2020.03.04-2021.03.04. közötti időszakra vonatkozó adatsor. A járványban elhunytak településenkénti adatait közérdekű adatigényléssel szerezte meg a K-Monitor a Nemzeti Népegészségügyi Központtól (NNK).
Bicske a 148. sorszámú település ezen a listán, ami mellé 17 elhunyt személyt rögzített az illetékes hivatal. De a kereső használatával más települést is megtalálunk. A Csabdi helységnévnél 2 elhunyt személyt szerepeltet az NNK. Mány, Óbarok, Szár, Alcsútdoboz nincs a listán vagyis ott nem volt a covid következtében halálos áldozat ebben az időszakban a hivatalos közlés szerint. Újbarok 1, Felcsút 3, Etyek 5, Herceghalom 3, Tatabánya 124, Székesfehérvár 133 Covid-19-ben elhunyt a tavalyi és az idei március 4. között. 
A K-Monitor azt írja Facebook-posztjában, hogy február végén adatigényléssel fordultak az NNK-hoz. Végül a törvényben előírt maximális idő, 90 nap után kaptak egy dokumentumot, amelyben a járvány kezdetétől 2021. március 4-ig jelenítették meg a települések veszteségeit - írja a Telex.
"Hogy ne legyen könnyű dolgok az újságíróknak, az NNK egy géppel olvashatatlan, beszkennelt dokumentumot küldött ki. Ebből gyártottak aztán a K-Monitornál egy kezelhető, táblázatos változatot, amit itt ön is elérhet."

https://docs.google.com/spreadsheets/d/1ConGRVdv8jocW8G1lhpLqbDVnYwibjP1xhQJ5qiP_Ew/edit#gid=352892695

Bicskén, a Hősök terén ellenőriztek 2021. május 27-én 8 óra 45 perckor a rendőrök egy 30 éves helyi lakost. Az intézkedés során megállapítást nyert, hogy a Bicskei Rendőrkapitányság körözését rendelte el, mivel a rá jogerősen kiszabott pénzbírságot nem fizette meg. A férfit elfogták, a rendőrségre előállították, majd a kijelölt büntetés-végrehajtási intézetbe szállították. (FM RFK) 

Közszájon forog Bicskén, hogy több lakásban eredményes házkutatást végeztek a bicskei rendőrök drogkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekmények gyanúja miatt.

Mint azt hivatalos úton megtudtuk, a Bicskei Rendőrkapitányság valóban folytat kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos büntetőeljárást, melynek felderítése során - amennyiben az indokolt és szükséges - valóban végeznek ilyen irányú nyomozati cselekményeket. A folyamatban lévő nyomozás érdekeire tekintettel a bővebb tájékoztatásnak még nincs itt az ideje - tudtuk meg az illetékesektől.  

A két hete, A Föld napján  megjelent írásunk hatása? Részemről a megtiszteltetés. Szólok régi barátom atyjának.  

Forrás:  bicske.hu 

Amikor ma errejárva fotóztam, természetesen az egyik legjobb szánkópálya, a Bogya jutott eszembe.  Ok nélkül. A lejtő miatt. Amúgy egy ifjú hölgy kérdezett minap, mit tudok erről, hogyan fognak itt elférni az autók mindkét irányba jövet-menet, ha a keskeny kis utcácska kerékpársávos. 

Kérdeztem, szaggatott-e az a vonal vagy nem szaggatott. Mondta, hogy szaggatott. Azt feleltem, hogy szerintem minden marad a régiben, az az útburkolati jel a kerékpárosok és más közlekedők biztonsága érdekében készült. Ha ott abban nem megy biciklis, akkor annak területén is lehet kerülni és előzni. 

Nyitott kerékpársáv, ez a meghatározása, így tartja számon a KRESZ.
Azon belül megy a kerékpáros a saját, jól felfogott érdekében, de ha nincs ott biciklista, akkor azt a sávot autó is simán igénybe veheti. 

Vannak egyéb szabályok, ami alapján a kerékpáros infrastruktúrát ki lehet alakítani. Valami kellett ide is, hiszen a közelben jelentős kerékpárutak épültek és épülnek ki. Az egyik a szőlőhegyet kerüli, a másikon hamarosan akár  a Balatonra is le lehet tekerni.  Ha erre jár pl. egy két gyerekes túrázó család pl. helyismeret nélkül, legyen valami mellettük, legyen egy kis biztonságérzetük a különben is zúzós kis lejtőn.  A Bogyán ilyen fért el.

Az utca talán elbírt volna egy külön kerékpárutat is. De az drága. Meg kell építeni. Legyen meg mielőbb!  Mert itt átmenetnek elég a festés. Ami félmegoldás.  
Remélhetőleg a felújító festés is rendszeres lesz.  

S ha majd egyszer Bicske fő utcájának burkolata megújul, és az út szélén, a kerékpársávként számon tartott tartományban  nem hordalék és nem kátyúk teszik nehezen járhatóvá főképpen kerékpárosoknak, az lesz ám a szép ott a szélesúton.  

A Csabdi kötődésű Veszelovszki Janka a Freeszfe - Prózai színművész V. éves hallgató  szakdolgozik. Már volt szerencsém írni alakításairól két emlékezetes színházi estét követően. Az első éppen azon az Ódry Színpadon volt, ami ott biztosan megszűnik játszóhelyként. Egy bemutatót a Katona József Színházban fogtam ki.    

Szakdolgozata az SZFE-n történt ellenállást, a 72 napos Free SZFE egyetemfoglalást is feldolgozza. Mindezt úgy, hogy az eseményeknek ő maga is közvetlen résztvevője, követője, formálója volt. 

A szakdolgozat címe: A színházi alkotók társadalmi felelősségvállalása a XXI. században.

A szerző véleménye szerint egy színházi alkotóinak azért nagyobb a felelőssége, mert nagyobb az ismertségük. Szociális, környezetvédelmi területeket is érint, mely mozogalmaktól nem áll távol.   

