A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
A bicskei közállapotokról gondolkodni merészelők fórumán egy olvasói vélemény alapján számoltunk be egy sajátságos Arany János utcai árokról, ami kormányhivatal ottani bejáratánál található. Ez az árok fogalmának bicskei és univerzális újragondolása.
A területen a következő közlekedési problémák figyelhetők meg. A Prohászkáról behajtva Megállni tilos! tábla fogadja az érkezőt. Miközben ott van mögötte, balról az útburkolati Megállni tilos! jelzésekkel is ellátott parkoló, ahol természetesen parkolnak.
Jobb félen is van felfestett parkoló. Az iskolák, hivatalok, lakások miatt ez egy igen nagy forgalmú hely. Persze, hogy használják a parkolót, de akkor miért marad hatályban a már régen befejezett építkezés miatt kitett "Megállni tilos!" ukáz?
A sarki társasházon is ott van jobbról és a ház mellett az útburkolaton is. Itt folyamatosan parkolnak autók. Ami felesleges módon tiltott, de ha a hatóság jónak látja hagyni a megállást, akkor mi szükség a táblára?
Ennek kb. az az üzenete, hogy helyénvaló dolog az, ha a közlekedők saját hatáskörben döntik el Bicskén, hogy melyik táblát tartják be és melyiket nem. Igen, ez a valóságban is sokszor így van a magyar utakon. Különösen tekintettel a sebesség-korlátozásokra.
De miért kell erősíteni ezt a butaságot, miért kell súlytalanná tenni előírásokat éppen egy kormányhivatal környékén?! Nem büntetni kell. Legjobb lenne e tiltó táblákat és jeleket mielőbb eltüntetni onnan. Vannak ott nagykapuk, azok előtt a magyar aszfalton és azokon a kapukon esetleg érdermes lehet meghagyni - mert ez sajnos sokaknak nem egyértelmű.
Az Arany János utcai árokról szóló anyaghoz két olyan lakossági vélemény érkezett, ami a közlekedésről szól. Figyelembe vétele segítheti a problémaérzékeny bicskei bölcsek tanácsának döntéseit:
"Arról nem is beszélve hogy a járàsi hivatal miatt kétirànyú a forgalom. Ott a két iskola. Egyik oldalon sincs járda. Reggel és 16 órakor olyan forgalom van. Szegény gyerek aki gyalog megy haza ha mer. Még az a szerencse hogy nem történt baleset. Engem egyik nagy autós majdnem elütött és kanyarodás közben még mobilozott is persze és neki áll feljebb . De minden másra kell a pénz csak ami a lényeg arra nem."
"Egy normális járda sincs...mi van hogy autóval,biciklivel megyünk...mindenhogyan veszélyes.. pláne hogy ott a járási hivatalnak a parkolója is...egyirányú az az utca mégsem úgy használják...vagy a sétáló gyerekeket kerülgetem az úton mikor megyünk haza kocsival vagy a velem szembe jövő autót és persze van aki az út szélén parkol...életveszélyes...a buszmegállóban parkolókról nem is beszélve...mert ugye a busz nem tud megállni a helyén.. az egész felháborító hogy a polgármesteri hivatalnál, két iskolánál ilyen káosz van...az ottani kereszteződésről nem is beszélve..."
A Bicskei Szó hozzáteszi: az Arany János utca csak részben kétirányú. Ez az utca csak a 6-os számú háztól egyirányú! Ez egy szokatlan megoldás, de ha nem így lenne, akkor a járási hivatal parkolójából csakis egy irányba lehetne fordulni.
A Bicske Barátok Egyesülete szervezésében 2019. május 19-én, vasárnap, 10.30-tól nyitják meg Ilka Gábor szobrászművész miniatűr szobrainak kiállítását a Petőfi Művelődési Központban.
Ezután beszélgetések lesznek: -- dr. KAMUTI JENŐ többszörös világbajnok és kétszeres ezüstérmes olimpikon tőrvívóval. A sportolóról szóló, Kő András által írt, Isten tenyerén c. könyv bemutatója.
-- MIZSÉR ATTILA olimpiai, világ-és európa bajnok öttusázóval. Bemutatásra kerül az általa írt Sportháromság c. könyv, edző-, sportoló-, szülő szerepéről, helyzetéről, konfliktusairól, sikereiről. Közreműködik a, Mizsér Attila vezette, Melody Bank zenekar. A könyv megvásárolható, dedikáltatható a helyszínen. /Könyvesbolti forgalomba nem kerül!/
A rendezvényen a részvétel ingyenes és mindenkit szeretettel várnak.
A 240 madárfaj fészkelőhelyét feltérképező, a Pro Vértes Nonprofit Zrt. és Közalapítvány kiadásában megjelent könyv világviszonylatban is egyedülálló: a kötetek a fészek- és tojástípusokat rendszerező leírások mellett fotókkal dokumentálva, fajonként lajstromozzák a fészekaljak nagyságát, vagyis a lerakott tojások számát, a kotlás, valamint a fiókanevelés időszakát és időtartalmát és mindezek sikerességét, vagyis a kirepülő fiókák számát.
Az oológia, magyarul a tojástan az ornitológia, magyarul a madártan egyik ritkán emlegetett szakterülete, amely a 19. századi kezdeteivel szemben már nem csak a madarak tojásaival foglalkozik, hanem a fészekrakástól az utódgondozáson át a költőhelyek ökológiájáig számos más dimenzióval is. A tudományág több tízezer kötetre rúgó szakirodalmából is kiemelkedik Haraszthy László április végén megjelent, már puszta méreteivel és súlyával is lenyűgöző Magyarország fészkelő madarainak költésbiológiája című kétkötetes munkája.
