladék depók, szaros bilitől a cumisüvegen át energiaital dobozáig és telefonkészülékig. Egy-egy tévé, monitor maradék a "civilizált" ember szutykaként. Odébb egy rakás autó külsőgumi, de olyan, aminek abroncs-közeli pereméből kemény munkával kimetszve a pár deka fémszál, drótszövet. Leadva. Forintosítva ebben a szégyenletes nyomorúságban. Hozni kéne egy rendeletet, hogy ez csakis a gumival együtt vehető át és a fémtelepeken kell kimetszeni belőle a fémet, az átvevő pedig gondoskodik a hulladék szelektív elhelyezéséről. Ugyanígy a hűtőkkel, amik mind a mai napig ott díszítik a Póctetőre az Erőmű-tó feletti gáton vezető Szopató út szélét.

Emlékeink szerint ezen az területen kb. öt éve egy önkéntessel megmozdulással kipucolták a Szélescsapásra vezető árkot és ezt a mellette fekvő 800 méteres mezőgazdasági utat, ami a "Tatai út külső" egy pontját és az 1-es főútvonal Spar teherportával szembeni végpontját összeköti.  

Tavaly ősszel a területen hűtőket és egyéb hulladékot tettek a helyére. A mostani pótos IFA szenny is erre a vár. No meg a gazirtás és helyreállítás.                     

Hasonló állapotban van a Rózsa utcában lévő, a Kakas óvoda irányából érkező árok burkolata is.

2014-ben nem kaptak komoly figyelmet az árkok, mert nem volt nagy víz. De még lehet, akár jövőre is.

Ismételjük: azon a településen, ahol az ároktól nem is olyan messze árvízvédelmi okokból előszobai bejáratukat térdmagasságig befalazni kénytelen emberek élnek olyan házban, amit még rosszabb helyzetben lévő, időszaki vízfolyás mentén fekvő szomszédjával együtt az önkormányzat beépíthető területnek nyilvánított - azt gondolom, sokkal nagyobb felelősséggel kellene figyelni arra, hogy az árkok rendben legyenek tartva.

Minden nagyívű (és valójában hazug) ígéretnél többet érne a Bicskéért kétkezűkkel dolgozók munkájának feltétlen támogatása. Nemcsak az árvíz idején verve mellett addig mozogni a területen, míg az operatőr is ott van és a fotósok, hanem szakszerűen, szakértelemmel tenni a városunkért. 

Az árok a '90-es évek közepén épült a Spar beruházásában, mert a raktárairól összegyűlő csapadékvíz elvezetéséről gondoskodni kellett. A Szebényi Zsolt polgármester vezette városban annak idején úgy gondolták, szorgalmazni kell mindezt, mert ez lesz a továbbfejleszthető jó megoldás.

Most már csak fenn kellene tartani és az EU támogatta lehetőséggel maradéktalanul jóvá tenni. 

Már csak ezért is. 

Izing 

Még mindig zúg az a szar - írja olvasónk a Vincotech Batthyány utcához közeleső kompresszorára utalva. Bicskei családok közös fellépése, cikkünk és végül önkormányzati képviselők valamint az üzemvezetés együttműködése után hangzott el szintén blogunk kérdésére adott válaszban: június 23-ra megoldják a kompresszor szigetelését.   

Sokan várták a megoldást, ami az ott élők szerint nem oldotta meg a problémát. Mind a közelben, mind távolabbi ponton élő, kertvárosi olvasóink szerint a zaj egy árnyaltnyit talán enyhült, de éppen olyan zavaró mint eddig.

A városvezetés és az  önkormányzati képviselők szíves figyelmébe ajánljuk ezt a továbbra is fennálló problémát, ami megnyugtató megoldást követel. Főleg azok után, hogy a Bicske városában élők otthonaihoz közel minden szigetelés nélkül működhetett majdnem egy éven át a zajával számos otthont zavaró ipari berendezés.

A cég tájékoztatni kívánja a lakosságot a hangszigetelő "tokozat" beépítéséről és a zajszintmérés eredményeiről.

Arról nincs információnk, hogy a kertvárosiak létrehoznak-e egy ebben az ügyben alapvető érdekeiket más szinteken is képviselő közösséget.

