Biztos szakmai alapokon a bicskei vízilabda. Lassan tíz éve tart az Oázis Sport Club edzéseket Bicskén. A városi uszodában minden nap két órán keresztül több tucat gyerek száll vízbe, hogy Szabó Gábor és a nemrégiben csatlakozott Kaposnyák Attila edző segítségével sajátítsák el a vízilabdázás fortélyait. Szerdán csütörtökön és pénteken az edzők mellett a legújabb gyerekek úszását Vakán Gyula úszóedző javítja.

Az Oázis Sport Club révfülöpi edzőtáborán bicskeiek is részt vettek  

Nyáron sem pihenhetnek a gyerekek. Már évek óta bevett gyakorlat, hogy a srácok Révfülöpre is
mennek, valamint a nyári szünet alatt általában három hét edzőtábor vár a gyerekekre.
A tagdíjak és az edzőtáborok díjai is igen alacsonyak és ezt ugyancsak a TAO támogatásnak
köszönhetjük. Épp ezért Ábrahám István az egyesület vezetője várja a vízilabda támogatására hajló
cégek hívását, amelyek társasági adójuk egy részéből szívesen támogatnák a bicskei vízilabda életet.
Ábrahám Istvánt a 06309305228-as számon tudják elérni.
Csatlakozzanak edzéseinkhez és támogassanak minket, ha tudnak.
Bővebben www.oazissport.hu. Kövess minket a facebookon: Oázis Sport Club vízilabda. 

Az ódon épületek Bicske vasútállomás épületének oldalán a falu, vagyis Bicske város főutcája felé húzódnak, tehát nem a bányarakodó irányába....

Annyi illegálisan lerakott szemét van a határban és mindenfelé, hogy  ma már nincs is benne semmi különös, ha ilyet lát az a bicskei, aki fizeti a hulladék elszállításának díját. 

Fontos lenne az illegális hulladéklerakás megakadályozása megfelelő intézkedésekkel. Mintha itt élnénk... 

A területen a szemét mennyisége egyre nő. 

Az első utas, aki a kész underground tárlaton  végigmehet - vasárnap érkezik a bicskei vasútállomásra. Az legutolsó ecsetvonások az aluljáróban. A Vajda Kreatívok befejezik és távoznak, ő pedig a 10 óra 54 perckor Győr felé induló vonathoz megy a 4-eshez. Arra gondol, mennyivel barátságosabb ez így, mint az ipari szelvény. S hogy a kisgyerekek, akik ezt először meglátják, mindig emlékezni fognak rá.  Az alkotók neveit a peronon felírja a képek alá. 

Ángyás Anita
Farkas Niki
Fehér Kinga
Jakab Karcsi
Mester Liza
Novák Gina
Nyisztor Szundi
Pálfi Kíra
Payer Ádám
Radovics Hédi
Sándor Csenge
Sándor Dominika
Stojsics Timi
Stuka Bea
Szalai Szandra
Takács Peti
Tamás Lilla
Utasi Lili
Valencsik Dóri
Vigyikán Vince
Vigyikán Víta
Zsinkai Márk

Tanárok: Patyiné Varga Annamária, Gyuricza Zsuzsi, Vigyikán Andi és Attila

A MÁV Zrt. levelét és közleményét publikáljuk arról a vajdás kreatív összmunkáról, amiről már írt a bicskeiek blogja: szebbé  szeretnék tenni a helyet, a Nagyállomást, ahol sokan napjában kétszer is megfordulunk.  

Járt Bicskén egy vezető is, MÁV-os brigádok kaszáltak a megállóhelyen és az állomáson is.   

Tisztelt Szerkesztőség, kedves Kollégák!

Csatoltan küldjük a MÁV sajtóközleményét tájékoztatásul és felhasználás céljából.

A mellékelt pályaművek illusztrációként szabadon felhasználhatók a közleménnyel kapcsolatos híradásokhoz a készítők nevének feltüntetésével.

A Bicskén és Mendén az alábbi időpontokban festik az aluljárókat:

Bicske:

Vajda Kreatív festés: november 16-18. (péntek-vasárnap) 8.00-18.00

Mende:

Mendei Forrás Egyesület, festés: november 17-18. (szombat-vasárnap) 8.00-18.00

A MÁV Kommunikációs Igazgatósága hozzájárul, hogy a fenti aluljárókban és időpontokban fotók készüljenek a festésről a sajtó számára.

Üdvözlettel:

MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóság

MÁV Magyar Államvasutak Zrt.

Kommunikációs Igazgatóság

1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 54-60.

Honlap: www.mavcsoport.hu

SAJTÓKÖZLEMÉNY

Szépülnek a MÁV aluljárói

Hétvégén már dolgoznak az aluljárófestő pályázat győztesei

Budapest, 2018. november 16. – Megkezdődött a „Színezd újra! Alkotói Napok 2018” című aluljárófestő pályázat kivitelezési szakasza, a hétvégén Bicskén és Mendén szépülnek meg a vasúti gyalogos alujárók. Mindeközben száznál is több aluljáró rendbetételét végzi el a MÁV 2019. május végéig tartó országos programjában.

Várakozásokat felülmúló érdeklődés kísérte az idén második alkalommal meghirdetett „Színezd Újra! Alkotói Napok 2018” pályázatot. Az augusztus közepén megjelent felhívásra 29 érvényes pályázat érkezett, ezek közül a vasúttársaság kiválasztotta azokat az alkotásokat, amelyek fővárosi és vidéki állomások gyalogos aluljáróit díszíthetik. Az egyéni és csoportos alkotók pályaműveit az alapján értékelte a MÁV, hogy azok megítélése szerint alkalmasak-e az aluljárók hangulatának javítására.

Az eredetileg hat kijelölt gyalogos aluljáróra (Budapest–Mexikói út, Bicske, Mende, Pilis, Vác–Alsóváros és Vecsés) érkezett pályázatok közül végül tíz pályamű nyerte el a bírálók tetszését, ezért további négy helyszín (Üllői úti vasúti híd, Kelenföld, a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomása, illetve Sülysáp) bevonásáról döntött a vasúttársaság. A győztes pályázókkal folytatott személyre szabott egyeztetés eredményeként a kivitelezések idén novemberben kezdődnek és a fagyok elmúltával jövő tavasszal folytatódnak. A most következő hétvégéken a bicskei és a mendei állomásokon valósítják meg elképzeléseiket a győztes pályázók.

Mindezzel párhuzamosan – 2019. május 31-ig tartó program keretében – országszerte 111 aluljárót tesz rendbe a MÁV. Az év végig tartó első fázisban mintegy negyven aluljáró járófelületeinek tisztítását, a fal- és mennyezetfelületek szükség szerinti graffitimentesítését, mosását, illetve tisztasági festését végzik el a szakemberek. A munkálatok második ütemét tavasszal végzik el a vasúttársaság munkatársai. Az intézkedés első fázisa a nagy forgalmú fővárosi (pl. Nyugati pályaudvar, Angyalföld, Újpest, Zugló) és vidéki (pl. Vác, Biatorbágy, Érd alsó, Martonvásár, Szajol, Hatvan, Debrecen, Békéscsaba, Siófok, Fonyód, Veszprém) gyalogos aluljárókat érinti.

A vasúttársaság azt reméli, hogy a civil alkotók falfestményeit mindenki tiszteletben tartja és megóvja a rendbe tett aluljárók tisztaságát is.

MÁV Magyar Államvasutak Zrt.

KOMMUNIKÁCIÓS IGAZGATÓSÁG

"Értesítjük a Tisztelt lakosságot, hogy 2018. november 7-én, szerdán Tolnán és Faddon elmaradt a szelektív hulladék begyűjtése. A pótlás időpontjáról a későbbiekben értesítést küldünk" - közölt egy újabb rossz hírt a lakossággal a szekszárdi önkormányzat tulajdonában lévő Alisca Terra Kft., amely a többségében Polgárdi és Baja városok tulajdonában lévő Vertikál Nonprofit Zrt. regionális közszolgáltató partnereként Szekszárdon és további ötvennyolc Tolna megyei településen gyűjti a hulladékot.

A NAV-val fenyegetik az ügyfeleket a kukaholding alvállalkozói

Ellenben egy jó hírt is megosztott a hulladékgazdálkodó cég a Facebook-oldalán: november 10-én Szekszárdról, Bátaszékről, Ozoráról begyűjtötték a korábban otthagyott szelektív hulladékot. Nem mindenki fogadta kitörő örömmel az Alisca Terra közleményeit. A hozzászólásokból nagyon úgy tűnik, hogy sokaknak van már elege a kukakáoszból. "Dunaszekcsőn mikor? Nem akarom az utcát a szelektív gyűjtővel dekorálni" - szól az egyik november 8-i bejegyzés.

Nem csoda, hogy elfogyott a türelem, hiszen a teol.hu már tavaly novemberben arról írt, hogy rengeteg panasz érkezett Szekszárdról és a környező településekről a szemétszállítás elégtelensége miatt. Az önkormányzati cég akkor a szűkös gépjárműparkkal indokolta az áldatlan állapotokat, műszaki okok miatt nem lehetett mindegyik autót hadra fogni. Az Alisca Terra munkaerőhiánnyal is küzdhet, hiszen rakodó és sofőr munkatársakat is keresnek.