„18 évnyi kutatás, 750 terepen töltött nap és mintegy 300 ezer kilométernyi utazás eredménye az a 2268 fotó és az a 3 millió 806 ezer leütéssel megírt szöveg, amely megtölti az összesen 1782 oldalt” – érzékeltette a kötetbe fektetett munka nagyságát a szerző, Haraszthy László természetvédelmi ökológus az áprilisi könyvbemutatón.
Fészekvédelem
Haraszthy, aki a mostanra az ellehetetlenülés szélére került állami természetvédelem 2002 és 2006 között helyettes-, 2010-ig pedig szakállamtitkáraként tevékenykedett, már gyerekként is megszállott madármegfigyelő és fészekkereső volt. Szenvedélyét hivatásos természetvédőként sem adta fel. Azt mondja ugyanakkor, hogy ornitológus barátai és kollégái biztatása nélkül nem vágott volna bele a hatalmas munkába, amelynek egyik érdekessége, hogy hét kivételével minden egyes fajt és fészket saját maga keresett meg és fotózott le.
És hogy okozott-e kárt a felderítő munka a megfigyelt madaraknak és fészkeknek?
„Bizonyára vannak, lesznek olyanok, akik a sok fészek sértetlenségéért aggódnak. Megnyugtatom őket, hogy elsősorban természetvédő, madárvédő vagyok. Minden esetben a fészkek biztonságát tartottam szem előtt, és ha a legkisebb kétely merült fel, inkább lemondtam a fészekalj lefényképezéséről. Ezért nincs képem a süvöltő (Pyrrhula pyrhula) fészekaljáról, pedig találtam fészkét. Ezért nem kerestem soha, egyelen percig sem a túzok (Otis tarda) fészkét, hanem a kikaszáltakat – amelyekrő barátaim értesítettek – fényképeztem le, és ezért vártam évekig olyan parlagisas-fészekre (Aquila heliaca), amelyben a tojások bezápultak, hogy a költés legkisebb zavarása nélkül tudjam elkészíteni a képeket” – írja munkamódszeréről Haraszthy, aki felhívja a figyelmet arra is, hogy „a fészkek jelentős része emberi tevékenységtől függetlenül is megsemmisül. Minél kisebb testű egy madárfaj, annál nagyobb esélye van erre. A fészekpusztulások mértéke fajonként nagyon eltérő lehet. Ezekre vonatkozóan az egyes fajoknál igyekeztem a lehető legtöbb adatot közreadni. A madarak fészkelése a legfontosabb része az életüknek, így az ezzel kapcsolatos információk mindenfajta védelmi célú tevékenység alapját képezik. Elsődleges célom a megismertetés, illetve a védelem megalapozásához szükséges információk szolgáltatása volt.”
Mint két tojás?
Aki azt gondolná, hogy kizárólag a tojásai alapján azonosítani lehet egy madárfajt, azt Haraszthy rövid úton meggyőzi tévedéséről. A fészek elhelyezkedése, az élőhely fekvése és a környező ökoszisztéma ismerete nélkül ugyanis alaposan mellé lehet nyúlni. Az alábbi képen szereplő fészekaljakat például egytől egyig a barátposzáta (Sylvia atricapilla) rakta, pedig mindenki látja rajtuk, hogy jóval kevésbé hasonlítanak egymásra, mint a két közmondásos tojás.
Fára mászás, endoszkóp és a bolti tej
A több korábbi szakmunkát is jegyző Haraszthy a második kötet végén fészekkereső kalandjai közül is megoszt párat. Saját bevallása szerint csak Schmidt Egon, a legendás és nem mellesleg Kossuth-díjas ornitológus biztatására volt hajlandó megírni ezeket, a szakszövegek ridegségét oldó sztorikat.
Például azt, hogy a 2014-ben Magyarországon is megtelepedett néhány pár kis bukó (Mergellus albellus) fészekfotóit a természetvédelmi szempontok miatt csak az észak-finnországi tajgaerdőkben tudta elkészíteni, míg a jól bejárható Hortobágyról az ezredforduló után eltűnt szikipacsirtáért (Calandrella brachydactyla) Horvátországig autózott, ahol viszont bónuszként murvakövön fészkelő ugartyúkot (Burbinus oedicnemus) is fényképezhetett.
Haraszthy azt is elmeséli a könyvben, hogy a rétisas (Haliaeetus albicilla) tojásaihoz 22 méter magasságba kellett másznia egy több tagból a helyszínen „összetódott” alumínium létrán, és volt, hogy kripták tetején egyensúlyozott, mert az általában magas fenyők csúcsán fészkelő, ezért nagyon nehezen megközelíthető keresztcsőrű (Loxia curvirostra) a legnagyobb szerencséjére a kerítésre hajló fán költött az egyik veszprémi temetőben.
A szerző a madárfotózás technikai trükkjeibe is beavatja az olvasót:
„Számos olyan madárfaj van, amelyiknek a tojásaihoz fényképezőgéppel nem lehet hozzáférni. Jellemzően ilyen a harkályfélék (Picidae) többsége, de ide kell sorolni a partifecskét (Riparia riparia) és más fajokat is. Ezek tojásairól endoszkóppal készítettem képeket (...) Ugyanezen a módon azonban a molnárfecske (Delichon urbicum) fészekalját nem lehet lefényképezni, mert a tojások olyan közel vannak a fészek bejárati nyílásához, hogy az endoszkóp csak néhányat lát közölük. Molnárfecske fészekaljat emiatt csak műfészekben lehet fényképezni. Szerencsére a fecskék szívesen költenek ezekben”.