Március végi híradásunkkor már féléve működött a bicskei polgárok nyugalmát, pihenésüket zavaró, ezáltal egészségüket nem szolgáló zajforrás. Akkoriban blogunk a következőket tette közzé:

"Néhány óra leforgása alatt közel negyven kertvárosban élő írta alá azt a panaszlevelet, amit a városfejlesztési bizottságához küldtek el – hathatós, azonnali segítséget kérve.
A Kossuth utcai Vincotech Hungária Kft. bicskei üzemterületének Batthyány utca felé eső végéből olyan folyamatos, monoton zaj hallatszik 2013 óta egy leárnyékolás nélkül odatelepített zajforrásból, hogy ez a közelben élők életét megkeseríti.
Lakossági becslések szerint a nap 24 órájából kb. 16 órát hallható, 8 órát nem. A negyven panaszos ugyanis nem az üzemcsarnok belsejéből folyamatosan szivárgó mélyebb, tompább morajt kifogásolja. Az üzemcsarnokon kívül, a Batthyány utca közelében helyezkedik el a zajforrás 2013 óta.
Ez a zajszenny az ott élők elmondása szerint stresszt, idegességet és minden vele járó ártalmat okoz. Csökkentheti ingatlanjaik értékét is, amiket maguk vettek, maguk építettek, maguk fizetik a Tessely-féle dupla építményadót.
A Batthyány, Török Bálint, Május 1., Vereckei és Forgách Antal utcai valamint Virág közi aláírók saját nyugalmuk, saját tulajdonokhoz való joguk érdekében fogtak össze az őket hónapok óta zavaró zaj(szennyezés) ellen.
A saját otthonában mindenkinek alapvető, alkotmányos joga a pihenés, a nyugalom, ahol mindenki azt hallgat, amit ő akar, de azt is úgy, hogy azzal másokat ne zavarjon. Egészen biztos, hogy nem a szomszédos üzem toldalékának hangját akarják hallani pihenésképpen.
Ez a zajforrás többek elmondása szerint nem kifejezetten hangos. Mégis rendkívül kellemetlen és bántó a maga részleges folyamatosságával. Ráadásul itt ez a gyönyörű idő - másutt sarkig tárt ablakok -, míg a környékbelieknek ezt mellőzniük kell, avagy otthoni háttérzenéről gondoskodni, esetleg füldugót alkalmazni.
A napközbeni erősebb és egyéb nappali háttérzajok miatt az üzemzaj kevésbé domináns. Az esték, éjjelek, hajnalok csöndjéből viszont élesen, bántóan kiemelkedik a monoton zaj a környékbeliek életét megnehezítve.
A panaszosok nemcsak a városhoz és a Bicskei Szóhoz fordultak, hanem küldöttségükkel a bicskeieknek munkahelyet adó, a városnak adót fizető üzem vezetését is szeretnék megkeresni a megoldás megtalálása érdekében."        

ia 

A következő álláslehetőségről kapott hirdetményt a közszolgálatában működő lapunk.   

Diákok jelentkezését várjuk hipermarketekbe árufeltöltői ill. pénztárosi munkakörbe az alábbi helyekre: Érd, Bicske, Vác, Tököl, Ráckeve, Kiskunlacháza, Göd, Dunakeszi, Dunaharaszti, Monor, Üllő, Gyömrő! A jelentkezéshez szükséges feltételek: 18. életév betöltése, nappali tagozatos jogviszony, érvényes egészségügyi kiskönyv Jelentkezni lehet telefonon a 06-20-425-0861-es telefonszámon, vagy pestmegye@pensum.hu e-mail címen lehet!

A Bicskei Barátság Horgász Egyesület támogatásával a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon növendékei nevelőik kísértében öt napot táboroztak hét sátorban a bicskei Erőmű-tó partján. A tábor fotói. 

Fotó: jakab g. 

Gecseiné Kosda Mária és Kovács Zoltán vezették a tábort. Kovács Zoltán és Néma Pál nyugalmazott tanár barátaim tábori ágyaikon a szabad ég alatt töltötték az főleg egész napos horgászat utáni éjszakákat, amit a két saját készségükkel valamint a Gyermekotthon horgászbotjaival és szerelésével végeztek a gyerekekkel együtt.

Amikor kerékpárral a helyszínre értem, természetesen a műút végéig haladva, a parkolóból ereszkedtem le a tó túlsó partjára, mert nem tudtam hol vannak, telefon meg minek. Ott éppen egy hét kilós pontyot emelt ki negyedóra fárasztás után a horgász, akitől megtudtam:
- A gyerekek a másik oldalon vannak a „szigeten”.
- Ott szemben?
- Igen.
Vajon mitől sziget? Gyereksziget? Hiszen nincs mögötte-körötte víz csak előtte. Most nincs. Régebben lehetett. De nem olyan régi tó ez. Na mindegy.

