A Forbes magazin magyar kiadásában két oldalt szentelnek a bicskei Kutyaovinak, a Prockl Amanda által vezetett állatvédő és embersegítő közösségnek.

A Forbes.hu-n , online természetesen még nem található meg ez a beszámoló, ami a kinyomtatott magazinban már igen. Érdekes írás,  mert a működésről, az anyagiakról is kérdezik Amandáékat.  
Ha már lehet,  elérhetővé tesszük a Bicskei Szó olvasói számára. Addig is álljanak itt a Forbes-ből kifotózott oldalak. Jó dolog, ha valakik tiszta szívből, önérdek nélkül végzett munkájuk által öregbítik Bicske jó hírnevét. A Kutyaovinak rendszeres csodálója  az országos média. Ezúttal már-már a nemzetközi is, hiszen https://forbes.com/ - a Forbes amerikai kiadó és médiavállalat. Legjelentősebb kiadványa a kéthetente megjelenő Forbes magazin – a legrégebbi üzleti magazin Amerikában. 2017-ben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A Forbes az iparág egyik legnagyobb és legsikeresebb családi vállalkozása. A Forbes magazint és nemzetközi kiadványait több mint 5 millió ember olvassa világszerte, a Forbes.com pedig vezető üzleti hellyé vált az interneten. Bertie Charles „B.C.” Forbes 1880-ban született Buchanban, Aberdeen megyében, Skóciában. Forbes egy szabó - majd később egy sör üzlet tulajdonosának - fia volt. Egyik tanára ösztönzésére – aki meglátta az ifjú Forbes-ban a tehetséget és a kiváló készségét a szavak és írás iránt – betűszedő állást vállalt a „Peterhead Sentinel” lapnál, feltételezve, hogy elindíthatja újságírói karrierjét - olvasható a Wikipédián.
Az is óriási, hogy a napokban Cserna Antal színművész és lánya érkeztek Bicskére. Örökbefogadták Maluma kutyaovist, akit ebben, az első fotón látható a környezetben találtak meg az állatvédő angyalok. Bicskén. Színházi kutya lesz, az már biztos.  Színházi örökbelépője minden évadra érvényes, de az sem kizárt, hogy a színpadon is felléphet, hiszen a színház- és filmművészet közelébe került.

A Kutyaovi kapcsán több posztunkban és hivatalos levelünkben is rögzítettük, hogy Bicskén közösségi díjra, elimerésre érdemesek.  

Ami alapvetően jó hír. De azt kérdezi egy ember az utcán, mégis kinek lehetne szólni, hogy űrítsék már ki a kupakgyűjtőt a Káposztásban? Teljesen tele van. Nézzem meg. "Sőt, még a közvetlen környezete is szemetes, körülötte is egyre több kupak szét van szórva. Ha már egyszer felállították a gyűjtőt, akkor gondoskodjanak is a rendszeres  űrítésről és telítve ne hagyják. Ne vegyék el azoknak az embereknek a kedvét, akik emiatt külön gyűjtik otthon ezt az aljas szemetet, mármint a műanyag kupakokat, amivel tele van a világ. Ha nem szólsz senkinek, nekem úgy is jó - mondja a környezetéért aggódó ember - írd meg, akkor látja indenki. De előtte menj ki és nézd meg te is. Örülök, hogy tele van, örülök, hogy ennyi ember ad magára. De ha valamit megépít vagy megvesz az önkormányzat, ne csak dísz legyen belőle,  hanem működtessék is. Nem?"  

A Rátz Tanár Úr életműdíj egyik 2020-as elismertje a Bicskén élő Sebő Péter tanár úr volt, aki az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlóimnáziumban tanít. Az ELTE  honlapján részletes híradás és videó is szerepel Sebő Péter respektusáról. 

A Wikipédia alapján ismertetjük, hogy a Rátz Tanár Úr életműdíjat az Ericsson Magyarország, a Graphisoft és a Richter Gedeon Nyrt. 2001-ben alapította magyarországi tanárok munkájának elismerésére. A díj Rátz László (1863–1930) nevét őrzi, aki a Budapesti Evangélikus Gimnázium (más néven Fasori Gimnázium) matematikatanára volt. A díjat gondozó alapítvány (Alapítvány a Magyar Természettudományos Oktatásért) évente két-két matematika-, fizika-, kémia- és biológiatanárnak ítéli oda. (Biológiából csak 2005 óta adnak díjat.)

A díjazottak csak olyan általános iskolai, illetve középiskolai tanárok lehetnek, akik a magyarországi közoktatás területén – nem szervezői munkakörben – dolgoznak vagy dolgoztak. A biológiát, matematikát, fizikát vagy kémiát tanító (vagy egykor tanító), az 5–12. évfolyamokon kimagasló oktató-nevelő tevékenységet végző (vagy végzett) tanárokat szakmai és társadalmi szervezetek, az ajánlott tanár tevékenységét jól ismerő kollektívák, kivételes esetekben magánszemélyek terjeszthetik fel a díjra,

Gratulálunk!