Haraszthy szenvedélyét jellemzi az a kötetzáró eset, amely során felesége – a jelenleg a Greenpeace agrárkampány-felelőseként tevékenykedő Rodics Katalin kutatóbiológus – elküldte az alig egy kilométerre lévő boltba tejért, ám onnan csak hosszú órák múlva tért haza. A visszaúton ugyanis megpillantott egy cigánycsuk (Saxicola torquatus) tojót, és rögtön a nyomába eredt, ám mivel a madárnak nem volt sietős visszatérnie a fészkére, neki is várnia kellett az egyre kétesebb minőségűre melegedő tejjel a kezében.
"Szia, küldenék Neked két fényképet. Eddig ismertem olyan magyar szavakat, mint vakvágány, vakablak, vakbél, vaklégy, stb. De erre a képződményre még nem találtam meg a megfelelő magyar szót. Mesteremberek készíthették a kormányhivatal hátsó bejáratánál. Talán esővíz elvezetésére készíthették? Ki tudja. Talán a vakárok szó megfelelő lenne, de ilyen szót nem találtam" - írja olvasónk.
Valóban elgondolkodtató, hogy egy polgármester hogyan hagyhatja, hogyan fogadhatja el ezt ebben a formában egyetlen percig. Ez ugyanis a közelében lévő családi ház állapotának rosszat tehet. Mindez Bicske közepén.
Persze, ennek nem 'vakárok', hanem földárok a neve, illetve szikkasztó árok néven is ismert az a fajta árok, aminek nincs lefolyása. Itt láthatóan az egyik oldalon van valami lefolyás is, vagyis nem nem nevezhető klasszikus értelemben szikkasztónak, amikor mindent elnyel a talaj, elszikkad belőle. A lefolyó dugulása és/vagy nagy csapadékmennyiség esetén kapcsolhat át szikkasztó üzemmódba. De a szikkasztó nem idevaló, ami a képen látható, az egy tessék-lássék, ez is megvan típusú álmegoldás.
A ház alapjához való közelsége azonban abszolút laikusként szemlélve is aggasztó, nem vall valódi szakemberekre a kivitelezés. Olyan házat veszélyeztethetnek, amire a megduplázott építményadó szintén vonatkozik egy olyan országban, ahol az ÁFA is rendkívül magas.
Ilyen esetben rendesen burkolni szokták a medret, hogy a ház vagy más építmény, pl. kerítés lábazat alapja alá ne szivárogjon a víz, vagy legalábbis kevesebb, mert az súlyos állagromlást eredményezhet.
Ha majd egyszer úgy hozza az élet, hogy erre jár a polgármester, nézze már meg szakember társaságában és intézkedjen.
Egy nagyon trágár, de fontos mondást idézhet fel a szemlélőben ez a látvány az árok funkciójával kapcsolatban.
A mondás lényege az, hogy mi nélkül mit nem lehet csinálni...
A Seven Sax a mádodik fordulóból is továbbjutott! Bakó Noémi középen játszik, ő bizony Csabdi zenész.
Noémi a filmen jobbról és balról is a negyedik szaxis. Ezen a képen balról (bocs, korábban elírtam :) a harmadik. A virtuóz csapat játékát hallgassátok meg. Mi már teljesen Seves Sax-isták vagyunk...
Két darab, két percre őrizetlenül hagyott szatyrot loptak el ma 17 óra 50 körül Bicskén a Kossuth utca elejéről.
A szatyrokban élelmiszer, egy gumicsizma és egy törött képernyős Honor 8-as készülék volt. Használata két kód ismerete nélkül nem lehetséges és le is lett tiltva. A volt tulajdonos arra kéri az olvasókat, ha valahol elhajítva megtalálják, gondoljanak rá.
"Azoknak akik nem tudják! Csákvári hulladék udvar szeretettel várja a szemetet, ezért nem kell az erdőbe vinni! A nyitvatartási is csatoltam! 8083 Csákvár, Széchenyi út (a Könyvtár mögött!)"
Heti kétszer két órát tartanak nyitva. Ingyenes, csákvári lakcímkártyával. Amikor ezt bevezetik végre Bicskén, ahogy már korábban is többször kértük a Bicskei Szó cikkeiben, a jól megfizetett polgármester és alpolgármester felelősségteljesen számoljon el az eddigi és ezt követő késlekedés miatt, hogy miért kell erre ennyit várni - kiegészülve az országgyűlési képviselő magyarázatával. Kérjük az önkormányzati képviselőket, legyenek bátrak gondolkodni e kérdésben. Nem fogja az illegális hulladéklerakást megszüntetni. De jelentősen mérsékelheti.
Imeli László felvételei között szép tájképek is vannak. Főleg a Csabdi völgyről és Bicskéről, sosem látott szempontokból. De van még egy titkuk. Eredetileg azért fotózott, azért kutatott - sokszor hajnalonta, munka előtt - a bicskei határban madártávlatból letekintve -, mert nagyon régi épületek alapvonalai engedik látszani magukat egyes (lelő)helyeken. Ő ezt nem állítja, csak felveti. És nem minden képen van ez könnyen láthatóan, akad itt olyan kép is, ami azért került ide, mert tetszik. Örülök, hogy írhatok erről, mert a magasból készült képeket - különösen a környékről - már régen nagyon kedvelem. Nem képregényszerűen szerkesztettem, szöveg és képek nem mindig egymásról szólnak. Jó nézelődést a kilátóból!
Nem állítja, hogy ezek feltétlenül leleteket rejtenek, csak felveti, kérdezi - a szülőföldjét szerető ember elgondolkodva, aki gyermekkorában régész akart lenni. Olyan, mintha mikroszkóp fölé hajolna, csak kicsit másképpen. Hiszen ez egyrészt ez makroszkópikus vizsgálat.... De nem azt mondja hévvel, sem sehogy, hogy akkor ezt most aztán add Uramisten azonnal, mindenképpen fel kell tárni. Nem. Szerinte ott ez és az látszik: egyszerűen tudni kell róla, tudjunk róla. Kérdezi, hogy jól látja-e?
