Megnéztem a saját szememmel a Csabdi bányaúti kereszteződéstől Vasztélyra vezető megújult utat kerékpáron. Korábban leírtam róla, hogy végre kerékpáros útvonalhoz méltó formát öltött, de természetesen elsősorban és főképpen az itt élők mindennapi életét szolgálja.

Ám az első cikkben tévesen azt is jegyeztem, hogy 1958-ban épült  a vasztélyi út, amit az álapota miatt könnyen el is hittem. (A Vértes Terv-út hálózata 1950-52 táján készült, de annak majdnem különbek egyes szakaszai  ma is, mint amilyen az a korábbi  vasztélyi út volt, amit itt még kerékpárútnak is ki mertek nevezni.)  Azonban kedves olvasónk tájékoztatása alapján a vasztélyi út az Arcanum oldalain fellelhető korabeli  cikkek szerint nem 1958-tól, hanem 1969/70-től szolgált épített útként. (Az 1958-as téves közlésem egy politikus nyilatkozatára épült. Sajnálom, valóban utána kellett volna néznem. Olvasónk helyesbítését ezúton is köszönöm.) 

Lényeg azonban, hogy az út remek. Még dolgoznak rajta. Még szembeszélben is jót gurultam a Gerecsével szemben Vasztély felé, majd a vasztélyi temetőnél fordultam vissza. A hátszél miatt is élmény volt az emelkedő. De azért is mehetett könnyebben, mert jobb felületen jobb a haladás. A kormányt sem kapkodtam a már nem létező kátyúk kerülgetése érdekében. Ha 20-szor nem tekertem itt  Vasztély, Tarján, Tata vagy a Duna felé  az utóbbi években, akkor egyszer sem. Ez egy megváltás. Nagyon erős kontraszt. Szélesebb is lett az út. Ha jól értem, 5,5 méter. Csabdin belül is remek ez a felújítás. Ott viszont elmulasztottam az iskoláig felcsapatni a Malom közön, hogy ott forduljak balra, ez eszembe sem jutott, mert a bringaúton mentem kifelé, a laposon a kertek alatt, a könnyebb ellenállás irányába. A Csabdi út és a Szabadság út  új formáját még nem próbáltam, nem láttam. Legközelebb megcélzom az Il Villaggio-t vagy a Költőhelyet. Esetleg mindkettőt. Egyszer élünk. 

Akik lázzal, felső légúti, illetve gyomor-bélrendszeri, valamint kötőhártya gyulladás tüneteivel háziorvosukat kívánják felkeresni, kérjük, hogy ilyen esetben telefonon vegyék fel a kapcsolatot a háziorvosukkal, aki kikérdezésük alapján eldönti, hogy van-e szükség koronavírus jelenlétét igazoló vizsgálatra (antigén gyorsteszt vagy PCR vizsgálat) és NE LÉPJENEK BE az Egészségügyi Központba! Ebben az esetben a rendelő hátsó udvarában elérhető, ötemeletes épület aljában található, elkülönített vizsgálóhoz menjenek.

Természetesen a szakrendelés orvosait is a fentieknek megfelelően keressék fel.

Forrás: Bicskei Egészségügyi Központ

Vélemény a polgármester Fb-oldalán olvasható zöldhulladékos poszthoz.

A polgármester Bicskén közlekedik nap mint nap. Ehhez képest most észrevételezi, hogy hetek óta kinn állnak a zöldhulladékos  zsákok, helyenként nagy halmokban. Miközben a helyi rendelet https://or.njt.hu/onkormanyzati-rendelet/33687 (helyi jogszabály) 3. § (10) bekezdése rögzíti, hogy mikor lehet kitenni a közterületre a hulladékot. Csak most tűnik fel a városkép? Otthonából és otthona felé hónapok óta naponta kétszer elmehet egy kisebb közterületi roncstelep mellet is, a város forglamas pontján.  