A tolnai megyeszékhely önkormányzatának tulajdonában lévő cég anyagi helyzete sem a legstabilabb, hiszen 2016-ban és 2017-ben is 50-60 millió forintos veszteséggel zártak. Árbevételük 2016-ig egymilliárd forint felett volt, azonban tavaly már csak 760 millió forintos forgalmat bonyolítottak. Idén augusztus 8-án pedig a társaság törzstőkéjét 15 millió forinttal szállították le 299 millió forintról 284 millió forintra tőkekivonás miatt. Erről a cég hitelezőit is értesítették.

Rendszerszintű probléma

Aligha vigasztalja a tolnaiakat, hogy máshol sem sokkal jobb a helyzet, így a Pest megyei Pomázon sem. "A pomázi ingatlanhasználók januári számláiban rendszerszintű problémát észleltük, melyek elhárítása folyamatban van. Kérjük, ne fizesse be a számlát! Más teendője nincs! Ha befizette, természetesen vissza fogja kapni a túlfizetésének megfelelő összeget" - olvasható a Zöld BicskeNonprofit Kft. novemberi közleményében. A Pomázi Polgár nevű önkormányzati lap novemberi számában is arról lehet olvasni, hogy a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV) hibás összegű számlákat postázott ki a 2018. január 1-31-ig terjedő időszakra.

Pomázon már nem a bicskei önkormányzati cég szállítja el a szemetet, mert még idén január végén rendkívüli felmondással szerződést bontottak a céggel. A Hír TV riportjából derült ki korábban, hogy 2018 elejéig a szentendrei Városi Szolgáltató Zrt. hordta el a lakossági hulladékot a településről, de nem voltak meg azok a tanúsítványai, amelyek megfeleltek volna az NHKV-nek. A pomázi önkormányzat szerint a Zöld Bicske kukásautóinak viszont a tájékozódással akadtak gondjai. A Zöld Bicske Kft. ügyvezetője, Teszár Tamás is elismerte, hogy a távolság miatt akadozott a szolgáltatás.

Szeretik a focit

A cég szolgáltatási térképe szerint 21 település tartozik a bicskei központú társasághoz. A Zöld Bicske viszi el a szemetet a Vál-völgyi Felcsútról és a Dunakanyarban fekvő Pilismarótról is. Egészen 2017-ig veszteséges volt a cég, 2014-ben például közel 150 millió forintos veszteséggel zártak, de 2016-ban is 70 millió forintos mínuszt produkáltak 1,2 milliárd forintos árbevétel mellett. Ez nem akadályozta meg azonban a Zöld Bicskét abban, hogy a Bicskei Torna Club (BTC) nevű, a megyei bajnokságban vitézkedő focicsapattal reklámszerződést kössenek 2016-ban, amikor a BTC elnöke Tessely Zoltán fideszes országgyűlési képviselő volt. Tavaly viszont már 50 millió forintos nyereséget hozott össze a hulladékszállító cég.

A nagyméretű fákat már ősidők óta csodálja az ember. Régen istenként vagy szentként tekintettek rájuk, áldozatokat mutattak be előttük. Gyakran váltak a közösségi élet központi részévé. Mesék, mondák történetek fűződtek hozzájuk. A hatalmas fákat ma is megcsodáljuk, sokan zarándokolnak el megnézni őket. De nemcsak esztétikai jelentőségük van! Napjaink kutatásai alapján igen jelentős szerepet töltenek be az erdei ökoszisztémában illetve segítenek megérteni bizonyos természeti folyamatokat. Vajon mit tudhatunk meg róluk, miről mesélnek nekünk? Hogyan lehet felmérni őket? Hány évesek lehetnek? Milyen rendszer szerint fordulnak elő? Hogyan lehet otthonról megtervezni még ismeretlen famatuzsálemek megtalálását? Hogyan válnak történelmünk részévé? Hogyan segíthetik az erdőgazdálkodást? Mi a jelentőségük az ökoszisztémában? Mi veszélyezteti fennmaradásukat? A könyv egy térség famatuzsálemeinek a vizsgálatán keresztül próbál meg válaszolni a kérdésekre. 

Szerző: Riezing Norbert
Kiadó: Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület
Kiadás éve: 2018
Terjedelem: 112 oldal, színes képekkel
Ár: 2500 Ft

"A megszállásban részt vett német katonai, rendőri és repülő erőket legfeljebb 100 ezer főre lehet becsülni. Mivel a Honvéd Vezérkar ügyeletes tábornoka éjfél után vette, majd továbbította Szombathelyi parancsát a bevonuló német csapatok barátságos fogadásáról, a Honvédség részéről fegyveres ellenállás nem alakult ki. Csupán az újvidéki hídőrség szegült szembe a németekkel, ám hozzájuk a parancs nem érkezett meg. Szintén az értesítés hiánya miatt – kisebb mértékben – ellenszegültek a budaörsi repülőtéren, Bicskén, Székesfehérvárott, Győrött, Sopronban"

Dr. Ravasz István könyvében olvasható mindez. A Magyarok a II. világháborúban című mű elérhető itt is.  A könyv itt vehető meg. 

Tisztelettel kérem, hogy aki tud valamit erről az ellenállásról akár elmondás alapján, kérem, írjon: izingantal@gmail.com  

 Tudom, hogy országos, történelmi léptékben jelentéktelen esemény.
De bicskei viszonylatban érdekes lehet, hogy egy község benne van abban 3-4 magyar városban, akik ellen mertek állni a németeknek.  Akiknek amúgy kiadták már parancsba, hogy a német megszállást tilos akadályozni. 

Más: az idézet első sorában a "legfeljebb" szó szerintem nem szerencsés. A mondat anélkül is megállná a helyét. 

Az önkormányzat 1956 idei évfordulóját úgy ülte meg, hogy meghívtak szónoknak egy olyan embert, aki 1986-ban az MSZMP KB lapjában - munkatársa volt - a saját nevével jegyzett egy olyan cikket 35 évesen, amiben a szovjet-magyar barátság fontosságáról és a fiatalok ideológiai neveléséről értekezik. 

1986. október 17-én, 6 nap híján az 56-os forradalom 30. évfordulóján „Érzelmi kötődés” című belső vezércikke jelent meg a Népszabadságban "vörös farokkal", "melyben a Magyar-Szovjet Baráti Társaságról és a magyar fiatalok szovjetbarát ideológiai nevelésének fontosságáról ír."

Ugyanő 2018. októberében Bicskén 1956-ról szónokolt.

Elmúlt pár évtized, és a szóban forgó személy a legnagyobb magyar antiszovjet antikommunisták egyike lett. Kis túlzással: a zakójának hajtókáján már nem a szovjet-magyar barátság zászlói, hanem a magyar lyukas zászlót viseli.

Közbevetőleg megjegyzem, hogy a demokratikus ellenzék első nyilvános megmozdulásának a kutatók 1979-et tekintik, amikor Illyés Gyula és Kenedi János mondottak gyászbeszédet Bibó István sírjánál.

Ekkor a mi idei szónokunk felnőtt magyar állampolgár volt, 29 éves értelmiségi. Volt választása. Úgy döntött, hogy a szovjet-magyar barátságon munkálkodik, mert az volt az ajánlott főirány. (Vagy belülről bomlasztott?) Most más a főirány, most azon munkálkodik.

Ez a ma már abszolút vállalhatatlan cikkszövege arra a feltételezésre engedi következtetni a külső szemlélőt, hogy e Bicskére utalt, hozott, küldött vagy delegált szónok egykoron ő maga is "az 1956-os sajnálatos események" gyűjtőnévvel címkézhette a MAGYAR 1956-ot, amiről most valószínűleg pátosszal hozsannázott a színházteremben.

Az ön(?)kormányzat választott vezetőinek szíves figyelmébe ajánlom, hogy vagyunk néhányan, akinek - érdek nélkül - valóban fontos az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emléke.

Ezért sem akartam ünneprontó lenni, éppen ezért sem az ünneplés előtt, sem okt. 23. és nov. 04. napok között nem adtam volna közre soraim. De eljött az ideje, hogy tükröt tartsak.  

Legközelebb jobban válogassátok meg, hogy ki lehet méltó egy 56-os ünnepi beszéd megtartására, ne legyen elég az országgyűlési és pártirodán annyi, hogy ismerik a tévékből és majd boldogan tapsolja a nép, hogy az életben is megláthatták, hű de jó nekünk.

Békeharcosunk egyetlen esetben lett volna tolerálható, ha a vonatkozó beszéd mellékleteként töredelmesen bocsánatot kér 1986-os szovjet-magyar barátságot szónokoló cikke és egyéb tévedései miatt és még azt is tisztázza,, hogy volt-e ő munkásőr vagy nem.

Tudom, hogy más világ volt. Ismerek sokakat, akik szintén tagjai voltak az egy-pártnak. Ez önmagában még nem lehet akadálya annak, hogy más szempontok miatt tiszteljem őket. 
De ők legalább nem akartak 1956-ról sehol és soha beszédet tartani. 