Óvja a jövő leleteit. Maradjon nekik is valami nagyon régi a rendes helyén? Lehet. "A régészek nem gondolnak eleget a jövőre. Hol marad a jövőbeli leletek óvása?" - kérdezte egyszer valaki némi iróniával.
Imeli László kincseit megjelenni engedi. De azt kérte, Szolnoki Tamás régésznek mindenképpen kérjük ki a véleményét.
Fogunk is találkozni, remélhetőleg hárman és akkor megbeszéljük a fotók alapján. Azt is megírom terveim szerint újabb képekkel. A könyvtári Szülőföldünk körben is nagyon jó lenne Imeli Lászlónak ezt a tevékenységét és képeit bemutatni egy délután.
Ismert, hogy Imeli László munkájának köszönhetően a Bicskei Szó abban a különös szerencsében részesülhetett, hogy fénykép és képeslap gyűjteményének bicskei dokumentumait közreadhatta. Javasolt a Bicskei Szó egy városi kiállítást is, amire vevő volt a Petőfi Művelődési Központ. A gyűjtőt akár önkormányzati szinten is segíteni kellene abban, hogy létrejöjjön egy olyan portálja, melyen digitalizált kincsei és leírásai megtekinthetők bárki számára, bárhol, bármikor. Bannerrel a hivatalos honlapon is ott lehetne és persze itt is, kevésbé hivatalosan....
Minap a határban jártunk. Különösen a Galagonyás szőlőhegy mányi út felőli második és harmadik dűlő közötti, bejárati része ragadott meg, amiről Imeli László is elmondta, hogy itt biztos komoly építmény állt a letűnt korokban. Ahogy megyünk be a mányi útról a harmadikba és balra tekintünk, egy olyan szántót látunk, ami kb. 380 méter hosszú az úttól az első szőlő mezsgyéjéig.
Ebben egy 180 méter hosszú feltételkezett épület alapjának kontúrja látszik a felvételen. A második dűlő szomszéd földjén ugyanez a helyzet, de az ottani méretek mások.
Madrátávlatból a talaj - építmények alapvonalait idéző színeváltozásai alapján teszi fel például azt a kérdést is, hogy a feltárt galagonyási, római kori vízvezeték körül nagy épületek voltak-e? Laci azt mondja, száraz időben, porban nem látszik a különbség a talajelőkészítési munkán vagy vetésen is túl lévő táblán, mert minden szürke. De ha eső jön, akkor az máris emeli a kontrasztot a vizes állapot. Az anyaföld sötétjét a víz mélyíti, mint rendesen, a fehéres, szürkés, köves, kőporos alapvonalak pedig kiemelődnek.
Azért is valószínű, hogy itt komoly birtokok voltak gazdasági és lakóépületekkel, mert a III. dűlőben volt a római vízvezeték, amit tudtommal Jakab István László tárt fel és a Bicske története című meghatározó monográfiájában egy saját kezű rajzot is közzétett róla.
A kultúrnövényzet sorolásán, az eltéréseken is kivehető akkori képei szerint, hogy itt építmény volt. Nem akar feltárást. Csak érdekli és nézelődik.
Csak annyit tudtam mondani neki, hogy a régészekről olvastam, hogy a légi képek szemrevételezése a kutatási területekről nulladik lépésük is lehet egyes esetekben.
Bózsing Éva régész gyerekkori barát. A szülei polcán is ott volt Jakab István László műve. Egy régi beszélgetésünkben mintha mondta volna már nekem, hogy ezen a területen, ahol a vízvezetéket évtizedekkel korábban feltérták, egyetemista korában terepgyakorlaton voltak és meg is találták különböző használati tárgyak töredékeit. Cserepekre emlékeztem. Mai kérdésemre azt válaszolja, hogy valóban ez történt ezen a lelőhelyen. De mivel az ő területe az őskor, nem szeretne belemerülni ebbe a témába. Szerinte (anélkül, hogy tudta volna, hogy ez a tervünk is megvan), jobban tenném, ha Szolnoki Tamás régészt kérdezném mert ő Bicskének és környékének kutatója.
Imeli László fotói (régebben és különböző évszakokban készültek) több helyen is feltárnak hasonló összefüggéseket, pl. a menekülttábor (első kép) és oldalvonala valamint a sztráda közötti, és a tábor mögötti táblán, de az Előhegy aljában és több helyen is. Kimentünk az autópálya átjáróig a Csabdi úton. Az előtt van egy kis felvezető út. Azon fel. Ott be a szántásba, amin ugyanezek az alapvonalak, csak más formában.
És rengeteg kő a szántásban. Valamint az alapvonalak. És körpanoráma a városra, legelől a táborral. Balra a tóval és a Pusztapincével. Laci azt mondja, hogy gyerekkorában oda a hegytetőre jártak fel a szüleivel kukoricát kapálni a Dobogó mögé és azt kérdezi, jártam-e valaha a bicskei kőbányában. Mondtam, hogy ebben biztos nem. Ők jártak ide bicóval gyerekkorukban. Az ottani kő kincs a római korban még inkább elérhető volt, vagyis nem kellett messziről hozni. Az építkezéshez anyag kell, víz, akarat és tudás. Ezek errefelé mind adottak voltak. A tábor melletti és mögötti utcákból azokat a területeket is szemléljük, amik a tábor hátsó frontja mögött húzódnak. Mint egy templom, vagy bástya, olyan az egyik alaprajza.