De legalább a „Nyár a szigeten” című Csukás István alapmű jutott róla eszembe a Delfin Könyvek sorozatból. És a belőle készül Le a cipővel! című film. Palánk. Bádogos. Cseppcsányi. Tuka. Kece. Kenderice Ákos. Gazsi bácsi. És persze Pólika Pál...

A mi filmünk más. Teljesen más sztori. A srácok között sehol egy Cseppcsányi, akit anyukája azzal a feltételel engedett el, ha mindennap hegedülést gyakorol egy órán át. Nem, ez nem ilyen csapat. Ezek a gyerekek kotta nélkül játszanak.  

. És közben Kurucz Lali Viktor pecablogjáról megtudtam, mitől sziget a sziget.   Lali édesapja egyébként mellettünk kiépített horgásztanyáján élt és alkotott azokban a napokban, több esetben segítségünkre volt.  

A Nyár szigeten című ifjúsági regényben  persze az volt a kunszt, hogy felügyelet nélkül lehettek szigetlakók. Bádogos fején rohamsisakként gyakran ott volt a bogrács. Itt Bicskén nyeles szákokat, merítőhálókat szerettek hátulról a másik fejébe húzni, például Szilvesztert szerették ezzel viccelni, aki a legszorgalmasabb pecás volt. Igaz, zokniban közlekedett a parton. Mondtam is neki, legalább vennéd le a zoknit is, ha már a cipőt levetted.

Éppen „öreg lebbencs” készül bográcsban Gecseiné Kosda Mária főszakács keze által, aki a parti tábor hadtáp és logisztikai főnöke. A főzésben egyébként a kalózkapitányforma Zolkó bá’ és Pali bá’ is járatosak, volt szerencsém vendégeskedni Zoli Tisza-tavi birtokán is Tiszanánán, - náná-náná-ná -, ahová számos alkalommal vitte már nyaralni a gyermekotthon növendékeit is. Tiszai főzésekből leginkább a slambuc nevű pásztorételre emlékszem, ami alapján a szakács sokáig viselte a slambucman nevet. A dinnyésháti ház kulcstartó egy műanyag mentőöv. Ha horgászáskor a kulcs a folyóba esne, nem nyelné el a sötét víz. Zoli ellentmondásos viszonyban áll a házzal. Környékét, szűkebben nézve a Dinnyéshátat, hol Disznóhátnak, hol Sárországnak, hol Szúnyogországnak mondja. Dicsérni nyíltan sohasem szokta. Csak a szemén látni néha odahaza, a Dunántúlon, hogy most már ideje lenne elindulni. Nem érdekli, ha mínusz hat fok van éjjel, nem baj, ha egy egész hétig szakad az eső, semmi sem baj. Háza egyetlen szoba és egy terasz.

Itt a parton két horgászálláson vagy nyolc bot. A szákokban ponty, süllő, kárász. Engem a süllő érdekel külsőre. Nem sűrűn láttam még élve ezt a gyönyörűséget. Márió akasztotta. De ketten szedték ki Gyulával. Maximum megsütve balatoni üvegtigrisekben láttam. Bicskén élve, szákban sosem. Persze, nem szoktam horgászni. Csak szeretek lejárni horgász barátaimmal a partokra.

Zoli zöld csónakjának csőre kihúzva a partra. Arra ülök, onnan szemlélem a partot, tábort és a horgászokat.

Legközelebb hozzám egy tízéves forma gyermek guggol a botja mellett. Azt kérdezi tőlem, ahogy ülök a csónak elején:

- Jó volt kerékpárral kijönni?
- Igen.
- Hány kilométer?
- Csak négy.

- Megkérhetném valamire?
- Persze.
- El kellene mennem innen pár percre. Figyelné a kapásjelzőt?
- Hogyne.
- Ha kapcsi van csutkára, akkor legyen szíves kiáltani.
- Rendben. Kiáltok. Azt, hogy "Kapcsi van csutkára!".
- A nevem Henrik.
- Erik? Jól értem?
- Hen-rik. Ezt kiáltsa, hogy "Henrik! Kapcsi van csutkára!" És akkor nem szalad ide le mindenki és nem valaki más veszi ki a zsákmányom, hanem én.
- Henrik, fogtál már valamit?
- Hát még nem mondták??!! 
- Hát még nem. És ki se volt rajzszögezve sehova.  
- Negyven centiméter hosszúságú, ami 0,4 méter és kettő kilós pontyot fogtam ki! És mást is, de az mindegy.
- De hát miért lenne mindegy?
- Mert a 35 cm alatti halakat vissza kell rakni a tóba. Azért mindegy.
- Ja. Értem. Gratulálok.
- Jó. Majd jövök.Mi az Ön neve? 

