A Bicskei Szó kéri a kritikus, építő, végiggondolt, emberséges hozzászólásokat, bennük valódi tartalommal, kérdéssel, információval, érvvel stb. A csoportokat és személyeket bántó, megbélyegző tehát színvonaltalan hozzászólásokat saját belátásunk alapján töröljük. Olyanokat írjunk le, amiket saját nevünkkel is vállalnánk a nyilvánosság előtt. - A szerk.
Mint azt olvasóink is láthatták, két hírünk jelent meg az önkormányzati Zöld Bicske Kft.-vel kapcsolatban. "Ez csak a jéghegy csúcsa, nagyon nagy a baj" - reflektált egy olvasónk. Ezért is fordultunk a cégvezetőhöz tegnap, amire ma 15 óra után meg is érkezett a válasz.
Tisztelt Ügyfélszolgálat!
A cégvezetés szíves, lehetőség szerint írásos tájékoztatását kérem az eset részleteiről, hogy azzal külön posztban és ebben - teljesebbé tegyem a leírtakat. https://bicske.blog.hu/2019/09/10/munkahelyi_feszultseg_a_zold_bicskenel_tobben_nem_vettek_fel_a_munkat
Tisztelettel, Izing Antal
Tisztelt Izing Antal Úr!
Valóban volt kisebb fennakadás a hétfői bicskei hulladékgyűjtésben. A helyzetet a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kezeltük, kedden már minden érintett dolgozott, mostanra minden elmaradást pótoltunk.
Kedves Rokonok, Barátok, Kollégák, Ismerősök! Ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki bármilyen formában együttérzését fejezte ki felénk az elmúlt hetekben és a tegnapi napon egyaránt. Láttuk - a számunkra - megdöbbentő tömeget, ami fájó szívünknek nagy büszkeség volt, hiszen eddig csak sejtettük mennyien szerették őt, de most láttuk is! Több százan voltunk...Köszönjük! � Egyben köszönet illeti azokat is,akik segítségükkel, munkájukkal megkönnyítették gyászunkat! � Gyászoló család
Tisztelt Bicskei szó! Édesapám, Heim Károly ("Boni") temetése szeptember 6-án pénteken volt. Tűzoltós temetés volt, a fővárosi tűzoltóparancsnokságon szolgált,így kollégái is megtiszteltek bennünket jelenlétükkel, búcsúbeszéddel. Több százan voltunk, még aki a búcsúbeszédet tartotta is kiemelte hogy nagyon ritkán van ilyen temetés Bicskén. Nagyon sokan ismerték, szerették. Ezért amennyiben lehetséges szeretném kérni hogy a köszönetnyilvánításunk az oldalon is megjelenhessen hogy minél több emberhez eljusson. Köszönöm. Üdv: Kiripolszkiné Heim Réka
A Bicskei Szó volt eddig az egyetlen, amely rávilágított a Zöld Bicske Kft-n belül fennálló problémákra. Ezzel kapcsolatos tájékoztatás ebben a percben még sehol sem olvasható az önkormányzat hivatalos felületein.
Első hírünkben tévesen azt írtuk, hogy a városban nincs jelentős fennakadás a hulladék elszállításában. Amikor ennek a hírnek ez az állítása útjára indult a Bicskei Szó Fb-fórumán, kiderült, hogy ez sajnos tévedés.
Több bicskei utcában napok óta arra vár a hulladék, hogy elszállítsák. Írnak olvasóink a Kinizsi, a Csákvári, a Váradi, a Dobó utcákból. Van ahol még mindig ott van a kuka. Ez jelentős elmaradás.
Várjuk az önkormányzat vezetőinek tájékoztatását és a cégvezetés válaszát kérdésünkre.
A Bicskei Szó értesülése szerint a Zöld Bicske Nonprofit Kft munkatársai közül állítólag többen nem vették fel a munkát ma reggel.
A Bicske Város Önkormányzata tulajdonában álló cégnél munkahelyi feszültség állhat az esemény hátterében, ami természetesen összefügg a munkavállalók anyagi juttatásával és felszerelésük hiányosságaival is - mondta el forrásunk.
Úgy tudjuk, néhány dolgozó felkereste a Polgármesteri Hivatalt is.
A dolgozók demonstrációja nemcsak saját, privát érdekük miatt kezdődhetett, hanem például a hulladékszállító autók és más munkaeszközök, esetenként botrányos állapota miatt is - mondták el a Bicskei Szónak. (Valóban jó lenne, ha az önkormányzat cége a választásokig új járműveket kapna.)
Állítólag 16 fő nem kezdett akkor, amikor kellett volna. De ez nem azt jelenti, hogy tizenhatan nem vették volna fel a munkát, hanem pl. azt, hogyha egy sofőr nem indul, akkor a rakodók sem tudnak mit tenni és fordítva.
Állítólag egy személynek fel is mondtak azonnali hatállyal.
Bicskén jelentős fennakadásról beszélhetünk az olvasói jelzés szerint, több utcányi hulladék vár az elszállításra, de a település nagy részéről elvitték.
Mindez megérkezett a Zöld Bicske címére, a vezető szíves és részletes tájékoztatását várja a Bicskei Szó több ezer követője.
Bizonyos vélemények szerint nagyon nagy a baj a Zöld Bicskénél, a fenti linken olvasható rész csak a jéghegy csúcsa.
Szerdán 15 óra után megérkezett a Zöld Bicske Kft. vezetőjének válasza:
"Tisztelt Izing Antal Úr!
Valóban volt kisebb fennakadás a hétfői bicskei hulladékgyűjtésben. A helyzetet a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kezeltük, kedden már minden érintett dolgozott, mostanra minden elmaradást pótoltunk.
Szia! Azért írok most neked mert egyszerűen tarthatatlan ami ebben (péntek délután) az időintervallumban folyik Bicskén!!! Tanítás vége! Ahogy a szülők közlekednek a gyerekért vagy gyerekkel haza az minősíthetetlen!!! Semmi nem érdekli őket csak a cél! Magasról tojnak a gyalogosra, aki leszállva a biciklijéről tolná át zebrán,az egyik elengedi, a másik meg elkezd ordítani a kocsiból mert neki meg kellett állni ZEBRANÁL!!!! Én is vezetek,minden nap,autóval járok dolgozni,de a sebességet betartom,gyalogost elengedem. Állított már rendőr meg engem, és a végén megkérdeztem hogy azt lehet tudni miért lettem meg állítva??? Válasz:Túl megfontoltan vezettem! 40-es tábla volt,40-el mentem!
És ha az a szerencsétlen ember vagy gyerek át szeretne menni a ZEBRÁN és az egyik el is engedi akkor a másik mi a fenéért ordít ki a kocsiból??? Egy darab rendőrt vagy rendőrautót nem lehet látni ilyenkor. Más országokban, sőt, itthon is más városokban tanítás után rendőr áll a zebránál. És ha kell át kíséri akit kell. Borzalom, ami itt megy. Ezt az egészet nyugodtan kiteheted a Bicskei Szó oldalra, hadd lássa más is! Át is fogalmazhatod,nekem elég ha a lényeget leírod.
Ha egy hónap múlva teszed ki nekem úgyis jó Mert úgyis aktuális lesz akkor is Ebben biztos vagyok.
És tényleg,engem meg azért állított meg a rendőr mert túl megfontoltan vezettem Uram bocsáss meg,hogy nem száguldozom....
Augusztus utolsó hétvégéjén a DHKSE edzőtábort szervezett Zánkán a bicskei táborban.
A csütörtöktől vasárnapig tartó edzéssorozat része volt a fizikai, technikai, taktikai fejlesztése a kempokáknak. A táborban a DHKSE kemposai mellett a biatorbágyi Skorpió Kempo HSE kemposai is eljöttek. Tudásunk bővítése céljából vendég mesterek is tartottak edzést részünkre.