Aztán elnézünk a pályával párhuzamos, Előhegy oldali szervízútra is. A Csabdira vezető közút, a domb alján, és a patak között lehetett a feltételezett Szentlászlófalu feltételezett helye. Látunk itt is "alaprajzokat", de ki tudja mikori, és milyen épületek voltak.
Végezetül e szemlélődés következtében egy biztató alaphang, köztudomású állítással, ami biztos is és amiben semmi új nincs: porrá leszünk.
Járom az utam, macskaköves úton, A léptem kopog esős éjszakán, Az ütött-kopott utcák nevét tudom, Mert én itt születtem, ez a hazám.
A képet a Nagyállomás előtt készítette olvasónk. Így ír:
"a szürke autó mellett kátyúztak. de ezt már nem csinálták meg, mert gondolom ez már MÁV terület. a behajtani tilos! táblától lefelé javítgatták, az állomás és a parkoló előtti rész kimaradt úgy, ahogy volt.
úgy tűnik, szándékosan hagyták ki, mert végig a Móricz Zsigmond utcát is "megcsinálták", a táblán túli részt is, csak itt nem".
Valóban, valahol ott van a telekhatár, kedves brüsszeli, akarom mondani bicskei bürokraták és biztosok. Ha kihagyják, ha későbbre hagyják, miért nincs róla tájékoztatás? A MÁV - mint tudjuk - a vasutat üzemelteti elsősorban. Ezen a talán 1 azaz egy négyzetméter körüli burkolat-hiányon viszont helyi lakosok bukdácsolnak. A javítása bruttó 10,000 magyar forint például az építmény és egyéb adóink terhére? Félreértés ne essék. Nem szívességet tetszenek ám tenni. Vajon mennyibe kerül, mennyit ér egy 'X' a szavazólapon? Ez itt a kérdés.
Az ősziesre fordult esős időben több közlekedési balesetnél is tűzoltói beavatkozásra volt szükség május 6-án Fejér megyében. Csákvár közelben kamionnal ütközött egy személygépkocsi. Az autóba szorult sofőrt a tűzoltók szabadították ki a roncsok közül.
Egy kanyarban lesodródott az útról és az árokban tetejére borult egy kisáruszállító hétfőn reggel a 61-es főúton, Sáregres közelében. A sárbogárdi hivatásos tűzoltók kerekeire állították és kihúzták az árokból a járművet. A sofőr a balesetben nem sérült meg.
Hármas karambolhoz kérték a megyeszékhely hivatásos tűzoltóinak segítségét hétfőn reggel Székesfehérváron. A Szent Flórián körúton, a Palotai úti körforgalom közelében két személygépkocsi és egy furgon ütközött. Személyi sérülés nem történt. A tűzoltók áramtalanították és félrehúzták a személygépkocsikat.
Kamionnal ütközött egy személyautó hétfőn délután Csákvár és Vértesboglár között. Mindkét jármű az árokban állt meg. A gépkocsi vezetőjét a Fejér megyei katasztrófavédelmi műveleti szolgálat irányítása mellett a székesfehérvári hivatásos és a csákvári önkéntes tűzoltók feszítővágóval szabadították ki a roncsok közül. A mentők tájékoztatása szerint a sérült sofőrt életveszélyes állapotban szállították kórházba. A nyerges vontató vezetője nem sérült meg a balesetben.
Székesfehérváron áthajtott a járdaszigeten és az Úrhidai úti körforgalom közepén lévő virágágyásban állt meg egy személygépkocsi hétfőn délután. Egy szabadnapos székesfehérvári hivatásos tűzoltó a szolgálatban lévő társai kiérkezése előtt áramtalanította a járművet. Az autó vezetője könnyebben sérült a balesetben.
A kép a Csákvárnál történt baleset műszaki mentésénél készültek, fotó: Katasztrófavédelem
Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó főhadnagy Fejér megyei katasztrófavédelmi szóvivő
A V4 Kerékpárverseny május 11-én, délelőtt 11 órakor Budapesten, míg a hölgyek mezőnye másnap, május 12-én délután, öt perccel fél 2 előtt Pannonhalmán rajtol. Mindkét mezőny több településen is áthalad, most az is megtudható, hogy várhatóan hol és mikor érdemes várni őket.
Ahogy arról már beszámoltunk, a 7. Visegrád 4 Kerékpárverseny május 11-én, szombaton délelőtt rajtol Budapesten, a Carl Lutz rakparton, a Vogue Étteremhajó elől, majd többek között Telki, Zsámbék, Bicske, Csákvár, Bodajk, Csetény, Zirc és Ravaszd érintése és 168,7 km megtétele után, várhatóan nagyjából 15:25 és 15:50 között ér célba a mezőny. A hölgyek május 12-én, vasárnap 13 óra 25 perckor vágnak neki a 101,2 kilométeres távnak Pannonhalma főteréről, majd Ravaszdon, Bakonypéterden, Veszprémvarsányon, Bakonyszentkirályon, Bakonyoszlopon, Dudaron, Nagyesztergáron és Zircen áthaladva érnek vissza Pannonhalmára. A cél a hölgyek esetében is a Pannonhalmi Apátság, ahova várhatóan 16:00 és 16:20 között érkeznek meg.
Várható áthaladási időpontok
V4 Kerékpárverseny – 2019. május 11., szombat
(Katt a táblázatra a nagyobb méretért)
Visegrad 4 Ladies Series – 2019. május 12., vasárnap
Ez egy nóta lehetne hegedűszóval, vagy gitárral. Keserédes szerelmes szólam, ami a világon bárhol előfordulhat; közel és távol. Gitárral is hallom lelki füleimmel például portugál nyelvterületen megszületett változatát.