- Anti bá'. Ha kapcsi van csutkára, akkor kiáltom: Henrik.

Henrik előadásában később A csizmadia malaca című verses mesét is hallhatom. Amivel több helyütt nagy sikereket aratott. Mivel nem jut eszébe egy strófa, ahogy csöndben mereng előadásra készülve arcát két tenyerébe temetve, tágra nyílt szemekkel, mondom neki: kezdj bele lazán és meglátod, úgy eszedbe jut, a versmondás meghozza a kimaradt részt és ha nem jut eszedbe az se baj. Majd később hozzáteszed. Ebbe beleegyezik. De nekünk ott a sörpadon hátat fordítva mondja a verset – szerintem azért, hogy ne látszódjon az arca, ha belesülne. Hogy ne égjen le. A csizmadia malaca. Végig tudja mondani. 

Ez a csoport a Gyermekotthon B-középje. Az ultrák. Az övéké egy olyan gyerekcsoport, amit nem születési évük egybeesése alapján szervezett egybe a Jóisten, hanem az a tény, hogy nekik tényleg nincs hová és kihez hazamenni. Kisgyerektől nagy gyerekig. Nem lehetetlen, hogy ezek a bicskei évek jelentik majd életük legszebb korszakát. Ne legyen igazam. De tudom mi ez. A 90-es évek elején tanulmányaim mellett egy tanév erejéig minden szombat reggel egy tapasztalt kollégáé és az én feladatom volt egy ilyen csoportban élni és alkotni – szombat reggeltől vasárnap estig, esetleg hétfő reggelig. Az egykori növendékek között van olyan is, akinek olykor állványokra köszönök fel, mert jó hírű kőműves lett, családos fiatal itt Bicskén.

A tábor konkrétan hét sátrat és két tábori ágyat, két asztalt, négy sörpadot és fedett állást jelent pavilonban, mellette gázpalackos bográccsal, szákokkal, pecákkal, készséges ládával. A következő gyermeknevek hangzanak el az öt napon és négy éjszakán a parti sávban különböző hangszínekben társak és tanerők részéről: Andor, Erik, Zsolt, Henrik, Gyula, Szilveszter, Vince, Erzsi, Márió és Dani. A pörgés folyamatos és néha irdatlan.

Zsolt neve a leggyakrabban elhangzó, olyan mint az eleven parázs. A két utolsó napon voltam kinn néhány órát. Esküszöm, vágytam azokra a percekre, hogy senki, de senki ne beszéljen körülöttem, hiszen itt vagyunk a természet templomában, ahol a vizek fölött repülő szürke gém, törpegém és főleg a hófehér kócsag (?) méltóságteljes szárnyalása figyelhető meg a vízszint fölött két-három méterrel jóleső szóböjtben, hogy aztán a hajdani dinnyeföld helyén tóvá lett terület hírmondónak maradt halott fái hegyére üljenek szusszanni.

És akkor Zoli kérdezi: bemenjünk-e csónakkal? Van egy csöndes, akkumulátorokról működő mobil villanymotorja, aminek „hajócsavarja” hol a Tisza-tavon, hol az Erőmű-tavon forog. Itt is ott is van egy csónakja.

Márió fölpattant készülődésünk láttán és belöki a csónakot a partról. A láncot behúzom a csónak aljába, amit partraszállásról azért dobok ki, hogy legyen min kihúzni. Zoli egyik felén ülve kezeli a motort, ezért átülök az elején a másik oldalra.

A haladási sebességet akkor érzem igazán, mikor a tenyerem csuklóig dugom a vízbe. A motor csöndessége általi természetbarátság pedig külön jó. Hogy nem teszi tönkre a nyugalmat a motorzajjal. Van persze evező is, hogyne lenne egy öreg pákász Hanyi Istók nevű járművén. Körbejárjuk a tavat, ahol talán sosem jártam csónakon, de most körültekintjük.