Ez az ember is hogy került ide? Úgy, hogy a kampánynak fontos kis motorja? Mégis mivé teszitek a nemzeti ünnepet?
A mi bicskei ünnepünk többet ért volna, ha egy fiatal bicskei történész doktorandusz beszél róla, de úgy, hogy sokaknak újat mond gyűjtésével. Vagy egy olyan köztiszteletnek örvendő bicskei nagy öreg, aki ötvenhatban is itt élt és dolgozott, ráadásul a történelem az egyik szakja, személyes tapasztalatai vannak az eseményekről. 

Véleményem rögzítése előtt olvastam a Magyar Köztársaság első miniszterelnökéről, akiről sok mindent el lehet mondani, de hogy életében sosem magasztalta a szovjetet, ez is biztos. Most olvastam az ÁVH 1957-ben (!) készült jelentését őróla: 

"1957. október 23-án a Toldi ,gimnáziumban lezajlott, néma tüntetés ANTALL osztályából indult ki. Konkrét adataink ANTALL tevékenységébe nincsenek, de ellenőrzött adatok szerint előre tudott, annak szervezéséről. Elmondása szerint ezt á tényt azonban nem lehet rábizonyítani. Az 1957/58-as tanévben osztályában megszervezte a "riadóláncot" nem tudván mikor kell sürgősen összehívnia osztályát. Az osztály előtt erősen nacionalista-soviniszta megnyilatkozásban oktat. Ilyen értelmű külön" dolgozatot is Íratott az iskolai tematikán kívül, melyek közül több -erősen jobboldali-dolgozatot megsemmisített."
[Antall Józsefet, a későbbi miniszterelnököt az ügy miatt állásából eltávolították, többé a pedagógusi pályára nem engedték vissza.]

Ismétlem: 1957!  Örvendhetett, hogy a veséjét nem verték le. Bibó István 1979-ben történt temetése után államvédelmi körökben ismert volt a demokratikus ellenzék tevékenysége. Ennek ténye a mi rétorunkhoz is eljuthatott, nemcsak a Szovjetunió című folyóirat. Lett volna választása, mint ahogy Júdásnak is volt. Döntött. 

De 1986-ban a mi - Szovjetunióhoz 35 évesen érzelmileg erősen kötődő - szónokunk Bicskén tart ünnepi beszédet 1956-ról 2018-ban. Ötvenhatról. 

(Jó. Meglepve éppen nem vagyok. A köpönyegnek is minimum két oldala van. Tudtuk eddig is.  Kifordítom, befordítom mégis bunda a bunda.)  

ia

A Diggerdrájver című bicskei alkotóhoz is köthető színdarabot 75. alkalommal mutatták be.  

Bemutatták már Londonban is ezt a Bicskéről is sokat mesélő darabot, ami Alcsútdobozt és Felcsútot is felemlíti. Egy rendes, becsületes, kőkemény bicskei melós életéről szóló mozaik szerkesztésű (gyakorlatilag) monodráma. 

De csak ebben a 62 székes kamarateremben, ahol én már másodszor látom, 4650 ember látta eddig becslésem szerint, mert 75X62=4650. Moldova György is eszembe jutott, hogy ezt neki látnia kellene. Ha valaki tud a mindennapi emberek nyelvén írni, akkor ő ennek nagy mestere volt. Moldova ebbe belefeledkezne. Látom figyelmes, mindig mosolyra kész, komoly arcát.    
Onnan tudom, hogy 75. előadást láttam tegnap, hogy egy különösen kedves olvasó, aki történetesen bicskei és a  társadalomtudományok fiatal doktora, továbbá az Örkény Színházat nagyon szereti, figyelmembe ajánlotta a 75. performance tényét nyugat-európai tanulmányútjáról, mert tudott a darab bicskei vonatkozásáról.

Mellesleg holnap fog megjelenni a Társadalmi riport! Ezek mint  a kilométerkövek a mindenkori magyar jelenben. A társadalmi folyamatokról szóló jelentés idei tanulmánykötetének egyik tanulmánya a magyar kivándorlásról szól.

Értem én, csak fel nem foghatom, hogy Bicske város kulturális rendezvényekért felelős, megválasztott politikai döntéshozói, hogyan nem jutottak el még önállóan odáig, hogy ezt a Londont, már majdnem a Globe Színházat megjárt művet, aminek Bicske az alfája, Bicskén is bemutassák. Tudják, hogy létezik. Lehet, hogy az a baj, hogy tőlem tudják? Lehet, hogy az a baj, hogy megoldatlan kérdésekre engedély nélkül keresi a választ?

"Az ész megáll és ácsorog" - hogy idézzem a mű szavajárását.  Nem kötelező a disznótor. 

A központi ethosz szerint első a munka becsülete - szavakban legalábbis. Ebbe pont befér.  Tessék parancsolni. Itt egy házát majdnem saját kezével a Vörösmarty utcában felhúzó bicskei ember, aki traktoros, gépész, 13 éves kora óta böllér, növényvédelmi szakmunkás, kertészkedik és amiből élt, 30 évet két honi munkahelyen dolgozott: nehézgépkezelő.

Ő távozott családjával Londonba. Pontosan elmondja, hogy miért. Azt a bicskei házát hagyta itt lányának, (melynek telkén az egykor volt otthon falai között Vámosi János nevelkedett, akiről Bicskén sehol egy bötű).

"Nehézgépkezelő vagyok. Közérthetőbben: markológépes. Itt Londonban: digger driver.

A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. 
 Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek, és tisztességes fizetést találni magamnak. Elvegetálhattam volna a hátralévő életemet a nyugdíjig, végül is biztos állásom volt. A szakmában elértem a csúcsra. Aztán ahogy teltek az évek, egyre kevesebb jutott a bevásárlókosárba és egyre többet kellett fizetni érte, az országra meg valami olyan kilátástalanság és letargia telepedett, hogy szabályosan fojtogatott.

Amikor az ember elhagyja a hazáját, az olyan, mint amikor elválik attól a nőtől, akinek elrebegte a „boldogító igen”-t (...). Vannak jó válások, és örök-harag válások. Aztán ugye szeretjük magunkat a válás után kihasznált, átvert áldozatnak tekinteni és szeretjük ezt mindenkinek elmesélni…" 

Horváth János munkája mellett blogot vezet. Ezt fedezték fel a színházban. Epres Attila a főszerepben, a feleség és a fiúgyermek kevés, de nagyon jó szöveggel és jól játszanak. Az egész díszlet: három szék és egy asztal.

Abszolút rólunk szól az egész. Pl. arról, hogy a haza állapota miatt mondjuk 25 év múlva lesz-e felelősségre vonható bárki. Költői kérdés. A választ már régen tudjuk. Az Európai Unió pályázati forrásának köszönhetően megújult Fiatalok Házában, az egykori moziban, ami szintén szóba jön a darabban, simán színre lehetne vinni.

A darabot már láttam egyszer az Örkény Stúdióban (Asbóth u.22.), akkor a Bicskéről Londonba kivándorolt Horváth János ült mellettem, gyakorlatilag az egyik SZERZŐ! SZERZŐ!. Tegnap megnéztem teljesen egyedül. Helyfoglalás történt érkezési sorrendben. Beálltam az ajtóba 15 perccel kezdés előtt, elsőnek törtem be a terembe,  semmi rokokó, és becéloztam az első sor középső székét. Így mulat egy magyar úr. Semmi egyébbel nem foglalkoztam.
Kezdetben nagy nézőtéri zsibongás, aztán nagy csend volt már a kezdés előtt, ami a dramaturgiai pillanat, a várakozás a függöny felhúzására - amikor megszólalt egy mobil. Aztán vele együtt azonnal még egy, aztán szólt négy, tíz, különböző hangokon, volt ám térerő meg kakofónia! De hamar rájöttünk, hogy ez a hangfalból szól. Mácsai Pál baritonja kíván jó estét felvételről, majd arra kér mindenkit, hogy a telókat kapcsoljuk ki, de kétszer aláhúzva, hogy még a rezgő üzemmódot is leszünk szívesek, ez nagy poén volt, rá is játszott arra a színigazgató, hogy még a rezgőt is. Érezhető volt, hogy azt aztán társulatilag utálják. Persze, persze. Az én érdekemben is. Thanks a lot. 

"Szia. Szóval ez még jobb volt így. Elsőnek mentem a terembe, első sor közepére leültem és onnan hallgattalak meg téged, előfordult, hogy jöttek a könnyek, nem kapkodtam utána, izzad a szemgolyóm oszt jó napot, a verejték meg lecsorog a nagy arcomon, néha egy kis víznemű is kell érje testem.  Kb. pont mögöttem ülhettünk az első előadáson. Telt ház, hát persze, 62 szék, ha jól számolom, és én az egész szöveget sokkal jobban átéreztem, mint valaha. Beleértve könyvből olvasáskor, beleértve az első előadáson. A legnagyobb ereje abban van, hogy az életről szól, a mi életünkről, a tetejébe pontosan tudom, melyik az a ház, milyen az a mestergerenda, milyen a színes üveg, tudom, hol volt a trafik, ha azt mondja nekem akkor, gyerekkoromban  azt mondja valaki, hogy temetkezési iroda lesz, hát kézen állva röhögök, ahogyan azt sem hiszem el gyerekként, hogy a kissé megrogyott tornyú templomunk miatt abban a moziban vagyunk kénytelenek misét bemutatni és hallgatni, amit mi jól ismerünk, ami a darabodban is benne van helyszínként. És továbbra sem értem, illetve értem én, csak fel nem foghatom, hogy a rendkívül kultúrérzékeny, kultúrkúriát is létrehozó városvezetés hogy nem hozott még Bicskére egy Bicskéről szóló budapesti kamaradarabot a Károly körút mellől, amit játszanak egy bizonyos Mácsai Pál vannak itt páran, akik ismerhetik - vezette magyar nyelven játszó magyar színházban, s amit Epres Attila - szintén ismerhetik többen -  főszereplésével bemutatnak Londonban is.