A díj odaítélésében ajánlóként közreműködő szervezetek, intézmények:

a Bolyai János Matematikai Társulat díjbizottsága (matematika),
az Eötvös Loránd Fizikai Társulat díjbizottsága (fizika),
a Magyar Kémikusok Egyesülete (kémia),
az MTA Biológiai Tudományok Osztálya (biológia).

2012-ben a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Gyermekkönyvtáros Szekciójának vezetősége megalapította a VándorBagoly díjat. Az olvasás, a könyv szeretetének nagykövete. A vándordíj minden évben más gyermekkönyvtárban fészkel.  Oda repül, "ahol ezt az üzenetet a legszínvonalasabban, legkreatívabban adják tovább a gyermekeknek".

 A VándorBagoly díjat minden évben a Gyermekkönyvtáros Szekció őszi szakmai napján adják át. Jár hozzá egy TITKOK LÁDÁJA is, melybe a gyermekolvasók rejthetik titkos üzeneteiket. A díj átadása a Gyermekkönyvtáros Szekció szakmai napján történik. A kedves elismerést, ami jelen pillanatban a Nagy Károly Városi Könyvtár Gyermekkönyvtárának fő helyén látható, Jászberényben vették át a bicskei könyvtárosok Endrédiné Szabó Erika vezetésével.   

A Titkok Ládájába várják a a bicskei olvasók üzeneteit a helyszínen.   

"Ma reggel a régóta kinn lévő sok-sok bicskei zöldhulladékos zsák láttán az jutott eszembe, hogy tesztüzemmód lehet Bicskén. Brit tudósok azt vizsgálják, hogy a zsák valóban lebomlik-e itt az utcákon, például a szemünk előtt" - írta olvasónk. 

A zsák anyaga lebomló adalékot tartalmaz - ez a sor áll a zsákon. Olvassuk el. Kérdésem volna: a zsák bomlik le, vagy csak a benne lévő adalék? Ha csak az adalék, akkor nem túl "zöld" és környezetbarát ez a zsák, de még akkor sem, ha nagy, zöld betűkkel írtak rá. Mert sajnos az, hogy az adalék lebomló, nem feltétlenül kell jelentse azt is, hogy a zsák egésze, a zsák anyaga is lebomló. De nem vagyok szakértő ebben sem. Az viszont biztos, hogy kommunikációs, már-már manipulatív szempontból a LEBOMLÓ szó jelenlétével, szerepeltetésével a felszínes szemlélő bizalmát elnyerhetik, aki emiatt az egész zsákról azt hiszi, hogy lebomló. Pedig valószínűleg nem az, mert akkor nemcsak azt írnák rá, hogy az adalék a lebomló. Bennem megmaradt a kérdés, és a felirat láttán nem tudom kizárni, hogy mikroműanyag szennyezés legyen belőle. 
Beindult a Bicskei Szó Fb-oldalon az olvasói eszmecsere a zöld hulladékról, a gyűjtésről, a kezelésről, a komposztálásról egy korábbi cikkünket követően.

Hogy alakult ki a zsákolás? Úgy, hogy a legtöbb kert, udvar, ma már így-úgy épített, nem fér el a komposztáló, nincs hozzáértés, nem szokás. Napjainkban olyan picuri telekről is tudni lehet, hogy 10-12 lakásos társasház épül, ahol azelőtt egy kis parasztház állott zsebkendőnyi veteményeskerttel. Vagy amikor a kertes övezetekben egy-egy telekre kettő-három ház épül. Hogyan várható el ott a komposztálás?