A legjobban az a műúttal, zsiliptoronnyal majdnem szembeni tórész érdekes, ami a Papmória – másik nevén Indián-völgy - felé esik és olyan, mintha ott vízfolyás torkollana belé. Aztán megtudom, hogy valóban létezik egy ér, aminek földalatti forrása is van és a csapadékvizet is levezeti ide a mederbe, ami a környék domborzatában „a lavór alja”.

Ehhez közel esik egy árnyékos rész, ahol a fedélzetmester felhívja a figyelmem a nagy halakra: egy méter mélyen rajnyi nem kis hal kontúrja, szinte mozdulatlanul lebegve, mint amikor gatyás ölyv szitál az ég tengerén.

Tényleg dinnyeföld korában jártam itt gyerekként, amikor e tónak hamva sem volt még. Keresztapám fehér Skodáján érkeztünk a területre, ahol Barkóczy bácsi bicskei romákból álló brigádjával éppen dinnyét palántázott a kiváló minőségű termőföldbe vagy éppen szüretelt. Ilyet se mindennap lát az embergyerek. S mivel nekem a szőlő, cseresznye, főtt kukorica, szeder és barackok mellett a sárga és piros dinnye a mindenem (parasztgyomor), nem nehéz emlékezni rá. Az egész csomagtartót dinnyével pakoltuk meg és kiszállítottuk keresztapám szerettei körében. Tehát jutott nekünk is. De annyi… mint azóta se!

Másnap kiváló lecsó készül. Öt nap után mindenki vágyik haza. Van akinek a fürdés hiányzik. Bóbiskolás kádnyi forró vízben. Ami biztos nagyon jólesik ennyi „elvonás” után. A gyerekek is mennének. Bepakolunk és összeszedjük a szemetet, rendet teszünk, mert horgászhelyet csak rendben és tisztán hagyhatsz el. Amikor ez kész, a gyerekek kívánságára mindenki megáll a maguk fogta nem túl nagy, de annál szebb hallal egy csoportképben, amiről Pali bá’-t kérik fotóra. Meg is van. (Amint megkapom, közlöm itt is - A szerk.) 

Kovács Zoltán kéri, hogy inkább kétszer írjam bele, mint egyszer se: a bicskei Gyermekotthon köszöni a Barátság Horgászegyesület támogatását.

Erzsi tömör kérdése:

- Mikor jövünk legközelebb?

Miután elmentek, Néma Pállal Bicske felé kerékpározunk. Elköszönésünk a "Szia!" után ennyi: „Volt egy kapcsink csutkára”.

Izing Antal 

Több olvasónk is feltette már a kérdést, mit keres a Városháza és a Bíróság közötti út menti parkolóban hosszú hetek óta egy rendszám nélküli piros Suzuki Ignis -bocs -,  de valójában Wagon R+.

Korábbi információnk szerint ezt a járművel az autópályán hamis rendszámmal kapcsolták le a Bicskén is dolgozó Készenléti Rendőrség járőrei. Alkalmasint bizonyíték a lefoglalt jármű. 

Mint egyik olvasónk írta: "e héten még mindig ott állt a piros Suzuki a hivatal/bíróság előtt, pedig a KRESZ szerint  a rendőr és a közterület-felügyelő (utóbbi nincs Bicskén. pedig felügyelet nélküli közterület, ipari hulladékhalmazok a határban  - bőven akadnak) köteles lenne elszállíttatni.

Úgy tudjuk, városfejlesztési értelemben nem kívánnak a piros járműből utcabútort készíteni annak érdekében, hogy az arra járók meghúzhassák magukat egy közlekedésrendészeti ufó  hátsó ülésén... 

A Csillagszemű Táncegyüttest Timár Sándor koreográfus és Timár Böske táncművész alapította 1993-ban. Az Együttes a mai napig Magyarország egyetlen magántársulata, amely minden állandó támogatás nélkül, saját erőből érte el hazai és nemzetközi sikereit. Létszámát tekintve is egyedülálló, hiszen több, mint 700 fős tagsággal rendelkezik 3 éves kortól a felnőtt korosztályig. Az oktatás a Timár módszer segítségével történik, melynek lényege,hogy minél több gyermek, minél kisebb korban ismerkedjen meg a még elevenen élő néptánc és népzene hagyománnyal, de nem csak a színpadi megjelenítés által és muzeális értékként, hanem mint megélt tapasztalat épüljön be a mindennapi életükbe.( http://www.csillagszemu.hu/#!rolunk/c1z1f )