Pedig ez a darab a munkáról szól, aztán még munkáról, de a munkáról is valamint és továbbá a munkáról, a túlélésről, a megoldáskor egykor és most.

A hatalmon lévők sose szerették a valóságot különös érdekük híján. Csak ha meg volt kozmetikázva, ahogy ők szeretnék látni és láttatni. Ezért nem fér bele ez itt? Mert ezen aztán semmi smink. 

Epres Attila a sárga kobakjával (munkavédelmi sisak), a melós gatyóval, amibe beletörli a születésnapi tortát vágó késről a krémet, a kockás flanellel ma is nagy volt, szeretnék egy olyan flanelinget azonnal, és ma is ott volt Epres 100%-ig. A születésnapnál láttam egy rá vonatkoztatható pillanatot vagyis azt, hogy 1 pillanatra elhallgatott a saját halál elől való megmenekülésről. Mesélted, hogy honnan jött vissza, ő a színész, ő a magánember. Szóval ez egy munkásember élete és a központi főhang a munka becsületéről szól - szóban legalábbis -, tehát simán bele kellene férjen egy valamennyire is őszinte, bevállalós és önálló életű település mindennapjaiba ez a darab. Semmi punk. Semmi anarchia. Semmi progresszív. Egy magyar melós élete. Véleményei.  Barátom, már mondtam neked, tudom melyik halottas batárról beszélsz a darabban, tudom a nevüket, tudom Gabi bácsiék neveit, akik hajtották, itt van előttem az arcuk. A taxisok, akik egyszer mindenkit elvisznek, mondta Feri bácsi fodrászatában. Azt is, aki nem akar utazni. Ahogy Dezső bácsi arca is előttem van a Pajtás boltból. És a trafikban a kalapos bácsitól én is vettem patront a pisztolyba, abban a moziban én is láttam nagy filmeket, legjobban röhögni szerettem, azért mentünk. Csak illemből nem álltam fel és fordultam a nézőtér felé: "tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton". 
Kiváltságosnak éreztem magam, hogy olyan színházban vagyok, ahol én pontosan tudom, milyen házról, milyen utcáról, milyen faluról beszélnek. Tudom, hogy ki vagy,  tudom, ki a lányod és párja. Jól tettem, hogy megnéztem, jól tettem, hogy egyedül. Azt sajnálom, hogy nem értek a motorokhoz. Annyira szó volt Babettáról, Komárról, Zündappról, oldalkocsis 38-as bömösről, MZ-ről stb., hogy azonnal a nagybátyám ugrott be, hogy ezt neki látnia kellene. Ma össze is futottam vele, éppen a kisebb motorja nyergébe ült volna, mondtam is neki, hogy ez a darab autó-motor-sport külön kiadása. Vele együtt még összesen hat embernek kellene még jegyet szereznem Komon Ági révén, aki szintén bicskei és a színháznál dolgozik. Segíts azért, kérlek, ha tudsz valahol égből hulló jegyekről.  Összeszedem őket, mint az avart nem szoktam ősszel. Köszi, üdv, Tóni 

"Magyarok!

Nagy Imre miniszterelnök a ma hajnali szovjet támadáskor a szovjet követségre ment a tárgyalások folytatására, és onnan visszatérni már nem tudott.

A reggel összehívott minisztertanácson a Parlament épületében tartózkodó Tildy Zoltánon kívül már csak B. Szabó István és Bibó István államminiszter tudott megérkezni.

Mikor a Parlamentet a szovjet csapatok körülfogták,

Tildy államminiszter a vérontás elkerülése végett megállapodást kötött velük, mely szerint ők megszállják az épületet, a benne levő polgári személyek pedig szabadon távozhatnak.

Ő, a megállapodáshoz tartva magát, eltávozott.

Az országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedüli törvényes magyar kormány egyedüli képviselője.

Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom:

Magyarországnak nincs szándékában szovjetellenes politikát folytatni, sőt teljes mértékben benne akar élni a kelet-európai népek ama közösségében, kik életüket a szabadság, igazságosság és kizsákmányolásmentes társadalom jegyében akarják berendezni.

A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat is, mintha a dicsőséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be; a harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult.

A néhány napig napirenden volt utcai igazságtételeket, valamint ókonzervatív politikai erőknek minden fegyveres erőszak nélkül való jelentkezését az éppen megalakult kormány rövid úton megszüntethette volna; az az állítás, hogy evégből óriási idegen hadsereget kell az országba behívni, komolytalan és cinikus.

Éppen ellenkezőleg, e hadsereg jelenléte a nyugtalanság és a zavargások legfőbb forrása.

A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen – kivéve azokat, melyek Budapest közellátását és közműveit érintenék.

Fegyveres ellenállásra parancsot adni nincs módomban: egy napja kapcsolódtam be a kormány munkájába, a katonai helyzetről tájékoztatva nem vagyok, felelőtlenség volna tehát tőlem a magyar ifjúság drága vérével rendelkezni.

Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét.

Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében.

Megállapítom egyúttal, hogy Magyarország egyetlen törvényes külföldi képviselője és külképviseleteinek törvényes feje Kéthly Anna államminiszter.

Isten óvja Magyarországot!

Budapest, 1956. november 4.

Bibó István s. k.
államminiszter

A parlamentet utolsóként elhagyó Bibó István írta mindezt államminisztersége második és  egyben utolsó napján. Göncz Árpádot bízta meg azzal, hogy levelét a nyugati hatalmakhoz és az ENSZ-hez eljuttassa. 

Egy elmondásból tudtam meg, hogy van olyan önkormányzat  Magyarországon, ahol az e-mail-ekre is megpróbálnak 48 órán belül válaszolni. Ha érdemben nem is tudnak, de legalább annyit, hogy köszönik, türelmet kérnek.

Ezt a levelet 12 napja küldtem a jegyzőnek. Semmi válaszreakció. Nagy mennyiségű - nem két kupac avar -, zöld hulladék közterületen történő égetése történt meg, lakott bicskei utcák közelében. Most újabb köbméterek gyűlnek olvasói jelzések szerint. 

Az a halárus grúz asszony feketében jött a vonaton a két üléssor között. Kezében egy ezüstfürtnyi, édesvízből halászott sütnivaló hal volt. Szépek. Semmi csöpögés. A szaguk erős, a menetszél hozta, de nem volt bűzös a forró vonaton sem, hanem friss halszag. Amit lehet utálni, de én nem utálom. 

                                                                                    GALÉRIA  Videó 

                                                                                          plusz 1 db

                                                                                          Fotóalbum 

Háttérben az ultramarin Fekete-tenger. Kinézek a Batumitól a Kutaisi felé, az Építő Dávid király Airport (micsoda név!) felé közlekedő személyvonatból. Osztálytársammal fejenként 1 lariért vagyis 110 Ft-nak megfelelő összegért vettük meg teljes árú jegyeinket 120 km-re. Megyünk haza a grúz hét után.
Érettségi volt a feltétele - közvetetten -, hogy eljöhessek Georgia-ba. 2019-ben lesz 30 éve, hogy érett lett a "legendás" negyedik bé, Bicskén a Vajda János Gimnáziumban. Akkor még nem tudtuk, hogy 30 év múlva itt landolunk egy magyar tulajdonú légitársaság fapados járatával 33 ezer forintért. A júniusi 11-i utazás előtt június 4-én hívott: nézzünk meg három baltikumi fővárost egy hét alatt és menjünk Varsóba is. Varsóban jártam már. Ezért mennék megint. A Baltikumba mindig vágytam. Azt mondta, nekem csak a 150 ezer forintos jegyemet kell fizetnem, ő a szállásra és minden másra meghív. El voltam alélva.

Nagyon köszöntem, el sem hittem. De a 150 nekem luxus és szerintem ennyi nagyváros egy héten - számomra hosszútávfutás. Tallinnt és Rigát választanám.  Másnap újra hív: 33 ezres repjegy, június 14-21., Grúzia? Részemről az örömtánc. Azóta is Kaukázust hallgatok.

Kutaisiben 2 nap, Batumi városában öt. Visszautasítatlan ajánlat. Akkor is, ha ez nem a hegyvidék, ha nem a Kaukázus. Mert oda jó szerkó kell. Egyrészt nincs, másrészt szállítási díja is nagy lenne.