Brazil ju jitsu edzést Koltai Ármin 4. danos mesterünk tartott, aki Tatabányáról érkezett. Felvidéki Szayka Róbert 6. danos mester (Nihon Kempo Jitsu stílusirányzat elnök) pedig a küzdelmi technikákkal örvendeztette meg az edzőtáborban megjelenteket. A gyermekek brazil jitsu fejlesztését Farkas Zoltán 2. danos, valamint Piros Béla 1. danos mesterek végezték. A kemény edzések mellett jutott idő a strandolásra is. Kemposok révén ezt sem a hagyományos módon tettük, hanem Piros Béla és Piros Patrik mesterek vezetésével vízi edzésen élvezhettük a Balaton vizét.
Esti programok is színesítették a táborozók életét, volt Shaolin ötpróba, activity játék, bográcsban készült plusz vacsora is. A tábor utolsó reggeli ”Ébredj a nappal!” meditációs foglalkozását egyesületünk elnöke Shihan Metzger Antal kempo 6. danos mester tartotta. Köszönjük szépen a finomabbnál finomabb ételeket a konyha munkatársainak, sportolóink szállításában segítőknek, a mesterek, vendég mesterek munkáját, valamint azok segítségét, akik nélkül ez a táborozás nem jöhetett volna létre. Jövőre ugyanitt, ugyanilyen szuper tábort!
Augusztus vége bearanyozta a Bicskén és Budapesten is működő Oázis Sport Club jókedvét, mert világbajnok lett a FINA gwangju-i masters vízilabda világbajnokságán az Oázis SC a 40+ kategóriában. A siker mögött több éves felkészülés és rengeteg edzés áll.
Hátsó sor: Pék Gyula (mesteredző), Tóth Béla (kapus), Tóth-Deme Miklós, Budaházi Balázs, Golopencza Péter, Tiba Péter, Bagossy Zoltán (csapatvezető). Első sor: Vankó Péter, Ugray Zoltán, Ábrahám István, Viola Róbert, Vermes Dávid
De nemcsak az idősebb sportolók taroltak, hanem a fiatalabbak is. A Bicskén nevelkedett 2004-es Matesz András az országos gyermek bajnokságban és a serdülőknél is gólkirály lett, így nem is csoda, hogy tagja az utánpótlás-válogatottnak és a napokban szép gólokat lőtt a Duna Arénában rendezett neves Vízilabda All Star Gálán. Az Oázis SC másik három fiatal játékosa is második lett az egyetemi Európa Bajnokságon és többen eredményesen szerepeltek a budapesti Maccabi tornán.
Ifi játékosaink másodikok lettek a nyáron rendezett Strandvízilabda bajnokságon, mindössze egy góllal alulmaradva a Vasassal szemben a döntőben. Ebben a csapatban több Bicskén nevelkedett fiatal is vízre szállt.
Bicskén is több hetes edzőtábor zajlott, ahol több tucat gyerek edzett, játszott, egyszóval jól érezte magát. Az edzőtáborok monotonságát törték meg a nyár végi tornák, ahová támogatásoknak köszönhetően jutottak el az ifjabbak. Szombathelyen a gyermekcsapat remekelt, Mezőtúron pedig az Oázis lánycsapata nyert, de a többieknek is egy fontos tapasztalat volt az éles felkészülési küzdelem.
Most ismét itt a szeptember és az Oázis SC ismét toboroz Bicske, Mány, Zsámbék, Herceghalom térségben.
Tiszta víz, jókedvű csobbanás és síp. Az Oázis Sport Club vízilabdázói minden nap edzéseken vesznek részt a Bicskei Tanuszodában. Jó edzők, normális gyerekek és egészséges élet - mi kellhet ennél több a mai világban?
Az Oázis Sport Club várja azokat a kisiskolásokat, akik már víz-biztosak és szeretnének megtanulni rendesen és szépen úszni, hogy aztán elkezdjenek vízilabdázni. A gyerekeknek nagyszerű lehetőség ez, hogy megtanulják a vízilabdázást és budapesti csapatainkban játszanak, miközben a bicskeiek közös csoportjában is mérkőzéseket vívnak.
Egyre több tehetség került ki az elmúlt években Bicskéről, akik most már Budapesten komoly szinten vízilabdáznak.
Nagy segítség lehet a szülőknek, hogy a lányokat és fiúkat Zsámbékról és Herceghalomról minden nap busz szállítja az edzésre. Edzések minden nap 3 órakor kezdődnek és 5 óráig tartanak.
Várunk minden érdeklődőt! Jelentkezni az uszodában lehet edzésidőben! Az első edzéseink ingyenesek!
Tagdíjak: 11 ezer forint, buszos szállítással 14 ezer forint havonta.
Kérjük kövessenek és osszák meg híreinket a facebookon: Oazis Sport Club, Bővebben munkánkról:oazissport.hu
A Porecki Delfin úszófesztiválon érmet szerző bicskei úszok, akik közül a felső két képen lévő Vakán Gyula és Tavali Emil - mester és tanítványa a bicskei tanuszodából -, már többször jártak itt. Tavaly a kedvezőtlen időjárás miatt csak az 1500 méteres távot engedélyezték a szervezők. Pató Csaba (akit egyéniben a bicskei teniszélet legjobbjának tartanak Bicskén, Bertóti Béla doktor úr mellett, aki a legiskolázottabb teniszező és mindmáig jó játékos) - először vágott neki a tengeri 5 kilométer leúszásának. Izing Antal itt szintén első bálozó.
Állt egy fotózó szervező a parton, a "befutónál" . Kérdezte, hogy szabad-e. Ez már szerkesztett kép, a csapatról összerakott puzzle.
Sajnos az online eredményekben - ellentétben a Balaton-átúszással - nem elérhető, hogy ki milyen településről jött, a nemzeti zászló szerepel minden célba érő neve mellett. A magyar zászlót is jó volt látni a saját nevem mellett oly sok más nemzet színei között. (Az oviban is ez volt a jelem. De nemcsak ezért.) Nem tudjuk, voltak-e még Bicskéről vagy a Bicskei Járásból a mezőnyben. Ha bárkinek információja van erről, a Bicskei Szó szívesen fogadja.
Útitársamat, Tavali Emilt arra kértem, hogy foglalja össze a Bicskei Szó olvasóinak a saját élményét:
"Minden alkalommal, mikor egy újabb nyílt vízi úszásra indulok szinte ugyanazok emlékek, gondolatok és érzések jönnek elő bennem. Így volt ez most is. Mindig eszembe jut az első alkalom, mikor először mentem az uszodába. Egy előre megbeszélt alkalom volt és Gyula bácsi várt rám, piros úszónadrágjában. Mindjárt az első alkalommal vízbe parancsolt, mondván „ nem ismerkedni jöttél, ugye?” Nem tudom, hogy ő hogy volt vele, de én nem igazán bíztam magamban és abban, hogy meg tudok tanulni úszni. Korábban volt már több sikertelen próbálkozásom és nem igazán hittem, hogy 33 évesen, mozgássérülten sikeres lesz ez a vállalkozás. Gyula bácsi minden alkalommal tudott valamivel motiválni, ami miatt egyetlen óra után sem éreztem azt, hogy ez volt az utolsó. Nem tudom, hogy csinálta, de egyre jobban szerettem menni és gyermeki lelkesedéssel vártam a következő alkalmat. Nagy segítség volt számomra, hogy mindig türelmes volt velem, még akkor is ha nem úgy sikerült a feladatok elvégzése, ahogy kérte, pedig erre azért volt bőven példa. Sokszor átlendített a holtponton humoros mondataival. A kedvencem az lett, mikor egy jelentőset nyeltem az uszoda vizéből a következő szavakkal vigasztalt: „Semmi gond, a bicskei gyógyvíz csodákat tesz!”