Komposztáló edények rendelése vagy készíttetése/készítése jó ötlet lehet, de példaként emlékezünk arra, amikor politikusaink, sok bicskei pénzt költöttek bicskei térkő gyártásra. Láttunk már belőle térkövet vagy  járdát? Szép csendben hallgat róla mindenki. A gép talán megvan valahol, mert talán megvették. Aztán kiderült, hogy ehhez szakértelem is kellene, de az a közmunkában nem feltétlenül van jelen. Mert bizony nagyjaink közmunkával tervezték a térkőgyártást a BGSZ-ben. Azóta is tengermélyen hallgatnak e hatalmas ötletről, ami alapvetően nem hangzott rosszul. De egy közszolgálati écánál nem csak az a lényeg, hogyan hangzik, hanem az is, hogyan valósítható meg.
Lehet, hogy a komposztáló eszközök készítéséhez a Nagy Bicskei Térkő Projekt figyelembe vételével nem szabadna a helyi fórumokon ötleteket adni a komposztálók gyártására - ez a konzekvencia, ezt a tanácsot kaptuk az olvasóktól. 
A zsákokra írt LEBOMLÓ varázsszóról pedig azt írják: éppen olyan ez, mint a kerékpárút, ami nem is kerékpárút. 
A politika és a marketing így hívja az út szélén felfestett piktogramot is: kerékpárút.  De manapság már elég, hogy kitesznek egy apró zöld táblát az út szélére, forgalomsűrűségtől függetlenül, és átadják kerékpárútként. Ezek a KRESZ szerint természetesen nem kerékpárutak. Azt nem zöld táblával jelölik, ami nincs is a KRESZ-ben.
Szóval így bomlik le a zsák is, ahogy ez a kerékpárút kerékpárút. Vajon a zsákfelirat a hibás, vagy a verbális tájékoztatás? Mi pedig elfogadjuk a jobb verziót, mert akkor nyugodtabb a lelkiismeretünk és nem kell szembe mennünk senkivel, aki erős, befolyásos stb.  És akkor nincs vele semmi dolgunk. Mossuk kezeinket. Pedig a következményeit az unokáink is fogják látni. 
Végezetül: évekkel ezelőtt jegyeztük, hogy akadnak magyar települések, ahol osztogatják a komposztáló ládákat. Tudni lehet több bicskei környezettudatos családról, akik 20 ezer forint körüli komposztáló ládát vásároltak, amiben komposztot gyártanak nem feltétlenül nagy kertjükben a kerti hulladékból. Gyakori az is, hogy az avart a bokrok, a fák alján a talajon hagyjuk azok hasznosulása érdekében. Ez kényelmes is, nincs vele munka vagy költség. Végezetül meg kellett állapítanunk beszélgetésünkben, hogy szívesebben nézzük az utcákon akár hetekig ezt a hatalmas avarmennyiséget zsákolva, minthogy a füstjét szívjuk füstnapokon. Ennyi előnye feltétlenül van.   

Tisztelt Szerkesztőség!

Ujszaszi Ignác rokonai, ismerősei köszönetüket fejezik ki a róla megjelent internetes megemlékezésért.

Üdvözlettel:
A család és a barátok

****************************************************

2021.11.12- én elhunyt Ujszászi Ignác, bicskei költő, a BTC egykori kapusa.
A temetési prédikáció itt olvasható, csatolva.

Ujszászi Ignác temetésére (Bicske, 2021.11.20.) az eredeti ("II. Vatikán Zsinat" előtti) latin nyelvű katolikus szertartásban került sor, hagyományhű katolikus pap vezetésével, aki Ignác lelkét gondozta az utóbbi időkben.

E rítusról azt kell tudni, hogy benne a pap - akárcsak a valódi katolikus szentmisében - nem az emberek felé fordul, hanem "nekik háttal", azaz a néppel együtt fordul Istenhez, az elhunytért könyörögve.

Így van ez a "zsinat előtti" katolikus szentmisében is: a pap nem az embereknek beszél, nem feléjük fordul, hanem a néppel együtt fordul Isten felé, a tabernákulum felé, és Istennek mutatja be a szent áldozatot. A nép pedig nem "előadást" vagy "párbeszédet" vár a paptól, nem azt várja, hogy a pap nekik mondjon valamit (a szentbeszédet kivéve - természetesen), hanem csendesen imádkozik a megfelelő célra és szándékokra.
Így aztán nincs arra szükség, hogy a nép "értse" a pap könyörgéseit, hiszen azt a pap Istennek mondja - latinul.

Miért ilyen fontos ez? Lásd itt: https://orapronob.is/kulcskerdesek/

Munkásság és felebaráti szeretet elsőrendűségéről beszélt a bicskei jegyző, amitől nem tántoríthatja el senki és semmi. 

Blauhorn Jenő 1895-ben mondotta ezt, jegyzői tevékenysége megkezdésekor.
Blauhorn Jenő a Bicskén élő Prockl Jenő (született Bicskén, 1943-ban) dédapja volt, lányainak pedig ükapja stb. Azelőtt Pázmándon vezette a közigazgatást. Pázmándon ismerte meg élete párját, akinek leánykori neve Cseh Amália volt. Lányuk, Blauhorn Irén Bicskén ment feleségül Prockl Gyula iskolaigazgatóhoz. Ők ketten voltak Prockl Jenő nagyszülei, a Prockl lányok dédszülei. 
Simon András tengerész, az egykori bicskei mozi mellett működő kiváló könyvesbolt tulajdonosa és Prockl Jenő azért állnak rokonságban egymással, mert Simon András édesanyja szintén Cseh lány volt. Ez a szál úgy alakulhatott ki, hogy Cseh Amáliának fiútestvére is volt, akinek szintén születtek fiú utódai. Egyikük lánya lett András édesanyja.   
Ehhez a Cseh családhoz tartozott Cseh Elek is, aki a feljegyzések szerint 1919-ig Csabdin volt jegyző. A Székesfehérvár és Vidéke című lap egyik 1895-ben megjelent számában olvashatunk erről. 

Megnéztem a saját szememmel a Csabdi bányaúti kereszteződéstől Vasztélyra vezető megújult utat kerékpáron. Korábban leírtam róla, hogy végre kerékpáros útvonalhoz méltó formát öltött, de természetesen elsősorban és főképpen az itt élők mindennapi életét szolgálja.