Mányi-Nagy László
A bicskei községházán
A bicskei községházán lezártak egy rabot, Nagy bűnéről a bírónak rögvest számot adott; Szerenádon kapták rajta csendőrök az éjjel, csendjét törte a falunak a cigányzenével.
Szegény legény, szegény legény, két napot ülsz érte, hogy a babád ablakának megvillant a fénye. Húsz pengő vón' a bírságod és elmehetnél haza, ahol várna a rózsádnak két ölelő karja.
De húsz pengő nincsen mindig az ember zsebébe, Bíró uram engedjen el, visszajövök délre. Visszajövök, vagy rózsámnak húsz pengőt megérek, Elmegyek, hogy felszárítsam könnyeit szegénynek.
A Barázda mellett című Bicskén nyomtatott kötet Imeli László gyűjteményének dokumentuma. Nagy-Mányi László 1921-ben született Mányon, földnélküli földműves családban. Bicskére járt iskolába és kezdetben napszámos munkából élt. Több kötete megjelent. Az írás mellett közgazdásznak tanult, doktorált is. Vezette a Temetkezési Vállalat, később élesnek tűnő váltással a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat, majd a Jegyiroda gazdálkodását.
A mányi Molnár Ferencet édesapám munkahelyéről, a mányi Összetartás MGTSZ-ből ismerhetem. Felesége tanított engem általánosban. Feri bácsi - a költő után kutató Fb-felhívásának közzététele után megkértem őt, hogy küldje el nekünk A bicskei községházán című verset egy fotón. Megtette. Ez alapján másoltuk ide.
Mindeközben a Google bázis valamint a Nagy Károly Városi Könyvtár munkatársainak, kiváltképpen Bognár Farkas Gábor segítségével kiderült számunkra Mányi-Nagy Lászlóról a következő, amit hamaroson küldhetek is Mányra: az Országos Széchenyi Könyvtár adatbázisa szerint három verseskötete jelent meg: egy, amelyet az első cikk említ, a másik kettő pedig, amely az antikvarium.hu oldalán látható. A háború utáni időszakban már ifjúsági regényeket írt, öt könyve jelent meg. A PIM-névtér szerint https://opac-nevter.pim.hu/en/record/-/record/display/manifestation/PIM64527/08641bac-53d8-4f76-88de-e1f4256814bc/solr/0/24/0/1/authorOrder/ASC Életrajzi adatainak egyedüli fellelhető forrása a "Ki kicsoda a mai magyar gyermekirodalomban" c. lexikon (fenn). (Ebben az áll, hogy Mányról a 12 km-re fekvő Bicskére járt iskolába. Nincs ekkora távolság, Nándorpuszta is csak 9 km az iskolától.) Első négy regényének adatai ebben megtalálhatók. Az ötödik kötet már a lexikon után jelent meg, erről itt lehet többet megtudni: https://moly.hu/konyvek/manyi-nagy-laszlo-a-nagy-balhe-a-vilagurben
A Mányon élő Molnár Ferenc tette közzé ezt a lírával kapcsolatos felhívását, ami Mányhoz és Bicskéhez is kötődik. Ezúton szeretném megkérni Feri bátyámat, Molnár Ferenc urat, hogy a 32. oldalon található A bicskei községházán című vers fotóját legyen szíves nekem elküldeni. Szeretném közölni. Előre is köszönöm olvasóink nevében.
Molnár Ferenc írja: "Elsősorban mányi ismerőseimhez fordulok! Ma kezembe került Mányi-Nagy László "A BARÁZDA MELLŐL" című kötete a következő alcímmel.:Válogatott versek a szerző előző köteteiből. Bicskén, 1942-ben adták ki. Ára: 3.20 P. Szövegért és kiadásért felel: Nagy László. Lichfenstein Mór könyvnyomdája Bicske. Kérem mányi ismerőseimet, hogy ha valaki hallott Mányi -Nagy László költőről vagy verseiről ...jelezze."
Mint az Molnár Ferenc későbbi soraiból kiderül, a különben szegedi antikvarium.hu oldalon is kutatott. Olyan könyvborítót talált, amin a szerző portréja látható valamint egy 1940-ben leírt értékelés is olvasható Mányi-Nagy költészetéről.
Lapunk értesülése szerint a Költözzön mindenki a Budai Várba havi harmincért!, (mert egyszer volt Budán kutyavásár) című akció mellékszála gyanánt a Rendkívüli Ügyek Minisztériuma vette kezébe a lakhatási válságot. Bicskén egy igazán ergonomikus, minimalista stílusban (még mikró sincs) gondolkodó profi lakberendező munkáját ajánlja a bérlők figyelmébe a Magyar Kétfarkú Kutyapárt.
Kiadóvá vált egy örökpanormás ékszerdoboz Bicske Felsőhegy városrészében. A képen látható buszmegálló 12 négyzetméteres alapterületű, de könnyen bővíthető. Részlegesen bútorozott (kanapé van), de gépesítetlen, így a jövendőbeli bérlőnek lehetősége nyílik saját ízlése szerint berendezni a megállót. Közlekedési szempontból kiemelkedő helyen fekszik, a 784-es volán busz szinte az ajtóban áll meg. A rezsi viszonylag alacsony, mivel a megállóban se közmű, se tető nincs. A komplexum költséghatékonyan karbantartható, ezáltal a közösköltség is elhanyagolható. Azonnal költözhető. Háziállat, gyerek kizáró ok, mert könnyen kiszaladhatnak az úttestre.
Bérleti díj: 175000 forint per hónap, kéthavi kaució szükséges! Kihagyhatatlan lehetőség, hamar ki fogják venni már most is rengeteg a jelentkező, hívjon minél előbb!