Vakán Gyula úszásoktató (Bicskei Tanuszoda)
Aztán az idő előrehaladtával a tanulásból szenvedély lett vagy valami hasonló. És talán a mester-tanítvány viszony is már átalakult baratsággá. Így mentünk először közösen a Velencei-tóra, a Balaton-átúszásra és így indultunk el Porec-be is nagy és nagyobb távokat úszni. Nagyon hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy úgy irányította életünket, hogy azok keresztezzék egymást! És nagyon hálás vagyok Gyula bácsinak is azért, hogy annak idején fogadott és kitartott mellettem, tudása legjavával segített. És azért is, hogy ma már együtt úszunk a 4-es pályán, hetente három alkalommal, vagy többször. Arra különösen büszke vagyok, hogy megtanított „piramist” úszni! Bár ezt csak az tudja mit jelent, aki Gyula bácsinál tanul úszni!"
Köszönjük Emil sorait.
"Úgy terveztem, hogy szélerőtől, hullámzástól függően 1500 vagy 3000 métert mindenképpen úszom Istria fővárosának tengeröblében, de a szívem mélyén nem is volt kérdés az 5000 méter" - folytatja Izing Antal a saját beszámoló írását.
"Eszembe sem jutott kiszállni. Úgy éreztem volna magam, mint aki dolgavégezetlenül tér haza. Néhány éve tudom, hogy van ez az úszófesztivál. Vakán Gyula úrtól tudom, akivel az uszodában beszélgettünk erről és a szaunában többször is visszatértünk rá. Emilt is az uszodából ismerem, Csabát pedig már régen. Az első perctől eljöttem volna és amint lehetőség adódott, vagyis idén, Gyuszi volt szíves felajánlani a lehetőséget. Az uszoda fennállása óta egyébként nekem is adott hasznos tanácsokat és biztatást.
Az úszás vége volt számomra szigorúbb. El is tévesztettem, mert azt hittem, (vagy azt akartam hinni?!), hogy már csak 1 km van hátra, amikor még kettő volt. Ez lehetett a nehézség lélektani oka.
Session-nek akartam felfogni, örömzenének, ahogy a célban is jó élőzene szólt; tudtam, hogy nagy élmény lesz ez a rekreációs úszófesztivál, de hogy ekkora, azt nem. Az első kilométernél láttam meg - magam előtt úszni - a lábak nélkül tempózó embert. Nincs több kérdésem. Végigmegyek.
Sporttársam, a csak azért is-úszó, a dafke-úszó - gondoltam - aki felül igen erős. Hatással volt rám. Nem csak azért, mert örülök annak, hogy megvannak lábaim....
Szép a tengerfenék, mohos nagy kövek, ahol pedig már nagyon mély, nyílt a víz, ott csak a hideg, de élénk kékséget látni.
(Ehhez jött a szigorúan 18 életév feletti (!) lányok gyönyörű mozgásának szépsége, ahogy gyorsban csapatták például fehérben, szőkén, pirosban, feketén és előztek, de el is tűntek, mint egy költői látomás, úszott velük a nagy hajuk szintén ebben a kékben.)
Végig mellben "gurultam", a sajátos okok miatt majdnem pillangós lábtempómmal. A gyorsúszás nekem nem megy. Gyakorolni kellene, tanulni. A hátat és a pillét pedig egyáltalán nem tudom. Pedig a hátúszás nagyon érdekelne. Szóval maradt a mell. Levegővétel, lenn a vízben tempó(k), közben lenn lassan kifúj, kiereszti szájon haladás közben, aztán feljön levegőért és közben is tempó, megint le stb.
De néha mentem víz alatt - pusztán a jóleső nyújtózás, a kényelem kedvéért is és mert ott lenn, teljesen a "közegben" minden tempónak jobb a hatásfoka, jobban lehet húzni.
Egyszer álltam meg inni, egy rosszul rögzített hajólétrába két kézzel kapaszkodva. A le nem nyelt tengervíz marta a szám, a 2-4 deci benyelt sólé hatásáról már ne is beszéljünk. - Dober dan! Molim, voda! Hvala lepo - kiáltottam fel. Leadta a hajós felbontatlanul, én kapaszkodtam a létrába, a hullámzás is erősebb volt, ezért fogammal tekertem ki a palackot, szeretettel gondolva a Bicskén a Bogyán működő fogorvosi rendelőre. A fogaim közül kiesett kupak sajnos növeli a műanyagszennyezést. De biztosan partra vetette már a víz. A palackot visszahajítottam a hajóra: "Hvala lepo!" Azt mondta: "Molim".
Szusszanni, nézelődni, szerelvényt igazítani többször is megálltam. Miért ne?
Optimális időjárás volt, csak a napsütés volt igen erős. Itt az idei filmtudósítás. Szép volt a tenger nagyon. ( Akkor és ott még nem tudhattam, hogy aznap 16 óra tájban Szlovéniában hazafelé autózva, többen is azt mondjuk, hogy nem láttunk még sehol olyan erős esőzést, mint akkor és ott a Dinári-hegységben. Emil és Gyula remekül vezetnek, ismerik a terepet és a Honda gépjármű nekem is tetszik.)
Jó társaságban, jó helyre utazni (Poreč, Istria) - garancia arra, hogy mosolyogva gondolj vissza a turnéra, amíg élsz. A szállás is csuda remek volt - Castello Gulici. Kő, fa, fém és üveg, minimalista stílusú lakberendezés, kényelem, igényesség és tisztaság. Egy éjszakát voltunk ott négyen, két szobában, amiért kb. 10 ezret fizettünk fejenként minden étkezés nélkül. Van a közelben pekeráj, vagyis pékség. Fonott kalácsot reggeliztem és banánt valamint magnézium-készítményt ittam. Meg is előztem a görcsöt, talán csak egyszer kerülgette a vádlim.
A poreči-öbölben az 5 ezer méteres tengeri úszópályát kötélre rögzített gömbökkel és derékszögű fordulópontot jelző nagy bójákkal jelölték.
Érkezésünk délutánján jól megnéztük a tengert és a csodálatos óvárost, többek között az 1500 éves Eufrazijeva Bazilika tornyából. Panorámavadász vágyaimat is kiélhettem. Gyenge közepes hullámverés volt odalenn, felhős égbolt, ami engem elképesztett, hogy én ebben holnap mégis hogyan fogok úszni, de nem szóltam semmit. A toronyból láttam a kis Barbaran szigetet a 700 éves világítótoronnyal egy vonalban - nagyjából odáig tart az első 1500 méter.
Feszített víztükörhöz szoktam a Bicskei Tanuszodában, (nem pedig tengerhullámokhoz), ahol felkészülésként mintegy 35 km-t úszhattam. De majd lesz valahogy - gondoltam. Gyula és Emil már tapasztalt Poreči Delfinek, vagyis megúszták már itt a magukét - Csaba és én viszont új érkezők vagyunk. Gyuszi és Emil biztattak bennünket, felvérteztek tanácsokkal és eszem ágában sem volt bármi hangot adni kétségeimnek, nem akartam ünneprontó lenni. Kincstári optimizmus. Eddig egy Balaton-átúszásom volt, ez volt az összes hosszabb vadvizem, ami a Poreči Delfin társrendezvénye, szinte ugyanazok rendezik. A résztvevők és a szervezők fele magyar volt. A Balaton-átúszás adta az ötletet az ittenieknek. Porec polgármestere elsőnek ereszkedett a tengerbe az 5 km megúszása érdekében. Porec Siófok testvérvárosa. Megláttam és jól esett, hogy itt van Somogy megye utcája. Megnéztem, Siófokon is van Isztriáról és Porecről elnevezett közterület. Somogyi kollégám úgy reagált, hogy valamikor létezett az Alpok-Adria Régió keretében az együttműködés és ma is jó kapcsolatai vannak Somogynak. Érdekesség, hogy ez a képem azért készült a kocsiból, mert rengeteg madár szállt le a szántásba. Aztán ránagyítottam a táblára, hogy majd pontosan tudjam, hol jártunk. És tessék. Somogy megye.