Ám az első cikkben tévesen azt is jegyeztem, hogy 1958-ban épült  a vasztélyi út, amit az álapota miatt könnyen el is hittem. (A Vértes Terv-út hálózata 1950-52 táján készült, de annak majdnem különbek egyes szakaszai  ma is, mint amilyen az a korábbi  vasztélyi út volt, amit itt még kerékpárútnak is ki mertek nevezni.)  Azonban kedves olvasónk tájékoztatása alapján a vasztélyi út az Arcanum oldalain fellelhető korabeli  cikkek szerint nem 1958-tól, hanem 1969/70-től szolgált épített útként. (Az 1958-as téves közlésem egy politikus nyilatkozatára épült. Sajnálom, valóban utána kellett volna néznem. Olvasónk helyesbítését ezúton is köszönöm.) 

Lényeg azonban, hogy az út remek. Még dolgoznak rajta. Még szembeszélben is jót gurultam a Gerecsével szemben Vasztély felé, majd a vasztélyi temetőnél fordultam vissza. A hátszél miatt is élmény volt az emelkedő. De azért is mehetett könnyebben, mert jobb felületen jobb a haladás. A kormányt sem kapkodtam a már nem létező kátyúk kerülgetése érdekében. Ha 20-szor nem tekertem itt  Vasztély, Tarján, Tata vagy a Duna felé  az utóbbi években, akkor egyszer sem. Ez egy megváltás. Nagyon erős kontraszt. Szélesebb is lett az út. Ha jól értem, 5,5 méter. Csabdin belül is remek ez a felújítás. Ott viszont elmulasztottam az iskoláig felcsapatni a Malom közön, hogy ott forduljak balra, ez eszembe sem jutott, mert a bringaúton mentem kifelé, a laposon a kertek alatt, a könnyebb ellenállás irányába. A Csabdi út és a Szabadság út  új formáját még nem próbáltam, nem láttam. Legközelebb megcélzom az Il Villaggio-t vagy a Költőhelyet. Esetleg mindkettőt. Egyszer élünk. 

Akik lázzal, felső légúti, illetve gyomor-bélrendszeri, valamint kötőhártya gyulladás tüneteivel háziorvosukat kívánják felkeresni, kérjük, hogy ilyen esetben telefonon vegyék fel a kapcsolatot a háziorvosukkal, aki kikérdezésük alapján eldönti, hogy van-e szükség koronavírus jelenlétét igazoló vizsgálatra (antigén gyorsteszt vagy PCR vizsgálat) és NE LÉPJENEK BE az Egészségügyi Központba! Ebben az esetben a rendelő hátsó udvarában elérhető, ötemeletes épület aljában található, elkülönített vizsgálóhoz menjenek.

Természetesen a szakrendelés orvosait is a fentieknek megfelelően keressék fel.

Forrás: Bicskei Egészségügyi Központ

Vélemény a polgármester Fb-oldalán olvasható zöldhulladékos poszthoz.

A polgármester Bicskén közlekedik nap mint nap. Ehhez képest most észrevételezi, hogy hetek óta kinn állnak a zöldhulladékos  zsákok, helyenként nagy halmokban. Miközben a helyi rendelet https://or.njt.hu/onkormanyzati-rendelet/33687 (helyi jogszabály) 3. § (10) bekezdése rögzíti, hogy mikor lehet kitenni a közterületre a hulladékot. Csak most tűnik fel a városkép? Otthonából és otthona felé hónapok óta naponta kétszer elmehet egy kisebb közterületi roncstelep mellet is, a város forglamas pontján.  

Visszatérve a zöldhulladékhoz: miért is kellene hálásnak lennünk azért, hogy a zöldhulladék „mennyiségi korlátjának” felemelését elintézte? Hol van rögzítve az 5 zsák mennyiség? Hol volt itt mennyiségi korlátozás? 
Ezt írja: "A szerződés szerint mindenki 5 zsákot és 5 köteget rakhat ki. Egyeztettem (...) ügyvezetővel, hogy emeljék duplájára a mennyiséget, mert ilyenkor több zöldhulladék keletkezik."