A munka fő fejezetében Fullajtár Andrea, Mácsai Pál, Mundroczó Kornél, Rátóti Zoltán válaszol Veszelovszki Janka kérdéseire  a társadalmi felessőgvállalásról, politikai szerepvállalásról és a hivatástudatukról. 

  A beszélgetés ITT érhető el.

"Minden kezdet merész!"
Kérdező: Biró Dorottya
(SZFE - Drámainstruktor - drámajátékos specializáció BA I. év)
Aki válaszol: Veszelovszki Janka (Freeszfe - Prózai színművész V. év)
Téma: A színházi alkotók társadalmi felelősségvállalása a XXI."

A határozat című kultikus, szituációs és betiltott dokumentumfilm első jelenete közel ötven éve készült a Magyar Szocialista Munkáspárt Bicskei Végrehajtó Bizottságának egykori irodájában, de a lényeg   Felcsúton zajlik.

Cselekménye alapján a bicskei pártbizottság és járási hivatal vezetői, kiegészülve a bicskei ügyészség akkori vezetőjével valamint a felcsúti téesz pártbizottságával, feltétlenül vissza akarják vonatni a téesz elnökének megbízását. Le nem írt okaik között szerepel, hogy  túl polgári személy. Sokallják az ottani fizetéseket és a sikeres melléküzemág miatt hatszáz céggel kapcsolatban álló termelőszövetkezet évi 39 ezer forintos reprezentációs keretét. A film legjobb részei, ahogy a téesz tagsága, a község lakói kiállnak az elnök mellett.    

Hosszú ideje rá-rákerestem erre a filmre, ha valamiért eszembe jutott. De nem találtam. Fel is adtam, eszembe sem jutott. Egy tegnapi baráti beszélgetésben szóba került. Kultikusnak nevezték.  Próbáltam ismét megtalálni. Elő is került, itt megnézheti bárki. 

Az alapfilmmel a 80-as évek végén, középiskolás koromban találkoztam eőször. A 168 Óra szerkesztőségben dolgoztam a 90-es évek közepén. A riport úgy született, hogy felvetettem: írnék a filmről és az emlékezetes alkotás szerintem főszereplőit, akik a téesz tagjai voltak,  megpróbálom Felcsúton megtalálni. Nem vol nehéz dolgom, én akkor is Bicskén éltem. Az akkor megjelent írásom nem érhető el online. Saját példányom nincs. Több oldalas, beszkennelt fénymásolattal segítettek kérésemre a Nagy Károly Városi Könyvtár munktársai, mert a Helytörténeti Gyűjtemény őrzi ezt a munkám is. (Izing Antal: Téeszdemokraták: A határozat, 1972. 168 Óra, VIII. évf. 27. sz. (1996. júl. 9.) 18–21. o.)  De lényeg a film megtekintése, ami számos kérdést felvető lenyomata annak a kornak, ami sok tekintetben nagyon hasonlít a maira és természetesen nagyon eltér ettől.                

Azt kérdezi tőlem a régi barát, aki úgy harminc éve nem Bicskén él, hogy mit tudok, mikor lesz a veszélyes hulladék gyűjtése. Az édesapja tavaly kivitte a Kisfaludyba (sokan kivitték - a szerk.), de nem vette át senki, hiszen lemondták az átvételt a veszélyhelyzet miatt. 

 
Mondom válaszul, nem tudok róla, híre-hamva sincs, pedig A Föld napja alkalmából igazán meghirdethették volna a bicskei időpontot  - akár május vagy június végére. Stílusos lett volna, igazán. 
Azt nem érti - mondja ő -, miért maradt el? A járvány miatt? Miközben a piac minden pénteken megy? Nincs gond a piaccal, szabadtér, működjön, kötessenek jó üzletek, de ha a piac hetente működhet, az évente egyszeri  veszélyeshulladék gyűjtést miért nem lehetett megoldani? Az újévi kampányrendezvény is működött, az is szabadtéren, ez vajon miért lett volna veszélyesebb? 
"Mondjuk tényleg lemondták neten és egyéb helyen, de gyanítom, hogy jó, ha 50% képes figyelemmel kísérni" -  mondja ő. A piac azért jó hasonlat, mert szabadtéren, távolságtartással, de a zárt helyekhez képest tényleg smafu lett volna a vesz.hull. átvét is. Semmiség. Ráadásul mivel veszélyes, mivel méreg, mindenki jól kezet mos kétszer-háromszor is, sőt, azt is lehetne kérni, ajánlani, akár elrendelni, hogy a maszk alapvető kötelezősége mellett feltétlenül kesztyűben adjuk át,  kesztyűben veszik át tőlünk.
Azt mondtam, hogy egyetértek. Ám lehet, hogy vesz. hull. témában nem merültem el kellőképpen a helyi hírforrásokban. És csak ezért nem tudhatom magyar állampolgárként, bicskei lakosként 2021-ben A Föld napján, hogy mikor lesz Bicskén veszélyeshulladék gyűjtés. De nekem biztos, hogy nem kerülte volna el a figyelmem, mindig posztolom a blogomon, vagy csak osztom, hogy tudjanak róla minél többen. Az, hogy mikor lesz ez a "performance", egy bicskei kétszeres apa és hatszoros nagyapa kérdése hozzám üzenetben, aki a nagyobbik  fiával kérdeztet meg engem, hogy akkor mit lehet erről tudni "te bicskei gyerek".  A jó nagy semmit, amúgy pedig minden tiszteletem. 
Erre a régi barát: ez elég gáz, hogy nem kezelik, mert "jó" esetben (ami szintén rossz) mind a kukában köt ki, de lehet hogy a határban, az erdőben, az út mellett  vagy a csatornában.
Egyetértünk, de változtatni nem tudunk.
Lehet, hogy nincs az ügynek igazi gazdája? Mostanában mosta a kezeit valaki imigyen  hasonló témában, hogy forduljak a Zöld Bicskéhez. Mintha Bicske vezetését és lakosságát, környezetét az és ez a téma nem érintené... szervesen. Hát dehogynem.
Bízom benne, hogy az új szolgáltató jól tudja majd kezelni. A Zöld Bicskének erre sosem volt engedélye. Bevontak megfelelő céget, akinek fizettek/fizettünk. A Vertikálnál (meghatározó piaci szereplő) szerintem alap, hogy ezzel rendelkezzenek. Szóval jó lenne, ha az önkormányzat választott vezetése latba vetné érdekérvényesítő képességét az országgyűlési képviselővel karöltve - a bicskeiek és az ő környezetük érdekében.  Legyen gazdája az ügynek, ha esetleg nem volna.  
Figyelmükbe ajánlom (nem először), hogy amikor évtizedekkel ezelőtt elkezdődött a vesz.hull. gyűjtése - amikor a várost járta a csúnya multi talán éppen narancssárga begyűjtő autója -, szóval ehhez a lakossági innovációhoz idő kellett, beletanulás, ahogy a szelektív gyűjtés mindennaposabb részeihez is. Itt is szokás lett és érték. Nem mindenkinél, de sokunknál. Kár lenne veszni hagyni, mert az igazi veszteség csak azután következne be.