Azért is vonzott ez az út, mert már szinte fájt, hogy soha életemben nem jártam az Adrián sehol, pedig megfordultam már világon itt-ott. Így legalább stílusosan, bele a közepébe, rögtön 5 km úszással kezdtem, ahogy kell. Illik hozzám. Elégedett vagyok.
Azt hallottam, hogy a néhány órával előttünk startoló Horvát Kupa győztese 56 perc alatt úszta meg a távot. Csapatunk legjobbja, Vakán Gyula (Bicskei Tanuszoda, úszásoktató) 2 órán belül teljesítette. Tavali Emil 2 óra 2 perc alatt (több mint félórával jobb időt úszott, mint az első tengerúszása idején.) . Ők ketten Mester és Tanítványa a Bicskei Tanuszodában. Pató Csaba 2 óra 42 percet úszott, de mindhárman gyorsban. Én pedig 3 óra 45 percet mentem mellben. Csaba nem használt sem tenyérellenállást, sem úszótalpat - én igen -, ezek javíthatják a tempók húzásának-csapásának hatásfokát, de sok energiát követelnek. Nem baj. Valamit valamiért.
Megegyeztünk, hogy senki nem vár senkire, mindenki megy a maga tempójában. Elsőként az én javaslatom volt, büszke vagyok rá, mert nagyon rossz lett volna, ha rám kell várni. A papucsokat a start előtt egymás mellé tettük le a parton, megbeszéltük, nagyjából hol lesz a találkozóhely a célba érés után a tömegben.
Az időm azért különös, mert a tengerben 20 percet javítottam a Balaton-átúszási eredményen. Bár a Révfülöp-Balatonboglár táv 5,2 km, tehát 200 méterrel hosszabb, viszont a 2016-os átúszáson hullám akkor keletkezett, ha elment egy hajó a közelben. Valamint a Balatonon csak tenyér-ellenállást használtam, itt már úszótalpat is, amiket itt is sokan alkalmaztunk.
Nos, így lehettem én is Poreči Delfin.
Jólesett ennyi "evezés" után partra szállni, el is voltam fáradva, hogy az azonnali boldogsághoz sem volt erőm. Furcsa módon álmos is voltam. Gyuszi a partról nézte a vizet és a célba érőket. Amikor az asztalhoz leültem, a sörpadra a sátor alatt, ahol a jó zene szólt, kérdeztem, hogy ő hol van. - Téged keres. Emil ült velem szemben. Öt perc fáradtság után - alig láttam ki a fejemből -, erőt vett rajtam az öröm, majdnem eufória. Vakán Zsolt, Gyuszi fia és Zsolt kedvese, akik Rovinjból jöttek Porecbe miattunk - a hűtőtáskából elénk tettek ajándékba egy-egy doboz hideg horvát sört, ami nekem nagyon jólesett. Nem iszom szeszt, de ennek nem bírtam ellenállni. Sose feledem.
Ami a távot illeti, a Kinizsi 100-ra vagyok csak még büszkébb, de az 100 km gyalogtúra volt részemről 22,5 óra alatt teljesítve 33 éve, de azt már sajnos nem tudnám megismételni.
A nevezési díj baráti volt a balatonihoz képest. Itt masszírozást kaphatsz érte a célban vagy a start előtt, (csak ki kell várni), érmet, pólót, sportos vacsorát a megelőző estén és a célban élőzene és babfőzelék vár. A babfőzeléket a magunkfajta delfinek nagyon szeretik. Arra a következtetésre jutottam, hogy a horvátok kisujjában van a vendéglátás. Köszönöm, hogy ott lehettem, elsősorban Vakán Gyulának és útitársaimnak."
Beszélgettünk a parton kisgyerekes magyar családdal a családbarát rendezvényen, ahol a kicsik azt válaszolták Vakán Gyulának, hogy 1500 métert vagy 3 ezret szeretnének úszni. Az a kislány, aki ezt mondta - legfeljebb ha első osztályos lehet. Ha az időjárás is úgy akarja, nagyszerű és felejthetetlen családi program ez - beleértve a közös felkészülést
Személygépkocsival ütközött egy terepjáró tréleres utánfutója szeptember 4-én éjszaka az M1-es autópályán, Mány térségében. Mindkét járműben a sofőr egyedül utazott. A személyautó vezetőjét a bicskei önkormányzati tűzoltók a mentőkkel együttműködve emelték ki a járműből, és áramtalanították a gépkocsit.
Fotó: bicskei önkormányzati tűzoltóság
Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó főhadnagy megyei katasztrófavédelmi szóvivő
Spirkáné Ágival félszavakból értettük egymást a mai világ viselt dolgairól. Szüleim is ismerték és szerették, bíztak benne, főleg édesanyánk kért tőle segítséget a kistószegi időkben.
Családunk orvosai mellett is dolgozott. Gyerekként az utcán vagy a ház ablakából sokszor láttam, amint munkába megy vagy onnan jön, akár nyáron, amikor mi focizunk a Dózsa György utca vonalában, de a Bethlenben. Sőt. Arra is emlékszem, hogy szánkózott a Kistószegen. Nem egész délután, mint mi, de szánkózott egyet valakivel a téli, már sötét délutánon munkából jövet, mert addig sem kell gyalog mennie a jégen... A nevetésére is emlékszem, ezt őrzöm róla.
Segítőkész, kedves, jó ember fejezte be földi pályafutását, mégpedig hosszan tartó, méltósággal viselt betegség következtében. Isten nyugosztalja.
Tavasszal - vagy tavaly tavasszal? - osztottam meg egy olyan fotóját, amit a szimbólummá vált kistószegi gólyafészekről készített, amibe éppen akkor érkeztek a lakók.
Sajnálom. Családja minden tagjának együttérzésemet szeretném kifejezni.
Légi mentőt láthattunk-hallhattunk Bicske légterében.
Szerencsére a bejelentés alapján nagyobb bajra számítottak, de végül kiderült, hogy nincs akkora probléma. A mentőhelikopternek a helyszínen dolgozók tájékoztatása alapján már landolnia sem kellett Bicskén.
A betegnek mielőbbi teljes gyógyulást, a Bicskei Mentőknek minél több nyugodt(abb) szolgálatot kívánunk.
2018. augusztus 15-én határozott (228/2018. (VIII.15.) arról a Képviselőtestület, hogy „Bicske Város Önkormányzat ösztöndíj pályázata helyi fiatalok támogatása céljából a 2018/2019. tanévre vonatkozóan” címmel pályázatot hirdet bicskei közép- vagy felsőfokú tanulmányokat folytató diákoknak.
Mielőtt a pályázat rejtelmeibe beleásnánk magunkat, az első szót az Önkormányzat munkatársai érdemlik. Név szerint nem szeretném őket említeni, úgy is magukra ismernek. Köszönet illeti őket, hogy az elmúlt közel 12 hónapban végig rendelkezésre álltak, a maguk részéről mindent megtettek, segítőkészek és türelmesek voltak mindenben. Köszönet, mert valószínűleg nem én voltam az egyetlen diák, akinek szemet szúrt, hogya 2018/19-es tanévre kiírt, havonta folyósítandó ösztöndíjból a tanévben kerek 0 Ft-ot láttunk. Ez pedig nem a munkatársak hibája. Ez rendszerszintű hibáról tanúskodik.