A helyi rendeletben ilyen megkötés nincs vagyis a polgármester által hivatkozott  5 zsákos korlátozás nem létezik. A 6. § (5) bekezdés szerint a közszolgáltató díjmentesen elszállítja. Tudjuk, hogy nem díjmentesen, hiszen mindenki fizeti a hulladékdíjat, annak ez része. Valójában senki semmilyen szívességet nem tett és nem intézett különösebbet. Jó tapasztalat az is, hogy annyit szállítanak el, amennyit kiteszünk. A mennyiségi korlátozás a zsákok esetén öngól lett volna, hiszen azért, abból a célból  viszik el, hogy ne legyen elégetve. Ha valakinek több keletkezik mint 5 vagy 10, mit kezd vele? Nagy eséllyel elégeti. Itt a kerti komposztálás még nem nyert igazán teret. A szolgáltató vagy az önkormányzat sem adott még komposztáláshoz eszközöket, ahogy ez néhány magyar városban működik a módszer széleskörű elterjesztése érdekében. Pedig mezőváros vagyunk, rétoraink gyakran emlegetik ezt. A komposztálási kapacitás és kedv  növelésével az elszállítani való mennyiséget is csökkenthetik. Helyi komposzttelep létrehozásának se híre, se hamva, pedig éveken át kérte a Bicskei Szó a zöldhulladék elszálítása mellett ezt is. Az elszállítás bejött, mert mindenki látta és érezte,   amikor a város hetente kétszer úszott a füstben. Ennek ma sincs vége, de mintha mérséklődőtt volna.      
A közszolgáltatási szerződés (https://www.zoldbicske.hu/wp-content/uploads/2019/11/k%C3%B6zszolg-szerz-Bicske-2018.pdf) 6.4 pontja szerint sincs korlát, csupán két megkötés, miszerint  1. logós zöldhulladékos zsák kell  2. az ágakat kötegelni kell, a köteg hosszát meghatározták.

A zöldhulladékos zsákok kapcsán a mennyiségi korlátozás léte vagy nem léte azért is elgondolkodtató, mert polgármesterként nyilván jól ismeri a jogszabályokat, a szerződéseket... De még akkor is jól ismeri azokat, ha nem ő kötötte, nem ő alkotta, hanem egyik elődje és nem az aktuális jegyző dolgozott vele.

Vessük össze ezt azzal is, hogy a közszolgáltatási szerződés 6.4.1 pontja a közterületen keletkező zöldhulladékot (pl. utcai fák levele) is ebben a rendeletben kezeli, vagyis lakossági kötelezettséggé tette összegyűjtését a porták előtt, ami rendben is van. De alapvetően több zöldhulladék kipakolását is eredményezheti. Valószínűleg senki semmilyen szívességet nem tett és nem intézett semmi extrát.  Ennek ellenkőjét közölni érdek, kommunikációs mutatvány, politikai marketing,. 
Egyetlen helyen találjuk a bűvös 5-ös számot, mégpedig az éves tájékoztatóban (https://www.zoldbicske.hu/wp-content/uploads/2021/01/Bicske-h%C3%A1tlap.pdf) olvasható.  Az 5-ös korlátozás, (többen elolvasták, többször) -  vélhetőleg egyedül a gally-kötegek számát jelöli.

A polgármester valószínűleg érzékelte a késlekedést és időszerűnek látta a megszólalást a Facebook-on e témában is.  "Up to date", naprakész kívánt lenni. De ennél sokkal találóbb lett volna, ha további türelmet kér és leírja azt, ami a színtiszta valóság, amit fentebb olvashatnak a Bicskei Szó olvasói rendeleti hivatkozásokkal együtt, ami valószínűsíthető a mellékelt dokumentumok alapján. Vagyis hogy nincs és soha nem is volt korlátozva, maximalizálva a zsákolt zöldhulladék mennyisége. Ezt jó ha tudjuk. Ne fogjuk vissza magunkat. Zsákot kaptunk eleget. Jövőre is fogunk kapni. Beosztjuk.  És ha az első az egyenlők között leírja például azt, hogy a rengeteg munka miatt késlekedik a szolgáltató, mindenki szó nélkül megérti. Mivel majdnem mindenkinek volt már nagyon sok munkája hosszabb-rövidebb ideig, ami úgy a nyakába szakadt, hogy ki sem látszott belőle.      

"Jártál mostanában Csabdi-Tarján felé?" - kérdezi egy kerékpáros.  "A csabdi focipályánál van még egy kis építés alatt álló szakasz, de a többi új aszfaltot kapott.
Egy álom suhanni rajta.
Az élményből egy keveset levon, hogy helyenként már törik le az új burkolat széle."

Szia, nem jártam, de lelkesít, ahogy leírod. Hallottam-tudtam róla és várom, hogy sort kerítsek rá. köszi. főleg a vasztélyi rész érdekel, ott biztosan még erősebb a kontraszt, a jó érzés az új miatt, hiszen az nagyon rossz  volt. Remélem, ott szélesebb is lett. Nyilván nincs jelentősége, de sokszor leírtam, hogy ez veszélyes, hogy tisztességesen el kell készíteni mielőtt baleset történik, ha már kerékpárútnak merészelik nevezni és bicós családokat hoznak ide, akkor felelősséggel tartoznak.  Na de ha csak és kizárólag autók jártak volna itt, akkor is vállalhatlan állapotban volt évtizedekig.  Legutóbb augusztusban voltunk Tarjánban. Egy igazolt versenyző tekert előttem (a fiam) és mutogatta. ahogy köztük szokás, merre kerüljek, ha kátyút látott maga előtt és előlem eltakarta volna Különben nagyon szeretem azt a környéket (is). Édesapám vitt arra sokszor. Olyat is kérdeztem a dombok, erdők láttán akkoriban, hogy élnek-e itten farkasok.    