Visszatérve a zöldhulladékhoz: miért is kellene hálásnak lennünk azért, hogy a zöldhulladék „mennyiségi korlátjának” felemelését elintézte? Hol van rögzítve az 5 zsák mennyiség? Hol volt itt mennyiségi korlátozás? 
Ezt írja: "A szerződés szerint mindenki 5 zsákot és 5 köteget rakhat ki. Egyeztettem (...) ügyvezetővel, hogy emeljék duplájára a mennyiséget, mert ilyenkor több zöldhulladék keletkezik."

A helyi rendeletben ilyen megkötés nincs vagyis a polgármester által hivatkozott  5 zsákos korlátozás nem létezik. A 6. § (5) bekezdés szerint a közszolgáltató díjmentesen elszállítja. Tudjuk, hogy nem díjmentesen, hiszen mindenki fizeti a hulladékdíjat, annak ez része. Valójában senki semmilyen szívességet nem tett és nem intézett különösebbet. Jó tapasztalat az is, hogy annyit szállítanak el, amennyit kiteszünk. A mennyiségi korlátozás a zsákok esetén öngól lett volna, hiszen azért, abból a célból  viszik el, hogy ne legyen elégetve. Ha valakinek több keletkezik mint 5 vagy 10, mit kezd vele? Nagy eséllyel elégeti. Itt a kerti komposztálás még nem nyert igazán teret. A szolgáltató vagy az önkormányzat sem adott még komposztáláshoz eszközöket, ahogy ez néhány magyar városban működik a módszer széleskörű elterjesztése érdekében. Pedig mezőváros vagyunk, rétoraink gyakran emlegetik ezt. A komposztálási kapacitás és kedv  növelésével az elszállítani való mennyiséget is csökkenthetik. Helyi komposzttelep létrehozásának se híre, se hamva, pedig éveken át kérte a Bicskei Szó a zöldhulladék elszálítása mellett ezt is. Az elszállítás bejött, mert mindenki látta és érezte,   amikor a város hetente kétszer úszott a füstben. Ennek ma sincs vége, de mintha mérséklődőtt volna.      
A közszolgáltatási szerződés (https://www.zoldbicske.hu/wp-content/uploads/2019/11/k%C3%B6zszolg-szerz-Bicske-2018.pdf) 6.4 pontja szerint sincs korlát, csupán két megkötés, miszerint  1. logós zöldhulladékos zsák kell  2. az ágakat kötegelni kell, a köteg hosszát meghatározták.

A zöldhulladékos zsákok kapcsán a mennyiségi korlátozás léte vagy nem léte azért is elgondolkodtató, mert polgármesterként nyilván jól ismeri a jogszabályokat, a szerződéseket... De még akkor is jól ismeri azokat, ha nem ő kötötte, nem ő alkotta, hanem egyik elődje és nem az aktuális jegyző dolgozott vele.

Vessük össze ezt azzal is, hogy a közszolgáltatási szerződés 6.4.1 pontja a közterületen keletkező zöldhulladékot (pl. utcai fák levele) is ebben a rendeletben kezeli, vagyis lakossági kötelezettséggé tette összegyűjtését a porták előtt, ami rendben is van. De alapvetően több zöldhulladék kipakolását is eredményezheti. Valószínűleg senki semmilyen szívességet nem tett és nem intézett semmi extrát.  Ennek ellenkőjét közölni érdek, kommunikációs mutatvány, politikai marketing,. 
Egyetlen helyen találjuk a bűvös 5-ös számot, mégpedig az éves tájékoztatóban (https://www.zoldbicske.hu/wp-content/uploads/2021/01/Bicske-h%C3%A1tlap.pdf) olvasható.  Az 5-ös korlátozás, (többen elolvasták, többször) -  vélhetőleg egyedül a gally-kötegek számát jelöli.