Az önkormányzat reakciójának szívesen helyt ad a Bicskei Szó a lakosság korrekt tájékoztatása érdekében a veszélyes hulladék gyűjtésének ügyében. 

Ezeket a népdalokat, műdalokat, nótákat, katonadalokat főleg Bicskén, Csákváron gyűjtötték 1969-ben. Valószínűleg egy sincs olyan, ami új felfedezés lett volna a gyűjtő számára, legfeljebb a bicskei változatot ismerhette meg. De ez kor-emlék és kedves kincs. Főleg a bicskei Grácia István "danol", őt hallgatom és tárogatón is játszik. Kedvencem a "Kint a pusztán szántok, vetek kezem lábom" kezdetű, mert ma is lesz egy kis ásás anyukám kertjében. A Zenetudományi Intézet Hangarchívumát  a bicskei dalkör tagjainak figyelmébe ajánlom. Ha elindítunk egyet, akkor halljuk sorban a többit automatikusan. A jobbszélen van egy ikon, mely mellékletre kattintva megnézhetjük, hogy ki, mikor gyűjtötte és ki énekelt vagy zenélt. Tetszik, amikor a dal végén nevet vagy kommentálná. Bár ezeket kivágták. 

A megjelenés után néhány órával Imeli László helytörténész, képeslapgyűjtő ezzel az információval gazdagította a fentieket: "Grácia Pista bácsi a mai Losonczi utcában lakott és tárogatózott. A bikakúti vasúti átjárónál (most Petőfi tér és nem átjáró) a tekerős sorompónál, ha átmentünk a telep felé, balra a negyedik házban (ma talán Losonczi 35.) Emlékszem a hatvanas évek elejére, amikor ha szép idő volt, főleg nyáron esténként kiűlt a folyosóra és fújta a magáét. Mivel akkortájt jóval kevesebb volt az úgynevezett háttér zaj, szerintem fél falu hallhatta a tárogató játékát." 

Ezt nem tudtam, nekem ez új volt, ezért a "Kartonozót" hívtam, mert a napokban megesküdtem a rugalmas szakorvosomnak, hogy becsszó meglesz a lelet, ha addig élek is. Kerüljön bármennyi vérembe. Évente kell.  

Azt mondtam a Kartonozó munkatársával beszélve, hogy nekem mindegy mely napon - de a lényeg -, hogy minél inkább kora reggeli időpontot kérek szépen. Mert én nagyon szeretek  reggelizni. (Továbbá ebédelni és vacsorázni.) Mert ha pl. reggel 6 órai a labor-meeting, akkor ez is megvolt, még sincs este,  nem veszi el a nap más teendőinek helyét. Előtte persze, jó sok vizet iszom, hogy költői vénám ne legyen oly rejtett a szúrás nagy pillanatában.   

A Kartonozóban megtudtam, hogy itt ezen a szent helyen foglalható időpont.  Regisztráció muszáj. Nagy ügy. Ki is próbáltam. Mivel itt még volt szabad hely abban a 30 perces időtartományban is, amire a Kartonozó munkatársa telefonon volt szíves előjegyezni, itt is le tudtam foglalni azt.  

Minden tiszteletem a Bicskei Laborban dolgozóknak. Toporgó tömegek minden reggel és délelőtt. 14 azaz tizennégy település lakosságát szolgálják munkájukkal.      

Igaz, októberi fotó. De saját. Ora et labora. 

Megláttam egy régi ábrázolást az egykori bicskei zsinagógáról a "Kastély utcában".  De első pillantásra nem tudtam, hogy mit látok. A felirat sem látszott.  Ezért ezt gondoltam:a mesés képről, talán Krakkó óvárosának emlékei köszönnek vissza? Elkezdtem keresni ezt a ritkán látható képet és érdekes adatokat találtam. 

Egy kutatás 1840-1941 között vizsgálja Bicske (Váli járás, Fejér vármegye) összlakosságát is.
Ezen belül a zsidó népesség (és más valláshoz tartozók) számát településenként 1840–1941 között.Az izraelita vallású bicskeiek adatait is bemutatja. Eddig nem találkoztam hasonló beszámolóval. (Ettől még megjelenhetett valahol-valamikor, de nem ismerem.)  

Bicske teljes lakossága 1880-ban 5134 fő. 1941-ben már 8139.

1880-ban 231 bicskei izraelita vallású élt itt. Harminc évvel később, 1910-ben 321 volt a bicskei zsidó hitközséghez tartozók száma. 1920-ra 299-re, 1930-ra 241-re csökkent számuk, 1941-ben 201 a lélekszámuk. 