Az Önkormányzat kiírt tehát egy pályázatot, összesen 200.000 Ft-os összeget lehetett elnyerni, amit a pályázati felhívás szerint a 2018/19-es tanév 10 hónapjában folyósítanak, havonta 20.000 Ft-ot. Ez egy diáknak nem kis pénz. Aki beadja és elnyeri a pályázatot, számít rá. Fedezheti például az utazási költséget, kollégiumot, bármit. Emiatt pedig úgy gondolom, az önkormányzaton is nagy a felelősség, hiszen van egy tucatnyi, a kiírás szerint maximum 15 bicskei fiatal, akik számítanak az ösztöndíjra, de egész tanévben egy fillért se látnak belőle. Indokként hozta fel többször is az önkormányzat, hogy a keret, amiből finanszírozzák az ösztöndíjat, egy közös konzorciumi pályázat a Bicske és környéki hét település között. Ez érthetően megnöveli az adminisztrációt, minden település polgármestere alá kell, hogy írja a pályázatot, ami megnöveli az amúgy sem kicsi bürokrácia felemésztette időt. Úgy gondolom azonban, amikor egy járásközpont önkormányzata ilyen pályázatot ír ki, számítania és számolnia kellene ezekkel, s annak megfelelően vállal felelősséget a saját maga által létrehozott rendeletében leírtakra.
Cserbenhagyta tehát az önkormányzat a város pályázatot beadó diákjait, hiszen a tanév tartalma alatt és júliusban egyetlen utalásra sem került sor, csupán augusztusban, a pályázat beadási határidejének lejárta (2018. szeptember 14.) után cirka 333 nap (!), közel egy év kellett az önkormányzatnak ahhoz, hogy a pályázatok elbírálása után megtörténjen a visszamenőleges folyósítás.
De nem csak az elbírálási idővel és a tanévben teljesen elmaradt kiutalás nevezhető enyhén szólva is aggályosnak. Nem szociális, szimplán tanulmányi és tudományos teljesítmény alapján nyertem el idén másodjára a Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat (régebbi, ismertebb nevén Köztársasági Ösztöndíj), szegedi egyetemistaként a Szeged Város Kiválósági Ösztöndíjat, a Nemzeti Kiválóság Programot, a Klebelsberg Ösztöndíjat, így elég nagy tapasztalatom lett abban, hogy is néz ki egy tisztességes ösztöndíjpályázat. Amellett, hogy olyanra még sosem volt példa életemben, hogy egy ösztöndíj elbírálására és kiutalására majd egy évet kelljen várni, a pályázat elbírálási körülményei is ködösek.Az önkormányzat a pályázati felhívásban nem tett közzé (szem)pontrendszert, pedig ezt többször is kértem tőlük e-mailben illetve postai úton is. Nem tudni, hány pontot ér a tudományos teljesítmény, példaképpen a folyóiratokban megjelent eddigi publikációim. A mai napig nem hozták nyilvánosságra, ki milyen közösségi és tudományos, szakmai eredményekkel, milyen szociális helyzet alapján nyerte / nem nyerte el az ösztöndíjat. Én legalábbis biztosan nem lettem értesítve ezekről. 200.000 Ft ösztöndíjasonként (15 fővel számolva ez 3 millió Ft!) pedig nagyon nagy közpénz ahhoz, hogy ezt megengedje magának egy önkormányzat. A bicskei pályázatot leszámítva eddig mind az állami, mind a szegedi pályázatoknál előre nyilvánosságra hozzák az egzakt pontrendszert, az elbírálás után pedig az eredményeket, pontszámokat. Néhol névvel, néhol egy egyedi kóddal. Ide kattintva például látható a minisztériumi Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíj SZTE TTIK nyerteseinek listája, s tételesen elérhető, mire hány pontot kaptak a diákok, mi alapján történt az elbírálás. De ne menjünk messze, maradjunk az önkormányzatoknál: Szeged MJV a bicskeihez hasonló pályázatot hirdet 20-30 éve a 100 legjobb tanulmányi és tudományos eredménnyel rendelkező szegedi egyetemistáknak, ahol pontrendszert előre nyilvánosságra hozzák, az eredményeket pedig rögtön, az elbírálás után.
Hiába nyertem el a bicskei ösztöndíjat, ezek a kérdések továbbra is bennem vannak, hát még egy olyan diákban, aki esetleg nem nyert. A fentiekben feltett nagy kérdőjelek - a rendelet, amihez nem tartotta magát az önkormányzat, a nyilvánosságra nem hozott pontrendszer, a cserbenhagyott bicskei diákok pedig káoszról, rendszerszintű hibáról - pályázatok elbírálásának és pénzek elosztásának átláthatatlanságról tesznek tanúbizonyságot.
A központban lévő hipermarket előtt gyűjtött aláírásokat a Momentum már néhány napja. Egyszer csak kijöttek az üzletből és megértésüket kérve elküldték őket. mert ez magánterület. Úgy tudtam, hogy az közterület.Nem magánterület.
Biztos, hogy a kereskedők önmaguktól nem tették volna meg ezt a lépést, amit a hátuk közepére kívánhatnak. Egy felettük bonyolított, vélhetően pártirodából/pártmobilról indított telefon elég volt ehhez a kiszorítósdi társasjátékhoz.
Arról a helyről van szó, ahol a Fidesz rendszeresen, békésen gyűjthet, kiállhat, minden probléma nélkül. Azok a Kossuth téri zászlók, amik alatt egy félelmetes nagyságú, majdnem félméteres pulttal várták e sajátságos magyar demokráciában részt venni akarók ajánlásait, durván egy vonalban az országgyűlési képviselő irodájával.
A posztszovjet stílusú intézkedésből gyaníthatom. hogy ki volt a kezdeményező - a stílus maga az ember -, de minimum a tudtával, jóváhagyásával történhetett csak meg.
Bicskén egy korábbi önkormányzati választás után eltávolították állásából azt a függetlenként induló polgármesterjelöltet, aki az önkormányzatnál dolgozott. Ez tény. Meglepődve tehát senki nincs.
Ezek ugyanazok.
Meg is fogják talán dicsérni ezért a pragmatikus, hősies, bátor fellépésért - esetünkben a bicskei fiatalokkal szemben, akik arra merészeltek gondolni, hogy politizálnak.
Az elmúlt évek alatt a vallási csoport, könyvárus, virágárus, karácsonyi dísz,-duda,- Fidesz, tűzijáték,-kiskutya elfért ezen a helyen, de ez az 50 cm-es pult egy 22 éves fiatallal, az már nem - írja egy gondolkodó egy bicskei fórumon.
Az Istria "fővárosának", Porec-nek öblében idén 20. alkalommal megtartott 1,5, 3 és 5 km-es Porecki Delfin elnevezésű, rekreációs úszásnak is nevezett öbölúszáson - sok magyar résztevő mellett minimum négyen ott voltunk Bicskéről.
Vakán Gyula úszásoktató (Bicskei Tanuszoda) az első perc első másodpercétől vágóképen látható a háttérben - egy pillanatra.
A Vakán Gyula által vezetett bicskei csapat tagjai mindannyian teljesítették az 5 km-es távot, ami felkészültségük mellett a kedvező időjárásnak is köszönhető.
Vakán Gyula és Tavali Emil már többször is célba úsztak itt az elmúlt években, míg Pató Csaba és Izing Antal először teljesítették az 5 kilométert a tengerben.