A polgármester valószínűleg érzékelte a késlekedést és időszerűnek látta a megszólalást a Facebook-on e témában is.  "Up to date", naprakész kívánt lenni. De ennél sokkal találóbb lett volna, ha további türelmet kér és leírja azt, ami a színtiszta valóság, amit fentebb olvashatnak a Bicskei Szó olvasói rendeleti hivatkozásokkal együtt, ami valószínűsíthető a mellékelt dokumentumok alapján. Vagyis hogy nincs és soha nem is volt korlátozva, maximalizálva a zsákolt zöldhulladék mennyisége. Ezt jó ha tudjuk. Ne fogjuk vissza magunkat. Zsákot kaptunk eleget. Jövőre is fogunk kapni. Beosztjuk.  És ha az első az egyenlők között leírja például azt, hogy a rengeteg munka miatt késlekedik a szolgáltató, mindenki szó nélkül megérti. Mivel majdnem mindenkinek volt már nagyon sok munkája hosszabb-rövidebb ideig, ami úgy a nyakába szakadt, hogy ki sem látszott belőle.      

"Jártál mostanában Csabdi-Tarján felé?" - kérdezi egy kerékpáros.  "A csabdi focipályánál van még egy kis építés alatt álló szakasz, de a többi új aszfaltot kapott.
Egy álom suhanni rajta.
Az élményből egy keveset levon, hogy helyenként már törik le az új burkolat széle."

Szia, nem jártam, de lelkesít, ahogy leírod. Hallottam-tudtam róla és várom, hogy sort kerítsek rá. köszi. főleg a vasztélyi rész érdekel, ott biztosan még erősebb a kontraszt, a jó érzés az új miatt, hiszen az nagyon rossz  volt. Remélem, ott szélesebb is lett. Nyilván nincs jelentősége, de sokszor leírtam, hogy ez veszélyes, hogy tisztességesen el kell készíteni mielőtt baleset történik, ha már kerékpárútnak merészelik nevezni és bicós családokat hoznak ide, akkor felelősséggel tartoznak.  Na de ha csak és kizárólag autók jártak volna itt, akkor is vállalhatlan állapotban volt évtizedekig.  Legutóbb augusztusban voltunk Tarjánban. Egy igazolt versenyző tekert előttem (a fiam) és mutogatta. ahogy köztük szokás, merre kerüljek, ha kátyút látott maga előtt és előlem eltakarta volna Különben nagyon szeretem azt a környéket (is). Édesapám vitt arra sokszor. Olyat is kérdeztem a dombok, erdők láttán akkoriban, hogy élnek-e itten farkasok.    

Csabdi-Vasztély között most festik a felezővonalat, vagyis igen, szélesebb lett - hangzik a válasz. 
Az új burkolat letörő széleit pedig biztosan kijavítják még. De ha ennyi idő alatt letörik, mi lesz a következő 80 évben? 

Az '50-es években megépült út felújítása történt meg.
Nyilván akkoriban elsősorban a rendszeres és sokkal kisebb, pl. lovaskocsi forgalomhoz volt méretezve mind szélességben, mind teherbírásban. Nyilván csodának számított úgy ahogy volt. S ha belegondolunk, hogy történt mindez egy évtizeddel a II. vh. után....   
Szóval ez a vasztélyi út kibírt alattunk vagy 30-40 évet azzal a terheléssel.
Aztán jött a rendszerváltás és nagyjából gazdátlan lett. Most köszönhetően javaslatoknak és döntéseknek, megújul. De mindig bíztam abban is az út megépülése kapcsán, hogy a buszmegálló tábláján már régen nem a Tükrös puszta név szerepel, hanem a Tiborcz tanya.  Mondjunk tehát pohárköszöntőt. 
Azért azt megjegyezném, az elmúlt harminc évből 16 évet a mostani kormányzat volt döntési helyzetben, vajon az ő idejében (illetve a másikak idejében) mi akadályozta a felújítást? Vannak malmok, melyek lassan őrölnek. De eljutottunk idáig. 

"Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk
Ha elmegyünk magunk után, ki tudja, mit hagyunk
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát
Ahány ember annyiféle csodálatos világ..." 