Forrás: library.hungaricana.hu  

Olvastam az I. világháború kezdetének elsők között elesett bicskei áldozatairól.
Máté Kálmán római katolikus vallású. Élt 25 évet. 1890-ben született.
Brunczlauer Manó izraelita vallású, élt 34 évet -1881-es születésű.

A világháború elején 1914 őszén nagy harcok dúltak a galíciai Sambor közelében lévő ... Zwor melletti Sprynia falucska körül, ahol különösen a volt császári és királyi 69. Hindenburg gyalogezred vívott sok véres csatát az oroszokkal. Az ezred kénytelen volt halottai és sebesültjei hátrahagyásával visszavonulni. A terület Ukrajnában található, Ungvár és Lviv, (vagyis az egykori Lemberg) között félúton.
Az ezred katonái, akiknek holttestét temetetlenül hátrahagyni kényszerültek, mint “eltűntek” kerültek a veszteséglajstromba. A spryniai kastély tulajdonosnője húsz évvel később, 1934-ben levélben közölte a 69. gyalogezred egyik volt tisztjével, hogy az ezrednek azokat a halottait, akik az 1914 augusztusától az október 27-i visszavonulásig tartó harcokban kapott sebeikbe a visszavonulás közben vagy azután belehaltak, valamint azokat, akik a 27-e körül vívott ütközetben estek el, a birtokán tisztességgel eltemettette. A kastély úmője összegyűjtötte az elesettek személyi lapjait is és ezeket később átadta az orosz parancsnokságnak abban a hitben, hogy azokat a Vöröskereszt útján majd eljuttatják az osztrák-magyar hadsereghez. A névsor azonban többet nem került elő. Szerencsére a naplójába másolta az összegyűjtött személyi lapok adatait és leveléhez mellékelte ezt is. A lajstrom tanúsága szerint a spryniai birtokon harminckét volt Hindenburg-gyalogezredbeli elesett katona kapott végtisztességet. Az eltemetett magyar katonák többsége Fejér megyei volt.
Az I. világháború kezdetének elsők között elesett bicskei áldozatai:
Máté Kálmán római katolikus vallású, 25 éves - 1890-ben született.
Brunczlauer Manó izraelita vallású, 34 éves -(1881-1914)
Máté Kálmán nevét megtaláltam a bicskei I. világháborús emlékművön. Brunczlauer Manó neve viszont nincs ott. Bunclauer Miksát találtam. Lehet, hogy a testvére vagy más családtagja is meghalt. De az is lehet, hogy valahol összetévesztették vagy egynek tekintették a két M-el kezdődő utónevet. Persze, nem tudhatjuk, mi történt.
A lényeg azonban az, hogy szokták-szoktuk dicsérni a nők agyát, lelkét, mentalitását, hozzáállását. Szerintem itt sem az a kérdés - ahogy a származásnál, vallásnál sem -, hogy férfi vagy nő az illető. Az a kérdés, milyen ember lett belőle. Ebben az esetben a gyakorlatias, nyilván valamekkora gazdaságot irányító nő a hős. Aki a támadó hadsereg halottait eltemetteti, mivel ott maradtak több mint harmincan. Az sincs kizárva, hogy a sérültekről gondoskodni próbált. Az eltemetés lépéskényszer is volt, hiszen több okból sem maradhat temetetlenül 34 hulla. De hogy még dokumentálta is, ez óriási. A "szolgálati út betartásával" az oroszoknak adta át először a halottak listáját. 20 év után, hogy onnan semmi válasz nem érkezett - megkereste az osztrák-magyar gyalogezred vezetését. Emelem kalapom.

Önkormányzati vezetőink a veszélyhelyzet alatt is dolgoznak értünk, és csak az hibázik, aki dolgozik.

A nagy munkában a jogszerűség, még ha van is annak  felelős őrizője, nem mindig sikerülhet.

A jegyző hirdette ki a (kormány veszélyhelyzeti rendelkezése egy fontos részletének ellentmondó) bicskei rendeletet, amit gyors megvilágosodás következtében hatályon kívül is helyeztek.  

Itt látható a megújult arculatú Nemzeti Jogszabálytár  - aminek elérhetőségét bicskei fórumokon legelőször a Bicskei Szó mutatta be (mint rendszeres hivatkozását) - használati útmutatással együtt.  Íme, a kérdéses rendeletek elérhetősége: 

1. Ez volt az első lépés, a szerencsére nem kellő körültekintéssel megalkotott visszamenőleges díjmelés Bicskén. 

 2. Ez már a másnapi, hatályon kívül helyező. 

Nézzük a hátteret. Az első linken lévő rendeletben március 24-én, januárra visszamenőleg emelik egy önkormányzati szolgáltatás díját. Önmagában az is igénytelenség, hogy egy önkormányzat választott vezetése a visszamenőleges hatály lehetőségével élve  emeli bárminek a díját/árát. 

A visszamenőleges hatályú törvényeket tiltotta Magyarország 2012 előtt hatályban lévő Alkotmánya, a 2012. január 1-jén hatályba lépett Alaptörvényben azonban ez a tiltás már nem szerepel.

(Az Európai Unió jogának egyik alapelve a jogbiztonság garantálásának követelménye, amelynek egyik eleme a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma.)

 De térjünk talán vissza Bicskére az Öreg Kontinensről:  a második linken már az a rendelkezés látható, hogy másnap, a még hatályba sem lépett rendelkezésüket hatályon kívül helyezik.  

 A veszélyhelyzet beindítása idején sok helyen olvashattuk, hogy az önkormányzatok és az állam nem emelhet szolgáltatási díjat a veszélyhelyzetben. Még értékeltük is a jó hírt a járványban, a rossz gazdasági helyzetben, az inflációban és a  forint érezhető romlása közepette.  Íme, a 603/2020 számú kormányrendelet.