Nagy fákat vágtak ki a tavaszi szünetben a Prohászka utcai általános iskola udvaráról. Nem télen, hanem tavasszal tették.
A május 3-án látható maradványokat ábrázolják képeink. A szülők szerint az hagyján, hogy télen kell a fát kivágni, nem pedig az intenzívebb vegetációs időszakban.
De a munkálatok után a régi fákat romjaikban meghagyva az udvaron az iskolai napokra, milyen eljárás? Munkaterület ez vagy iskolaudvar?
Nincs Bicskén testület, jegyző, polgármester, alpolgármester és országgyűlési képviselő több dimenziós titkárságokkal?! Nincs honlap, újság és tévé?
Az önkormányzat és az iskola vezetése miért nem tájékoztatta indoklással együtt a szülői munkaközösséget, a tantestületet és közvetve a tanulókat, hogy a fákat ki fogják vágni, továbbá ilyen és ilyen fákat ültetnek helyettük?
Az önkormányzat városinak mondott hivatalos felületein miért nincs erről egy szó sem?
Arról nem gondolkodtak el a választottak, akik között sok a pedagógus, szociálpedagógus, hogy ez kifejezetten rossz iskolapéldája a környezetünk megbecsülésének?
Volt egy súlyos eset tavaly, amikor egy hatalmas, elkorhadt ág leszakadt. Szerencsére senkiben- semmiben nem tett kárt. Hozzáértők megnézték minden oldalról.Az érintett fáról, és minden iskolai fáról minden veszélyes részt eltávolítottak, akár a főtéri akácokról, amik mára szépek.
Igen, lehet kritizálni az idős fák eszetlen kivágását, de ha nem ismerjük az állapot/kockázat részleteit, akkor ez nem lehet alapos. Miért nem ismertették? Miért nincs tájékoztatás? Mitől féltek? Ez nem a saját magántulajdonban lévő udvaruk.
Ismert, hogy a fák megfontolt védőinek, ha a fáknak ismerői is, tudomásul kell venni, hogy az öreg fák veszélyesek is lehetnek.
Csak egy példa, amit már megírt a bicskeiek blogja: néhány éve a főtéren egy akácról a friss hajtás szakadt rá egy autóra. Csak mert nagyon hirtelen vett fel nagy mennyiségű vizet, amihez nem erősödött meg a korábbi ifjításból fejlődött ág.
De a közelmúltban is elküldték/zavarták a tűzoltókat egy másik akácfától, amiről leszakadt egy ág. Később persze, kiderült, több helyen is szét volt már hasadva, csak idő kérdése volt, hogy akár tragédiát okozzon.
Tehát tegyük fel, hogy ezeket a fákat 1. ilyen módon, 2. ebben az időpontban, 3. maradványait iskolai napokra otthagyva kellett eltávolítani és kész.
De ezzel sincs megmagyarázva, hogy miért kell a köz tájékoztatása nélkül kidönteni egy 100 éves iskola udvaráról a fákat!
Miért nem lehet meghirdetni a szülők és tanerők által, hogy gyerekek, ezek a fák veszélyesek, ki köll őket vágni, fényképezzetek, mert ők már nem lesznek itt a szünet után, de együtt, veletek ültetjük az új csemetéket. Hallelujah.
De tegyük fel, hogy a felelős polgármester/alpolgármester/képviselő így védekezne: a KLIK hatásköre, semmi közünk hozzá. Ez azért lenne tarthatatlan, mert az épület, a telek az önkormányzat tulajdona. Itt a KLIK ugyanúgy nem végezhet munkákat az iskola vezetésével valamint önkormányzattal való egyeztetés nélkül, mint ahogy ezt elvileg a Nairobi Zsiráf Centrum vagy a NASA sem tehetné meg ugyanitt.
Vagyis erről az önkormányzat korifeusainak tudnia kellett. Akik mint híres demokraták - tenger-mélyen hallgattak róla és még arról sem tudtak felelős vezetőként, választott képviselőként gondoskodni, hogy iskolaidőre teljes rend legyen a területen. Márpedig ez alapvető elvárás szerint feladatuk kellett volna, hogy legyen.
Persze, nem nagy dolog, csak idő kérdése új fákat ültetni, szépen parkosítani, szebbé tenni mint valaha volt. Fiatal fák is láthatók a felső udvaron, a Bócz-ház udvarán. Régen kivágott öreg fa majdnem földszíni csonkjában látható, hogy korábban virágokat ültettek bele.
Ha az az érv https://plantae.hu/nyarfa-allergia/, hogy ezek a veszélyes fák részben nyárfák voltak, aminek pollenjeire sok az allergiás, a következő kérdések akkor is feltétel nélkül jogosak maradnak:
miért nem tájékoztatták a város lakóit, az iskola dolgozóit, diákjait?
Egy iskola területén - iskolapéldaként - miért nem szabályosan, télen vágnak?
Mit keresnek a maradványok az iskola területén iskolaidőben?
Az udvaron láthatók egyes játszótér elemek lezárva. Nem kell itt újat csinálni, hiszen használhatók, csak folyamatosan ellenőrizni, javítani kellene (Ki a felelőse?) Ebben az esetben nem fordulhatna elő, hogy tanítási idő alatt meg kell tiltani a használatát. A példamutatásra kellene koncentrálni egy iskolában - ezt látja a gyerek, ebben nő fel, így kell intézni a dolgokat? Ha már ennyire fontos a felnövekvő ifjúság ebben az országban!
Miért nem lehetett tavaly nyáron nekilátni építtetni és/vagy felújítani a bicskei iskolaudvarra játszóhelyet tisztelt miniszterelnöki biztos? Túl nagy lobbi-erőt igénylő feladat? És ha már a focinál tartunk, a kispályán nem lehetne széppé mázolni a kapufákat?