(Bródy János: Mindannyian mások vagyunk)

Tóth Teréz 1934-ben született Bács-Kiskun megyei Foktőn. Édesapját gyermekként veszítette el, aki a háború áldozata lett. Az általános iskolát Foktőn végezte el, az óvónői oklevelét Kalocsán szerezte meg. Óvónői pályafutását 1952-ben kezdte meg Dégen. 1961-től Bicskén, a József Attila utcai óvoda vezetőjeként dolgozott. 1990-ben címzetes óvodavezetőként ment nyugdíjba. Sok-sok kisgyermek gondozásán, nevelésén túl, számos fiatal óvónő pályakezdését segítette. Pedagógusi munkája mellett Bicske város közéletében is aktívan bekapcsolódott. Munkájáért többször kapott elismerést. Nyugdíjasként még évekig óvónő volt.
Nyugdíjas éveiben is figyelemmel kísérte a város életét, rendezvényekre járt. Szerette és nagyra tartotta a Nagy Károly Városi Könyvtár által szervezett találkozókat. Sajnos az utóbbi években látása fokozatosan romlott, ennek ellenére barátnőivel délutánonként a város utcáin sétáltak, miközben sokan megismerték, üdvözölték. Beszélgetésekkor mindig felidézte az illetővel kapcsolatos régi óvódás történeteit. Az embereket idősebb korukban is az óvodás emlékei alapján azonosította. Minden óvodását név szerint ismerte. Tisztában volt az egykori ovisok családi örömeivel, bánataival. Ha nem, kedvesen érdeklődött. Ez volt az élete, ez érdekelte Őt igazán. Hozzátartozott kedves lényével a Fáy utcához.
Életének aktív éveiben édesanyjával és fiával élt együtt. Boldog volt, hogy unokáinak születését még megélhette. Nagyapa korú óvodásaival összetalálkozva szívesen adott számott a nagyanyai örömökről.
Harmincéves bicskei óvodavezetői ideje alatt számos generáció gyermekeivel találkozott. Ők most a mindig határozott, mégis melegszívű Teri nénitől vehetnek végső búcsút, akárcsak egy gondolat erejéig, akár virággal, mécsessel. Egy baráti elmondásból vált ismertté: "Egy naplóba gyűjtötte a számára fontos verseket amiket az ovisokkal is mondogatott. A füzet elején, mottóként ez az idézet állt."

"Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek."

Németh Áron Tamás a tatabányai Árpád Gimnázium diákja Vácról hozta a nemes babérból készült győzelmi koszorút  e (szintén arisztotelészi) "szakterületről".  

A legjobb anyaországi versenyző Németh Áron Tamás, a legjobb délvidéki versenyző Mezei Sára Csenge a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanulója, a legjobb felvidéki versenyző Hajdú Ferenc Bence az ipolysági Szondi György Gimnázium diákja, a legjobb Erdélyi/Partiumi versenyző pedig Rancz-Gyárfás Hanna a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja lett.
Forrás: https://www.bumm.sk/regio/2021/10/19/felvideki-szonok-sikere-vacott?fbclid=IwAR3V_Ow68Gx02osCG1cVBmwLdjlTcVzCCrf4fFs54xU57LF2ESdG6h74pHw

Van egy régi, kapualjas  ház a főtéren, a játszótér helyével majdnem szemben. Ma virágos galéria működik a földszinten. Ott lakott akkor Csilla néni a családjával az emeleten. Mi ötödikben voltunk a diákjai. Akkoriban érkezett Bicskére, a mi nagy szerencsénkre.