"(...) a képviselő-testület feladatkörébe tartozó közszolgáltatás ellátására szerződéssel rendelkező, a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti gazdálkodó szervezet által nyújtott szolgáltatásért, végzett tevékenységéért megállapított díj, az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás keretében felmerülő díj, illetve egyéb díjfizetési kötelezettség (a továbbiakban együtt: díj) mértéke nem lehet magasabb, mint az ugyanazon díjnak az e rendelet hatálybalépését megelőző napon hatályos és alkalmazandó mértéke". https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A2000603.KOR&dbnum=1

A rendeletalkotó kormány kimondja: tiltja a díjemelést.  Bicskén az önkormányzatnál az történhetett, hogy meghozták és kihirdették a visszamenőleges hatályú áremelő rendeletet, majd másnapra ráébredhettek,  hogy ez bizony jogsértő, ezért másnap azonnali hatállyal hatályon  kívül helyezték, mielőtt életbe lépett volna.

Ez rekord. Valószínűleg nincs, vagy nagyon ritka az ennyire rövid életű és nagyon gyorsan hatályon kívül helyezett rendelet széles e hazában.  

Jegyző. Aljegyző. Polgármester. Alpolgármester. Miért hagyták az első, a kormányrendelettel nem harmonizáló, visszamenőleges áremelési szándékot Bicskén?  

Kisvári Gyula: Tabódy István 

Lovas István jegyzete 

(Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság újság című közéleti magazinműsorában, 2000. októberében)   

Szeptember 25-én, életének 79. esztendejében Bicskén elhunyt Tabódy István székesegyházi kanonok, vezérőrnagy, a Máltai Lovagrend tagja. A II. világháború után, a kommunista diktatúra idején 19 évet töltött börtönben politikai okokból, s mert papi hivatását lelkiismerete szerint gyakorolta. Szentmisét szerdán mondtak érte Bicskén, csütörtökön Révfülöpön helyezték örök nyugalomra. 

Kedves Pista! 

Ezt a levelet, amit most felolvasok, oda fel küldöm Neked. A borítékra ráírtam: Mennyország, főkapu, Tabódy atya. Onnan a "címzett ismeretlen" felirattal nem küldik vissza, abban biztos vagyok, hisz hová kerülhettél volna, ha nem oda? 

De a lényeg, beszámolok Neked gyászmisédről, mert ismerlek, nincs idős csip-csup ügyek figyelésére, még onnan fenntről sem. Hát meg kell mondani, Bicskén hatalmas tömeg szorongott a templomodban, amit olyan szépen rendbe hoztál.  Ott voltak a bicskei rendőrök, akik annyi éven vigyázták a végefelé már nagyon elgyengült lépteidet. Most ők irányították a hirtelen megduzzadt forgalmat. Ott voltak a tűzoltók is, akik a házadban a könyvespolcot készítették azután, hogy idén februárban nyugdíjaztak. Meg azt hisztem, mindaz a jó száz ember is ott volt a tömegben, akik betegséged alatt oly nagy szeretettel vettek körül. Élükön a polgármesterrel, Szebényi Zsolttal, aki ágyadnál utoljára borotvált meg, és kente be testedet levendulabalzsammal, mert az olyan jól hűsített. Ott volt Szigeti Imre, a Suzuki márkakerekedés tulajdonosa, aki Bicske más vállalkozóval együtt házat vásárolt Neked, hogy nyugodtan és gondtalanul élhess. Ott volt Juhász János, a vágóhíd, Döme László és Döme Kata, a Delicatesse tulajdonosai, akik gondoskodtak arról, hogy a fridzsiderből legyen mit kivenni. Vásárhelyi János, a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon igazgatójának asztalosai, akik a konyhabútorodat készítették el. Rozovics Márton vállalkozó, aki a padlót, Szántó János fuvarozó, me sokan-sokan mások, akik oly boldogan tették könnyebbé életed utolsó hónapjait. Bőcs Józsefné, aki készítette a reggelit, az ebédet, vaslalt és mosott rád. Meg persze Báder Tóni, a párját ritkító fogadós. 

Mindez egy olyan kisvárosban, amelyikről azt állították sokan, hogy nincs benne kohézió. De Te körülötted a kohézió mindig is kialakult. A szeretettől, ami olyan, mint a csiriz. Összeragasztotta a széteső dolgokat. De jöttek persze messziről is, Pestről, az országból meg külföldről. Láttam Kozma atyát, Atzél Bandit, a karakán rabtársat, aki sok máltai nevében tisztelgett előtted. Fizikailag utoljára. 