Június 14-én a Budapest Kongresszusi Központban tartották meg a Csillagszemű gálát, melyet a Kossuth díjas Timár Sándor tiszteletére rendeztek. A Gála rendezője Timár Böske, műsorvezetője Kudlik Júlia, jelmeztervezője Nánási Rita volt. A fergeteges műsort a Tündök zenekar kísérte. Sok bicskei és tabajdi kisgyerek táncolt a színpadon, akiket Mayer Orsolya tanít, Bicskén már évek óta, Tabajdon az idéntől kezdve. Katartikus,mindent feledtető élmény volt ez a gálaműsor több dolog miatt is. Maga a törekvés nagyon megható, hogy kiskoruktól táncba visszük a gyerekeket, ezzel olyan pozitív mintát adva nekik, amely egy életen át el fogja kísérni őket. Erre az élményre nevelő ereje és közösségteremtő hatása miatt egyaránt szüksége van a felnövekvő generációknak. A fellépők számát tekintve sem volt mindennapi élmény, csaknem mind a 750 ember fellépett, aki most tagja a Csillagszeműeknek. Csillogó szemekkel táncolták végig a szinte háromórás műsort, kicsik és nagyok egyaránt. Olyan komoly profizmusról adva tanúságot, amely csak a legkülönbeké.

Arra lettünk figyelmesek, hogy a sok apróság már a függöny mögött mozog, ahogy meghallja a muzsikát, nem számít, hogy még úgysem látják, a vérében van, hogy mozdul a zenére. Táncoltak csongrádi,sárközi, rábaközi, hevesi, somogyi, széki, zempléni, badacsonyi, kalotaszegi, vajdaszentiváni, madocsai, vajdakamarási táncokat, voltak köztük játékok és mulatságok egyaránt. A Gálaműsor végén színpadra szólították a Kossuth díjas Timár Sándort, Maczkó Mária gyönyörű énekkel köszöntötte, majd táncra perdítették, először Mayer Orsolyával táncolt, majd egy kicsi, alig hároméves kislánnyal....A látvány lenyűgöző volt,olyannyira, hogy a közönség szeme a könnyektől csillogott.

Ha létezik értelme pedagógiának, akkor ennek a fajtának van a legnagyobb. Továbbra is nagy figyelemmel és szeretettel követjük a csillogó szemű Csillagszeműeket, a bicskeieket, tabajdiakat és az egész országbelieket.

Köszönjük az élményt.

Mit sem sejtve a Magyar Úszás Napján érkeztem a Bicskei Tanuszodába.

A recepción örvendeztem, hogy nem kell belépőt fizetnem (tehát holnap is megyek abból, amit ma nem költöttem belépőre.) Kérdezték és följegyezték egy listába születési évem, s hogy mennyit szoktam úszni. Változóan heti 2-3 alkalommal jövök a cigaretta árából, amire pár éve már egyáltalán nem kell költenem. Ezer méter/alkalom a minimum. Mert öröm mozogni, mert tudom milyen, mikor egy lépést sem tud megtenni az ember, bármennyire szeretné, s mert élvezem és mert egészséges, s mert magyar az 1988-ban 14 évesen Szöulban olimpiai bajnoki címet szerző magyar úszó is, akinek életműve után minden egyes magyar járásban kötelező lenne egy uszoda.

- Mennyi idő alatt úszom le az ezer métert? - hangzott a következő kérdés.

- 45-50 perc - hangzott válaszom.

Odabenn az úszómester, kezében stopperrel, minden hosszhoz odament és mért, írt mindenkinél. Mintha megint tesi óra lenne. Most hogy mérnek, belehúztam. Nem akartam rosszabb időt úszni, mint a kimondott 45 perc.

Végül 35 perc lett az én ezer méterem, de úgy, hogy én bizony a bukóforduló, jobb lábmunka, mert ennél csak jobb lehet és egyéb úszásnem megtanulásával régóta tartozom magamnak. Úgy másfél éve használok tenyérellenállást, ami hatékonyabbá teszi a kartempót, "többet fogok a vízből" és nagyobb erőt is igényel, tehát erősít. Állítólag ez rontja a technikát, ám nekem nincs semmiféle technikám, tehát nincs min rontani. Ha valami nincs, azt nem lehet elrontani. Logikus, nem? Na ugye. Má' megin' igazam van mint Pista bácsinak: 

ia

A Menekültek Világnapja alkalmából megjelent hvg.hu riportsorozat első darabja  a bicskei menekülttáborhoz kapcsolódik.  

      Részletek....