  Szerettük, mert nagyon kedves és nagyon jó embert ismertünk meg benne, aki nevetni is szeretett és tudott, akivel meg lehetett beszélni a dolgainkat Volt egy iskolatársunk, akinek akkor váltak a szülei. Nagyon a szívére vette a diák, határozottan emlékszem. Mellette volt, vigasztalta, erőt akart neki adni. Egyszer az egész osztályt elvitte Martonvásárra, a Brunszvik-kastély parkjába. Emlékszem, ki készült fel kiselőadással és arra is, hogy nagyjából mik hangzottak el a helyről. Ha később az utcán találkoztunk, mindig a legnagyobb kedvességét mutatta, de akkor is, ha lehetett látni, hogy neki most valamiért éppen nem könnyű.
Csilla nénit huszonéves koromtól tegezhettem. De Csillának sosem tudtam volna szólítani. Most sem írok Csilláról, Csilla nénire emlékszem. Fogalom volt a neve. Osztálytársam azt mondta, hogy jártunk is náluk a lakásban és emlékszik, hogy ropogott a parketta. Erre én nem emlékszem, de még arra sem, hogy jártam volna ott. De arra igen, hogy amikor egyszer-kétszer mosolyogva integetett le nekünk a térre, mielőtt becsukta volna az ablakot és elhúzta volna a függönyt. Voltaképpen csak a mosolyra, a kedvességre, a barátságos voltára emlékszünk.
De azért volt egy-két rázós esetünk. A mai Prohászka utcai épületben majdnem az egész osztály betüsszentőporozott. Ez nagyjából azt jelenti, hogy pl. porrá összetört citrompótlót szippantottunk föl - de már nem tudom, hogy mi volt.   Mindenki tüsszögött vagy ha nem, akkor röhögött, amíg megint el nem kezdett tüsszögni.  Karinthy: Röhög és tüsszög az osztály. Csilla nénit akkor láttuk a legmérgesebbnek. De nem attól volt nagyon mérges, hogy ez skandallum, hogy milyen fegyelmezetlen társaság vagyunk. Az bántotta, hogy kelekótya módon mit művelünk az orrnyálkahártyánkkal, a légutakkal, hogy mérgezzük magunkat. Nem ránk haragudott, hanem értünk. Nekünk sok vezető tanárunk volt. Több mint 8 a 8 év alatt. Ő egy vagy két évig vitt minket, amikor a mai Szent László Iskola épületéből, alsóból odakerültünk. De onnan a hetedik osztályba, az akkor nyíló "új iskolába" már nem jött velünk. Szerveztünk olyan osztálytalálkozókat is, ahová több kedves tanárunkat meghívtuk, de még alsóból is. És a legutóbbin vetette fel egy osztáytárs szép csöndben, hogy bizony Csilla nénit is meg kellett volna hívni.
- Hogy neked mennyire igazad van! - válaszoltam. 
Amikor legközelebb találkoztam az utcán Csilla nénivel, ezt el is mondtam. Örült. Köszönte. Azt mondta, hogy vannak ugyan gondok, de rajta nem múlik, feltétlenül ott lesz velünk.
Sokan vagyunk, akik nem feledjük őt. 

Kevés volt a nyolcvanas években az a fajta "szeretet-tanár" - aki a szeretetével nevel -, mint amilyen Csilla néni volt. Ezért őrizzük emlékét mi, akik ismerhettük. 

Hallottam egyszer egy városról, ahol egy hajléktalan nő várandós lett. Mindez hathónapos terhessége idején vált egyértelművé a felületes szemlélők, az utca embere számára.

A nő főleg egymaga jött-ment a városban. Egy babakocsiban tolta ingóságait. Volt baja és hibája éppen elég, mint mindenkinek. De a város keresztény és keresztyén lakói valamint önkormányzata nem azt keresték, hogy miért ne segítsék akár érdemben. Meg aztán úgy érezték itt a "demográfiai csúcs" árnyékában, hogy ez lesz az, ami mellett, nem mehetnek el szó nélkül. Már amennyiben valóban  irgalmas szív dobog a mellkasukban...

Hiszen hideget jósoltak arra a télre is, mint most, a következőre. Nem akarták, hogy ez az anya, bármilyen számkivetett és szegény -  egy bokor aljára szüljön és felelőtlen dolgokat tegyen, akár a kisbabával is, majd a végén a bűntudat miatt magával is végezzen.

Kerítettek hát egy szociális férőhelyet és a tőlük telhető legnagyobb odafigyeléssel kísérték a sorsát. Annak a városnak, amiről beszélek,  női vezetője volt ekkor. Ez is döntő lehetett. Náluk, mármint a nőknél jobban senki nem tudhatja pontosabban átérezni az anyaságot. Ez a város, amiről beszéltem,  földrajzilag jó messze van Bicskétől. Persze, lehetne akár Bicske is. Csak úgy eszembe jutott a tanulságos történet. Hátha eszébe jut róla valakinek - valami. Vagy valaki. 