Ezt a halas jelenetet sosem feledem. Van egy lesifotóm is a telefonon. Semmi köze a halszaporító csodához. mégis jóleső, köznapi jelenség. Mint ez az egész. Nem csak jó-pofiztunk egy hétig, mint az attasék. Voltak egyet nem értések, mint a gimiben. Találkozás két fiatalemberrel. Két dudás egy csárdában. Gyakorlott utazó. 70  országban, a világ minden földrészén megfordult. 193 független ország van a világon, az 1933-as montevideói egyezmény alapján számolva. Van sok egyéb is, de nem rossz arány a 193/70..
A Batumi, Mardi Hotel Plaza. Negyedik emelet. Erkély, ami a kikötőre néz, palotákra és kontrasztként többszintes pléhházakra egyaránt. Lenn, a piacos utca abból nyílik. Valamikor az összes palota és felhőkarcoló helyén ilyen lehetett. Ez sem lesz itt sokáig ily frekventált és drága helyen. A férfiak néha nagyon hangosan mondják a magukét ott lenn. . Azt hinném, vér fog folyni. Idő kell, mire megértem. Addig jó, míg üvöltenek egymással. Ha némán és összeszorított foggal rohannának egymásra, akkor megállna az egyik ütő. Harcos nép. Olvasom, mindent lehet, csak a grúz történelem vérzivataros évezredeit nem illik feszegetni.Láttam, ahogy férfiak táncolnak a tengerparti sétányon, az utcán és a Makhunsteti vízesés mellett, Batumitól 30 km-re, ahol nagy a forgalom. Iszonyat gyorsaság, erő és dinamizmus a fiatal táncosokban . A kabátjuk olyan, mintha töltényeket lehetne benne tárolni. Olyan, mint a kozák kabát. Harci tánc. Virtus. Mosollyal a társakra a végén: megcsináltam, ezt csináld utánam. Versenytánc. Egy fakorláton fotózáshoz felvehető bekecsek a hegyekben, mellette puskamodellek. Mint a karikás ostor a Hortobágyon. A vízesés látványa gyönyörű. Az egyik legszebb hely volt, ahol jártunk. Makhunstetinél egy ókori kőhíd is áll. Ugyanaz tartja, mint ami a támaszkodó boltíveket. Keskeny kőhíd. Nagyon a közepén megyek. Fölvezet egy hegyi temetőbe. Több helyen láttunk hegyoldali temetőket. A grúz középkorú férfiak főleg szikárak, vékonyak, magasak. A grúz nők közül leginkább egy reptéri pultban látott maradt meg, de sok hozzá hasonlót lehetett látni: sötét, inkább göndör haj, inkább kreol bőr, fekete, szürke vagy kékeszöld szem és azt hiszem, olyan erőt sugárzó római orr, ami alatt a ragyogó mosoly azt üzeni: a hatalmamban tartalak szépségemmel. És igen. Egy pillanatra feltétlenül. Mádlóbán. Ezt a szót szeretik, hogy tudjuk. Köszönöm. 

Amire az erkélyen gondolok, hogy ennek a hotelnek a helyén is ugyanaz a kikötői szegénynegyed lehetett pléhből, amit lenn látok. Munkások lakták. Itt a hatodikon egy 10 sávos, 50 méteres versenymedence. A hatodikon. Majdnem minden nap leúsztam ezer méterem. Napi 5-10 km-es sétákban megfáradt lábaimat az úszás rehabilitálja a legjobban, a kevesebb tengeri úszással együtt.

A svédasztalos reggeli 9 óra 30-tól volt elérhető, igen sokat és jókat ettünk, így vacsoráinkat vagy a kikötőben (pl. Sanapiro) költöttük el - jó ár és jó minőség. De végül már kihagytuk a vacsorát vagy maradtunk gyümölcsnél vagy egy szelet csokinál.

Találkoztam egy magyar motoros csapattal a hotelben. Egyikük azt mondta, hogy őket lehúzták éttermekben idejövet. Vagyis próbálták. Mondtam, hogy minket meg sem próbáltak levenni sehol. Kérdezte, mit gondolok az országról. Azt feleltem, hogy szép fekvésű és különleges természeti szépségű több évezredes múlttal, egyrészt fejlődő, másrészt jelen van az igénytelenség is, de az emberek inkább jók. Ő azt mondta, hogy rengeteg szemetet láttak az árkokban. Mi nem láttunk oly sokat, de mi kb. 220 km-t autóztunk, ők pedig gondolom, jöttek végig motoron. S ha már itt tartunk, elmondom, az zavar a legjobban, hogy szerintem a közúti forgalom itt életveszély a köbön a száguldás miatt a kétsávos utakon. Bár nincsenek adataim. Balesetet sem láttunk.
Itt a vonaton, hazafelé,  a mögöttem ülő fiatal nő, elővett egy sárga zacskót a retikülből és vett pár darab halat. És sokan mások. Gondolom megkívánták az illat alapján friss árút és döntöttek: otthon majd jól megsül. Én paprikás lisztben sütném. 

Amikor mind elfogyott, a néni leült, gondosan ölébe hajtva a piros zsákot. Amíg abban hal volt, a bejáratnál tartotta. A széktérbe csak üresen hozta. Ez lehet a szabály. Abból vette és hozogatta be a fürtöket. Mintha egy régi, cvikkeres orosz írótól olvasnám és érezném grúz útjának élményét, csak hát ő és akkor gőzösön. Mert volt itt cseresznye-, hacsapuri- és snack-árus külön-külön. Utasellátó szekciók őstermelőkből. 

Ez a hacsapuri olyannyira népi eledel, mint nálunk a lángos. De csónak alakú az adzsari hacsapuri. Adzsáriában vagyunk, ami egy autonóm grúz köztársaság, Batumi a székhelye.. A hacsapuri egy remek kenyérféle. Adzsáriában azonban rombusz, hajó alakú. A közepén, a "fedélzeten", tojássárgája sül meg sajtfélékkel gazdagítva és tejföllel megkenve. Ebből többször, több helyen is fogyasztottam.

Az itteni fizetések közül a havi 50 ezer már csúcs. Ezért ülünk a vonaton 110 forintért 120 kilométeren. A kalauztól tabletet mutatva kérdezzük térképpel, hol kell leszállni a reptérhez. Ujjával kezeli a képernyőnket és jól nyomja az angolt. Megígéri, hogy előtte szól. Gyalogos felüljárón kelünk át a forgalmas főúthoz, onnan pedig a másik oldalra. Buszmegálló. Várunk, hátha jön valaki az egyébként észbontó száguldásban. Végül megáll egy buszos egészen odébb. A néni mutatja, hogy let us go. Felkapunk a sűrűn lakott busz hátuljába. Azonnal sikerül belerúgnom egy 57 év körüli pópa lábába és úgy kérek elnézést tőle, mintha ott helyben gyónnék: Excusé moi. Mentünk kb. 5 km-t. Hátraszóltak, hogy leszállás, de észrevettük mi is a reptér (magyar építésű)  jellegtornyát. Zoli mögülem kezembe nyomott egy rakás aprót, nálam is volt még pár darab. Nyújtottam a sofőrnek kilépés közben: Mádlóba! A grúz köszönöm: "Madloba". Mád magyar falu. "Ló" "-ba" Így tudtam megjegyezni. És előjött néhány orosz szó. Egy bácsi bottal, lassan ment előttem a hotelben a lépcsőn. Semmi kenájhelpjú, oroszul kérdeztem, hogy segítsek-e. Nem tudtam, hogy tudok ilyet. Oroszul válaszolt, nem, köszöni és nevetett. Nye za csto - mondtam én is visszanevetve. Ezt már egy boltostól tanultam előtte egy órával mondott orosz köszönömre: Nincs mit. Ezt is tudtam, de nem tudtam, hogy tudom. 
Batumi belvárosának vannak meseszép részei. A bordélyoknak külön utcája van, kis erkélyekkel. Gondolom estefelé itt mutatják meg magukat a nagyon ráérő nők a többé-kevésbé ráérő  érdeklődőknek. Enélkül a kikötőváros olyan, mint a futball -labda nélkül.

A városszéli fedett piacra is elmentünk Batumiban és Kutaisben egyaránt, ahol igen nagy az élet. Van egy nagyon rendezett vetőmagbolt egy szorgalmas nénivel.  Ott vásároltunk különleges dolgokat, mert útitársam különösen szereti a kertészkedést. Én anyukámnak vettem egy olyan kézi készítésű szatyrot, amit nagyszüleim neccnek neveztek. Jártunk a bazárban is, ami mintha nem kínai ruhákkal lenne tele, hanem török termékekkel.