Csabdi-Vasztély között most festik a felezővonalat, vagyis igen, szélesebb lett - hangzik a válasz. 
Az új burkolat letörő széleit pedig biztosan kijavítják még. De ha ennyi idő alatt letörik, mi lesz a következő 80 évben? 

Az '50-es években megépült út felújítása történt meg.
Nyilván akkoriban elsősorban a rendszeres és sokkal kisebb, pl. lovaskocsi forgalomhoz volt méretezve mind szélességben, mind teherbírásban. Nyilván csodának számított úgy ahogy volt. S ha belegondolunk, hogy történt mindez egy évtizeddel a II. vh. után....   
Szóval ez a vasztélyi út kibírt alattunk vagy 30-40 évet azzal a terheléssel.
Aztán jött a rendszerváltás és nagyjából gazdátlan lett. Most köszönhetően javaslatoknak és döntéseknek, megújul. De mindig bíztam abban is az út megépülése kapcsán, hogy a buszmegálló tábláján már régen nem a Tükrös puszta név szerepel, hanem a Tiborcz tanya.  Mondjunk tehát pohárköszöntőt. 
Azért azt megjegyezném, az elmúlt harminc évből 16 évet a mostani kormányzat volt döntési helyzetben, vajon az ő idejében (illetve a másikak idejében) mi akadályozta a felújítást? Vannak malmok, melyek lassan őrölnek. De eljutottunk idáig. 

"Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk
Ha elmegyünk magunk után, ki tudja, mit hagyunk
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát
Ahány ember annyiféle csodálatos világ..." 

(Bródy János: Mindannyian mások vagyunk)

Tóth Teréz 1934-ben született Bács-Kiskun megyei Foktőn. Édesapját gyermekként veszítette el, aki a háború áldozata lett. Az általános iskolát Foktőn végezte el, az óvónői oklevelét Kalocsán szerezte meg. Óvónői pályafutását 1952-ben kezdte meg Dégen. 1961-től Bicskén, a József Attila utcai óvoda vezetőjeként dolgozott. 1990-ben címzetes óvodavezetőként ment nyugdíjba. Sok-sok kisgyermek gondozásán, nevelésén túl, számos fiatal óvónő pályakezdését segítette. Pedagógusi munkája mellett Bicske város közéletében is aktívan bekapcsolódott. Munkájáért többször kapott elismerést. Nyugdíjasként még évekig óvónő volt.
Nyugdíjas éveiben is figyelemmel kísérte a város életét, rendezvényekre járt. Szerette és nagyra tartotta a Nagy Károly Városi Könyvtár által szervezett találkozókat. Sajnos az utóbbi években látása fokozatosan romlott, ennek ellenére barátnőivel délutánonként a város utcáin sétáltak, miközben sokan megismerték, üdvözölték. Beszélgetésekkor mindig felidézte az illetővel kapcsolatos régi óvódás történeteit. Az embereket idősebb korukban is az óvodás emlékei alapján azonosította. Minden óvodását név szerint ismerte. Tisztában volt az egykori ovisok családi örömeivel, bánataival. Ha nem, kedvesen érdeklődött. Ez volt az élete, ez érdekelte Őt igazán. Hozzátartozott kedves lényével a Fáy utcához.
Életének aktív éveiben édesanyjával és fiával élt együtt. Boldog volt, hogy unokáinak születését még megélhette. Nagyapa korú óvodásaival összetalálkozva szívesen adott számott a nagyanyai örömökről.
Harmincéves bicskei óvodavezetői ideje alatt számos generáció gyermekeivel találkozott. Ők most a mindig határozott, mégis melegszívű Teri nénitől vehetnek végső búcsút, akárcsak egy gondolat erejéig, akár virággal, mécsessel. Egy baráti elmondásból vált ismertté: "Egy naplóba gyűjtötte a számára fontos verseket amiket az ovisokkal is mondogatott. A füzet elején, mottóként ez az idézet állt."

"Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek."

Németh Áron Tamás a tatabányai Árpád Gimnázium diákja Vácról hozta a nemes babérból készült győzelmi koszorút  e (szintén arisztotelészi) "szakterületről".  

A legjobb anyaországi versenyző Németh Áron Tamás, a legjobb délvidéki versenyző Mezei Sára Csenge a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanulója, a legjobb felvidéki versenyző Hajdú Ferenc Bence az ipolysági Szondi György Gimnázium diákja, a legjobb Erdélyi/Partiumi versenyző pedig Rancz-Gyárfás Hanna a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja lett.
Forrás: https://www.bumm.sk/regio/2021/10/19/felvideki-szonok-sikere-vacott?fbclid=IwAR3V_Ow68Gx02osCG1cVBmwLdjlTcVzCCrf4fFs54xU57LF2ESdG6h74pHw

Van egy régi, kapualjas  ház a főtéren, a játszótér helyével majdnem szemben. Ma virágos galéria működik a földszinten. Ott lakott akkor Csilla néni a családjával az emeleten. Mi ötödikben voltunk a diákjai. Akkoriban érkezett Bicskére, a mi nagy szerencsénkre.