Karádi Imre igazgató úr, Bicske díszpolgára - életének kilencvenkettedik évében jár. Szellemi frisseségét megőrizte. Támasza kiváló családja, kiváltképp kedves felesége, Eszter, akinek sok örömet és boldogságot kívánunk 90. születésnapján. Részemről a megtiszteltetés, hogy Karádi tanár úr sorait közölhetem. (Káli Gábor köszöni az együttérzést és minden részvétnyilvánítást. Nem regisztrált közösségi oldalon, hogy "személyesen" köszönetet mondhasson érte, ezért kért arra, hogy tegyem meg..)    

Dr. Káli Ferenc a Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgató-helyettese szeptember 7-én meghalt. Halálának hírére emlékezetemben azonnal felvillantak azok a képek, események, amelyek őt a társadalmi elfogadottság legmagasabb polcára helyezték, melyet eddig csak kevesen tudtak megközelíteni.
De nézzük a fejlődési menetét:
I. kor: Jászapáti 1932-1952; gyermek- és ifjúkor, az elemi és középiskola elvégzése
II. kor: Budapest 1952-1956; ELTE TTK matematika-fizika szakos hallgató
III. kor: 1956-2021; (1992-ben nyugdíjazták)
Munkahelye mindvégig a Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola.
1956/57 tanár
1957/61 osztályfőnök
1962-től harminc éven keresztül az iskola igazgató helyettese 1992-ig
1962-től 30 éven át az iskola felnőtt-oktatásának vezetője 1992-ig
1967-ben, 1971-ben és 1975-ben (12 év) megválasztották országgyűlési képviselőnek.
Életének értelmét a munkája és családja adja. Házassága Klárikával, majd gyermekük születésével létrejött az a család, mely harmóniájával, kiegyensúlyozott hátterével biztosította számára mind az iskolában, mind a közéletben egyre nagyobb és eredményesebbé váló munkáját.
Életének meghatározó alapja a tudásvágy. A miértek, a hogyanok, a keservesen megtalált válaszok, majd a belőlük fakadó újabb ezerfejű sárkányokkal való küzdelmében mindig ő lett a győztes. S ez adja a pedagógiai, közéleti és elsősorban emberi nagyságának sziklaszilárd alapját. A folyamatosan növekvő tudás képét mutatja, hogy hétéves korától az egyetemi diploma megszerzéséig mindegyik iskolai bizonyítványa színjeles, és hogy ezeknek legyen egy fejedelmük, megszerzi szakjából a Cum Laude címet.
Mint ahogyan fiatalon, 30 évesen lett az iskola egyik vezetője, ugyancsak fiatalon, 35 éves korában Bicske választási körzete (párton kívüli) országgyűlési képviselőnek választja, melyet a közösség egyértelmű bizalmából és megelégedettségéből 12 évig visel.
Képviselőként ugyanolyan maradt, mint volt, szerény, nem az érdekli, hogy a neve fönnmaradjon, hanem az, hogy a körzetébe minél több értéket tudjon juttatni.
Intelligenciája - párosulva sokirányú érdeklődésével -, természetessé teszi, hogy kötetlenül el tudjon beszélgetni miniszterekkel, akadémikusokkal, sőt, Kossuth díjas költőkkel, írókkal éppúgy, mint útépítő munkásokkal vagy a szomszéd pékmesterrel.
Ő az aktív képviselők közé tartozik, a törvényalkotási folyamatokat figyelemmel kíséri, de minden bizonnyal a legmaradandóbb a Nemzeti Alaptanterv akkori koncepciójának megalkotásában való részvétel volt.
Figyelemre méltó, hogy az e téren végzett munkájára a külföld is felfigyelt, ugyanis egy alkalommal a francia nagykövet meghívta őt egy követségi vacsorára azért, hogy tőle, mint az egyik legilletékesebbtől kapjon tájékoztatást a magyar oktatásügy modernizálási folyamatáról, helyzetéről.
De térjünk vissza a mi kis iskolánkhoz, hiszen szokatlanul hosszú ideig, 28 évig irányítottuk, biztosítva évtizedeken keresztül a nyugalmat, végső soron a tanulók tanulási kedvét és eredményességét.
De itt az ideje a búcsúnak. Búcsúzom Tőled, de velem együtt több mint száz kollégád, több ezer tanítványod, s közel 40 ezer választópolgár sóhatja együtt: Nyugodj békében!