A Porecki Delfin és a Balaton-átúszás társrendezvények. A Bicskei Szó írásos, kedvcsináló úti beszámolója természetesen készül már az útról.
Ha majd egyszer "hivatalos" bicskei úszócsapat érkezik Porecbe...
Ez a filmtudósítás a táj, a helyszín, az emberek miatt érdekes. Egy magyar szó sincs benne, főleg szerb-horvát nyelvű, de az egyik szervező angolul beszél. Többek között azt mondja, hogy körülbelül 4-500 résztvevő magyar volt, rendszerint az összes résztvevőnek több mint fele magyar.
Érkezett egy panaszos fotó címünkre, ami arról szólt volna, hogy a földmunkagépek nem kímélik a kerékpárutat.
A kép hatására természetesen próbáltunk információt szerezni, hogy mégis mi épül és ki építi.
Megtudtuk, hogy egy napelempark épül. (Mészáros Lőrinchez semmi köze, mely "nem" már önmagában hírérték...)
A naperőművek 499 kW teljesítménybehatárolásáról néhány hete olvastam egy nem mai anyagot ezen a blogon. Ha megépül a megújuló energiára alapuló mű, jól fog mutatni, mind a bringaútról, mind az autópályáról.
Magyarországon ma a legtöbb új napelempark 499 kW-os, mert ez a törvényileg jól támogatott méret - ebből azt gondoljuk, hogy ez is éppen ekkora lesz. De ennek érdekében egymás mellett több ilyen méretű park is kialakulhat, és vezetékkel összekapcsolják őket. Két magánszemélyhez köthető gazdasági társaság építi, ugyanazok egyébként, akik a szárítóüzem és a halastó közötti területen is fognak majd építeni.
A 499 kW Maximum Naperőmű Kft. és a tulajdonoshoz tartozó egyéb, hasonló nevű cégek többek között azért jöttek létre, mert 3-4 éve volt olyan szabályozás, ami mára érik be a gyakorlatban.
Bicskén a korábbi híreinkben szereplő állami erőmű - éppen ilyen teljesítményre kalibráltatott.
Több beszélgetésben is téma volt mostanában, hogy Bicskén, egy Deák Ferenc utcai ház udvarán kezdődött meg az a bicskei teniszélet, ami előzménye volt a mainak. A legelső Bicskei Napok teniszkupáit is itt tartották meg.
Tudtam erről a pályáról akkor is, ki ne tudta volna ezt a kis külön bejáratú helyi szenzációt, nekem például a család két gyermeke jóformán a generációm. Nem, nem ők beszéltek róla. De tudtuk.
És persze arról is, hogy Keszthelyi Barnabás mérnök úr családjának nagykapuja egész nap tárva várja az érdeklődőket az udvarán épült pályára.
Ez nincs elfelejtve, az akkor odajárók mind a mai napig nagyra értékelik az akkori cselekedetet. Talán azon is elgondolkodunk ezt hallván, hogy ezt ma hogyan mernénk megtenni?
- Barnabás építtetett egy salakos pályát a saját telkére, ahová egész nap az mehetett be játszani a saját maga által hozott ütővel és labdákkal, aki akart. Az a bírói szék, ami az ottani mérkőzéseken szolgált, ma is használatban van Bicskén.
Úgy vélem, hogy a pálya megépítése a nyolcvanas évek közepére, második felére tehető. Keszthelyi Barnabás rendben is tartatta a sportközösséget teremtő pályát, de gondolom, ez szinte biztosra veszem, hogy a rendszeresen odajáró sportolók is odatették magukat érte - valahogy. Bicskei polcon már láttam olyan teniszkupát, amit a büszke tulajdonos akkor nyert meg és ott.
Egy belső vélemény szerint legjobbnak tartott, mai, bicskei teniszező is ott kezdett - fiatalon.
A gyászoló család kérésére tesszük közzé, hogy elhunyt Vázsonyi Károlyné Gyöngyi néni, aki ötven évig tanított az általános iskolában. Temetése 2019. Szeptember 4-én 15 órakor kezdődik Bicskén, a római katolikus temetőben.
Takarmányt szállító kamion hátuljába hajtott egy személygépkocsi augusztus 21-én délelőtt az M1-es autópálya Fejér megyei szakaszán.
A Mány térségében történt balesetben az autó vezetője a roncsok közé szorult. A sofőrt a bicskei önkormányzati tűzoltók szabadították ki a járműből, majd mentőhelikopter szállította kórházba. A tartályos kamion vezetője nem sérült meg.
Fotó: bicskei önkormányzati tűzoltóság
Szabó-Bisztricz Anett tűzoltó főhadnagy megyei katasztrófavédelmi szóvivő
Sajnos igaz a hvg.hu és HVG hetilap cikke alapján a 444 által átvett anyagban, hogy beázik az iskola, igaz, hogy a gimnázium épülete olyan, amilyen. Igaz, hogy a szentlélek tartja a felüljárót és igaz, hogy Európai Uniós tagságunknak köszönhetően (csúúúúnya Brüszzel - a szerk.) kultúrcélú (és más) épületeket adtak át felújítva.
De az véleményünk szerint nagyon hiányzik a kritikus véleményből, hogyha ezeket nem újítják fel, akkor romhalmazok maradnak, akkor át lettek volna engedve az enyészetnek és csökkent volna a város vagyona.
Minden eddigi és minden későbbi városvezetés megtette volna ezt a lépést, ha lehetősége van rá, ahogyan mi magánszemélyek is karbantartjuk ingatlanjainkat - például az értékmegőrzés miatt, ha tehetjük, Nem bonyolult. Ez a Bicskei Szó véleménye. Mindegy. hogy x számú kultúrházzal vagy teakonyhával lett volna több - lényeg, hogy pénzt nyertek vagy kaptak arra a célra és elkészültek.
Ha nem készültek volna el, ott állnánk előtte széttárt karokkal - teljes joggal - és azt kérdeznénk, hogy ezt miért kell így hagyni?!
Az alább idézett 444 cikkben "lexikális" tévesztés, hogy Pálffy Károly szakított volna a Mészáros lánnyal. Nem tudom, ki hogy vagy van ezzel -, de életemben soha nem szakítottunk olyan nővel, akivel soha sem jártunk :) Pálffy Károly feleségével és gyerekeivel Bicskén él. Politikai tisztséget nem betöltő családtagjának volt liasion-ja az érintett nővel, ami magánügy, de még akkor is az, ha közismert. Közismert magánügyek? Igen, ez jó meghatározás.
A második tévesztés a Bihari Lászlóné.... Szerintem Bálint Istvánnét akartak írni. De közel járnak az igazsághoz, mert Bihari utca már tényleg van Bicskén...
Azzal pedig szerintem nincsen semmi baj, ha valaki alpolgármesterként olyan közös tárlatot nyit meg, amin ő is kiállít. Miért ne? Ha pl. egy író lenne az alpolgármester és könyvének bemutatóján, az író-olvasó találkozón ő is megjelenik és beszél - ezzel semmi baj. Ha fúvószenekar tagja lenne és játszana egy ilyen rendezvényen, az is baj lenne? Bárki sugallta ezt a háttérben, sokkal jobban össze kell magát szednie, mert mintha nem lennének igazi ellenérvei.
Reklámnak pedig éppen jó. Mint a régiek mondják: rossz reklám is reklám.
Íme a cikk, amit időközben kijavítottak a 444 portálon. Az első mondat sem állja meg a helyét, mert HVG nincs hiba
"Pálffy Károly szakított Mészáros Lőrinc lányával, írja Bicskéről szóló nagyriportjábana HVG nyomtatott kiadása. Talán hiba volt, Bicske eddigi polgármestere most ősszel már nem is indul az önkormányzati választáson, a Fidesz helyette Mészáros Beatrix, a leggazdagabb magyar nejének barátnőjét, Bihari Lászlónét indítja a posztért. Bihariné tőröl metszett fideszkádernek tűnik, már amennyiben simán saját nevében küld ki meghívót egy tárlatra, amit ő maga nyit meg, és amin ő maga is kiállít.