Szép beszédek hangzottak el. Ehhez hasonlóan emelkedetten én nem tudok fogalmazni, de Te különben is szereted a földhözragadt szavakat. Szóval,  Pista, képzeld, Paskai nem jött el. Ennek nagyon örültél volna. Pedig a bíboros sajnálni fogja. Ugyanis Neked valaki egyszer még megindítja a szentté avatásodat. Az életutad és a papi pályára lépésed szent ágostoni. A különbség csak annyi, hogy ő Karthágóban, Te pedig a Stefánia úton, hatalmas szál, nyalka huszártisztént bohémkodtad végig fiatalkorodat. Akkor persze még nem tudtad, hogy a vidámságnak vége, mert jön egy olyan rendszer, amelyiknek a származás nagyon fontos. Ez a kommunizmus volt, amelyben az olyan dzsentri szülők gyerekeinek neve mellé, mint amilyen te voltál, X-et ragasztottak. Ez nem a kromoszómára utalt - hiszen akkor te nem ikszet, hanem jó tucat ipszilont kaptál volna -, hanem arra, hogy származásod visszavonhatatlanul osztályellenesség. Nem is szólva a Te esetedről, hiszen korán elhunyt édesapád még annak idején országgyűlési képviselő is volt.  Be is hívtak az ÁVÓ-ra, amely tagjainak szemet szúrt a politikailag inkorrekt apád és anyád. Rövid kihallgatásról volt szó. Hat és félévig tartott. Azzal vádoltak, hogy Horthy Miklóssal paktáltál le, holott csak udvaroltál külföldön élő lányának, Zsófiának, aki nem hivatalos menyasszonyod volt. A hat és fél év alatt voltál Recsktől Kőhidáig mindenütt, ahol az akkori urak tartották ideológiai ellenségeiket. Olykor órákra gúzsbakötöttek és alkalmasint még a hátadra is ráugráltak, mert az iszonyú fájdalom ellenére nem hogy elájultál volna, mint sok rab, de mosolyogtál. Ez az arcátlan derű, amelyik nem hagyott el életed utolsó percéig.      Ekkor határoztad el, hogy Istent fogod szolgálni. Kiszabadultál. Teológiát tanultál. Felszenteltek. Tetted a dolgod, ahogy egy huszárkapitányból lett paphoz illik. Azután jöttek, elvittek és megint éveket töltöttél rács mögött. De Te ott is miséztél. Olykor csomagot is kaphattál és a kalácsba sütött mazsolából készítettél misebort. A kalácsból az Istent mazsoláztad ki, mondta egyszer Tóth Karcsi. Tudod, Karesz, a molnár gyerek, aki 11 évet ült. Hívott Hegymagasról az öreg huszár, aki már 70 éves. Azt mondta, Révfülöpön, a temetéseden, a huszárok nevében ő fújja a takarodót. 

De visszatérve a börtönre. Valaki azt mondta, nem tudom igaz-e, hogy a világ akkori legkisebb, gombnagyságú rádiójának, amelyet a politikai foglyok találtak fel és gyártottak, Te találtál a fordítóban biztos helyet. Lecsavartál néhány réteget a ragsztószalagról, majd lyukat égettél belé és odatetted a gombrádiót. Azután visszacsavartad a rétegeket. Amikor jöt a hipis, a cellában a kutatás, az őröknek ott volt a szemük előtt a falon a nagy spulni, mégse látták a rádiót, nem hogy megtalálták volna. 

Hát Pista, ezeket akartam elmondani, helyszíni tudósításként. És még valamit. Igazad lett. Az idei bor tényleg az évszázad bora lesz. Belőle a követlező küldeményemmel megy. Csak ahogyan tisztelőid számát ismerem, tehervonatot kellene indítani az égbe. Márpedig ilyen csodákra csak te lennél képes  

Másfél éve tartották a Nagy Táblaavató Ünnepséget a Nagyállomáson. Többen felsorakoztak az óriásposzter alá, készült sok szép kép. Taps. A bicskei vasútállomáson azóta se történt semmi érdemi.

Akkor azt is mondták, hogy a Móricz Zsigmond utcában, ahol az ott élők portáival szemben bányarakodó működik, megszűnik ez a borzalom. Azt mondták, ki fog épülni a külső rakodó pl. az egykori bauxitrakodó helyén. Ez nem történt meg. Nem épült ki. Vagyis a Bicske belterületén működő bányarakodó nem szűnt meg, csak szünetelt működése. Korábban ezt a belső rakodót, ami megkeseríti a bicskei családok életét, lepucolták, levonultak  és abban kezdtek bízni a környéken, hogy ennek végleg vége. 

Tegnap tucatnyi vagon húztak a területre. A külső rakodóhoz kicsit többet. Tűzoltók is érkeztek és félórát locsolták a területet és az utat. Most pedig megkezdődhet a szállítás a miniszterelnök családtagjainak birtokában álló cég részéről? Vagyis érkeznek a kőszállítmányok Gántról Bicskére közúton, a poros úton e bicskei házak előtt, szemben pedig leborítják? Ezután munkagép fordulgat és megkapolja az összes vagont és kezdődik előről minden? Zaj és por?  

Van polgármestere és alpolgármestere a városnak? van jegyző? Van testület? Van önkormányzati képviselője a területnek? Van országgyűlési képviselőnk? Latba vetik érdekérvenyesítő képességüket a város  lakóinak alapvető érdekeiért? Ez itt a kérdés. 

Ismert persze, a minek vettek ott házat című jóindulatú, okos és megértő továbbá segíteni akaró ellenérv. A vonatok zaját megszokták. A rakodás is elfogadható lenne, de pl. csakis csomagolt árú esetén. Mert a zajhoz hozzászoktak, de a porhoz és a szállítás és elszállítás sokkal nagyobb zajához nem lehet. Egy bányrakodó belterületi működtetése, mintha a mi utcánk másik felén lenne szemközt - minden határon túlmegy. Jól rávilágít arra megint, hogy van akinek mindent lehet és van aki ezt hagyja és asszisztál ehhez.    Érdemes lenne a tisztességesnek nevezhető képviselői, polgármesteri  eljárás érdekében megtalálni a megoldást és kiállni a bicskeiek mellett.

Első itteni cikkeink után kitettek egy sebességkorlátozó táblát, mert minél nagyobb sebességgel érkeztek a vontatók, annál nagyobb volt a por és a zaj. Kontroll nem igazán volt, maradt minden a régi. A lakók kérésére, ami itt is megjelent, megkezdték a locsolást. Ami  nem jelent megoldást, mert a földön fekvő portömegben hamar eltűnik a víz és továbbra is terjeng a száraz por beszállítás, lerakás és felpakolás idején. A megoldás a külső rakodó kiépítése, bővítése. Nem csak beszélni kellene róla másfél évente a legújabb óriásposzter alatt.    

Az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején a magyarok védelmére kelő hidegvölgyi cigányokat vezette a tér névadója – olvasható az Index cikkében. 

Kihallgatásának első hetében minden nap nagyon megverték, kínozták.   

A Bicskei Menekülteket Befogadó Állomás az Index hírében nem szerepel. Ha viszont a Nyugati pályaudvar közelében fekvő tér névadójáról a Wikipédián olvasunk, akkor rátalálunk Bicskére és Csabdira. (Csabdi nevét rosszul írták a szócikkben.)  Rövid ideig menedékkérőként lakott Bicskén.      