Karádi Imre
c. igazgató

Bicske község akkor még nem a Bicskei Járás székhelye, hanem a Vaáli Járás egyik faluja volt. A kiállító hatóság, ahogyan a pecséten is látszik, a Királyi Járásbíróság Vaálon. A dokumentumra szintén Káli tanár úr kincsei között bukkantam. 

2021. szeptember 7-én elhunyt Dr. Káli Ferenc. A Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra hamvait. Az időpont még nem áll rendelkezésre. A szertartás nem lesz zártkörű.

Káli Ferenc. Tablókép 1980-ból. 

Káli tanár úr fiával egy osztályban érettségiztünk 1989-ben abban a gimiben, ahol Káli tanár úr is tanított, és aminek igazgató helyettese volt. Káli tanár urat az emberi korrektség mértékegységeként tartja számon számos régi diákja..  Arra kértem Gábor barátomat, hogy foglalja össze édesapja pályáját. Válaszul elküldött nekem egy 1980-ban, írógéppel papírra vetett részletes önéletrajzot. Ezt a kitűnő forrást Gábor  hozzájárulásával átadom a Nagy Károly Városi Könyvtár Helyismereti gyűjteményének. 

"Jászapátin születtem 1932-ben. Édesapám betanított munkás volt, jelenleg nyugdíjas. Édesanyám a háztartást vezette és alkalmi munkát vállalhatott, mivel hárman voltunk testvérek. Az elemi iskolát és az akkor még nyolcosztályos gimnáziumot Jászapátin végeztem. 1952-ben érettségiztem, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika szakán tanári oklevelet szereztem 1956-ban. Az egyetem elvégzése után Bicskére kerültem dolgozni és munkahelyem azóta is a Vajda János Gimnázium és Postforgalmi Szakközépiskola.

1962-ben igazgató helyettesi kinevezést kaptam, és jelenleg is ebben a beosztásban dolgozom. 1962-ben meghívást kaptam a Miskolci Nehézipari Egyetem matematika tanszékére tanársegédnek, és lakásprobléma miatt nem fogadtam el. 1960-ban megnősültem. (...) Egy fiam van, aki 1971-ben született. OTP kölcsönnel épített családi házunk van Bicskén.
1958 és 1960 között ábrázoló geometria kiegészítő szakot végeztem levelező úton az Eötvös Loránd Tudoméányegyetemen, majd ugyanitt 1971-72-ben számítástechnikai továbbképző tanfolyamot. Ennek folytatásaként 1978-ban kezdtem el a továbbképzés második fokozatát, és ennek befejezéseként szeretnék doktorálni.

Káli tanár úr doktorrá avatása

Már gimnazista koromban megoldója voltam a Középiskolai Matematikai Lapok feladatainak. 1952-ben a középiskolai matematika verseny országos döntőjébe kerültem. Mint gyakorló pedagógus A Matematika Tanítása című folyóirat kitűzött feladataira küldtem be gyakran megoldásokat, és több alkalommal jelent meg cikkem e lapban főleg a térgeometria tanításának témaköréből.
(...)
1967-ben országgyűlési képviselőnek választottak, majd 1971-ben és 1975-ben újból megválasztottak e tisztségbe. Tagja vagyok az országgyűlés kulturális állandó bizottságának és az Interparlamentáris Unió Magyar Csoportja áltak működtetett magyar finn tagozatnak.
(...)
Bár a társadalmi funkció elég sok elfoglaltsággal jár, mindig szakítottam időt szakmai műveltségem gyarapítására is. A matematikán belül elsősorban a geometria áll hozzám legközelebb. Sokat foglalkozom módszertannal és igyekszem oktató nevelő munkámat hatékonnyá tenni. Az eredményesebb geometriatanítást kívánom elősegíteni a mostani továbbképzésben végzett munkámmal és a doktori disszertációval.
Bicske, 1980. február 11.
                                                                                                                         /Káli Ferenc/"

Kitűnő Tanuló érdemérem (1952) 