Mondjuk mi ez ahhoz képest, hogy a kisvárosban hamarosan több száz millió forintból újabb kultúrházat létesíthetnek. Újabbat, merthogy ez már a negyedik kultúrház lesz a városkában, ahol pár hónapja adták csak át a harmadik kultúrházat, a 70 millió forintból felújított kultúrkúriát. Ez utóbbi ugyan csak heti négy órán át van nyitva, de legalább a védőnőket ki lehetett tessékelni az épületből. Hogy hova, azt a helyiek nem tudták megmondani a HVG érdeklődő munkatársának.
Az idén nyáron átadott Kultúrkúria amúgy kétszáz méterre van a kultúrháztól, amitől ötven méternyire még Fiatalok Háza néven is felújítottak egy épületet 200 millióból. Ebben jellemzően fideszes rendezvényeket szoktak tartani.
Miközben kultúrházra bőven jut pénz, az kérdéses, hogy vajon a városi gimnázium minden tanterme használható lesz-e. Ezek ugyanis beáznak, de erre az épületre valahogy nem jutott forrás. Ahogy nem jutott forrás az életveszélyes vasúti gyalogos felüljáró felújítására sem."
- Maga nagyon rendes ember - mondta nekem ma egy idősebb úr Bicskén - tagoltan, lassan -, a Lidl bejáratánál. - A látszat néha csal - válaszoltam nevetve -, de köszönöm.
Kedvelem a Lidl-t. Kosárbilétám van és sorban állok azért, hogy bejussak a kosártartó járat végére egy kis kocsiért, mert nagyot jóformán sosem használok.
Nagy méretű kosárból többnyire annyi van, hogy nem is kell érte olyan mélyre menni. Ezért gyakran nagyot vesz az a vásárló is, akinek elég lenne a kicsi, de arra nincs kedve várni. Ennek következtében odabenn is nagyobb a zsúfoltság, mint kis kocsival lenne, de ez részletkérdés.
A kicsit olyan sokan használják, (vagy olyan kevés van?), hogy abból csak a végén van, messze. Sorban állunk érte általában. Így volt most is.
Bementem az enyémért, amikor rám került a sor. De mielőtt bilétáztam volna a "mélyben", inkább a láncon kihúztam a többieknek is azt az ötöt-hatot, hogy ne csak nekem legyen. Ott vettem ki a kocsimat előttük. Nem kellett volna érte bemenniük és nem kellett volna annyit várniuk.
No, de az idős úr (nem ő, aki később rendes embernek mondott engem, hanem egy másik) a sajátját úgy tette vissza, hogy visszatolta az összeset a legvégére. Hiába húztam ki. Nem értette a lelkem, hogy mit akarok. Nem értette, hogy a sorállástól, a várakozástól, a távolságtól akarok megkímélni vele együtt pár embert, mert a kis kocsikat oly mélyen tartani szerintem nem kellene. De mert rendszerető, talán még a fejét is ingatta és úgy tolta vissza. Az ott volt, tehát azt oda kell visszatenni elvágólag, mint stokin a szerelés, mint a stokira a gyakorlóruhát hajtogatni, alatta-mellette a kisuvickolt surci, kérek engedélyt, ezen az alapon értékelhette nagyra a jelenlévő rossz rendszert. (Sokfélék vagyunk.)
Vásároltam, végeztem, kipakoltam a szekérderékból a kerékpártáskámba és a tarisznyámba. Közben megettem egy kis csokit. Nevetve kivártam a sorom abszurd módon csakis azért, hogy visszatolhassam eszközöm a "mélybe".
Ott összeláncoltam, bilétám zsebre vágtam és kihúztam 6-7 darabot az elejére, ha már úgyis kijövök, ahol sokan vártak. (Tisztelt Bíróság, esküszöm, hogy nem a csinos nő kedvéért tettem, aki ott várt kosárra gyerekekkel, Isten látja lelkem, nem is láthattam őt és másokat sem az új vevők közül, akik mögöttem pillanatok alatt összegyűltek a saját szekér becsekkolás érdekében.)
Az első ember halkan megköszönte az általam kihúzottakat, míg a letámasztott kerékpáron menetkész lettem, a második is megköszönte, talán a harmadik volt az a magas, 68 körüli úr, akinek az arca szigorú és szerintem nem szokta az elismeréseket csak úgy az éterbe szórni - azt mondta: - Köszönöm. Maga nagyon rendes ember.
Más is megteszi ezt, tudom, láttam. Gomez barátommal megdumáltuk ezt egy-két éve. Az lenne a jó, ha minél többen észrevennénk ezt a problémát (is) és minél többen tennénk ellene. Mert ez így nem jó. Khm.
Betolja. Beakasztja. Kihúzza. Már ha férfi és van van neki ereje. Végtelenül egyszerű ez.
Akárhányszor itt járok, mindig a A társas lény című könyv jut eszembe, fiatalkori olvasmányom, ami azóta sem volt a kezemben, de pdf-ben elérhető. Szociálpszichológia volt a témája sok érdekes emberközi példával.
Ez a kosaras eset, ami itt Bicskén kialakul, ebbe a könyvbe illene. A porszemnél is apróbb dolog ez. De érdekes.
"A kezünkben a megoldás" - ez lehetne a fejezet címe.
Szántó János, Bicske polgármestere - életének utolsó, teljes esztendejében -, Peterdi Ede bácsi, a 2014-ben, 91 éves korában elhunyt helytörténész és Báder Antal, az igazi gourmet, a Báder Fogadó és értékes gyűjtemények tulajdonosa szólalnak meg ebben a riportban. Olvasónk küldte azzal a megjegyzéssel, hogy közöljük, ha érdekesnek tartjuk.
Dr. Kovács Attila gyermekorvos és Agyagási Ákos testnevelő tanár augusztus 10-én megszerezték az IronMan címet a Somogy megyei Nagyatád városában, ahol 1989-2019 között harmincadszor rendezték meg ezt a versenyt.
Dr. Kovács Attila és Agyagási Ákos. Az idén tízéves Bicskei Tanuszoda előtt, ami edzőhelyük is. A doktor úr abban a cipőben, amiben a maratoni távot lefutotta. Mindketten abban a pólóban, amit a célba érők kaphattak meg.