Hajléktalanként hunyt el Budapesten 2009-ben. 

Értesülésünk szerint lókórház nyílik Bicskén az Erőmű-tóhoz kivezető út mentén.
Ha ezen az ismert úton haladunk kifelé, akkor ez az intézmény balra esik majd és a naperőmű telkétől eggyel vissza, a település felé helyezkedik el.
Hozzáértők jó nevű cégként tartják számon az angyalföldi székhelyű céget, ami a teljes nevén Első Magyar Premium Lókórház Állat-egészségügyi Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság.

"A vendéglő ajtajában áll nagyapám, Dévényi Antal (Nagymaros, 1891) és nagyanyám, Dévényi Antalné (sz.: Barchó Mária, Zsámbék, 1889) és Pacsuli kutya. A vendéglő Bicskén, a Vásártéren (ma Kossuth Lajos tér) állt. 1951-ben államosították, nagyapám 1957-ig üzletvezetőként még ott maradhatott. Lebontották a 70-es években, ma a Bicskei Egészségügyi Központ áll a helyén." (Dévényi Sándor Kossuth- és Ybl-díjas építész)

"Nem hittük volna, hogy ehhez a képhez érkezik az egyik első megfejtés, amelyből még a fotón látható kutya neve is kiderül. Ráadásul nem is akárki írt nekünk, hanem a vendéglős unokája, Dévényi Sándor Kossuth- és Ybl-díjas építész."

Nagyon köszönöm kedves Olvasónknak, aki ezt 24.hu posztot elküldte, ami a Fortepan nevű kincset idézi. 

Eddig bizony nem tudtuk, hogy egy Kossuth-díjas építész nagyszülei Bicskén, a mai Kossuth téren vendéglősök voltak a jó nevű Otthon Vendéglőben.

A Fortepan.hu ismeretlen helyszíneket szeretett volna azonosítani. Ekkor jelentkezett az unoka, aki ennél jóval többet tudott.

A Szent Gellért téri Forráskút is Dévényi Sándor . alkotása.    

Szénási Jonathan Sándor másfél évtizede a Kápolnásnyéki Református Egyházközség lelkipásztora. A tiszteletes úrnak és feleségének négy gyermeke és tizenegy unokája van. Bicskén éltek és szolgáltak református lelkészként nagytiszteletű szülei: Judit néni (aki ma is szolgál Vereben)  és Sándor bácsi (1925-2001). Jonathant láttam néhányszor gimis koromban, de sosem beszélgettünk. Elfoglaltnak, sietősnek láttam és nem is ismertük egymást, ahogy ma sem. Ahogy a beszélgetésből kiderül, már húszévesen házasok voltak feleségével és azt is megmondja, hogy ezt milyen törvény írja elő.  (Jut eszembe, hogy volt egy jó, talán dél-amerikai mintájú mellénye) és ismert volt számomra arról, hogy érdeklődése, tanulmányai, nyelvtanulásai, olvasmányai, kutatásai alapján már fiatalon igen közel áll hozzá a judaizmus. Családjával a zsidó ünnepeket is mindig megünnepli. Ifjúsági csoportokat vezetett Izraelbe, a Szentföldre. Külön jó, hogy mennyire nyugodtan, tisztán  és szépen beszél. 
A Klubrádió honlapjáról meghallgatható a nagyon érdekes portré beszélgetés 73:47-től.  

Bicskei is szóba kerül említés szintjén.  

A kép forrása: parokia.hu 

Január 15-ig vagyis jövő péntekig lehet pályázni tehetséggondozási alap bicskei ösztöndíjára. A Bicskei Újság nevű kiadvány decemberi, szellős kis  számában nem szerepel a lehetőség - sem szembetűnő helyen, sem eldugva.   Az önkormányzat honlapján tavaly nem volt felhívás, idén már kitették, talán tavalyi kritikánk hatására.

Kedves bicskei olvasóink, ha már a polgármesterek, a jegyző, a testület nem gondoskodik kellőképpen a lehetőség publicitásáról, legyetek szívesek ezt a lehetőséget szerintetek erre esélyes embereknek elküldeni vagy egyszerűen megosztani. 50 ezer forint az 50 ezer forint. Egy diáknak pláne. .  Ha ismeretségetekben van egy kiírásnak eleget tévő, Bicskén élő, általános vagy középiskolás, főiskolás, egyetemista stb., akkor küldjétek el neki. A helyi iskolákban nyilván eljut a megfelelő helyre enélkül is. Egy képviselő általános iskolát vezet, van aki zeneiksolában dolgozik. De ez nemcsak bicskei intézményekben tanuló diákoknak szól!      

Óriási előrelépés, kommunikációs csoda, hogy idén végre szerepel a pályázat híre a hivatalos honlapon. Egyetlen hibája van, és az elég nagy.  Az idő és a hírfolyam előrehaladásával eltűnik a nyitó oldalról (a karácsonyi ünnepek miatti hírek miatt gyorsan eltűnt, csupán újabb 5 hír kellett hozzá), azt követően már csak célzottan, vagy böngészve (szerecsével) lehet megtalálni. Dehát ez nem a lottózó, hogy a tehetségek mindezt szerencsével találják meg. 

A Bicskei Újságban sorozat jelent meg a győzetesekről. Ez is jó, de ez is kevés, mert nem hívja fel a figyelmet minden helyi közszolgálati fórumon: van még 1 hónapotok a kitöltésre és beadásra. 

Az ilyen hírekhez biztosan lehetne egy külön blokkot, linket kitenni a lejárati dátumig (ha szeretnék). Nekem is van bicskei.tehetség címkém a felhőben. A hivatalos honlapon is lehetne hasonló.  Egy olyan szekció, ami a fiatal generációkhoz kötődő híreket tartalmazná. Már ami érdekes számukra.  
És elérhető a város hivatalos Fb oldalán is a hírfolyamban, természetesen ma már ez is célzott görgetést/keresést igényel. És szerencsét. 