 Az oktatásügy kiváló dolgozója (1973) 

Kiváló Pedagógus (1987)  

Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1993) 

Németh László díj (2006)  

Aranydiploma (2006)  

Gyémántdiploma (2016) 

Káli tanár urat 1981. január 31-én avatták doktorrá.
A KÖZMŰVELŐDÉS Fejér megyében /1986. évi 1. sz./ Bicske művelődésének története címmel jelent meg tanulmánya. Családjáról tudom, hogy hárman voltak testvérek. Egyikük munkás, László pedig katolikus pap volt a mai Tatabánya területén egy plébánián. Fiatalon, 40 éves korában halt meg, utolsó időszakában Jászapátiban szolgált. 
A Vajdában ezen 1980-ban született életrajz szerint Dr. Káli Ferenc 1956 és 1980 között összesen 127 osztály, 3045 bicskei gimnazista és szakközépiskolás érettségiztetéséért dolgozott.
"Csak" 1956-1980 között 17 alkalommal volt érettségi elnök vidéken vagyis nem Bicskén. Osztályvizsga elnök 7 alkalommal volt vidéken, helyben háromszor.

Tiszteletre méltó emlékét szívünkben őrizzük. 

A Lidl Magyarország a vásárlók kényelmes bevásárlási környezetének megteremtésére mindig nagy hangsúlyt fektetett, folyamatosan törekszik a kellemes környezet kialakításához a bolti környezet fejlesztésére, modernizálására. Ennek érdekében a vállalat a bicskei Szent László utca 55. szám alatti áruház kapuit szeptember 5-től bezárja egy hónapra, hogy megújítsa azt és a vásárlók modern, vonzó környezetben intézhessék a napi bevásárlásaikat. Az áruházat modern berendezések, letisztult vonalak jellemzik majd. A modernizáláskor felújítják a szélfogót valamint új be- és kijárati ajtókat is kap az áruház. Az üzlet teljes területén lecserélik a padlóburkolatot, új klímák kerülnek beszerelésre, valamint kiegészítésre kerül a LED-es világítás is. A belső berendezések cseréje (modern hűtők, polcok, kasszák), és egyéb elektromos, valamint gépészeti korszerűsítések mellett megújul a közösségi helyiség és a raktár is. A belső átalakítások mellett a parkolóban is zajlanak majd munkálatok, modern LED-es parkoló világítás kerül kialakításra és a fenntarthatóságot szem előtt tartva elektromos töltőállomásokat is kiépít a vállalat.
A megújult áruház október 7-től fantasztikus akciókkal várja majd újra vásárlóközönségét.
A felújítás ideje alatt a legközelebbi – Tatabánya, Szent Borbála út 31. valamint Tatabánya, Győri út 31. - Lidl áruházainkban várjuk vásárlóinkat.
Üdvözlettel,
Lidl Magyarország

Bicskén, a Móricz Zsigmond utcában egy rózsaszín  iksszel megjelölt kb. tizenötéves fűzfa azt kéri: léci ne vágj ki.

Nem csak a saját nevében beszél, hanem további tíz társát szeretné megmenteni a feltételezett kivágástól.

A fákat egy ott élő ültette. Gondozza őket kezdetektől. Nyírja lombjukat, söpri, gereblyézi leveleit a fogalmas közterületen. A fák frizuráját ollóval igazítja, hogy árnyékába beférjenek a parkolók. A 11 fa sűrű lombozata természetes gátja annak a porfelhőnek, amit a bicskei családi házakkal szemben abszurd módon engedélyezett bányarakodó hosszú évek óta termel. A 12 elültetett fűz közül csak egy pusztult ki. Nem rossz arány. Közművi vonatkozásban érintett területről van szó. Csereérett szennyvízcső húzódhat alattuk? A bicskei fákat ültető és gondozó gazda saját Bicske szíve parkja ez. Ragaszkodik a fákhoz, amiket a környék is szerethet.Keresi a módját annak, hogy megmentse azokat.

A Borászati lapoknak 1858. április 10-én, több mint 163 éve írt olvasói levelet Tóth István bicskei gazda a szőlő akkori állapotáról.