20-40 emeletes toronyházak jellemzik, a tengerparton haladva láttunk olyan építkezést, ahol toronydaru adogatta a betonkeverőt a 45. emeletre és három ekkora objektum állt egymás mellett saját daruval. Találgattuk, orosz, kínai vagy helyi befektetés-e. Valamikor itt az ódon, ma már kissé elszomorodott világítótorony volt a legnagyobb. A belvárosi utcák kövén fekszenek a beteg gyermekkel koldulók. Nem olyan sokan, de éppen elegen.  Különösebb megvetés vagy tiltás nem övezi őket. 
A Fekete-tenger pedig királykék és gyönyörű. A legszebb hely a Petra erőd, aminek első változatát a bizánciak építették a 6. században. Egy zöld orom a legédesvizűbb, legkevésbé sós tenger felett, ami a Földközi-tenger legészakibb területe, pontosabban beltengere, Dél-Kelet Európa és Kis-Ázsia között. Jó nekem, mert a legsósabb "tengerben" is úsztam, a Holt-tengerben. Közelebbről szutykosabb a vízszín ott lenn a kavicsos partnál. A bójáig feltétlenül beúsztunk rendszerint, ahol az ember ráébred, hogy mennyire pirinyó porszem, még akkor is, ha akár átúszta a magyar tengert. Hogy egyedül van, hogy nincs ám itt úszómester és medence széle, nyílt vízi a helyzet, tempó vissza a partra. Kezeimen tenyér-ellenállás, tappancsok, lábaimon uszony. A vízből került a számba is, a rossz ízét is éreztem. 
- A Fekete-tenger területe 422 000 km², legmélyebb pontja 2210 m - szólt a bója baritonja higgadtan figyelmeztetve.  
A legfontosabb belé ömlő folyó a Duna. De mondhatnám itt az ötkereszt partján, hogy a 4D tengere, hiszen a Duna, a Dnyeper, Dnyeszter és a Don "d"orkollanak bele. Azért öt keresztnél, mert a fehér alapú grúz lobogón egy vörös kereszt negyedeli mint a Szent György keresztes angol lobogót, de Georgiában minden negyedben ott egy piros kereszt, aminek két alkotója egyenlő hosszúságú. A minden második napi esőn kívül semmi különös nem volt a nagy meleg mellett, nagy szél sem, hullámverés is főleg akkor állt be a Batumi aranyparton, amikor például nagy teherhajó hajózott be irány szerint talán a török felségvizekről. Nem baj, ha elázol, de ha beülsz valahová, legyen nálad egy száraz fölső és végezz mezcserét. Különben fázol, főleg este.

A tengerparti hegyeket csodáltuk szájtátva a sűrű mélyzöld, lombhullató erdeikkel. Eső után pár óráig tiszta volt az ég, aztán az erős párásodás miatt hófehér felhők keletkeztek, amik a hegykúpokon valóságos ködöt, azaz talaj menti felhőt jelenthettek. Nagy hegyek, nagy felhők. És ezek a daruk a kikötőben, mint ízelt lábak, egyfolytában mozogtak. Félórákig tudtuk nézni hoteltornyunkból a behajózásokkal együtt.

Tőlünk 120 méterre volt az indítópontja annak az acélkötél-pályán mozgó kabinos városnéző felvonónak, ami Batumi fölé vitt fel majdnem 3 km pályán 1500 forintos jegyért. Félórás sorban állás, de megéri.Mi egy murmanszki orosz házaspárral és kisfiúkkal kerültünk egy kabinba. A fiút is figyeltem, mennyire értékeli a helyet a murmanszki tél után, ahol bár nem fagy be a kikötő az áramlatnak köszönhetően, de Oroszország legészaknyugatibb pontja, a norvég-finn határ mellett. Itt egy ARGO nevű kávéházláncszemébe léptünk be jeges gránátalma limonádéra. Klíma. Teljes panoráma.
A grúz haza őslegendáját nagyon kedvelem. Idekívánkozik, hogy ők önmagukat nem nevezik grúznak. Önmagukat kartvelinek, országukat Szakartvelónak nevezik. A Teremtő a grúzoknak elfelejtett hazát adni. Éppen ezért az öregségére - vö. az "öreg (=nagy) isten" népi kiszólást, amivel viszonylag ritkán, de indulatos egyet nem értésünket fejezzük ki -, a saját maga részére félretett földet adta a grúzoknak. Vagyis ők kivételezett helyzetben érzik magukat és szeretik, becsülik, köszönik hazájukat. Itt a Kaukázus határhegység, ha úgy vesszük, akkor Európa legmagasabb csúcsaival az orosz határon, ahol a hírvilágot szemlélve elkeserítően szomorú dolgok zajlanak a lakosság számlájára. Vonz az a hegyvidék régóta. Oda még visszatérünk szervezett úton, vezetőkkel.
"Grúzia nagyszerű természeti adottságainak (tengerpart, hegyvidék, remek termőterületek egyaránt találhatók az ország területén) köszönhetően minden időben nyújtott táplálékot – nem is keveset – az itt élőknek, sőt az ország határain túlra is jutott az itteni kincsekből jó időkben éppúgy, mint nehéz időszakokban" - olvasom. Erre utal ez az isteni legenda. Milyet tett volna félre az Úristen öreg napjaira, ha nem ily jó földet?!
Amikor berepültünk Grúzia szárazföldi légterébe, az ablakra tapadva gyönyörködtem a vadregényes vidéken. Rengeteg hangárt véltem felfedezni, már-már militáris gondolataim támadtak csapat összevonásokról, aztán helyreigazítottam magam: az ott lenn, sok és nagy üvegház, fóliasátor. Eszembe jutott, amit olvastam Barna Béla Grúzia és a Kaukázus című útikönyvében: a partvidék közelében 4500 mm csapadék esik egy évben, a bambusz évi 8 métert nő. A grúz partot és az oroszok Fekete-tengeri partvidékét nevezték a szovjet Riviérának és a gyümölcsellátás is részben onnan terült el.
A hét közepére nagyon elfáradtam. Nem mentem el a hatalmas és gyönyörű botanikus kertbe, a tenger mellé.  Aznap csak ettem, úsztam és aludtam.
De Kutaisiben vagyunk a reptéren még érkezéskor, ahol nem vár senki, pedig a szállásadó megígérte. Éppen ezért taxiba ülünk, egy nagy fekete és új kombi Mercibe, ami 30 lariért (3 ezer Ft körül) visz el bennünket a kb. 20 km-re fekvő Kutaisibe. A szállást nehezen találjuk meg. Két taxis sem tudja, hogy hol van a mi sofőrünk kérdésére.
Már rémképeim támadnak hátul ülve, hogy senki sem tud semmit. Amihez az is hozzájárul, hogy száguldás volt végig, ami a halálom. Az útszéli árkokban, spalétokban, réteken legelő szarvasmarhák olykor komótosan besétáltak az útra.
Ott állt a rövid szarvú staek-jelölt marhánk a mi sávunkban, középen, mint egy szobor. Dudált-dudált az új mercis, de a jószág póker pofával rá se rántott. Úgy százzal mentünk el mellette egy lépésre és szemből is jöttek egy lépésre. Azt mondtam magamban, élve akarok innen hazakerülni. A marhákkal ki voltam békülve. Előbb voltak itt, mint a Merci. Vagy én. A sofőrről pedig tudni lehetett, hogy naponta járja ezt az utat.
De végig kellett gondolnom életbiztosításom működik-e külföldön, illetve a külügy hogyan szállítja haza maradványaim. Szegény családom. Ezt nem tehetem meg velük (még egyszer). Éni akarok. Ütésállónak kell maradnom. Benn a városban már jobb. Nem tudjuk, hol a cél, végül a legjobb helyen kérdez a sofőr. Az udvarból kifelé tartó asszony azt mondja, igen, itt van benn a belső udvarban a parton. A központban vagyunk.
Nusi nevű fiatal házigazda olyan szimpatikus, hogy az már szépség. Fiútestvérével viszik ezt a hotelt és egy másikat szomszédban. Ez a tesóé. a szomszéd ház az övé. Szállásunk lényege a hátsó, erkélyes homlokzat. Ott folyik a Rioni. Ez egy széles, de nem túl mély, gyors folyású hegyi folyó. Különös moraja van, ami még nem zavaró. A túlsó part ütközésig beépülve, két-három szintes régi házak az ötvenes évekből vagy még korábbról. Filmes díszlet.