Van tehát egy ösztöndíja Bicskén a tehetségeknek, amit akkor vehetnek észre, ha ráérő idejükben nagy érdeklődéssel olvasgatják a testület jegyzőkönyveit - feltéve, ha e dokumentum már megérlkezett a könyvtárba. Vagy ha szabadidejükben a Nemzeti Jogszabálytárat nézegetik, vagy éppen karácsony előtt megjelent híreket keresgélnek az önkormányzat honlapján, hogy van-e esetleg területileg hatályos tehetséggondozás.

"Bicske Város Önkormányzata Humánerőforrások Bizottságának elnök asszonya – Sulyokné Guba Judit - részéről fogalmazódott meg az a javaslat, hogy helyi szinten is szükséges lenne működtetni egy tehetséggondozási rendszert, mellyel a Bicskén élő tehetségek támogatására, fejlesztésére nyílik lehetőség. A szakbizottság az erre vonatkozó rendelet-tervezetet összeállítását támogatta" - írjak a 2018. december 8-án keltezett előterjesztésben.

Bennünk pedig az a gondolat fogalmazódik meg, hogy ezt minden évben többször meg is kell hirdetni. Még akkor is, ha az önkormányzat vonatkozó rendeletében nem írja elő önmagának, hogy a tehetséggondozási tevékenységét meghirdesse. Ez minden egyes alkalommal, január és szeptember 15-e előtt szükségses lenne. Honlapon, tévében és újságban.  Ha egy közösség valóban komolyan veszi a tehetséggondozást, akkor azt hivatalosan és rendszeresen kommunikálja - ahogy a csövön kifér. Minden közpénzből fenntartott felületen. Hogy mindenkihez eljuthasson.

Hiszen még "Munkacsoportot" is üzemeltetnek a pályázati feladatokra. De eszerint érdemben sem a Munkacsoportban, sem a testületi ülésen, sem a jegyzőben nem merült fel az a  valójában nem is olyan bonyolult gondolat, hogy ezt a lehetőséget minden pályázati időszakban - évente kétszer - közismertté kell tenni - minden bicskei, hivatalos fórumon. 

Az önkormányzatnak sem rossz marketing, hiszen azt gondolja az olvasó: lám, gondolnak az ifjú tehetségekre, de szép tőlük... (Könnyek. Meghatódás.) 

"Bicske Város Önkormányzata (továbbiakban: Önkormányzat) tehetséggondozási alapot hoz létre olyan személyek számára, akik a tudomány, a művészet vagy a sport, illetve egyéb tanulmányaik területén komoly teljesítményt értek el, illetve tehetségük további kibontakozásához, képességeik bizonyításához támogatást érdemelnek, illetve megfelelő támogatással képesek lesznek kimagasló eredmények elérésére."

"A tehetséggondozási támogatás maximális mértéke 50.000.- Ft vissza nem térítendő támogatás pályázónként, amelyet az Önkormányzat a 3. § szerinti, éves költségvetésében elkülönített keretéből finanszíroz."

"A tehetséggondozási támogatás iránti kérelmet a Bicske Polgármesteri Hivatalba (a továbbiakban: Polgármesteri Hivatal) kell benyújtani az erre rendszeresített formanyomtatványon (1. számú melléklet), évente két alkalommal, január 15-ig és szeptember 15-ig."

Miért nem teszik ezt igazán közismertté?

Miért kell ezért egyik évről a másikra könyörögni? 

Miért nem írja elő a rendelet, hogy tárgyévben hány alkalommal, milyen önkormányzati felületeken kell közölni?

Miért nem érdeklődik erről a kérdésről egy vagy több képviselő?

Mindenképpen kommunikálni kell a nyilvánosság felhasználásával is.

Olvasónk írta tavaly:

"A 2019. szeptember 15-i pályázati kör óta, a jelenlegi pályázati időszak határideje előtt az Önkormányzat számomra érthetetlen okokból semmilyen fórumán (honlap, újság stb) nem tájékoztatta a lehetőségről a lakosságot." Idén ott van már a honlapon.  

Mindenkire rábízzuk, hogy ennek mi lehet(ett) az oka, azonban abban reménykedünk, hogy az elbírálás átlátható módon, objektív szempontrendszer alapján történik, az eredményeket pedig közzéteszik. Hiszen van objektív szemponrendszer, csak ez valamiért szintén nem elérhető nyilvánosan. Hiszen adóforintokról beszélünk. Hiszen ez egy átlátható Önkormányzat...

Arról a családról írunk ismét, akiknek segített már nevük diszkrét kezelését kérő  bicskei magánzók alkalmi csoportja és egy bicskei keresztény gyülekezet is. Alapvető háztartási cikkeket (pl. kályha és mosógép) valamint pénzt vittek. 

A családnak a házrésznyi bérleményből költöznie kell márciusban. Bármilyen megoldás érdekli a kerekes székhez kötött családfőt, aki szülőként egymaga áll helyt két középiskolás gyermeke mellett. Az elsőszülött már dolgozik - segítő hivatásban - kevés pénzért.  

Bicske városában sajnos nincs elegendő szociális lakás vagy szociális férőhely, pedig igény az lenne rá.  Megengedhetetlen és feltétlen kabinetkérdés,  hogy egy gyermekeit egyedül nevelő, mozgáskorlátozott anya a családjával semmilyem körülmények között ne kerülhessen a bicskei utcára.

50 ezer forint az a maximum összeg, amit lakbérként havonta fizetni tud ez a család. Akinek segítő, lényegi információja, ötlete  van, kérjük, ne tartsa magában, hanem írja meg erre a címre, minden körülmények között továbbítom: izingantal gmail.com