Ákos aki negyedszer teljesítette a triatlon hosszú távját, és így már négyszeres IronMan, 21 perccel megdöntötte eddigi rekordját! A hivatalos szintidő 16,5 óra, és ő 10 óra 50 perc 40 mp. alatt volt képes célba érni 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és 42 km futás után. Az eXtremeMan címet megszerző sportoló elmondja, hogy "brutális meleg" volt és a kerékpárpályán szél, futás közben pedig izomgörcsök nehezítették a dolgát. Felkészülése során 4 ezer kilométert kerékpározott, 1300 km-t futott és 90 km-t úszott. Ákos decembertől edzett és készült erre. Edzője Flander Márton (Baja). Flander Márton négyszeres nagyatádi győztes és számos nemzetközi bajnokságot nyert. Ákos mérőeszköze szerint 8500 kcal energiát használt fel a versenyen, vessük össze ezt azzal, hogy egy átlagos napon egy ember kb. 2000 kcal-t használ fel. A 651 indulóból csak 598 ért a célba, ő a 66. helyen futott be. - A második sikeres célba érésem után (2017), az volt az álmom, hogy 11 órán belül teljesítsem a távot - idézi fel Ákos. - Sajnos tavaly még nem sikerült, csalódott voltam, hogy 12 perccel kicsúsztam a tervezett időből, de tanultam a hibákból. Ez egy nagyon összetett verseny, sok mindenen múlik egy jó eredmény, a két legfontosabb befolyásoló tényező a felkészültség mellett, a frissítés és az időjárás. A frissítésre és a megfelelő energia pótlására nagyon figyeltem az előző évekhez képest, nem is volt gond, viszont az év egyik legmelegebb napja, nagyon megnehezítette a tervem megvalósítását. Tavalyi “kudarcom” után csak ez lebegett a szemem előtt és még keményebben edzettem új edzőm segítségével. Ez is nagyon nehéz verseny volt, amit az is bizonyít,hogy kétszer annyi volt a feladni kényszerülők száma,mint tavaly. Volt egy pillanat a kimerültségem határán, amikor nekem is megfordult a fejemben,hogy feladom. De győzött a küzdeni akarás és mentem tovább azon a bizonyos úton.. Boldog vagyok, hogy sikerült megvalósítani a kítűzött célt, de sok lazítás nincs, mert szeptember végén Berlinben állok rajthoz a híres maratonon, hasonló vágyakkal. Attila, aki 60 évesen élete első IronMan-jén rajtolt, 14 óra 47 perc 27 másodperc alatt ért célba 498. helyezettként. Az idei IronMan legidősebb első bálozója volt. (Az egész mezőny legidősebb versenyzője a 75 éves Szebeni Endre volt, aki a 30-ból csak egyetlen versenyt hagyott ki a lánya esküvője miatt. Első a család.) A bicskei orvos még különdíjat is kapott, mint olyan IronMan, akinek családjában a legtöbb utód született.
A Doktor Úr - a hét gyermekes, 60-64 éves korcsoportban versenyző 60 esztendős bicskei IronMan és édesapa a színpadra lépett - köszönte szépen - és felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy ez a díj valójában nem őt illeti, hanem a feleségét aki a hét gyermeket megszülte, és ami nagyobb teljesítmény mint egy IronMan. Taps.
"Márti volt a csapatom" - mondja az orvos feleségéről, dr. Száraz Mártáról.
"- Minden nála volt, amire a versenyen szükségem lehetett, de nem tudtam magammal vinni, például egy nagy szervizpumpa, és pót-abroncs defekt esetére. A frissítési tervemet is ő segített összeállítani, és memorizálni, mert a versenydrukk miatt alig tudtam koncentrálni. A többkörös futás minden körében az aktuális igényeimnek megfelelő táplálékot és folyadékot varázsolta elő a hűtőtáskából. Nemcsak a versenyen állt mellettem, hanem végig a 30 hetes felkészülési időszakban, amikor -heti 1 pihenőnap kivételével- jóformán csak aludni jártam haza a munka mellett végzett, az Ákoséhoz hasonló hatalmas edzésmennyiség miatt. Nem próbált lebeszélni, nem mondta, hogy őrūltség az én koromban, pedig néha én is annak gondoltam. Márti látta, hogy ez nagyon fontos nekem, és mindenben támogatott."
"- Az egész ötlet egyébként onnan jött, hogy hobbi triatlonistaként - Karácsonyra -, Balázs fiamtól az IronMan című képes albumot kaptam, és nagyon fellelkesültem. Még éreztem magamban erőt és elszántságot a felkészüléshez. Azt gondoltam: most, vagy soha! Jövőre már nem biztos, hogy képes leszek rá." Az önmagát korábbi anyagunkban is terepfutónak valló, főleg a tereptriatlon versenyeket kedvelő, és pl. rendszeresen a bicskei erdőben edző orvos elmondta, hogy most a terepről aszfaltra és síkra váltott a tréning során, mert Dél-Somogyban is ez várta. Megkértem, mondja el az összes gyermekük keresztnevét, mert szép lehet így egyben látni. Születési sorrendben: - Balázs, Bence, Luca, Bálint, Kinga, Marci, Orsi. Amúgy már mind felnőttek, sőt, egy 10 hónapos unoka is van: Benedek. A Bicskei Járásból Mészáros Norbert IronMan nevét is emeljük ki; szári származású, Bécsben él és Bicskén is úszik, edz. Bicskei sporttársai szerint egy rendkívül segítőkész, a 30-34 éves korcsoporthoz tartozó sportember. Attila Ákosnak mond köszönetet legelőször. Úgy fogalmaz, ha nincs az a tavalyi Vajda Futás a Giminél, amire Ákos hívta el, akkor eszébe sem jut idén benevezni a nagyatádi versenyre, mert nem tudta volna meg, hogy képes lefutni egy maratont. A Vajda Futásban a tétnélküliség bátorította fel. A 10 körös útvonal a háza előtt halad, ha nem bírja, bármelyik körben kiszáll, bemegy... - mondta nevetve. Habár nem szokta feladni amibe belevág, és akkor sem tette. A nevezés díj nélküli, ingyenes Vajda Futások a követezőkben is várnak mindenkit. Kérdeztem Attilát, hogy érezte magát az IronMan után hazafelé az autóban. - Nem voltál nagyon fáradt? - Természetesen volt egy jóleső fáradtság, de nem voltam kimerült. Nem fájt semmim, nem voltam elgémberedve, egy enyhe, nyújtásra hamar múló vádli görcsöm volt csak. Igazából a verseny alatt sem volt komoly mélypontom, habár az első kör futás a 7 óra tekerés után nem esett igazán jól. Merevnek és nagyon lassúnak éreztem magam, és tudtam, hogy még sok van hátra. Ezt leszámítva mondhatom, hogy az egész felkészülést, és a versenyt különösen élveztem. Végig nagy-nagy örömet és hálát éreztem, hogy az ország legkeményebb sportoĺói közt úszhatok a kristálytiszta gyékényesi tóban, tekerhetek a csodálatos somogyi dombok közt, és futhatok a tiszta, virágos-parkos, családias és vendégszerető Nagyatádon. A befutó pedig valami leírhatatlan érzés volt, még most is elszorul a torkom..." Azt, hogy lesz-e még IronMan, azért nem kérdeztem, mert idén az ideinek örülünk és mert én tudtam már régen, hogy ő elindul, de ő nem kívánta nagy dobra verni. Vagyis mindenről a maga idejében kíván nyilatkozni. A felkészülésről elmondta, hogy egy, az interneten ingyen elérhető edzéstervet használt, amit Ákos segített neki személyre szabni, mint testnevelő tanár és nagy tapasztalatú triatlonversenyző. Ákos ózdi származású bicskei. Ez azért érdekes, mert 1984-91 között az egyébként budapesti születésű Attila és Márta is Ózdon éltek, a kórházban dolgoztak orvosként. De a gyermekosztályon már csak azért sem találkozhatott a két leendő nagyatádi-bicskei IronMan, mert 84-91 között az akkor éppen kettő és kilencéves kora között cseperedő Ákosnak szerencsére sosem kellett a kórházba mennie. Attila a beszélgetésben azt mondja: - Ha ott lettél volna, emlékeznék rád... - Én is rád - feleli Ákos. Az idén 10 éve átadott uszodában ismerkedtek meg, mert Ákos volt a gyerekek úszásoktatója. - Jobban is megy nekik, mint nekem. - veti közbe elismerően Attila. (Aki ha mellettem úszik, győzzem követni. Ebben az a jó, hogy kevesebbet lustálkodom a vízben.) Ákos ebben a szezonban még a berlini, majd a Chicago-i maratonra készül, Attila pedig levezetésképpen egy rövid- (olimpiai-) távú triatlonversenyt tervez.
Friss kommentek