  Szerettük, mert nagyon kedves és nagyon jó embert ismertünk meg benne, aki nevetni is szeretett és tudott, akivel meg lehetett beszélni a dolgainkat Volt egy iskolatársunk, akinek akkor váltak a szülei. Nagyon a szívére vette a diák, határozottan emlékszem. Mellette volt, vigasztalta, erőt akart neki adni. Egyszer az egész osztályt elvitte Martonvásárra, a Brunszvik-kastély parkjába. Emlékszem, ki készült fel kiselőadással és arra is, hogy nagyjából mik hangzottak el a helyről. Ha később az utcán találkoztunk, mindig a legnagyobb kedvességét mutatta, de akkor is, ha lehetett látni, hogy neki most valamiért éppen nem könnyű.
Csilla nénit huszonéves koromtól tegezhettem. De Csillának sosem tudtam volna szólítani. Most sem írok Csilláról, Csilla nénire emlékszem. Fogalom volt a neve. Osztálytársam azt mondta, hogy jártunk is náluk a lakásban és emlékszik, hogy ropogott a parketta. Erre én nem emlékszem, de még arra sem, hogy jártam volna ott. De arra igen, hogy amikor egyszer-kétszer mosolyogva integetett le nekünk a térre, mielőtt becsukta volna az ablakot és elhúzta volna a függönyt. Voltaképpen csak a mosolyra, a kedvességre, a barátságos voltára emlékszünk.
De azért volt egy-két rázós esetünk. A mai Prohászka utcai épületben majdnem az egész osztály betüsszentőporozott. Ez nagyjából azt jelenti, hogy pl. porrá összetört citrompótlót szippantottunk föl - de már nem tudom, hogy mi volt.   Mindenki tüsszögött vagy ha nem, akkor röhögött, amíg megint el nem kezdett tüsszögni.  Karinthy: Röhög és tüsszög az osztály. Csilla nénit akkor láttuk a legmérgesebbnek. De nem attól volt nagyon mérges, hogy ez skandallum, hogy milyen fegyelmezetlen társaság vagyunk. Az bántotta, hogy kelekótya módon mit művelünk az orrnyálkahártyánkkal, a légutakkal, hogy mérgezzük magunkat. Nem ránk haragudott, hanem értünk. Nekünk sok vezető tanárunk volt. Több mint 8 a 8 év alatt. Ő egy vagy két évig vitt minket, amikor a mai Szent László Iskola épületéből, alsóból odakerültünk. De onnan a hetedik osztályba, az akkor nyíló "új iskolába" már nem jött velünk. Szerveztünk olyan osztálytalálkozókat is, ahová több kedves tanárunkat meghívtuk, de még alsóból is. És a legutóbbin vetette fel egy osztáytárs szép csöndben, hogy bizony Csilla nénit is meg kellett volna hívni.
- Hogy neked mennyire igazad van! - válaszoltam. 
Amikor legközelebb találkoztam az utcán Csilla nénivel, ezt el is mondtam. Örült. Köszönte. Azt mondta, hogy vannak ugyan gondok, de rajta nem múlik, feltétlenül ott lesz velünk.
Sokan vagyunk, akik nem feledjük őt. 

Kevés volt a nyolcvanas években az a fajta "szeretet-tanár" - aki a szeretetével nevel -, mint amilyen Csilla néni volt. Ezért őrizzük emlékét mi, akik ismerhettük. 

Hallottam egyszer egy városról, ahol egy hajléktalan nő várandós lett. Mindez hathónapos terhessége idején vált egyértelművé a felületes szemlélők, az utca embere számára.

A nő főleg egymaga jött-ment a városban. Egy babakocsiban tolta ingóságait. Volt baja és hibája éppen elég, mint mindenkinek. De a város keresztény és keresztyén lakói valamint önkormányzata nem azt keresték, hogy miért ne segítsék akár érdemben. Meg aztán úgy érezték itt a "demográfiai csúcs" árnyékában, hogy ez lesz az, ami mellett, nem mehetnek el szó nélkül. Már amennyiben valóban  irgalmas szív dobog a mellkasukban...

Hiszen hideget jósoltak arra a télre is, mint most, a következőre. Nem akarták, hogy ez az anya, bármilyen számkivetett és szegény -  egy bokor aljára szüljön és felelőtlen dolgokat tegyen, akár a kisbabával is, majd a végén a bűntudat miatt magával is végezzen.

Kerítettek hát egy szociális férőhelyet és a tőlük telhető legnagyobb odafigyeléssel kísérték a sorsát. Annak a városnak, amiről beszélek,  női vezetője volt ekkor. Ez is döntő lehetett. Náluk, mármint a nőknél jobban senki nem tudhatja pontosabban átérezni az anyaságot. Ez a város, amiről beszéltem,  földrajzilag jó messze van Bicskétől. Persze, lehetne akár Bicske is. Csak úgy eszembe jutott a tanulságos történet. Hátha eszébe jut róla valakinek - valami. Vagy valaki. 