Ez a felvétel Imeli László gyűjteményének része. Évszámot nem tudunk, csak azt, hogy az M1-es autópálya tervezése történik.
Nem tudom mikor kezdték az M1 helyszíni tervezését, de 1981/83-ra tenném a kép elkészültét.A pálya legutolsó szakaszát, a Bicske és Biatorbágy közötti részt, amivel elkészült az autópálya, vagy 1985. november 7-én, vagy 1986. április 4-én adták át hivatalosan. Ezzel a szakasszal lett kész az M1 Budapest-Győr között.
Elgondolkodtató, hihetetlen mennyire nincs beépítve a táj, s hogy mára mennyire tele van. Csabdiból három fehér torony látszik. A katolikus, a református templomok világos homlokzatai tűnnek fel, de ha ránagyítunk az Előhegy lábára, az evangélikus templom is látszik. Utóbbira nem mernék esküdni.
A bal szélen álló férfi, aki feltehetően az óbarki Buzál Imre - aki játékvezető is volt. A menekülttáborban is dolgozott a háttérben lévő Csabdi úton és a kép készültekor minden bizonnyal a Járási Hivatal munkatársa az öt emeletesben. Feje búbja fölött a távolabbi fasor látszik. Az a Csabdira bevezető út. Fölötte a Kaszás-erdő és a Vízműnek is látszanak részei. Itt a közelben a dombnak látszó hely egy zsilip. Fölötte a Csabdi út laposa mellett Huszárovics Sándor malomja is látható. A Dobogó oldalában egy olyan fenyves, amit a Csabdi iskolások ültettek saját kezükkel az ötvenes években. Távol a Somlyó-hegy. Ez az út az lehet, ami az Előhegyre, Középhegyre és a Baboshegyre bevisz, egy gémeskútnál van az egyik elágazás, ami nem látszik a képen, de akkoriban még megvolt. Az egyik fehér présház feltehetőleg a Fridmann családé. Azt hiszem, látszik a Bagóhegy teteje is az Irtás-tetővel együtt.
Szerintem a képen látható távolabbi fasoros szakaszon van a Csabdi úti átjáró. Fönn a Dobogó szomszédságában fekvő, de a képen nem látható Jató-dűlő és a Rókalyukas nevű területek irányába fordulva még az erre kanyarodó M1 sem látható, mert akkor még a jövő (mára már folyton morajló) zenéje.
Ők, a tervezők sem hitték volna, hogy itt évtizedeken belül napi többtízezer jármű fog döngetni - erősebb forgalmú napokon.
A háttérben, a közelben álló présházak talán annak az útnak mentén fekszenek, amik többször elágazással ma is be- és felvisznek a Babos-hegyre, az Előhegyre és a Középhegyre. Látható a szemüveges főnök irányában a háttérben egy karó a talajba állítva és más ahhoz szükséges dolgot is felfedezni vél a szemlélő, amik a kitűzést sejtetik. A szemüveges férfi feltehetőleg a Járási Hivatal munkatársa volt.
Mi hetedik vagy nyolcadik osztályban, 1983 vagy 1984 őszén, (de lehet, hogy mindkét évben?) a készülő autópályán végeztünk segédmunkát. Kubikolásnak neveztük. Volt egy brigádunk, aminek a SuperKubik nevet adtuk. A fiúk lapáttal, a lányok kapával, gereblyével dolgoztak. Az Óbarok területén haladó szakaszon igazgattuk az agyagos töltést, a rézsűt. Órabért kaptunk jelenléti ív alapján fejenként, ami az osztálypénzt erősítette. Ebből kirándultunk később. És talán még extrán másra is futotta belőle.
Subi osztálytársam véleménye és határozott emlékei szerint 82-ben 83-ban kubikoltunk. 84 őszén már középiskolások voltunk. Tehát hetedikben és nyolcadikban dolgoztunk. Laci szerint ez a kép pedig 70-es években készülhetett, mielőttünk kb. 8 évvel. "Szerintem élmény volt mindenkinek ....Ha csak a Jenci gitárszólójára gondolunk." Örültünk, hogy nem kell tanulni és még jó idő volt.
Ehhez a kivitelezési időszakhoz viszonyítva feltételezhető, hogy az M1 helyszíni tervezése, kitűzése terepszemlékkel - 1981, 82, 83-ra tehető. A képet mintha láttam volna már. Lehet, hogy ez a dokumentum a Fejér Megyei Hírlap egy termelési riportját illusztrálta?
Végezetül egy feltételezésem, ami lehet nagy tévedés is. Nagyítsunk a képre tiszta erőből. A szemüveges fehéringes hivatalnok és a baloldali présház fölött, de jóval távolabb, mintha kisrepülő haladna Csabdi felett...
Lehet, hogy a fotós ezért emelte fel a gépet. A hivatalnok nő még az exponálás pillanatában is a repülő felé néz.
A szemüveges férfi visszafordul: látta, megnézte, mond is valamit rá, Imre bátyám úgy állt, hogy korábban azt is láthatta. Nagyokat, harsányakat tudott nevetni, amitől még többen nevettek. Most is mosolyog a fotós felé nézve, ő nem biztos, hogy tudja, hogy rákerül a képre. Lehet, hogy a fotós sem. Bár megkérdezhetném a játékvezetőt közjátékról. Pillanatok Bicskén.
A részletes dokumentáció esetenként fotókkal és letölthető tanulmányokkal áll rendelkezésre.
Áttekinthető, hogy milyen bicskei kutatási területeket tart számon a magyar régészettudomány. Keresőjével (balra fenn) bármely hazai települést megnézhetjük - Mánytól Makóig, Tákostól Taranyig.
Friss kommentek