Kutaisi Grúzia második legnagyobb városa, Imereti székhelye. A Rioni különösen izgalmassá teszi. Zúgása mindig jól hallik, de gondolom, amikor a hegyekben olvad a hó és tolul a víztömeg lefelé, akkor sokkal erősebb lesz a moraja. A túlsó part igen magas lábazatai is az áradásnak szólnak. Már most visszavágyom arra az erkélyre. Mondjuk olvadás idején.
Erkélyünk alatt fügefa. Ott reggelizünk és nagyon megdicsérem a fügelekvárt. A sajtra is azt kenem. Az ortodox keresztény külsőt mutató fekete szakállas, ha jól emlékszem, nyakában fából készült grúz keresztet viselő Dávid, aki felszolgálta, azt mondja: a saját családjának az ültetvényéről való gyümölcs és a lekvár is náluk készült. A lekváros tálkáról megosztok egy képet. Hazaértemben Viktor barát pedig hatalmas gesztust gyakorol és hoz nekem a sajátjából, fahéjas és gyömbéres ízesítésűt. Imádtam. Itt a Hotel Sanapiroban aztán találkoztunk egy nagyon kedves baráti társasággal, akik gyöngyösiek. Tamara nevű hölgy is volt közöttük, micsoda véletlen, Építő Dávid mellett Tamara a leginkább tisztelt uralkodó. Alattvalói szerint a „királyok királya, királynők királynője". Nagy Szent Tamara fegyverrel kényszerítette térdre Grúzia szinte valamennyi muzulmán szomszédját. Batumiben láttam, hogy a legkedveltebb hajónév a Tamar, Tamar II stb. - a partiőrség részéről különösen.
Nagy sétákat tettünk a különös városban. Voltunk a vásárcsarnokban, piacon, az operánál, a vidám parkban és a főtéren. A Bank of Georgia ATM-jéből 20 ezer forintnak megfelelő larit emeltem ki zsebpénznek. A boltok remek árakon dolgoznak. Az ARGO a legjobb kávézó. Találtunk egy nagy, domborműves tűzfalat. Népük története az ősidőktől, de alul, lábazati magasságban, e szint alatt, mintegy elásva: II. világháborús fegyverek. Guernica. Csakhogy ez realisztikus. Anyókák, szőlőfürtök, gyerekek, élet.
Időnként megálltunk inni, és a 100 %-os gránátalmalé rabja lettem. 
Hosszú hegymenetet tartottunk macskakövön azért, hogy a Kazbek hegyről elnevezett meredek utcában, a Rioni bal partján, hogy elérjük az 1003-ban épülni kezdett Bagrati székesegyházat (Istenanya elszenderedése székesegyház), ami mai formáját az évezred közepén nyerte el. Az 1003-ban épült bazilika Grúziában nem a legidősebb. Az odavezető út jobb napokat látott régi villákat mutatott, amiket viszont bőven gazdagítottak dús kertjeik. Láttam régi kőfalakat, amikből kinőtt a zöld, a pionír vegetáció, itt annyira paradicsomi állapota van a növényeknek, hogy a kőfalon is beindul az élet. 
Azt olvastam, hogy Grúziában 3 ezer éve foglalkoznak szőlészettel és borászattal, de van aki az 5 ezer évre esküszik, más pedig 7 ezerre. Noé Nagy-Ararátja sincs túl messze tőlünk az Örmény-Magasföldön, de már Törökországban.
Mikor az özönvíznek vége lett, Noé szőlővesszőkkel mérte a víz mélységét. Ezekből a talajba szúrt vesszőkből lettek az első szőlőtőkék. Ezért van az is, hogy a hegyek tetején terem a legjobb szőlő...
Itt egy  háznál kerti asztalt ültek körbe generációk, barackot magoztak a befőzéshez. Az orosz építészeti jelenlét a múlt század elején épült kúriákban jól érezhető. Voltak, persze, akik az 1917 utáni időkhöz például úgy alkalmazkodtak, hogy a kapuk alsó lemezén ötágú csillagok mutatkoznak. Ma már simán zöldek. Greenstar. Értelmezés kérdése. Grúzia kétségtelenül zöld.  Gondolom, voltak azok ott a zöld festék alatt más színűek is. Ilyen a világ. Itt sem könnyű okosnak lenni. Nem is muszáj. Ó, pihentető kívül-állóság, maradj énvelem. Egy borostyánnal befuttatott falú nagy, orosz ház szintén filmes helyszín, képzeletben egy nőnek is mutatom, aki később, Batumi közelében egy vízesésnél is feltűnik, mint 25 évvel ezelőtti hasonmása. Jamal, a mi grúz sofőrünk akkor és ott azt mondja, hogy szerinte az orosz nők a legszebbek. Mert én azt mondom, hogy a grúz nők különösen szépek. Szóval itt a borostyánnal befutott falú házban, nagy grúz író jöhetne ki elénk korhű ruhában gránátalmafái közül, akár rosszkedvűen morogva. A székesegyház csodálatra méltó hely volt, nem voltunk sokan, árnyékban és padon ülve, Budapestet ismerő ausztrálokkal pár szót váltva vártuk, hogy a pópa kulcsára visszaérjen és kinyissa a templomot. Perselypénz bedobás megvolt. Cserébe az hűvös olyan jólesett a nagy és lassú séta közben, hogy ki sem akartam menni. Megvártam, míg fázom. A hegyről semmihez sem fogható áttekintő kilátás nyílik Kutaisire a talajba állított vaskeresztfa mögül. A közelében egy akkora fenyő, amekkorát még nem láttam. A Szent Györgyről elnevezett kisebb templom a közelben fekszik, körben temetővel. Monumentális platánt láttam mellette. Egy talaj közeli, de kredencnyi hasadéka betonnal volt kiöntve. Szerintem azért, hogy merevítse. De hagyjuk, nem értem.
Szállásunkra visszagyalogolva pihentünk kicsit, aztán a főtér melletti Baraque étterembe léptünk, ami olyan volt belül, mint egy cseh söröző. Csengő szólalt meg a szakácsnál, division bell, ha kész volt az étel: jöhet a pincér. Korianderes, kapros marhagulyáshoz hasonló levest kanalaztunk borjúhúsból, hibátlan volt. Gyönyörű, nagy és finom, púpozott salátástál érkezett valódi színekkel és ízekkel, semmi átverés. A pisztráng termetes volt és olyan nagyon finom, hogy én ezt a halat sose feledem csakúgy, mint a paradicsom valódi ízét. A khinkali volt a főszám, ami a leveshez hasonlóan szintén grúz specialitás. A youtube mutatja hogyan készül ez a fűszeres darát húsos vagy más töltelékkel bíró hajtogatott tészta, ami batyu. Van vega változata is. És kértünk a biztonság kedvért egy sajtválogatást a katartikus lakomához, hogy nehogy éhesek maradjunk a nagy túra után egészen reggelig. A sajtjaik is nagyon jók, a juhsajt sajátos, a legjobb, mindegyik sós. Grúz söreinkkel, grúz üveg borunkkal és a grúz források vizeivel együtt 7500 Ft-nak megfelelő összeg volt a számla összesen. A híres-neves Colchis szökőkút teréről, a főtérről nyílik a Tamar királynőjükről elnevezett utca, annak az első, vagy első előtti épületében van ez a Baraque Khinkali. A saláta megmutatta, mekkora kertészek. Nem hangárokat láttam, hanem fóliákat. 
Vagyis milyen jót hoznak ki a földjükből, ami a regéjük szerint Isten ajándéka, aminek gyümölcseit ajándékból tapasztalhattam. 

A rendőrök Bicskén, a Szent László utcában ellenőriztek egy Opel típusú személygépjárművet és annak vezetőjét 2018. november 2-án délután. Az intézkedés során a járőrök megállapították, hogy a személygépjárművet vezető 41 éves férfi vezetői engedéllyel nem rendelkezik, mivel azt már egy korábbi időpontban bevonták tőle, valamint a nála alkalmazott légalkoholmérő készülék is pozitív értéket mutatott. Az annavölgyi lakost a járőrök elfogták és további mintavételre előállították. Az eset miatt járművezetés ittas állapotban vétség elkövetésének gyanúja miatt büntetőeljárás indult az illetékes rendőrkapitányságon.(FM Rfk)

szia, írtad is már, hogy járdafelújítás zajlik a Rózsa utcában, majd az Apponyiban is.

A családbarát képviselőék szíves figyelmébe ajánlanád-e, hogy a gyalogosok az útra kényszerülnek, de még héló! vigyázz tartalmú tábla sincs az úton az autósoknak, nemhogy esetleg sebességkorlátozás?!  Közöm nincs hozzá, de szerintem jogszabály kötelezően előírja ilyen műveletek esetén, de úgy tűnik, Bicskén lehet tekinteni  ettől.

Milyen alapon? Itt lakom a közvetlen közelben, látom, mi megy. 

Meg aztán alig egy méter széles az új járda. Igaz, vannak korlátok pl. villanyoszlop, de ahol lehet, miért nem szélesítenek rajta?  Nem az a baj, hogy nem férünk el egymás mellett egy irányban, hanem az, hogy szemben sem.

Tudom, hogy eddig is ennyi volt, de miért kell a régmúltat koppintani, ha az éppen nem volt jó? Emlékszem még babakocsit toló időinkre.  

Vagy ez megint csak arról szól, hogy kipipáljanak valamit? Ha valamit csinálnak végre, azt csinálják meg rendesen. Azt nagyjából tudjuk, hogy a választott megrendelők egyike sem közlekedik gyalog ezen a járdán. Kicsit körül kellene nézni. 

Bicske Város Önkormányzata - megihletve talán bicskei civilek korábban megvalósított, Bicskei Mentőket segítő igyekezetétől vagy pusztán attól az elismeréstől, ami a Bicskei Mentők szakmai munkáját övezi - jótékonysági bált szervezett a város mentőállomásának támogatására. Az összegyűlt pénzadomány meghaladja a 6 millió forintot.

Ez a kép az önkormányzat honlapján jelent meg a közösségi díj átvételekor.  

A Bicskei Szó Kutenics Péter mentőállomás-vezető mentőtiszthez fordult kérdéseivel, például azzal, hogy az életmentők bázisán mire használja fel ezt az összeget:   

"Országos szinten is példaértékű, megtisztelő és irigylésre méltó városi és kistérségi összefogásnak lehettünk tanúi, melyet nem győzünk eléggé megköszöni az Önkormányzatnak és a szervezés lebonyolítását végző gépezet motorjának, Bálint Istvánné Alpolgármester Asszonynak.

"Sokak életéhez van közünk. Némelyekéhez kevesebb, némelyekéhez nagyon is sok. De nem fogják tudni a nevünket. Azt sem, hogy mit tettünk értük. A mi munkánk rejtett és névtelen"

A sorok dr Felkai Tamás mentőorvostól, a magyar mentéstörténet kiemelkedő alakjától származnak.