Karádi Imre igazgató úr, Bicske díszpolgára - életének kilencvenkettedik évében jár. Szellemi frisseségét megőrizte. Támasza kiváló családja, kiváltképp kedves felesége, Eszter, akinek sok örömet és boldogságot kívánunk 90. születésnapján. Részemről a megtiszteltetés, hogy Karádi tanár úr sorait közölhetem. (Káli Gábor köszöni az együttérzést és minden részvétnyilvánítást. Nem regisztrált közösségi oldalon, hogy "személyesen" köszönetet mondhasson érte, ezért kért arra, hogy tegyem meg..)    

Dr. Káli Ferenc a Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgató-helyettese szeptember 7-én meghalt. Halálának hírére emlékezetemben azonnal felvillantak azok a képek, események, amelyek őt a társadalmi elfogadottság legmagasabb polcára helyezték, melyet eddig csak kevesen tudtak megközelíteni.
De nézzük a fejlődési menetét:
I. kor: Jászapáti 1932-1952; gyermek- és ifjúkor, az elemi és középiskola elvégzése
II. kor: Budapest 1952-1956; ELTE TTK matematika-fizika szakos hallgató
III. kor: 1956-2021; (1992-ben nyugdíjazták)
Munkahelye mindvégig a Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola.
1956/57 tanár
1957/61 osztályfőnök
1962-től harminc éven keresztül az iskola igazgató helyettese 1992-ig
1962-től 30 éven át az iskola felnőtt-oktatásának vezetője 1992-ig
1967-ben, 1971-ben és 1975-ben (12 év) megválasztották országgyűlési képviselőnek.
Életének értelmét a munkája és családja adja. Házassága Klárikával, majd gyermekük születésével létrejött az a család, mely harmóniájával, kiegyensúlyozott hátterével biztosította számára mind az iskolában, mind a közéletben egyre nagyobb és eredményesebbé váló munkáját.
Életének meghatározó alapja a tudásvágy. A miértek, a hogyanok, a keservesen megtalált válaszok, majd a belőlük fakadó újabb ezerfejű sárkányokkal való küzdelmében mindig ő lett a győztes. S ez adja a pedagógiai, közéleti és elsősorban emberi nagyságának sziklaszilárd alapját. A folyamatosan növekvő tudás képét mutatja, hogy hétéves korától az egyetemi diploma megszerzéséig mindegyik iskolai bizonyítványa színjeles, és hogy ezeknek legyen egy fejedelmük, megszerzi szakjából a Cum Laude címet.
Mint ahogyan fiatalon, 30 évesen lett az iskola egyik vezetője, ugyancsak fiatalon, 35 éves korában Bicske választási körzete (párton kívüli) országgyűlési képviselőnek választja, melyet a közösség egyértelmű bizalmából és megelégedettségéből 12 évig visel.
Képviselőként ugyanolyan maradt, mint volt, szerény, nem az érdekli, hogy a neve fönnmaradjon, hanem az, hogy a körzetébe minél több értéket tudjon juttatni.
Intelligenciája - párosulva sokirányú érdeklődésével -, természetessé teszi, hogy kötetlenül el tudjon beszélgetni miniszterekkel, akadémikusokkal, sőt, Kossuth díjas költőkkel, írókkal éppúgy, mint útépítő munkásokkal vagy a szomszéd pékmesterrel.
Ő az aktív képviselők közé tartozik, a törvényalkotási folyamatokat figyelemmel kíséri, de minden bizonnyal a legmaradandóbb a Nemzeti Alaptanterv akkori koncepciójának megalkotásában való részvétel volt.
Figyelemre méltó, hogy az e téren végzett munkájára a külföld is felfigyelt, ugyanis egy alkalommal a francia nagykövet meghívta őt egy követségi vacsorára azért, hogy tőle, mint az egyik legilletékesebbtől kapjon tájékoztatást a magyar oktatásügy modernizálási folyamatáról, helyzetéről.
De térjünk vissza a mi kis iskolánkhoz, hiszen szokatlanul hosszú ideig, 28 évig irányítottuk, biztosítva évtizedeken keresztül a nyugalmat, végső soron a tanulók tanulási kedvét és eredményességét.
De itt az ideje a búcsúnak. Búcsúzom Tőled, de velem együtt több mint száz kollégád, több ezer tanítványod, s közel 40 ezer választópolgár sóhatja együtt: Nyugodj békében!

Karádi Imre
c. igazgató

Bicske község akkor még nem a Bicskei Járás székhelye, hanem a Vaáli Járás egyik faluja volt. A kiállító hatóság, ahogyan a pecséten is látszik, a Királyi Járásbíróság Vaálon. A dokumentumra szintén Káli tanár úr kincsei között bukkantam.