Valóban, a mi munkánk ilyen, igyekszünk megfelelni annak az elvárásnak, amit az emberek támasztanak a Mentőszolgálat felé. Érjünk ki gyorsan a helyszínre, adjuk a maximális szakmai tudást, empátiát a bajbajutott felé, majd gyorsan, kíméletesen szállítsuk kórházba. Ez így leírva egyszerűnek tűnhet, de a valóságban rengeteg munkát, szervezést, felkészülést, elhivatottságot jelent. Ezt ismerte fel Bicske Város Önkormányzata és mi büszkék vagyunk, hogy a város büszke ránk.

A jelenlegi támogatásból elsősorban olyan célokat szeretnénk megvalósítani, melyekre az elmúlt években nem sikerült belső forrást találni. Itt elsősorban a mentőállomás épületének belső korszerűsítését, élhetőbbé tételét gondoljuk például a vizesblokkok, tusolók, vagy a konyha felújításával. Az éjszakai pihenőben az Önkormányzat segítségével lecserélhettük a 20 éves műbőr priccseket kényelmes ágyakra. Ne felejtsük el, hogy a mentőállomás 25 ember második otthona.

Régi vágyunk, hogy a munkánk során szennyeződött munkaruhánk ne otthon kerüljön mosásra, a családi mosógépben, ez is megvalósulni látszik.

Számos, vállalkozói felajánlás is érkezett. Így lett közösségi számítógépünk, nyomtatóval, elektromos kapunk, LED világításunk, festés a garázsban.

Köszönjük az Önkormányzat, a környező települések, helyi- és környékbeli vállalkozók, magánemberek támogatását, reméljük soha nem szorulnak a mi segítségünkre, de ha mégis, akkor azt kívánom,hogy a lehető legjobb ellátásban részesüljenek, csakúgy mint mindenki az elmúlt 49 évben"  - zárta köszönetnyilvánító sorait  Kutenics Péter. 

Minden olvasónk nevében kívánunk minél több eseménymentes szolgálatot (ilyen a gyakorlatban sajnos nincs) a saját jól felfogott érdekünkben is. 

Szeretik ezt a várost és mivel a mozgás az életük, régi nagy álmuk valósul meg.  A kép alatti szövegben ott láthatjátok az útvonalat is. 

"Vasárnap éjszaka érkeztünk meg, minden rendben. Kedden már futottunk is, ma pedig felvettük a rajtszámot. Az idő eddig nagyon szeles, tegnap viszont gyönyörű idő volt. Sokat sétálunk, Manhattenben a látnivalókat csodáljuk. A finish line(célvonal) is már majdnem készen áll az országok zászlóival" - írja Tolnai Éva és Agyagási Ákos, - a New York Marathon 2018 két bicskei résztvevője.  

Az alsó kép alapján 2018. november 4-én 9 órakor lesz a nagy new york-i start, ami azt jelenti, hogy magyar idő szerint 15 óra 50 perctől szurkolhatunk a két bicskei sportolónak. Tízezrek indulnak a versenyen, vagyis szakaszos rajtban kell gondolkodni, a bicskei erők ott a metropolisban november 4-én, vasárnap 9 óra 50 perckor vagyis 15.50-kor kezdenek. 

Jelenleg Staten Island, Brooklyn, Quenns, Bronx és Manhattan az edzési területük. Egyben városnézés, a NYC nevű bolygó atmoszférájával való ismerkedés. 
A város öt kerületéből a 283 négyzetkilométeres, 2,3 milliós Quennsben laknak, a piros metró végállomása közelében.

Start a Staten Island Bridge-től, itt a térkép. 

Felötlik egy régi dal, küldjük a versenyzőknek: ".... nekem a 44. utca sarka olyan, mint a Kresz Géza vége, ahol fordul villamos"  Látlak, Amerika! 

A felső kép október 25-én délután készült. Már informálisan munkaterületté volt nyilvánítva a szalagokkal, lehetett gondolni, hogy itt készülnek valamire. A bontási felvétel ma bukkant fel az Fb-n. 

Ma, november 1-én azt hallottam, hogy Bicskén járt a MÁV vezérigazgató-helyettes úgy két hete volt Talán annak eredménye lehet a változás. Arról nincs hír, hogy Bicske alsó sínpárjai közötti szalagkorlát kerítésre cserélése - ezt  majdnem egy évtizede - mentők, tűzoltók, helyi lakosok kérték a polgármestertől nyílt levélben -, megtörténik-e.    A héten voltak MÁV-hidászok a gyalogos felüljárónál és két másik hídnál, illetve lesz kaszálás és talán valami növény ültetés is. Jó esetben ez rendszeres is lehet, főleg, hogy itt vagyunk egy fontos kisvasút közelében.  

A Szentháromságról elvezett bicskei római katolikus templom főbejáratánál repedéseket észleltek. Az Egyházmegye főépítésze statikai vizsgálatot kért, a szakértők jelenleg is a torony vizsgálatát végzik. 

A főbejárat belső boltíve, ami statikailag rendkívül fontos, hiszen a  torony alap fölötti alsó pontja - bő két hete beállványozták. Erről úgy értesültem, hogy a Bicskei katolikusok elnevezésű Facebook csoportban október 14-én, több mint két hete készült fényképeket vettem észre, amiket id. Pálffy Károly készített és amiket meg is osztottam a Bicskei Szó csoportjában. Egyúttal Varga Imre esperes úr tájékoztatását kértem, aki órákon belül eljuttatta válaszát a Bicskei Szó olvasóinak. A három közterületi, külső kép - ma 13 óra tájban készült, saját fotók, telefonnal. Ekkor munkálatok zajlottak odabenn, a templom épületét, különösen a tornyot (laikusként írom) geodéziai, optikai (Leica) mérőműszerrel, speciális stativon, állványon használatos eszközzel, három pontról vizsgálták mérnökök, szakemberek. Lehet ún. mérőállomásnak, de talán  lézerszkennernek is nevezni az eszközöket. Később azt is hallottam, hogy prizmákat szereltek a torony különböző pontjaira és egész nap mértek. Az egyik a plébánia kapuja, a másik az 56-os emlékmű, a harmadik a méterárú bolt előtti ponton  volt felállítva, amikor arra jártam. Az alábbiakban vastag betűvel Varga Imre címzetes esperes, bicskei plébános úr kérdésemre adott válasza olvasható:  

"A nyár végén, kora ősszel felhívták a figyelmemet arra, hogy néhány helyen, a templom főbejárata felett eddig nem volt vékony repedéseket észleltek, ami persze most jobban látható, hiszen frissen felújítottak a falak.

Ilyenkor az ember annak a segítségét kéri, aki ért hozzá. Így jutott el a levelem az Egyházmegyei Hivatalhoz, ahol természetesen megtalálható az Egyházmegye főépítésze. A főépítész úr speciális szakértői statikus csapatot kért fel, hogy vizsgálják meg a templom (főleg a torony) állapotát. A statikusok úgy döntöttek, hogy a torony számára egy ideiglenes belső alátámasztás szükséges, amit hamarosan el is készítettek. Ezt követően tovább folytatják majd a méréseket. Talán arra is sor kerül, hogy meg tudják állapítani, hogy a változások miért történtek, ha történtek. Ennek eredménye november közepére várható.
Mindenesetre úgy döntöttek a szakértők, hogy a templomot biztonsági okból nem szabad használni.
Az eddigi tevékenység költségeit az Egyházmegyei Hivatal állja. Hogy később mi lesz, azt nem tudom. Ha tényleg baj van, akkor várhatóan fél- háromnegyed évig is eltarthat a felújítás. Akkor viszont mindenkinek össze kell fognia.
Tehát egyelőre nem gyűjtünk. És pánikot sem keltünk.

Ha tényleges károsodás van, akkor persze azon is el kell és lehet gondolkodni, hogy mi okozhatta.
Csupán találgatás szintjén: Előfordulhat, hogy a nagyon száraz nyár alatt annyira mélyen kiszáradt a talaj, hogy ennek következtében mozdult meg a torony. Lehet, hogy a megnövekedett járműforgalom tesz kárt a templomban. (Tudomásom szerint nagyon sok templom "szenved" az országban ettől.)

Lehet, hogy arra vezethető vissza, hogy annak idején (1600-as évek vége) különböző időpontokban épült a templom hajója, szentélye, tornya, sekrestyéi, és nem történt meg a teljes összehangolása a statikai elemeknek, és/vagy valamelyik anyagösszetevő most fáradt el. Lehet, hogy valamilyen földmozgás okozta a változást. Bármire lehet gondolni, de mindez egyelőre csak laikus találgatás.
Tehát eddig ennyi a történet a templommal kapcsolatban.

Viszont az élet nem áll meg. A templom kiváltása, szentmisék és egyéb rendezvények biztosítása megoldást kívánt és kíván. Ebben segítségünkre sietett a város, amikor kérésünkre jó szívvel felajánlotta a Művelődési Központot, hogy legalább a hétvégi szentmiséket megtarthassuk. Tartósabb, huzamosabb megoldást keresve, mivel nem szerettünk volna túlságosan terhére lenni a városnak, egy "kisebb forgalmú" helyben egyeztünk meg, ahol biztosabban össze lehet egyeztetni a mi programjainkat más eseményekkel. Így jutottunk el a Fiatalok Házába.
És itt is megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem a város vezetőinek szíves segítségét."

Varga Imre címzetes esperes, plébános